Nógrád. 1977. március (33. évfolyam. 50-76. szám)

1977-03-25 / 71. szám

Filuilevél Szervezettebb népművelői munka a rétsági járásban NEM TALÁLTUK £el a soa- nyolvíaszt — hangsúlyozta beszélgetésünk alkalmival többször is Németh Árpád, a rétsági .járás közművelődési felügyelője. Es igaza volt. Az az együttműködési munka ugyan­is, amelyről az alábbiakban szó lesz, már nagyon sok helyen — nemcsak a megyénkben — ismert A rétsági járásban azonban most jutottak el odá­ig- hogy a közművelődésben dolgozók szellemi erejét 'ób­ban összefogják, mindennapi szóhasználattal élve, a több szem többet lát alapján. A járás népművelői a ko­rábbi esztendőkben meglehe­tősen rendszertelenül és rit­kán találkoztak egymással. Évente körülbelül három al­kalommal. De ezeknek a talál­kozásoknak sem volt meg az a mélyebbre látó és ható törek­vése, nemhogy jellege, ami­nek voltaképpen lennie sel­lett volna. Rendszerint csak a munkatervek elkészítéséhez, egy-egy nagyobb fontosságú akció lebonyolításához kap­tak segítséget a közművelődés munkásai. A műhelymunkáig tulajdonképpen sohasem ju­tottak el. Az idén a járási hivatal mű­velődésügyi osztálya új »la­pokra helyezte a népművelők tanácskozását- Konkrétabb se­gítséggel igyekszik a helybeli tevékenységet megkönnyíteni, az anyagi és szellemi erőket koncentrálni- társadalom- és művelődéspolitikai szempont­ból az eseményeket fajsúlyoz­ni, a kiemelt rendezvényekre mozgósítani. 16.45: „Sík mezőben hár­mas út.. Mesevetélkedő kisdobosok­nak. Ismét egy gyerekműsor, amelyen felnőttek is kelleme­sen elszórakozhatnak. A Csongor és Tündé-ből vett Vörösmarty-idézet a mesék világába vezet. Az egyszeri vándorlegény, a király, az udvari bolond, a királylány, a banya és a palotát őrző le­gények közé. S, három általá­nos iskola tanulói is belépnek a mesebirodalomba. ök ve­télkednek, melyikük ismeri jobban a mesevilágot, amely, mint kiderül nem is áll olyan messze a való élettől. A járás népművelőinek ta­lálkozása — nyugodtan fo­galmazhatjuk munkaértekez­letnek is — az idén havonta kerül megszervezésre. A változás, önmagában szemlélve, egvszerű forma­ságnak tűnik Az eddigi két tanácskozás viszont azt oizo- nyítja, hogy ennél — az «re­det! elképzeléseknek megfele­lően — sokkal többről van szó. A népművelők találkozó­ja nagyon is pezsgő szellemű, operatív jellegű forum. Mind­amellett ugyanakkor még csak ígéret, hiszen majd a ké­sőbbi időszak munkája, az eddigi tervszerűbb- szervezet­tebb. jobb munkája fogia bi­zonyítani létének hasznossá­gát. S ha már itt tartunk, nem szükségtelen megjegyeznünk, hogy tulajdonképpen milyen tényezők, elképzelések hív­ták létre ezt a fórumot. Erre Németh Árpád így válaszol. — JÁRÁSUNKBAN NA­GYON kevés a függetlenített, főhivatású népművelő. Mind­össze tíz. Ugvanakkor ismer­ve feladatainkat rendkívül sok a tennivalójuk- Nem beszélve arról, hogy egymástól elzár­tam a községekben szétszórtan tevékenykednek. Ugyanakkor, szintén nem elhanyagolható, körülmény, hogy néhány ne- lyen új ember került a mű­velődési intézmény élére, nem egy esetben szakmai végzett­ség. tapasztalatok nélkül. A fórum létrehozásakor arra gon­doltunk, hogy ezeknek az em­bereknek miért kell, vagy kellene végigjárniuk mind azt a kálváriát, amit elődeik, koi­Szabó Lőrinc gyermekkorá­nak éveit részben Balassa­gyarmaton töltötte. Ezekre az évekre mindig a legmelegebb hangon emlékezett vissza. Tu­lajdonképpen a balassagyar­mati emlékek ihlették a Tü­csökzene című versciklust. A város is nagy szeretettel em­lékezik a költőről. Ennek ke­retében március 30-án Szabó Lőrinc-emléknapra kerül sor Balassagyarmaton. A Palóc ligetben délben leplezik le a költő szobrát. Borsos Miklós Kossuth-díjas szobrászművész alkotását. Az avató beszédet dr. Szabó Ká­roly mondja. Az ünnepség fényét emeli a városi fúvós­légáik végigjártak. A régebbi­ek valamilyen formában "ú- ják tovább a tapasztalataidat Együtt, egy céléit gondolkod­va. többet tudunk. A tanácskozáson a résztve­vők számba veszik, hol, mi­lyen, mekkora jelentőségű ese­mények vannak. Ezek között „rangsort” állítanak fel. s en­nek megfelelően adnak segít­séget egymásnak, koncentrál­ják a járás egész kulturüis energiáját. Egy-egy ilyen ta­nácskozáson rengeteg jó öt­let születhet, amely másként talán ki sem pattant volna senki agyából. Ezzel azonban még nem ért véget a segítség. Tovább folytatódik a szerve­zésben. magában a rendezvény lebonyolításában. A legutóbbi találkozáson például elhatároz­ták a megyei művelődési köz­pont kezdeményezésének min­tájára, hogy a járásban mű­velődési napot rendeznek- Eb­ben az évben három község­ben: Rétságon, Diósjenön és Nógrádon. Erre ugyanis meg­van mindenféle szempontból az erp és a lehetőség is. A TERVEK ÉS CÉLOK ismeretében újból azt mond­hatjuk: a rétsági járásban va­lóban nem találták fel a spa­nyolviaszt, csak tanultak má­sok jó módszeréből. És nem tesznek mást, mint amit a közművelődés határozatai is szorgalmaznak: együttgondol­kodnak. összefogják erőiket, tudatosabbá és szervezettebbé, teszik a közművelődési mun­kát. Önmagukért és a közönsé­gért. (sulyok) zenekar és az Ex Libris iro­dalmi színpad közreműködése. Délután a Madách Imre váro­si-járási könyvtárban rend­hagyó irodalomóra lesz Szabó Lőrincről, melynek vendége Kabdebó Lóránt, az irodalom- tudományok kandidátusa. Es­te a Mikszáth Kálmán Műve­lődési Központban emlékest­tel tisztelegnek emlékének „Legyen a költő hasznos aka­rat. .címmel. A műsort Ba- csur Sándor nyitja meg, a költő életművét Kabdebó Ló­ránt méltatja, majd fellép az Ex Libris, közreműködik a Balassi kamarakórus Ember Csaba vezetésével. V/ olasz festéket It ezdf léről A Santa Croce bazilika köz­ponti helyén. Firenzében is­mét látható Cimabue XIII. században élt mester alkotá­sa. a Keresztreíeszítés, ame­lyet az áradások miatt 10 év­ig tartó munkával állítottak helyre. A kereszt alakú fára fes­tett. megfeszített Krisztust ábrázoló festmény súlyosan megsérült, amikor a megáradt Arno folyó betört a templom- oa és a reneszánsz város több más felbecsülhetetlen értékű műalkotásában károkat oko­zott. Cimabue. akit a művészet- történészek az első nagy olasz festőnek tekintenek, az utolsó művész volt. aki bi­zánci stílusban festett. 1302- ben halt meg. Sopron — a filmek bölcsője Sopron patinás belvárosá­ban a helyreállított középko­ri és barokk épületek szinte tálcán kínálják a lehetőséget a különböző történelmi filmek forgatására. A 700 éves városban most — éppen ezt a lehetőséget kihasználva — ju­bileumi filmszemlét rendez­nek, amelynek során csupa Sopronban forgatott filmet mutatnak be. A felszabadulás óta Sopron­ban 12 magyar és ugyanennyi külföldi játék- és tévéfilmet forgattak. A magyar alkotá­sok közül itt készült a Császár parancsára, a Vörös Requiem és a Harangok Rómába men­tek című film. Jórészt Sopron és környéke adott otthont a Kőszívű ember fiai, az Egy magyar nábob, a Kárpáti Zol­tán és a Kísértet Lublón című filmalkotásoknak. A számos külföldi forgatás közül a leg­jelentősebb A koldus és ki­rályfi című amerikai és A parádé című osztrák—nyu­gatnémet film volt. Jelenleg is forgatnak külföldi filmesek a városban: itt készül Doszto­jevszkij : örült város című mű­vének televízióváltozata az északnémet televízió produkci­ójában. A sopronfi filmnapok alkal­mából tartják meg a Lőcsei fehér asszony című tévéfilm premierjét április elsejéin, a város felszabadulásának 32. évfordulóján. Mai tévéajánlatunk Szabó Lőrinc eraléknap ❖ v KÜRTI ANDRAS: ÖT PÁR ZÖM KISREGÉNY * ♦> ♦ V * «% <u.) „Az izgatottság nőtt. mint ■ lavina.” (Mikszáth) „Madár eszi a bürokráciát!”, ’„Mi hozza harci lázba a kon­gói zümbiket?'1, „Két magyar tenyésztő — apa és fia — vi­lágraszóló felfedezései”, „Da­moklész kardja a grafománi­áitok feje fölötti”, „Még őriz egy-két titkot a Kyoga-tó nádrengetege?” Jó, „húzós” főcím, jó alcí­mek. Es alattuk meghökkentő, iz­galmas, érdekes mondanivaló. És egy elmosódó fotó, mindenki azt vesz észre raj­ta, amit látni szeretne. Nem csoda, hogy a Déli Hírek pénteki szamában Ko­saras Kati cikke keltette föl a legnagyobb figyelmet. An­nál is Inkább, mert ezen a napon sehol sem tört ki he­lyi háború. nem hajtottak végre puccsot, nem követték el az évszázad bank-, vonat-, ékszer-, emberrablását, nem lőttek föl sehol semmit, még csak ötös ikrek áem születtek Kanadában, következésképp a zümbikről szóló riport egye­dül elégíthette ki a nyájas olvasó napi szenzációigényét. Azaz. hogy csak részben elégítette ki, viszont roppant felcsigázta a kíváncsiságát. Ugyanis a szerző — ősi női ösztönnel, tudnillik. hogy bő­ség idején nem szabad min­dent fölzabáltatni a család­dal, hanem egyet, s mást „spájzolni” kell a kopl&lósabb napokra — nem irt meg min­dent, amit e témáról megtu­dott. Es emellett valami elő­érzet hatására nem közölte a tenyésztők nevét, sem azt, hogy hol a madártanya, hogy hol dolgozik a fiú, honnan ment nyugdíjba az apa, szó­val inkognitóban tartotta a főszereplőket. Nagyon is helyénvaló volt az óvatosság, ezt a cikk meg­jelenése után bekövetkező ese­mények fényesen bebizonyí­tották. Jóformán még csak az első pár példány találhatott gaz­dára az újságosoknál, amikor felcsörrent a telefon a szer­kesztőségben. A legnagyobb lavina is egy hógolyóval kezdődik... És ezúttal nem is volt olyan ap­ró az a hógolyó... „öklelő dorongját magasra emélé, Rázta fenyegetve a pajkosok felé.” (Arany) — Déli Hírek?... Na, végre! Itt Gruber Tamásné, tanácsi dolgozó. Azt az újságírónőt kérem, aki a zümbikről írt a mai számban... Jó. nekem nem fontos, hogy vele szemé­lyesen. .. Csak azt mondja meg, legyen szíves, hogy hol laknak azok a jómadarak, mert az sajnálatosan kima­radt a cikkből... Nem, nem a zümbik, hanem a gazdáik. Nem Afrikában, hanem itt Pesten... Hogyhogy nem adhatja meg a nevüket és a címüket?! En nem kíváncsis- kodásból kérdem, én ebben az ügyben mélyen érintve va­gyok!... Mint sértett fél!... Igen, ezért van sürgős be- szélnivalóm azokkal a ma­dártenyésztőkkel. .. Csak az történt, hogy az én félnapi hi­vatali munkámat egyszerű­en tönkretették azok a kis vámpírok! Én le fogok szá­molni velük! Én ki fogom te­kerni a nyakukat!... Nem, nem a zümbik nyakát, ha­nem a gazdáikét, akik rám uszítottak őket! Akik felelőt­lenül szabadon engedik eze­ket a veszélyes madarakat hivatalos idő alatt!... Rend­ben van, nekem magával semmi bajom. de mondja meg a főnökeinek és annak az újságírónőnek, hogy hu­szonnégy órai gondolkodási időt adok. Holnap ilyenkor ismét jelentkezem. .. Nézze, én egy nagyon szelíd, békés természetű nő vagyok, de, ha a kedvenc munkámat szétcin­cálják, akkor én nem isrnerek pardont!. , Nem, személye­sen teszem majd tiszteletemet. És. ha akkor sem adják ki nekem őket, akkor a Dél! Hírekből kő kövön nem ma­rad!.., Igen, természetesen tisztában vagyok életveszé­lyes fenyegetésem jogi követ­kezményeivel. .. írja csak föl nyugodtan, igen, Gruber Ta­másné. kilencedik kerület. Mondók utca 27., második emelet.. Pompás. És még azt is közölje a szerkesztők­kel. hogy ifjúsági bajnoksá­got nyertem súlylöVést-en. és diszkoszvetésben, tizenhárom évvel ezelőtt, istenkém, hogy repül az idő... „Bizonyos fenntartással fo­gadták... a közléseket.” (Mikszáth) Ott szorongtak mind egy szálig a Cuprimpex csöpp raktárfőnöki szobájában, és áhítattal figyelték, amint a főnök Gimric Aladár egy új­jal, de villámgyorsan üti a gfep billentyűit. Az íróasztal sarkán ott feküdt gyűrtem összefogdosva a Déli Hírek legújabb száma. Befejezte a géppuskázást Gumric, kihúzta a papírlapot az írógépböL — Fölolvasom — mondta. É6 fölolvasta. — Tisztelt szerkesztőség, kedves elvtársak. Mi, a Cuprimpex készáruraktára háromszorosan kitüntetett szállítóbrigádjának tagjai, egyöntetű lelkesedéssel üd­vözöljük az önök cikkében szereplő bürokráciaeilenes madarakat, amitől mi is sokat szenvedünk. Egyúttal azon­ban fölhívjuk a felfedezők fi­gyelmét arra is, hogy fejlesz­teni kell e madarak kiképzé­sét, megfelelő irányítását. El­lenkező esetben áldásos tevé­kenységük bizonyos károk­kal járhat. Konkrét példa er­re az, ami nálunk történt. Nálunk a múlt hét szerdáján, pár perccel kilenc óra után ismeretlen zümbik tönkretet­tek huszonhét darab lottószel­vényt abból a százból, amely- lyel háromszorosan kitünte­tett brigádunk a kollektív érzés erősítése érdekében rendszeresen játszik. Mi egy­általán nem ragaszkodunk a kárunk megtérítéséhez. ami nyolcvankilenc forint tíz fil­lér, csak szeretnénk, ha a jövőben ilyen eset nem for­dulna elő, ehhez kérjük szí­ves hozzájárulásukat. Letette a papírlapot az író­asztalra. rátenyerelt, végig­hordozta tekintetét a brigád- tagokon. Áhítat, tisztelet, őszinte el­eiismerés. (Folytatjuk) A merihai film Hogy sokasodnak a társadalomkritikai elemek az ame­rikai filmművészetben, már elég hosszú ideje tapasztalhat­juk. Bírálat és bírálat között pfersze lényeges különbségek vannak Lehet szelíd fejosóválással és öklöt rázva is ráirá­nyítani a figyelmet az ellentmondásokra. Van, aki részigaz­ságokat mond ki, akad, aki a jelenségek lényegéig hatol. George C. Scott Düh alkotása a skála közepén foglal he­lyet. A művészi szándék tisztességében nem kételkedhetünk, a látlelet mégsem teljesen egyértelmű. A rendező-színész hiteles világot tár elénk, realizmusa szinte lefegyverző, az ok és okozati összefüggések magyarázata azonban csak jel­zésszerű. Miről szól a Düh? A filmnek roppant egyszerű a mesé­je és ugyanolyan a drámai felépítése. Valahol Amerikában a hadsereg biológiai kísérleteket folytat. Szennyező gáz ke­rül a levegőbe. A mérgezés Dan Logan, a farmer élete har­móniáját hirtelen szétzilálja. Fián már a kórházba szállítás után ott a halál bélyege. Egy sereg állat elpusztul. A gazdát is megfigyelés alatt tartják. Hamarosan kiderül, hogy ő is menthetetlen. Logan elől eltitkolják gyermeke halálát. A férfi — miután megbizonyosodott a tényekről — rettenetes bosszút áll. Mivel nincs veszítenivalója, úgyszólván félelem nélkül realizálja gondosan összeállított forgatókönyvét. Le­vegőbe röpíti az ellene támadt gépezet csavarjait. Embere­ket és épületeket egyaránt. Aztán — mint akinek egyéb dol­ga sincs többé — maga is meghal. A film legnagyobb érdeme, hogy valóságos társadalmi problémára hívja fel a figyelmet. Az olyanfajta kísérletek, melyekről George C. Scott beszél, elég gyakoriak a nyu­gati militárizmus gyakorlatában. A veszély foka nagy: je­lentős értékek (emberi életek is!) áldozatául eshetnek a felelőtlen kísérletezésnek. Szinte bizonyos, hogy a Düh szer­zője is megtörtént esemény részleteit elevenítette meg félig- meddig dokumentumjellegű művében. A Düh-ben meglehetősen száraz a cselekmény. A nagy­jelenetek hiányáért azonban kárpótol az első pillanattól je­lenlevő és mindvégig fokozódó feszültség. A néző együtt lé­legzik az apával, mikor a balsejtelmek-marcangolta ember kórházba szállítja a fiát. Hátborzongató a kórházi légkör ábrázolása: a sikertelen harc a gyerek életéért... Vagy a manipulációk sorozata azzal kapcsolatban, mit szabad és mit érdemes elmondani a közvéleménynek — és a tragédia ré­szesének — az előzményekről, a háttérről, a felelősségről. Pszichológiailag hiteles a Düh erősödésének és a cselekvés megérlelődésének bemutatása is. Dan Logan „szelíd motoros­ból” válik rettenthetetlen bosszúállóvá. Nem 6 kezdte a har­cot, de ha már vállalta a küzdelmet, addig lődözi gyilkos golyóit és robbantja pokolgépeivel a nekitámadó Rend ob­jektumait, míg le nem söpör mindenkit, aki vele szemben áll az ellenfelek képzeletbeli sakktábláján. A rendezői fogások — illetve a kifejező eszközök — kö­zött kettő „kiabál”. Az egyik indokoltan: a befejezés iszonyatos látványára gondolok. A másik indokolatlanul: a lelassított képek — négyszer-ötször a film nyomán — eről­tetett művészkedésnek hatnak. Sem költői erejük nincs, sem ellenpontozó funkciójuk. De nem ez a fő kérdőjel a Düh-vei kapcsolatbán. Azt nem mondja ki George C. Scott, amit pedig valahogyan ér­zékeltetnie kellene (vagy a „mesébe" elbújtatnia); az ilyen lázadásnak nincs sok értelme! Az emberi indítékok érthe­tőek, puszta fejjel mégsem lehet bezúzni kőtömbökből épült falakat. Dan Logan sikerrel vívta meg a maga bosszúját. Még talán azt is mondanám, hogy akcióit a néző rokonszen- ve kíséri. Csakhogy: a művészi és a társadalmi igazság kissé elválik egymástól. Arról is szólhatott volna George C. Scott, hogy a farmer halála után sem változik meg az élet Wyo- mingben és az Egyesült Államokban. Talán már valahol megint permeteznek. Elképzelhető, hogy a védtelen embe­rekre és állatokra az ország má6 részén hasonló sors vár, mint Loganre és fiára, meg juhaira... Ami a részletek hitelét illeti, nem hallgathatom el ké­telyemet. A katonai objektumokat és a kórházakban el­hunytakat minden bizonnyal alaposabban őrzik, mint ahogy a Düh-ben láttuk. Nem is olyan mellékes mozzanatokról van szó.... George C. Scott mint színész illúziót kellően alakít. A háziorvos Fellini halhatatlan Bolondja Az országúton-ból: Richard Basehartnak hívják. Ott jó szerepe van. Itt csak néhány szürke mondata. — s. f. — Április 5-től 14-ig: iavuHzi »sünét Április 5-én kezdődik és 13- án fejeződik be a tavaszi szü­net az általános iskolák több mint egymillió és a középisko­lák 202 000 diákjának. A szü­net utáni első tanítási nap április 14-e, csütörtök. A nap­közi otthonok ez idő alatt is a gyerekek rendelkezésére állnak, a pedagógusok válto­zatos, tartalmas programokat állítanak össze. Ami a tanév további menet­rendjét illeti: az általános is­kolákban a tanítás június 4-én, szombaton fejeződik be. A tanév eredményes lezárásá­hoz 198 tanítási nap szükséges. Amennyiben ezt június 4-ig valamelyik iskolában vagy osztályban nem érik el, az igazgató a tanítás idejét leg­feljebb június 20-ig meghüsz- szabbíthatja. A középiskolák több mint 48 ezer érettségi előtt álló diák­jának az utolsó tanítási nap május 14-e, szombat lesz. Az I—II—III. osztályosok még egy további hónapot járnak is­kolába, s a tanítás számukra június 11-én, szombaton ér vé­get. Százkilencvenkét Köte­lezően előírt tanítási napot kell teljesíteniük' s amennyi­ben eddig az időpontig nem lenne meg, az igazgató ugyan­csak június 20-ig hosszabbít­hatja meg a tanévet. A középiskolák nappali ta­gozatos tanulóinak írásbeli érettségi vizsgái május 16-an kezdődnek és a hét végével zárulnak. A gimnáziumokban a magyart, majd a matemati­kát, a szakközépiskolákban pedig a magyart és a szakmai tárgyat követi a többi tárgy írásbeli érettségi vizsgája. A közös Írásbeli érettségi- felvételi vizsgák május 23-án, 24-én zajlanak le. Az idén is — a tavalyihoz hasonlóan — matematikából, fizikából és biológiából tehetnek közős írásbelit a diákok. A középiskolások szóbeli érettségi vizsgáit az iskolák­ban az érvényes rendelkezések értelmében június 9-ón meg­kezdhetik, a legtöbb középis­kolában azonban várhatóan az első vizsganap június »3-a> hétfő lesz. Az ország szakmunkásképző iskoláiban tanuló csaknem 185 ezer fiatal számára a többi oktatási intézményhez ha­sonlóan lesz a tavaszi szünet A tanév utolsó tanítási napia a szakmunkásképzőkben júni­us 11-e' A csaknem 48 ezer végzős június-júliusban, isko­lánként eltérő időpontban tesz szakmunkásvizsgát.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom