Nógrád. 1976. december (32. évfolyam. 284-309. szám)

1976-12-21 / 301. szám

Dolgozni és művelődni Vita a szoc ali-ta brigádok kulturális válla ágairól Egvf nrangúcíi|uk • ' Képernyő elölt Bevallom, három évvel ezelőtt még én is elsőbbséget tulajdonítottam a szocialista ver- senyvalialások értékelésénél a termelési fel­adatok teljesítésének. Emiatt szembekerültem a szakszervezet képviselőjével, akivel egyéb­ként közösen végeztük az értékelést. Azok­nak a brigádoknak, melyeknek éh, a jó tel­jesítmények alapján a cím odaítélését java­soltam, ő a kulturális és politikai vállalások nem teljesítése miatt nem, javasolta a cím megadását. Azért helyezkedtem az előbb említett ál­láspontra, mert gyárunkban, a Budapesti Fi­nomkötöttárugyár balassagyarmati gyárában alacsony volt a termelékenységi színvonal, huzamosabb idő óta nem tudtuk elérni a száz százalékot. Úgy gondoltam, ha előtérbe he­lyezem a termelési vállalásokat, akkor ezzel nagyobb teljes.tményre ösztönzőm a brigá­dokat. Azon ismeretem alapján alakult ki bennem ez a felfogás, meiy szerint a kultú­rára mindig a termelés fejlődése adja meg a feltételt. Ez általában így igaz. Ugyanakkor nem vettem figyelembe azt a visszahatást, amit a folyamatos, magas képzettségű, kul­turált munkás jelent a termelés és termelé­kenység növekedése számára. Felfogásom későbbi módosításában közre­játszott egy Benedek István által írt tanul­mány, amelyben kifejti, hogy a műszaki kép­zést harmonikusan ki kell egészíteni a kul­turális irodalmi és művészeti ismeretekkel. Csak így lehet teljes értékű az emut Az ol­vasott példák ráébresztettek arra, milyen riasztó következményei lehetnek az egyolda­lú képzésnek. Ezenkívül mindennapos mun­kám során, a dolgozókkal beszélgetve azt ta­pasztaltam, hogy a munkások többségében magas fokon él a műveltség megszerzése utá­ni vágy. Elég bizonyítanom azzal, hogy van olyan hónap, amikor gyárunkban húszezer forint értékű könyvet vásárolnak. Az 1075. év értékelésénél már nem volt nézeteltérésem a szakszervezet képviselőjé­vel, mivel megváltoztattam korábbi felfoga­somat. Ugyanakkor azt vettem észre, hogy a kulturális vállalások bizonyos formalitást hordoznak magukban, s ez megnehezíti az értékelést. Szerintem nálunk is a ZIM sal­gótarjáni gyára példája alapján be-kellene vezetni a differenciált, személyre szóló vál­lalást, mivel a brigádtagok kulturális érdek­lődése elég sokoldalú. Úgy vétem, hogy a fi­gyelmet a célok minőségi differenciálására szükséges irányítani akár mozi-, színházláto­gatásról, könyvolvasásról, vagy kiállításról legyen szó. Azokat a lehetőségeket kell meg­ragadni, amelyek magasabb művészi élményt nyújtanak. Nálunk az előbb említett elképzelések kö­vetkezetes megvalósítását zavarja, hogy a dolgozók negyven százaléka vidékről jár be, a rendezvények pedig a kora esti órákban vannak. Így hát a magasabb kulturálódásért bizonyos áldozatot kell hozni. Megéri, mert ahogy a termelésnél, úgy a kulturális válla­lásoknál sem lehet a mércét az előző évinél alacsonyabbra szabni. Ezt nem engedik meg a növekvő követelmények. Szerintem a TIT rendezvényeinek kiszé­lesítése szerencsésen egészítené ki az irodal­mi és művészeti képzésre irányuló vállalá­sokat. Az általunk kiadott jövő évi verseny- vállalások ajánlásaiban már tükröződik a dif­ferenciáltság, és a nagyobb igény. Reméljük, ez találkozik a brigádok egyetértésével. Az általuk elkészített vállalásokat felülvizsgál­juk, elképzeléseinket megbeszéljük veitek, hogy vállalásaikban jobban tükröződjék sok­oldalúságuk, ugyanakkor elősegítsük önma­guk értékének növekedését. Egyik dolgozó társunk javaslatára, a célok mielőbbi eléré­se érdekében, valószínű, bevezetjük a ponto­zásos rendszert, amelynek során egyenjogú- sítjuk a termelési és kulturális vállalások teljesítését. ­Máté Károly, termelési osztályvezető, Budapesti Finomkötöttárugyár balassagyarmati gyára Vallaláe van — harmas jel.-/ó nincs Mi új brigád vagyunk, nincs sok tapaszta­latunk sem a brigádmunkában, sem a Válla­lások értékelésében. Annyit azonban már most meg tudunk állapítani, hogy üzemünk­ben van egyéni kulturális vállalás, de gyak­ran hiányzik a hármas jelszó egységes érvé­nyesítése. Ha valamelyik brigád teljesíti gaz­dasági vállalásait, rendszerint megkapja a szocialista címet. A kulturális vállalások hiá­nyos teljesítését inkább elnézik, mint a gaz­dasági munka fogyatékosságait. A kultúrá­nak ma még nincs olyan értéke nálunk, hogy annyit nyomjon a latba, mint a termelőmun­ka. Aztán azon is elgondolkodik az ember, hogy az üzem, a város kulturális intézmé­nyei milyen lehetőséget nyújtanak a szocia­lista brigádok kulturális vállalásainak telje­sítéséhez. Ügy gondolom, hogy több ötletet, javaslatot kaphatnának a gyárban, de a vá­rosi intézményektől is, hogy programúk va­lóban színes, érdekes legyen. Gyöngyösi Róbertn- brigádvezeto, ZIM salgótarjáni gyára I)il.ereuc álui a válalá«o*at Az általános iskola nyolc osztályának el­végzése az utóbbi években vált egyértelmű követelménnyé. Azelőtt — még az 1950-es évek elején — sokan voltunk olyanok, akik hat-hét osztállyal dolgoztunk. Ma már nincs olyan ötven éven aluli ember a közösségben, aki ne pótolta volna hiányzó általános isko­lai osztályait. Természetesen itt is differen­ciálni szükséges. Mert például, ha egy idő­sebb alapító tagunk, aki becsületesen elvég­zi a dolgát, de nem vállalja a tanulást, az még nem jelenti azt, hogy ki kell zárnunk a brigádból. Nem is tesszük ezt! Egészen más a helyzet, ha egy fiatal munkásemberről van szó. Neki igenis meghatározzuk — természe­tesen, az ő véleményét is meghallgatva —, hol tanuljon, képezze magát. Az a tapasztalatom, hegy a kulturális vál­lalások mindeddig meglehetősen sablonosak voltak nálunk a gyárban, a brigádbSr» is. Előadásokat szerveztünk, esetleg színházba, moziba mentünk. Ügy gondoljuk, hogy a kö­vetkező évben jobban figyelembe kell ven­nünk a brigádtagok személyes érdeklődését. A vállalásokat helyesebb személyenként meg­tenni. A végzett munkát is személyenként kell értékelni, és differenciálni szükséges a jutalmak odaítélésénél is. Kaszás Zoltán, brigádvezető, Salgótarjáni Kohászati Üzemek A jó viszony kétoldalú Érdekes helyzetelemzést, össze az jelentett változást, lahogy olyannak tűnt, mint­ha Vitray, egy rókáról két bőrt úgy is mondhatnám, Nógrád hogy a Delta vasárnapról hét- megyei közvélemény- összeg­zést olvastam a minap a te- hétköznapról vasárnapra ke- levízió adásaival kapcsolato- rült át. köznapra, a Játék a betűkkel kívánna lenyúzni. Szóval: van min elgondol­kodni a televízió házatáján. a san: „Az utóbbi időben a te levízió műsorpolitikájáról el hangzó sok pozitív vélemény megyei A lényeg valóban az, ami- műsorszerkesztés értékesed­nek a fentebbi idézetben a bé. vonzóbbá dúsítása érde­kében. S jelek szerint — mint megjegyzést is tesz a lakos­ság — kevés a tartalmas, még­megszűnik, vagy átformálódik. régiek he­tévénéző-közvéle­(pl. “a HÉT, á Századunk, a mény is hangot adott: szom- hírlik — meg is van rá a Tv-szabadegyetem, Minden- bat-vasárnap — a nézettség szándék. Az év végével né­ki iskolája) mellett több bíráló szempontjából bizonyára leg- hány „megfáradt’' vállalkozás fontosabb napokon —, a mű­sor alacsony színvonalú. Bi- új köntöst kap. Is szórakoztató műsor a lő zony, nem kellene sokat fá- lyébe újak lépnek. Időszerű­adásidőben. Szombat-vasárnap radozni a keresgéléssel, hogy nek érezzük ezt feltétlenül, általában igen alacsony szín- bizonyíthassuk: akadnak olyan s most, az évbúcsúztatót ki­vonalúnak tartják a műsoro- programok, melyek fontos váló alkalomnak. Az ered- kat, sok az öncélú vetélkedő, műsoridőben, néhány szakem- mény azonban csak akkor ie- a közérdeklődésre számot nem bérén kívül aligha számíthat- hét kielégítő, ha a szerkesz- tartó, kétszemélyes, kiscsopor- nak közérdeklődésre. E spe- tők a tévénézők véleményével, tos beszélgetés, elcsépelt rek- ciálisan rétegműsorok gon- javaslataival is messzemenően lám. Kérik, hogy a továb- dosabb elrendezéssel, kevésbé számolnak. Természetesen biakban jobban törekedjenek értékes időpontban is jól meg- nem feltétlenül a „közvéie- az általános lakossági ige- férnének. S való igaz, hogy mény uszályába” gubancolód- nyek színvonalasabb kielégí- utóbb meglehetősen elbur- va, de okos mérlegelés, mea- tésére.” jánzottak az öncélú, vagy an- fontolás alapján, a szocialis­A megyei közvélemény a nál alig valamivel többet ta irányú közművelődés, is- műsorszerkesztési fogyatékos- nyújtó vetélkedők, közérdek- meretnyújtás kívánalmait se- ságok elevenére tapintott. Az lődésre számot nem tartó, gítőn, azokat messzemenően utóbbi hónapokban valóban unalmas, kétszemélyes, kis- szem előtt tartva, szembetűnően úrrá lett a tévé csoportos eszmecserék. „Sok az öncélú” — állapft­szolgáltatásán merev ülés, bizonyos el- Ugyanakkor, olyan lényeges, ják meg az észrevételezők a mechanikus mo- közművelődés-politikai mű- jelenlegi műsorhetek tapasz­notónia, aminek okát min- sorok, mint például elmúlt talásait összegezve. Ezen kell denekelőtt a rutinmunkában, pénteken is a Téli könyvvá- egészséges arányváltozást sej- sár 1976. az adásidő perifé- végrehajtani a szórakoztatás riájára szorulnak. az elkényelmesedésben tem. A tévénéző már hétszámra különféle szféráiban. De És, ha már benne a vagyunk ugyanígy szükség van a tudo- akár elő sem vette a műsor- a panaszlistában. említsük mányos, ismeretterjesztő újságot, úgy is tudta, hogy meg azt is, hogy fölösen meg- programok népszerűbb, az például kedden a Kisfilmek a szaporodtak az indokolatlan eddiginél még oldottabb for- nagyvilágból összeállítást ismétlések, felújítások. Egyik máinak kert lsére is. kapja, csütörtökön a minden- kirívó példájával találkoz- Ha mindez valóra válik, ki­kor esedékes folytatásos his- tunk két hete, amikor két zonyára megnövekedett érdek- tóriát, szombaton a Szombat esetben úiraperegtek élőt- lődéssel lapozzuk majd a mű­estét, vasárnap délután a Pe- tünk Vitray Tamás Ötszemközt sorújságot, böngésszük a vár- dagógusok fórumát, s vala- mozzanatai, — némi szerkesz- ható programok előzeteseit, mi szelíden-szolídan unalmas tői utógondolatokkal megspé- s ülünk le gyakrabban folytatásost. Aztán törzshe- kelve. A szájbarágós tanul- lye van természetesen Mindenki iskolájának, a Del- 'sége nem volt az önmagában, szűk. hosszasabban képernyőnk elé. a ságösszegzésre semmi szűk- Nem ahogyan jelenleg tész­tának, a Játék a betűkkel-nek, önmagáért helytálló sorozat- stb. E monotóniában mind- nak. Az egész iparkodás va­A jó viszony kétoldalú. (b. t.) Szűrvirágok a mában A könyv, mint szobadísz Eg)' könyv jut eszembe. Egy ismerősöket. Megmutatni azt, régi életet, mesét hallar.i- agyonolvasott, foszló szélű ami van. Szó ami szó, takaros tanulni hozzárr.egyek. Az könyv, öt esztendővel ezelőtt a lakás. Dicsérem az ízlésű- egykori riportalanyból kedves „találkoztam vele”. Azon a két, s megakad a szemem az ismerőssé vált hetven-egyné- helyen, amit elődeink Átok- üvegezett szekrényen. Jó hány éves parasztasszonyhoz, házának neveztek, s ma Ásott- nagyra szabták és tele van Régi keservei mellett ilyen­halomként szerepel a helység- könyvvel. kor mindig beszél egy új cso­névtárban. Végigfutom a sorokat és dáról, a televízióról. Annak Miként lett Átokházából a mondom: sok szép könyvetek :s e§y műsoráról, a könyvrek- Móra igazgató úr régészkedé- van. A nem éppen olcsón iámról. Finom a zenéje, se nyomán fogant Ásotthalom „mért”, tekintélyes, külsejű mondja a nyitó képsorról. És — és lett-e egyáltalán? —: lexikonokat nérni irigységgel csilagszeműnek nevezi a ezt kutattam akkor. Kell-e az szemlélem. Ekkor ér hidegzu- könyv-fáról” önfeledt bol- elnevezésnél sokatmondóbb hányként a fiatalember vála- dogsággal válogató rajzolt fi- bizonyíték a múltra, éppen a sza. „A franc bele. Mindig °urát. Hatrongyos nevű dűlőben mondom, minek cepeljük na- Csak lenne rá mód! A vártuk a munkásokat szállító za ezt a sok kacatot. Persze, könyveket* halálra ítélő fia­teherautót. Itt láttam azt a igaza van a nejemnek: egész balokat el kellene vinni ebbe bizonyos könyvet. A gyalog- jól mutatnak a szekrényben.” L hajlékba A döcögve olvasó munkások egyike telepedett Ennyi. Szegény Gutenberg öregasszonyhoz, Aki a gra:i- mellém az árnyékba. Oly' kö- megfordulna sírjában, ha tud- ;-us° a>]íotta élettelen figura zel. hogy rpég viharvert tás- ná, világra szóló munkájú- szemében is azt látja amit Icájának titkait is kileshettem. nak ilyen eredménye is van. amit ei Vonást­A piszkos-zsíros papír szalon- Hogy a könyv némelyek lakú- mulasztania' namaradványról árulkodott, sában szobadísszé alacsonyé- . . ' .. .. . mellőle húzta ki a könyvet. A dott, s egyenértékű á porcé- , , ,c^ a°° 3 " ert az ove kicsi lányom hozza nekem lánhuszárral és -primadonna- e eUe vo na’ mindig. Itt olvasom, várako- val. a többi porcelánba for- 7.ás közben, máskor kevés az máit giccskölteménnyel. Ügy idő”. Ennyit mondott a gyű- is használják. Nevezetesen: rótt parasztember, s belelapo- a gondos háziasszony időn- zott a könyvroncsba. ként leporolja. Talán nem ér­Az emlék régi, a helyszín dektelen megjegyezni a ven- is van Nógrádtól vagy négy- déglátók foglalkozását, min- száz kilométerre. S ez a ma- den kommentár nélkül. Az radványaiban is nagyon gyö- ifjú férj lakatos, felesége pe- nyörűnek látott könyv itt jut dig eladó egy... könyvesboit- eszembe. Egy fiatol házaspár ban. új lakásában. Szülői támoga- A könyv ürügyén engedtes- tással szépen berendezkedtek, sék meg szólnom még egy :.s- sorra lehet immár hívni az merősömről. Múltat idézni, — kele — munkáiból nem győz eleget szállítani. Sablonjaival a vi­rágelemeket előre kirajzolja a filcen, szabókrétával-ollóval nagyjából kivágja azokat, s finoman elrendezve az alap­filcre rakosgatja, amelyen már elő^e nagy vonalakban fölvázolta a kompozíció leg­fontosabb elemeit. Nagyon tömören szerkeszt. Nála minden mintaelemnek fontos funkciója van; össze­kapcsol, ellenpólusként sze­repel, kiegészít, betölt átve­zet... A hagyomány szente­sítő erejével teremt sajátos egyéni kompozíciót. — Lassan megérik az em­ber ízlése. Én ragaszkodom az eredeti színösszeállításhoz. Amit egykor a szűrökre rak­tak. Hogy mikor mi való együtt, azt inkább érzem, mint tudom. Drapp kabátra például sötétbarna rátét ke­rül, ez már egy harmadik 6zínt nem bír el. Kedvenc összeállításom a piros-fehér „ .. , . . ... ., . -fekete. Térítők, falvédők, Tóth Árpád népi iparmű- ka fejlődött ki, amit az ipar- elbírják a három színt, a ne- vesz meg emlékezik sogora ©s aggal együtt elsiratott a szak- .«veriiket m-ír p7pv Fh­testvérbátyja berettyóújfalui ma. Korunk ízlésének, di- ben a mSajban a negyedik S/,urszaboműhelyére. Po6z- vatjának megfelelő alkalma- színtől már ízléstelen, vásári tóból szabták-varrták a zasára köze] három évtizedig ;esz mi,iden. Általában nem szűröket és ugyancsak más senki nem gondolt. A test- tudom megmagyarázni a színű posztóból vágott motí- yérbáty, Tóth Lajos élesztet- munkáimat, a stílusom saiá- yumokat gépeltek ra díszítő- e föl s alkalmazta először, tosságait sem tudnám szavak­ul. Emlékszik az éjszakukra, használati eszközök, térítők, ban elmondani Van amikor az álmos hajnalokra, amikor falvédők, mellények, sapkákj g0rba rakjuk a virágokat vagy körbe, dohánylevélfor- — A bátyám a teljes min- mába, esetleg szívformákat is A Tarrógépp«! applikált posz­tó virág os szűr ipar l»ihs.r me­gyében született. A Debrecen környéki szűrö­sök hoz.ál; létre a megfizet­uetedenui drá­ga hímzett szű­rük pótlására. Mert a szűr ab­ban az ídóoen mindene volt a parasztnak, pásztornak: ol­talma a hideg eső eilen, ár­nyéka 9 nap el­len, derékalja, párnája, ülőszé­ke, takarója. Parasztlegény addig nem há­zasodhatott, amíg cifraszűrt nem szerzett az esküvőjére. Le- anykéröbe is ma­gával vitte, és ott kellett felej­tenie a lányos háznál. Ha a kérő nem nyer­te meg a szülők tetszését, haj­nalban ..kitették a szűrét”. a szekérderékba csomagolt kabátok díszítésére, szűrökkel megindultak- a lo­ro3kraa mindS« fejé*e" ‘ őrizte' hol műhely ben ^annyit^ti blábo’ ó 1957-benP a fővárosban éltek! gyan. Az új darabok lassacs­^ ^ én is fölvándoroltam később kán jönnek létre változtatga­munkát keresni, és náluk be- torn a régit, amíg egyszerre leszereimesedtem újból a csak az alapmotívumokból szakmába. Esténként figyel- egészen új variáció jön tét­iem a kezüket, azután felku- re- Ad váratlan feladatokat NŰGRÁD — 1976. december 21., kedd Mai tévéajámatunk 17.35: Egy „nyugalmazott megye- magára talált. Lakótelepek épül- székhely” megtalálja helyét. nek, csinosodik a város, üzletei: sorakoznak egymás mellett. A Balassagyarmat megyeszék- tilm nemcsak BalassagyariiiatrO! hely 1950-ig élte csendes, hétköz- szól. Azt is példázza, a megfele- napi életét. Aztán 1950-ben más- ló iparpolitika, termelési körze- hová került a megyeszékhely, tek kialakítása a települések éle- Nemcsak rangját vesztette el, tében döntő súlyú és döntő ha- banem embereit is; — bár nagy- tású. Elmondják azt is, hogy ott. részt csak hivatalnokait. Aztán ahol a gyárak „nemcsak termc- csendes agonizálás kezdődött: léssel” foglalkoznak, hanem a üres lakások, amelyek egv idő településük fejlesztésével, min- utan romosak lettek, rossz uz- ... lethálözat és a város lakossága úennapi eletevel. ott az elorele- is egyre fogyott. Most a város pés i* lemérhető. másfél évszázadot élt. s műhelyben annyit tibl; kisfiú már nem is gondolha­tott a folytatásra. A szűrszabómesterség ter­mékein a múlt század folya­mán csodalatosán gazdag és a műfaj irodalmát is a szövetkezet, de általá­sajatosan magyar ornamenti- Ami csak {ennLradt a bb ban egy év áll a rendelke­hari szűrről, azt én tudni zésemre az új minta elkészí- akartam. Egyik napról a má- 'téséhez, például a mezőkö- S’kra nekikezdtem dolgozni, vesdi kiállításra. A Jankó Soha nem másoltam, mint azt Bori-pályázaton a hímzőkkel általában a kezdők teszik. Az együtt minden évben a szű- első darabomat már magam rösök is részt vesznek. A leg­terveztem. A bátyám eleső- nagyobb öröm? A kész, új dálkozott ezen, s bevitt mu- darab. tatóba néhány darabot a Eltűnnek végleg és követ­népművészeti szövetkezet- hetetlenül; Svájcban, Svédor- be. Felajánlották hogy le- szágban. Japánban és Ameri- gyek bedolgozójuk. kában hirdetik a magyar né­Tóth Árpád varrógépe haj- P’ iparművészet «7Ó‘,r,-ét, naltó! késő estig zümmögve gazdagságát — és Tóth Ar« jár. Mint szövetkezeti tag. Pád tiszta, nem« iV" ét. darabbérben dolgozik s szép Önody Éva h

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom