Nógrád. 1977. március (33. évfolyam. 50-76. szám)
1977-03-24 / 70. szám
Ulönzerii he a xélget én eh Demokrácia, vcgy... MONDJA EGY ÖNTÖ — hadd ne nevezzem nevén —, amikor megkérdezem, mi foglalkoztatja mostanában leginkább, hogy: „sok” minden. Egyszer magával is beszélgettünk már majdnem ezekről a témákról. Meg is írta szépen. de. •. Gondolja, történt valami azóta? Fölösleges £á- rádtság magának leírni, nekem meg elmondani búmat-bánatomat. Úgysem segítenek rajta! Sgy- rész azért, mért — és ezt én is értem — nincs rá lehetőség, nincs ' pénz, nincs ez, meg amaz. Másrészt meg, ha sokat hőbörgök ferde szemmel néznek rám.” Meglepetten hallgattam a ZIM salgótarjáni gyára ón- tödéjé dolgozójának kifaka- dását, mert sokadszor ottj írtam kor már megismertem őket... Tudom, s mások is vallják: szókimondók. kemények, határozottan fellépnek — néha túl határozottan, vezetőket is kioktatóan — a hibák, hiányosságok, s más közérdekű, rosszul sikerült, vagy számukra értelmetlen intézkedések ellen, s érzékenyen reagálnak minden őket érintő kérdésre. Fel is vetettem aggályomat Bolka Józsefnek. az öntöde műhelybizottsági titkárának, aki eképpen adott magyarázatot beszélgető partnerem kitérő válaszadására. „Tudja, még mindig vannak olyanok, akik félve a következményektől. egyszerűen nem hajlandók a nyilvánosság előtt elmondani véleményüket. Egyrészt azért, mert — bár egymás közt jól beszélnek -v- nagyobb tórumokon attól tartanak, nem tudják kifejezni magukat, s mondanivalójuk dadogásba, nevetségbe fullad- Hát ez bizony tény: senki sem születik szónoknak. Mások meg azért hallgatnak, mert a kényelmesebb megoldást választják — a mindenki által közismert dolgokat fogalmazza meg más! És vannak olyanok is, akik némi pesszimizmussal hajtogatják: .,Fölösleges szólni bizonyos _ ügyekben, mert elmondtuk már egyszer, kétszer, sokszor, de — minek.” Számosán erre az álláspontra helyezkednek, s ha jól megnézzük. alapos vizsgálat tárgyává tesszük, miért,, kénytelen-kelletlen rájövünk: van valami igazság a gondolkodás- módjukban- Hiszen az öntöde dolgozói szinte valamennyi fórumon, termelési tanácskozáson ugyanazokat a gondokat vetik fel. Ügy, hogy — miként valaki egyáltalán nem humorosan,, mondta: „Szinte, tökéletesen mindegy lenne, hogy a múlt félévi, vagy az idei negyedévi termelési tanácskozás jegyzőkönyvét Dön- gészné át... Legfeljebb a nevek változnak- A gondok állandóan periodikusan ismétlik önmagukat.” Nem megmagyarázásképpen, de le kell szögezni: a ZIM salgótarjáni gyárának egyik mostanában legégetőbb gondja, számtalan hibaforrás eredője, a korszerűtlen, elavult öntöde. Az 1952-ben átadott, akkob meg korszerű, megye- szerte híres termelőüzem gépei ki tudja mikor „nullára futottak” már. A munkakörülmények sem illenek valahogy a világszínvonalú késztermékekhez. „MEGÉRKEZIK, MEGÉRKEZIK” — mondogatják a dolgozók. „Hiszi aki akarja. Három-négy éve hitegetnek már vele — és seho-1 semmi. Mire volt jó? Valahogy a vezetők szavahihetősége is megcsappant előttünk!” \ Már pedig ez — a bizalom hiánya — baj! Az emberek, csak hosszabb idő után válnak valakivel, valamivel szemben bizalmatlanná. Mert alapjában véve, nem ilyen típusúak: hisznek az eredményekben, a gyár még nagyobb sikereiben. Éppen ezért is lát napvilágot számtalan olyan észrevétel, ami feltárja, ostorozza a hibákat, és sok esetben egyben a megoldást is jelzi- Mert mérgesek, káromkodnak, ha sok a selejt, kiVált akkor, ha tudják annak okát is. Azt mondja Kovács Lajos is, hogy: „Miként csökkentsük a selejtet, ha olyan alapvető, szinte nélkülözhetetlen adalék, mint a szénpor, már hónapok óta nincs? Elvárhatják-e a hibamentes munkát akkor, amikor rossz a homokmalom, vizes, lehűti a formát a homok?” A műhelybizottsági titkár rezignáltan hajtja le fejét. ..Valóban: az 1-es, 2-es, 3-as szalag alatt víz van; mit tegyen vele a munkás! Aztán meg, a rossz műszaki állapot miatt egy-két dömper homok is kiszóródik ürítéskor és aztán panaszkodnak, hogy nincs mit a formaszekrényoe tenni.” Mert vallják: mindenki azért megy be, hogy jól, sokat dolgozzon, bár van, aki a minőség javítását, az óraóé- res-rendszer visszajavításá- val kívánja megyalósítani. Mert. hogy akkor nem kell kapkodni, szépen, kényelmesen lehet dolgozni.” Mondjam — kérdi Bolka József —, nogy ezt a javaslatot maguk a dolgozók hurrogták le? Mert a demokrácia nem csak felfelé érvényes — önmaguk között is. Bár nem is tudom, demokrácia-e ez. vagy... Talán túlmegy már az ebbéli formákon, s azt mondhatnám-gondolhai- nám: ez már a tökéletesedő öntudat? Hiszen, természetesen saját gondjaik, körülményeik javításának felvetése mellett, az utóbbi időkben mindinkább a köz, a gyár érdekében mondogatnak oda”Tényleg: demokrácia, vagy’ MERT ABBAN AZ ESET BEN, ha jószerivel csak az „elmondhatom amit akarok, s aztan történik is intézkedés, meg nem is” — szemlélet a jellemző, talán nem. De ha figyelembe vesszük az objektív okokat, amik esetenként vezetőket is nehéz helyzet elé állítanak, akkor igen. Mert a nincsből — nem lehet elvenni. Bár úgy tűnik, hamarosan a ZIM-ben is változik a helyzet. S talán akkor a néha rosszhiszemű szemlélet is. Karácsony György 1 emlékünk általában jó A kijelentő mód azit igyekszik feledtetni, hogy tulajdonképpen magyarázkodásról van szó. A kereskedelmi igazgató, a termelési főosztályvezető bizonykodik: igen, igen, nagyon kellemetlen az a kis hiba, pedig termékünk általában jó. A íelhaszpáló, a vevő aligha vigasztalódik ezzel az „általá- ban”-nal, mert nagyon is konkrétan csalódott az áruban. Jót, korszerűt ígértek neki. Csajt éppen egy aprónak tűnő hiba miatt a jóból közepes, a közepesből gyenge sikerült. s nem azért, mert — a legismertebb eset — megsértették a technológiai utasítást, mert a gyártók embereinek némelyike sajat szája íze szerint értelmezte a fegyelmet, a termék minőségi mutatóinak megtartását. Azaz nem a nyilvánvaló selejt okozta kárról szövődik gondolatmenetünk, hanem azokról a bevallottan vagy takartan létező hibákról, amelyek megakadályozzák, hogy a jó valóban jó legyen. Egy példa a sok közül: a külíöldi vevő telexüzenetekkel bombázza a külkereskedelmi . vállalatot, mert az egyébként kitűnő minőségű bőráruk fémdíszítései szétesnek, lehullanak, fényük eltűnik. A külkereskedelmi vállalat a gyártóhoz fordul, s kapja a választ: tudjuk, de más minőségű nincsen, örülnünk kell. hogy ezt is szállítják. Hivatkozhatunk a ’nemzetközi elismerést szerzett műszerre, ebben a többi mellett három olyan alkatrész is található, amely szabadalommal védet; újdonság, bizonyítva a magyar műszakiak tehetségét. Ezt a műszert azonban gyatra szilárdságú, illetve — éppen e? volt a baj — túl kemény műanyagházba építették be, s e burkolat — ridegsége miatt — általában néhány heti használat után megrepedt. A termék kiváló volt, mégsem kellett egy idő után a felhasználó Iparágnak, mert az ott dolgozó szakemberek jobban hittek a két szemüknek, mint a bizonykodásnak, hogy a termék „általában” jó ..... M eghökkentő, milyen könnyedséggel — s ami máskor olyan nagyon hiányzik, gyorsasaggal — tárnak kaput jó nehány termelőhelyen a korántsem elkerülhetetlen megalkuvás, a munka tényleges értékét erősen megvámoló, de aprónak tűnő engedmény előtt. Hiszen , mit tehetnek ők az ellen, hogy kooperáló partnerük, a nekik szállító kereskedelmi vállalat ilyen választékot, minőséget nyújt?! Lustának legtöbbször renyhe a barátja! Mert csupán gondosságra, körültekintésre, igényességre, s cseppnyi szívre lenne szükség. Gazdasági elemzések sora bizonyította, hogy áruik tekintélyes részénél okoznak használati s pénzbeli érték- csökkentést a bosszantó, apró, elkerülhető hibák, minőségi engedmények. A tetszetős fazonú, jó anyagú tavaszi kabát, amelynek gombja két- három érintés után elpattan, önmagát sorolja már-már automatikusan alacsonyabb áru- és árkategóriába, holott „minden benne van”, ami kell, csak éppen az a pici gomb, gondatlanság riasztotta meg a vevőt, s tette bizalmatlanná az áru egészével szemben. Mennyi hasznos munka, tisztes igyekezet, erőfeszítés, olykor veríték veszti kamatait, mert valahol, valakiben nem volt elég kitartás, hozzáértés, törődés. Az anyaggazdálkodó legyintett, a művezető bólintott, a minőségi ellenőr pecsételt, a raktáros húzta a vállát — emberek sora tudta, hogy ez így nem jó, nem ’helyes —, mégis belenyugodtak. Azzal vigasztalták magukat: nem dől össze a világ! Tényleg nem. Csak az apró, tűnő világok omlanak össze: az egyik kereskedő bizalma, a vevők egyikének hite... Csak soha nem tudjuk, mikor leszünk mi is az egyikek. M. O. Az cc&egi műhely udvarán Tüstént javítják a hibákat s arca elé illeszti a védőpajzsot. hozzáérinti a hegesztőpálcát a fémdarabhoz, s máris olvad az anyag a végén, megjelenik a kékes-lilás fény. pattognak a szikrák. György Gyula a munka végeztével vizsgálgatja még egv darabig, aztán beül a Zetor nvergébe s lassú menetben elhagyja a betonozott udvar:. A vaskos hengerek alig látható nyomot hagynak a szilárd burkolatot terítő finom porban. Benn, a műhelyekben is szorgos munkát végeznek a szerelők. Sőt, Kiss Jenő, aki a K—700-as erőgépet vezeti, szintén ott matat az S—100-as gép körül, segít Brezóczki Jánosnak és Bagi Jánosnak. — Ez a gép most érkezett a nagyjavításhoz. Áz elmaradt szántást kellett előbb befejezni — mondják. Kazinczi János, a tsz-elnök, tűkön ült még reggel. Vandornyik József és Banos János a hibát keresik. Az ecsegi termelőszövetkezet műhelyének udvarán néhány pótkocsi sütkérezik a tavaszi napsugárban. A szerelők is pihenhetnének, hiszen a hosszú téli hónapok alatt akadt elegendő dolguk, a gazdaság összes gépe átesett a „nagyviziten”, készen várták a munkába indulás jelét. S, hogy mégsem tétlenkednek, annak is megvan az oka: megérkezett Vandornyik József a gépével. — Elromlott a vízhőfokmé- rő! — újságolja a traktoros, s nyomban hozzáteszi, mintha a szerelők pártját akarná fogni: — Nem jelentős a hiba, de olyan parton dolgozom, ahol gyorsan emelkedik a víz hőmérséklete, s ajánlatos figyelemmel kísérni. Banos János, a tsz járművillamossági szerelője matat az alkatrészek között, keze konyákig olajos, aztán felcsillan a szeme, mert rálel a hibára. S, ha már belekukkantott a gép belsejébe, nem állja meg, hogy ne végezzen amolyan rutinellenőrzést. György Gyula, a másik traktoros mérgeskedik. — Szombaton eltörött a gyűrűshenger pereme, most javították ki — mondja. Azért nyugtalankodik, mert jó az idő, s szívesebben érezné kinn magát a szántóföld közepén, ahol a talajápolási munkák várnak rá. Neki Tóth László lakatos segít. Felcsapott hegesztőnek, mert kollégája távol van a műhelytől. — Megcsinálom én is, minek várjak rá! — jegyzi meg. Javítják a gyűrűshengert. * ....r V ' ( ^ _................**' V ízműépítkezések Nógrádban Salgótarján vízellátásának távlatilag is megnyugtató megoldása érdekében döntés született a bővizű Kövicses patak hasznosítására. Hasznos község térségében völgyzáró gáttal mintegy kétmillió köbméter befogadóképességű tározót alakítanak ki, amelyből a vízkivételi és -tisztító művek, valamint vezetékhálózat elkészültével naponta tíz-tizenötezer köbméter ivóvizet nyernek. A kiemelt mennyiségből nyolcezer Salgótarján vízellátását szolgálja, ezenkívül biztosítják Pásztó és Tar vezetékes vízellátását. A Közép-nógrádi és Mátrai Regionális Vízmű az Országos Vízügyi Hivatal több mint fél— milliard forintos, úgynevezett főművi beruházásaként épül. Az ötödik ötéves terv időszakában elkészül a vízmű út- és energiahálózati rendszere, megépítik a nyersvíz felfogásához szükséges duzzasztógátat. A kivitelezést a hatodik ötéves terv időszakában fejezik be. Míg az előbbi vízmű egyelőre a tervezőasztalokon létezik csupán, egy másik Nográd megyében létesülő vízmű kivitelezése gyakorlatilag megkezdődött. A Nyugat-nógrádi Térségi Vízműről van szó, amelynek területkijelölése megtörtént, s a mátészalkai Kútépítő önálló Vállalkozás megkezdte a felvonulást. Korábbi kutatómunka során De j tár és Drégely palánk térségében, az Ipoly kavicsteraszán jelentős vízkészleteket tártak fel a szakemberek. Voltaképpen ez a bázisa az új vízműnek, amelyet több szakaszban végül is úgy építenek, hogy mélyfúrású kút- jai naponta összesen tizenötezer köbméter vizet termeljenek, biztosítva a rétsági járás huszonegy községének vezetékes ivóvízzel való ellátását. A Nógrád megyei Tanács összesen négyszázmillió forintot költ a beruházásra, amelynek teljes befejezését 1985-re tervezik. Ez azonban nem jelenti, hogy a vízszolgáltatásra is addig kell várpi. Mind a beruházók, mind az építők arra törekszenek, hogy például az első ót község már az ötödik ötéves tervidőszakban vizet kapjon az új vízműtől, s a többi községet is a kivitelezés előrehaladtával párhuzamosan rákapcsolják a gerincvezetékre. A Nyugat-nógrádi Térségi Vízmű tervezését és kivitelezését úgy irányítják, hogy idővel „besegíthessen” Balassagyarmat ivóvíz-szolgáltatá- tásába, illetve, hogy az ezredforduló táján összekapcsolható legyen egy dunai gerincvezetékkel. Ezzel az új létesítmény fontos láncszeme lesz egy a Dunától a borsodi vízművekig egységet alkotó észak-magyarországi vízellá- tó-vízszab.ályozó rendszernek. Kulcsár József felvételei — Mára kérték a tavaszi gépszemle megtartását. Felsorakoztunk szépen, fényképezni kellett volna a rendet. Aztán vártunk, vártunk, hogy a járástól megjelenik valaki, hogy a gépek biztonságtechnikai berendezéseit ellenőrizze. Nem jöttek. Így aztán megcsináltuk mi magunk — mondja, a kárba veszett várakozási időn sajnálkozva. — Egyébként a tavaszi munkákkal jól haladunk. Földbe került az árpa, a tervezettől többet vetettünk. Időközben Vandornyik József gépe is elindult. Az udvar már csendes, csak néha hallatszik kj kopácsolás a műhelyből.., Sz. Gy. NÓGRAD — 1977. március 24., csütörtök 3 t
