Nógrád. 1977. április (33. évfolyam. 77-100. szám)

1977-04-02 / 78. szám

Magasabb szinten Tizenhárom éve alakult nice a Salgótarjáni Kohászati Üze­mekben az Április 4. Szocialista Brigád- A múlt éves tel­jesítményük alapján a kollektívát az ezüstkoszorús ciinre terjesztették fel. Hazánk felszabadulásának 32. évforduló­ja alkalmából a brigád tagjai magasabb fokozat elérését tűzték ki célul. Vállalásaikban nemcsak a termelési felada­tokat szeretnék teljesíteni, hanem a művelődési tennivaló­kat is. Csonka Béla, Sándor József és Nagymajdon József a bri­gádnaplóba bejegyzett terveket beszéli meg. Munkában a tárcsakészítő brigád. (ft) Ötezer' tonnával több A Salgótarjáni Kohászati Üzemek kovácsoló gyáregysé­gében március végén meg­kezdték az új süllyes/.tékfes kovácsológyár alapvető ter­melőberendezéseinek tizem­be helyezését. A százhat.Vc.n- millió forintos beruházásból létesülő új üzemrész cseh­szlovák gyártmányú, ezer- hatszáz és kétezerötszáz tonna teljesítményű sajtológepek- kel, valamint nyolc- és négy- tonnás hidraulikus vezérlé­sű ütőgépekkel évente öt­ezer tonna jármű- és mező­gazdasági gépalkatrészt, ké­ziszerszámét. valamint nagy ■ teljesítményű külszíni bányai szállítószalagokhoz ' kovácsolt, görgőagyat állít elő. Az uj üzemrésszel a Salgótarjáni Kohászati Üzemek süllyeszté- kes kovácsoitalatkrész-ter- melése megkétszereződik. A beruházás teljes be'eje- zésére az év közepéig kerül sor. Akkorra kell elkészülnie és működnie a revét'enítő-, a nemesítő- és a normalisáló- sornak is. Bővítik a vüll.vész- tékes kovácsoló gyárrészleg szerszámüzemét is különböző forgácsoló- és más fémmeg­munkáló gépekkel­Kezdő kapavágás A forradalmi ifjúsági napok keretében a közelmúltban Kercseglaposra rendeztek tú­rát Salgótarján KlSZ-tialal- jai. Követték ezzel elődeik példáját- hiszen a megye- székhelytől néhánv kilometer- re eső tisztás a felszabadulás előtt a forradalmi ifjúmunká­sok találkozóhelye volt. Az iparosodás fejlődésével egye­nes arányban nőtt a városhoz közel eső ideális kiránduló- hely értéke. Ezért kézenfekvő, hogy Kercseglapost is rekap­csolják a megyeszékhelyet övező parkerdőrendszerbe. A kulturált pihenés elősegítésére sétányokat ’ és különböző léte­sítményeket helyeznek el majd .ott, melyekre a MÉM költ­ségkeretet biztosított. A fent említett kirándulás alkalmával tették meg iCer- cseglaposon az első kaoavá- gást. A fiatalok néhány per­ces munkával vettek részt a sétány kialakításában. A Ki­rándulóközpont megvalósí­tása ütemének fokozásáért so­kat tehetnek a fiatalok, sokat tehet Salgótarján lakossága, hogy ne maradjon folytatás néikül a kezdő kapavágás, s mieiöbb kialakuljon mind­nyájunk örömére Kercsegla- pos új arca. Két hónap múlva tavaszi BNV Május 18. és 26. között ke­rül megrendezésre a beruná- zási javak szakvására. Mind a külföldi, mind a hazai kiá’íí- tók körében nagy érdeklődés nyilvánult meg. A fedett te­rületet már az év elején tel­jesen kiadták, ezért hely hiá­nyában a késői jelentkezése­ket nem tudták kielégíteni. A kiadott szabad terület is sokkal nagyobb, mint az elő­ző években volt. A hazaiak­kal együtt 28 ország és Nyu- gat-Berlin mintegy 1700 ki­állítója vonultatja fel legkor­szerűbb termékeit a vásáron. A jól bevált szakosításnak megfelelően kileav csoporto­sításban kerülnek a termékek bemutatásra: műszeripar, hír­adástechnika. irodagép- és számítástechnika, energiater­melés vitlamosgép-gyartás, fémmegmunkálás. kohászat, építőipar, klímatechnika, víz­gépek, kereskedelmi beren­dezések, közlekedés, anyag­mozgatás. nyomda- és csoma­gológépek, vegyipar, bányá­szat. Az eddigi tapasztalatoknak megfelelően az idén is több szakmai napra kerül sor. így május 19-én, 20-án, 23 án. 24-én, 25-én. A tavaszi Buda­pesti Nemzetközi Vásárra ér­kező vidéki es külföldi láto­gatók ez alkalommal is ó3 százalékos utazási kedvez­ményben részesülnek a MÁV | es a GYSEV vonalain. Vetélkedő Ceredpn Az Olvasó munkásért moz­galom keretében ma .vetélke­dőt tartanak Cereden. melyen a közös községi tanács terüle­tén levő három faluból vesz­nek részt versenyzők- Kia­dott irodalomjegyzék alapján nyolc ország íróinak regényeit, novelláit ismerték meg azok a szocialista brigádtagok, akik beneveztek a pályázatra. A vetélkedőn elsősorban ezek­ről az ismereteikről adnak számot. A vetélkedő színhelye a művelődési ház. Bátran a szemembe mondhatják Ez a vezetői hitvallása Sán­dor Vilmosnak, a salgótarjá­ni öblösüveggyár üzemveze­tőjének, aki munkásként kezdte, s fokozatosan jutott el jelenlegi beosztásáig.' X — Egy kis kitérővel kerül­tem vissza á gyárba. Apám olyan mozgalmi ember volt, akit a tőkések feketelistára tettek. Ha kapott valahol munkát, nem telt bele sok idő, ismét elbocsátották. Vég­ső megoldásként Belgiumot választotta. A családdal együtt 1937-ben kivándoroltunk. Ott három évig bányászként dol­goztam, utána újra visszajöt­tünk. X A hadifogság után apja nyomdokaiba lépve, első út­ja a pártba vezetett. Ezernyi szép, kedves emlék és kevés­bé kellemes percek, órák és napok is következtek életében. Az alapvető fordulatot 1943- ra teszi. — Ekkor emeltek ki, mint munkáskádert, vittek fel az üvegipari központ titkárságá­ra. Onnan a kereskedelmi osz­tályra kerültem, majd a sze­mélyzeti osztályok megszerve- zésekor arra kértem vezetői­met; engedjenek vissza Sal­gótarjánba. Kívánságomat tel­jesítették. Én voltam az első személyzeti vezető a gyárban. Innen az utam a mű­vezetői poszthoz, ké­sőbb pedig a jelenlegi meg­bízatásomhoz vezetett. Nem tagadom, nehezen vállaltam el ezt a beosztást. Tudtam, hogy milyen nagy felelősséget veszek magamra. — Mire emlékszem szíve­sen, vagy mit szeretnék ki­törölni az életemből? — is­métli a kérdést, majd így foly­tatja: —. Jó érzés, hogy né­hány „rakoncátlan” embert sikerült a helyes útra vezetni. Sok türelemre és megértésre volt szükség, amíg ez sikerült. De megérte! Közben az idege-^ im elhasználódtak. Különösen az utóbbi időben éreztem ezt-. Most már ismét helyrejöttem. Nehogy azt higgye, hogy idős­nek érzem magam, tudok én a fiatalok nyelvén beszélni­Szavainak igazságát a gya­korlatban is tapasztaltam. — Képzelje el, majdnem ez­zel a kopasz fejjel — mutat tarkójára — végeztem el az építőipari technikumot. X A felelősségvállalás mellett a munka és az emberszjretet kíséri, fémjelzi, tevékenységé­nek legapróbb mozzanatait is. Hosszú ideig mint a gyári párt­végrehajtóbizottság tagja, most pedig a pb tagjaként abból indul ki, hogy minden jónak, sikernek az alapja a fegyelem, a fegyelmezetten végzett munka. Ha ez meg­van, akkor jól érzik magukat a dolgozók, kedvező a légkör, bátor a véleménynyilvánítás, 'nincs lételeme a zavarosban halászoknak, ugyanakkor a dolgozók is tudnak keresni. — A jobb, az eredménye­sebb munka érdekében min­dennaposak az összskoccaná- sok. — vallja az üzemvezető. — Ez a dolgok természetéből fakad. Néha elkapom a műve­zetők frakkját is. Van, aki be­ismeri, hogy vélett, van aki próbál kibújni a felelősség alól. Nem tudják megtenni, mert valós dolgokat mondok, nem veszek el belőle, nem is teszek hozzá. Ha pedig szükség van, rá. odaállok a gép mellé,' s megmutatom: mit, hogyan lehet elvégezni. X — Sokat csalódott dolgozó­társaiban? — Szeretem munkatársai­mat. Ez az alaptermészetem. Tudok bánni a kollégákkal, ér­tek nyelvükön. Amit lehet, meg is teszek értük. Ennek ellenére volt olyan munkás, aki bicskát akart belémdöfni. Pedig felelősségem tudatában állítom. senki sem vádolhat azzal, hogy kivételezek, vagy ; bárkit is előnyben részesítek. A jogos bírálatért nem harag­szom. Ellenkezőleg: irántam érzett megbecsülésnek tekin­tem Ha viszont durván szol- inak hozzám, ugyanúgy vála­szolok. Utána aztán meg is bá­nóm. Sajnos, a hirtelenséget nehezen tudom visszafogni! Csak annyi tiszteletet kívánok meg mástol is, amennyit én adok. Aztán meggyőződtem ar­ról, hogy ritkán van annak igaza, aki hangoskodik, vagy kiabál. X Meséli, hogy egyik régi dol­gozótársa sehogyan sem volt elégedett a rá kiosztott mun­kával. Hosszú ideig kereste a megoldást, amíg meglelte — Egyik nap, eléje tettem a termelési programot, s a követ­kezőket mondtam: válaszd ki, amit te jónak találsz, azt csi­náld. Ez a módszer sikerhez vezetett. Ismét bebizonyította, hogy nincs elég érzéke a szak­mához. De nem volt ereje ezt bevallani. A gépet, a hűtést, a formát okolta. Hát így állunk mi az önkrit'kával. X — Mi nyugtalanítja? — -Inkább csak zavar és egy kicsit értetlenül állok előtte. Ügy látom, hogy korábban megértőbbek voltak az embe­rek. jobban, önzetlenebből segítették egymást. Egy-két éve azt tapasztalom, hogy iri­gyek, önzők, gáncsoskodók, hajszolják a pénzt. Nem min­denki. de elég sokan. Az okát nem tudnám megmondani. Ta­lán a rohanó élettel függ ösz- sze? Nem tudom elviselni azt a munkatempót, ami a karban­tartókat jellemzi. Nagyon so­kat kell vitázni, amíg jogos kérésünket teljesítik. X — Megbánta, hogy vezetői posztot vállalt? — Elégedett ember vagyok. Erkölcsileg és anyagilag meg­becsülnek. Talán másként ala­kul a sorsom, ha annak ideien Budapesten hallgatok a Va­dasz nevű zenetanárra, s az énekesi pályát választom. Ta­lán könnyebb lett volna. A megtett út valóban nehéz volt, sok gonddal-bajjal, de sok örömmel is. Nem bántam meg, — mondja búcsúzóul, maid lépteit a művezetői iroda felé irányítja. Mielőtt hazamegy, megbeszéli a feladatokat a dél - utános műszak művezetőivel, így szokta meg, ez vált vérévé. Nyugodt lelkiismerettel lép ki a gyár kapuján. V. K. Több géppel kevesebbet Kitehetnénk ugyan a cím után a kérdőjelet, de hagyjuk az illedelmeskedést, minek a látszat kérdezői köd es, amikor tudjuk a feleletet. A terme­lésben alkalmazott állóeszkö­zök egységnyi értékére jutó termelés a legtöbb iparcso­portban évek óta folyamato­san csökken. E kedvezőtlen irányzat a legutóbbi hat esz­tendőben az építőanyag-ipar­ban a legszembetűnőbb, de másutt sem maradt rejtve. Közhely, hogy a gazdasági növekedés bizonyos határán túl gyorsan nő a termelés esz­közigényessége, mivel az alap­anyagok kitermelése nehe­zebb, a félkész és készter­mék előállítása bonyolultabb. Ebből azonban hiba lenne ar­ra következtetni, hogy az egy­re több eszköz kihasználtsá­gának alacsony foka is tör­vényszerű. elkerülhetetlen. Sűrűn emlegetett tény, hogy az iparban az átlagos mü- szakszám midössze 1,4. Ha az átlag számításánál figyel­men kívül hagyjuk a három . fcV\\\\\\\V\\\\\V\\\\\\\V»\\\\\\\\\\\\\\\\\\VVk\>A\V\\\\\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\^^ H etvenöt éves volna, ha élne. És élhetne, ha szer­vezetét nem tette volna idő előtt tönkre a folytonos küz­delem, ha szívét nem kezdi ki a sok súlyos megpróbáltatás. És ha tudjuk, mennyire sze­retett élni, korántsem frázis: a mozgalom szolgálata, a har­cos életfelfogás nem ellentétes az élet szépségeinek, változa­tos értékeinek igenlésével. Sőt. Fontos beszélni Komor Imre eletszeretetéről, hogy az élet megbecsülendő, éppen ezért mindenkinek kijáró erköl­csi. szellemi és anyagi javait miként értékelte. Előremuta­tó vonás volt ez szemléleté­ben olyan korban, amely előbb csak a kiváltságosoknak szolgált a földi javakkal,,ké­sőbb pedig, amikor már adott volna, még igen kevés voll a szétosztható. Emlékezé: Komor Imrére Nem kevésbé fontos vonása volt nagy általános műveltsé­ge. amelyet szinte bravúros módon tudott a választott ügy szolgálatába állítani. E haj­lamokat, vonzódásokat ismer­ve nem különös, hogy bár meglepően sokfajta poszton és megbízatásban tevékeny­kedett, indíttatása és élete vissza-visszatérő periódusai az újságíráshoz kötötték: a szerkesztői asztalnál különö­sen jól érezte magát. Mindössze 16 éves, amikor bekapcsolódik a háborúellenes diákmozgalomba és egyik ala­pító tagja lesz a Kommunis­ták Magyarországi Pártjának. A Tanácsköztársaság meg­döntése után Becsbe emig­rál, majd illegálisan hazatér. Pécsett. Baranyában szervezi az ifjúmunkásokat és szer­keszti a K1MSZ lapját, az If­jú Proletár-t. Aztán • Moszk­vában részt vesz a Komin­tern végrehajtó bizottsága ülésein, amikor hazatér. le­tartóztatják, súlyos börtön- büntetésre ítélik, amelynek teljes letöltésétől a fogoly­csere menti meg. Több évig külföldi pártmunkát végez, majd Moszkvában dolgozik tudományos és publicisztikai vonalon. A harmincas évek elején egy német nyelvű napilap főszerkesztője, ké­sőbb a KMP Központi Bizott­sága tagjaként különböző or­szágokban, s illegálisan Ma­gyarországon is pártmegbíza­tásokat lát el. A törvénysér­tések idején, a súlyos meg­próbáltatások évei következ­nek," mígnem jóval a felsza­badulás után hazatérhet és bekapcsolódhat a kommunista sajtómunkába. A Népszavánál, a Szabad Népnél,, végül a Magyar Nemzetnél tölt be ve­zető munkakört, szerkeszti a Társadalmi Szemlét. A nyugdíjaskor hozhatta volna meg a szemlélődést és kielégülést egy tisztultabb vi­lágban. ám ezt a békés öreg­séget nem érhette meg. 1966- ban meghalt. Hatvannégy éves volt. vagy négy műszakos, folyama­tos munkarendben dolgozó üzemeket, kiderül, valójában a feldolgozóipar túlnyomó részé egy műszakban termel. Azon most ne meditáljunk, ez a kerek egésznek látszó egy műszak ténylegesen egy műszak-e, s mennyit csípnek le belőle az ilyen, olyan okok miatti veszteségidők —, ha­nem vegyük sorra a kommen­tárt nem igénylő adatokat. A termelő állóeszközök bruttó értéke 1975. végén 435 milliárd forintot tett ki a szo­cialista iparban, öt év alatt, 1971. és 1975. között összesen 239.7 milliárd forintot köl­töttek ipari beruházásra. Ta­valy a szocialista szektor összes gépi beruházásainak értéke 65 milliárd forint kö­rül volt. Tagadhatatlan, imponáló összegek. Am a frissen muh- kába állított gépek, berende­zések körül túl nagy a csend, főként este és éjjel. Egy év­tizeddel ezelőtt az összesen teljesített, — ipari — mun­kanapok 9.8 százaléka jutott a harmadik, negyedik mű­szakra. Most csak nyolc szá­zalék. Ma a munkások ösz- szes ledolgozott munkanap­jaik több mint 70 százalékát az első műszakban teljesítik, de van olyan iparterület, mint például a műszeripar, ahol ez az arány 84,5 száza­lék! A délutántól n^ásnap reg­gelig kihalt, néma üzemcsar­nokok. mozdulatlan gépek, berendezések fölfoghatok úgy is, mint nemzeti vágyó-, nunk pazarlásának sajátos jelei. Napjainkban a szakszerve­zetek különböző testületéi foglalkoznak a műszakpótlé­kok egységes elvek szerinti rendezésével. Ez égy lépés az eszközök jobb kihasználásá­nak elősegítésében, de nem varázsszer. E fölismeréstől vezettetve a Magyar Nemzeti Bank szívesen nyújt egyebek mellett olyan hiteleket is, amelyek segítségével több műszakos termelést kialakító beruházásokat finanszíroz­hatnak a vállalatok. Csakhogy — különös módon, — nem tü­lekednek ezekért a pénzekért a termelők. Holott, állítólag — s bizonyos területeken va­lójában — kevés a fejleszté­si forint. Ügy látszik azonban, annyira mégsem kevés, hogy megszerzésének ellentétele­ként a jó, kényelmes „verkli” forgatásával fölhagyjanak, többletet vállaljanak szerve­zésben, irányításban egyéni és közös érdekek egyeztetésében. Öreg igazság, hogy ha va­lamit nagyon nem akaródzik megtenni a gazdasági élet­ben, akkor sürgősen meg kell keresni rá az érdekviszonyok­ban és — kapcsolatokban a magyarázatot. E keresés szük­ségességét mindenütt elisme­rik, cselekvés azonban lassú és tétova. Márpedig közben hatalmas iramban megnőtt a népgazdaság eszköztára, hi­szen például a kivitelező épí­tőiparban 1960-ban 39 ezer, 1975-ben 110 ezer gép és be­rendezés működött. E meg’há- romszorozódásn ál is gyor­sabb tempóban, négyszeresé­re bővült e technikai tár ló­erőben kifejezett teljesítőké­pessége, miközben maga a termelés -kétszeresére emel­kedett az 1960. évinek. Per­sze, a kettő között nem auto­matikus az összefüggés, de az arányokból laikusként is ki- érezhetjük, a kérdőjeleket. Nemcsak az építőiparban, ha­nem mindenütt másutt is. S mert tavaly a szocialista szek­tor 150 milliárd forint értékű összes beruházásából 80 mil- liárdot vállalati, szövetkezeti hatáskörben költöttek el, a több géppel kevesebbet di­lemmájával az iparirányítás­ban szembe kell nézni éppúgy, mint a vállalatoknál, a terme­lés első vonalában. T. & i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom