Nógrád. 1977. március (33. évfolyam. 50-76. szám)

1977-03-25 / 71. szám

Balassagyarmaton az utóbbi években egymást követően épültek a lakótelepek, melyek között az egyik legfiatalabb a Nógrádi Sándor nevét viselő lakónegyed. Képünkön: a kibontakozó épületegyüttes része látható, újszerű képet adva a fejlődő város főutcájá­nak. — kj — A bizalom próbaköve A KISZ megalakulásának évfordulója alkalmat ad ar­ra, hogy felmérjük a fiatalok munkáját, helytállását a min­dennapi életben, a közélet­ben. A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben jó irányban halad a fiatalok tevékenysége. Szá­mítanak rájuk, számolnak ve­lük, bevonják őket a vezetés­be. A gazdálkodás hatékonysá­ga, a magasabb technika, a gazdaságos termelés igénye a hazai és a külföldi piacon egyaránt fontos értékmérője a munkának. A magas fokú szer­vezettség, a korszerű techno­lógia és a hibátlan munka- rendszer követeli, hogy a jö­vő vezetőinek mielőbb bizal­mat szavazzanak, lehetővé te­gyék részükre, hogy megis­merjék a vezetők iránt tá­masztott nagyobb követelmé­nyeket, hogy később önállóan is jól megállhassák helyüket. A Salgótarjáni Kohászati Üzemek fiataljainak vezetők­ké nevelését elősegíti, hogy már az elmúlt években je­lentősen növekedett a fiata­lok aránya a különböző vá­lasztott tisztségekben. A pártalapszervezetek a KISZ- aktíva gárdáját mindinkább kádertartaléknak tekintik, ahonnan a káderutánpótláshoz folyamatosan jelentős segít­séget kaphatnak. De ugyan­így cselekszik a szakszervezet és a gazdaságvezetés is. A legutóbbi választások al­kalmával a vállalat pártbi­zottságába négy harmic éven aluli fiatalt választottak, az alapszervezeti pártvezetősé­gekben pedig tíz fiatal ka­pott funkciót. A szakszerveze­ti tanácsba összesen tizenhat, a szakszervezeti bizottságba pedig négy harminc éven alu­li fiatal került De helyet kap­tak a műhely- és osztálybi­zottságokban is, ahol összesen huszonöt fiatal végez felelős­ségteljes munkát. A különböző testületekbe újonnan beválasztott fiata­lok egyre nagyobb tapaszta­latra tesznek szert. Kialakul a vállalati és népgazdasági szemléletük, ezzel együtt jól képviselik az ifjúságot is. Az elmúlt években a párt­építő munkában megfelelő helyre kerültek a gyári fiata­lok. 1974-ben például a párt­tagságot kiérdemlő 44 főből 34 volt a fiatal. Az elmúlt évben pedig a 41 főből 26 a KISZ-korosztályú. Ez egyben jelzi, hogy megnövekedett a KISZ-szervezetek ajánló sze­repe, hogy a fiatalok figyel­me a közélet felé fordult. örvendetes, hogy a fiatalok helytállása a gyár vezetőit a nagyobb bizalom megadására ösztönözte. Jelenleg a válla­latnál a munkahelyi vezető káderek 35 százaléka har­mincöt éven aluli. Ugyanak­kor a fizikai dolgozók veze­tővé válásának folyamata is elkezdődött. A vállalat gazdasági és tár­sadalmi vezetői 120 olyan fia­talt választottak ki, akik az eddigi munkájuk és magatar­tásuk alapján alkalmassá vál­hatnak különböző vezetői funkciók betöltésére. Ezeknek a fiataloknak a munkáját, magatartását, szakmai és politikai fejlődését rendszere­sen figyelemmel kísérik. A 120 főből 40 fiatalt kiválasz­tottak és számukra 300 őrás vezetőképző taniolyamot indí­tottak. A vállalathoz került fiata­loknak az első számú vezetők tartanak ismertetést a válla­lat helyéről és feladatairól, a követelményekről és a jövő útjait egyengető lehetősé­gekről. S, hogy végül is, ki, milyen funkciót, feladatot, vagy megbízatást kap. az nagyrészt tőlük függ. Az a tapasztalat, hogy a fiatalok igyekeznek megfelelni a ve­lük szemben támasztott na­gyobb követelményeknek, és a bizalomnak. o. b. Izgatottan, örömmel, igazi várakozással készülődött. Elő­ször képviselte Nógrád me­gyét országos tanácskozáson. Eddig Budapesten messziről csodálta a Parlament sok-sok tornyát, magas ablakait, ha­talmas, kupoláját. Ezúttal meg­hívottként, ünnepi ruhában lépett be kapuján. — Először el sem akartam hinni, hogy engem, Bállá Sándornét örhalomból, vá­lasztottak. Tűnődtem magam­ban, miért érdemeltem a megtiszteltetést. A férjem mondta, ha téged választot­tak, biztosan oka volt. Az­tán még hozzátette egy kis szomorúsággal: milyen jó is, hogy ott leszel a Parlament­ben. Jól nézz meg mindent, hogy itthon elmeséld nekünk... X Az ünnepi pillanatok el­múltak. A sötét ruha is a szekrénybe került. Bállá Sán- dorné őrhalmi parasztasz- szony. aki Nógrád asszonyai­nak, lányainak képviseletében részt vett a nőkonferencián, visszatért napi munkájához. A fiatalasszony tíz eszten­deje termelőszövetkezeti tag. — Ha jól meggondolom, Eltérítés " A minap idegesen kiabált két idős utas az autóbuszon: hová megy ez a kocsi? A válasz után — Felsőtoldra! — kapkodtak a csomagjuk után, sürgették a kalauzt> állítsa meg az autóbuszt. Mert ők Bujákra igyekeznek. A két öreg lekászálódott a járműről, s a szécsényi országúton gyalog­szerrel igyekezett vissza a 21-es út jelé. Ketten a gyakran eltérített utasok közül. Mert a jél há­romkor Pásztóról Felsőtoldra induló autóbuszon ezúttal is ilyen tábla állt: „Pásztó~~Buják". A példákat lehetne még sorolni. Többek között a két gyermekkel kapaszkodó édesanyát, aki szerdán délután fut­kosott buszról buszra — a felvilágosítást közlő táblák hiá­nyában. Utóbbi eset a Vadásztanya előtti megállónál történi, s végül a fiatalasszony nem is tudott gyermekeivel elutazni Mert a palotási kocsi önkényesen lerövidítette az útvonalat, kikerülte a megállót. Felháborodva akkor szereztek erről tudomást a kozardi járat utasai, amikor a 21-es útnál, ki­kanyarodásra váró másik autóbuszra átkiabált a sofőr: a Vadásztanyánál várnak az utasaid! E két példa is jelzi: a pásztói Volán-állomáson nem tartják fontos dolognak az utasok tájékoztatását. Négy-öt járat egyidőbeni indulásakor — különösen vonatok csatla­kozásakor — eszeveszett a futkosás. Félrevezető táblák, il­letve a jelzések hiánya miatt a rendszeresen utazók jobbá­ra az ismerős kalauz, autóbuszvezető után tájékozódnak. Az alkalmi utasok pedig jóhiszeműen ülnek fel a helytelen táblát viselő kocsira. A nemtörődömséget tetézi, hogy piros betűs ünnepnek számít, ha megszólal o. hangosbeszelő. A rossz nyelvek sze­rint csak akkor hallani hangját, ha valakit „kávézni hív­nak”. Rendeltetése pedig más. Ellenben: minden alkalommal, minden autóbusz indulása előtt közölni kellene az úticélt, az indulás helyét. Nem nagy dolog. De ha felszerelték, használni is kelle­ne. Ezzel, s a félreérthetetlen, pontos útirányt jelző táblák­kal elkerülhető lenne az utasok eltérítése. Ez a Volán érdeke isi —kelé— ÁRAK ÉS MŰSZAKI HALADÁS AZ Életszínvonal növekedésével pár­huzamosan egyre jobban előtérbe kerül a választás és a választékosság igénye: a hase- nálati érték mérlegelése mellett növekszik az esztétikai kívánságok súlya is. A válogatás, a választás lehetősége, ennek mértéke, egyre jobban minősíti ma már az ellátást. Például a ruházati cikkek forgalmának alakulása (most lényegesen kisebb mértékben növekszik évről évre, mint 10 évvel ezelőtt), a raktá­rakba felhalmozott bútorok mennyisége, a híradástechnikai cikkek iránti kereslet irá­nya (a sztereó és a kvadrofontechnika felé) mind arra utal, hogy az emberek az esetek nagy többségében a korszerűbbet, a szebbet, a jobb tulajdonságokkal bíró árukat keresik. Sok család automata gépre várakozván ha­logatja régi mosógépének, centrifugájának a cseréjét. Nem cserélik ki a 10 évvel ezelőtti rekamiét egy új, de ugyancsak 10 évvel ez­előtti típusú másikra. Vagy ismert tény: a fiatalok inkább „kéz alatt”, háromszor-négy- szer drágábban veszik meg a farmert és nem azt vásárolják, ami az állami üzletekben ol­csóbb ugyan, de nekik nem tetszik. Mindez, — s még sok példát felhozhatnánk — egyér­telműen mutatja, hogy az életszínvonal, az életmód változásával olyan új fogyasztói igé­nyek születnek, amelyek kiszolgálása új meg­oldásokat, új szemléletet kíván. A legfontosabb talán az árak és az árvál­tozások korszerűbb, rugalmasabb megítélése. Az eddigi szemléletet ugyanis sok helyen közvetlenül fékezi a gyártmányok és a gyár­tási eljárások korszerűsítését, visszatartja a vállalatokat attól, hogy termékeik konstruk­ciójával gyorsabban kövessék az igényeket. Egy termék akkor korszerű, ha a technika legújabb vívmányait tartalmazva — „többet, tud” elődjénél. Vagy akkor, ha megjelenése előtt egyáltalán nem volt hozzá hasonló ter­mék. (Igaz, gyakran igény sem volt ilyen cikkre.) A valóban korszerű (tehát nem csak a más, hanem á jobb) anyag, szerkezet, termék előállítása viszont szinte mindig drá­gább, s ráadásul az új termék gyártásához többnyire új gépek, költségesebb eljárások is szükségesek. Mindennek bele kell „férnie” a termék árába. Ritka kivételtől eltekintve le­hetetlen tehát alacsonyabb áron, vagy a régi árön — korszerűbbet előállítani. Az áremelés azonban sohasem népszerű dolog. Az ilyesmit a társadalom és a hatósá­gok általában — a nem ritkán előadódott in­dokolatlan áremelések miatt — gyanakodva fogadják. Az „ál-újdonságokkal” megcélzott magasabb bevételek elkerüléséért, az effajta vállalati manipulációk leleplezéséért társa­dalmilag és a vállalaton belül egyaránt min­dent meg kell tenni. A víz kiöntésénél azonban ne feledkezzünk el arról, hogy a „gyerek”, a műszaki haladás ügye. az ebben való érdekeltség is •— a kádban van. Ha valahol tehát — az exportképesség nö­veléséért és a hazai igények kielégítéséért — valóban korszerű terméket képesek kihozni és úgy látják (és ez elkerülhetetlen). hogy ehhez a termék árát is emelni kell, mert kü­lönbén a jobb anyag, vagy a jobb techn:ka befektetése nem térül meg — ott nem szabad félni az ár emelésétől. A társadalom a tisz­tességtelen nyerészkedést igyekszik elhárítani, de ami egy vállalatnak új, költségssebb ter­méket előáll'tó munkája után valóban iár, azt az összefüggéseket világosan látó embe­rek, — s a többség ilyen — nem tartják, nem tarthatják üldözendőnek. A kiállításokon megcsodált termékek egy része nem egyszer éppen azért hiányzik so­káig az üzletekből, mert a gyárak nem me­rik a magasabb áru terméket forgalomba hozni, nehogy az árdrágítás vádia érié őket. Ez a félelem pedig a műszaki haladás lassúbb ütemében, a minőségnek a lehetségesnél mér­sékeltebb javulásában visszaüt Bonyolult kérdés ez. de látnivaló, hogv —■ legalábbis — vállalatonként nehéz hosszú tá­von megfelelni egyszerre két követelmény­nek: nevezetesen, hogy legyen magas színvo­nalú az ellátás, korszerű, jó minőségű a ter­mék. ám ugyanakkor legyen stabil, alacsony az árszínvonal is. Mi vásárlók persze szeret­nénk minél több korszerű, divatos árut az üzletekben, a tegnapi, divatjamúlt termék áráért. Ez pedig legtöbb esetben gazdasagilag lehetetlen. Az életszínvonal javulása, az élet­mód változása éppen azt követeli meg, hogy az árak is ösztönözzék a termelőket — józan határok között — a gyorsan korszerűsödő fo­gyasztói igények kiszolgálására, vagy más­képpen: a legújabb technikai vívmányok gyors átvételére, alkalmazására. AZT PEDIG valamennyiünknek el kell magunkban dönteni: mi az, ami jobban bosz- szant bennünket. Az-e, ha valami, ami kor­szerűbb, (indokoltan) drágább az átlagnál, de kapható, vagy az, ha jó és viszonylag olcsó, de nem kapható, mert a gyártóvállalat nem tudja elviselni a ráfizetést? A fejlődés mai szintjén, a mai élet gyakran így fogalmazza a kérdést. G. F. Háromszoros vízigény a következő 15 évben A lakosság, az ipar és a mezőgazdaság rohamosan nö­vekvő vízigényeinek kielégíté­se érdekében másfél évtized alatt meg kell háromszorozni a vízellátó művek teljesítmé­nyét. Ezért mindinkább figye­lembe kell venni azokat a le­hetőségeket, amelyek a tava­szi árhullámok és a belvizek megcsapolásával, visszatartá­sával szerzett tartalékok táro­lásában rejlenek. Ennek meg­felelően az ötödik ötéves terv tározó-építési programja 64 új tározó létesítését irányozza elő. Ezekben a tavakban majd mintegy 280 millió köb­méter vizet tartalékolhatnak, s így 375 millióról 656 millió köbméterre emelkedik a táro­zókban „elraktározott” víz mennyisége. A legsürgetőbb vízellátási igényeknek mgefelelően első­sorban a Balaton környékén, a Tisza völgyében, a Kapós, a Zagyva, a Tama völgyében és a Nyírségben szorgalmaz­zák újabb tározók építését. Az Országos Vízügyi Hivatal programja szerint mindinkább előtérbe helyezik a tározók komplex hasznosítását. így építésüket összehangolják a vízgyűjtő terület patakmed­reinek, belvízcsatornáinak rendezésével, az árhullámok és a káros belvizek egy ré­szének felfogásával, s a hor- dalékos, iszapos víz ülepítésé- vel. ami egyúttal a víz minő­ségének védelmét szolgálja. A komplex tározó regionális víz­művek közvetítésével pedig a lakosság és az ipar vízellátá­sát. A hasznosítás teljeskörű­ségéhez azonban hozzá tar­tozik az is, hogy a tározó partján üdülésre, pihenésre is lehetőséget nyújtsanak. A felmérések szerint a domb- és síkvidékeken táro­zó építésre alkalmas területek hasznosítása országosan 1,5—i 2 milliárd köbméter víztarta­lék elhelyezését teszi lehetővé. A lehetőségek tehát korláto­zottak, s ezért fontos követel­mény, hogy optimális méretű tározók épüljenek, s a komp­lex hasznosítás nagy térségek­ben hozza létre a vízkészle­tek és vízigények egyensú­lyát. Ezért a komplex tározók építésének kibontakoztatása érdekében egy sor fontos sza­bályozási feladatot is meg kell oldani. Többek , között meg kell * határozni a komplex hasznosítás feltételeit, aránya­it, egységesíteni kell a vízraj­zi észleléseket, méréseket és gondoskodni kell a vízkészlet megbízható regisztrálásáról is. E sokrétű feladat megoldásá­val tulajdonképpen már a következő ötéves terv víztá­rozó-építési programját készí­tik elő. Arcok közelről Ünnepek és hétköznapok éppen áprilisban lesz tíz éve, hogy beléptem. Édesanyám már régóta tagként dolgozott én mint bedolgozó. Ma már nem cserélnék senkivel. Akik eljárnak a faluból, azok sem keresnek többet, mint mi. Munkacsapat-vezető. A fér­je az Egri Közúti Építő Vál­lalat rakodógép-kezelője. A fiatalasszony mosolyog: — Neki ott a helye az út­építésnél. Nekem meg a bur­gonyaföldön. Lehet, hogy másnak furcsának tűnik, de én szeretem a földet. Kora tavasszal olyan szép ott kinn hogy csuda. Igaz nem mindig leányálom a burgonyával dol­gozni. Amikor ültetünk, vagy ásunk, bőven van túlóra. De az ember megérti, hogy nem várhat. Tavaly egy hónapig reggel hattól, este hétig jár­tam, amikor ültettük a bur­gonyát. Szép házban laknak Őrha­lomban. A munkájuknak meg­van az eredménye. A nagy­mama segít a háztartásban. A kislány első gimnazista. A kisfiú hétesztendős. — A fiammal már igénybe vettem a gyermekgondozási segélyt. Három évig itthon voltam. Azelőtt egy paraszt­asszony még legmerészebb ál­maiban sem gondolhatott ilyenre. Mondják is az idő­sebb asszonyok: de jó nek­tek, fiataloknak! Hát jó is. Balláné például büszkén mondja, hogy még az ebédet is kiviszik az asszo­nyok után a földekre. Még­hozzá gépkocsival. — Jó Is, változatos amit kapunk. Mindjárt könnyeb­ben megy utána a munka. Balláné vezetőségi tag a termelőszövetkezetben, im­már harmadik esztendeje. Nagy a termelőszövetkezet, őrhalom mellett Hugyag, Ba­lassagyarmat, Patvarc és Ipolyszög is idetartozik. — Sok az asszony a közös­ben. Nyilvánvaló, hogy bele­szólunk a termelőszövetkezet dolgaiba. így van rendjén, azért van a nőbizottság is. Az őrhalmiról tudnivaló, hogy „utazó” tsz. A termelő- szövetkezet busszal viszi tag­jait kirándulni, országjárás­ra. külföldre. — Jártunk már az NDK- ban, megyünk, ha módunk van rá. összekapjuk magun­kat és irány a „nagyvilág” — nevet tréfásan. — Összegyűj­töttük a kocsiravalót. Amió­ta a gyerekek nagyok, velük együtt jövünk-megyünk. X A hétköznapok és ünnepek váltakozása törvényszerű. így van ez jól, egyik kiegészíti a másikat. Az élmény, az Or­szágháza, a találkozás vezető politikusokkal, újságból, tele­vízióból jól ismert asszonvok- kal, sokáig megmarad. Mint ahogyan az őrhalmi Bállá Sándorné is szívesen idézgeti a tanácskozáson töltött két felejthetetlen naoot. Csatai Erzsébet NŰGRAD — 1977. március 25., péntek 5 V

Next

/
Oldalképek
Tartalom