Nógrád. 1977. január (33. évfolyam. 1-25. szám)

1977-01-23 / 19. szám

Llfecséreít százezrek nyomában Mi lesz TN r r SS „Déryné ? — A legjobbkor jött! — viflanjíozódott fel Kalocsai Gyula,1 a szokásos bemutatko­zás után. — Már újságcikket akartam írni. mert ami itt van, az egyenesen groteszk. Hiába vannak határozatok, törvények, a kultúrházzal sen­ki sem 'örödik Es ontja magából a keserű szavakat. — Kocsma és biliárdterem lett a kultúrházbói. Pedig micsoda élet tolyt itt! Szín­ház, Pestről színészek, éneke­sek jártak hozzánk, műked­velő együtteseink voltak. Ma­gam is húsz évig színjátszós- kodtam. Egyszóval mindazt végigcsináltuk, amit máshol még csak kezdenek. De most mi is zsákutcába kerültünk... Kalocsai Gyula az Orszá­gos Bányagépgyártó Vállalat salgótarjáni gyárának műve­zetője 21 év óta vezeti a Déryné Művelődési Ház könyvtárát. A művelődési ház egyébként csak papíron léte­zik. Van ugyan igazgatója, gondnoka, csak éppen játé­kon. kisebb tömegű üzemi rendezvényen kívül semmi re sem használható. De ezek is milyen körülmények között!? Kettőt klattyan a zárban a kulcs, és elénk tárul az egész kiábrándító valóság. A vala­mikori mozipénztár fülkéje romokban hever. Ablakát, aj­taját kiverték, parkettáját fel­tüzelték. A mennyezetről a padlás sötétlik alá. Kosz és szemét mindenütt. A nagyte­rem bejáratát két irtózatosan nagy vaskályha torlaszolja. Hová lettek a fényes, szép napok? Az utóbbi időben az SBTC asztaliteniszezői tartot­ták e falak között edzéseiket, de a sportolók valószínűleg már átköltöztek az újonnan megnyílt sportcsarnokba. Mert néhány asztallábon, egy táb­lára írt edzésterven, szakado­zott plakátokon, megégett új- ságlaookon kívül semmi sínt* itt. A berendezés — székek, zeneszerszámok és miegymás — teljesen tönkrement. Százezrek, ha nem milliók fecsérelődtek el egy évtized alatt. S mondjuk ki: nemtö­rődömségből, gondatlanság­ból, kényelmes feledékenység- ből. A klubszobába lépve mellbe­ver a nikotin bűz, Ugyan, hány hónapig kellene szel­lőztetni itt, hogy kitisztuljon a levegő? — Egyszer még a fejére hullik valakinek a fenti sa­rokról a vakolat — bokóK fel ujjammal a mennyezetre. — A könyvtár sem különb — jegyzi meg kísérőm, évek edzette egykedvűséggel. — Jöjjön. Innen nyílik. Bent viharvert bútorzat, ós­di öobkályha, agyonnyütt könyvszekrény. Lélekölő si­várság. Valósággal menekül­ni kívánkozik az ember. — Tessék, látszik a stukatór. Amikor nagy eső van. tele­szalad vízzel a helyiség, úgy seprüzik ki Egyszerűen már kibírhatatlan — fakad ki a könyvtáros. — A kocsmából átjárnak a vendégek a klub­szobába, persze nem üres kéz­zel, hanem söröskrlglikkel. bo­rospoharakkal. Ide is betéved néhány, aztán még nekik áll feljebb, ha nem szolgálom ki őket. Ugye, most már érti, miért csökkent rövid idő alatt felére az olvasói létszám. — Most hányán olvasnak? — Kilencvenhárom nyilván­tartott olvasóm van. köztük tizenhat gyerek. A szülők nem szívesen engedik e! őket ebbe az áldatlanságba. A fel­nőttek közül is ki jön öröm-* mél? Aki megszállott.. . Ami­óta ide települt a Pécskő ut­cai domb. állandóan itt cir­kál az URH-kocsi. JSIagyba megy a kártyázás, a ki tud­ja miféle üzletelés. Es, hogy ne felejtem: ha trágár be­szédet akar tanulni, akkor járton csak tele rrroé’ o"ck­: rabban — S újra kö. iinézve 4 NÓGRÁD - 1977, sóhajtja: — Hát ide jutot­tunk! — De hogyan, és miért? — Sok oka van ennek — hümmög kísérőm. — A leg­nagyobb hogy hosszú évek óta nincs gazdája az épület­nek. Nem a gyáré, nem a szakszervezeté, nem a taná­csé. Senkie. Csak úgy van. Még jelentést sem kért tőlem senki, hogy mit csinálok. — A ház nem a miénk — jelenti ki határozottan Takács Ferenc, az OBV salgótarjáni gyára szakszervezeti bizottsá­gának titkára — Bizottsá­gunk nem is ad anyagi tá­mogatást a működéséhez. Jó­léti keretünkből amúgy sem futná: kevés, és sok más szer­vezetet kell fenntartanunk és támogatnunk. Csontos József gyárigazga­tó: — Legjobb tudomásom szerint az utóbbi idők g az épület a bányászszakszerve­zethez tartozott. Üt—hat év­vel ezelőtt még náluk láttam állóeszközkartonjait. Kálovits Géza, az SZMT osztályvezetője: — A hatva­nas évek második felében, a visszafejlesztés időszakában a bányászszakszervezet mint­egy harminc épületet adott át más szerveknek. Ezt a kul- túrházat — úgy tudom —, nem adták át senkinek. így hát az SZMT-re maradt. De csak működtetési szempont­ból. Mert mi erre vagyunk berendezkedve, és ezt mi mindig vállaljuk. Török Imre, az SZMT gaz­dasági osztályvezetője: — A tulajdonjog egyébként koráb­ban sem volt a miénk. Több he'yen utánanéztem az iratok között, de ezt nem sikerült sehol sem kimutatni. Az épü­let egyszerűen az államé. Fekete Nándor, a Salgótar­jáni városi Tanács elnöke: — A tulajdonjog valóban telje­sen tisztázatlan volt. Nem tudtuk kideríteni, hogy az épület, amikor a többi a ke­zelésünkbe került, miért ma­radt ki. És azt sem lehetett tisztázni, hogy korábban az intézmény végül is a bányász­szakszervezeté, vagy a bánya- vállalaté volt-e. A tisztázatlan tulajdonjog következményei a leírásból részben már ismertek, mégis a pontosság kedvéért assze- foglajuk: a kulturális tevé­kenység köre az évek során fokozatosan csökkent, ma már csak a könyvtár és a „bilíárdklub” működik; az épület állaga pedig katasztro­fálisan leromlott. Ilyen körülmények között került sor 1975. január 7-én, a Szakszervezetek Nógrád' megyei Tanacsa és a Salgó­tarjáni városi Tanács közötti megállapodásra, amelyben — így áll a szerződésben — a tulajdonjogot, a fenntartási és működtetési kötelezettségeket a tanács hivatalosan is átve­szi. Ebben fogalmazták meg: a városi tanács vállalja, hogy „az intézmény felújítását, át­alakítását 19'76-ban megkezdi és befejezi: ez alatt az idő alatt a működéshez szükséges személyi és tárgyi feltétele­ket biztosítja”. Az SZMT vál­lalta, hogy évi harmincezer forint anyagi támogatást nyújt az intézménynek mindadd’g, amíg a tanácsi működtetés meg nem valósul. A megállapodás idézett pontjaiból azonban csak az utóbbi valósult meg. A ta­nács — mert nytlvánValóan elhamarkodottan és erején fe­lül vállalt, hiszen mint ké­sőbb kiderült, a felújítási költségek már akkor több mil­lió forintot igényeltek — nem tudott vállalásának e'eget tenni. Az egyik tervezővál­lalat uvyar, még abban az esz'endőbeo e"'ésrijp*te a reális és optimális igényekkel január 23., vasárnap szerkesztett felújítási tervet, de megvalósítása nyolcmillió forintba került volna. Ennyi pénzt pedig melyik tanács, melyik vállalat, me­lyik szakszervezet tud önere­jéből előteremteni? Mi súlyosbítja a zagyvapál- falvi körzet jelenlegi kulturá­lis ellátottságának helyzetét? Az, hogy a déli városrészben pillanatnyilag egyetlen köz- művelődési intézmény sem működik. A síküveggyár mű­velődési házát a rekonstruk­ciók miatt lebontották, he­lyettesítésére „tűzoltó” mun­ka folyik. Az egykori Csoko­nai Filmszínházban a Salgó Cipőipari Szövetkezet tevé­kenykedik. A területen tehát egy művelődési intézmény lenne, a bányagépgyári Dé­ryné Művelődési Ház. Ami van, de — mint kiderült — még sincs. Az igazsághoz tartozik, hogy a tanács a peremkerületi mű­velődési intézményeket álta­lában meglehetősen rossz ál­lapotban vette át korábbi tulajdonosaitól. Ennélfogva a bányagepgyári eset, ha nem vigyáznak, könnyen megis­métlődhet más területeken is, például Eaglyasalján. A Sal­gótarjáni városi Tanácsnak éves felújítási alapjából, amely 2,3 millió forint kell „kivédenie” mindezt. — Jog szerint már nem vi­tatjuk, kié az épület — mond­ja Fekete Nándor tanácselnök. — Az SZMT-vel kötött meg­állapodás kötelez bennünket arra, hogy gondoskodjunk az épület sorsáról. Roppant nagy gondunk azonban eppen eb­ben jelentkezik. Belátható időn belül ugyanis képtelenek vagyunk a felújítására. Meg­kezdtük ugyanis — mert ha­laszthatatlan volt — a Ma­dách Gimnázium felújítását, amely 14 millió forintba ke­rült, „tartozásunk” van a Bartók Béla úti és a zagyva­rónái Általános Iskolával kap­csolatban is. — A déli terület lakói mégis szeretnék tudni; mi lesz a Déryné Művelődési Ház sorsa ? — Tudjuk, hogy az objek­tumra szükség van, tehát fel kell újítani Annál is inkább, mert egy újabb, hasonló alap- területű épület felépítése sok­kal többe kerül nyolcmillió forintnál. Anyagi eszközeink korlátozottsága miatt azon­ban a felújítást ebben az öt­éves tervben nem tervezhet­jük. Csak egy lehetőségünk van, hogy előbbre jussunk; ha összefogunk a vállalatok­kal. Itt elsősorban a legérde- keltebbre, a bányagépgyárra gondolok, esetleg a bányász­szakszervezetre, valamint a területen levő társadalmi munkaerőre — Jelenleg a könyvtár az egyetlen, rendszeresen és bi­zonyos fokig a kívánalmak szerint működő művelődési in­tézmény. Jelenlegi áldatlan működési körülményeit mi­ként szándékoznak javítani? — Az év első fél évében, reméljük, megoldódik a gond. Egy. megszűnt közösségi épü­letet — a maival csaknem szemben — adunk át ugyanis könyvtári célra, amelynek ki­alakítását, az épület belső fel­újítását a bányagépgyár vál­lalta. az SZMT pedig további működésének anyagi támoga­tását. A tennivalók nagyja azon­ban még csak ezután követ­kezik. Nevezetesen: sikerül-e a mindenképpen szükséges épület felújítására a tanács­nak partnereket találni, moz­gósítania az üzemeket, r társadalmi szervezeteket. p lakóterületen élőket a közös érdekű munkára? Mert. ha nem — akkor újabb százez­rek vesznek kárba, s a déli városrész közművp' el­látottságának helyzete tovrSV. rosszahbod’k amit csak rés­ben ellensúlyozhat az év v gén átadásra kerülő ifjúság ház. Sulyok László Emberi léptékű művészet FÁBIÁN Gyöngyvér nagy sikerű kiállítá­sa a salgótarjáni Bolyai Janos Gimnázium­ban mintegy télezer tanulót, szülőket, szo­cialista brigádokat, városunk képzőművészet iránt érdeklődő közönségét) segítette abban, hogy mind jobban birtokoShassuk szocialis­ta valóságunknak a képzőművészet sajátos eszközein keresztül feltárt értékeit. Jó alkalom volt arra is. hogy bebizonyít­sa; ha a művész elkötelezel.ten alkot — nem egy szűk rétég ízlése szerint méri alkotó lép­teit —, úgy hagyhat nyoenot abban a ma már általánossá nőtt igyekezetben, amit köz- műveltségünk, közművelődé-iünk törvényesen is fémjelzett, s mind jobban megvalósít. A kiállított alkotások r»aponta szembesí­tették az ifjúságot azzal a; szellemi haszon­nal, amit esztétikai nevetésünk gyakorlatá­ban éppen az egyén és közössége, a megér­tés és befogadás, azaz művészet és közönsége kölcsönhatásában kimunkálni való célunk. A művek :smert világuakról a felfedezés örömével szóltak. Szellemi erőfeszítésre kész­tettek. de megértésükhöz nincs szükség megerőltető szakértelemre, mert a jó művek a megértéshez önmagukban hordják az el­indulás izgalmas lehetőségét Témaválasztá­sa gazdag, emberi léptékű. Csendélet, táj, figurális kompozíciók, portrék, mélyen elem­zett karakterek gazdagon motivált érzelem­világgal teremtenek atmoszférát képein. Fá­bián Gyöngyvér egyik fő erőssége a hangu­latteremtés képességében van. A kifejezés ér­dekében átír embert, tárgyat, környezetet, hogy ezzel is hangsúlyt adjon az elsődlege­sen kicsendülő mondanivalónak. Fábián Gyöngyvér nem keres zsákutcákkal kecsegtető kísérleteket, konzekvensen körén belül marad. A lírai és drámai megjelenítés­ben, vagy akár egy csendélet összefüggő, szervessé komponált együttesében 1 mindenütt a gondolati, meditativ elemek kapnak hang­súlyt így az esztétikum, a rajzi és festői ha­tások artisztikumából eredően nem öncélú­an jelenik meg, nanem ott fokozódik, ahol a kifejezés érdeke megkívánja. SOKAK számára jelentett ez a kiállítás elindító- szép üzenetet a képzőművészet meg­szereléséhez. szellemi birtokbavételéhez. Dó­zsa című olajfestményét a Derkovits Gyula iskolagalériának ajándékozta a művész. Kö­szönjük! Gazdagabbak lettünk Fábián Gyöngyvér művészetével, az őt mindig ha­zaváró Salgótarjánban. Czinke Ferenc Eredmények a lelnőttokratásban Nag ybá tonyi helyz cl kép Megyeszerte növekszik az érdeklődés a munka melletti tanulás ifánt. Ez elsősorban annak tulajdonítható, hogy a közművelődés-politikai hatá­rozat kapcsán egyre jelentő­sebb a felnőttoktatás társa­dalmi megbecsülése. Ez ta­pasztalható Nagybátonyban is, ahol 1974 óta 475 felnőtt dol­gozó szerzett az esti és le­velező tagozaton nyolc osz­tályról szóló bizonyítványt. A napokban is 23 nyolcadikos és 25 hetedikes felnőtt dolgo­zó vizsgázik a Bartók Béla Általános Iskolában. Most, a vizsga időszakában felkerestük Mengyi Jánost, a dolgozók általános iskolája vezetőjét, és véleményt kér­tünk a szép eredményekkel kapcsolatosan. A nagybátonyi dolgozók is­kolájának vezetője elmondta, hogy a létszámnövekedésnek több oka van. Legfontosabb az, hogy országos vonatkozás­ban a felnőttoktatás tovább­fejlesztésére — a tantervi és tankönyvi reformon túl — pontosan megtervezett, a gaz­dasági, politikai és társadalmi szükségleteket és feltételeket egybehangoló művelődéspoliti­kai határozat áll rendelkezés­re. Ennek végrehajtását a pártszervezetek és a gazdasá­gi vezetők mindenkor támo­gatják, a szervezéshez minden segítséget megadnak. Példa erre valamennyi nagybátonyi üzem. a harisnya­gyár, a FÜTÖBER, a gép­üzem. a tiribesi bányaüzem. A tiribesi bányaüzemnél Kadlót Lajos oktatási felelős, Szabó Imre szb-titkár szervezte a dolgozók általános iskolájának tanfolyamait. Kiemelkedő munkát végzett ezen a területen Oltvai Gusz­táv, a FÜTÖBER-nél, Gyur- csik László, a gépüzemnél és Vanya Emilné a harisnya­gyárnál. A tanuló munkások nagy száma bizonyíték arra, hogy Nagybátonyban a tanu­lás segítésénél jelentős szem­léletváltozás következett be. Jól látják a gazdasági veze­tők, hogy a szakirányú kép­zés és továbbképzés az álta­lános iskolai tanulmányokra épülhet. De ezenkívül azt is látják, hogy a tanulás széle­sebb látókört, gondolkodni tudást ad. amelyre a munká­ban és a magánéletben egy­re nagyobb szükség van. ”I A dolgozók általános isko­lájában — a miniszteri ren­deletek alapján — bővítet­ték a tanulás olyan feltétele­it, amelyek ösztönözőleg ha­tottak, tanulási kedvet éb­resztettek. Az elmúlt két év­ben jobban hozzáigazították a felnőttoktatás formáinak rendszerét a dolgozók élet- és munkakörülményeihez. Külön tanulócsoportban tanulhattak a két műszakban dolgozók, az eddig bevált oktatási formák mellett új szervezésű tanfo­lyamokat is indítottak. Nagy sikere volt az úgynevezett 120 órás tanfolyamoknak, mert ebben a formában lehetővé vált. hogy egy év alatt két osztályból is tehetnek vizsgát, A gépüzemben és a FÜ- TÖBER-ben, de a harisnya- gyárban is megoldották, hogy időben közvetlenül megelőz­ték az általános iskolai vizs­gák a szakmai tanfolyamokat, így lehetővé vált, hogy a nyolcadik osztályt végző dol­gozó a vizsga után szakmai tanfolyamon folytathatta ta- nulmáhyait. Az iskolai felnőttoktatás keretében a tanfolyamok hall­gatói a Bányász Művelődési Házban egyéb területen is bővíthették tudásukat. Szak­vezetők kíséretében képzőmű­vészeti kiállításokon vettek részt, de nem egy esetben is­meretterjesztő előadásokat is hallgattak. Farkas András; Scprukeszito Az eredmények ellenére akad gond Nagybátonyban is a felnőttoktatás területén. Czene József, a Nógrád me­gyei Tanács VB salgótarjáni járási hivatalának elnöke, a pedagógusok ifjúsági parla­mentién rámutatott arra, hogy Nagybátonyba elég sok analfa­béta dolgozik még a gépüzem­ben, s a fiatal nevelők sokat tudnának tenn: az analfabé­tizmus megszüntetéséért. Ezért most a gépüzemnél felmérik az analfabéták pontos számát, és a pártbizottság útmutatása alapján intézkedési tervet ké­szítenek az analfabéta-tanfo­lyamok szervezésére. gy. Mai tévéajánlatunk 20.05: Otthon, édes otthon. Ödön kastélyforma épületben kapott helyet a brüsszeli öregek otthona, az olasz—francia—belga koprodukcióban készült film szín­helye. Igen szép helyen, hatalmas park fái közt otthon érezhetnek magukat az idős férfiak és nők, ha az intézei vezetőnője nem lenne olyan szigorú. Mintha nem otthon, hanem kaszárnya. vagy börtön lenne a helv. Csak a ♦'tatai pszichológus é-ti meg az Idősek gondjait, ő áll ki mcllet- ulk. A lakók között van etrv vidám öreg. Jules, a mindig gáláns úr, a hölgyek kedvence. A közeli vendéglőben gyakran megfordul hölgy társaságban, még meg is ♦áncoltatja őket. Fzt az taazea- *Anő ók n**hánv «z^n^gskedö híve nem nézi tó szemmel. Fgvre szf- "nn'ihh rood'«-* ab 4t vök«* életbe. esősorban Jules érzi ezek kárát. Jules megelégeli az igazgatónő túlkapásait és két barátnője tár­saságában — ctünik...

Next

/
Oldalképek
Tartalom