Nógrád. 1977. január (33. évfolyam. 1-25. szám)

1977-01-06 / 4. szám

Dolgozni és művelődni Vita a szocialista brigádok A szocialista brigádmozgalom hárjnas jel­szava mar a vállalások megtételénél legtöbb kollektívában csak jelszó maradt. Hogy ne így legyen, ne a végén, az értékelésnél de­rüljön ki, hogy melyik brigád mire szá­míthat végzett munkája alapján, ezért be­vezettük azt a módszert, hogy a felajánláso­kat előbb az üzemi négyszög, majd a gyári munkaversenyt értékelő ■ bizottság vizsgálja felül. Ameny- nyiben nem megfelelő, nyom* érvek, javas­latok kíséretében visszaadja a brigádoknak. Felajánlást adtunk vissza azért, mert ke­vésnek találtuk a termelésre tett. vállalást, indokolatlanul alacsonynak a selejtcsökken- tést. kevésnek az anyag- és energiatakaré­kosságot. Nem fogadtunk el felajánlást az­ért sem, mert kevésnek találtuk a különbö­ző fokozatok eléréséhez szükséges társadal­mi munkát­A kollektívák többsége általában egyetér­tett velünk, s ennek megfelelően módosította vállalását. De egyetlen esetben sem utasí­tottunk vissza felajánlást a kulturális válla­lások hiánya vagy elégtelensége miatt. Az előbbinek megfelelően történt az érté­kelés is, ahol elsődlegesen a termelési és a társadalmi munkára tett felajánlások telje­sítését követeltük meg. Még magunknak is megmagyaráztuk a kulturális és közműve­lődési vállalások nem teljesítésének okait, így hát egyetlen brigád sem érezte, hogy ez hátrányt jelent számára. Ilyen helyzetben nem is indulhatott meg olyan egészséges tö­rekvés, hogy a kulturális vállalásoknál és teljesítésénél is olyan követelményeket állít­sunk, mint a termelési vállalásoknál. Belát­tuk ennek a helyzetnek tarthatatlanságát. Már a vitaindító cikk megjelenése előtt, a szocialista brigádvezetők legutóbb megtar­tott tanácskozásán behatóan foglalkoztunk a közművelődési feladatokkal. Ugyanakkor azt is be kellet látnunk, hogy mai formájá­ban nem tudjuk kellőképpen irányítani a kulturális és közművelődési vállalásokat, s azok évközi támogatását. Az üzemi párt-végrehajtóbizotlság döntése alapján elhatároztuk, hogy a gyári közmű­velődési bizottság a kulturház igazgatóságá­val együtt irányelveket és módszertani út­mutatást dolgoz ki a tanulásra, a közmű­velődésre. Ez megtörtént. Választ ad minden olyan fontos kérdésre — iskolai, iskolán kí­vüli tanulás, gyáron belüli, kívüli közműve­lődési lehetőségek, szakkörök, klubok, tan­folyamok stb. — ami elősegíti a szocialista brigádmozgalom második követelményének teljesítését. Ezt az írásos dokumentumot megkapja minden szocialista brigád. Jó lehetőséget ad arra, hogy mindenki egyénileg megtalálja benne a maga műveltségi szintjéhez illő, ah­hoz kapcsolódó vállalást. Szükség van erre, mert a korábbi felajánlások sok esetben se­matikusak, formálisak voltak- Megeléged­tünk azzal, hogy egy negyventagú brigádból ketten általános iskolába járjanak, egy fő pedig középiskolát végez. Ez már kevés! Arra törekszünk, hogy ne merev előírások­hoz ragaszkodjunk, hanem a mindenkori kul­turális színvonalhoz igazodó vállalások szü­letését segítsük elő. Gondolok itt arra, hogy aki rendszeres újságolvasó kíván lenni, az erre tegyen felajánlást. A lényeg, hogy to­vább fejlessze magát. Az állandó fejlődés egyúttal differenciálást is jelent, mert csgk ísy 'ehet jó és tartós eredményt elérni. Ebből adódik, hogy a kul­turális és közművelődési vállalásokat is egyénileg kell megtenni. Hogy a versenyér­tékelésnél se szoruljon háttérbe a közműve­lődésre tett vállalások számonkérése, ezért a gyári értékelő bizottságban ezután a köz­k üli utál is válla ásairól művelődési bizottság egy-egy tagja is részt vesz. Az előbbieken kívül a kulturális vállalá­sok évközi teljesítésének sikeres előrelendí- tése érdekében bővítjük azoknak a patro- nálóknak a számát — erre alkalmas műsza­kiakkal is —, akik ilyen értelemben is segí­teni tudnak a kollektíváknak. Mivel az érté­kelést több és több területet képviselő szak­ember végzi, ily módon biztosított lesz az elbírálás egyenlő mércéje, a különböző jel­legű felajánlások megítélésénél. Varga Gyula, az öblösüveggyár igazgatója Nekünk sokkal nehezebb Mindennap, amikor kijön a nyomdából a NÖGRÁD, figyelmesen olvasom valamennyi cikkét. Az utóbbi időkben megragadta figyel­memet a művelődésről szóló sorozat, már csak azért is, hogy megtudjam: mások ho­gyan, milyen módszerekkel és eredménnyel tesznek eleget vállalásaiknak, miként látják a további lehetőségeket. Sok érdekes észrevétel hangzott el, ez két­ségtelen. Más és más munkahelyek, munka- területek ilyen meg olyan beosztottai mond­ták el tapasztalataikat, ami bizonyos követ­keztetések levonására is alkalmas..- Persze, sokféle munkahely, különböző adottságok... Én azt állítom, hogy nekünk sokkal nehe­zebb a kulturális, művelődési vállalások tel­jesítése, mint egy „stabil” üzemben. Ahol — mégha nem minden műszak után is —, de hétvégeken, ünnepnapokon együtt lehet a brigád, közösen mehetnek 'ide, oda. Mi, volá- nosok folyton-foíyvást dolgozunk, s ez szinte lehetetlenné teszi a közös kirándulásokat, színházlátogatásokat, egyebeket. S bár csak tízen vagyunk a brigádban, valamennyien a helyijáratnál teljesítünk szolgálatot, még- sincs olyan alkalom, hogy egyszerre együtt lehetnénk. Nem akarom azt hangoztatni, hogy — az egyébként valóban idegfeszítő, nagy figyel­met igénylő — csak munkából áll az éle­tünk. Mert, visszatérve a művelődés kérdésé­re, azt is csináljuk. De, hangsúlyozom, lehe­tőségeink miatt, csak egyénenként... Volt olyan vállalásunk, hogy valamennyien be­iratkozunk a vállalati könyvtárba, s onnan kölcsönözzük a könyveket. Be is iratkoz­tunk-.. A szolgálati beosztás és a könyvtár­nyitvatartási idő azonban meghiúsította, hogy tőlük vigyük haza az olvasnivalót. De visszük: tarjániak vagyunk és a megyei könyvtárból legalább hatan-heten kölcsön­zőnk rendszeresen. Mondhatom úgy is: az olvasás hobbynk. Mindenkinek jár a NÖG- FÁD. a Néoszabadság és a Volán Híradó. Nekem egyébként ezeken kívül még az Au­tó-Motor. a Közlekedés, az Ország Világ és a Nők Lapja is, nem szólva azokról a la­pokról. amiket csak úgy megveszek. Mondom, főképp csak magunk, otthon te­szünk valamit a művelődésért. Bár igaz. volt a brigádban olyan, aki nem végezte még el a nyolc osztályt. Biztatásunkra és segítsé­günkkel, sikerült neki. Mostanában ketten tettek szakmásító vizsgát közülük, de hama­rosan mindnyájunk rendelkezik ezzel a kéne- síté'-sel. És még. hogv el ne fe'ediem, szfn- házba is járunk. A vállalat vett, ha jól tu­dom. tizenhat bérletet, s amikor valomelyi- ki'ri-nek kedve tartia, elkéri, s e’meev. Főként a szakmai tudásunk növeléséi tart­juk szem e’őtt. nem lemondva az á'ta'ános műveltség elmélyítéséről. Mert az kell, szük­séges, napjainkon e’^medVetetlen. Szabó Mihálv, a Volán ? számú Vállalat Jókai Szocialista Brigádjának vezetője. Helyismereti gyűjtemény a megyei könyvtárban A Balassi Bálint megyei Könyvtár közel százaiegyven­ezer kötetes állományának kiemelten és telje: ségre tö­rekvőén gyűjtött állomány­része a helyismereti külön- gyűjtemény. Ennek a helyismfjretl gyűj­teménynek feltárá sa, rend­szerezése most törteinik. Alap­vető célunk. ho:jy szűkebb hazánk. Nógrád megye gazdag történelmi hagyományát az érdeklődők számára hozzáfér­hetővé tegyük. Ugyanakkor feldolgozzuk jelemlegi fej­lődésünk esemémyeinek do­kumentumait, a megye po­litikai, társadalmi és kultu­rális életének legfontosabb vonatkozásait is. Arra törekszünk,, hogy a me­gye történelmét, gazdasági és szellemi átalakulását, fej­lődését ne csak ;» kutató, ha­nem minden énüeklődő meg­ismerhesse. Ennek megfeleiően gyűjtjük a jelenlegi, illetve (válogatva) a történelmi Ittógrád megye természeti • viliágra, gazda­sági, társadalmi, politikai, kulturális és művészeti éle­tére, valamint munkásmozgal­mára vonatkozó írásos, hang- és képdokumenbumokat. A dokumentumok nagy része vásárlás útján került a könyvtárba. valamint a nyomdák és sokszorosító­üzemek kötelespéldány-szol- gáltatásaival. Meg kell je­gyeznünk, hogy — bár ven­delet írja elő a nyomdák és sokszorosító üzemek köteles- példány-szolgáltatási kötele­zettségét —, még nem min­denki fesz eleget a rendelke­zésnek. Gyűjteményünk Időnként az olvasók és intézmények ajándékaival is gyarapszik. Könyvtárunk közel négy­százhatvan periodikára (na­pi-, hetilapra, folyóiratra) fi­zet elő. Ezeket folyamatosan figyeljük, és kigyűjtjük a me­gyére vonatkozó cikkeket. A visszamenőleges feldolgo­zás befejezése után cikk-ka­talógus áll majd az érdeklő­dők rendelkezésére. Beszereztük mikrofilmen a múlt század végén és a szá­zad elején Nógrád megyében megjelent újságok és hírla­pok egy részét, szám szerint kilencet. Néhány ezek közül: Nógrádi Hírlap 1906—1944. Losonc és Vidéke 1880—1912. Pásztói Hírlap 1907—1915. A mikrofilmek használatát a könyvtár olvasótermében, elhelyezett leolvasóberendezés teszi lehetővé, kutatók, tu­dományos munkát végző ol­vasóink számára biztosítjuk e szolgáltatást. A pénzügyi és számviteli fő­iskola KISZ-szervezetével kö­tött együttműködésünk alap-" ián. egyre több szakdolgozat is megtalálható a helyismere­ti gyűjteményben, csupa olyan mű, amely további kutatások alapjául szolgálhat. Úgy gon­doljuk, hogy az ilyen kézira­tok hozzáférhetőségét köz- gyűjteményben is biztosítani kell. E vázlatos híradás kereté­ben nem szándékoztunk a megyei könyvtár helyismereti gyűjteményéről részletes ké­pet adni, hiszen a feltárómun- ka nagyobb részével — sajnos — még adósak vagyunk. Arra azonban felhívjuk az olvasód és érdeklődők figyelmét, hogy a könyvtár tájékoztató mun­katársai szívesen állnak . en- delkezésére kutatónak, ér­deklődőnek és minden kedves olvasónak. Küllő Miklós pantomimművész gyakori vendege Nógrád- nak. Műsorával találkoztunk már járási székhelyeinken, községi művelődési házakban egyaránt.- kj ­^^^„„ySSSSSSSSsJ/SSSSSSSSSSSSSsSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSJ SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS'SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS egy értelmetlennek tűnő cse- lekrdetben. Rendszerint föl sem tételezi, hogy itt csaK annyit kellene elfogadnia, amit lát: egy ismeretlen fér­fit. — Azt tessék megmondani: mennyi pénzbe került ez a rossz film? Egy a százféle kérdés közül, amit a filmankétokon, a kö­zönségtalálkozókon feladnak az ankétvezetőnek, persze, ha éppen nincs ott a rendező. Az elmúlt másfél esztendőben legalább húsz ilyen találko­zón vehettem részt, mint an­kétvezető, s ez a szám már alkalmasnak látszik arra, hogy általánosítható tapasztala­tokról számolhassak be. í Itt van mindjárt az első, kicsit ingerült kérdés. amit fentebb idéztem, hozzátéve, hogy nem túlságosan gyako­ri. Még most sem, amikor pe­dig — tapintatosan fogalmaz­va — nem a legharmoniku- sabb a viszony a magyar film és a magyar közönség között. Az anyagi kérdéseket, leg­alábbis ilyen támadó éllel, ritkán feszegetik, ami azt is jelenti, hogy a közvélemény általában elfogadja, megérti, hogy a szocialista állam a mű­vészetek mecénása is, s hogy a művészetekre érdemes áldoz­ni, mert enélkül szegényebb lenne az életünk. Azt is tudni kell, persze, hogy aki ankétra jár, az több­nyire a művészet szereteté- vel beoltott, nyitott személyi­ség, kíváncsi a miértekre, gyakran a művészek szemé­lyére is. Mindenesetre ankét­ra nem „a közönség” jár, ha­nem csupán egy m?ghatáro- zott. érdeklődő része. így a róluk kialakult kép bizonya­Találkozás a nézővel ra nem azonosítható általá­ban a mozinézőkkel. (Már csak azért sem, mert a film­színházak nézőtereinek két­harmadán ma már 25 éven aluliak ülnek, ök viszont rit­kábban járnak ankétra.) Ezeken a találkozókon na­gyon sok nyitott emberrel le­het találkozni. A legkülönfé­lébb foglalkozási körökből. Az a jellemző rájuk, hogy jó antennájuk van, megérzik, megértik, rendszerint minden esztétizálás, művészeti szak­értelem nélkül, egy-egy mű üzenetét. Azokat a gondolato­kat, amelyek a rendezőt, s mint kortársat, magát a nézőt egyaránt foglalkoztathatják. (Különösen nagy élmény volt már kétszer is a veszprémi Bakony Művek munkásainak és a tatabányai bányászok­nak felszólalásait hallgatni, de szinte minden ankéton akadt legalább két-három ilyen fogékony néző.) A találkozók résztvevői természetesen a valósággal, saját személyes tapasztala­taikkal vetik egybe a látotta­kat. Nincs, nem is lehet más igazi mérce a műalkotások meg télésére. Mégis sok itt a vitatható el.-m. Kezdjük azzal, hogy sok néző azt a valóságot kéri szá­mon a filmtől, amilyennek Ő szeretné látni. Fel is hábo­rodik gyakran, hogy a rende­ző miért nem olyannak mu­tatja a mi világunkat, ami­lyennek lennie kellene. Ha az ankétvezető visszakérdez, rendszerint készségesen elis­meri, hogy saját, szűkebb környezetében is találkozott olyan jelenségekkel, mint amilyeneket a film bemutat, de a művészettől a jobbítást, nem ritkán a receptet várja, hogyan kell a közösség, vagy az egyén gondjait megolda­ni. Nem könnyű elfogadtat­ni, hogy nem a filmrendezők dolga a valóság közvetlen megváltoztatása. A változta­tás lehetősége az, amit érzé­keltethet, amiben szocialista művésznek hinnie kell, de a műalkotás éppen arra szolgál, hogy ahol kell, a változtatás szükségességét, sőt, lehetősé­gét a maga művészi eszkö­zeivel elfogadtassa a nézők­kel. Egy másik gyakori vita­pont a valóság körül: ki, vagy mi a tipikus? Ez a szó átke­rült a legszélesebb közvéle­mény tudatába, de jelentés- tartalma elég bizonytalan és’ beszűkült. Leggyakrabban a statisztikailag legtöbbször elő­forduló, 1-gátlagosabb hely­zeteket. személyiségeket értik rajta. Itt sem könnyű elfo­gadtatni. hogy a tipikus nem azonos a statisztikai átlag­gal, s hogy legalább /annyira egyedinek, utánozhatatlan­nak, eredetinek kell lennie, mint amennyire az egyszeri­nél több, általánosabb tulaj­donságokat, a felszín jelensé­gei mögötti mélyebb össze­függéseket is érzékeltetnie, kell. Sok vita van a filmtörténe­tek körül. A hatvanas-hetve­nes évek filmművészete gyak­ran nem fektet súlyt a mesé­re. (Lehet, hogy túlságosan gyakran.) Ám sok igen jó film van, amelyben maga a mese nem különösebben érdekes, fordulatos, de a gondolatokat, érzelmi hullámzásokat nem a mese fordulatai hordozzák, hanem a pontos lélekrajz, a szereplők belső történései, a környezet és az egyén össze­tartozásának, vagy éppen ide- genségének finom, aprólé­kos. részletgazdag rajza. Az ilyen filmek gyakran pórul járnak a nézők egy részénél, akik színes, fordulatos mese nélkül fárasztónak, unalmas­nak érzik a művet. Végül egy érdekes jelen­ség:, nem ritkán, ha egy néző nem ért valamilyen részletet: úgy érzi, túl bonyolultak a ki­fejezési eszközök, titkokat, megfejtendő szimbólumokat keres egy váratlanul felbuk­kanó figurában, egy. még meg nem magyarázott helyzetűén, Befejezésül itt merül föl az alapkérdés: Van-e az ilyen ankétoknak értelmük-^iasz- nuk? Az első mindenképpen az, hogy a résztvevőknek sze­mélyes élményük lehet arról: mások hogyan gondolkodnak a közösen látott filmről? Nem jelentéktelen haszon ez, mert sajnálatosan gyakori tünet, hogy egy néző a maga véle­ményéről azt gondolja, hogy az feltétlenül azonos a közvé­leménnyel. Fel sem tételezi, hogy „épeszű” emberek mást is gondolhatnak. De haszno­sak ezek a találkozók a mű­vészek számára is, akik test­közelből mérhetik le: szándé­kaik. elképzeléseik mennyire ..jöttek” le a mozivászonról Végül, hasznos a jelen nem levő nézőnek is, mert az an- kétozók rendszerint a közön­ség legaktívabb, legmozgé­konyabb rétegeiből kerülnek ki. Minden találkozó? Termé­szetesen nem.' csak az. ahová önként, érdeklődésből, egymás véleménye iránti kíváncsi­sággal jönnek el a résztvevők; a közönség és a művészek egy­aránt. Találkoztam másfajta ankétokkal is. Szerencsére rit­kábban. De azokról jobb, ha n?m esik szó. Bernáth László A Szovjet Irodalom januári számából A Szovjet Irodalom 1977. januárjában megjelenő szá­ma Jurij Bondarev A part című háborús regényének el­ső részét közli. A regény a jelenben továbbélő tegnap­ról szól, megosztott világunk-, ban az együttélés emberségé­ért és igényességéért agitál. „Nézzünk szembe a tegnap­pal, hogy biztosan tervezhes­sük meg jövőnket. Ezt a feladatot vállalja Bondarev” írja E. Fehér Pál bevezető­jében. ,A szovjet- baskir költő, író Musztaj Karim nevével hazánkban eddig ritkán ta­lálkoztunk, pedig sokarcú egyénisége figyelmet érde­mel, A januári számban ver­seivel ismerkedhetünk meg. A Két nyelven című ro­vatban egy elbeszélést és egy verset olvashatunk­Jurij Barabas, az SZTA Gorkij világirodalmi inté­zetének igazgatója a Lityera- turnaja Gazeta munkatársá­nak adott interjújában a nemzetközi összehasonlító irodalomtudományi társaság Budapesten megrendezett VIII. kongresszusa munká­jának eredményeit foglal ia össze. Gyurkó László Tisztelgés a színháznak című írásáb n a nemrég hazánkban ven­dégszerepelt Taganka Szín­ház előadásaira emlékezik vissza. Gelam Egy pébéülés jegv- zőkönyve című drámája kap­csán Tóth Dezső, Vészi End­re. Baráth Lajos és dr. Ha"- sányi István vizsgálja a ter­melés és a művészet kapcso­latát, a kétkezi új típusú áb­rázolását. A Szemle rovat három tn szovjet irodalmi alkotás:-/>: — Hrant Matevoszj- n Más­nap reggel. Dav'd Ortenbe -e Akiken nem fog az idő ,«.<s Danyiil Granyin Klavgyi ia Vilor című művéről — közöl ismertetést. Mai tcvca;áni2tunk 81.20: Soha jobb kor! Ma este indul és azon* ül minden csütörtökön este je­lentkezik ez rz újfajta, csa- 'ádi vetélkedő. A hirminc- perces műsorban két család játszik. Mindegyik család­nak egy-egy kort kell kivá­lasztania. Ezért az emberiség történetének utóbbi húsz év­századát tíz kórsa kra osz­tották. Ezen belül négy té­makörből — iroda'om. törté­nelem. művészet és termé­szettudományok — hármat választhat egy-egy család. Minden témakörből egy kér­dést kapnak. Három sikeres vál sz után — nyernek. De a válaszadásnál nem elég egy szóban fele'ni. Az adott kor '»menete, az összefüggések felfedése a lényeg. S a nye­remény? _ az TBUSz aíán- dék3. Ahány fordulón tű'ir­tott a család, annál nagvobb susarú körben utazhatnak jt világ körül. t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom