Nógrád. 1977. március (33. évfolyam. 50-76. szám)
1977-03-24 / 70. szám
MAI KOMMENTÁRUNK Tanácstagok közösen T ANÁCSTÁGNAK lenni megtiszteltetés, a bizalom jele. De egyúttal sok gond, futkosás, nem egyszer idegeskedés, intézkedés jobbra- balra —• állítja határozottan tanácstag ismerősem, aki már , több mint tíz esztendeje „gyakorló” tanácstag. Jó munkát csak úgy végezhet a tanácstag, ha tisztában van a várospolitikai elgondolásokkal, ismeri az éves és hosszabb távra szóló terveket. így igaz! Ezért — jól meggondolva és megfontolva — három esztendővel ezelőtt Salgótarjánban is létrehozták a tanácstagi csoportokat. A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy a tanácstagok városkörzetenként együtt tevékenykednek. Az összejöveteleken közösen vitatják meg a legsürgetőbb tennivalókat. Nem idegen számukra ennek vagy annak az utcának gondja-baja. Ami pedig a legfőbb előny, mindezek1 ismeretében egységes álláspontot kialakítva képviselhetik választóik érdekeit — szem előtt tartva a nagyobb közösség, a város fejlesztését — a tanácsban. Nem fordul elő, hogy ugyanannak a területnek két tanácstagja azonos témakörben interpellál. Az eltelt idő bizonyítja, hogy érdemes volt életre hívni a tanácstagi csoportokat. A megyeszékhelyen különösen. A sok építkezés, a nagyiramú fejlődés, a városhoz csatolt települések, lakókörzetek szétszórtsága, egymástól való nagy távolsága és a lakosság számának 'növekedése indokolja. Az emberek — ennek csak örülni lehet — egyre többet szeretnének tud'ni a lakóterületüket közelebbről érintő tervekről. Véleményt mondanak, javaslatokat tesznek, közügyekben hallatják hangjukat. Teszik tanácstagi fogadóórákon, népfront-összejöveteleken, vagy csak úgy, „egyszerűen” az utcán állítják meg a tanácstagot. Amikor a tanácstagi csoport összejön, mód és lehetőség nyílik arra, hogy ezeket a véleményeket. javaslatokat is tolmácsolják, megvitassák. Szorosabbá válik az együttműködés- a körzeti népfrontbizottsággal A dolog másik oldala, hogy a lakókörzetekben a tanácstagi csoportok jobban, hathatósabban segítik a városi tanács munkáját. Véleményt mondanak a lakókörzetet érintő fontosabb várospolitikai döntések előtt. A tanács elfogadott határozatait pedig a lakókörzetekben támogatják, és egyúttal ellenőrzik végrehajtását. Jogkörük a tanácsi állandó' bizottságokéval azonos. A tanácstagok közösen foglalnak állást a tanácstagi alap felhasználásáról. Ez választó- kerületenként évi tizenkétezer forintot .íelent. A pénzt úgy költik el. hogy az a legfontosabb, legsürgetőbb gondokát enyhítse. Mindezekhez járul — városkörzetenként a végzett munkának megfelelően — az az összeg, amelyet közös társadalmi munkával „nyer” a lakókörzet. Ahol összefogva és jól tevékenykednek, ez a pénz hetvenötezer forint is lehet... A tanácstagi csoportok sokat tesznek a megyeszékhely, az emberek érdekében. Ez természetes, mert őket képviselik. Sokrétű és széles körű a tevékenységük. A tanácsülési felszólalástól kezdve egészen az üzletek nyit- vatartásáig, az ellátás gondjáig, a helyijáratí autóbuszok menetrendjéig terjed. Vagyis olyan ügyeket tárgyalnak, vitatnak meg, amelyek — ha sokszor kis ügynek tűnnek is — foglalkoztatják a lakókat. Éló és jó a kapcsolat a körzeti pártszervezetekkel, népfrontbizottságokkal. TAPASZTALATOKAT összegezni — a jókat és rosszakat egyformán —. majd azok birtokában végezni a további munkát, fontos tennivaló. Annál is inkább, mert a tanácstagok — egyenként és közösen — minket, választókat képviselnek a tanácsban. Csatai Erzsébet Kií Unt etett salgótarjáni vasutas brigád A salgótarjáni VII-es pálya- mester i szakaszon 15 évvel ezelőtt alakult meg a Kossuth Szocialista Brigád, mely azóta négyszer bronz-, kétszer ezüst-, két ízben pedig aranykoszorút ért el. Elmúlt évi munkájuk alapján megkapták a MÁV kiváló brigádja kitüntetést, melyet március 19-én rendkívüli ünnepi brigádértekezleten adtak át Ezen részt vett Koller György, a MÁV budapesti igazgatóság II. osztályának vezetője. Molnár Ferenc magasépítményi vonalbiztos, Kerepesi Pál, a Hatvan—Salgótarján vonal pályafenntartási főnöke és Pethő András szb-titkár. Az ünnepeiteket a salgótarjáni Bartók Béla úti Általános Iskola úttörőcsapatának Kossuth raja köszöntötte kultúrműsorral, Telek Lászlóné pedagógus vezetésével. Ezután Sipos Béla, a brigád korábbi vezetője (aki már nyugdíj előtt áll) köszöntötte a megjelenteket. s kérte, hogy utódjával, Pozsár Istvánnal az élen továbbra is olyan jó eredményeket érjenek el, mint az elmúlt 14 esztendőben, amíg ő volt a brigádvezetp. A brigádtagok' közül kiemelkedő munkájáért kitüntetést kapott Boda Gyuláné, Bodzás Jánosné, Fekete Istvánné, Oláh Anna és Pápai Jánosné. Átlagon felüli munkája alapján Telek László, a szakasz pályamestere megdicsérte Kosik Miklóst, aki az elmúlt esztendőben négy újítást adott be. Sulyok Györgyöt, aki tizenötszörös véradó, s rajtuk kívül számos dolgozót. Megköszönte a felsőbb szervek erkölcsi és anyagi elismerését is. Szűcs Ferenc Lövénzvertteny Vásxion Az MHSZ Pásztó nagyközségi területi tartalékos klubja lövészversennyel emlékezett meg a Tanácsköztársaság kikiáltásának évfordulójáról. A sportpisztoly versenyen a nagyközség gazdasági és társadalmi szerveinek nyolc 3 fős csapata vett részt. A legjobb eredményt a területi tartalékos klub I-es csapata érte el. A 2. és 3. helyezésen a MEZŐGÉP pásztói üzemének I. és II csapata osztozott. Az egyéni versenyben az első helyezett Kelemen István, a pásztói posta dolgozója lett. Az ünnepi verseny díjait Juhász Béla klubtitkár adta át. A helyezettek oklevelet és a KISZ tárgyjutalmait kapták. A versenyt, melyen közel félszázan vettek részt a forradalmi ifjúsági napok keretében rendezték. Tomis László a klub vezetőségi tagja Miért nincs — ha van ? Munka után, estefelé Vár valaki és szerel Zárlatos a vasaló. Retteg ugyan, de használja mégis... Másik: az iskolában jelentette a gyerek, nem készítette el a feladatot, kicsapódott a biztosíték, pilács mellett, ugye mégsem... Bólogat a tanárnő, persze, persze. . szerelő hogyan is akadt volna. Éppen ő az, aki már mióta vasal azzal a zárlatos vacakkal. De hát, ha egyszer nincs szerelő. .. Kedlene a megyében még vagy száz villanyszerelő ahhoz, hogy a lakossági szolgáltatás valamennyire megoldódjék. A gyarapodás lassú, nehézkes. Afféle fél megoldásnak látszik, de mégis sokat segít, hogy újabban mind többen munka mellett váltanak ki működési engedélyt' Tisztességgel dolgoznak munkahelyükön, aztán maszekol- nak. Napi néhány órát. De a semminél ez is több. A megyei művelődési központ villanyszerelője Várady Zsolt. Afféle ezermester, hiszen. egyebek mellett világosító szakember is, meg elektromos berendezések szerkesztője, karbantartója— Még gimnazistaként' kezdtem — mondja Várady Zsolt — szerelgetni. Igaz, tó- leg rádióamatőr voltam. Aztán elvégeztem a szakmunkás- képzőt- 1962-ben tettem le a vizsgát. Szeretem a munkám, szeretem a. munkahelyem. Kereken 3000 forint a fizetésem, tehát erre sem panaszkodhatok. — Most mégis kiváltotta az iparengedélyt. — Három éve szövetkeze») lakást kaptunk. Szeretnénk szebben berendezni. Erre kell a pénz. Hallottam a lehetőségről. Gondoltam, miért ne éljék vele? Nincs igazam? — Úgyis maszekolt azelőtt. Így legalább hivatalosan teheti. .. — Őszintém mondom, sohasem fusiztam. — Nem? — persze csak ugratom, de bánom is nyomban, olyan őszinte megbántódotí- ság tükröződik az arcán. — Legfeljebb a kollégának csináltam. Szocialista brigád vagyunk, a kollégám építkezett. Mindannyian mentünk segíteni. Én szereltem- És ingyen, persze. Ez nem maszekolás, ez más... — Persze- hogy más! De arról biztosan hallott, vannak akik szintén szivesen váltanák ki a működési engedélyt- Az üzem vezetője azonban mereven elzárkózik, noha tudja, embere este vállal különmunkákat. k — Hallottam, olykor még az üzemi anyaggal, szerszámmal Is lehet ügyeskedni- manipulálni. De mondtam, az én munkahelyem rendes. A KIOSZ rendszeresen indít tanfolyamokat, előkészítőket. A legutóbbin részt vett Várady Zsolt is, s ennek sikeres elvégzése után kapta meg az iparengedélyt lakosság részére végzendő villanyszerelő szakmába vágó szolgáltatások elvégzésére. — Fontosabban: a működési engedélyt. Az Iparengedélyhez előbb le kell tennem a mestervizsgát is. Most csak javításokhoz van jogom- Akkor új létesítmények hálózatát is tervezhetem és szerelhetem. — Mivel foglalkozik legszívesebben ? — Gondolom, leginkább kisgépeket javítok, meg ha valahol lakás hálózatában akad baj, akkor hívnak. Somoskőújfaluban, a Báthory utcában lesz a telephelyem. Az első három évre adómentességet adtak. — Néhány hónap és dúsgazdag lesz? — Meglehetősen sok szerszámom volt már eddig is. Hiszen barkácsoltam- Ez a hob- bym. Gyerekkorom óta foglalkozom szereléssel. Most mégis majdnem kétezret költöttem szerszámokra. Hogy elkezdhessem. (szántó) Terjedelmes, panaszos levéllel fordult hozzánk Bárczy András Salgótarján, Salgó út 25. sz. alatt lakó olvasónk. Leveléből csak néhány sort idézünk: „Épületünkben szinte mindennapos bosszúságot okoz a hideg-meleg vízszolgáltatás rendszertelensége... Panasszal minden lakó élhet a lépcsőházakban elhelyezett panaszfelvevő ívek útján. Ezt követi a lapok és a hibák ellenőrzése a hőközpont részéről. Az ellenőrzéskor tapasztaltak persze nem fedik a teljes igazságot, tekintettel arra, hogy a szolgáltatás a nap különböző óráiban változik... Az elmúlt napokban több órára leállt a szolgáltatás... Március 14 és 17-én, amikor fél-fél napon keresztül hideg víz sem volt, bejegyeztem panaszunkat. A lakásban a nap minden szakában tartózkodik valaki, ■ de ellenőr éppen akkor nem jelent meg. A beírást követő más napokon azonban mindkét esetben kijöttek, de az esti órákban 20, illetve 21 órakor állítottak be a szerelők ellenőrizni... A második alkalommal az ellenőrzéskor éppen volt meleg víz, de miután elmentek, egy órán belül megszűnt és még másnap délelőtt sem volt, sem hideg, sem meleg. Amikor időben ellenőriznek, esetleg elismerik a panasz hitelességét, de mit lehet tenni a fent említett esetekben?” Először a Nógrád megyei Víz- és Csatornamű Vállalat salgótarjáni üzemének vezetőjét, Sirkó Nándort kerestük meg a kérdéssel, aki a következőket mondta: — Feljegyzéseinkben utánanéztünk, de az említett időszakban, az említett területről fogyasztóinktól semmiféle bejelentést nem kaptunk, mely vízhiányra utalt volna. Március 14. és 18. között előfordult két olyan rövid időszak, melyek a hálózatban nyomáscsökkenést idéztek elő, de a környékről ekkor sem kaptunk bejelentéseket. Kérnénk azúton Is fogyasztóinkat, hogy amennyiben vízhiányt tapasztalnának, jelezzék nekünk, hogy intézkedhessünk. Az ellenőröket különben nem mi. hanem a távfűtés küldte ki. Az ingatlankezelő vállalat hőközpontjából Balkó Sándor mondott a panaszról véleményt: — Mióta a kérdéses épületet rákapcsolták a központi fűtésre, gyakran van probléma a hideg víz nyomásával. Azt hiszem, ezt a vízmű is tudja. Ha nincs hideg víz, természetesen meleg vizet sem tudunk adni. Ami a szerelők ellenőrzését illeti, tudomásom szerint ők a hibabejelentések időpontjának megfelelően járnak ellenőrizni. Az „éjjeli látogatások” dolgának utánanézek, megvizsgáltatom az indokoltságát. Az épületet különben a kohászati üzemektől nemrégen vettük át. A kivizsgálás, illetve a melegvíz-kiesések ellenértékének megtérítése nem oldja meg a gondot, nem hárítja el a kellemetlenségeket. Jó lenne, ha az ingatlankezelő vállalat mielőbb Intézkedne a vízművel közösen, hogy az említett épületnek — a felső szint lakásaiban is — rendszeresen megfelelő víznyomást biztosítsanak. — g. — Emberi dolgok Az Ikarus Karosszéria- és Járműgyárban az idén 12 100 autóbuszt gyártanak, ebből több mint tízezret exportálnak. A gyár legnagyobb vásárlója a Szovjetunió. A gyár székesfehérvári gyáregysége az Idén hatezer autóbuszt készít. Termékeik 80 százaléka exportra kerül. A szocialista országokon kívül egyre jelentősebb megrendelések érkeznek tőkésországokból is. Képünk: a munkásunk az elektromos alkatrészek szerelését végzik. A sértettek Szerkesztőségi ajtó. Jönnek a panaszosok. Valósággal berobban az egyik. Belépés előtt szerényen kopogtat a másik. Az ilyesmi — egyenek melleit — vérmérséklet dolga. És ezerféle módja van magának a panasz előteregetésének is: múlik a sérelem okozta felháborodás mértékén, s olykor — netán — a bosszúvágy fokán. Persze... persze... Külszín mindez, majdhogynem lényegtelen külsőség, amely azonban a meghallgatóra —, hiszen ember ő is — mégis hatással van. Tessék elképzelni egy elpi- tyeredő, megfáradt öreg nénit. Az életben már annyiszor bántották, sértették. És most újra, S milyen fájón! Vagy tessék a lelkiszeme elé idézni azt a jól megtermett férfiút, aki szintén könnyekre fakadt, megríkatta az irdatlan sok törköly, meg persze a világfájdalom is: hogyan bánt vele az a gazember, s ha itt nem tesznek semmit, elmegy akár a jóistenhez. .. Lehet, egyaránt igaz volt mindkét panaszos vádja. És mégis... Az egyik esetben kezét-lábát törné az ember, csak mielőbb segíthetne, míg a másikban? A eérip Panasz ügyében kellett érdeklődnöm és az ületéKes helyett véletlenül, de többször is, egyik beosztottja telefonját tárcsáztam fel. Kelletlen, majdnem durva válaszokat kaptam. Vidám otthoni eseményeket meséit kollégáinak. Felemelte ugyan a kagylót, mondandóját azonban folytatta — megszűnt a telefoncsörgés, tehát zavartalanul folytathatta —, s csak a történet vegén szólt: „Halló... Ez nem az a szám...” „Nincs itt...’’ Vagy harmadszorra: ..Mondtam már, másik számon keresse.’- És a választ, esetleg kérést, meg sem várva, már tette, pontosabban csapta le a kagylót. Később aztán kiderült, éppen miatta volt panasz. Durva hangvételét, magatartásai sérelmezte az ügyfél. Tagadta a sértést, letagadta a csillagos eget is. Mondta: mindig nagyon szolgálatkész. S, valóban, a főnöke előtt hangsúlyozottan udvarias volt. velem szemben —, ha lehet még ennél is udvariasabb. Nem mondtam a telefonokat. Pedig legszívesebben panaszra mentem volna magam is. sz. i. T NÓGRÁD — 1977. március 24., csütörtök 5
