Nógrád. 1977. február (33. évfolyam. 26-49. szám)
1977-02-04 / 29. szám
« Színházi esték Valóság — szűrőn át A SZIMULTÁN színpad, az antik drámák ultramodierobe ültetett játéktere, melyen egyidejűleg három tagoltságban pérgethetők az események, egymástól függetlenül és egymáshoz szorosan kötődőn, ahogy a történés éppen diktálja —, már tárt függönynyel várja a nézőt Nem új írói-rendezői fogás ez sem. Már tudnii'lik, a nyitott színpad A harmincas évek színházjárói emlékezhetnek még rá számos produkcióból —, hogy csak Pirandello: Hat szeren keres egy szerzőt, Dario Niceodemi: Hajnalban, dé'ben, este, vagy a Tacskó című, egykoron sikeres színműveket hívjam emlékeztetőül. Mind a szimultán színpad, mint a nyitott színpad szívesen alkalmazott a mai modern amerikai drámairodalom eszköztárában, miképp most, Tennessee Williams: Amíg összeszoknak című komoly komédiája salgótarjani bemutatója is jelezte. Habár Williams nem sorolható a kifejezetten fiatal írónemzedékhez, hiszen egy hónap múlva betölti hatvan- harmadik évét, Arthur Miller mellett mégis-úgy tartjuk és tartják világszerte számon, mint a modern amerikai drámairodalom nagykövetét. Eddig olyan remekműveivel jutott el hozzánk is, mint az Orpheus alászáll, az Üvegfigurák, A vágy villamosa, a Macska a forró bádogtetőn, az Ifjúság éder, madara. Művészetének szinte teljes oeuvrje, életművi összessége sorakozik elénk általuk, de mint a most látott, Amíg ösz- szeszoknak is tanúsítja, még korántsincs szó lezárult pályáról. Tennessee Williams e másfél évtizede készült művében szinte naprakészebben időszerű mondandójú saját társadalmáról, a kiábrándultságukban is értelmes, szép, tartaimas életet kereső emberekről, mint bármikor korábban. A mai Amerika élete az, ami álmok-lengte, sajátosan beszűkített színpadi realizmusába beszüremlik. így szüremlik át a maga nyers valóságából színpadi alakjaiba a vietnami háború, a hősi foga'om. a társadalmi létbizonytalanság, kilátásta- ianság, a családeszmény, a szerelem, szexualitás. És minden-minden, amiről Willi- amsnak etmondandója van számunkra. Ez esetben konkrétan: a háborúban „hőssé’ magasztalt ember milyen szánandó idegi, pszichés ronccsá silányulhat egy önmagában is torz társadalomban. Ahol voltaképpen azt sem könnyű eldönteni: ki a beteg, és ki az egészséges. Tragikus, szánalomra, sajnálatra méltó alakok legnagyobbrészt, akiket Williams színpada elénk sorakoztat. Ütjük a teljes ki'átástalanság, melyen az író is tétován botorkál velük, mert maga sem lát megnyugtató fényt. Az író egyik magyar értelmezője azonban találóan állapítja meg: ha hősei elbuknak is, nem a betegség, a dekadencia légköre árad Tennessee Williams darabjaiból, hanem a teljes és tiszta emberi élet vágya, fájdalmas nosztalgiája. Nem az írót kell elmarasztalnunk tehát, ha olyan világot ábrázol, ahol nem az életerős és dolgos emberekben, hanem egy-egy tétova, zilált, meghajszolt, álomvilágba menekülő lélekben élnek ezek a nagyon is emberi vágyak, nosztalgiák. Egy embertelen társadalomban is minden embernek joga van a boldogságra — ez Williams eddigi életművének egyszerű igazsága. EZT AZ IGAZSÁGOT hordozza most látott komoly komédiája is. A besorolás már szinte a tökéletességig találó. Véresen komo'y komédia, ami szemünk előtt, a színpadon történik. Mégis, mi lehet az ok, hogy figyelmünk a hősök iránt valahogy fokozatosan elernyed, színpad és nézőtér közé valami láthatatlan árigetelő közeg kerül az első felvonás közepétől, mely majd csak a harmadik felvonástól oldódik fel teljességében Gondolom, nagy. mértékben közrejátszhat ebben a sajátos dramaturgiai építkezés. Hogy az első felvonás gyakorlatilag kétszemélyes dialógus, minimális pszichikai és fizikai történéssel, a második fe'vonás- nak is mindössze három szereplője van, s az együttes csak a harmadik felvonásban válik teljessé, ötven perces színpadi bravúrok viszont kivételes írói-színészi koncentrációt feltételeznek, s az itt rendelkezésre álló egyik és másik, ha mégoly kitűnő volt is, mégsem volt kivételes. A dráma gondolati töltete a meghökkentően sajátos tálalásban sen bizonyult elegendőnek kétszer ötven perc hiánytalan fi gyei emlek ütésére két, illetve hároga ember egymással és egymásért való csatájában. Pedig a rendező Horváth Jenő. a mű nyújtotta lehetőségeket végsőkig kihasználva dinamikus tempót diktált az]^ előadásnak. Nem rajta, s nem mindenben színészein múlott az első két felvonás mérsékeltebb összhatása. S különösen nem az Isabelt formáló Csomós Marin, aki ezúttal is meggyőzően igazolta nagy formátumú drámai alkatát. De Piróth Gyula Ralph-ja —, ha vivőereje sodrásában mögötte maradt is némiképp a Csomós Mariénak —. jeles és figyelmet érdemlőnek bizonyult Mint ahogy annak bizonyult harsánysága mellett is a mindkettőjüknél eav árnyalattal fakóbb Körtvélyessy Zsolt George-ja. A komédia minden súlya tulajdonképpen az ő vállukon nyugodott mindvégig, — dicséretesen bírták a teherpróbát. Az együttes hasznos kiegészítője volt — bár kissé színpadi klisékre ha- gvatkozón — Peczkay Endre, Sebestyén Éva is. SZÉKELY LÁSZLÓ mutatós színpadképe célszerűen segítette a rendező és a színészek munkáját, jó lehetőséget kínált az olykor egyidejűleg hármas tagolású játék egységbe fogására Barna Tibor Mai tévéajántatunk * | " Kézzel festett bodrogkeresztüri fali díszkerámiák, amelyek különböző városok jellegzetes épületeit ábrázolják Követendő példa A pedagógusok élet- és munkakörülménye Balassagyarmaton A balassagyarmati városi egy éven belül kapnak lakást, dagógusok sem szorulnak ár- pártbizottság^ a tanács mű- de ezenkívül sor kerülhet mi- ra> hogy magas díjú albérle- velődésügyi osztálya es a pe- nőségi cserékre is. t [ k ÍBénybe mert dagógus-szakszervezeti bi- A legutóbbi pedagógus- , . .. b y ’ zottság nagy figyelemmel ki- szakszervezeti megyebizott- szamukra külön nevelőt szal- séri a városban tanító neve- sági ülésen a balassagyarma- lást biztosítottak. Ebben a lók élet- és munkakörülmé- ti szakszervezeti tisztségvise- tanévben ezt a formát hetén nyelt Messzemenő segítséget lök örömmel számoltak be ar- vették igénybe> itt szép> kui- ad lakas- es etkezesi hely- rol, hogy a varos vezetői főzetük megoldásához. Lakást minden nevelőnek lyamatosan nagy gonddal, fiturált körülmények között gyelemmel kísérik a nevelők élhetnek, dolgozhatnak a élet- és munkakörülményei- velők nek alakulását^ sor in- A város} tanács és tezkedés született javitasuKegyetér a pedagógus-szakszervezet városi bizottsága foglalkozik azzal a gondolattal, hogy a fiatal házaspárok számára is biztosítanak átmeneti lakáslehetőséget. A tanács végrehajtó bizottsága 1976. december 8-i 20.25: Ki MIT TUD? Ismét megrendezik a népszerű művészeti vetélkedöso- rozatot. A versenyt a KISZ, a Kulturális Minisztérium, a Szakszervezetek Országos Tanácsa. az Ipari Szövetkezetek Országos Tanácsa, a Fogyasztási Szövetkezetek Országos színbábkateTanácsa, a Honvédelmi Minisz- vers- és prózamondás, térium, a Népművelési Inté- játék 5 percben, zet és a Magyar Televízió játszás, néptánc, egyéb hirdette meg. A televízió köz- gória. A bemutatott produk- vetíti az öt elődöntőt és há- dókat Tieres szakzsüri birál- rom középdöntőt, majd a Ki ja felül. Ez alkalommal az mit tud? országos döntőjekö- első elődöntőre kerül sor, vetkezik, amelyet 1977. ápri- amelyet a Budapest X. kerülisában rendeznek meg: vo- leti Pataki István Műveiődé- kális zene, hangszeres zene, sí Házból , közvetítenek. A városi tanács 1964-ben zott a pedagógusok határozatban rögzítette, hogy tésével. az alsó- és középfokú tanin- Ma még gondot jelent vitézetek nevelőinek lakás- szont a városban az, hogy a helyzetét javítani kell. En- kezdő nevelők részére nem a nek eredményeként már ab- tudnak kiírni úgy pályázatot, ülésérT^úlra*"' fogTafkózotY ban az évben/ tizenkét la- hogy az all ássál lakast is nevejdk lakáshelyzetével. Aa kast építettek a pedagógusok kapjon a pályázó Az elmúlt építőipari kapacitás. Illetve az reszere. A városban azóta fo- evekben csak a »rántó Ko- építési határidő eltolódása mi- lyamatosan biztosított a ked- vács Szakközépiskola kapott att lakásokat még nem tud- vezményes lakásépítési ak- ilyen jogot, amit a városban tak átadni, de a megüresedő is, évenként 4-4 család végzett kimagasló társadalmi dettek közül tizenegybe pe- részesul a kölcsönkeretből. munkával erdemelt ki. dagógus költözött 1976-ban. A Balassagyarmaton 237 neve- . . városi tanács szeretné elérni, lő tanít. 162 lakik OTP-,_szij- Albérlet helyett hogy tanácsi bérlakások várvetkezeti és saját építésű la- . f, jak a városban dolgozni kíkásban. Tanácsi és szolgálati szolgalat! ierOnely vánó nevelőket a következő lakást kapott 61, szülőknél 44 évék során, és albérletben 7 nevelő él, vi- Az utóbbi években lakás- dékről tizenhármán járnak hiány miatt egyetlen nevelő Bővült be. 1973. óta a városban a sem hagyta el a várost, vagy lakásigénylö pedagógusok a pályát. Az egyedülálló pe- étkezési lehetősé» Kä-Szabö Imre: Visszatérő utazás (hinrenény) — Akkor miért lepődtél 5. — Ha megfelel, jöjjön visz- sz,' —, mondta a munkaügyis. A zsákoló emberek feketék voltak, csak a fogsoruk és a szemük fehérje villogott. A' gumiporos zsákokat nehezen cipelték, ritkán mosolyogtak. A buszmegállóban gondolt csak arra, milyen jó, hogy nem fogadta el. Ügy érezte, mintha ő is feketévé válna. X Letörölte a presszó ablaküvegét. Most már jobban látott. Az emberek hömpölygő folyama továbbra is kifogyhatatlanul . áradt. Műszakok vége volt. délután öt óra. — Szevasz! Feri hirtelen megfordult. — Szevasz, te vagy &z? — Mást vártál talán? — kérdezte Miklós. v— Nem. meg? — Annyira elmélyedtem. — Mibe? — Csak úgy... — nézelődtem, az e6Őt, meg a fényeket. — Akarsz egy jó hírt? — Egy jó hírt? — Szamodra igen kedvező! — Azt úgysem hinnem el. — Van állás! Ambrus Ferit letaglózta a hír. Örömhír volt, de hihetetlen. — Nem lehet igaz! — mindjárt erre gondolt — Csak ugratni akar. — Ugye hihetetlen? — Igen. — Én magam sem akartam elhinni mikor felhívattak a munkaügyire. — Mit kell csinálni? —kérdezte kitörő kíváncsisággal. — Segédmunkás leszel. Csőszerelő mellé kell egy segítség. Volt. de ma fegyelmi úton kirúgták a fickót. Nem tudom miért, de ez nem lg fontos. — Lényeg az, hogy van állás. — Persze. — A pénz? — Nem valami sok. Hatötvenes órabér. Állandó délelőttös meló. — Hatötven óránként, az kétszáztízszer — átlagban. Gyorsan számolt. — Az ezer- háromötven, ebédpénz ötven, prémcsi, ezerötszáz. Elég szűkösen lehet belőle élni: — Kevesebb súlyemelést végzel majd a poharak körül. — Az pedig néha kell — jegyezte meg Feri. — Mértékkel. — Mikor lehet oda belépni? — kérdezte kíváncsian. — Már dolgozni is akarsz? — Várjak még? Minek jöttem én ide, mit gondolsz? — Tehát megpróbálod? — Az utolsó roham. — A siller a tiéd, csak vigyázz! , Felkelt, körülményesen öltözködött és reggelizett a tegnap esti maradékból. A hármas villamossal végigdöcögött a Váci úton ki, Megyeire. A bátyja megmagyarázta, hol kell leszállni. Megtalálta az épületet, belépett a portaaitón. — Ambrus Miklóst keresem. — Azonnal kihívatjuk. F.-ltűnt. hogy a bátyját enynyire ismerik. Azt sem kérdezték tőle, hol dolgozik, kif je az magának. Tetszett ez a közvetlenség. Amíg várt a bátyjára, arra gondolt, ő is felmehetne a munkaügyire, azt mondaná, állást keres, bármilyet. — Nem, így mégis biztonságosabb, nem kérdezgetnek az embertől mindenfélét Tudják, az öccse, és kész. Nekik munkaerő kell. A bátyját alig ismerte meg, nagy gumicsizmában jött, fekete köténnyel. — Uzák bácsi, az öcsémet felviszem a munkaügyire. — Jó, tessék csak. Az iroda az emeleten volt A munkaügyis negyvenes férfi. Elmélyedten dolgozott. — Az öcsém — mutatta be Miklós. Hellyel kínálták. — Hol dolgozott eddig? —- kérdezte a férfi. — Katona voltam most szereltem le, előtte Tarjádban a kányási aknánál hordtam a szenet. — Miért nem maradt ott? Feri elgondolkozott. Tudta, hogy • ilyen, vagy ehhez hasonló kérdést feltesznek majd neki valahol. Nem lepődött meg ezen. — Mégis mit mondjak ennek a fickónak? — gondolkozott. — Mondjam azt. hogy nem akartam bányász lenni? Vagy azt, hogy az apámat negyvenkilencben maga alá temette egy omlás? Csak a négy gyerek maradt ötthon Az ^anyánk heteken keresztül sírt^és minden siktánál reszketett a félelemtől, mert még két bátyánk dolgozott a bányába«. — Aztán ötvénben a hagy versenyben rosszul ácsoltak — kellett a szén, a tröszt tízezer tonnát termelt beszakadt a fejtés, Lacinak amputálni kellett az egyik lábát. — Ezt mondjam el? Ügy- sem hinné el! — gondolta Feri. Gondolkozott még egy darabig, aztán azt mondta: — Féltem a bányarémtől! A munkaügyis hosszan nézett a szemébe, látszott rajta, hogy meglepte ez a felelet. Az arcizmai is megrándultak, aztán az asztalon levő papírok között keresgélt, majd egyet Feri elé tett. — Ezzel elmegy az SZTK- ba orvosi vizsgálatra. Megegyeztek. Ambrus Feri elment az orvoshoz. Amíg a leletekre várt, azon gondolkozott, milyenek lesznek a munkatársai. A vérvizsgálat eredményét nem kapta meg — majd utána küldjük — mondta az ügyeletes. A többi lelettel visszament a gyárba. Az üzemi orvos engedélyezte a munkát. Leadta munkakönyvét, kapott egy ideiglenes belépőt a gyárba — ezzel „gyárimunkás'’ lett. (Folutal)uk.) A kölcsönös együttműködés alapján biztosították, hogy az alsó- és középfokú oktatási intézményekben dolgozó nevelők étkezése biztosított legyen. A pedagógus-szakszervezet városi bizottságának kezdeményezésére — tanítás» időszakban — vasárnap és ünnepnapokon a nevelők a kollégiumokban étkezhetnek, miután ott ezeken a napokon is üzemel a konyha. Balassagyarmaton helyesen értelmezik a pedagógusok étkeztetésére kiadott rendelkezéseket, így tudják lehetővé tenni, hogy betegség, vagy más fontos távolmaradás idején biztosított legyen az étkezés. Az intézményvezetők arról is gondoskodnak, hogy a beteg nevelők részére elküldjék az ebédet A szép eredmények mellett természetesen adódnak — főleg távlati vonatkozásban — problémák. A tanulók számának növekedése a konyhák kapacitásának növelését követeli. Nyilvánvalóan a városi tanács vezetői akkor is megkeresik azt a formát, hogy a nevelők étkeztetése biztosított legyen. Megyénk valamennyi településén a községi tanácsok sokat tesznek a pedagógusok élet- és munkakörülményeinek javítása érdekében. Az elért eredmények között is kiemelkedő a balassagyarmati. ezért követésre méltó példa. NÓGRÁD - 1977. febiuár 4., péntek í
