Nógrád. 1977. március (33. évfolyam. 50-76. szám)
1977-03-27 / 73. szám
Bu jaki beszélgetések Négyen a közművelődésről Háromezer körüli lakos, 850 rendszeresen ingázó, két és fél száz helyben dolgozó, jobbára asszony és leány., tme a bujákiak foglalkoztatottsága — egyetlen nézőpontból. Az adatokat Nagy Lajostól, a művelődési ház igazgatójától hallottam, aki a közművelődés tervezésénél tekintettel van e jellemzőkre is, mert — mint megjegyezte — másképpen nem tudná úgy végezni a dolgát, ahogyan azt a községben elvárják tőle. Ez a magyarázata, hogy az úgynevezett nagy rendezvényeket. például a színházi és egyéb műsoros előadásokat, a hét utolsó napjain tartják. A ház és a könyvtár egyébként egész héten nyitva áll. A könyvtár a legfrissebb könyvekkel várja a látogatókat. A nagyteremben asztaliteniszezni is lehet, összesen három asztalon. Rendkívül vonzó a filmszínház programja. A mozik közötti szocialista munka- versenyben a buják! tavaly elnyerte a Kiváló filmszínház címet. X — Községünk kulturális életében állandó fejlődés tapasztalható — mondja Madarász János tanácselnök. — Különösen az utóbbi két esztendőben számottevőbb. Nőtt a rendezvények száma, színvonalasabbak, tartalmasabbak lettek az előadások, emelkedett a látogatottság és a közönségünk is igényesebb lett. Egyszóval jó úton halad a kultúra ügye. — S ezt milyen tényezőknek tulajdonítják? — Elsősorban a tárgyi és személyi feltételek javulásának a tervszerűbb, összehangoltabb munkának. A felszereltség sokat javult, a művelődési ház otthonosabb, vonzóbb az emberek szamára. Fél éve főhivatású könyvtárost alkalmazunk, így bővíthettük a nyitvatartási időt. A lehetőségeink tehát sokkal nagyobbak, mint korábban voltak. Kritikusan nézve azonban, meg kell jegyeznünk, hogy még nem eléggé élünk a kiaknázásával. X Kedvezően ítéli meg a település művelődési helyzetét Kis László párttitkár is. A művelődési ház a község igazi kulturális központja lett. Ahány intézmény, gazdasag. társadalmi szerv csak található a helységben, mindegyik a kuiturhazban igyekszik lebonyolítani a rendezvényeit. A művelődési háznak jók a társadalmi kapcsolatai, a népművelők megkapjak a munkájukhoz szükséges anyagi és erkölcsi támogatást. — Szerencsés a helyzetem — kezdi Nagy Lajos. — Párt- vezetoségi tag, tanácstag, népfrontelnök is vagyok egy személyben. Ez azt jelenti, hogy a község vezetőivel állandóan találkozom, a kéréseimet támogatják. Sót maguk is segítenek ötletekkel, mit, hogyan kellene csinálnom ahhoz, hogy jobb legyen a munka. Több szem többet lát, és ez az ötletekre éppen úgy igaz, mint a bírálatra. A rendezvények koordinálását a pártalapszervezet végzi. — Ezt a jogot magunknak tartottuk fenn — mondja Kis László. — Ha ugyanis röbb rendezvényt engedélyeznénk egyetlen estére, akkor abból csak keveredés lenne, mindenképpen ártanának egymásnak. Januárban. februárban különösen sok volt a rendezvény, s akkor látszott meg csak igazán, mennyire hasznos a különböző tervek, elképzelések egyeztetése. Most, hogy megkezdődtek a tavaszi mezőgazdasági munkák, köny- nyebb időszak következik, de a kultúrházban nem áll meg az élet. A fiatalok egyébként sem tesznek már olyan különbséget az^ évszakok között, amely jelentősebb hatással lenne a kulturális életre. Az esti órákban ők mindig megtalálhatók a klubszobákban, a könyvtárban, a moziban, vagy a pingpongasztalok mellett. X A termelőszövetkezet az idén 10 ezerről 15 ezer forintra emelte a művelődési háznak fizetett támogatást. — Mivel indokolták ezt az elhatatozasukat? — kérdezem üpolcsik Imre elnöktől. —' Azt kértük a művelődési háztói hogy fiataljaink Kulturális igényét minél színvonalasabban, s lehetőleg klubformában elégítse ki. Negyvenkét harminc éven aluli fiatal dolgozik a szövetkezetünkben. Ha helyben nagyobb lehetőségük van a kulturálódásra, í -órakozásra, akkor szerintünk a fiatalok szívesebben „pillantgatnak” a mezőgazdaság felé ... Különben utánpótlásunk nem lesz megoldott, sem az állattenyésztésben, sem a növénytermesztésben. Azonos céllal hoztuk létre egyébként az önálló KlSzf-alapszer- vezetünket is. — Regebben színházjegyeket is vásároltak. — Most is vásárolunk. Rendszerint a legtöbb munkanapot dolgozok közölt őszijük szét, a brigádok javaslatai alapján, Ügy érzem, hogy & művelődési szemlélet változó-, sa nálunk is kedvező irányban halad. X Bujákon a kulturális élettel és fejlődésével a megkérdezett vezetők általában elégedettek, noha nem titkolták gondjaikat sem. azt, hogy gyorsabb Ütemű fejlődést szeretnének. Különösen kicsendült ez a törekvés akkor, amikor a színházi előadások látogatottságáról szóltak. Nem arról van itt szó, hogy nincs közönségük, hanem hogy a lakosság számához viszonyítva sokkal több lehetne. A szakkörök, klubok, öntevékeny művészeti csoportok tagjai is odaadóan dolgoznak, de magasabbra kellene már állítaniuk a mércét. Hogy a községen, a járáson kívül is felfigyelhessenek munkájukra. Egyelőre azonban akadályt jelent a szakemberhiány. E problémák megoldása jelenti most Bujákon a közművelődés legfontosabb feladatát. Sulyok László Kórn falá k<»zó IN bálomban A nagybátonyi Bányász Művelődési Házban 1975-ben rendezték meg először — azzal a szándékkal, hogy kétévenként rendszeressé teszik — Bartók Béla emlékére az ifjúsági kórusok megyei találkozóját. Az újabbat március 27-én tartják a Nagybátonyi nagyközségi Tanács, a Bartók Béla Általános Iskola és a Bányász Művelődési Ház közös szervezésében. Az egész napos zenei program délelőtt a megye nyolc kiváló képességű úttörőkórusának minősítéssel egybekötött bemutatkozásával kezdődik. A szereplők között találjuk a vendéglátó nagybátonyiakat, a salgótarjáni Mártírok úti iskola két kórusát, a tan, a karancs- lapujtői. az érsekvadkerti és a szécsényi úttörőket, valamint a nagybátonyi ipari szakmunkásképző intézet fiataljait Délután rádiós felvételekre kerül sor a Magyar Rádió Éneklő ifjúság című műsora számára. A zenei nap a nagybátonyi kamarazenekar és a salgótarjáni József Attila Megyei Művelődési Központ ka- marakórusának hangversenyével fejeződik be. Amatőr színházak A Csehszlovákiában országszerte működő öntevékeny művészcsoportok között jelentős helyet foglalnak el az amatőr színházak. Már a XIX. században is működtek ilyen színházak: akkori szerepük szerint főként az anyanyelvet védték az idegen befolyástól — Csehországban és Szlovákiában egyaránt. A felszabadulás után az újjáalakult, illetve újonnan szervezett hivatásos színházi együttesek — szám szerint 83 színház — jórészt átvették az amatőr társulatok korábbi kulturális és társadalmi feladatait is. De az érdeklődés nem lanyhult a nagy múltú csehszlovák öntevékeny színjátszó mozgalom iránt. Színházaik — a gyermekszínházakkal együtt — 58 ezer tagot foglalkoztatnak. ♦ ♦> ♦> ♦> *!• ♦> ♦> ♦> v ♦> »> ♦> ♦> v *> ♦> •> •> ♦> • * KÜRTI ANDRÁS: * ❖ ÖT PÁR ZÜMB! $ KISREGEM v 113.) És hogyan viselkedett a viharba került hajó kapitánya, míg a legénység a fedélzeten sügölődött? Kevésbé képletesen: mit csinált ezalatt a felelős szerkesztő, akinek kezébe adatott a kormánykerék, minthogy a főszerkesztő már egy hete külföldön tanácskozott valakikkel, valamilyen célból. Amint hírét vette az első telefonoknak, elsápaot. Micsoda balszerencse! Ez milliós népharag első hulláma lesz, nem jöhetett volna ez egy héttel előbb? Vagy egy héttel' később? Amikor ő már ismét szerény másodhegedűs csak a lapnál, némi ellenzéki beütéssel. Miért is nem olvasta el még kéziratban annak a turcsi lánynak a dolgozatát, biz* tos nem engedte volna át. De azt hitte, hogy szimpla tudományos eikk, az ilyenektől meg neki borsódzott a háta, meg aztán az ilyenek általában teljesen ártalmatlanok, ki sejtette volna... Gyorsan bezárkózott a szobájába, összekoccanó ujjakkal tárcsázott. Hívta a Tájhivatalt, a kerületi pártbizottságot, majd egy barátját a minisztériumból, hogy utasítást, segítséget kérjen. De csak tanácsokat kapott. Döntsön önállóan, ez nem olyan volumenű ügy, amiért csorbítani kéne a szerkesztőség önálló döntési jogát, a felelős egyéni vezetői állásfoglalást, legalábbis a dolgok mostani állásánál. Reszketett a keze, amikor helyére tette a hallgatót, itt már csak a vesica fellea segíthet. A vesica fellea valóban már sok nehéz helyzetből húzta ki a Déli Hírek felelős szerkesztőjét, aki most elhaló hangon kéri titkárnőjétől a koesit, és hogy küldje a lakására az orvost, talán még életben fogja találni, mondja meg őszintén, sárgul a szemefehérje? ... — Viszi már az irháját! — néztek utána beosztottjai, amint titkárnőjére és a sofőrre támaszkodva, csüngő fejjel vonszolta magat végig a folyosón, a kapu felé. — Epehólyag. A szokásos história. Ha valami olyasmiben kellene döntenie, ami felelősséggel is jár, rögtön begörcsöl az epéje. Az a szófogadó, szolgálat- kész epéje .. . Fagadás, nyugati utazás, reprezentáíás alkalmával valahogy meg sosem górcsőit be. — Ha kigyönyörködtétek magatokat — szólalt meg a közgazdasági rovat vezetője —, gyertek be a tanácsterembe, összedugjuk az orrunkat. 4 NÖGRÁD - 1977. március 27., vasárnap / „Földörúúl a rlvatar ... a sok fehér virág Hisztériásán reszket, összebúj.” (Tóth Árpád) — Csak semmi pánik! — nyitotta meg a tanácskozást rangidősi minőségben az olvasó szerkesztő. — Először is nyugtasson meg benneteket az a tudat, hogy bármiként foglalunk állást, hazatérésük, illetve szerencsés fölgvógy ülésük után szeretett főnökeink úgy is azt fogják mondani, hogy nagy marhaságot követtünk el. Viszont a lapnak holnap is meg kell jelennie. Három dolgot csinálhatunk. Se- rezelünk és kiadjuk az informátorainkat, elhatároljuk magunkat Katitól és a zümbik- től. Szerintem ezt semmiképpen nem szabad megtennünk, nem korrekt. Marad tehát két járható út. Az egyik, hogy szolidárisak maradunk ezekkel a madarakkal és bátran kiállunk mellettük, a reklamációk ellenére. A másik, hogy szolidárisak maradunk ugyan a zümbikkel, de pár napig, míg jobban ki nem alakulnak a frontok, egy szép újmódi kifejezéssel élve, süketre vesszük a figurát. Okosan hallgatunk erről a témáról. Nos? Csönd. Aztán egy félénk kérdés Bernáthegyi Gézától, a kulturális rovatból: — Szabad hangosan gondolkodnom? Kuncogás oldotta föl a feszültséget, ezt a kedves, szerény fiút még senki sem hallotta beszélni, ez mindig csak hangosan gondolkodik. — Szabad — intett az olvasó szerkesztő —, olyan hangosan gondolkodhatsz, ahogy csak tudsz. Bernáthegyi hálásan elmosolyodott. — Talán valóban várnunk kellene. Pár napot. Folytatódik-e a roham? Az egyéni jelentkezések után nem vonul föl esetleg nehéztüzérség is? Gondolok hivatalok, intézmények írásos megkeresésére? Vagy megfordul a széljárás? Netán átveszik a témát, reagálnak az ügyre más lapok. Vagy a rádió. Előfordulhat, hogy szeretett felelős szerkesztőnk váratlanul fölgyógyul és leveszi vállunkról a felelősséget ... — Te kis hülye — jegyezte meg Mákli Maria, a levelezési rovat veterán vezetője. — 0 most otthon fekszik, telefon kihúzva, előszobacsengő kikapcsolva, és pont akkor kezd el majd lábadozni, amikor túljutottunk a nehezén. Pongor, a közgazda, az élő lexikon kért szót. — Quintus Fabius Maximus — mondta. — Római diktátor. De ta’án Fabius Cuncta- torként jobban ismeritek. Cunctator. Ingadozó, habozó. Ezt a becsmérlő melléknevet kapta kortársaitól halogató hadviseléséért, a punokkal vívott háborúban. Aztán kiderült, hogy ez a taktika korántsem volt helytelen. Mert, amikor helyettese az ő távol- létében vakmerőén csatát kezdeményezett, Cannaenál a sereg vezérestül elpusztult. — Lassan körtilhordta mindent- tudó tekintetét a jelenlevőkön. — Ismétlem, az egész sereg. Viszont Cunctator később. Talentum visszafoglalásával győzelmet aratott Hannibál felett... Azt hiszem, világos, hogy én melyik uiat ajánlom. Persze a végső döntés Pistáé — nézett az olvasó szerkesztőre —, a teljes felelősség is az övé, lapot nem lehet demokratikus szavazással csinálná Doktor Förgeteg András, aki már egy idő óta egyre ingerültebben fészkelődön a székén, kirobbant. (Folytatjuk) Az Odera menti Frankfurtban 1857 óta gyártanak orgonákat. A Bauer Müvek gyártmányait a világ minden tájára exportálja, s az NDK-beli mesterek remekmívű orgonáit ma már egyaránt jól ismerik a Szovjetunióban és az Egyesült Államokban. Képünkön: a gyár egyik specialitása az asztali miniorgona. 1 A világ és a színház Amikor a barlang mélyén a dobverés ritmusának révületében. égre emelt szemmel, elváltoztatott hangon arról beszélt a sámán, hogy mit mondanak az istenek; mit kell tenni, hogy kiengesztelődje- nek, akkor ..közönsége” tulajdonképpen egy színházi előadáson vett részt. Tudták, hogy az, akit a tűz fényénél látnak, a sámán, akinek majd a zsákmányból húst is kell adni a szolgálatáért, de amikor beszólt, mozgott, elhitték neki, hogy most ő nem csak a sámán, hanem az alvilág istene, az églek istene, vagy éppen valamelyik állat, amelyiknek bőrét magára öltötte. Dráma volt ez abban az értelemben is, hogy a sámánnak meg kellett küzdeni, verekedni, hol a szó szoros, hol annak átvitt értelmében azért, hogy célját elérje. A küzdés izgalom, s a nézők maguk is átélték e dráma fordulatait. Azt is mondhatnánk: évezredek óta a dráma lényegében nem sokat változott. Legalábbis ami az alapokat illeti. Mert most is a fénycsóvában ott áll valaki- egy élő személy, egy színész, — aki a hónap végen odajárul a pénztárablakhoz a gázsiért —, teljes testi valójában ő az, mégis mi, a nézőtéren, elhisszük, hogy nem csak őt látjuk, hanem valaki mást: egy királyt, egy bolondot, egy parasztot, egy katonát. egy munkást, egy tisztviselőt, vagy éppen magát a kaszás halált. Az istenek ugyan kimentek a divatból — bár nem egészen, mert a görög drámákban néha „személyesen” is találkozhatunk velük —, de a küzdelem változatlanul lényege a drámának. S bennünket azért érint olyan közvetlenül, mert a művészet legnagyobb lehetőségét kínaija: azt, hogy mi, akik csak hallgatjuk, befogadjuk a művet, egyszerre ott üljünk a székeinken, ugyanakkor pillanatokra mások is legyünk. Azonosuljunk a királlyal, a bolonddal, a katonával, vagy éppen meggyűlöljük őket, de mindenképpen kilépjünk önmagunk szem éhségének zárt világából, s egyszerre átéljük az emberiség kollektív tudatát. Egyszerre legyünk önmagunk és a világ. Erre való a művészet, ez a „haszna” minden művészetnek. Ezért áldoz rá az emberiség évezredek óta oly sokat, ellentétben a közhiedelemmel, amely úgy gondolja, hogy az emberek csak a kézzel fogható- materiális haszon érdekében hajlandók áldozatokat hozni. Most a Színházi Világnapot köszöntjük. A Föld legkülönbözőbb pontjain színészek állnak a függöny eiié, s reflektorok fényébe, és felolvasnak egy azonos tartalmú levelet, üzenetet. Köszöntik önmagukat, köszöntik a nézőket, ünnepük a világ egyik legrégibb művészetét. Az emberiség ilyenkor tulajdonképpen önmagát ünnepii. Kollektív létét, s ezzel ember mivoltának lényegét. Azt, hogy k; tud lépni a biológiai-fiziológiai lét egyetlen személyére korlátozott börtönéből, az állati lét korlátái közül, azonosulni tud az emberiséggel — ettől mondhatja büszkén: ember vagyok, Bernáth László Mai tévéajánlatunk 20.05: Színházi világnap 1977. A Színházi világnap alkalmából a televízióban is elhangzik Radu Beügannak, a Nemzetközi Színházi Intézet elnökének, a Bukaresti Nemzeti Színház igazgatójának üzenete. Ezt az üzenetet ezen a napon a világ valamennyi színházában felolvassák. A televízió három színházi előadásról ad helyszíni közvetítést. A Vígszínházból Csur- ka István: Versenynap című színművéből, a kecskeméti Katona József Színházból Németh László: VII. Gergely című drámájából és a Madách Színházból Shakespeare: Ló- vátett lovagok című vígjátékából láthatnak részleteket. Majd a szereplőkkel, a rendezőkkel készült interjúk hangzanak el.
