Nógrád. 1976. december (32. évfolyam. 284-309. szám)

1976-12-21 / 301. szám

MIagasabb színvonalon A piaci igényekhez igazodva Az ELMÚLT ÉVEKBEN olyan szép ered­ményeket értek el a bárányhízlalással Nagy­orosziban, hogy a kül- és belföldi kereske­dőkön kívül, a juhtenyésztéssel foglalkozó termelőszövetkezetek is felfigyeltek arra és érdeklődtek munkamódszereik, technológiá­juk után. A termelőszövetkezet vezetői elő­reláthatóan felismerték a juhtenyésztésben levő tartalékokat. Abból indultak ki, hogy a közös gazdaság területének egy részét csak legelőként hasznosíthatják, de ezt is kizáró­lag a juhokkal. A férőhelyhez és a legeltetési viszonyokhoz emelték az anyajuh létszámát, majd annak továbbtenyésztésre nem alkal­mas szaporulatát hízóba állították. A termelőszövetkezet elnöke, Pelle János elmondta, hogy a bárányhízlalás nem új do­log a megyében. Számtalan közös gazdaság foglalkozik ezzel. De a nagyoroszi tsz-ben ar­ra törekedtek, hogy a hízlalási mód, annak a technológiája eltérő legyen az átlagostól, és rövidebb idő alatt nagyobb számú hízott állatot állítsanak elő. Kidolgozták ennek a technológiáját, amely abból áll', hogy a bá­rányokat koruknak megfelelően elszeparál­ják egymástól és ennek megfelelően folyik a táplálásukat. Részükre a tápot tudományos igénnyel állították össze. Amikor a bárány az utolsó rotációba ér, eladásra kész. A híz­lalási idő viszont lényegesen lerövidült. Az újszerű bárányhízlalás teljes részlete természetesen a termelőszövetkezet legben­sőbb ügye. Ezt azonban éppen a közelmúlt­ban megosztotta a romhányi, a nézsai ter­melőszövetkezetekkel, ugyanis azok is fog­lalkoznak juhtenyésztéssel. A nagyoroszi tsz elnöke azt mondta: „A hízottbárány-nevelés akkor kifizető, ha nagy tömegben tudjuk a piacra vinni. Egy tsz ehhez viszont kevés, ezért felajánlottuk, alakítsunk egyszerű juh­tenyésztő társulást Romhány és Nézsa kö­zös gazdaságaival, hogy együtt értékesebb, több árut tudjunk produkálni”. Az egyszerű juhtenyésztő társulás szep­temberben tartotta meg alakuló ülését. Az­óta már újabb tanácskozás volt, ahol a leg­apróbb részletekig megbeszélték a tennivaló­kat; az állatok nevelését, hizlalását, majd értékesítését. A társulás azóta működik. A nézsaiaknak is, a romhányiaknak is nagyon szép juhásza- tuk van. A nagyoroszi tsz állománya sem marad el sem minőségben, sem létszámban. A hozzávetőleges számítások szerint a há­rom tsz jelenleg megközelítőleg hatezer anya- juhval rendelkezik. A megegyezés szerint en­nek a szaporulata kerül Nagyorosziba, ahol felkészültek az intenzív hizlalásra. A mun­ka lebonyolításához újabb hizlalda szüksé­ges. Szakemberekre is számítanak, hogy ipar- szerűen bonyolíthassák a bárányhízlalást. AZ EGYSZERŰ juhtenyésztési társulás megszületésével a rétsági járásban újszerű munka indult. Három tsz erejének összevo­násával magasabb színvonalon végzi a tsz és népgazdaság számára egyaránt előnyös bá­rányhízlalást. Elvégezték a szükséges számí­tásokat is. Ezek szerint négy esztendő múl­tán a társulás tízezer darab anyajuhval ren­delkezik, és ennek szaporulatát értékesítik hízott bárányként. Addig azonban még na­gyon sok a tennivaló. De, hogy megteremtik a megye egyik legkorszerűbb juhászatát, ar­ra az erők egyesítése, a tartalékok iránti ál­landó kutatás és nem utolsósorban a magas hozzáértés a biztosíték. —B— Figyelmeztető balesetek A VEGYÉPSZER salgótar­jáni gyárában az elmúlt év­hez képest idén az üzemi balesetek száma csaknem két­szeresére nőtt. Novemberig 52 balesetet tártak fel, pmi 905 munkanapkiesést oko­zott. A balesetek számának ilyen arányú növekedésénél feltétlenül figyelembe kell venni a gyár termelésének felfutását, az új, a munkások számára eddig ismeretlen technológiákat, s azt, hogy a szakszervezeti érdekvédelem további erősödése a bekövet­kező balesetek mind nagyobb hányadát tárja fel. Fontos szempont a balese­tek súlyosságának figyelem- bevétele is, mert míg az el­múlt évben csonkulásos bal­eset is történt, addig idén a legsúlyosabb b a1 eset egy törés volt. Persze, a kisebb vágá- 6os, zúzód'ásos balesetek je­lentőségét sem szabad leki­csinyelni. Ezt az álláspontot tükrözik az üzemi baleset- védelmi intézkedések is. Az egyéni védelem hatáso­sabbá tételére szigorítják az előírások betartásának ellen­őrzését, s megszegésük ese­tén a felelősségre vonást. A tapasztalatok szerint a do'go- zok nem mindig tartják be a szükséges védelmi előíráso­kat, ezért 1977. januárjától átszervezik a munkavédelmi őrhálózatot, minden csoport­nak saját munkavédelmi fele­lőse lesz. Továbbra is rendszeresen megtartják a negyedévenkén­ti munkavédelmi szemlét, Sikeres ismeretterjesztés A Salgótarjáni Kohászati brigádtagoknak is. kulturá- Uzemekben nagy népszerű- lis vállalásaik teljesítéséhez, ségnek örvendenek a dolgo- Ebben az évben, az önálló zók általános műveltsége TIT-szervezettel rendelkező emelését célzó ismeretter- vállalatnál százkilencvenöt jesztő előadások. Az étkező- előadást tartottak. Sikereik- si idők alatt tartott, az élet re jellemző, hogy a hallgatók szinte valamennyi területét száma megközelíti a hétezer­felölelő kérdéseket megvita- nyolcszázat. A népszerű is- tó, rövid tájékoztatók segít- meretterjesztés programját séget nyújtanak a szocialista jövőre tovább gazdagítják. Már az ünnepekre készülnek Az 1976-os év utolsó hó­napjában járunk. Ilyenkor megsokszorozódnak a gondok, ki-ki mérlegeli magában, mit csinált jól, mit rosszul. A termelőüzemekben is készül­nek az év végi számadások. Sikerült-e hozni a kitűzött tervet, miben volt lemaradás, s ha volt, sikerült-e mind­ezt behozni az év végi hajrá utolsó heteiben. A Nógrád megyei Vendég­látó Vállalat salgótarjáni cuk­rászüzemében is elkezdődik az év végi hajrá. Igaz, kissé lemaradtak a tervteljesítéssel, de nem azért, ök az ünne­pekre készülnek. Mint Ko­vács Jenő, a cukrászüzem vezetője elmondta, december 6-tól áttértek a három műsza­kos termelésre, hogy az ün­nepek alatt cukrászsütemé­nyekben és egyéb finomság­ban ne legyen hiány. •— Mintegy háromezer da­rab félkész tortakarikát és mintegy ezer csomag vaj- és csokoládékrémet készítünk. Ezen felül közel húsz mázsa egyéb süteményt szállítunk az üzletekbe. Főleg Salgótar­jánban kerül a vásárlók asz­talara a sok finomság, de ®UÍll ltunk a ceredi ÁFÉSZ­Laczkó Mária III. éves és Forgács Erzsébet I. éves cuk­rásztanulók munka közben. nek is. Sajnos, létszámgon­dokkal küzdünk, de igyek­szünk minden igényt kielégí­teni. Az ünnepekre ötven­hatvan féle süteményből vá­laszthatnak a vásárlók. — bábéi — ahol feltárják a technológiák balesetveszélyes elemeit, s megteszik az elhárításukhoz szükséges intézkedéseket. Havonta rendszeresen sor kerül a balesetvédelmi okta­tásokra íSh ahol a közelmúlt­ban vásárolt diavetítővel és a szükséges oktatófilmek használatával teszik az előadá­sokat még hatékonyabbá. Min­den dolgozó köteles négy- évenként biztonságtechnikai vizsgát tenni, s e vizsga nél­kül senki sem tölthet be ve­zetői munkakört. Az idén bevezetett baleset- védelmi újítások jelentősen csökkentették a baleseti ve­szélyt. A felszerelt vészleál­lítók, védőburkolatok, a lég­szennyezést csökkentő légzu­hanyok mind a munka biz­tonságát növelték. Mindezek az intézkedések a munkavé­delem további erősödését biz­tosítják, s azt, hogy a ter­melés további növekedése, az újabb technológiák beve­zetése ne vonja maga után a balesetek számának növeke­dését. A mély vízbe hajított kő egyre szélesedő, s ere­jét vesztő gyűrűket va­rázsol a felszín sima tükré­ből, s rövid idő múltán is­mét elcsendesül a víz. A mederben megnyugszik az élettelen kődarab. S mi van akkor, ha az egyetemet fris­sen elvégzett ifjú szakem­bert dobják „mélyvízbe”? Többek között erre a Kér­désre is válaszoltak a fiatal, termelőszövetkezetekben dol­gozó agrármérnökök, gé­pészmérnökök, kiket a salgó­tarjáni járási hivatal veze­tői invitáltak a minap rend­kívüli beszélgetésre.. — Az ilyen találkozóknak nincs még hagyománya ná­lunk, de szeretnénk azzá tenni — mondta Molnár Pál, a hivatal elnökhelyettese. Miért is gyűlt egybe ti­zenkét egyetemet végzett szakember? Tudott dolog, hogy a salgótarjáni járás közös gazdaságai a ked­vezőtlen termőhelyi adott- ságúak közé soroltak. Nem mondható, hogy e körülmé­nyek vonzóak a szakembe­rek számára. Ahhoz viszont, hogy az adottságokhoz ké­pest minél nagyobb hoza­mokat, jövedelmet érjenek el, nagy szükség van a hoz­záértő, tanult emberekre. S ha már életük első munka­helyéül a járás tsz-eit vá­lasztották, annyit legalább megérdemelnek, hogy kötet­len formában elbeszélget­hessenek közös dolgaikról. — Két hétig lézengtem a karancslapujtői gazdaság­VISSZATEKINT \ • a népi ellenőr — Hát akkor. i i jó pihenést Pista bácsi! — mondták a munkatársak, s dr. László Ist­ván, a Nógrád megyei Népi Ellenőrzési Bizottság nyugdí­jas elnöke meghatottan elin­dult a lépcsőn lefelé. Léptei­nek zaját magába szippantot­ta a szőnyeg. A fordulóból akaratlanul is visszapillantott a csendes folyosóna. ★ Élete regénybe kívánkozik. Egyházasgergén született 1914-ben. Apja hol a bányá­ban, hol a mezőn kereste a boldogulást, a családnak ke­nyérrevalót. A fiát gimnázi­umba adta Balassagyarmatra, mert szerette volna. hogy többre vigye. Amikor elvégez­te az iskolát, úgy vélte, övé a1 világ. Biztos, állami állás­ra pályázott, de hiába. Némi segítséggel a salgótarjáni öb­lösüveggyárba került. Volt térmunkás, behordó, csiszoló, gépkezelő. Választásra nem akadt lehetőség. Füle szinte itta az öreg munkások me'.eg szavait. Rajtuk keresztül ke­rült kapcsolatba a munkás- mozgalommal. Nem tudta, csak érezte, hogy kommunis­ták mellett emelgeti a nehéz anyagot. S mert kegyvesztett lett a főmérnöknél, újabb munkahely után kellett néz-, nie. Beosztották a mihály- gergei jegyzőségbe, majd át­irányították Nógrádmegyerbe, ahol a felszabadulás érte. Hozzálátott a helyi nemze­ti bizottság szervezéséhez. Tűzbe hozta az új világ épí­tése, s ezek ia lángok fénye­sen lobogtak később is. Él­tették. melegítették környeze­tét. László István az állam- igazgatás szerelmese lett, s hogy örült, amikor 1948-ban közigazgatási tanfolyamra küldték Budapestre. Ekkor nem gondolt arra. hogy egy időre búcsút mond az annyi­ra szeretett Nógrádnak. A ceglédi járási tanács elnöke lett. („Később szóltak, hogy So­mogy megyébe kell utaznom. Én leszek a megyei tanács új elnöke. Számomra ismeretlen vidéken, új arcok között kezdtem munkához. Akkor is nagy dolgok történtek. A me­gye iparosítását kezdtük, foly­tattuk a mezőgazdaság átszer­vezését. Nem felejtem el, az egyik országos vezető meglá­togatott bennünket, s ezzel kezdte: ha Latinca Sándor tudná, milyen állapotban vannak a szövetkezetek So­mogybán, mefordulna a sírjá­ban.... Mem akadt egyetlen nyugődt percem az ott töltött tíz év alatt.”) A kanyargó életpálya követ­kező állomása a Nógrád me­gyei Népi Ellenőrzési Bizott­ság elnöki tisztsége. Hívták haza, s örömmel mondott igent. Nem szakadt el addig sem a szűkebb hazától. Gyak­ran járt haza Gergőre. S megmaradt annak, aki volt: Pistának, Pista bácsinak. Szé­pen csillogott a Dráva, a Ba­laton, de az Ipoly, az mégis­csak más, s még a Dobroda- parti füzek is kedvesebbek... („A népi ellenőrzés megala­kulásától részt vettem a mun­kában. Somogybán is sokat támaszkodtunk a bizottságok­ra. Tudtam, mit várnak tő­lünk... Mondogatják: a népi ellenőri feladat népszerűtlen. Nem értek egyet vele. Soha nem a becsületes dolgozókkal gyűlt meg a bajunk, hanem a társadalomnak azt a kis ré­szét ítéltük el, akik a többiek kárára próbáltak jogtalan előnyökhöz jutni. Ami mun­kánk csak számukra népsze­rűtlen...”) A NEB-elnöknek sok arcát ismerték. A tanácskozásokon komoly, lényegretörő szavai terelték az asztal körül ülők gondolatmenetét. Látták -t szenvedélyesen beszélni. s mosolyogni, midőn kitünte is­seket nyújtott át. S volt gond­terhelt is, hiszen gyakran még éjjel is azon törte fejét, mi­ként lehetne hatékonyabb, színvonalasabb a népi ellen­őrzési munka. („Nincs annál nagyobb öröm, mint amikor egy-egy vizsgálatot követően azt mondja az érintett vállalat vezetője: köszönöm a segítsé­get! S ez valamennyi népi el­lenőrnek szól. Mert nem a felszín érdekel bennünket. Az apró. könnyen kiküszöbölhe'ő hiányosságok. Ki az, aki nem hibázott még? A dolgok mé­lyére igyekszünk nézni, s ide­jében figyelmeztetni. Nagy­részt a jókor végzett elemzé­sünknek köszönhető a mcgye- székhely lakásainak gázzal való ellátása is. Vagy vegyük a megye háztáji gazdaságai­nak fejlesztését. Többek kö­zött a mi hasznosítható ja­vaslataink is közrejátszottak abban, hogy a szövetkezetek nagyobb támogatást adnak a korábbinál...”) Nemrégiben egy többgyer­mekes család kereste fel. Se­gítséget kértek lakásépítés­hez. Levélben elintézhette volna a dolgot, ha átadja az ügyet az illetékes tanács­nak. De nem azt tette. Sze­mélyesen járt el az OTP ve­zérigazgatójánál is. hogy elő­nyös hitelfeltételeket szerez­zen a rászorulóknak. Mert a népi ellenőrzés te­kintélyét így is lehet növelni! Visszakapja tekintetét dr. László István a folyosóról. Ügy érzi, mintha kavargó emlékei nyugtalanítanák. Nem készült a nyugdíjasé vekre. Most villant fel életében elő­ször a kérdés: holnap mit csinál? Járja a természetet, vagy hobbyt keres magának? Elhessegeti a hűtlen gondo­latokat, mert felötlik benne, akad néhány társadalmi meg­bízatása, s még bejár rövid ideig a bizottságra is, ha igényt tartanak tapasztalatára. Hiszen csak a munkahelyé­től búcsúzott. A munkától soha nem tudna megválni. Szabó Gyula Mélyvízben ban. Budapesti vagyok, fele­ségemmel együtt érkeztünk. A Hlavacska Gyuszi, évfo­lyamtársam javasolta a téeszt. Aztán beszéltem az elnökkel. Különösen a há­rom és fél ezer forintos kezdő fizetés csábított. Kap­tunk lakást is — sorolja Szá­lai Péter, a lapújtői tsz ál­lattenyésztési ágazatvezető- je Ö is azok közé tartozik, akit a „mélyvízbe” dobtak. — Meg kellett tanulnom „úszni” jegyzi meg tréfásan, s a mellette ülő Hlavacska Gyulával összenéznek. Egy­más mellett a lakásuk is. Tehát a kezdet-kezdetén akadt már szál, ami a tsz- hez fűzte. — Távlat? — Az ember ilyenkor még az utat keresi, öt—nyolc év­re terveztem ittlétemet. Ideiglenesen. Aztán meg­látjuk ... mondja diplomati­kusan. A karancslapujtői ter­melőszövetkezetben har­minckettő az egyetemet, főis­kolát végzett szakemberek száma. Közébük tartozik Radván Mihály, növényter­mesztési ágazatvezető. Mi a véleménye a pályakezdők fo­gadásáról? — Nincsenek illúzióink. Nehéz körülmények köze­pette kellett munkába áll­nunk. Kezdődött az új öt­éves terv, a gazdaság egye­sülés után állott. A régi ve­zető két hete, hogy elment. Az ember elvárta volna, hogy legalább bemutassák beosztottjainak — mondja. Pocsai Istvánnak, a kazári termelőszövetkezet szolgál­tatóágazat-vezetőjének más gondjai vannak. — Nem voltak közbeeső állomások. Azonnal a leg­nagyobb feladatokat kap­tam. Tőlem várták: fegyel­mit adjak azoknak a dolgo­zóknak, akik korábban is ugyanazt a gondatlanságot követték el. Jó a hely, nem panaszkodhatom. Megsze­rettek a helybeliek is. Kis­újszállásról jöttem, az Alföldről. S egyelőre nem bántam meg — magyarázza. Ahány tsz, annyiféle a kezdő szakemberek problé­mája. Az ifjúkor velejárója talán a hiányosságokra való túlzott érzékenység. Tamás László, a homokterenyei gazdaság gépészmérnöke a szociális körülmények javí­tásának hiányát vetette fel. Kissimon Győző, a ceredi gazdaság növényvédő mér­nöke szavaiból kitűnt, rop­pant érzékeny a környezet történései iránt. NemcsaK ő van így, általában a többi ifjú szakember is. Mert az egyetem az életre nem ta­nít, csak a szakmai ismere­teket biztosítja. S, hogy mit vár a gyakorlatban, arra nem ad választ. — Gond a dolgozók étkez­tetése. Nyáron megoldják, télen miért nem tudják? — kérdezi. Társa, Inokai Ba­lázs, erdészeti ágazatvezető hozzáteszi rögvest: — A feleségem gyógysze­rész. Nemrégiben mondta, mennyi a faluban a gyo- morbetegek aránya. A rend- szertelen étkeztetés miatt. E témák már túlhaladják a közvetlen munkahelyi problémákat. Másról van szó. arról, hogy a fiatal szakemberek kezdik magu­kénak érezni a gazdaságot, az első pillanattól fogva. Nem könnyű a fiatal szak­emberek dolga. Először har­colni kell, hogy elfogadják őket a munka irányítójának, az emberek meghallgassák tanácsaikat. Azután küzde­niük kell néha a vezetőkkel is. Hiszen ők már a leg­újabb módszereket tanulták, s azokat szeretnék hasznosí­tani. S ha jön a „mélyvízbe” dobás ? N em kell különösebben félteni őket. Igaz, job­ban esne a kezdeti atyáskodás, de megtanultak ők „úszni'’ is! Nem éviekéi­nek, gyorsan haladnak a cél felé. Kiváltképp, ha le­hetőséget is kapnak rá! Sz. Gy. NÖGRÁD - 1976. december 21., kedd 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom