Nógrád. 1977. január (33. évfolyam. 1-25. szám)
1977-01-06 / 4. szám
Muntsn*ohhnl rpeplnlpf A sárga dosszié A sárga dossziéban az áll, hogy 1980-ig, 'középszintig bezárólag miként hajtják végre kádertejlesztési elképzeléseiket a Budapesti Finomkötöttárugyár balassagyarmati gyárában. Az első, ami a kimutatásokból szembetűnik, az, hogy a kisebb és nagyobb vezető, irányító posztokat helyből, tehetséges munkásokból kívánjak betölteni, nem riad- va vissza az esetenként szükséges, kívánatos minőségi cseréktől sem. Ma^uk old|ák meg A káderfejlesztési tervben a többi között szerepel, hogy 1974-ben huszonnégyen dolgoztak középvezetői beosztásban, az ehhez szükséges iskolai végzettség nélkül. Azóta hatan befejezték a Középiskolát, négyen végzik, öt dolgozót koruk miatt nem lehet kötelezni a középiskolai végzettség megszerzésére. A középvezetésben dolgozók mindegyike a varrógépeknél munkásként kezdte. majd tudásuk és tehetségük révén jutottak előre. A budapesti központ arra ösztönzi a gyarmati gyár vezetőit, hogy közép-, és felsőszintű vezetőgai- dáját saját maga nevelje ki. Ennek figyelembevételével állt össze az a káderfejleszte- si terv, (a sárga dosszié), amelyben huszonkét fő részére írták elő beosztásuknak megfelelő közép-, vagy felsőfokú 'skolai végzettség megszerzését. Ezek egV része munkás. akik az iskolai ta- nulmáfiyaik alatt, vagy annak sikeres befejezése után kerülhetnek a tervben megjelölt beosztásba. De vannak, akik, már a részükre tervezett beosztásban tevékenykednek, miközben most szerzik meg az előírt képzettséget. Onódi Éva, például a varrógépről került először normásnak, onnan pedig blokkvezetői beosztásba. ítészére a textilipari főiskola elvégzését is megszabták. Tóth Sándornét, a meó vezetőhelyettesének szemelték ki, végül a technológia vezetője lett. Vaskor Edit gépmunkást blokkvezetőnek léptették elő. Szélesre tárták a kapukat Tévedés volna azt hinni, hogy csak a káderfejlesztési tervben szereplő dolgozók tanulnak. a gyár vezetősége előrelátó módon, szélesre tárta a tanulni vágyók előtt a közép- és a különböző szaki iskolák kapuit. Tette azért, mivel kizárólag nőket foglalkoztató üzem lévén, a különböző vezető beosztású dolgozó nők közül lesznek és vannak olyanok, akik „beneveztek", vagy ‘„beneveznek” a népesedéspolitikai határozat végrehajtásába. Időközben minőségi cserékre is sor kerülhet. Előre nem látható akadályok is közbejöhetnek: elköltözés, betegség, vagy mis. Ha van pótlás, tartalék, akkor nem marad blokkvezető nélkül egy-egy kollektíva. A gyár vezetőinek előrelátását jelzi, hogy még a termelés rovására is hozzájárulnak és segítenek a célirányos szakmai és középszintű általános végzettség megszerzéséhez. Két módon biztosit-- ják az utánpótlást. Először: rendszeresen megszervezik a nagyobb gyakorlattal bíró felnőtt dolgozók szakmunkástanfolyamát. Az idén a negyedik indult, amelyen harmincketten vesznek részt. Az itt végzett tehetséges munkásnőknek nyitva áll az út a továbbtanuláshoz. Ugyanez vonatkozik a szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelkező fiatalokra is. Jelenleg tízen Budapestre, négyen pedig Salgótarjánba, a ruhaipari technikumba, illetve annak tagozatára járnax. A dolgozok szakközépiskoláját huszonötén, a közgazdasági technikumot hatan látogatják, tizennyolcán foglalnak helyet a gimnázium padjaiban. A tanuló munkásnők közül öten az idén, öten pedig jövőre végeznek. Lesz közt ik olyan is, aki nem szerepel a káderfejlesztési tervben, időközben azonban vezetői beosztásba is kerülhet, ha arra alkalmassá válik. A tanuló dolgozókkal tanulmányi szerződést köt a vállalat vezetősége. Csak azokkal szemben vállal kötelezettséget, akik a káderfejlesztési tervben szerepelnek, s eleget tesznek a velük szemben támasztott kövei élményeknek. — Nemcsak a jelennek, hanem a jövőnek is képezünk középszintű vezetőket — jegyzi meg Szedlák Sándor- né, a gyár személyzeti vezetője. — Felgyorsult nálunk a középvezetői képzés üteme. Ha a meglevő létszámhoz viszonyítjuk, akkor már nem tűnik elég gyorsnak. Ezért jövőre újabb dolgozókat iskolázunk be a múnka folyamatosságának biztosítása érdekében. Újra megpróbálták És mi a helyzet a főisk >la elvégzésére kötelezettekkel ? — Közülük 1974-ben többen részt vettek az egyetemi felvételi előkészítő tanfolyamon. Vizsgájuk nem sikerült. Hogy ne vesszen kárba az ezt követő idő, a gimnáziumi érettségi mellé megszerezték, illetve most szerzik meg a technikusi oklevelet. Utóbbi, a szakmai tárgyakhoz ad alapot, amire később a főiskolai tanulmányok során építeni lehet. Az érintett dolgozók nem zárkóznak el a főiskolai végzettség megszerzésétől. mivel gyakorlatban tudják: emelkednek a vezetőkkel szembeni követelmények. De a városi pártbizottság is szükségesnek tartja, hogy növekedjék a főiskolát végzett munkásvezetők száma. Ezt is figyelembe véve, többen a jelenlegi vezető beosztásúak közül januárban újra egyetemi előkészítőre járnak. Fiatalok, akikben a tehetségen kívül fellelhető az egészséges ambíció is. Emei; lett tisztában vannak azzal, hogy a nagyobb tudás megszerzése érdekében kifejtett leghatásosabb agitáció a személyes példamutatás. V. K. Lengyelország a KGST energiarendszerében Köztudott, hogy 1962-ben valamennyi európai szocialista ország részvételével megalakult a .»Béke” energiarendszer. Később csatlakozott hozzá Jugoszlávia is. A résztvevő országok 150 megawattig terjedő teljesítményben határozták meg a közösen használt energiát. Ennek részeként énül az Alberfcirsa és Vinvica közötti 750 kilovoltos távvezeték. Egv másik távvezeték megéníté- sét is tervezik, amely összeköti a szovjet energetikai csomópontokat a lengyelországi Rzeszów-v?.l és az NDK-beli Niederecrnew-vel. E hatalmas vállalkozáshoz az egves országok saját lehetőségük arányában járulnak hozzá. Len- gvelország. amelv a Szovjetunió után az energiatermeiésben a második helyet foglalja el. a világon pedig a tizediket nagyarányú eröműhálözat építésével is hozzájárul a vállalkozás sikeréhez. Már eddig is sok akadályt kellett leküzdeni. Amíg 1937-ben Lengyelország összes energiatermelése 3,6 milliárd kW óra volt, jelenleg már 105 milliárd. A fel- szabadulás után felbecsülhetetlen segítséget kapott Lengyelország a Szovjetuniótól az energiatermelés újjáépítésére és fejlesztésére. Jelenleg az új lengyel erőművek tervezése, építése és íelszcre- lése általában saját erőből folyik. Ezek rendkívül költséges beruházások. Egv megawatt teljesítmény énítési költségei 10 millió zloty beruházást igényelnek. A lengyel ipar már megkezdte a 360 megawattos turbinák sorozatgyártását, és az első bel**hatowi erőműbe 12 ilyen turbinát szerelnek be. Megemlíthető érdekesség, hogy a belchatowi szén- medencéből évente közei 40 millió tonna barnaszenet nyernek. A jelenlegi ötéves tervben más erőművek átadására is sor kerül, amelyek 9000 megawatt teljesítménnyel bővítik a lengvel energiatermeést. Üi szakaszt nyitnak a lengyel energiatermelésben azok az óriás turbinák, amelyeket a Szovjetunió szállít a kozenicaí erőműhöz. A Szovjetunió szállít berendezésedet az első lengyel atomerőműhöz is, amely 1982-ben Zarnowiecben kezdi meg működését. A szocialista közös é» energetikai potenciálja a „Béke” rendszerrel hozzásegíti a közösség országait igényeik mind teljesebb kielégítéséhez. Munkásarcok Felnőttek a gyerekek „Már tizenhárom éves koromban elkezdtem a munkát. És nem is a legkönnyebbik fajlából valót: Kisterenyén, az akkor még működő szénosztályozón dolgoztam. Még emlékezhet, ha látott ilyeií helyeket, hogyan szállt nyakunkba, hajunkba a szén finom pora, miként fagyoskodtunk télen, alig várva, hogy csupán pillanatra, de mégis örökkévalóságnak tűnő időre, bemehessünk a melegedőbe, hogy zúgott a fejünk az örökös, keményen csikorgó gépek zajától. és hogy mentünk haza... Ügy gondolom. keményen kezdtem az életemet, az iskolát sem befejezve. De így kellett lennie: árva gyerek vol - tam, kellett a pénz rettenetesen- Muszáj volt dolgozni!” X „Aztán férjhez mentem, két gyermekünk született. És megint csak kellett a pénz. Hogy meglegyen mindenük, ne nőjenek fel olyan keservesen, mint én... Picik voltak még, a fiú, a lány is, sajnáltam őket otthon hagyni, de hát nem volt mit tenni. Nagybátonyban működött már akkoriban a Nógrád ^ megyei Textilipari Vállalat — ha jól tudom, most Salgótarjáni Ruhagyárnak nevezik — telephelye. Mondták, keressek ott munkát. Ez ígérkezett egyébként a legjobb megoldásnak, mert nem kellett se messzire vonatozni, se buszozni. És ez nagy előny egy családos anyánál. Szóval, odakerültem. Betanítás után dolgoztam ad- jusztálógépen, gondolom tudja, mi az. utána meg var- rónŐ6ködtem Jó volt, szerettem”. X „Látja, most meg itt vagyok a harisnyagyárban. Ügy volt, hogy amikor ezt megalapították, minket is átvettek ide dolgozni- Hogy betanítsuk azokat, akik ugyanúgy nem értették még az ilyen szervezett keretek között fo'.yó munka fortélyait, mint valaha mi. Varrónő voltam elsőként itt is, aztán lettem meós. Tudja, az már felelősséget jeleni, sokkal nagyobb mérvűt, mintha egyszerűen csak a termelésben lettem volna... Bár igaz, az a legfontosabb. Hogy ott jól dolgozzanak. Mert ellenkező eset9 ben a mi meós-munkánk sem ért volna fabatkát sem... Három éve megtettek csoportvezetőnek, nyolcvanhat emberem van.” „Higgye el, őszintén mondom: nagyon jól érzem itt magam. És amit lényegesnek tarlók: -szeretem az embereket. Szeretek velük foglalkozni, ügyes-bajos dolgaikat intézni és úgy érzem, ők is szeretnek engem.-. Persze, bánni tudni kell velük, tisztelni, becsülni őket. Ügy vágyom minden gondoskodást visszaadni nekik, amit én.... amikor ott dolgoztam a ázén között, nemigen kaptam”. X „Ha jól él emlékezetemben, ötvennégyünket vettek át a volt textilipari vállalattól. Mostanára már csak harmincnégyen vagyunk. Ki ide ment, ki oda. többüket nyugdíjazták Ennyien maradtunk. Majdnem valamennyien felelős beosztásba kerültünk, persze ez nem az ..öregek uralmát” jelenti. Kezünk Évente közel tízezer tonna ötvözőanyagot csapolnak a salgótarjáni ötvözetgyár kemencéiből. Az itt készülő ötvöző anyagokat — a ferro-, és lém szilíciumot, a vanádiumot. a sziliko-cirkont és a ferrowoll'ramot — a kohókból kikerülő fémek tulajdonságai javítására használják így minden követelménynek megfelelő nagy szilárdságú, korrózió-, és kopásálló alapanyagot tehet előállítani az ipari és mezőgazdasági berendezésekhez, használati tárgyakhoz. Képünkön indul a kemencéből az izzó ötvözőanyag-folyam. Vízügyi építkezések A VII. ötéves tervidőszakban (1976—1980) a bolgár vízművesek, román kollégáikkal együttműködve hozzáfognak a Nikopol—Turnu— Magurele közös dunai vízi erőmű építési munkálataihoz. Ezenkívül azonban a szófiai metró, a Csaira és a Belrne- ken—Szesztrimo duzzasztómű. néhány új vízügyi létesítmény és tisztítóberendezés építkezésein is részt vesz majd a „Hidrosztroj” vállalat. Ez azt jelenti, hogy a szokásos földmunkákon kívül évente átlagosan 20 kilométer hosszúságú alagutat fognak elkészíteni. Az utóbbi években a bolgár dolgozók több hatalmas hidroenergetikai komplexumot adtak át a termelésnek. Az 1971-től 1975-ig terjedő időszakban elkészült vízi erőművek összteljesítménye 900 megawatt. A szakemberek hazai és külföldi tapasztalatok alapján tökéletesítik a vízierőmű- és más építkezéseken használatos technológiákat, A betonmunkák minőségének javítására például parafinozolt és semlegesített, gyantázott kátrányt használnak. Mindkettő bolgár találmány. A gépesítésben is jelentős sikereket értek el: az alagutak építésének megkönnyítésére például speciális betonszállítókat szerkesztettek. A szófiai metró építésénél fogják alkalmazni először a földmunkák elvégzésére újonnan bevezetett technológiát és a megfelelő gépeket. alatt felnőttek már a fiatalok, az utánpótlás, akik szép lassan, - fokozatosan átveszik tőlünk a munkát. Bár sokáig kell még dolgoznom: negyvenéves vagyok, messze a nyugdíj, de nagyon. Mégsem bánom! Jó itt, nehéz lenne éneikül az életem”. X „És, felnőttek a gyerekek is! Mire nagyok lettek, végre én is sínenlevőnek érzem magam- A kislányom már dolgozik: egészségügyi, Bátonyban, a fogászaton asszisztens. A fiú még tanul. Pestre jár a textilipari szakközépiskolába, és ide jön vissza hozzánk, a gyárba. Meglesz az utánpótlás... Tudja, milyen jó érzés ez?” X „Mi mást mondhatnék még el magamról? Ügy érzem,, kifutottam már a szóból. Talán csak annyit: ahogy most vagyunk, az a boldogság...” Elmondta: Márton Ferencnc, a Budapesti Harisnyagyár nagybátonyi gyáregységének csoportvezetője. Feljegyezte: k. gy. Az emberek szeretnek pénzt keresni A bérekkel kapcsolatos kérdések természetszerűen min« dig közérdeklődésre tartanak számot. A bér a lakosság túlnyomó részénél a személyes jövedelem legfőbb forrása, mértéke, alakulása és egyéni, vagy a családi életvitel első számú meghatározója. Éppen emiatt, ha jól gazdálkodnak vele az egyik leghatásosabb ösztönző is a népgazdasági, vállalati feladatok teljesítéséhez. Népgazdasági szinten, persze, a bérek „mozgását”, differenciálását nem határozhatja meg csupán egyetlen szempont — tehát, hogy, mondjuk, ott emeljenek bért, ahová munkaerő kell —, hiszen országosan tekintettel kell lenni más, olykor talán még a termelési hatékonyságnál is fontosabb, például- szociálpolitikai, vagy hosszú távú oktatás- politikai érdekekre is. Nem lehet például ma országosan elrendelni, hogy jelentősen emeljék fel mindenütt a kazánfűtők, vagy a takarítók bérét, mert akkor a fiatalok közül a kívánatosnál bizonyosan sokkal többen mondanának le a továbbtanulásról, s 10—15 év múlva a közép-, vagy magasabb szintű képzettséget megkívánó munkahelyek maradnának betöltetlenül. A népgazdasági bérarányoknál - tehát egyfelől hosszú távú, stratégiai szempontok a döntőek, másfelől — jelenbé- ni feladatként — a vásárlóerő összehangolása a piacra kerülő árumennyiséggel. így, országosan elkerülhetetlenül kötöttebb, óvatosabb, körültekintőbb bérgazdálkodás szükséges, a bérarányoknak csak óvatosabb, lassúbb változtatásá- . val. No, de — és éz a lényeg — ami népgazdasági szinten tűi kockázatos, az vállalati szinten nyugodtan alkalmazható.. Az országos előírások — a bértömeg-, vagy az átlagbér- színvonal-sza'oályozás, a bértarifa rendelkezései, a béremelések adózási rendszere stb. — a vállalatok „kerítéséig" érvényesek, a vállalatok egészére kötelezőek, de az adott' kereteken belül szinte olyan bérrendszert alkalmazhatnak a - vállalatok, amilyet csak akarnak. E lehetőségre, különösen az utóbbi 10 évben igen sokszor felhívták a vállalatok figyelmét, mégis a helyi adottságokra és különbözőségekre < épülő változatos vállalati belső bérrendszerek köre még mindig nem alakult ki. Sőt: a teljesítménybérezés — ez a hatékonyság szolgálatára jelenleg általánosan ismert megfelelő bérezési forma alkalmazása is messze elmarad a lehetséges mértéktől, illetve sok helyen, ahol létezik is, a normák nem elégge korszerűek, nem gondoskodnak rendszeres karbantartásukról. A legutóbbi országgyűlésen nem véletlenül hívták fel újólag a figyelmet a teljesítménybérezés kiterjesztésének, fejlesztésé-; nek fontosságára, éppen a következő esztendő feszített feladatainak teljesítése érdekében. Emiatt szükséges a bérgazdálkodásban is a helyi lehetőségekkel számoló és az adott vállalati célokkal jól összehangolt változatos vállalati belső bérformák, bérrendszerek! alkalmazása. Népgazdasági méretekben, központi szabályozókkal lehetetlen például elérni a bérdifferenciáltságnak azt a fokát és árnyaltságát, aminek pedig a hiánya ma mór igei) erőteljes fékező erő a termelésben A túlságosan kiegyenlített bérek ugyanis csak a közepes, teljesítményre ősz ónoznék. Az üzemi, gyáregységi, egyéni, vagy kollektív kezdeményezőkészséget a jövedelmek és ezen belül éppen a vérek erőteljes differenciáltsága éleszlgetné mindennél ionban. Nem szabadna például bérezéssel szociá'pol'.tikaí leendőket éllátni. Sőt: az ilyesmi tulajdonképpen a szór oli- tika alapvető céljaival ellentétes, hiszen, ha a bérek em ösztönöznek a pontos, fegyelmezett munkára, a többié, z'/e- sítményre, akkor végül is sokkal kevesebb jut a közös kasz- szába is a társadalmi és szociálpolitikai célokra. A jó bérgazdálkodás a vállalaton belüli munkaein-álcso« portositásokon is sokat lendíthetne, ha a gyárakban „mernének” különbséget tenni a béremelések idején, s a visszafejlesztésre ítélt területre nem, a fejlesztésre kijelölt tevékenységre viszont jelentős béremelést biztosítanának. A bérekbe beépíthető a minőség javításának, fenntartásának követelménye, az anyagtakarékosság „normája” és bármi, ami csak egy-egy vállalatnál egy adott időszakban fontos gazdasági feladat. A differenciálásban a dolgozni szeretők, a pénzt csak becsületes munkával keresni akarók támogatására mindenütt nyugodtan számíthatnak. Az emberek szeretnek dolgozni és szeretnek pénzt keresni — ezt a két tényezőt kell összehangolni korszerűbb bérgazdálkodással, s ezzel ie’entős tartalékok szabadulnának fel a hatékonyabb munka kialakításához. G. F. NÓGRÁD — 1977. január 6., csütörtök 3 *
