Nógrád. 1977. január (33. évfolyam. 1-25. szám)

1977-01-22 / 18. szám

0 Meghiúsult fliós/enoi remények fii) % Kritikus három A TERMELŐSZÖVETKE­ZET elnöke mondta, az ága­zatvezetőnek, hogy. rendsze­resen tartsanak az ágazat dol­gozóinak tanácskozásokat, ve­lük együtt beszéljék meg: hol szorít a cipő? De az anyagi hátrány ellenére ritkán hív­ták össze az embereket, s így eleve kirekesztették a tagok egy részét a gazdálkodás fo­lyamatos figyelemmel kíséré­séből, s ezáltal lemondtak ész­szerű javaslataikról, kezde­ményezéseikről. S néhányan, mintha nem tudnának foglal­kozni beosztottaikkal. Vagy szó nélkül mentek el a dol­gok mellett' vagy a másik végiébe estek. így a munka- fegyelem szilárdítása csupán ábránd maradt. Diósjenőn önálló elszámo­lású ágazati rendszerre épül a termelőszövetkezet szerve­zési mechanizmusa. Ez meg­követeli az • ágazatvezetőktől, hogy önállóan döntsenek, a rendelkezésre bocsátott erő­forrást a legésszerűbben, gon­dos körültekintéssel használ­ják fel. Néhány példa az el­lenkezőjét bizonyítja. Igaz ugyan, hogy az egy hektárra juttatott hatóanyag szinte a legmagasabb a megyében, de a műtrágya tudományos meg­alapozottság nélkül került a földekre. A silózás technoló­giai idejét nem tartották be, s ez nehezíti majd az állatok téli takarmányellátását is. A baromfíistállók korszerűsíté­sére 1.3 millió forintot for­dítottak. a táptartályok, tar­tálykocsi- azonban még min­dig kihasználatlanul áll. Mint év közben kiderült, a korsze­rűsítés erőn ielüli vállalkozás volt. Annak ellenére, hogy a cse­lekvési program rögzítette, a szarvasmarha-ágazatban nem sikerült szakképzett gondozó­kat foglalkoztatni. S hiába született intézkedés a major Hét végi jegyzet rendbe tételére, az istállók meszelésére, hogy javítsanak az állategészségügyi feltétele­ken. A termelőszövetkezet ve­zetői időközben elemezték a tavalyi tapasztalatokat, s né­hány változtatásról már dön­töttek is. A gazdaság termelésszer­kezetét évekkel ezelőtt úgy alakították ki, hogy a mun­kák hetven százaléka há­rom hónapra torlódott ösz- sze. Most már bizonyos, hogy a kritikus három hónap alatt nem tudják a feladatokat ki­fogástalanul ellátni- s ezért módosítják a vetésszerkezetet. A kukorica vetésterületét száz hektárral csökkentik, s nő a repcének, mint elővetemény- nek az aránya. az Állattenyésztés­ben is lesz módosulás. A gaz­daság szakemberei a Bábolnai Mezőgazdasági Kombináttól kapott naposcsibék minőségé­vel elégedetlenek voltak, a szállítási szerződést már fel is bontották. Ezzel párhuza­mosan két kísérleti ólat lé­tesítettek, ahol a „Hunnia” cégtől beszerzett csibék ne­velésében tíz százalékkal jobb eredményt értek el a koráb­binál. Ha javul a baromfite­nyésztés alapanyaga, -az ága­zat nyeresége —, amint a kísérlet alapján kiszámolták. — egymillió forinttal emel­kedik az állomány növelése, beruházás nélkül. A termelőszövetkezet Achil- les-sarka marad továbbra is a tejtermelés. Az idén sze­retnék a 2300—2400 liter kö­zötti hozamot elérni, de ez csak a feltételek javításával lehet reális célkitűzés. Nagyobb figyelmet érde­melnek a melléküzemágak is, Pápuáit és a neurózis Kutatók jelentek meg Űj-Guineában. Az ott élő tör­zsek jobbára a kőkorszaknál tartanak, egyikük-másikuk nem is olyan régen — tekintettel a rettentő fehérjehiányra —; még emberhúst is fogyasztott. Megtámadták a szomszéd törzset, - néhány foglyot ejtettek és megették őket. Nem foglaltak el területeket, nem állítottak föl bábkormányt, nem szerveztek vészbíróságokat, nem tömték tele a börtö­nöket. Lecsillapították éhségüket és elmentek. Valóban igen elmaradott népség., Ezt állapították meg most újólag az említett kutatók is. Sok mindent vizsgálgattak e páradús, csaknem kibírha­tatlan klímájú vidéken, egyebek között a helybeliek nyel­vét, szókincsét is. — Végül — mint azt Howard Jenkins an­gol antropológus egy londoni előadásában kifejtette — a következő megállapításra jutottak: „A pápua az emberi­ség legelmaradottabb népe. A kereken 700 új-guineai nyelv­járásban egyetlen kifejezés sem található a neurózisra.” Vagyis az idegességre. Feltételezem, hogy még a stressz- kifejezést sem hallották. Tessék elképzelni! Nem ismerik a hajszát, amelyet az szenved el, akinek egy-két mellékállása van, s állandó fe­szültségben él, hogy a főállásban minél keyesebb időt tölt­sön el, és maradjon ideje a másik kettőre. Nem ismerik azt az állapotot, amikor az utcáról az autók, a bal szom­szédtól a hangfalas magnó, a jobb oldalitól a tévé zaja üt át és veri a dobhártyát. Nem élnek lakótelepen, ahol az épületet, a kaput és a lakást is felcserélheti az ember. Nem tudják, hogy létezik atombomba, közel-keleti kérdés, amé- rikai elnökváltás és infláció. Sebaj! A civilizáció térhódítása feltartózhatatlan. Mind több pápua ismerkedik meg a korszerű fogalmakkal. Ami­kor a sziget függetlensége került a napirendre, láthattak hadihajókat/ s alkalmuk volt megismerni a diplomácia más eszközeit is. Terjed az autó és a hordozható rádió. De mindez így van rendjén, ne maradjanak kőkori álla­potban, ismerjék meg a tudomány vívmányait. Elvégre csak használhat a pápuáknak, ha megtanulják, hogy a szigeten egyébként is honos sertést hogyan lehet korszerűen sza­porítani, mindenkinek elegendő húst, vagyis fehérjét jut­tatni. Csak azt kellene már valahogy kitalálni, hogy a fe- hérjedús táplálékkal ne járjon szükségszerűen együtt a neu­rózis 1 Tatár Imre K a p c Harmonikus együttműködés vari kialakulóban az iparcikk­kiskereskedelmi vállalat Pécs- kő Üzletháza és a VEGYÉB- SZER női brigádjai között. A VEGYÉPSZER asszonyai kezdeményezték a kapcsolatot a Pécskő asszonyaival, lányai­val. Első alkalommal az aru­s o 1 a t ház illatszerosztályának dol­gozói tartanak kozmetikai ta­nácsadást. Válaszolnak a Ttér- desekre, elmondják, hogyan kell használni a legdivatosabb szépítőszereket, de beszélnek a mosó- és tisztítószerek legcél­szerűbb felhasználásáról is. A találkozóra a VEGYÉPSZER üzemében kerül sor. hónap nehogy ismételten abba a hi­bába essenek a diósjenőiek, mint az elmúlt évben. Az ipa­ri részlegek dolgozói a cukor­répaföldön serénykedtek, míg a műhelyekben tétlenül áll­tak a gépek. A lakatosok munkájának vállalásánál túl­zottan optimisták voltak. Ki­derült: a nagy pontosságot igénylő berendezések gyártá­sa ma még meghaladja ere­jüket, más megrendelések után kell nézniük. A diósjenői . termelőszövet­kezet vezetői kiszámolták, hogy mi kell a veszteség ki­gazdálkodásához. A növény- termesztés terve nagyjából megfelel az 1976-osnak. Az ágazatvezetők csak a kukori­ca átlagtermésétől „félnek”, az ötvenmázsás hozamot ma­gasnak tartják, annak ellené­re. hogy a KITE-rendszerben nem ritka a nyolcvan mázsa sem. Sziikség van azonban más­féle változásokra is! „Távirányítással” nem va­lószínű, hogy az idei év sok­kal sikeresebb lesz. A veze­tők és a tagok nagyobb egy­ségére, a dolgozók kezdemé­nyezéseinek felkarolására, a gazdálkodásról alkotott vé­leményük hasznosítására nem intézkedési terv kidolgozása hiányzik, hanem a végrehaj­tás. Mert a gazdaság előtt álló tennivalók megvalósítása el­képzelhetetlen anélkül, hogy a legilletékesebbek, a tsz tu­lajdonosai időről időre ne kapnának lehetőséget ta­pasztalaik közlésére, s ne látnák: a fejlődést észrevéte­leik is segítik. Talán ez is közrejátszott abban, hogy a termelőszövetkezetben vissza­esett a munkaverseny-moz- galom. DIÖSJENÖN NEM követel­nek fejeket. Azt vallják: azok­nak kell egyenesbe fordítani a gazdaság szekerének rúdját, akik „belekóstoltak” a ku­darc keserű ííjébe is. Nem fo- gadkoznak, de alaposan meg­szívlelték a tavalyi tanulsá­gokat- hogy ne forduljon elő még egyszer ilyen „fekete” esztendő. S ha elképzeléseikhez közepes időjárás járul, bíznak ben­ne, hogy az idei remények nem hiúsulnak meg. Szabó Gyula j A politikai irodalom a propaga n da munka sso Igá latú ha n A Központi Bizottság 1976. október 26-i határozatában szól a politikai könyvkiadás feladatairól. Arról, hogy az eddiginél jobban segítse a propagandamunkát, a marxis­ta—leninista eszmék terjesz­tését. A politikai irodalom terjesztésének megyei ta­pasztalatairól, feladatairól beszélgettünk Tóth Zoltánnal, a Kossuth Kiadó megyei ki- rendeltségének vezetőjével. — A politikai irodalom ter­jesztésében milyen tapaszta­latokat hozott az elmúlt esz­tendő? — Ügy értékeljük, hogy 1976-al kiegyensúlyozott, jó esztendőt hagytunk ma­gunk mögött. Megyénk párt- szervezeteinél tovább nőtt az érdeklődés a politikai kiadvá­nyok iránt. Jól mutatja ezt, hogy kirendeltségünk csak­nem 2 millió forint értékű könyvet, folyóiratot értéke­sített. Lényegesen többbet mint a korábbi években. A rendszeres olvasók táoora mindenekelőtt a munkásom, a bányászok, a szocialista bri­gádok körében nőtt. Több mint négyszáz brigádnak ajánlottunk példáffll köny­veket a Tudjunk többet moz- galorriban — kezdte a beszél­getést Tóth Zoltán. Az okok közül csupán né­hányról tennék említést. A Kossuth Kiadó a politikai, iro­dalom egyre gazdagabb váz lasztékát kínálja az olvasók­nak. Közülük különösen a klasszikusok munkáinak, a Lenin-sorozatnak volt nagy sikere. Ugyanakkor megyénk alapszervezeteiben tovább javult a propagandamunka színvonala. A politikai kiad­ványok jól szolgálják ezt, s ezért az alapszervezetek nagy többségében a politikai iro­dalom terjesztését pártmun- kának tekintik. Olyan meg­bízatásnak, amelyet a taggyű­lés ad, s a kommunisták kö­zössége kér számon. Né­hány alapszervezet Kivételé­vel mindenütt önálló tei- jesztő dolgozik. Tavaly né­hány járási pártbizottság tes­tületi ülésen értékelte a po­litikai irodalom terjesztésé­nek helyzetét, és meghatároz­ta a következő tennivalókat. A példát egyre több párt* glapszervezetben követik. Üj vonásokkal gazdagodott a terjesztői munkánk is. Rend­szeressé tettük például az úgynevezett terjesztési na­pokat. Ennek az a lényege, hogy a megyei kirendeltség munkatársai egy napot vala­melyik járási székhelyen töl­tenek, amolyan rögtönzött könyvkiállítás, -vásárlás „kí­séretében”. Különösen Balas­sagyarmaton és a balassagyar­mati járásban voltak sikernek a terjesztői napok. A ter.töz- tői munka hatékony módsze­reit igyekszünk közKinccsé tenni. Rendszeresek a terjesz­tői értekezletek, megbeszélé­sek. — A politikai könyvnapok, a rendezvények, amelyeket minden esztendőben sikere­sebben rendeznek meg. ho­gyan illeszkednek a propagan­damunka folyamatába? — A politikai könyvnapo­kat több szempontból is sikeresnek értékeljük. A ki­állításokat, könyvankétokat. előadásokat, az ifjúsági ve­télkedőket igyekeztünk a ko­rábbinál jobban a propagan­damunka szolgálatába állí­tani. Mindezek a rendezvények jól segítették a politikai ok­tatást, a propagandisták és a hallgatók felkészülését egv- egy sajátos témában. Bizo­nyára ez a magyarázata, hogy a könyvnapi rendezvények iránt nagy érdeklődés mutat­kozott meg szerte a megyé­ben. Az ajánlott könyvek közül sok talált gazdára. — Rendezvényeink, s így a politikai könyvnapok sikeré­ért sokat tettek a pártszervek és pártalapszervezetek. Min­den esetben segítőkész, *jó há­zigazdának bizonyultak. Emel­lett több mint kétszáz párt- alapszervezettel kerültünk kapcsolatba a könyveken ke­resztül, s több mint 320 ezer forint értékű könyvet, kiad­ványt vásároltak a politikai könyvnapok ideje alatt. — Kérem, szóljon röviden az 1977-es esztendő legfonto­sabb feladatairól! — A Központi Bizottság ok­tóberi határozata amellett, hogy hatékony segítséget ad munkánkhoz, növeli a könyv­kiadással és könyv­terjesztéssel szemben támasz­tott követelményeket is. A marxizmus—leninizmus, a tu­dományos világnézet erőtel­jesebb és hatékonyabb ter­jesztését mi mindenekelőtt a munkások, elsősorban a szo­cialista ^brigádok és a tanuló- ifjúság körében,tartjuk külö­nösen fontosnak. Erre már az idén nagyobb figyelmet for­dítunk. Természetesen oly módon tesszük ezt, hogy to­vább erősítjük kapcsolatunkat a pártalapszervezetekkel. — Ugyancsak az idei fel­adataink között szerepel, hogy előbbrelépjünk az elméleti» politikai folyóiratok terjesz­tésében. Vizsgálódásaink ugyanis azt mutatják, hogy a megyében a folyóiratok olva­sottsága alatta marad az or­szágos szintnek. Tapasztalata­ink szerint a megye pártalap- szervezeteinek egynegyed ré­széhez, jutnak el a különböző politikai folyóiratok. Több olyan álapszervezet is akad, ahová egyetlen folyóiratot sem kézbesít a posta. Ügy gondolom, ezen lehetséges is, szükséges is változtatni — fe­jezte be a beszélgetést a Kos­suth Kiadó megyei kirendelt­ségének vezetője. Vineze Istvánné Mátraháza mellett új vízmű épült. Jelenleg a településnek szolgáltat ivóvizet, később több környező falut is bekap­csolnak a hálózatba. (MTI-fotó — Erezi K. Gyula felv.) Vélemények, ellenvélemények kereszttüzében Az élet előbb-utóbb úgyis kikényszeríti Vezérigazgatói utasításra a salgótarjani öblösüveggyár­ban felmérték, melyek azok a területek, ahol időbérben dolgoznak, és mód nyílik va­lamilyen formában a teljesít­ménybérezésre való átté­résre. A kimutatások szerint jelenleg 1080-an dolgoznak teljesítménybérben. Ha ide számítjuk azokat a íjnunkakö- röket is, ahol időbér, plusz prémiumos elszámolást al­kalmaznak, akkor ez újabb 235 főt jelent. A sorra kerülő intézkedések­től a munkaidőalap jobb ki­használását, a rendelkezésre álló —, amiből szűkén állnak — munkaerő. ésszerűbb ki­használását várják. Ügy tűnik, hogy e munka a vélemények és ellenvéle­mények kereszttüzében jut el a végső megoldásig. Ez a terület az. ahol a legnehe­zebb az előrehaladás. Pedig megvannak a lehetőségek. ★ Az üvegfeldolgozásnál azo­kat a munkaköröket lehet tel­jesítménybéres elszámolásba sorolni, amelyek közvetlen darabbéreseket szolgálnak ki. Ilyenek a finomcsiszolóban, a dürvacsiszolóban, a festő I. és festő II-ben dolgozók, a kimosók, az árufelrakók. -le­rakók és árumozgatók. Telje­sítményüket mérni lehet, ha a velük munkakápcsolatban álló brigádokhoz csatolják őket. Nekik is jobb, mert a besorolási alapbéren felül a teljesítmény arányában nö­vekedhet keresetük. Előnyös azért ys, mert a brigádveze­tőt arra serkenti, hogy ne tartson felesleges létszámot, mivel csoportbérezés van, s nem mindegy, hogy tíz, vagy tizenkét fő között oszlik meg a kereset. Az átsorolást —, amely ötven dolgozót érint — február végéig hajtják végre az érintett dolgozók, csoport- vezetők, üzemvezetők és a szakszervezet egyetértésével. A másik csoportba tartoz­nak azok a vasipari szak­munkások, akik három mű­szakban dolgoznak és köz­vetlenül kötődnek a félauto­mata gépek munkájához. De rajtuk áll, hogy legyen ele­gendő forma, minél keveseb­bet árjának a gépek. Az el­képzelések szerint az ide tartozó húsz főnél alapbér, plusz prémiumos elszámolást alkalmaznak. Ez a gyakor­latban azt jelenti, hogy ha a gépen dolgozó kollektíva 105 százalékot ér el, akkor az előbb említett vasipari dol­gozók 103 százalékos bért kapnak. Kizáró tényezőként szerepel az előírt gépállási idő növekedése. Ez az újszerű megoldás, az útkeresés jegyében született meg. Megvalósítása nem lesz könnyű, mert nincs biztos alap a kieső idők megbízha­tó megítélésére. Elősegíthetné a munkaidő- alap jobb kihasználását, ha a szalagvégi áruosztályozás­nál tevékenykedő áruátvevők, -osztályozok is az időbér, plusz prémiumos elszámolásra tér­nének át, mivel a jelenlegi helyzet egyáltalán nem ösz­tönöz létszám-megtakarítasra. Pedig erre van lehetőség! Ugyanis a munkaidőalap 80— 85 százalékát használják ki, de van, amikor csak 50—55 százalékot érnek el. Az átsorolás —. amely után reméljük a százszázalékos bérhez százszázalékos munka is párosul —, kilencven dol­gozót érint, s május végéig kell végrehajtani. A negyedik terület a kész­áruraktár, ahol 40 dolgozó érintett a teljesítménybe való besorolásnál: Előtte azonban tisztázni kell, hogy mennyi munkaidőalap . szükséges egy bizonyos fajta árumennyiség átvételéhez, átadásához. A szakvélemények szerint a for­galom arányaiból kellene ki­indulni, s erre alapozva meg­határozni a követelményeket. Örök vitatémát jelent, líosz- szú ideje megoldatlan kérdés, a tmk-bap dolgozók munká­jának mérése. Pedig velük szemben is növelni * kell a követelményeket! NÓGRÁD - 1977. Van olyan vélemény, mely szerint a művezetőnek kelle­ne a kiadott munkára az időt utalványozni, mivel ő tudja a feladatot, ismeri a terüle­tet, meg tudja határozni a munka elvégzésére szánt időt. Ez ellen tiltakoznak a mű­vezetők, mondván: ha ne­künk kell csinálni, akkor romlik a kapcsolat köztünk es a dolgozó között, önként adó­dik a kérdés: ki tudja job­ban megítélni a végzett mun­ka szükségességét és ered­ményeit, a normás, vagy a művezető? Valóban nem könnyű ezen. a területen előbbrelépni, mert kevés megbízható elszámolási alap áll rendelkezésre. Ugyan­akkor hat még a régi. meg- gyökeresedett, kialakult szemlélet. Hiányzik a ve­zetőket jellemző bátorság, s egy jó adag nem akarás is gátolja a lehetséges kibon­takozást. ★ Pedig az élet úgy1 is rá­kényszeríti a vezetőket, hogy a mostaninál gyorsabban, de nagyon megfontoltan és ala­pos körültekintéssel lépjenek előre. Kezdeményezzenek, próbálkozzanak, keressék a megoldás sokféle lehetősége­it. Mert az erre az évre ter­vezett három-öt százalékos növekedés a teljesítménybér­ben dolgozóknál, az előbb vázolt lehetőségekhez képest lassúnak tűnik. V. K. január 22., szombat 3 t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom