Nógrád. 1977. február (33. évfolyam. 26-49. szám)
1977-02-01 / 26. szám
\ Evenle 200 millió forint értékű szalagvezeték-sodratot term Magyar Kábel Müvek balassagyarmati gyáregységében. A dekében három műszakban üzemeltetik. Képünkön Gáli Ti acélvezeték sodratát készíti cl a TUBOLÁR sodrógép a gépet a jobb kihasználás érbor, az exportra készülő — fodor — Rendet a munkabér- arányokban AZ ELMÚLT ÉVEKBEN gyakran előfordult — s előfordul még manapság is —, hogy valaki csak azéi't változtat munkahelyet, mert ugyanabban a munkakörben, ugyanazzal a szakmai képzettséggel az egyik munkahelyen kevesebbet, a másik helyen többet kereshet. A közhit is azt tartja: egy szerencsésen megválasztott munkahelycsere minimum ötven fillér, de inkább egy forint órabéremelést jelent. Ugye érthető, hogy sokan nem tudják elszalasztani ezt a1 különösebb kockázat nélküli lehetőséget. Bizonyított tény: mindennek sok köze van a minden normális mértéket felülmúló munkaerö-fluktuacióhoz. De. hogyan alakulhatott ki ez a helyzet, hogyan lehetnek ilyen eltérések az alapbérekben, nemcsak a vállalatok között, hanem gyakran a vállalatokon belül is? A válasz egyszerű: az elmúlt években sok. eltérő bér- színvonallal rendelkező vállalatot vontak össze. Ezeknél a vállalatoknál az öröklött különbségek — bérszínvonalban is — sokáig fennmaradtak. Aztán: a vállalatok ipartelepítési törekvései is sokáig befolyásolták a bérszínvonalbeli különbségeket. Az úgynevezett vidéki telephelyeken jó ideig kedvezőbb volt a munkaerőhelyzet mint a fővárosban, vagy a nagy ipari centrumokban. Így aztán a - telephelyeken megtette az alacsonyabb bérszínvonal is, az ebből adódó megtakarítást pedig a központi telephelyek dolgozóinak béremelésére fordították. A szándék — ez utóbbi szempontból — csak helyeselhető, az eredmény viszont kétséges. S a kérdőjelek száma szaporodik, -ha a vállalati bérpolitikát vesszük közelebbről szemű |yre, amelynek alaptétele — a mai munkaerőhelyzetben érthető módon — az, hogy a dolgozók egy bizonyos csoportjára koncentrálják a béremelést. Ennek következtében más csoportok jó ideig kisebb mértékű emelest kaphatnak. Nos, ezért kellett rendezni a bértarifa-rendszert, hogy tudniillik egyenlő munkáért — legalábbis megközelítőleg és elvileg — egyenlő bért fizessenek, fizethessenek. Hogy lehet ez — kérdezhetik és kérdezik is sokan — amikor korábban is érvényben volt a minden vállalatra és munkahelyre egyformán kötelező bértarifa-rendszer? Nos. úgy látszik, hogy ez a rendszer elavult, ám — minden avittsága ellenére —/nem lehetett máról holnapra, kötelező jelleggel megváltoztatni. Gondoljunk csak arra, hogy ha a január 1-től érvényes új tarifarendszer alsó határait — vagyis a legalacsonyabb kereseteket — kötelező érvénnyel azonnali hatállyal felemeltetnék egy bizonyos szintre, sok — viszonylag szerény anyagi lehetőséggel rendelkező — vállalat ezzel ki is meríteni minden béremelési lehetőségét. Így egyetlen fillérje sem maradna a magasabb keresetű és az átlagosnál lényegesen jobban dolgozók munkájának anyagi elismerésére. Vagyis: az új bértarifa betölt bizonyos terelőszerepet, de nem jelent abszolút kötelezettséget és abszolút koriatokat sem a vállalatok számára. Előbb-utóbb azonban be kell következnie annak, hogy az eddig érvényben levő tarifa bérhatárai egybeessenek az új bértáblázat előírásaival, bérhatáraival. Ez voltaképpen azt jelenti, hogy fokozatosan sikerül majd megvalósítani a különböző vállalatok, szektorok azonos munkát végző munkásai között az alapbérek nyilvánvalóan indokolatlan és gyakran szélsőséges eltéréseit. Ha az űj tarifarendszer jól funkcionál, akkor a vállalatok, a munkahelyek egyre inkább csak a saját anyagi eszközeikre támaszkodva hajthatják végre a kötelező béremeléseket. Következésképpen: kevesebb központi segítségre lesz szükség ahhoz, hogy az azonos kategóriában dolgozó munkások a népgazdaság valamennyi ágában nagyjából egyforma összegű alapbért, keresetet érjenek el. FÉLREÉRTÉSEK elkerülésé végett meg kell jegyezni: ez a fajta egyenlősdi nem érinti és nem korlátozza az anyagi ösztönzés lehetőségeit. Hiszen a munkahelyi jövedelmeknek csak az egyik összetevőjéről, az alapbérekről van szó. A mozgóbér-résszel. a jutalmakkal, prémiumokkal, változatlanul lehelséges a differenciált anyagi ösztönzés, s természetesen az alapbéreket is bizonyos határok között állapították meg. Az intézkedés elsősorban rendteremtés a munkabér- arányokban, és remélhetően jól szolgálja majd a munka szerinti elosztás következetesebb érvényesítését. Ilv módon pedig hozzájárulhat a vállalati bérrendszer továbbfej- / lesztéséhez. Vértes Csaba Fejleszt, építkezik a MÉK A mezőgazdasági termékeket értékesítő szövetkezeti közös, vállalatok, a MÉK-ek az idén több mint 300 millió forint értékű beruházást terveznek. Kilenc helyen építene^ nagyhalmos — egyenként »00 vagon áru befogadására képes — burgonyatárolót. Kecskeméten 60© vagonos hűtőhöz építése kezdődik meg. Pécsett palántanevelőház, Tatabányán burgonyakoptatő- és konyhakészre feldolgozó üzem, Zalaegerszegen pedig ú.f kirendeltségi raktár épül. Baján városellátó raktárát, Veszprémben és (Pápán korszerű zöldség- és gyümölcstárolót létesítenek, "s ezek beruházásához is még az idén hozzálátnak. A szövetkezeti kereskedelem hálózatát Budapesten nyolc, vidéken 46 bolt építésével bővítik. A közgyűlés, fórumára Mezőgazdaságunk jó hírnevéért Megyénk mezőgazdasága többségeben jó képességű vezetőkkel rendelkezik. Irányító munkájuk eredményét bizonyítja többek között a növénytermesztésben az elmúlt évi 35 mázsás búzatermésátlag. mely a mi viszonyaink között jó termésnek számít, hiszen nálunk kedvezőbb körülmények között élő mező- gazdasági üzemeket is túlszárnyaltak ezzel a termés- eredménnyel. Országosan is számottevők a burgonyatermesztési sikerek, és nem utolsósorban a bogyós gyümölcsök termesztésében elért eredmények. Még annak ellenére is, hogy az elmúlt évben a kedvezőtlen időjárás miatt ebből kiesések voltak. Tovább fejlődött az álattenyésztés is. A tehénlétszám 6,1 százalékkal, a tejtermelés pedig 8 százalékkal megemelkedett. A vezetés következménye A vezetés hozzáértését igazolja,. az is, hogy a legfontosabb mutató, a bruttó jövedelem a szövetkezetek jelentős részében emelkedett, vagy szinten maradt. Ezek a számadatok mind arra utalnak, hogy a mezőgazdasági üzemek többségében tudatos, tervszerű munkát végző, hozzáértő vezető gárda dolgozik cselekvési egységben. Ahol ez nem így van ott, az eredmények szegényebbek, megrövidül a tagság, a tsz adósa marad a népgazdaságnak. Egy gazdálkodóegység számára jelenleg ezeket jegyzik fel legnagyobb hibául. Mindig az érdeklődés középpontjában volt, de ma minden eddiginél fontosabb kutatni, keresni annak az okát: egyes mezőgazdasági üzemekben miért maradnak’ alatta az eredmények az azonos körülmények között élő, dolgozó mezőgazdasági üzemekének. Sok-sok az összetevője ennek, de az egyik ■,— és igen fontos tényező —. milyen a vezetői gárda képessége. a munkához és az egymáshoz való viszonyuk, tudnak-e tervszerűen dolgozni, irányítani, teljes-e a cselekvési egység. Az elmúlt évi eredmények összegzésére most kerül sor a termelőszövetkezetekben. Az előzetes számítások szerint néhány alaphiányos tsz-szel is számolnak a megyében, ami nem veszteséget jelent, hanem a tervezett bevételnek egy bizonyos elmaradását. Az alaphiányos üzemekben folytatott ..vizsgálat legtöbb esetben, a vezetői gárdában bekövetkezett nézeteltérésekre vezethetők vissza, természetesen a gazdálkodásban közrejátszó más objektív körülmények mellett. Az is igazság, hogy ahol egységes, hozzáértő, egymást segítő a vezető testület, a mellettük dolgozó szakembergárda, ott az objektív nehézségeket, ha nem is legyőzni, de kihatását csökkenteni képesek. Példák bizonyítják ezt Szécsényben, ahol burgonyából hozták be a más területen keletkezett veszteséget, vagy Ecsegen, ahol viszont az aprómagter- mesztéssel értek el kiegyenlítődést gazdasági helyzetükben. Drégelypalánkon, az anyarozs volt az időjárás okozta károkból eredő kiesés pótlója. Megsértik az erkölcsi normál Ezt felfedezni, a helyzetet a gazdaság javára fordítani csak egységes vezetői akarattal lehet. Nem egy mezőgazdasági üzemünkben a vezetők közötti nézeteltérés oda vezetett, hogy nem a kedvezőtlen körülmények kijavítására, hanem annak még' nagyobb mérvű rontására vetemedtek néhányan. Csak azért, hogy a vezető társat — mindegy, elnök-e, vagy agronómus, főállattenyésztő, vagy éppen brigádvezető — lehetetlen helyzetbe hozzák. Sajnos, arra is van példa, hogy párttitkár és tsz-elnök között dúl a káros .személyeskedés, ä ki a nagyobb ..fej’’ címért, ami a közös gazdaság munkájára igen rossz hatással van. Amikor a nézeteltérések okát kutatja az ember, minduntalan a műveletlenségnél. az ebből következő tehetetlenségnél köt ki a. vizsgálódó. Ezt igazolja, hogy az egyik tsz elnöke azért sértődött meg, mert a tsz-ben elért nő- vénytermesztési eredményt nem az ő javára írta felen es szerve. Azt mondta a tsz elnöke: „Nem mehet tovább, hogy az eredményt a szakember javára írják, ha pedig hiba .van őt vonják csupán felelősségre.” Érti-e az ilyen gondolkodású ember, hogy tulajdonképpen mi egy üzemet vezetni? Embereket irányítani? Az egész gazdasági egységért felelősséget vállalni? Minden bizonnyal nem érti, még akkor sem, ha átmenetileg eredményeket tud felmutatni. Gondolatait nem az objektivitás, hanem a szeme- lyeskedés irányítja. Ismert az is, hogy egy másik tsz-ben —, amikor a legnagyobb szükségük lenne a cselekvési egységre — elnök, főagronómus becsmérlik egymást, egészen közönségesen, a tagság legnagyobb felháborodáséra. A tagság felelőssége Az áldatlan állapotot megszüntetni a tsz tagsága hivatott. Neki kell ezt a közgyűlés fórumán elítélni, az ítéletet kimondani, a büntetés mértékét megszabni. Ebben érezze maga mögött a pártszerveket. Azért szóltunk erről, mert most, a zárszámadási közgyűlés a betegségek orvoslására is alkalmas. A tsz-tag véleményalkotó, határozatot hozó joga biztosított, törvény támasztja alá. Csak éljen vele, merjen felszólalni, ítéletet mondani, az igazság mellett kiálíani. Merjen, mert ez az áldatlan helyzet megváltoztatásának egyik igen font03 követelménye. Megyei mezőgazdasági üzemeink munkájukkal kiváló eredményeket értek el körülményeinkhez mérten. Dicséri ez a legtöbb' vezető, vezetett munkáját. Nem engedhető, hogy némely képzetlen, ön- lelt. csak magát tekintő, nagyravágyó, a feladatokat nem értő ember megrontsa a mezőgazdaság munkával kivívott jó hírnevét. Bobál Gyula uj are A krónikás számára !s nagy öröm. ha egy község megváltozott arculatáról tud számot adni. Nógrádkövesd is azon községek közé tartozik. ahol szinte minden megváltozott. Állításunk bizonyítására Hajzsel Ferencet, a közös községi tanács végrehajtó bizottságának titkárát kértük fel. Vele indultunk sétára. Ö mutatja be a faluját. Még a tanácsházán mondotta: — A felszabadulás előtt kis, község' volt Ncgrádkö- vesd. 1950-ig Bércéihez tartozott. Lakóinak száma alig érte el a négyszáz lelket. Az emberek jórészt áx mezőgazdaságból éltek, legtöbbjük Barcza György báró földjén, mint cseléd. Nem volt számottevő még az 1930-as években sem a kőbánya. A községből alig nyolc-tíz ember dolgozott ott. Szóval eléggé elmaradott állapot volt az akkori Kövesden. .. Ezeket a szavakat hallgatva, igazán kíváncsi lett a krónikás. S mielőtt még falusi sétánkat megkezdenénk, érdemes néhány dátumot, számot lejegyezni. A gyökeres változás 1949-ben kezdődött el. amikor megindult a kőbánya fejlesztése. Ez magával hozta a vasút rekonstrukcióját is A lakosság túlnyomó többsége a bányából él Ma már csaknem 100 ember dolgefaik Kóvesdről a bányában, s nem mint segédmunkások, hanem zömmel szakmunkásként, A bánya napi termelése eléri az T500 tonnát! Változást jelentett az a tény is, hogy 1951-ben állami gazdaság, 1955-ben pedig termelőszövétkezet jött létre a községben. Megtelepedtek a munkások, biztos jövedelmet nyújt a mező- gazdaság. — Ma már közel kilenc- száz a község lakosságának száma. A felszabadulás előttinek több mint duplája — mondja a végrehajtó bizottság titkára, s invitál egy sétára, hogy közelebbről is megismerjük a községet. Az utcára lépve a változás azonnal szembetűnik. Hajzsel Ferenc mindjárt az okát is magyarázza: — Megduplázódott , a lakások száma. Kétharmad része kicserélődött, s mintegy százötven új ház épült, Kövesden. Hozzá kell tenni, hogy a legtöbb kétszobás, komfortos, vízzel, fürdőszobával. S mivel a községet 1950-ben villamosították, természetesen mindben ott van a villanyfény is. Elérkezünk az iskolához Kívülről' is szép, tetszetős. Kísérőm itt is választ ad a ki nem mondott kérdésre. — Nógrádkövesdnek három évtizeddel ezelőtt egv templomiskolán és egy kovácsműhelyen kívül semmi közintézménye nem volt. Most? Van mivel dicsekedni. A tanácsháza mellett űj orvosi rendelő és lakás. Orvosunk is csak az ötvenes évek közepétől van. Megépült a fogorvosi rendelő. Bár még most is használjuk a templomiskolát, de felépült hét új tanterem, öt pedagóguslakással rendelkezünk. A szülök nagy örömére működik a 25 személyes óvoda. Még két éve sincs, hogy átadtuk rendeltetésének az ifjúsági házat, mozival együtt. Itt helyezkednek . el a tömegszervezetek is.. . Szóval a semmiből indult el ez a f^lu. Amikor az iskoláról, a pedagóguslakásokról beszélgettünk, közbevetve érdeklődtem: tanulnak-e tovább a nógrádkövesdi fiatalok? — A múltban egyetlen fel-' sőfokú képzettséggel rendelkező fiatal sem került ki a faluból. Most, ahogyan ösz- szeszámolom, csupán az elmúlt húsz év alatt száz- nyolcvan végzett egyetemen, felsőfokú iskolán, illetve tanult tovább. Van közöttük orvos, mint Hidvégi Zoltán, mérnök, mint Mravik Gusztáv, tanár, mezőgazdász s még ki tudná felsorolni, milyen pályákon élnek, dolgoznak. Igaz. sáros, latyakos az út. Hajzsel Ferenc mintha magyarázatként mondaná: — A községben az út mind portalanított. A legszükségesebb helyeken a járdák is biztosítottak.' A közvilágítás korszerűsített. Gépkocsi csapja szét a hó- tevet. A vb-titkár erre csak ennyit mond: — Ma már harminc magángépkocsi található a községben. A tanácsháza, az óvoda szomszédságában meghúzódva áll a, postahivatal. A felvilágosítást itt kapjuk, mennyire széretnek olvasni a kövesdiek. Napilapból havonta több mint 2600, folyóiratokból pedig csaknem 6800 jár a községbe. A háztetőkön levő antennák bizonyítják, hogy érdeklődnek a világ eseményei iránt másképpen is. Televízió 195, rádió 206 található a faluban. És jómódúak is a nógrádkö- vesdiek. A takarékbetét meghaladja a négymillió forintot. Mikor visszaérünk a tanácsházára, a jövőről váltunk szót. — Ebben az ötéves tervben a legégetőbb gondunkat oldjuk meg: törpe vízmüvet kap a község. Folyamatban van a tervezés, jövőre a kivitelezési munka is elkezdődik. Ügy számolunk, hogy 1980-ban befejezzük ezt a munkát. És még valamit: jövőre újabb két tantermet építünk. Somogyvári László NÓGRÁD — 1977. február 1., kedd \
