Nógrád. 1977. március (33. évfolyam. 50-76. szám)
1977-03-24 / 70. szám
Sesíenypí Ferenc: A színháznak csodálatos szellemi öröksége van — A színház szerepe a :,zó- rakoztatáson túl mindig valami más is egyidejűleg. Tönb annál! Talán a legalkalmasabb hely a gondolatok, a szellemi energiák továbbvitelére. Csodálatos szellemi öröksége van — ezen a szinten kellene tovább működtetni. Bessenyei Ferenc kétszeres Kossuth-díjas, Kiváló Művész határozta meg a fentiek szerint a színház lényegit a Magyar Újságírók Országos Szövetségében tartott előadói estjén. Néhány perccel késóob pedig a művészet legfőbb dolgát és célját is megfogalmazta. — A szörnyűséges káoszból kiszórni egy kis rendet és csendet — ez az egyik fő feladat- A művészetnek kapitánynak kellene lennie, „aki” a viharba került hajón a nyugalmat árasztaná. A nagyon kemény mondatok Bessenyei Ferenc művészi hitvallásáról is egyértelműen árulkodnak. Ebben a hangvételben folyt le beszélgetésem a közkedvelt színművésszel, aai először a pályakezdésre emlékezett — Eredetileg énekes akartam lenni, anyagi körülményeim miatt azonban erről szó sem lehetett. Akkoriban fakultatív tárgy volt a főiskolán a hangképzés. Nem /olt pénzem — nem tanultam énekelni. Azért ha alkalom adódik rá, ma is szívesen énekelek, a mai hangom azonban már csak emlékeztet a régire— Nem énekelhetett. így maradt a próza. Ha visszatekint eddigi pályafutására, elégedettnek vallhatja magát? — Színpadi életem remekművek társaságában telt ez- idáig. Végig látszthattam az emberiség legnagyobb szabadságharcosainak — Dózsának, Kossuthnak, Széchenyinek és a többieknek i — a szerepét, akik cselekedeteik végére életükkel tették a pontot. Eszméletlen sokat kellett dolgoznom mindig, bár ezt igazán nem panaszként említem. A jó színész nem is tehet másként. Bő fantázia és kielégíthetetlen tevékenységi vágy kell, hogy jellemezze- Jómagam mindenesetre napi húszórás készenlétben élek... — Karácsony táján a Magyar Televízió nagy sikerrel mutatta be a .,Beszterce ostroma” című Mikszáth regény tévéváltozatát, amelyben Ön is szerepelt. Mi az oka, hogy egyébként elég ritkán láthatják a nézők a képernyőn? — Csak a színházban -éte- zem igazán. A többi hely azért van. hogy a színház és azok között utak legyenek- Programomat teljesen alávetem a színház mindenkori feladatainak. A tavasz folyamán Varsóban. Bukarestben és Kolozsvárott Othellót, vidéki színházainkban Széchenyit játszunk, s természetesen eleget kell tennünk a Madách Színházban is a kötelességünK- nek. Azután jön a nagy nyíri feladat: a szegedi szabadtéri játékokon Lear királyt kell alakítanom. — A rádióról sokkal jobb véleménye van, mint a filmgyártásról. vagy éppen a tévéről. Mi ennek az oka? — A képi meghatározás csábít a külösőségekre, a fantázia-tű! kapásokra. A rádió ezzel szemben nagyon komolyan veszi a hivatását. Mindenkor a műsorra tűzött darabok erkölcsi-művészi megnyilvánulásainak kidomborítását tartja szem előtt. A művek értelmi lényegét keresi, s igyekszik azt továbbítani a hallgatóság felé. Jocha Károly SZÉPEKET GONDOLNAK Iparművészen kiállítás a Horváth kndre Galériában Polgár Ildikó keramikus és Polgár Rózsa textilművész közös kiállítása várja az érdeklődőket jelenleg Balassagyarmaton, a Horváth Endre Galériában. Polgár Ildikó az Iparművészeti Főiskolán keramikus művészi oklevelet kapott. Hazai és külföldi kiállításokon egyaránt szerepelnek munkái Művei, többi között, ott voltak a pécsi kerámia bienná- lékon, a Fiatal képzőművészek első tárlatán az Ernst Múzeumban, a mai magyar iparművészetet reprezentáló tárlaton az Iparművészeti Múzeumban, s még sorolhatnánk. Egyéni kiállítása volt 1969- ben Genfben, 1977-ben Budapesten. Belső tereket díszítenek kerámiái Budapesten. Szakmai körben is érdeklődést keltettek azon kísérletei, amelyeket különböző anyagok ötvözésével folytat, sikerrel, s amely kísérletek produktumai Balassagyarmaton láthatók most. Városlőd- környéki „zsíros” agyagot ötvöz kaolinnal. Ezt a két anyagot eddig még nem sikerült ötvözni, égetés után széthulltak. Polgár Ildikónak sikerült az ötvözés. Természetesen, ez csupán technológiai érdekesség. Ami Polgár Ildikó műveinek igazi értékét jelenti, az mindenekelőtt a belőlük áradó költői- ség. Ezt elsősorban az élet fontos kérdéseihez hozzászóló alkotásai nyújtják. Köztük a születéssel és az elmúlással foglalkozó művek. Az agyag az ő kezében, úgy tűnik, alkalmas arra, hogy kitűnően érzékeltesse az anyag „váltakozását” a keletkezés és az elmúlás örök folyamatában. E folyamat átélése önmagában mélységes költészet forrása lehet, amely nem nélkülözi az emberi szomorúságot, de a játékos iróniát és a tiszta játékot sem. Talán éppen az önkéntelen játékosság az, amelynek következtében nem érzünk semmiféle nehézkességet, ellenkezőleg, üde köny- nyedséget. Polgár Rózsa ugyancsak az Iparművészeti Főiskolán végzett, textiles diplomája van. Művei szintén rendszeresen szerepelnek az itthoni és a külföldi kiállításokon. Egyéni kiállítása volt 1969-ben Genfben, továbbá hazai és külföldi divatbemutatókon, s 1977- ben Budapesten állított ki. Több színházzal, a filmgyártó vállalattal van kapcsolatban, amelyek számára kosztümöket, drapériákat stb. készít, így ezekkel a színházlátogató közönség is találkozhat. ö is a kísérletező művészek közé tartozik, ö a selyemmel kísérletezik. Különböző technikai fogásokat alkalmaz annak érdekében, hogy áttetsző, festett selymet kapjon. Kifeszített . selvmei üvegablak hatását keltik. Színpompás az ő világa. Itt helyet kapnak például a növényi formák, pillangók, babák. Ez a világ is vibrál, váltakozik, egyik forma a másikba megy át. megállíthatatlanul, folyamatos áradásban. Az agyag fölött röpködő selyem színpompás, mesebeli hangulatot áraszt, tündén világot. Ez a világ is az emberé, a varázslatos művészetek világa, amely kizökkent a hétköznapok szürkeségé^ T. ugyanakkor erősít a további küzdelemre, ösztönöz életünk dolgainak ismételt, végiggondolására. Jóllehet — tudjuk — törékeny a szépség, a küzdő embert kudarcok érik, katasztrófák sújtják. Az ember mindig is törekedett arra. hoev megteremtse — gyakran vigaszul. menedékül — „másik” világát, a tündérországot. Ez az ország a népmesékben van. végső soron nagyon is földi vágyakkal és álmokkal zsúfolva. Megismeri a gvermek, gondolkodik rajta a „felnőtt”. A két iparművész itt agyagban és selyemben. Szépeket gondolnak. Tóth Elemér *> * KÜRTI ANDRÁS: ÖT PÁR ZÜMBI KISREGÉNY ❖ ❖ * '•<* *> *:♦ •>♦> •> *:* •> * * •>❖ *:♦ *> *:* ♦> •> (10.) Guszt Róbert megérintette a vállát. — Gyere, idd meg, mert kihűl a kávéd... Hát most a saját szemeddel láthattad, hogy mit tudnak a kongói zümbik... Ne szégyeld magad, én éppen így megrémültem, amikor a második napon, hogy idehozta őket az apám, ugyanilyen vehemensen támadták meg, tették tönkre a kérve-, nyemet az aspirantura fölvételre. Azóta itthon csak úgy írok, ha előbb betereltem a zümbiket a kalitkájukba és rájuk tettem a fénytakarót. Illetve, amikor kísérletezem velük, megfejteni próbálom a titkukat. — Azt, hogy miért viselkednek így? — Igen. De sokra nem jutottam. Az biztos, hogy kü- lön-külön semmi kifogásuk a papír, a golyóstoll festékanyaga, a ceruza grafitja, a tinta, a tus, az írógép, az írógépszalag ellen. Csak a friss ma- huscriptum, a friss kézírás, meg a frissen gépelt iromány hozza őket ilyen indulatba... Hogyan ízlett a kávé? — Isteni volt, fele cukor, fele zacc. így imádom... De azért biztosan van valami feltevésed ? — Csak neked merem elmondani, annyira vad hipotézis. Nézd, ez a madár évezredek óta papirusznádasban él. Persze, mindketten tisztában vagyunk azzal, hogy a papír csak nevében rokon azzal a hajdani papirusszal, amely a papírueznádból készült. De az is igaz, hogy a papír fő alapanyaga ma is — növényi rost. — Stop. Állíts a hullámsávon! Egy szót sem értek az egészbőL A fiú töprengve kavargatta üres csészéjében a nemlétezö kávét. — Talán nem is a növényi roston van a hangsúly. Hanem a külső hasonlatosságon. Fényes, sima, zöldesfehér vagy fehéressárga az- a nád, az a sás is... Olyan mint a papír. Mert például piros vagy kék papírra írhatsz bármit, a zümbik oda se figyelnek... Szóval az én fantasztikus elképzelésem szerint ősi szimbiózisbán él a zümbi a pa- pírusznáddal. Tudod, hogy az mi, ugye? — Nagyjából. Két valami együtt él, kölcsönösen segítik egymást. Van egy madár, amely tisztogatja, takarítja a vízilovat, húsevő vízinövény nem bánt egy apró halat, mert az is szervizszolgálatot teljesít körülötte, meg hasonló barátNÓGRÁD - 1977, március 24., csütörtök ságok. Biológián szórakoztattak bennünket ilyesmikkel. — Jeles. És miért ne fordulhatna elő bizonyos egymásrautaltság a növény és a madár között? Nevezetesen: a zümbi saját jól felfogott érdekében védi a papírusznádat, menedékét, fészekrakó helyét, otthonát a férgek, bogarak ellen. És ezt a beidegzettségét transzponálja a sásról, a nádról a papírra, védeni akarja a tiszta, ép papírlapot a rátámadó bogarak, a betűk, az írás ellen.... Ha azt mondod, hogy ez tökéletes agyrém, nem vitatkozom, lehet, hogy hülyeség valójában. De azt magad is tapasztalhattad, az tény, hogy a kongói zümbik jelenlétében nem lehet büntetlenül írni. — Jó, jó, de hát ez... kezdte volna Kati, amikor egy mély, kissé borízű hang szólalt meg a hátuk mögött, s felelt a ki nem mondott kérdésre. — Ez, kedves ismeretlen kisasszony, a legnagyobb jótétemény forrása lehet a magyar nép számára. Mert ilyen író-mániás nép nincs még egy a világon. Mart kérem, hol van az, hogy egy táncdalverseny szavazásán millió levelezőlap érkezik a zsűrihez? Hol van az, hogy a hivatalokban az egyik szoba levelez a másikkal? És hogy mindig mindenről jegyzőkönyv készül, arról is, hogy jegyzőkönyv készül? Hol írnak annyi föl jegyzést, emlékeztetőt, fogalmazványt, tervezetet, átiratot, végzést, rendelkezést, utasítást, döntést, mint ebben a csöpp országban? Hol van akkora írásos bürokrácia, mint nálunk? De nemcsak erről van szó. Hol fordul még elő, hogy húsvét. karácsony, újév előtt a vasútnak, a postának meg kell szakadnia, mert t'zmil- lió ember keresztül-kasul gratulálja egymást üdvözlő kártyákkal? Vállalatoknál, intézményeknél miért gépíró- nőkből nincs sose elég? És meg nem beszéltünk a megrögzött levélírókról, drámaírókról, versírőkról!... Higgye el nekem, kedves ismeretien kisasszony, hogy ha az isten nem teremtette volna meg ez; a zümbikét, akkor ki kellene találni. Hogy irtsa, pusztítsa, ritkítsa ezt a betűrengetegei, amely nemsoka úgy benőne, bennünket, hogy meg is fulladunk, hogy az a hajdermen- kú csapna bele a sok átkozott paragrafusrágoöa, tintanyaló- ba, könyökvédős aktatologató- ba, meg.... — Bemutatom az apámat — szakította feloe a ezoaradatot Guszt Róbert, mielőtt cifrább jelzőkre került volna sor. — Mellesleg tökéletesen egyetértek vele ebben a kérdés oen. — Kosaras Kati vagyok, a Déli Hírektől — nyújtott kezet a lány, és jól megnézte a nyugalmazott ailalgonuozot, szóval ilyen lesz a Rooi-iiu úgy narminc-harmincöt év múlva. Magas, mint a létra, pocak semmi, a haja deres, indus, az arca csupa redo, a tanasa lehetne egyenesebb, d- a szeme nyílt, a tekintete indulatos, meg most is több tűz lobog benne, mint a fiáéban. — Örülök, hogy megismerkedtünk — szorította meg a lány kezét az öreg, épp oly óvatosan, mint pár óraja a fia. — Ls ne haragudjon a kis- elöauasért. Néha elkap a ianc... Kati megrázta a fejét. — Haragudni?! Ellenkezőleg. Ragyogó volt a szövege. És azt hiszem, hogy mindenben igaza is van. És ezekkel a zümbikkel olyan témát kaptam maguktól, hogy megpukkadnak a legnagyobb menők is a szerkesztőségben. (Folytatjuk) Az amatőr nem dilettáns Amatőr az, aki úgy érzilátja, hogy vállalt útja, állása, megélhetési forrása mellett képességeiből, sőt, esetleg valóságos elhivatottságból többre. másra is telik és szorongatja a kifejezés, a közlés vágya, a művészi, vagy tudományos megfogalmazás kényszere. Az Értelmező szótár szerint amatőr az, aki „rendszeres anyagi ellenszolgáltatásban nem részesül”, s „tevékenységét műkedvelésből végzi”. Bárcsak ne lenne olyan rossz visszhangja a „műkedvelésnek'’, ezt a meghatározást használnánk mi is szívesen. A dilettánsról is hasonló véleménye van szótárunknak, vagyis dilettáns, aki „szellemi, művészi pályán szaktudás nélküli műkedvelő.” Ez már elmarasztalóbb, mert hiányolja a szaktudást, és joggal. Az amatőr azonban nem nélkülözi a szaktudást, csupán „ellenszolgáltatásban nem részesül”. S, ha éppen részesül, tiem ez a megélhetési forrása, ezért talán őszintébben. odaadóbban szolgálja ügyét, amelyhez elszegődött. Az amatőr lehet eredeti alkotó egyéniség, de nem ez a lényege, hanem az, hogy megérti az alkotót, megérzi és visszabólint: én is átérzem, megértem, ami, aki te vagy, követlek, híved vagyok. Fél évszázaddal ezelőtt mindnyájan rádióamatőrök voltunk. Előbb kicsi detektoros készülékeinkkel, aztán több lámpás telepes vevőkkel figyeltünk távoli hangokra, s boldogan bólogattunk tiszta, erős vételeinkre. Hogy belénk rögződtek ezek az első hangok, a bemondók és a muzsika hangjai! Befogadói, megértői lettünk távoli üzeneteknek. s ebből az odaadó igyekezetből értő közönség született. Aki maga is megpróbálta gyúrni az agyagot, lerajzolni egv köcsögöt, vagy távcsövet barkácsolt, s azon át nézte a csillagokat, bizonyosan nagyobb tisztelettel és odaadással vesz kezébe egy kerámiát, fémmunkát, grafikát, s több megértéssel kíséri a világűr meghódítását, mint, aki ezek nélkül, az életet előre lendítő találkozások nélkül fölényesen és fitymálva legyint. Művészünk van elég, de értő közönségünk alig. Ha elfogadjuk azt, hogy művészeink, tudósaink, korunk korszerű képviselői, nem nyugodhatunk bele abba, hogy a művészek, a tudomány és közönsége között szakadék legyen. Nem a szakadék miatt. Az emberhez méltó életnek feltételei vannak, elsősorban az, hogy nem élünk vissza az ember birtokában levő készségekkel, logikus cselekvésünkkel, erkölcsi érzésünkkel. Azzal, amire a művészetek és tudományok minduntalan figyelmeztetnek. Az amatőrök igénye, képessége, jó szándéka, tiszta érzéke, bölcs megértése, a szakmától való függetlensége nagy segítség ezekhez a találkozásokhoz: művészetekkel, tudománnyal. És még valami. Ha sokféleképpen élhetünk, hát nem mindegy, hogy szabad időnket elfecséreljük, vagy önmagunkat keressük, egyéniségünk kibontakozásának esetleg valamikor elmulasztott lehetőségeit. A lélektan a megmondhatója, hogy mennyi bajt okoznak társadalmi életünkben gátlásaink. Az amatőr mozgalmak felhúzzák a gátlások zsilipjeit. Leszoktatnak arról, hogy hazudjunk, hogy úgy tegyünk, mintha megértenénk irodalmunkat, képzőművészeteinket, tudományos eredményeinket. Az amatőr mozgalmak arra adnak lehetőséget mindenki számára, hogy lao- pangó értékeit kiteljesíthesse, s ezáltal teljesebbé tehess» életét. Koczogh Ákos Mai tévéaján la 21.20: JOGI ESETEK. A műsor ezúttal, amolyan iogsegélyszoigálati funkciót tölt be. A nézők változatos tárgyú kérdéseire adnak választ. Többek között olyan kérdést is feltettek a nézők, hogy mit tehet az az igencsak szókimondó dolgozó, akit az első adandó alkalommal átszervezés címén elküldenek munkahelyéről. A másik érdekesnek ígérkező téma az örökbefogadás — nevezetesen örökbe lehet-e fogadni valakit ha már nagykorú. Szó lesz még a gyermektartásdíj megszüntetésének lehetőségeiről. a kisajátításról és a kisajátítási összeg meghatározásáról, a kelengveoénz kifizetésének feltételeiről is. Közművelődés és honismeret A szécsényi járási hivatal művelődésügyi osztálya nemrég felhívást juttatott el a járás valamennyi közművelődési intézményéhez a honismereti mozgalom fellendítése érdekében. A közművelődésben dolgozók munkáját alapvetően meghatározzák a helyi hagyományok, sajátosságok — ugyanakkor a kihalóban levő tárgyi és szellemi kincseinket mégsem használják fel eléggé a munka gazdagításában. A hagyományok gyűjtése, felhasználása és újjáalakítása komplex köz- művelődési feladat — ezekből a gondolatokból indultak ki a felhívás megfogalmazói. A fő cél: olyan honismereti körök, klubok alakítása, melyek aktívan segítik a hagyományőrzés sokrétű munkáját. Többek között a népi kultúra tárgyi emlékeinek gyűjtését, rendszerezését, azok bemutatását, a hagyományok, népszokások, mesék, dalok, zenei anyagok, játék- és tánckultúra rögzítését és felelevenítését végezhetik ezek a körök. A sok helyen abbamaradt krónakaírás folytatásával a település gazdasági, társadalmi múltjának feltárása, a régi művelődési közösségek történetének, a művelődési szokásoknak a leírása is szép feladat a művelődési intéz* menyek számára.