Nógrád. 1977. február (33. évfolyam. 26-49. szám)

1977-02-05 / 30. szám

X Pillanatkép: / F Pár beszéu Délelőtt ci könyvtárban Még nem harangozták er delet. Népiéiért Ecseg főut- , cája. csak'az új ABC-áruház felől közeledik egy öregasz- szony. Üres az autóbuszváró is, törött üvegfalain a szél zúg keresztül. Buszra várva — jobb idő­töltés híján —. régi ruházati bolt ajtaján kopogtatok. A körzeti könyvtárnak ad most otthont. Odabenn kellemes meleg fogad, meg jó néhány ezer kötet könyv társaságá­ban egy fia" a'asszony. A sa­rokasztalnál ül, írógép előtt. Segítenék. nekem talán gyorsabban megy —. ajánlom fel, de már nincs rá szükség az utolsó sorokat írja. Az évi munkatervet csináltam — mutatja az irományt Turá- nyikné Borsik Éva könyvtár- vezető. Jó alkalom egy kis számvetésre. — Ami a számokat illeti, .most szedtem rendbe — te­szi elém a táblázatot. — A három község; Ecseg. Cséese és Kozárd könyvállománya 11 ezer 26 kötet. Számításaim szerint 1975-ben 3.3, tavaly 3.7 kötet jutott egy lakosra 691 beiratkozott olvasónk van. ez a lakosságnak 23 százalé­ka Ha valamit nehéz —, ak­kor a közművelődést — bele­értve az olvasottságét is — igazán nehéz számokkal mér­ni. Mindenesetre az előbbi adatokból következtetni lehet arra, hogy átlagosan — és az átlagok is többnyire sántíta­nak — a lakosság fele olvas könyvtári könyvet. A fele mert, feltételezzük, hogy a be­iratkozok zöme a család töb­bi tagja számára is kölcsönöz Sok, vagy kevés ez — né­zőpont kérdése. Egy azonban bizonyos: a fél éve itt dolgo­zó könyvtáros előtt nem ki­sebb feladat áll, mint ama 23-as számnak a növelése. — Talán sikerül — hallom e kis meditáció után. — A , ki­állításokkal, az évi 1—2 író­olvasó találkozó segítségével. A könyvújdonságok bemuta­tásával a négyméretű utcai kirakat is becsalogathat em­bereket. Itt tartja foglalkozá­sait a kismamák klubja. Min­dig előkészítem a szakirodal­mat, természetesen ilyenkor más könyvet is visznek. A most készített munkatervben pedig legfontosabb feladat­ként írtam le a szocialista brigádok rendezvényeit. ta­lálkozóit. Olyan beszélgeté­sekre, vitákra gondolok, ame­lyek erősíthetik a könyvvel való barátságot. Már gyűj­töm az anyagot, a KlSZ-szer- vezettel vetélkedőket szeret­nék itt rendezni, az ifjúsági szervezet, megalakulásának 20. évfordulóján. Bizonyára ezek az események is szereznek néhány olvasót. — Nagy most a csend. — Heti 20 órában van köl­csönzés. de jobbára délután és szombaton jönnek Több olyankor a fiatal. Leülnek halkan szól a lemezjátszó. Üjságokat, folyóiratokat ol­vasnak. A szépen berendezett könyvtárban erre valóban ké­nyelmes lehetőség kínálkozik. Ami ped;g a választékot il­leti. .. Szakirodalom, ifjúsági lapok, heti- és napilapok. — Azt hiszem, kevés az irodalmi folyóirat és a napi­lap. — Erre telik, többre nem tudunk előfize+ni. Kevés a pénz. A Béke Tsz-től kap a művelődési ház 50 ezer forin­tot, ebből jut nekünk is. Ök mást is segítenek; könyváll­ványt készítenek, a csécsei és kozárdi letéti csere lebonyolí­tásához kocsit adnak. Leg­alább ez nem kerül pénzbe/ Nagy a csend, a távozáskor is. Könyvtárhoz illő. Cjak a lapok zizzenése. a visszafoly­ton lélegzet neszezése hiány­zik. — kele * Mai tévéajámatunk 22.05: Charly. Amerikai film. A nálunk is megjelent és sikerkönyvvé lett írásból, Dá­niel Keyes: Virágot Aigemon- nak című regényéből készült a szórakoztató és gondolatéb­resztő film. A főhős, Charly, a gyenge­elméjű péksegéd, aki végig­járja a tudományos kísérleti egér szerepét. Aláveti magát egy kísérleti műtétnek, amely szellemi képességeit messze az átlagemberé fölé emeli. Az egykori nevetséges, korlátolt fiú szédületes képességekkel rendelkezik. De a kísérlet so­rán Charly szellemi fellendü­lése visszájára fordul... Ké­pünkön: Jelenet a Café Hun­gária: „A világot jelentő deszkák” című tévéfilmböl. (Február 5., szombat. 13.30 h.) Az írói sors mindig vala­hol ott Kezdődik: azon a tá­jon. ahol az ember szeme elő­ször nyílik rá a világra, ahol először hallja azokat a szava­kat, amelyekből valamikor majd megszületik a mű. — Szülőföldjéről hozott-e. kapott-e megtanulhatatlant Szabó Magda? — Két megyét hoztam: a hajdúsági tájegységet. apám hazáját, s Békést, a Kőrösök vidékét, anyám szülőföldjét. Mindketten Debrecenbe ke­rültek. összeházasodtak. Ebből a kusza képiéiből lettem, s hoztam őket mindmáig ma­gammal. A múltkoriban Gyu­lán járva t'z házanként bi­zonytalankodtam: csupa új utcanév fogadott. De egyszer- csak megütötte a fülemet egv mondat: ..Olyan egyszá'.bél volt lánykoriban, s most hogv asszony, egészen dübbencs”. S ott állt egyszerre előttem: apám. Visszahozta egy mon­dat az egykor volt időkből. Ez a tanulhatatlan szókincs bő­vült később a hajdúsági sza­vakkal, — S tartozik-e megíratlan könyvvel ennek a tájnak, az otthoniaknak? — Epikai adósságom van, de ebből törlesztek rövidesen. Anyám történetét írom meg. dokumentumr-'gényben. — Az a szép fényes nap cí­mű hangjátéka, majd drámá­ja meglepte hallgatóit, né­zőit szándékos anakronizmu­saival, sajátos történelem­szemléletével. Hősei egyetlen mondatban ezer esztendőt szökkennek elöre-hátra... — Az a fiatal lány, aki vol­tam, feljött Budapestre egy kapukulccsal, egy nagy ké­nyérrel és egy színdarab-kéz­irattal. S azonnal ellopták a, kenyeret meg a kéziratot. Azt az első drámát már sose tud­tam megírni. De az a lány sok mindent megért azóta. A há­ború múltán úgy lábadozott az ember, mint egy nagy mű­tét után. Még akkor is, ha nem tartozott az üldözöttek közé. Idő kellett, hogy ma­gamhoz térjek. Meg kellett ír­nom személyes mondanivaló­mat a vidékről. Azután tudo­másul kellett vénnem, hogy Pesten élek. S amikor erről is elmondtam „magánüzenete­met”, szerettem volna na­gyobb egységet boncolni. Elő­ször csak kisebb körben kezd­tem vizsgálni a magyar törté­nelmet. Fanny-darabomban. \ rab-ban azt írtam meg, mi­képpen lép színre egy magyar író a korai időkben. A Sz?m- lélók kifejezetten politikai re­gény volt, ha úgy tetszik: pamflet. Mert a történelmet nem történetnek tekintettem, hanem képletnek, amelyoen világosan látni a konstrukciót. Történelmi alaphelyzet elem­zéséből szüléié’t Az a szép fé nyes nap 9 mű dráma. Ez majdnem termesze, tudomá­nyos írás: kémia, biológ'a. ma­tematika. A személyek körül fúvó szelek áramlatai szintén mások, mint korábban, ami­kor szenvedélyt vagy ka'ar- zist próbáltam ábrázolni. Per­sze ehhez is el ke’lett múlnia az ifjúságnak, hogy az ember józanul, önmaga és a /helyzet siratása nélkül szóljon hősei­ről. — A távolságtartás és az igazi ökonómia tehát a ta­pasztalt író tulajdonsága? — Annak a nemzedéknek vagyok a tagja, melynek fej­lődésébe egy nem szerencsés művelődéspolitikai áramlat be­leszólt. Tíz esztendeig hallgat­tam. Ha akkor tudomásul vesszük, hogy az egyik író ilyen alkatú, a másik olVan; ki a faluról ír, ki a munká­sokról, ki pedig az általa is­mert világ pusztulásáról, har­monikusakban fejlődhettünk volna valamennyien. Fiatal­nak len'ni persze nem annyi, hogy valakinek kék a szeme. Az ifjúság'csak egy ideig tart. De ami jó: megmarad. A te­hetség a rosszat ledobja. Mi is úgy kezdtük, ahogys a mai­ak: amikor annak idején zöl­den és rettegve megismertem Schopflin Aladárt, még olyan nyafogó verseket írtam, mint egy beteg macska. Sosem fe­lejtem el, mit éreztem, ami­kor az a csodálatos öregem­ber megjegyezte: egy szót sem ért az egészből... Ma már tu­dom: természetes, hogy mind­ez így volt. Fölnőttünk, s a mi generációnk is hozott va­lamit. így van ez most is; új születik. Mert minden friss raj újat hoz. Azt vallom:. idős vagy fiatal — dolgozzék min­denki a maga módján. — Nincs ok tehát aggoda­lomra? — Aggodalmaim közéletiek. Mérhetetlen mennyiségű ada­tot kell beletáplálni a gyere­kekbe. mert a komputerek századában élünk. S szüksé­ges is ez az ismerettömeg. ha azt kívánjuk, hogy utódaink ne legyenek idegenek a jöven­dőben. Am eközben egyre több humán ismeret kiszorul. Pedig a nagy gondolatokat mégiscsak az írók, művészik közvetítették. Hogy fogják mindezt nélkülözni a minké* követők? Már most nehéz tu­domásul vennem, hogy gyer­mekeink a legnagyobb ver­sek jelentős részét nem is is­merik. Tételes oktatás- helyett igazi pedagógus egyéniségek kellenének, akik az irodalom szeretetét plántállak tanítvá­nyaikba Hogy levegyék a polcról azt is. ami nem köte­lező. Hogy ne csak a Szóza­tot olvassák, hanem a költő korát, kortársait is. A mag­vetőket. akik a forradalmat előkészítették. Hogy ne csu­pán a forradalom technológiá­ját, makettjét tudják. Hogy megértsék a forradalmi folya­matot. Azt az időt is, amikor nem lőnek. Mert az Anyám tyúkja is forradalmi vers: az volt. amikor Petőfi megírta. Disztichonok évadján egyszer- csak azt mondta „Ejh, mi a kő”! — Végezetül a szokásos kér­dés: a már említett dokumen­tumregényen kívül min dolgo­zik? — A tatárjárással foglalko­zom. Említettem- szeretem a történelmi alaphelyzeteket. Most az újjáépítés érdekel. A •helyzet, amelyben az ember­nek úgy kell megindulnia, hogy jóformán partnere sincs. A fele nem érti, a fele nem akarja. IV. Béla családjában mindenki szent volt. Csak ő nem. ö „csupán” dolgozott... De hát a munka érdemi ré­szétől még igen távol vagyok. Ilyenkor hónapokig csak ol­vasok, olvasok. Aztán maJ4 várok, hogy mindezt elfelejt­sem. Mert írni csak így tudok. Sikerül-e, s miképpen? Most még csak az l^izonyos. ha megírom: dráma lesz, színpa­di -dráma. Nádor Tamás Könyv Magyarországról Az ukrajnai Politizdat ki­adó gondozásában „Jószom­szédunk és barátunk” címmel könyv jelent meg Magyaror­szágról. A mű szerzője, Miha­il Ogyinyec, hosszú éveken át dolgozott .^Magyarországon a Pravda tudósítójaként. Mű­vében megismerteti az olva­sót az ország életével, leírja sok-sok találkozását a magyar dolgozókkal, a szocialista tár­sadalom építőivel. A könyv egyik fejezete a Magyar Nép- köztársaság és a Szovjetunió kapcsolataival, együttműködé­sük fejlődésével foglalkozik. Kő-Ssabő Imre: Vissz atérő utazás (Kisregény) 6. 1 Feri kezébe kulcsokat, fogó­kat nyomtak, ha szerelni kell, kéznél legyen. Neki kellett hozni, régi melós szokás, a szakember szerel, a segéd­munkás cipel. Az öreg csak egy kulcsot fogott a bal kezé­be és elindultak. A műhely- ajtóra felírták krétával, hói A müh,ly csendn volt, « ““mS, tudják, hol ízu­asrsussr** g*«* - » Másnap már fél hatkor a műhelyben volt Elkésésről szó sem lehetett. A bátyja öt előtt kelt fel és őt is' felébresztette. Miklós már hozzászokott eh­hez az időponthoz. Berregő jelezte a hat órát. Mindenki elfoglalta helyét. Felbúgott az első motor. Szer­számcsörömpölés vegyült a zajba. Megkezdődött a min­dennapi munka. Ambrus Feri első munkanapja. — Jani! — szólt az öreg. — Elmegyünk a szárítókhoz, nem folyik le a kondenz víz. Le keil engedni. — Mind a hármán me­gyünk? — kérdezett vissza a mosolygós képű férfi, aki szintén segédmunkás volt. A szárítókban nagy volt a hőség. Ventillátorok nyomták az óriási helyiségekbe a me­leg levegőt, ahol a bőröket szárították. — Be kell bújni a motorok alá — mondta az öreg. — Úgy látszik, valamelyik' csap eldugult. Bemásztak. Feri figyelte, ho­gyan dolgoznak. Ö csak a kért szerszámokat adta oda. Ez biztonságérzettel töltötte el. A munkát negyedóra alatt el­végezték, a víz lassan folyni kezdett. NÓGRÁD — 1977. február 5., szombat — Sok van benne — mond­ta az öreg. — Kell legalább egy óra, míg kifolyik. — Itt meg is várhatjuk — mondta a mosolygósképű. — Kibírható a meleg. Kint úgy­is hideg van. Leültek a csövekre, a szer­számokra. Figyelték a Víz fo­lyását. — A bátyjával lakik együtt? — kérdezte az öreg. — Igén. — Albérlet? — Albérlet, de elviselhető. Nincs okunk panaszra. — Mennyit fizetnek?, — kérdezte a mosolygósképű. — Ketten háromszázat. — Hát az nem sok. — Messzi van? — Nem. A nyolcadik kerü­letben. Hallgattak egy darabig. A víz vékony sugárban, lassan folyt. — Gyenge a gőznyomás — mondta az öreg *•— Pedig a Jozsó fűti a kazánt. — Nem vizsgázott fűtő az — mondta a mosolygósképű — A lapát nyeléhez nem is kell vizsga — szögezte le Fe­ri. — Igaz, nekem is csak egy van. — Csak egy? — csodálko­zott Feri. ♦ — Apám nem járatott. Már az elsőben teli volt az értesí­tőm karókkal. Azt mondta az apóm, ne rontsam ott a le­vegőt, meg minek koptatom a ruhámat. Inkább menjek és vigyázzak a tehénre, az lega­lább több hasznot hoz. így volt ez nálunk, Szabolcsban. — És csak a legelőiskolá­ba jártál? — kérdezte az öreg, — Tavasztól őszig. — Csak egy osztály járt? — ezen elgondolkozott Feri és ettől kezdve a mosolygós­képű fiút csak Egyosztályos- nak nevezték. Ahogy visszatértek a mű­helybe a berregő megszólalt. — Reggeliiii!, — kiabálták többen is egyszerre. Űjból csoportokba verődtek az emberek. Padok tetejére ül­tek. Kezet mostak, volt aki csak egy rongydarabba törölte meg a kezét. Újságpapírba csomagolt reggelijét kibontot­ta. Amíg evett, az újságot ol­vasta. Mások a térdükre rak­ták táskájukat, onnan falatoz­tak. A reggeli az első megpíhe- nés időpontja volt. Ekkorra már mindenki belerázkódott a munkába. Megindultak a be­szélgetések. Legtöbben a teg­napi mozira, vagy az esti té­vére emlékeztek, ez volt a be­szédtéma. Aztán a délelőtt is eltelt. Feri észre sem vette az idő múlását. Elfoglalta gondolata­it a munka, melyet rábíztak. Egy olajszivattyút kellett szétszedni, tömíteni, meg ösz- szerakni. Egyedül csinálta, né­ha az ör»a segített neki. Aztán felszerelték. Az Egy- osztályos indította a motort. Izgalom fogta el. Jól műkö­dött, fellélegzett. Mindent jól csinált. Az öreg csak annyit mondott. — Jól van. fiú! — és elé­gedetten mosolygott. ★ A fürdőben találkoztak új­ból. A férfisztriptíz itt min­dennapos volt. Ferinek ez nem volt új, de emlékezett a x za­vart mozgásokra, a földre sze­gezett tekintetre, amikor a bányában jómaga is szembe került a többiekkel. A zavart- ság ma már elmúlt és a ter­mészetes, természetes lett. Megfürdött. Nyugodtan fel­öltözött. Bezárta a szekrényt és lassan megindult a porta felé. A portás megmotozta és kilépett az utcára. Nagyot szippantott a bőr- szagú levegőből. Az orra még nem szokott hozzá, de érezte, hogy a tüdeje duplájára da­gad. Jóleső érzés volt ez. Be­lülről valami feszítette. A ne­hezén túl van. Az első lépés mindig a legnehezebb, de nélküle nincs második. A hármas villamos lassan döcögött vele. Egy óra is el­telt amíg hazaért. — Nem veszélyes munka ez. Csőszerelés, nem is olyan rossz foglalkozás. Majd meglátom, mit lehet csinálni. Jó volna kitanulni. Majd mindent meg­figyeltek. Elmegyek csőszere­lőnek, mondjuk a gázmüvek­hez, vagy az építőiparhoz. Ha ügyeskédek. itt lehet valami értelmeset csinálni. iFolytaljukJ Tudományos tájékoztatási intézet A társadalomtudományok­kal foglalkozó eddigi legtel­jesebb bibliográfiai kiad­ványt hozta létre a Szov­jetunió Tudományos Akadé­miájának Tudományos Tájé­koztatási Intézete Az inté­zet munkatársai egy év glatt több mint 270 000 könyvről és cikkről gyűjtöt­ték és rendszerezték az adatokat. A vi'ág 62 orszá­gának könyvtárával és tu­dományos intézetével rend­szeressé vált a társadalom- tudományi témájú irodalom cseréje Az intézet két fő kiad­ványa — a „Társadalomtu­dományok a Szovjetunió­ban” és a ..Társadalomtudo­mányok külföldön” című folyóiratok — arra hivatott, hogy megismertesse a szov­jet és a külföldi olvasókat az idevágó legjelentősebb irodalommal. ' Az elkövetkezendő évek­ben — mim az intézet ve­zetői elmondották — az in­tézmény kutatói főként a fejlett szocializmus társadal­mi-gazdasági és ideológiai problémáival, a szocialista világrendszer fejlődésének törvényszerűségeivel, a je­lenlegi nemzetközi kapcso­latok problematikáiéval és az európai biztonság kér­déseivel foglalkozó, tájékoz­tató jellegű kiadványok tu­dományos feldolgozására összpontosítják erőfeszítései­ket. A moszkvai intézet bőví­ti az együttműködést más országok társadalomtudpmá- nyi központjaival is. *

Next

/
Oldalképek
Tartalom