Nógrád. 1977. február (33. évfolyam. 26-49. szám)

1977-02-04 / 29. szám

Nagyszerű élményük volt Kenyerük A Nógrád megyei Sütőipari Vállalat balassagyarmati 27- es üzemében tevékenykedő Nógrádi Sándor szocialista brigád nemrég megajándékoz­ta a balassagyarmati kisegítő iskola diákjait. Húsz torna- felszerelést és könyveket ad­tak át a kisiskolásoknak. Ezt követően a gyermekek — husznöt fő — munkahe­lyükön felkeresték a brigád tagjait. A kollektíva vendé­gül látta a patronáltakat és megmutatta nekik az üzemet. A látogatás befejeztekor a gyerekek meghatottan búcsúz­tak. mert nagyszerű élmény­ben volt részük. Cukrászverseny Három cukrászüzem 12 szak­munkása nevezett be a Nógrád megyei Vendéglátó Vállalat KISZ- | bizottsága által szervezett, Ki minek mestere? versenyre. A szakmai és politikai kérdések mellett február 8-án 10 órától 48 féle cukrászsütemény kerül be­mutatásra Salgótarjánban, a Kővár-étteremben, ahol hat- '*• tagú zsűri ítéli oda az öt ver­senydíjat. Az ifjú cukrászok által készített süteményeket a vendégek meg­vásárolhatják. a szolgáltatás AZ ÉLETKÖRÜLMÉNYEK zik az árbevétel, de a kimon- fejlesztésével igyekszünk változásával a szolgáltatási dottan lakossági szoigáltatá- pótolni. igények ugrásszerűen nő- sok értéke 7,3 millió forint. __ Mon nyíre lehet ebből v ekednek. Kielégítésük mind Az utóbbinál 5 százalékos megélni? — Bizonyára az eredmény­re, illetve a nyereségre gon­dol. Elöljáróban mondhatom. hogy árbevételarányos össz- 'feíe nyereségünk 12 százalékos volt az elmúlt évben, vagyis veszteséges szoigáltatá« ményesebb. — Árutermeléssel volt. A közületi sokkal ered­nem Mai arcok, mai emberek több gondot okoz, hiszen a fejlődést értünk el —, mond- fejlődés nem tartott lépést ja az -elnök, az igényekkel. Nógrádban _ Nem kevés ez, meg kedvezőtlenebb a hely­zet. Felmérések szerint az — Az igazsághoz tartozik, egy főre eső szolgáltatások hogy összlétszámúnk teljesítményértéke az orszá- lakossági szolgáltatáson dől- ..... V7Pn w™ gos átlagnak, csak 60 száza- gozik, de csak egyharmadát lakossági szolgáltatás léka. A fejlesztés tehát igen adja az árbevételnek. Ta- lul a lakossa& szolgaitatas fontos feladat. valy szövetkezetünknél meg­A salgótarjáni Szolgálta- a háztartásigép-, az tóipari Szövetkezet csaknem olajkályha- és az autójavítás, 300 tembert foglalkoztat. Mi- mint szolgáltatás. Ezekben az . ,, , „ lyen eredményeket értek el ágakban a minisztériumi, il- foglalkoznak, tavaly, és mit terveznek az letve tanácsi ipar úgy felfej- — Gyakorlatilag nincs lödött, hogy megnyugtatóan árutermelésünk, bár Zaba­képes kielégíteni az igénye- ron 1974. végén kialakítói­két. (Ezzel a megállapítás- tunk egy szerelőrészleget. Itt sál a lakosság aligha ért női foglalkoztatási gondok egyet. A szerkesztő megjegy- voltak. Az állami gazdaság­zése.). nál feleslegessé vált'épületben — Ez természete,. árhe- Pirosítottunk betanított jel- ,z . .^zetes árbe- j Q munkafeltételeket. A 90 vete1-kiesesse! járt! Mtvel po- létszám zömében nők> akik betanított munkát vé­— MINTEGY félmilliós géznek. Nagy teljesítményű árbevétel-kiesést jelent e biztosítóbetétek, biztosító" — Jóformán telje» egészé- tevékenységek megszűnteié- aljazatok, az Ikarusprogram ben szolgáltatásból szárma- se, amit személyi szolgáltatás keretében mennyezetvilágí­tó-testek összeszerelése fo­lyik. Ez bérmunka jellegű szolgáltatás, kooperációs szer­ződés alapján. — Mit fejlesztettek az el­idén? A kérdést dr. Szabó Gyula, elnöknek tettük fel. — Szövetkezetünk 21.5 milliós árbevételt ért el, ami az előző évhez viszonyít­va 10 százalékos fejlődést jelent. — Mennyi volt ebből a szolgáltatás, és ezen belül a lakosság részére végzett mun­ka? „Ha tudom, hog? Jön, csirkét rántok ••• A szügyi új postahivatal az egyik mellékutcában szerény­kedik. Pedig nincs oka a fél- rehúzódásra. Szép ez a kis épület. Mo­dern, faburkolatú. Több a cél­szerűség, kevesebb a hivalko­dás. Kényelmes, világos. En­nek örülnek az itt dolgozó postások, de jó érzéssel jön­nek be az ügyfelek is. Pásztory Gézáné a postave­zető. — Mikor költöztek? —> Novemberben. A régit könnyű szívvel hagytuk ott. Szűk, korszerűtlen, nem való postának. Most reggeltől estig idesüt a nap. Postásnak lenni nem egy­szerűen foglalkozás. Több an­nál, hivatás. Sok-sok apró babramunkával jár, türelmet, kitartást és figyelmét köve­tel. Akiben ezek a tulajdon­ságok nincsenek meg, nem is lesz soha jó postás. Csak nyűgként, kötelességből teszi a munkáját. Pásztíwyné nem ilyen. Har­mincnegyedik éve ül az asz­tala mellett, kapcsolja a. te­lefonokat, adja a bélyegeket és képeslapokat, veszi el a le­veleket, táviratokat, közvetíti az üzeneteket, kezeli a taka­rékkönyveket. .. Ügyesen, gyorsan. Nemcsak megszokás­ból fürgék a mozdulatai. — Valamikor pedagógus akartam lenni. Odaképzeltem magam a katedrára. Aztán egy Ilona-napi ünnepség meg­változtatta az életemet. Sze­csényben nyaraltam, itt „győztek meg” hogy inkább a postán lenne a helyem, mi­lyen jó is egy hivatalvezető­nek. így kezdődött Pásztory Gé­záné „karrierje”. Jó és lelki- ismeretes postás dolgozóként ismerik. A szügyieket meg ő ismeri kitűnően. — Huszonöt éve élek ebben a községben. A férjem ideva­ló. Most már érdekessé vált a dolog, mert én, az idegen magyarázom el neki — aki Szügyben született —, hogy ki, kicsoda, kinek ki a lánya, unokája... Nem bánta meg, hogy itt töltötte életének nagy részét. A lányai már felnőttek. Az egyik Balassagyarmaton óvó­nő, a másik Budapesten él. — A kisebbik lányom férje a telefongyárban dolgozik, és most mind a ketten kikülde­tésben varrnak , Csehszlovákiá­ban. Van öröm, amikor haza­látogatnak. Nagy forgalmú a szügyi posta. Az elmúlt hónapban például nem kevesebb, mint hárommilliós. Napi- és ké­peslap közel hatszáz jut el a szügyi családokhoz. Sok a te­levízió, rádió. Emellett ’na­gyon takarékosak a szügyiek. — Mennyire? — öt és fél millió forint van a takarékkönyvekben. Akad olyan idős asszony, aki nyugdíjfizetéskor rendszeresen megjelenik, betesz a könyvé­be néhány száz forintot. Á családok legtöbbje is rendsze­resen „vendég” a postán, fő­ként zárszámadáskor, vagy fizetéskor. Közben nagy táskájával visszaérkezik Stefanik Ferenc- né kézbesítő. Kilenc éve dol­gozik a postán. Sok-sok leve­let elvitt a címzetteknek, ugyanannyi örömmel, jó hír­rel vagy szomorúsággal. — Már a kapuban, vagy az utcán várnak. „Postás néni, hozott-e valamit?...” — kér­dezik. Pásztoryné helyesel: — így igaz. Amikor a hír­lapkézbesítőnk beteg volt, mi hordtuk szét az újságokat. Szívesen kínálgattak, alig győztük elhárítani. Egyik ház­nál meg összecsapta kezét a gazdaasszony: „Ha tudom, hogy jön az újsággal, csirkét rántok.. .” A postás — főként, ha több évtizede él egy faluban — szívesen látott ember minde­nütt. Pásztorynét is sokan megkeresik, adjon tanácsot, mondjon valami okosat, ] ha ügyeket kell intézni. — Egyformán beszélek szlo­vákul és magyarul. Előfordult, hogy szlovákul kérdeznek, én meg magyarul válaszolok. Az idősebb asszonyok meg egye­nesen úgy szólítanak „pa- nyicska” Olga... A lényeg, hogy így is, úgy is megér­tem. .. Csatai Erzsébet múlt évben? — Szövetkezetünknek / 26 lakossági szolgáltató egysége van. Ezek között több olyan> ahol nem egyféle tevékenység folyik. Salgótarjánban, az Arany János úton és Zagyva- pálfalván, a Zöldfa úton koz­metikai részleget nyitottunk. A Kemerovo-körúton női- fodrász-részleget. A Kossuth úti kozmetikát épületszaná­lás miatt a Rákóczi úti*a he­lyeztük át. A korszerűsítésre többj mint kétszázezer forin­tot fordítottunk. Most már valamennyi vidéki fodrász­üzletben kicseréltük a régi bútorokat modem, könnyen lemosható, higiénikusabb be­rendezésekre. Ezek a szol­gáltatás kutúrálfaágát javí- tották — Mit hallhatnánk idei terveikről? — A MAR ELMONDOT­TAK figyelembevételével változatlan létszám mel­lett 7,5 százalékos árbevétel­növekedést terveztünk. A fejlődést tehát teljes egé­szében a termelékenység nö­velésével kell elérnünk. Üj ónajavítófiókot nyitunk az épülő vásárcsarnokban. Foly­tatjuk a meglevő hálózat kor­szerűsítését. A kisterenyei új szolgáltatószalon tervei ké­szülnek. Ez 1978-ban való­sul meg. A fejlesztési alap­ból tartalékolnunk is kell az 1978—79. évi nagyarányú szolgáltatásfejlesztésre, ami Salgótarján építésével pár­huzamosan valósul meg. — mondta befejezésül dr. Sza­bó Gyula, a szövetkezet el­nöke. B. J. Amikor négyéves múltam, szüleim elhatározták, hogy óvodába adnak. — Hadd szokja meg a kö­zösséget, — mondta apám. — Az életben szüksége lesz rá. — Ott majd fejlesztheti művészi adottságait —, hajto­gatta anyám mániákusan. — És egykettőre megtanul veszekedni, köpködni, csúz­lival lőni —, hangzott nagy­anyám sötét jóslata. — Én ebbe nem egyezek belp —, la­mentált hajthatatlanul. In­kább elmegyek dajkának ab­ba az óvodába, hogy a gye­rek saját felügyeletem alatt legyen. Dada-nagyanyám védő­szárnyai alatt úgy éltem, mint hal a vízben. A reggeli és az ebéd, a legjobb fala­tokból ált, s amikor a többi­ek előirás szerint aludtak, annyit játsszhattam az óvoda játékaival, amennyit akartam. Hétéves koromban első osz­tályos lettem, s osztályfőnö­köm 'hamarosan hívatta szü­léimét. — Meg kell mondanom, a Igor Cservjakov: Szomorú gyerek borzasztóan rakoncát­lan, fogalmam sincs mit csi­náljak vele... — Ah, szóval így! — for­tyant fel nagyanyám. — A mi aranyvirágunk senkinek sem tetszik? Na, én majd megmu­tatom! — Nagyapó —, hang­zott otthon az utasítás —, hagyj fel a nyugdijaskodás- sal, menj az iskolába gazda­ságvezetőnek! Tíz évig tartó iskolás ko­rom, hátam mögött gazdaság- vezető-nagyapámmal, rózsa­szín álomnak tűnt. Büntetle­nül vertem be az ablakokat, szétszedtem a kapcsolókat, késsel vagdostam be a padokat, s végül megkaptam az érett­ségi bizonyítványt. Felvetődött a kérdés, ho­gyan tovább? — A gyereknek régésznek kell mennie —, szögezte le határozottan nagyapám. történet — Egy ízben olyan játszi könnyedséggel szedte fel az iskola dísztermének parkettá­ját, hogy a hozzáértő markos szakember alig tudta helyre­rakni. — Higgyétek el, rövid időn belül — elejétől végig — fel­tárja Karthágó romjait, avagy ráakad az első őstele­pülés helyére. Apa! — vitte feljebb a hangját anyám: rajtad a sor! És apám elszegődött labo- ráns-preparátornak az egye­temre, otthagyva felelős be­osztását a műszaki főiskola építészeti karán. Laboráns-apám közelében könnyű felelőtlen életem volt: mindig pontosan tudtam, hogy vizsgáztatóm asztalán hol fekszik az az egyetlenegy tétel, amire választ adha­tok. Az egyetem befejezése után, .egy régészcsoport tagjaként, távoli felfedező útra indul­tam. Most az anyám volt soron. A csoport szakácsnője lett. Indulásunk után másnap, ahogy a felmérhetetlen pusz­taság közepére értünk, anyám odajött hozzám és a fülembe súgta: ‘ — Éjjel, kiszikkadt, ókori múmiává álcázom magam, megbúvók a láthatár szélén emelkedő dombnál. Holnap te rám talász fiam, és tiéd a dicsőség, a világhírnév! Is­ten veled, gyermekem! Estére rettenes vihar kere­kedett. .. Már jónéhány napja kere­sem az anyám, de semmi eredmény. Kezemben irány­tűvel, térképpel állok a kiet­len pusztaság közepén és a könnyeimet nyeldesem. Hol vagyok?... Mit tegyek?... Vízkészletem fogyófélben, csupán egy kis tintám maradb hogy megírjam szomorú tör­ténetemet. — Öh, mama, most mihez (kezdjek?. .. Baraté Rozália fodítása A vevők barátai Kaposi Lászióné. az Ipoly Ruházati Áruház gyermekosz­tályának vezetője, 19 éve dolgozik a szakmában. Seres József, a műit év végén került boltvezető-he­lyettesnek a háztartási cik­keket árusító üzletbe. Nagy része van abban; hogy a bolt forgalma, havonta eléri az egymillió-kétszázezer forin­tot. Nem mindenkit illet meg ez a vásárlói elismerés a Nógrád megyei Iparcikk-kis­kereskedelmi Vállalatnál sem. Csupán azokat. akik­ben magas fokon lobog a szakmaszeretet, a hivatástu­dat, akik azx>n fáradoznak, hogy a vevőknek valóban öröm é» ne bosszúság legyen a vásárlás. Ez pedig össze- függ a kultúrált, figyelmes, udvarias kiszolgálással. Az ilyen alkatú, jellemű, vér­beli kereskedők közül mu­tatunk be néhányat a válla­lat balassagyarmati üzletei­ből. Szívesen keresik fel a vá­sárlók, az üveg- és porcelán- boltot, ahol Nyerges Árpád- né — már 25 éve áll a pult mögött. Bartus Attilát, az Ipoly Ru­házati Áruház harmadéves tanulóját lehetséges szakem­ber-jelöltként tartják szá­mon. I.öcsös Jánosné Is szereti a vevőket. Ezért áll már húsz éve szolgálatukban. Fodor Tárná» felvételei v\

Next

/
Oldalképek
Tartalom