Nógrád. 1977. február (33. évfolyam. 26-49. szám)
1977-02-09 / 33. szám
ftláir aver cbély ben Tizennégyen példái niutaltak A sírás — íratlan szabály — nem illik a felnőtt emberhez. Ám szabály ide vagy oda, a dolog olykor mégis megesik. Ehhez azonban valami rendkívül megrázó, felkavaró nagy eseménynek kell történnie. Mint amilyen például Mát- raverebélyben történt. Tizennégy felnőtt cigány dolgozó tett vizsgát az egyik szombaton az általános iskola nyolcadik osztályos anyagából. Ilyen még nem fordult elő a községben! Ennek megfelelően nagy volt az izgalom. Olyannyira, hogy a vizsgázók közül ketten még sírva is fakadtak. — Nem csodálom — magyarázza Nátafalussy Tamasné osztályfőnök, aki két éven keresztül vezette a mátrave- rebélyi cigány férfiak és asz- szonyok osztályát. — Az éjszaka még műszakban voltak. Nem cseréltek, mert ^az éjszakai pótlék, meg rmodén fillér nagyon jól jön a családnak. — És, hogyan sikerült a délelőtti vizsgájuk? — Megállták a helyüket. Csak a végén már nem bírták tovább idegekkel. Elpityered- tek az izgalomtól, meg a fáradtságtól. Mindjárt egyre ford j1 az őrá kismutatója. Eredményt hirdetnek a dolgozók matra- verebélyi általános iskolájában, a rövidített tanfolyamon. Várakozó csönd öleli körül a termet. A padban ülők fekete szeme, mint megannyi apró fáklya ragyog, figyel a vizsgáztatókra. — Kedves búcsúzó nyolcadikosok! — csendül fel Joó Jánosáé, a vizsgaoizottság — járástól küldött — elnökének meleg hangja. S látom az arcokon, hogy milyen jólesik mindegyiküknek az a néhány kedves, emberséges szó, amit kapnak: a gratuláció. Verebélyi András iskolaigazgató értékeli a teljesítmenye- ket. Mindenkihez, még azokhoz is, akik nem éppen a tőlük várható legjobbat nyújtották, van egy-egy megértő, biztató szava. — Pályám koronájának tekintem, hogy ezzel a csoporttal két esztendő munkája után idáig eljutottunk — mondja őszinte örömmel a nyugdíj előtt levő, köztiszteletben álló pedagógus. — Mert akik napi munkájuk után hetente három alkalommal szorgalmasan eljártak ide, ebbe az iskolába, példát mutattak a faluban, hogy a tanulásban, a tudásban nem szabad lemaradni senkinek. Most már elárulhatom, hogy a gyerekeknek is többször oelda- ként állítottalak titeket. Tudjuk. sokan laknak még a Rózsadombon. tudjuk, hogy nagyon sok embernek keli még elvégeznie a nyolc által most. Ezt ti megértettétek, becsü- lettel álltátok a sarat. Ügy érzem, hogy példátok nemcsak a cigányokra, hanem az egész községre erjesztőleg hat. .. Kívánom, hogy a jövőben is őrizzétek meg szorgalmatokat, tudásvágyatokat. Iratkozzatok be a könyvtárba, olvassatok, műveljétek magatokat, akinek képességei ptjdig megengedik — és sokan vannak közöttetek ilyenek —, az tanuljon szakmát, legyen emberségesebb ember. Az apák és anyák meghatot- tan hallgatják az „igazgató bácsi” szavait, akinek gyermekkorukban is szinte kivétel nélkül a tanítványai voltak. A 14 vizsgázó közül a többség közepesen felelt meg a követelményeknek, s feltűnően sok négyes és ötös érdemjegy született. S ami fő: nem elnéző engedékenységből, hanem a megszerzett tudás alapján, A legjobbak — Csemer Gyu- láné, Makó Lajos, Puporka Mária, Puporka Tibor es Csemer György — szorgalmukért könyv- és tárgyjutalomban részesültek. A rögtönzött házi ünneosé- gen a frissen végzettekkel beszélgetünk. Kérés nélkül is ömlik belőlük a szó, most már felszabadultam. Dicsérik a tanárokat, akiknek mindezt köszönhetik, az igazgatót, az osztályfőnököt és nem utolsósorban Gortva Sándor matematika tanárt, aki — mint mondják — ha nem értettek valamit, hússzor is elmagyarázta, s fél órákat ráhúzott, közös akarattal, egy-egy foglalkozásra. — Bizony könnyelműek voltunk — amikor nem tanultunk gyerekkorunkban — hallom innen is, onnan is. K a j á n (Kgy karikaturista arcképe) — De, hogyan is lett volna másként — szól valaki —, amikor otthon alig-alig vontak felelősségre valakit, azért mert nem tanult. Aztán meg a szülők jórészt írni és olvasni sem tudtak. Igen, a cigányság, még a fel- szabadulás után is évekig a régi, ősi törvények szerint élt, s elviselte a nem hivatalos társadalmon kívüliség minden terhét, megaláztatását. De az ő gyerekeik már masabbak lesznek, másképpen élnek, s felfogásban, életmódban jobban különböznek, mint a maiak a megelőző generációktól. Ennek már számos ’ele vsyi. A cigányság Mátraverebély- ben — mint az egész országban — új életet tanul. Dolgozik, öltözik, épít, s lassan megtanul értelmesen gazdálkodni az idejével, az erejével. A benne szunnyadó óserőt egyre inkább a maga javára, a család boldogulására fordítja. A szavakból fényesen sugárzik ki mindez. Élni, dolgozni becsülettel, a társadalom hasznos tagjává lenni. Ez a nemes törekvés hatja át őket. Ezt segíti a társadalom. Puporka István II. kőműves és munkásőr már évek óta. Szépen fogalmazta meg a felemelkedés vágyát Puporka István I. kubikos: — Most, hogy megvan a nyolc osztályom, már másképpen fognak nézni az üzemben is. Ügy érzem. több ember lettem, és kinvdtuk előttem a kapuk. Most már lehetek gépkezelő is, vagy szakmát tanulhatok. Rajtam múlik minden! Ettt értették meg Mátravere- bélyben 14-en. Ök, a segéd- és betanított munkások, akik valóban példát mutattok a' többieknek. Sulyok László Eredetileg Kalász Tibornak hívják. — Én mindig is karikatú- rista akartam lenni. Már tízéves koromban tanárlejeKet rajzoltam. Képzelheted, hogy hányasom volt magaviseletből! Egyik reggel is éppen firkálgatok, amikor hirtelen belép a tanár. Az osztály felpattan imához. Így rajzaimat már nem tudtam elsüllyeszteni. A mögöttem állók ima közben észrevették a tanár ur portréját, s az egész társaságon végigzáporozott a neve- tés. Tanítás után behívattak az irodába, és igazgatói róvól kaptam. „Te ima alatt botrányt okoztál — mondta az igazgató. — Az ilyen kajan alakok rontják meg az osztály szellemét. ..” Azóta mindenki csak Kajánnak hívott, ér A terrttészetrajzkönyvekben a madarak szárnya alá sétapálcát rajzolt. Tizenkét éves korában pedig megnyerte a Müller tintagyár karikatúrapályázatat. Ez volt az első nyilvános sr kere. A háború végén rövid ideig Szegeden találjuk, mint faliújság-szerkesztőt. Hitler- torzképekkel, politikai karikatúrákkal, izgatott abrakkal kiabálta tele a Kárász utcát. Aztán a Ludas Matyi meg- alakulásáhak hírére, titokban hóna alá csapta a sátorfáját és Pestre utazott. 1945. tavaszán már a Ludas Matyi rajzolója volt. Majd húszévi munkakapcsolat után kirúgta maga alól a széket, és a Tükör című hetilap rovatvezető grafikusa lett. ★ Sokszor láttam rajzolni is. De társaságban leginkább csak firkálgatni szokott. Fejeket, állatokat, krikszkrak- szokat, ezt’azt, csupa naív ábrát és álmos ákombákomot — akár unlit htkozó civil egy értekezleten. Harapós indulatból és naiv kedélyből alakulnak ki a rajzai. Legtöbbször úgy, hogy a tartalmatlan vázlat hirtelen „bemozdul”, „működni kezd” és egy váratlan asszociáció révén, kiugrik belőie a gondolat. , Kaján egyik legfőbb törekvése: meglepni a nézőt. Minden rajza egy-egy kis szenzáció. egyéni találmány, amelyet ő fedezett fel. Régebben a karikatúrák alatt hosszú szövegek sorakoztak: magyarázatok, tréfák, anekdoták, párbeszédek. Nálunk Kaján Tibor az elsők közt mellőzte ezt a gyakorlatot. Itt-ott egy szó, egy cím —, vagy még annyi sem. A szöveg szűkszavúsága mellett a vonalak, formák, rajzi ötletek beszélnek. Méghozzá elég bőbeszédűen. A Vénusz-rajz tnásodik dijat nyert Bordigherában, a Humoristák Világszövetségének kiállításán. Mai tévéajánlatunk 22.00: ÍRATLAN KÖLTÉSZET Az Ortutay Gyula főszerkesztésével összeállított hatrészes sorozat egy szóban- énekben élő kultúra emlékeit dokumentumokban mutatja be. A televízió és az MTA néprajzi kutatócsoportja közösen készítette el ezt a néprajzi-népköltészeti műsort. Azzal a céllal, hogy a kutató hűségével ábrázoljon egy eltűnő életformát. A hat rész, hat különböző tájegység, hat különböző téma. Ami közös bennük az élő, megelevenülő paraszti múlt hűséges megörökítése. Az első adás színhelye a nógrádsipedi tollfosztó, s az adás A mesék ott vannak a jászolnál megkötve... címet viseli. Üö-Sxabö Imii Visszatérő utazás (Kisregény) 9. — Csak nem vagy festői látvány. — Elveszett ember vagy, öregem! — legyintett Tóth Laci. — Akkor jó lesz, ha sietsz, mert lekésed a tévémacit. Nevettek, Sós Pista kézbe fogta táskáját, megindult kifelé. — Holnap találkozunk. — Nem akarsz a javulás útjára lépni? — kérdezte Feri. — Erre a kis időre? Nem érdemes! — válaszolta Sós és kilépett az utcára, az ajtó hangos csattanással csukódott be mögötte. Feri gondolkozva nézett maga elé. — Szívesen cserélnék a Sóssal — mondta. — Miért? — Ö most hazamegy. Tudod te, mi az, hogy haza? Otthon? — Egy szoba. Fűtetlen, hideg börtön. — Nekünk az, de a Sósnak mégis más. — Miért más? Azért, mert be van fűtve, kész a vacsora? • — Nem. — Akkor miért? Ezért te is megnősülhetsz. — Megette a fene az olyan házasságot, ahol a meieg szoba meg a vacsora a fontos. — Akkor mi a lényeg? — Az ember, akivel együtt élünk, szóval tartozni Kell valakihez. — Jobb egyedül. — Csak úgy érzed. Ide menekülsz te is bátorításért velem együtt. — A Sós minek jön ide? — Mert hülye! Nem jön rá. hogy otthon jobb lenne. Valahol elszúrták és most igy akarják elfelejteni. — Az ő dolga! Iszol még? — Mára elég! — Akkor menjünk haza? — Azt hiszem, jobb lesz, mert, ha még sokáig itt maradunk elsírjuk magunkat. Feri lemászott a hordóról. Az ajtóban az Egyosztályos állt. — Te sem tudtál jobbkor jönni? — Éreztem, hogy itt vagytok — mondta, és mosolyba futott az arca. — De mi megyünk. Bevettük a fejadagot. — A kedvemért azért még isztok? — Nem! — Ferinek különben Is randevúja van — jelentette ki Tóth Laci. — Te kíséred el? — .Jaj. de hülye vagy! — Velem van randevúja — mondta Feri. — Közös program. Gyónni megyünk a székesegyházba! — Ostyát akartok zabálni? — Így is nevezheted. — Milyen, szőke? — Barna, nagy mellekkel. — Igyunk a barna egészségére! Megittak még egy litert, Ferit a villamosig vezették. A kalauznak felkiabáltak: — Tegye le a végállomáson! Nem tudta, hogy került haza. Reggel az ágyban ébredt. Szomjas volt. Kibotorkált a konyhába és megivott vagy fél liter vizet. A szobában megkérdezte a bátyját: — Milyen nap van ma? ✓ — Péntek. — Holnap hazautazom — mondta. NÓCRÁD — 1977. február 9., szerda A hatvani vonat késve indult. Nyugtalanul sétálgatott a pályaudvar peronján. Nézelődött, és arra gondolt, jó lenne egy lánnyal megismerkedni. > Megfigyelte, hogv ilyenkor legtöbbször nem sikerült. Csak akkor, amikor nem is számított rá. A vonat csak Gödöllőn állt meg. Egy vasutas, meg egy öreg néni ült a fülkében. Feri nézelődött egy darabig, aztán elálmosodott. Hatvanban ébredt fel. A csatlakozásra várni kellett harminc percet. Addig a restiben megivott egy kisfröcs- csöt. Aztán felült a vonatra. Később nagy bőrönddel egy öreg, ősz hajú bácsi szállt fel. Feri segítette feltenni a bőröndöt a csomagtartóba. Szótlanul ültek egymással szemben. Az öreg szólalt meg először: ’ — Soká indul? — kérdezte lassú beszéddel. — Három perc múlva — nézett az órájára Feri. — Messzire? — Nem, csak Tarjánig. — Én <ts oda. Aztán megint hallgattak. Közben a vonat elindult. Az öreg apró, mélyen ülő szemeivel Feri arcát fürkészte. — Ott lakik? — kérdezte. — Igen, ott. — Hazafelé? — Hétfőn már jövök visz- sza. — Pesten dolgozik ? — Ott. — Az unokám is. Mondtam neki, ne menjen el, van itt munka, de nem lehetett vele beszélni — mondta az öreg és tovább beszélt. — Lehet itt dolgozni, sok az új üzem, meg a bánya is itt van még. Azt mondják, állítólag becsukjak őket. Nem éri meg kihozni a szenet, de addig is eltelik egykét év. Rágyújtott egy cigarettára, Ferit is megkínálta. — Pedig nem rossz szén az. Én Ménkes-aknán dolgoztam. Onnan is mentem nyugdíjba. Tudom, hogy mi voll ott. Hordtuk mi a szenet rendületlenül, kellett az. Szívott a cigarettából, a füst betöltötte teljesen a fülkét: — A fiatalok már nem vágynak oda. Azoknak a varos kell, a szórakozás.. Hegyek' között futott a vonat, egyenletes pöfékeléssel. — Igen, csak a város vonzza a fiatalokat — mondta Feri. , (Felxiatjule) Szerinte a humor: az értelem nevetése. A karikatúra pedig: modern képírás. Egész tanulmányok gondolati anyaga sűrűsödhet benne. A karikatúra tehát filozofikus műfaj. Egymásnak ellentmondó jelenségeket azonosít; de mindig úgy, hogy felnagyítja bennük a lényeget; majd a lényeg eltúlzásából adódó, rejtett összefüggésekre döbbenti rá a figyelmet. — Mit gondolsz? Mi lehetne például a közismert mértani fogalom: az egyenes karikatúrája? Talán a görbe? Szó sincs róla. Hanem egy nagyon egyenes; egy képtelenül egyenes egyenes. Mert igaz ugyan, hogy a görbe az egyenes eltorzult formája. A két pont közötti, legrövidebb útnak azonban nem lényeges tulajdonsága a görbeség. Ellenkezőleg! s ugyanígy a kör esetében is. A kör torzrajza sern az ellipszis lehetne, ei- hiszed? Hanem egy tökéletes, hipertökéletes köralak. Csakhogy se az egyenesről, se a körről nem lehet karikatúrái rájzolni. 1 . Vajon miért? A választ már közösen fogalmaztuk rpeg. Ezek a mértani fogalmak és idomok: a pont, a kör, a négyzet, vagy a téglalap tárgyi létezése is lényeges, t^yan- ts pontosan fedi egymást. Ha a négyzetet eltorzítjuk, megszűnik négyzet lenni. Karikatúrára tehát akkor vállalkozhatunk, amikor különbséget fedezünk fel egy személy, vagy tárgy belső tartalma es megnyilatkozási formája kozott. Ilyenkor a művész azért túloz, hogy ez a különbség minél harsányabb legyen. Sa „karikatúra-alany” — a belőle kiemelt, lényegi vonással — már egy idegen, őt kompromittáló jelenséghez hasonlítson; olyasmihez, amivel szégyenli a rokonságot, amihez nem akar hasonlítani. A karikatúra tehát a másnemű tények belső logikájára is rádöbbent, hirtelenül, valami különös hasonlóság révén. / Ezért nem mindig lehet nevetni rajta. Csők mosolyogni. Vagy még azt sem. Néha csupán gondolkodásra késztet. Hogy a nagy dolgok milyen kicsinyek. Es a kis dolgok mennyire fontosak. — Egyesek a szememre lobbantották, hogy rajzaim nem elég közérthetőek. Ezt kötve- hiszem. Inkább arról van szó, hogy nem lehet mindegyiket azonnal, fáradság nélkül megérteni. De hát miért baj, ha az érdeklődő egy intellektuális terméket tíz másodpercnél tovább tart a kezében? Én az ilyesmit inkább előnynek érzem. Igenis, fáradjon a néző, az olvasó. Szánjon rá némi „gondolkodási időt”, amíg a tetszetős ötlet mögé hatolva, eljut a tartalom mélyebb rétegéig. Fejtse le azt a hosszú gondolatsort, amelynek a raj? csak kiindulópontja, vagy éppen végállomása. — Hány könyved jelent meg eddig? — Négy. Tudod, az önálló kötet mindig nagy öröm. Bár rajzaim fő megjelenési területe az újság, a napi eseményekhez kötődve is valamiféle társadalmi, lélektani, etikai sommázásra törekszem. A saját kötet, vagy album pedig módot ad arra, hogy ösz- szefüggés keletkezzék a rajzok között, önálló kötetek nélkül tájékozódni se tudnék sok-sok ezernyi rajzom sűrű cédulahavazásában... Galsai Pongrác A Magyar Nemzeti Múzeumban vasárnaponként hangversenyeket rendeznek, ahol régi korok hangszereit szólaltatják meg. Fotónk lantokat mutat be a 17—18. szazadból. V
