Nógrád. 1977. február (33. évfolyam. 26-49. szám)

1977-02-25 / 47. szám

Kerne» György, TANULOVEZETÓ Nyilvánvaló, hogy nem egészen ugyan­az, ha valaki matematikát, biológiát, ma­gyarirodalmat tanít vagy mondjuk autóve­zetést. De valami hasonlóság azért mégis van tanáraink és azok között, akik a mai fiatalok számára szinte nélkülözhetetlen au­tóvezetés fogásait adják át. Csupán egyet­len jellemző különbségre szeretnék utalni: ha elfelejtünk mondjuk egy Csokondi-ver- set, melyet ifjú korunkban tanultunk volt, vagy kiesik tudatunkból a kétismeretlenes egyenlet megoldásának módja — ettől még valahogy eligazodunk az életben. De ha va­laki nem tanulja meg jól az autóvezetés fo­gásait, meg a közlekedésrendészet ' szabá­lyait, s mégis részt vesz a forgalomban — állandó életveszélyt teremt, s e veszély öt éppúgy fenyegeti, mint az utcán meg az or­szágúton közlekedőket. Mindez annak kapcsán jutott eszembe, hogy nemrégiben olvastam egy hírt: egy ta­nulóvezető, oldalán az oktatóval, elgázolt egy gyalogost. A bíróság az oktatót büntet­te meg. A tanárok, az ismeretek továbbadói min­denképpen megbecsülést érdemelnek. Akár történelmet tanítanak, akár autóvezetést. De azért nem szükséges glóriát fényesíteni vá­logatás nélkül mindén oktató feje fölé. Nekem is, mint mindienkmek, voltak jó tanáraim, és voltak rosszak is. Az előbbiekre szívesen és hálásan emlékezem vissza, az utóbbiakat igyekeztem — és nem is eredménytelenül — elfelejteni. Így vagyok egykori autós okta­tómmal is. Több mint tíz éve, hogy a Dan- kó Pista utca környékén, meg a Hősök te­rén kezdtem vezetgetni oktatóm türelmetlen és figyelmetlen segédletével a rozoga Moszk­vics tankocsit. Meg kell vallanom: derék ok­tatóm a legalapvetőbb vezetési fogásokra sem tanított meg. Ez a fölismerés akkor ha­sított belém, amikor — már túl a vizsgán —, egyedül bemerészkedtem a forgalomba, s a Margit-hídön — úgynevezett csúcsidő­ben — dugóba keveredtem. Az ember ilyen­kor másodpercekig, sőt, néha percekig egy­helyben álldogál, aztán elindítja a kocsit és egy-két métert gurul, majd megint meg­torpan, kis idő múlva újra egyesbe teszi a sebességváltót, megyen-megyeget egy ki­csit, megáll, majd minden kezdődik elöl­ről. Engem az oktatóm erre a műveletre niam tanított meg. Amit az iskolában nem tanulunk meg, azt — mikor szükség van rá —, kénytelené« vagyunk az életben a magunk erejéből és a magunk kárán elsajátítani. Így tettem én is, de az említett hír olvastán mégis elgon­dolkoztam azon: egyértelműen elitéi jem-e egykori oktatómat? S egyáltalán: megokolt-e kígyót-békát kiáltani a rossz oktatókra, a nemtörődöm, a szétszórt figyelmű, a gond­terhelt, a fáradt tanítókra, tanárokra? Most hirtelen eszembe jut, hogy az a harminc­öt év körüli Jérji, 'aki engem annak ide­jén beavatni kívánt az autóvezetés tudo­mányába, egyszer bevallotta: egy idő után csaknem mindnyájan gyomorpanaszokkal fordulnak az orvoshoz. Sokan közülük né­hány év oktatói munkája nyomán gyomor­fekélyt szereznek, másoknak a vérnyomá­suk ugrik föl, s egyéb betegségek mutatha­tók ki náluk. Bizonyára' sokan megfigyelték, hogy egyi­ke a legkellemetlenebb és légi degesítöbb érzéseknek, ha az ember jelen van egy mű­veletnél, de nem avatkozhat be, mikor be kellene avatkozni. Témánknál maradva: ha például az ember ül az autóvezető mellett, s látja, hogy valamit intézkedni kellene, de a vezető nem intézkedik — bizonyos, hogy fölszalad bennünk a pumpa, más szóval, a vérnyomás, s remegni kezd a gyomrunk. Az autós oktató állandóan ilyen helyzetben van. A kocsi döcög, vagy szalad, netán száguld, izmaiban —* azaz motorjában, meghajtott futóművében — sok-sok lóerővel, életve­szélyes masina, mely törhet-zúzhat. gyilkol­hat, s az egész szerkezet olyan valaki ke­zében van. aki nem egészen ura a helyzet­nek. így hát végül is — ha igazságosak va­gyunk — megállapíthatjuk, hogy az' autóok­tató, ha néha utálatos és ideg s is, nincs éppen irigylésre méltó helyzetben. A mazso­la csak a kalácsban jelenti a csemegét; a közlekedésben a mazsola — mert a ■nép­nyelv így nevezte el a kezdő autóvezetőt —, egyáltalán nem a forgalom legértékesebb csemegéje. Sok tízezer, sőt, százezer társammal együtt részt vettem az új KRESZ-t fejünkbe suly­koló tanfolyamon. Mikor az úgynevezett ön­kéntes vizsgára sor került, tesztlapokon — mintha totószelvényt töltenénk ki —, kellett kiválasztani a helyes feleletet a lehetőségek között. Kiderült, hogy a résztvevők, jobbá­ra felnőtt, meglett férfiak és nők, akik évek, sót, évtizedek óta vezetnek, még a régi KRESZ legalapvetőbb paragrafusai között is csak csetlenek-botlanak, az újról nem is be­szélve. Száz résztvevő között csaknem negy­ven 'nem teljesítette a helyes válaszokra na­gyon liberálisan megszabott normát. Mivel az új KRESZ-bői tudvalévőén nem kötele­ző a vizsga, továbbra is mindianki vezethet, akinek jogosítványa van. Pedig most sok au­tóvezetőről kiderült, hogy mikor a jogosít­ványra pályázott, tehát évekkel ezelőtt se tanulta meg a közlekedésrendészeti szabá­lyokat. vagy, ha annak idején megtanul­ta, szépen elfelejtette, s előfordulhat, hogy sok-sok éven át vezet-vezetget, és csak a vé­letlen, vagy a szerencse jóvoltából. nem okoz balesetet, mert mások vigyáznak rá is. Alaposan elgondolkoztatott ez a téma. Vé­leményem szerint az ember nem marad­hat éveken át mazsola; nem számíthat ar­ra, hogy vezetés közben mindig ül az olda­lán egy oktató — nevezzük szakembernek —, aki, ha baj van, beletapoe a fékbe, vagy el­rántja a kormányt Véleményem szerint a vezetés mindenféle kategóriájú járműben alapos ismereteket, hozzáértést, gyakorlatot rutint jó reflexeket, mások iránti figyelmet igenyel. Nem mindén kockázat nélkül való, ha valaki összeköttetés, rokonság, ügyeske­dés, kacérkodás révén szerzi meg a jogosít­ványt, ^vagyis a jogot arra, hogy részt ve­gyen a közlekedésben. A jogosítvány bir­tokában ugyanis ügyességétől vagy ügyetlen­ségétől, hozzáértésétől vagy hozzá nem értésétől függően módja van befolyásolni a közlekedést, a városi és országúti forgalmat, sajnos, mások egészségét, életét is. Míg be­letanul valaki a vezetésbe, helyes a türel­mi idő; ki lehet és ki is kell biggyeszteni a kocsira a gyakorlatlanságot jelentő és kí­méletet igénylő T betűt. De örökké nem le­het a tapasztalatlanságra, a gyakorlatlan­ságra, a hozzá nem értésre hivatkozni. Egy idő után csak az maradjon a volán mellett, aki érti a vezetést. Amíg mellette ül a sze­gény gyomorfekélyes oktató, addig még csak lehet vétkest találni, ha bajt okoz. De mi legyen az ilyen mazsolával, .ha egyedül, sa­ját felelősségére veti be magát a forgalom­ba, s kiderül, hogy hosszú távön is alkal­matlan a vezetésre? A Magyar Rádió Nógrád megyében Változatok a szülőföldre Változatok a szülőföldre címmé' közvetít irodalmi es­tet a Magyar Rádió a Kos- sufh-adón a balassagyarmati Mikszáth Kálmán Művelődési Központ színházterméből, va­sárnap 16 órakor Közreműkö­dik: Béres Ferenc Bitskey Tibor. Kohut* Magda, Öze La­jos, Papp János Szokolay Ot­tó. A műsor szerkesztője Lip- tay Katalin rendezője Balázs János. Az est címe Változatok a szülőföldre, Vihar Bélát idé­zi. Hasonló című ciklusa meg rácáról, Salgó című költemé­nye a legismertebbek közé tartozik. Móricz Zsigmond Gyalogolni jó című kötetében drégelypalánki riportot írt. S ekkor még nem is szóltunk más nagyokró' és a nógrádi irodalom „aprószentjeiről”. Igaz, a viszonylag gazdag hagyomány ellenére Nögrad irodalmi élete napjainkban nem jelentős De időnként fel­erősödő törekvések az elmú't évtizedekben is történtek az irodalmi élet pezsdítésére En­nek nyomait őrzi például a Naosütésben című antológia. zott írói, költői E gazdaságot vagy a ket nye*yen (orosz jelent a Palócföld' pár étivel Nógrádban a* irodalmi em­ezelőtti számában Vihar Bé- léahelyek, múzeumi kiállttá- Jóoiáia ame'v kö-é ár­iát erős szálak köti« Nóarád sok- szobrok, emléktáblák is antológiája, ameiy koré a . 1 U o ,4 Kons -so^rad néldaként említ- kétsorozat is szerveződött a megyehez, Balassagyarmathoz, orzlh csaK peiaaKent emui e . „ t-shh anketnn Szegényhez I96t'ren írt Nóg- íük a balassagyarmati Palóc rádi úti képek című vemciklu- Múzeum Madách- és Mik- vodelegac.ok tettek sában vall arról, hogy Nóg- száth-emlékszobáj&t, Madách IW-” rád és az ifjúság számára egy Imre emlékházát Csesztvén, a Egy rádióműsor, terrneszete- és ugyanaz: „Csak az emlék Mikszáth Kálmán emlékmű- sen. csupán arra elegendő, köt már össze azzal a hajdani zeumot Horpacson. Mindkét nogy a múlt gazdag hagyo- gyermekkel. kamasszal. Ez az helyen az életművet és köz- monyaiból s meg inkább a utca s körül a komor fák- életi tevékenységet is bemu- Jelen törekvése rm ízelítőt ao- múltamat szegélyező folyt«- tató kiállítás bútorok, hasz- Jón Nem is cél ja az össze- nosság ” nálati eszközök is láthatók, foglalás, meg keve-be az er­... " . . . . .... Továbbá 'számos irodalomtör- tékelés. Hatalmas csokrot ka­Nograd irodalmi múltja téneti vonatkozású dokumen- punk irodalmi szemelvények­éi*™1 gazda8’ Ba assi tűm várja az érdeklődőket, bői, verseket, prózai szövege­imtől napjainkig szinte foly- Balassi Bálint emlékét többi ket hallhatunk. S „ráadásul” tonos az ív a magyar iro- köz5tt> somoskő várának kő- zenét. minTMadách Imre. Mikszáth vei órzik' ide köt°tte az An‘ . A ™űs0.r,t * b^sagyarma- Kálmán, vagy Szabó Lőrinc na-szerelem Petőfi Sándor ti Mikszáth Kalman Művelő­éi napjaink innen elszánna- útirajzban, vérebén szól Nóg- gbS fgj^^^veUék Sfeí0rnju 1 vá­ri os műsor keretében. Szép számú közönség gyűlt össze a felvételre, amely nem csaló­dott várakozásában. Bár egy rádióműsor születése nem mentes izgalmakból — s ezen egyíke-másika némiképp be­folyásolta a közönséget —, a rádió műhelymunkájába való betekintés minden jelenlevő számára é’ményt jelentett. A rádióhallgatók vasárnap egy órán át élvezhetik mindazt a csodálatos gazdagságot, amely a századok során Nógrádban létrejött, s az idők folyamán közkinccsé vált T. E. Te vagy a fogó! 'eiwirsyffsssssssssssssssj'sssssssssssssssj'ssssssssfj’ssfYSSssssstssssfsssssssssssssSsssssssssssfArssf'ssssrsssrssssssssssssstrssssrfssj'sssssssssssssssssssrfssJrssssssssrsssrsssss^^ 1917. januárjában Krimov tábornok bizalmasan közöl­te Rodzjankoval, a Duma el­nökével, hogy a tisztikar „csak államcsínnyel* tartja megelőzhetőnek az elkerülhe­tetlennek látszó felkelést”. Ja­nuár 7-én a Duma elnöke kihallgatáson jelent meg a cárnál. Őszintén közölte vele, hogy a birodalom recseg-ropog és a zendülés hetek, de ta­lán hónapok kérdése. II. Mik­lós alig figyelt oda. — Fárasztom talán Felsége­det? — Hát bizony,, nem sokat aludtam az éjjel. — Igen,- igen, a tengernyi gond... — Nem, Mihail Vlagyimi- rovics, hajnalban erdei sza­lonkára vadásztam. Hazatérőben a palotából, fá­zósan húzta össze magán va­gyont érő bundáját a politi­kus. A péküzletek előtt ron­gyos emberek hosszú sorai kígyóztak. A sofőr hirtelen fékezett. Egy mellékutcából tömeg lódult elő a széles su­garúira. Az ajtókat fehér párába burkolva hagyta el a kiáltás: „Békét! Kenyeret!” ÉHSÉG 1917. február 22-én Putvl- lov, aki Raszputyin segítsé­gével nem utolsósorban a sztrájkveszélyre hivatkozva » sAricmus végnapjai (4.) Fárasztom Felségedet? a a* kapott 36 millió rubel állami segélyt, egyszerűen elbocsá­totta húszezer emberét. Meg­torlásnak szánta, a munkások béremelést követeltek. Akkor már általános volt az éhe­zés. A háború 15 millió parasz­tot szakított el a mezőgazda­ságtól, miközben a hadsereg, óriási élelmiszerkészleteket igényelt, illetve igényelt vol­na. A főváros körzete rendkí­vül messze feküdt a mezőgaz­dasági területektől, a vasúthá­lózat összeomlott. A békeidő­ben is kevés vasútnak a há­ború alatt szinte állandóan hatmillió embert és felszere­lésüket. élelmüket kellett' — kellett volna — szállítania. A háború előtt a petrográdi kör­zet, Oroszország legnagyobb ipari bázisa a Balti-tengeren át olcsó cardifíi szenet impor­tált. A háborús blokád miatt a szenet vonaton kellett — kel­lett volna — a Donyec-me- dencéből ide szállítani. Orosz­ország 20 071 mozdonnyal kezdte a háborút, ebből 1917. januárjában 9021 maradt. A vasúti kocsik száma 1914-ben is kevés volt, 539 549. A va­gonpark 1917. elejére 174 346- ra csökkent. NÖGRÁD - 1977. febtuái 25., péntek 1917. februárjában, a for­radalom előtti napokban a 40 fokos hideg megadta a ke­gyelemdöfést a vasúti park­nak: 1200 mozdony fagyott be és repedt meg, 57 ezer vasúti kocsi állt mozdulatlanul. A fő­város ellátása gyakorlatilag megszűnt. Lenin ezekben a napokban egy zürichi mun- kásgyúlésen ismertette az orosz nép mérhetetlen szen­vedéseit UKAZ a tábornoknak Február 22-én, azon a na­pon, amikor Putyilov elbocsá­totta húszezer munkását, II. Miklós luxusvonatán a Péter- vár melletti Carszkoje Szelő­ből a frontra utazott. A leg­forradalmibb kerületben, a viborgi városrészben, akkor már egymást érték az éhség­tüntetések. Február 23-án, pénteken a külvárosi töme­gek már feltűntek a csillogó városközpontban, a Nyevszkij Proszpekt környékén is. A pékek előtt már pemcsak sor­ban álltak, be is nyomultak az üzletekbe az éhezők. Feb­ruár 24-én, szombaton a pé- tervári munkások többsége sz+rájkolt. Leállt a közlekedés, nem jelentek meg az újságok. Me­részebb feliratok tűntek fel: „Le a német asszonnyal! (a cárnéval) Le Protapopov bel­ügyminiszterrel! Elég a há­borúból”. Ezen az estén Ge­orges Enesco híres hegedűmű­vész mindössze ötven ember előtt adott koncertet a Ma- rinszkij színházban. Körülbe­lül a koncerttel egyidőben összeült a cári kormány és — a belügyminiszter kivételé­vel — táviratban kérte a cárt, mentse fel a kabinetet meg­bízása alól és nevezzen ki új minisztertanácsot, amelyet a Duma is elfogad. Miklós ne­met mondott. Ehelyett utasí­totta Habalov tábornokot, a petrográdi körzet katonai pa­rancsnokát, másnapra, tehát február 25-re „vessen véget a tűrhetetlen zavargásoknak”. A LAVINA ELINDUL Habalovnak már régen megvolt az erre kidolgozott terve. Eszerint az első lép­csőben. a rendőröket kell be; vetni, a másodikban a kan­csukás kozákokat, a harma­dikban, tehát végszükség esetén, a nehézfegyverekkel is felszerelt, 170 ezer főnyi körzeti katonaságot. Ennek tu­datában nem csodálhatjuk, hogy II. Miklós nem érzett különösebb nyugtalanságot a hírek hallatán. Emberi szá­mítások szerint ilyen erőnek le kell számolni mindenfajta tömegmegmozdulással. De a számok logikája akkor már véget ért. 1917. februárjában a fővárosi körzetben már bom- ladozott a vakfegyelem. A közkatonák egy része magá­ból a fővárosból került ki. Ezek a fiúk együtt éltek — és mint később kitűnt, együtt is éreztek — a munkásokkal és más sorstársaikkal. Haba­lov tábornok tette, amit tehe­tett: ( falragaszokat bocsátott ki, amelyeken megtilt, min­den sztrájkot és összejövetelt. Február 25-én, vasárnap a Nyevszkij Proszpekten, az Anyicskov-palotával szemben ötven embert öltek meg. Ha­balov katonái. városszerte összesen kétszázat. De a ka­tonák egyre nyíltabban zú­golódtak. A Miklós-pályaud- varnál a híres Volhindai Ez­red nem a tömegbe, hanem a levegőbe lőtt, a Pável Ezred pedig a munkások helyett — 'saját tisztjeire adott sortüzet. Akkor a birodalom legelőke­lőbb katonai egysége, a Pre- obrazsenszkij Testőr Ezred még helyreállította a rendet, lefegyverezte a lázadókat, és az egységeket kaszárnyáikba küldte vissza. De a .lavina már elindult. Harmat Endre Következik: ,.A két tö­meg összeölelkezett’’. Ellenpropaganda A franciaországi Rouen te­metőjével szemben új bár nyílt. A vendégek becsaloga­tása érdekében a tulajdonos a következő szövegű táblát akasztotta a bár ajtajára. „Mondhat mindenki'amit akar: itt sokkal jobb, mint a túlol­dalon”. A temető i igazgatóját erősen bosszantotta ez a „propagan­da”, és a következő szövegű feliratot tűzte a temető kapu­jára: „Mondhat mindenki amit akar, aki itt nyugszik, többnyire a túloldalról érke­zik.” Balett — Francois Villonról A színháztörténetben először fordult elő az. hogy Villop élete táncjáték formájában ke­rült a nézők elé. Vladimir Soukup egész estét betöltő eredeti balettjének premierjét a csehsz'ovákiaí Ostravában tartották. V Soukup zenéje nemcsak szenvedélyeket fejez ki, hanem áttetsző lírai szép­séget is. A kifejező invenciók mellett elsősorban a lüktető ritmus az, ameiy kiválóan al­kalmassá teszi a szerző zené­jét arra, hogy mozgássá ala­kuljon át. A táncjátékot a hangerősítő berendezés segít­ségével előadott Villon-versek teszik teljessé Mai teveaianiatunk 20.00: Ki mit tud? IV. elődöntő. Negyedik alkalommal kerül sor . a népszerű ifjúsági ve- télkedőmúsor elődöntőjére. Ez­úttal szegedi, nyíregyházi, eg­ri, székesfehérvári, kalocsai, debreceni, mezőtúri és buda­pesti fiatalok vetélkednek. A műfajok is igen változatosak — lesz versmond'ás, kamaraze­ne, dzsessz, pop. táncdalének- lés, népi hangszerszóló. S két humoros akrobata is patu:a lép.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom