Nógrád. 1977. február (33. évfolyam. 26-49. szám)

1977-02-25 / 47. szám

\ A salgótarjáni Táncsics Mi* hály Közgazdasági és Szak­köze pis'; óla igazgatási tago­zat ÍV. osztályának tanulói dr. Gajzágó Aladár, igazgatási ismeretek tanárának vezeté­sével megyénk három jelen­tős szociális intézményébe látogattak el, hogy az iskolá­ban tanultak alapján gyakor­latban is megismerjék e/.e!T- nek az intézményeknek a tár­sadalmi jelentőségét. Először a Salgóbányán levő gyermek- és ifjúsági intézetet keresték fel, utána a balassagyarma­ti új szociális otthont és a felsőpetényi nevelőotthont lá­togatták meg. Az érettségi előtt álló fiatalok ezen a ta­nulmányúton a jövendőbe- ni szakterületeiket ismerték meg és jelentős információ­kat kaptak a csak a tan­könyvekből ismert problé­mákról. A tapasztaltakat ké­sőbb hasznosíthatják. Képünkön: Tóth Zsuzsan­na, Papp Éva, Sándor Ildi­kó és Verbói Erzsébet a 97 esztendős Boldis Gyulánéval beszélget a balassagyarmati szociális otthonban. — sturman — l’or«áce>i kolóniák Bontják. a régi lakásokat A sűrű cseppekben hulló eső, a barátságtalan szél sem tartotta vissza az embereket Salgótarjánban Forgács-te­lepen, mert a népfrontbizott- ság baráti beszélgetésre, a te­lepülés gondjainak, örömei­nek megvitatására hívta ösz- sze a lakókat. A forgácsiakat nem kellett nagyon biztatni. Mentek szíves-örömest. A nyílt beszéd, az őszinte szó még akkor is célravezetőbb — mondta Orosz Lajos körzeti népfrontelnök —, ha valami­lyen kérésre, felvetésre „nem” a válasz. ______________ I. ----------------------­A forgácsi népfrontosok laposan és jól megszervez­ik a művelődési házban tar- Jtt várospolitikai fórumot. A .érdéseket, felvetéseket, ja­vaslatokat időben, előre el­küldték a város vezetőinek. A neghívókat is eljuttatták az illetékesekhez. Akiket vár­tak hétfőn este, Forgácsra, azok meg is jelentek. ___________ 2. ----------------­F orgács-telepen sok a gond. A szűk, kolónialakások an­nak idején — hatvan-hetven évvel ezelőtt — ideiglenes jelleggel épültek. Már akkor is bontott anyagból, megfe­lelő szigetelés, alap nélkül. Így nem csoda, hogy a laká­sok nedvesek, a padlók, a fa­lak gombásak. A vízelvezetés megoldatlan. Az utcára öntö­zött víz csak hozzájárul a házfalak nedvességéhez. A Nógrádi Szénbányák — kormányzati határozat alap­ján — 1963-ban adta ót a ta­nácsnak, illetőleg az ingat­lankezelő vállalatnak a koló­niákat. A város tanácsa ti­zenkét telepet, összesén ezer- négyszázhatvannégy kolónia- és fabarakk-lakás „gazdája” lett Akkoriban Forgácson kétszáztizenkét kolónialakást számláltak. Mindezeket Fekete Nándor tanácselnök mondta el. Hoz­zátéve, hogy a városnak na­gyon nagy gondot jelentett a kolóniák átvétele. Részle­tes tervet dolgoztak ki felszá­molásukra. Mindezek ered­ményeként 1975. december 31-ig Salgótarjánban ötszáz- harminchét, a régi Salgótar­ján örökségét jelentő lakást bontottak le. Forgács-telepen ötven kolónialakás „tűnt el”. Erre közel tízmillió forintot költöttek. — Mi várható az ötödik ötéves tervben? A tanácselnök válasza; — Salgótarjánnak ötven­millió forintja van a telepek felszámolására öt év alatt. Ez a pénz százhatvan lakás bon­tására elegendő. A tervben Csizmadia-alsó telep teljes „eltüntetése” szerepel, ami negyvenhárom lakást érint. A bontás már elkezdődött az al­só telepen. Az említett 'negy­venhárom lakásból csak ti­zenkilenc rossz kolónia van. Mivel legtöbbjük állaga gyen­ge, a tanács úgy tervezi, hogy bontásukat mielőbb (1978— 79-ben) befejezi. A következő kérdés így hangzott; — Mi várható Csizmadia­felső telepen? — A felső telep bontása nem szerepel a jóváhagyott ötödik ötéves tervben. Pedig sok a kolónialakás. Pontosan száztizennégy. Legtöbbjük rossz állapotban. Az ott levő lakásokat is szeretné a tanács lebontani. Ezért a közeljövő­ben a végrehajtó bizottság részletesen megvitatja a bá­nyatelepek helyzetét és ja­vaslatokat juttat el a kor­mányzatnak a hatodik ötéves tervi szanálásokra. Ehhez 1 öt­ven—hatvanmillió forintra van szükség. ________ 3. -----------­Eg y bizonyos és ezt a For­gács-telepieknek is tudomá­sul kell venniük. Az ötödik ötéves tervet a város tanács?, még tavaly jóváhagyta. A rendelkezésre álló pénzt terv­szerűen, a legfontosabb ten­nivalókat figyelembe véve osztották el. De minden gond megoldására — még ha azok indokoltak és valóban nagyon szükségesek is — nem ele­gendő. A jóváhagyott terven változtatni nem lehet. A ko­lóniák megszüntetésében előbbrelépni csak lassan, meg­fontoltan van mód. Az vi­szont szükséges, hogy embe­ribb életkörülményeket te­remtsenek a lakóknak. Pon­tosan erre vonatkoztak a to­vábbi kérdések. ________ 4. -----------­A z ingatlankezelő vállalat képviselői válaszoltak. Csizmadia-felső telepen eb­ben az ötéves tervben hat- vánöt-hetven lakást újítanak fel. Erre kétmillió forintot költ a. tanács. A munkálato­kat 1978-ban kezdik. Egy-egy lakásra harmincezer forint jut. Felújítják a tetőt, a csa­tornákat, ablakokat, ajtókat, cserélik a padlót. A többi fel­újítására csak a következő öt­éves tervben kerülhet sor. Ha a munka megkezdődik, akkor viszont segítséget vár­nak a telep lakóitól. ________ 5. -----------­Sok kérdés hangzott el. Szó esett a szemétszállításról, a társadalmi munkáról, a Dobó Katica utca rendbe hozásá­ról. Az emberek elmondták, hogy kevés a közkút és szí­vesen építenének közösen árkokat, amelyek elvezetik a vizet. A forgácsiakat hama­rosan új orvosi rendelőben fogadja a körzeti orvos, és létrehoznak egy buszvárót. Épül harminc lakás is ebben a városrészben. Csatai Erzsébet Híre ment már megyeszer- te, hogy Nagyorosziban asz- szonyuralom van. Olyan talp­raesett, temperamentumos nők irányítják a községet, akik nem ismernek akadályo­kat, áthághatatlan nehézsé­geket, akik élnek az egyen­jogúság adta lehetőségek­kel. .. Irányítani kell, hát irá­nyítunk, tanulni kell, hát ta­nulunk, .harcolni kell, hát har­colunk! — A tanácson 12-én dol­gozunk, ebből csupán egy a férfi. Egy hosszú hajú fiatal­ember. a pénzügyi előadó, akinek gyakran csókolomot köszönnek az ügyfelek — mondja tréfálkozva Laczó Andrásné. a közös tanács el- nökasszonva. Aztán felsoro­lást tart. Nő a vb-titkár, 'nők az előadók, a tanácstagság csaknem negyven százaléka is fiatalasszony, lány. De nő a párttitkár, a takarékszövet­kezet vezetője, a Hazafias Népfront elnöke és az orvos is. — Hagyomány ez, vagy a véletlen műve? — Inkább a véletlené, mert bár igaz. hogy az 1950-es A nagyoroszi asszonyokkal riportot készített a Magyar Rádió, amelyet szombaton, a Kossuth-adón 8.30-kor kezdő­dő Lányok, asszonyok műsor­ban hallgathatnak az érdeklő­dők. Tűnődés méltatlankodó felhangokkal , AJÁNLANÉK valami jó kis idegnyugtatót, s csak az­után a sétát, amelyre tiszte­lettel meginvitálom az olva­sót. Kirakatnézőbe indulunk ugyanis a zöldségesboltokhoz, meg a mezőgazdasági kis­gépeket árusító üzletekhez. A hagyma-, burgonya-, gyö­kér-, paradicsom-, sárgarépa- és fokhagyma-, a zeller-, kara­lábé- és káposztaárakat hagy­juk figyelrften kívül. Olyanok, amilyenek! Célunk szemrevé­telezni, mire számíthatunk? Sok ezer apró parcella vár vetésre, sok-sok ezer kiskert­tulajdonos tervezget, mit és mennyit ültessen az idén. S ha a piacra a majdani ter­ményből csak édeskevés is jut, a saját szükséglet tekintélyes hányadát megtermesztik. Ki ebből, aki abból... Budapesten és Szentendrén néztem például a dughagyma- árakat. Maszeknál persze, hi­szen az állami kereskedelem­ben — február végén járunk — nem láttam. Szászhúsz— száznegyven forint kilója. Ba­lassagyarmaton' nem kaptam, Salgótarjánban igen. Méghoz­zá ötven forintért — tehát ol­csón. Persze, olyan is... A fokhagyma 50—60 forint. A magvak többségének az ára éppen a közeli múltban szök­kent a magasba. ötven-nyolc- van százalékos, (néhány eset­ben száz!) az áremelkedés. A balassagyarmati vető­magboltban rákérdezek a zöld­ségmagokra : — Nincs,.. nincs, i í elfo­gyott. .. — aztán magyarázóan hozzáteszi az üzletvezető: — Mert kétszeres mennyiséget vesznek az emberek. De a kiskerttulajdonosok nem mezőgazdasági szakembe­rek. Persze, hogy túlbiztosít­ják magukat, persze, hogy többet vetnek, hiszen nem is értenek hozzá kellőképpen. Idő kell, gyakorlat, amíg megtanuljuk: mikor, miből, mennyit? Az országnak azon­ban még akkor is haszon, ha a kelleténél többet vetnek. Ám a drágából? Vagy éppen a nmcsből? De gyerünk tovább néhány lépéssel! Szintén Balassagyar­mat: vas-műszaki bolt. Pil­lanatnyilag ez közel és távol az egyetlen mezőgazdasági kisgépeket is árusító üzlet. A nagy bolt két négyzetméternyi zugában elfér az egész készlet. Fűnyíró van többféle, látni csodálatos elektromos szer­kentyűt is : fűnyíróból széles a skála. — Sokan keresik? — Hát... — Kanyó "Sándor boltvezető-helyettes mondja: — Ezekből szépen küldtek. NÉZEGETEM a készletet. Ásóból és kapából is van bő­séggel a polcokon. Csak per­sze távolról sem ilyen széles a választék. Akad viszont nyolcszáz (!) forintért rugós­ásó. — Ez mit tud? — Rá kell lépni, betaposni a talajba. Aztán működésbe lép a rugó és az ásányomnyi talajt előretolja. — Na és? Nevet, vállat von: kettő van. Senkinek sem kell. Nyolcvan valahány forintért lehet, illetve lehetne kapni ügyes kis kultivátor garnitú­rát. Cserélhető munkaesz­közök, praktikus — játék vele a munka. De csak egyes tar­tozékok vannak, komplett, nincs, pedig kértek, ám nem kaptak. — Az első negyedévben rendelt áru 30 százalékát ad­ták. — S a többit? — Majd folyamatosan kül­dik. .. — Talán? — Hát valószínűleg... Bázlik Károly, a balassa­gyarmati ÁFÉSZ áruforgalmi főosztályának helyettes vezető­je szerint a szövetkezet az álta­lánoshoz viszonyítva, a jobban ellátottak közé tartozik. — Mi már beszereztünk kis kertitraktort is. A pót­Kazany A Szovjetunió egyik legré­gibb városa: Kazany, az idén ünnepli fennállásának 800. év­fordulóját. A Volga mentén fekvő vá­ros a Tatár Autonóm Köztár­saság fővárosa. Kazany nagy­szerű forradalmi hagyomá­nyok színhelye is: itt, az or­szág legrégibb egyetemi köz­pontjainak egyikében, a kaza- nyi egyetemen tanult valaha Vlagyimir Ujics Lenin. A Nagy Októberi Szocialista Forradalomig a város több­nyire csak bőriparáról volt nevezetes. Ma már Kazany adja a köztársaság ipari ter­melésének kétharmadát. A kazanyi vállalatok termékei kocsijára több mint három mázsa teher rakható. Többfé­le munkagép tartozik hozzá. 32 ezer forintba kerül. Roko­nok közösen megveszik, vagy szakcsoport. Nagyszerű. Csak éppen az idén még hiá­ba kértünk. Talán az év má­sodik felében kapunk kettőt. •— És mennyi kellene? — Ma akár ötöt is eladhat­nék — mondja Kanyó Sán­dor. — Vinnék mint a cukrot. De ha nincs, nincs. — Van helyette rugósásó és elektromos fűnyíró — vigasz­talom. — Van'— mondja és elhúz­za a száját. — Kormányhatározat is van a kiskerttulajdonosok segíté­sére a háztáji zöldségter­mesztés fejlesztésére — ma­gyarázza Bázlik Károly — és ebből mi sem maradunk ki.. Elhatároztuk, egy szép szaküz­letet hozunk létre. Ott együtt lesz a vetőmag-árusítás és a kisgépek boltja is. — Ilyen árukínálattal meg­buknak. elkomorodik az arca: — Kereskedni bizonv csak áruval, keresett cikkekkel lehet. De talán változtat az ipar, vagy legalább a külke­reskedelem. ... Lám, a kereskedő szavából azért csak kicsendül az a bi­zonyos „töretlen optimizmus” — még ha pillanatnyilag nél­külözi is a reális alapot. Szántó István 800 éves « az ország határán túl Is szé­les körben ismertek, több mint 50 országba exportálják őket. A kazanyiak büszkék arra, hogy minden második szovjet film a kazanyi Kujbiseb film­gyárban készült. Ám a város hírnevét nemcsak a filmgyár öregbíti: a hatalmas kompresz- szorok, az esztergapadok, a mérőeszközök, a különböző orvosi berendezések és műsze­rek, az író- és számológépek, a teherszállításra alkalmas drótkötélpálya berendései, és még sok más termék, amely mind itt készül — ma már egybeforrtak a 800 éves vá­ros nevével. Nagyoroszi években már volt a község­ben női tanácselnök, ám öt hosszú időn keresztül férfi­ak követték. Mindaddig, amíg 1971-ben Laczó Andrásnét elnöknek, Cseri Ferencnét pedig tit­kárnak választották. A két asszony nem riadt meg az újabb munkakörtől, hiszen mindketten a tanácsi munká­ban nőttek fel, fiatal koruk­tól. Csehi Ferencné vb-titkár: — Ügy fogalmaznám, hogy a tanácsokkal együtt nőttünk fel, a tanácsrendszerrel együtt fejlődtünk. Az 50—60-as évek­ben sokkal nehezebb volt, mint manapság. Zavarosak voltak a körülmények, aztán meg a női vezető sem szá­mított természetesnek. Részt vettünk a tsz-szervezésben, a begyűjtésben, az egész szocia­lista átalakításban. Laczó Andrásné: — Aztán az új beosztásunk az óriási gyakorlaton túl újabb elmé­leti ismereteket is követelt tölünk. Végigjártunk vala­mennyi fokozatot: gimnázi­um, érettségi, tanácsakadé­mia, marxista esti egyetem. — És mindez a napi mun­ka, a család, a gyerekek mel­lett. — Az tény. hogy egyszer­re mindenhol maradektala­asszonyok nul helytállni nem lehet. Vagy a család sínyli meg, vagy a munka. Legtöbbször az előb­bi. Az a szerencsénk, hogy mindkettőnk megértő, segí­tőkész férjekkel dicsekedhet. Akik nem szólnak azért, hogy csak este jutunk haza, hogy véletlenül nincs meleg étel, hogy még késő este is a hi­vatalos papírokat bújjuk. So­kat besegítenek a ház körüli munkába, a gyerekek gondo­zásába. — Az egyenjogúság tehát otthon, családi környezetben érvényesül. De mi újság a közéletben ? — Nem panaszkodhatunk. A férfivezetők, felsőbb szervek egyenrangú partnerként ke­zelnek. Kölcsönösen véle­ményt cserélünk a nagyobb problémákról, közösen vita­tunk meg mindent. És talán, ami a legfontosabb, hogy a lakosságnak is nagy a bizo­dalma hozzánk. Ismernek bennünket. közülük valók vagyunk. De hisz’, ha elége­detlenek lennének a női ve­zetéssel, nem is szavaznának rá’nk. — Milyen eredményeket könyvelhetnek el maguknak ? | NÓGRAD - 1977. — Látványos, nagy dolgo­kat main tudunk felmutatni. Bennünket akkor tölt el elé­gedettség, ha látjuk, hogy Nagyoroszi és a társközségek szépen fejlődnek, ha a lakók kéréseit teljesíteni tudjuk. Büszkék a korszerű gyermek- intézményekre, az új pedagó­guslakásra, az utak állapotá­nak — bár lassú ütemű — ja­vulására. Az ötödik ötéves tervidőszakban is „lesz mit aprítani a tejbe”. Iker peda­góguslakás, egészségügyi kom­binát épül Nagyorosziban, de sokba kerül majd a törpe víz­mű is. — Elég ehhez a saját erő? — Csak azzal gazdálkod­hatunk, ami van. Régi, fájó pontunk, hogy a helyi gazda­sági egységek vezetőitől ké­vés támogatást kapunk. Va­lahogy nem érzik magúké­nál? a község dolgait, igen szűkmarkúak, még, ha a gyer­mekintézményekről van szó, akkor is. Pedig elkelne a tá­mogatás az óvoda ellátott- sági szintjének emelésénél, vagy más fontosabb felada­tok megvalósításánál. Mert mi, tanácsiak, bármilyen ügyes asszonyoknak is tarta­nak bennünket. önnön erő­ből csodákat művelni nem va­gyunk képesek. — vkm — február 25., péntek £ *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom