Nógrád. 1977. március (33. évfolyam. 50-76. szám)

1977-03-20 / 67. szám

I A mókamesterkiubtól a táncházig Népművelői tervek Nagy látott Klubos előadóként, a klub­mozgalom lelkes támogatója­ként ismerték a pásztói járás­ban Mezei Istvánt, ősz óta a népművelő pálya egy másik területén dolgozik: függetlení­tett mű velrxlési ház-igazgató lett Nagylócon. es ő vezeti a községi könyvtárat is. — Szeretem a klubokat. Ha kicsit fellengzősen hangzik is: rátettem az élelem erre, a magánéletemmel is szorosan összefonódott. Klubban is­merkedtem meg a feleségem­mel, klubos esküvőnk volt... Hogy jobb vagv rosszabb füg­getlenített népművelőnek len­ni? Is-is. Egymagám vagyok, előadói gárda gazdaságis nél­kül. (Ez utóbbi hiányzik leg­jobban: nem erősségem az ad­minisztrációs munka. ..) — A művelődés szempont­jából „tabula rasa”, teleírható fehér lap ez a község. Hosszú éveken át nem volt gazdája itt a népművelésnek. — Ezért szép feladat, ami várt rám. Családi okokból jöt­tem át Pásztóról — feleségem ugyanis a szécsényi ÁFÉSZ kirakatrendező részlegének ve­zetője. Én kijárok Szécsény- ből Nagylócra. Amikor átvet­tem a házat, alig volt valami rendszeres szakkör, klub. Idő­szakonként működött a citera- zenekar, a pávakör. állandóbb jelleggel a hímzőszakkör tag­jai jöttek össze. Az iskolával alig volt több kapcsolat, mint az, hogy a bélyeggyűjtő szak­kör tagjai iskolások. Volt egy koncepcióm: az iskolásokkal kell kezdenem. A kisebbek­nek pajtásklubot, a végzősök­nek nyolcadikosok klubját in­dítottunk. sikerült jól megvá­lasztani a vezetőket — egyre jobban értenek hozzá, szíwel- lélekkel csinálják. A móka- mesterklubunkkal már egy rádiófelvételt is készített Pa- disák Mihály Még nem iga­zán klub a könyvbarátok kö­re, de az lehet belőle. Szere­pel a tervek között egy báb­szakkör beindítása, ebbe az alsósokat várjuk. Nagyon sok segítséget nyújtanak a peda­gógusok. — Mi lesz a sorsa az eddig alkalmanként szereplő öntevé­keny csoportoknak? — „Vezetőhiányban” szen­ved a citerazenekar. Pedig vé­szesen közeleg a nyár, a pa­lócnap. össze kellene hozni a pávakört is. De sajnos, nincs ének szakos a községben. Azt szeretném, ha az a tanárnő, aki vezetője volt a csoport­nak, újra elvállalná. Van egy déde'getett tervem ezzel a két csoporttal, a citerásokkal már beszélgettem róla. A régi fo­nók, táncházak hangulatát, szépségét tudnánk visszavará­zsolni vele. Hogy miről is van szó? Havi egy alkalommal, egy vasárnapon összegyűlné­nek családostul — lenne mu­zsika, tánc, éneklés, mese­mondás, anekdotamesélés. Akiknek említettem, azok szí­vesen benne vannak. Ha el­indulna egy vasárnap délután ez a kezdeményezés a részt­vevők biztosan elviszik a hí­rét. Hiszek benne, hogy nem lesz gond tartalommal megtöl­teni ezt a formát, mivel népi hagyományokban gazdag a fa­lu. •— Pásztón az ifjúsági klub volt a fő területed. Igaz, fél év nem nagy idő, de még nem póbálkoztál itt is ezzel? — Furcsa, hogy ifiklubos létemre ezt mondom, de ez a legnehezebb. Jó „emberanyag” a falusi fiatalok rétege, szí­vesen veszik, ha szerveznek neki' valamit. Beindítottam a diszkót. Sikere volt, kulturál­tan, együtt szórakoztak, öröm­mel játszottak De ez még nein klub — szeretnénk komolyabb dolgokat, filmet, vitákat is be­levinni. Nemrég volt a KISZ- vezetőség újraválasztása — a régi titkár negyedikes közép- iskolás, abbahagyta. Mindenki — én is — sokat vár az új vezetőtől, aki Szécsényben dolgozik, lelkes fiata'ember. — Milyen feladatokat látsz még magad előtt? — Fő célként azt tűztem ki, hogy élővé tegyem a házat. Nem könnyű ez a könyvtár­ban sem: eléggé elavult a könyvállomány, a lecserélését csak folyamatosan tudják megoldani Amikor besorol­tuk a könyveket, először is a penészt kelleti, letörölgetni a legtöbbről. .. Az igények mi­nél alaposabb megismerése után szeretnék még néhány szakkört indítani: például kép­zőművészetit, mezőgazdaságit. Egyik legjobb segítőtársam Túrái Barnahás tanácselnök. Jól ismeri a falu igényeit, fon­tosnak tartja a közművelődést. Tudom, hogy alapozás nélkül nem születik azonnal közösség a művelődésben, ki kell vár­ni a beérés folyamatát: a pei- tásklub tagjaiból lesz jó kö­zösségi ember a nyolcadiko­sok klubiában, akik pedig onnan „nőnek ki”, azokból igényes fiatal Nem vagyok vá: ’ormadártípus, ezt meg szeretném várni. G. Kiss Magdolna Mai févéajániatunk t 10.30: Tormák. két gyerek ugyanis azt bizonyít- gó. Feldolgozásukhoz sem kell Belga filmsorozat gyerme- ja be, hogy nincs haszontalan drága szerszámokat vásárolni, elég keknek. hulladék környezetünkben. Csak a kés. az olló. a tű vagy a ra­Bár gyermekmüsorró' van szó, egy kis fantázia és ügvesség kell gasztó. Ez alkalommal a helga megnézését felnőtteknek szülők- és a szemünk előtt válik hasznos család ragasztással hasznosítható nek Is ajánljuk A belga sorozat tárggyá a rossz konyharuha, a hulladékokból készít látékot, dísz­családja — a napa a mama és a régi doboz, a drót a gipsz, a du- tárgyat. *> ❖ KÜRTI ANDRÁS: ÖT PÁR ZŰ KISREGÉNY MM '♦ ♦> v ♦> v v *!• ♦!* •> ♦> v ♦> v ♦> ♦> v •!' •> ♦> •> v v (7.) — Jő — bólint a lány , de tegeződjünk, fiatalok va­gyunk, nekem úgy sokkal könnyebb. Igen? Félszeg örömmel egyezik bele a másik­— Én Kati vagyak — nyújt kezet a lány. — Én meg Róbert. — Annyi baj legyen. Fi­gyelj, Robi, fölteszem az el­ső kérdést. Nős vagy? Leesik , az ifjú ornitológus álla, aztán nyel egy nagyot. — Elváltunk. Fél éve. — Gyereketek van? — Nincs. — Mivel ütöd agyon a sza­bad idődet? — Nincs szabad időm, és nem is értem, hogy mi köze mindennek...? A lány legyint, jegyzőfüze­tet, golyóstollat szed elő a táskájából­— Semmi az égadta a vilá­gon. Ne is törődj vele- Ez csak a jó kapcsolat megteremtése miatt volt. Ilyesmikkel törmék a fejünket az újságíró-isko­lán. Ne rohanjunk ajtóstól a házba, előbb igyekezzünk ál­talános emberi kontaktust ki­építeni a pácienssel. Nyer­jük meg a bizalmát úgyneve­zett intim kérdésekkel, le á jó ízlés határain belül. Hát ez ilyen három kérdés volt. Ha netán utána érdeklődnének a szerkből.., Fütyült egy hattyúnak, amely épp alattuk úszott el, de az föl sem nézett. — Egyébként — folytatta a lány — a legviccesebb, hogy tényleg érdekel, hogy te kit ábrázolsz. Jó fejnek lát­szol. ■ • Dehát most első a mupka... Áruld el, melyik a leghasznosabb madár ezek közül? És körbe intett. — A te aveseid közül? Megrázta fejét a madarász. — Rossz a kérdés. Majd mindenki ezt firtatja. pedig ez egy rossz kérdés. Mert a maga módján mindegyik hasz­nos. És bizonyos fokig mind­egyik káros. Emberszemszóg- ből. Egy bizonyos gerinces emlősnek a szempontjából. A szellemileg legfejlettebb em­lősnek a szempontjából- De még ha elfogadom, mert el kell fogadnom az ítélkezésnek ezt az alapját, minthogy ma­gam is ide tartozom, még ak­kor sem helyes így fölvetni a kérdést. Milyen emberi ér­dekről van szó? Rövid távú, hosszú távú érdekről? Csak anyagi érdekről? És így to­vább. .. Nézd ott azt a fla­mingót Micsoda elegancia, micsoda színek, micsoda moz­gás! Vonalminták, színkom­pozíciók, graifkusoknak, fes­tőknek- szobrászoknak... örül­nek neki az idelátogató gye­NOGRAD - 1977, március 20., vasárnap rekek, felnőttek, mert szép, mert öröm nézni. Hát nem hasznos ez a madár már csak azért is, mert létezik, mert kortársur.k, mert mi itt és most gyönyörködhetünk ben­ne? Kati elismerően biccentet. — Jó szöveg volt. Fölhasz­nálom. És átfogalmazom a hasznosság kérdését is. Melyik az a madár szerinted, ame­lyik a legtöbb embernek, hosszú távon, és nemcsak anyagi szempontból a leg­többet nyújtja? Határozottan, gondolkodás nélkül felelt Guszt Róbert; — A kongói zümbi­Kati bár buzgón gombolta is ki masináját a dobozból­— Muti, melyik az? Előbb lekapom, most jó a fény, az­tán, majd mesélsz róla. Sajnálkozva vont vállat a madarász. — Nálunk itt nincs kongói zümbi. — Egyáltalán nem található szép honunkban? — Én azt nem mondtam — szögezte le a fiatalember —, én csak -azt mondtam... — Ki vele! — szakította fél­be erélyesen Kosaras Kati — Gyerünk, mondd, hol találok ilyen kongói micsodát? Hát­ha én írhatok róla elsőnek? össznépi szenzáció. Számom­ra meg kész mennybemene­tel. Szóval? — Hát.. .izé. • • az a helyzet, hogy tudtommal ma Magyar- országon kongói zümbi csak egyetlen helyen található. Egy pesti tenyésztőnél. A Szem- lér utca huszonegyben, a hato­dik emeleten. összecsípte szemét a lány. — Roppant érdekes! Mondd, véletlenül nem te laksz ot­tan? Véletlenül nem te vagy az egyetlen boldog zümbitu- lajdonos szerte e hazában? Véletlenül nem az a terved, hogy egy nem is létező, eay fantáziamadár meséjével el­csalj engem a Szemlér utca Mi van a tarsolvhrin* Amatör mozgalmunk színe és visszája A művelődéspolitika, a köz­vélemény országosán nagy fi­gyelmet fordít az amatőr mű­vészeti mozgalomra Nyitja tulajdonképpen egészen egy­szerű: az öntevékeny mozga­lom ugyanis nemcsak az egyé­nek és közösségek önmegva- 'ósításának színtere, hanem részt vállal a társadalmi problémák megfogalmazásában és esetenként — a leg.iobbak- nál egyértelműen — kísérle­tet, javaslatot tesz a megol­dásra is. A mozgalom fejlődése az utóbbi évtizedben vitathatat­lan, éppúgy mint az. hogy a magasabb szintre emelkedéssel egyidejűleg számos vitás kér­dés — eszmei, szervezeti, irá­nyítói — felmerül. Ez az országos tapasztalat érvényes megyénk öntevékeny művészeti r;.ozgalmára is. Sőt a legkülönfélébb ténvek bizo­nyítják e megállapítás hatvá- nyozottabb érvényességét me­gyénk mozgalmára. Fellendülés után megtorpanás Történetiségében szemlélve a megyei mozgalmat, azt a kö­vetkeztetést vonhatjuk le, hogy a különböző kedvező szemléleti változások hatására a hatvanas évek végén erőtel­jes fejlődésnek indult, amely csúcsát a hetvenes évek első harmadában érte el, majd ezu­tán fokozatosan a megtorpa­nás, a válság jeleit kezdte mutatni. A csúcson akkor áll­tunk, amikor egymás után több művészeti ágban is or­szágos szemléknek, fesztivá­loknak — gondolunk itt csu­pán emlékeztetőül a beatze­nekarok, a bábosok, a mun­káskórusok találkozóira — ad­tunk helyet s ezeken a fesz­tiválokon érdemlegesen — va­gyis az élmezőnyben — sze­repeltünk. A prosperitást te­hát már maguknak az esemé­nyeknek az itteni rendezése kifejezte és egyben — anél­kül, hogy különösebben hang­súlyoztuk volna — a megyei mozgalom tevékenységének, huszonegybe, a hatodik eme­letre? Szíven ütötte a vád a fiatal­embert, egyelőre nem is jött ki hang a torkán, csak föl­szegett fejjel hápogott. Kati elnevette magát, össze­csapta a kezét. — Tisztára mint egy gólya? Mindjárt kelepelni kezd!..- Jó, elhiszem, tényleg üze­mel ilyen kongói zümbi, el­hiszem, csak nálad lehet ta­lálkozni vele-.. Pörgesd ma­gad vissza, szent a béke. Mi­kor végzel itt? Még féligmeddig megbán­tottál! érkezik a válasz: — Ma kivételesen — há­romkor. .. Egyébként az apám­nál élek a Szemlér huszon­egyben, válás után a garzo­nunk Icának maradt... És az öregem a tenyésztő, én csak a disszertációmat írom a züm- bikről. •. Tehát egyáltalán nem volt olyan tervem... Kati megrántotta a vállát­— És ha volt? Akkor se dűl össze a világ. Dehat nem volt. kész. Ebben maradunk. Van egy kopott kis 500-as Fiatom, azzal várlak a főkapu előtt, háromkor, talán beleférsz. . . Akkor hát haverok vagyunk továbbra is? Nyújtotta a kezét. És fölra- gyogtatta a legszebb mosolyát­Guszt Róbert megigazította szemüvegét, majd óvatosan megszorította a feléje nyújtott kezet. Aztán gyorsan vissza is kap­ta. — Most meg min nevetsz? — kérdezte ingerülten. A lány legyintett. — Hülyeség- Csak úgy el­képzeltem, hogy ti miért vál­tatok el. Mert te mindig majd­nem kiszúrtad a szemét a he­gyes orroddal annak a szegény Icának, amikor meg akartad, csókolni... Szóval — pont há­romkor! Megfordult és leszaladt a hídról. (Folytatjuk) fejlettségének széles körű el­ismertségét jelentette. De az elismertség mára — bár mennyire sem hízelgő — a múlté. Régi „dicsőségünk” fénye olyannyira halvány, hogy az országos válogató és minősítő bizottságok értékelé­sére sincs — és jogosan — be­folyásoló hatással így történ­hetett meg, hogy az amatőr beatzenekarok országos fesz­tiválját Saigótariántól elhódí­totta Orosháza, az országos bábjátékos és animációs be­mutató folytatása egyelőre du­gába fulladt. És megszületett legfrissebb kudarcunk: a tele­vízió Ki mit tud?-jának elő­döntőjébe mindössze egyetlen amatőr versenyzőnk jutott. A tények erősebbek minden becsülendő jóhiszeműségnél, minden illúziónknál. És arra kényszerítenek, hogy józanul mérlegeljük öntevékeny mű­vészeti mozgalmunk jelenleg; helyzetét, reálisan számítsuk fel eredményeinket és a gátló, akadályozó tényezőket. Persze teljes feltérképezése voltakép­pen a népművelőkre hárul: ez azonban nem mentesíthet ben­nünket az együttgondolkodás­tól. a probiémák nvílt és őszinte, segítő szándékú fel­tárásától. a lehetséges meg­oldások közös keresésétől. Alapelvek Ha a mozgalom tartalmi, mű­vészi, szervezeti színvonalát, mint pillanatnyi jellemző ál­lapotot kívánjuk a valóság­nak megfelelően meghatározni, két fontos elemzési alapelvet szükséges tisztáznunk. Az egyik: saját fejlődésünk szempontjából most nem az a lc-gfontosabb. hogy az or­szágos mozgalomhoz viszo­nyítva hol tartunk — egyéb­ként is ez a mozgalommal foglalkozók előtt ismert —, hanem hogy önmagunk koráb­bi szintjéhez képest milyen a mai állapot. A másik: az elemzésnél kü­lönbséget kell tennünk az egyes szakágak és műfajok között. Mert van ugyan olyan terü­let— és nem is egy —, ahol az általános színvonalcsökke­nés ellenére, Igenis előrelépés történt. Okozat — okokkal Az öntevékeny művészeti mozgalom két nagy ága az előadó- és vizuális művészeti szakág közü' a legtöbb cso­port és személy az előadómű­vészeti műfajokban tevékeny­kedik. Ennek megfelelően a kép is itt a legdifferenciál­tabb. Először lássuk a „tiszta” dolgokat! Az utóbbi években is egy­értelmű, folyamatos fejlődés­nek lehettünk tanúi a bábját­szásban, a kórusműveszetben és a Röpülj páva-körök há­za táján. Nemcsak szamszerint növekedtek az ebben a mű­fajban tevékenykedő csoportok hanem tartalmasabbá, szín­vonalasabbá vált művészetük is, emelték az önmagukkal szemben támasztott követel­ményeket, igényesebbek lettek, fejlődött ízlésűk. Nem utolsó­sorban azért mert a csopor­tok élén általában jól képzett, szíwel-lélekkel dolgozó ve­zetők állnak, akik lelkesedése es találékonysága magával ra­gadja, újabb és újabb erőfe­szítésekre sarkallja a tagságot is. Ezekben a csoportokban jó szellemű — együtt egymásért — közösségi munka folyik, a belső nevelő tevékenység sem másod-, vagy harmadlagc*. Maximális jóindulattal fo­galmazva: nem fejlődött vi­szont színjátszó, irodalmi szín­padi és néptáncmozgalmunk. A megyében több színjátszó együttes szűnt meg az elmúlt esztendőben és a meglévők — melyek között országos hírűek is akadnak — sem tudták tar­tani korábbi színvonalukat. Ennek okai rendkívül szerte­ágazóak, ugyanakkor megle­hetősen bonyolultan kapcso­lódnak egymáshoz. Sorukban említhetjük: a fenntartási költségek elégtelenségét, az erkölcsi megbecsülés minimá­lis voltát, az irányítói szem­lélet számos negatív gyakor­lati megvalósu’ását, csoport- vezetői szakképzetlenséget, a szakemberképzés és -tovább­képzés tervszerűtlenségét, di­vatos formai kísérletek okta­lan erőltetését. Legszembetűnőbb a vissza­esés az amatőr tánczenekarok művészeti munkájában. Sok zenekarunk van de zenésze­ink alapjában véve ' zeneileg képzetlenek Alapismeretek nélkül pedig nem megy a do­log. Az őstehetségek korszaka — fogalmazott helyesen egy népművelő — régen lejárt. A vizuális művészeti ágak­ban szintén visszafejlődés kö­vetkezett be. Kevés a fotó­szakkörünk s csupán egyet­len említésbe érdemes körünk — a megyei fotóklub létez'k. Az amatőr filmezés pedig, mint mozgalom voltaképpen isme­retlen megyénkben. A díszí­tőművészetben is csak egyet­len „fecskét” ismerünk: Ba­lassagyarmaton. S legfájóbb talán — már- csak azért is. mert hivatásos képzőművészetünk erős — ön­tevékeny képzőművészeti moz­galmunk hanyatlása volt. Okai a fentebb vázoltakkal egyez­nek meg. noha itt érzésem szerint szerepet játszott az egyes művelődési intézmények közötti együttműködés elégte­lensége. az egymással szembe­ni bizalmatlanság. ne*án ec“szséete!en rivalizálás, fél­tékenység is. Hogyan tovább? A mozgalom közvetlen Irá­nyítóival, népművelőkkel foly­tatott beszélgetések, írásos do­kumentumok meggyőztek, hogy a mozgalom előtt álló akadályok elhái ításának mun­kája már elkezdődött. Művé­szeti ágazatonként szakbizott­ságok alakultak, létrejött a megyei szakfelügyeleti háló­zat, s határozott törekvés érezhető bázishelyek és bá­ziscsoportok létrehozására, az egységes művészeti bemuta­tórendszer kiépítésére. Az in­tézkedések azonban még any- nyira frissek, hogy hatásukat egyelőre aligha érezzük. Hasz­nosságukat majd az elkövet­kezendő hónapoknak, éveknek kell bizonyítaniuk. A tényleges előbbre lépéshez további ötletek, szervezeti munkák kellenek. Mindenek­előtt a mozgalmat vezetöx gárdáját — hiszen a vezető személye itt kulcsfontosságú — szükséges jelentősen erősíte­nünk, főként szakmai és ide­ológiai szempontból. Gondos­kodni kell — ha másképpen nem megy, közös fenntartás­sal — a mozgalom megfele­lőbb anyagi és erkölcsi meg­becsüléséről. Ehhez alapvetően meg keil változtatni — hely­ben, a községekben, üzemek­ben — az irányítók és fenn­tartók szemléletet. Ne a kam­pányszerűség, a pillanatnyi si­ker legyen a fő szempont egy- egy csoport megítélésében, ha­nem a tervszerű, folyamatos munka. A báziscsoportok mű­ködésének tapasztalatait pedig a megyei művelődési központ tegye széles körben ismertté. S nem utolsósorban meggon­dolásra kívánkozik: nem .jut­nánk-e többre, ha az egyes szakágazatok valamennyi le­hetséges problémáival füg­getlenített — a javaslatunk­ban ez a legfontosabb — szak­képzett, ideológiai, politikai szempontból is alapos felké­szültségű emberek irányíta­nák. Bábjátszásunk gyors fej­lődése ugyanis nagymérték­ben ennek volt köszönhető. Korántsem hisszük azt, hogy írásunkban mindent el­mondtunk amatőrmozgalmunk jellemzőiről, ae talán a leg­fontosabbakra sikerült ráirá­nyítanunk a széles körben ér­deklődők figyelmét. És ere­dendő szándékunk végül is ez volt. Másrészt: átgondoltabb, gondosabb munkára serkente­ni népművelőket, csoportokat és csoportvezetőket azért, hogy öntevékeny művészeti mozgalmunk minél előbb ki­lábaljon abbó’ a hullámvölgy­ből, amelybe évekkel ezelőtt jutott. Sulyok László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom