Nógrád. 1976. december (32. évfolyam. 284-309. szám)
1976-12-17 / 298. szám
A munkásművelődés a pártmunka szerves része Nem bízfos, Sic- uy ices Az elmúlt évek során a pártszervek és alapszervezetek megkülönböztetett figyelmet fordítottak a közművelődésre, a munkások műveltségének gyarapítására. Az-MSZMP KB 1974. márciusi határozatának megjelenése után tervszerűbb, folyamatosabb lett ez a munka. A salgótarjáni járásban a nehéz- és köny- nyűipari üzemekben, a szénbányáknál gonddal, körültekintéssel dolgozták ki sajátos feladataikat. Figyelemre méltó a tanácsi, a tömegszervezeti, mozgalmi és a gazdasági szervek ez irányú törekvése is. E tevékenység eredményeként nőtt a rendszeresen művelődök tábora, erősödtek a szocialista kultúra pozíciói. A gazdasági építőmunka mellett a kulturális nevelő munka is mindinkább a pártmunka szerves részévé válik. Ez a magyarázata, hogy a közművelődés-politikai határozat a salgótarjáni járásban is jelentős társadalmi erőket hozott mozgásba, késztetett cselekvésiéi. Együtt a munkásokkal Az elmúlt években jelentős szemléletbeli változás következett be a tanulás, a művelődés megítélésében, amely kedvezően éreztette hatását a politikai munka gyakorlatában is. E változás összefügg azzal, hogy az új üzemek letelepítése, a bonyolult technológiai feladatok megoldása, a na|;y teljesítményű gepek kezelése, a termelési célkitűzések maradéktalan biztosítása nagyobb szakmai tudást, hozzáértést követeltek. Az üzemekben, a gyárakban és a bányákban egyaránt javultak a művelődés feltételei. A munkások körében — a szocialista építés követelményeinek megfelelően — nőtt a rendszeresen művelődök tábora. A munkások túlnyomó többsége politikai oktatásban vesz részt. Ugyanakkor meggyorsult és szervezettebbé vált a szakmai képzés és fellendült a fljlnőttoktatás. Az elmúlt két esztendőben a járás munkásai közül mintegy nyolcszá- zan fejezték be az általános iskolát és csaknem ötszázan szereztek szakmunkás-bizonyítványt. Az üzemekben szervezett TIT-előadások és munkásakadémiák igán népszerűek, több ezer hallgatójuk van évente. Növekedett a munkások érdeklődés« a' kiállítások, művészeti rendezvények iránt is. Néhány üzem, a helyi tanáccsal összefogva kezdeményezte a bejáró munkások művelődési feltételeinek javítását. Arra törekszenek, hogy a lakóterületen elevenebb, tartalmasabb munka bontakozzon ki a munkások művelődési lehetőségeinek megteremtéséért, a szabad idő célszerűbb hasznosításáért. Jól példázzák ezt a nagybá- tonyi bányász kulturális napok. a homokterenyei közművelődési napok, a ceredi kul~ turális napok rendezvénysorozatai. a szocialista brigádok kulturális vetélkedője. Mindezek a művelődési formák, folyamatos kulturális nevelő munkával párosulva alkalmasak lehetnek arra, hogy egyre szélesebb munkástömegeket. egyre több munkáskollektívát buzdítsanak az önképzésre, a folyamatos művelődésre, a szabad idő célsaerű kihasználására. Munkás közéleti ég A munkásművelődés fejlesztése, feltételeinek állandó javítása nem öncélú tevékenység. Erősíti a munkásosztály politikai vezető szerepét, segíti a szocialista demokratizmus szélesítését, továbbfejlesztését. Az elmúlt években a párt-, a tanácsok, a tömegszervezetek és mozgalmak testületéiben megnőtt a munkások száma. A testületi tagok felkészítése, a tisztségviselők képzése felelősségteljes munkát követel a pártszervezetektől, a tanácsoktól, a tömegszer vezetéktől és a mozgalmaktól egyaránt. A szocialista brigádok kulturális tevékenysége, az eszmei-politikai nevelő munka fokozása, a közéleti jártasság, a munkások társadalmi, politikai aktivitásának egyik fontos előfeltétele. Az MSZMP XI. kongresz- szusa e vonatkozásban kiemeli: „A fő feladat, hogy az elért eredményekre építve tovább erősítsük a közművelődés világnézeti hatását, növeljük a társadalom tagjainak politikai műveltségét. Fordítsunk különös gondot a munkásosztály tudatának gazdagítására, kulturálódására. Érjük el, hogy mind többen folyamatosan művelődjenek, vegyenek részt általános és szakmai oktatásban, továbbképzésben, önképzésben.” Hogy mind többen legyenek olyanok, akik szóban és cselekedetben, alkotó módon foglalnak állást a párt politikája, a fejlett szocialista társadalom mellett, és becsülettel teljesítik a rájuk háruló termelési feladatokat. \ Termeié*, művelődés A közművelődési határozat gyakorlati tapasztalatainak elemzése során a pártszervek, az alapszervezetek szinte mindenütt megállapították, hogy nagyobb felelősséggel kell segíteni a munkásművelödést. Hiszen a gazdasági munka, a termelés és a kultúra nem jelent egymástól eltérő, különálló feladatot. A gyakorlatban szoros kapcsolat van a munka és művelődés, a művelt munkás és a hatékonyabb termelőmunka között. Természetesen ezt ma még nem mindenki értelmezi, látja így. Vannak, akik azt vallják, hogy aki dolgozik, nem ér rá tanulni. Néhány gazdasági vezető a termelés mellett alig látja a művelődés jelentőségét. S akadnak olyanok is, akik a statisztika bűvkörében élnek. Akik csak azt vizsgálják, hogy hány könyvet, újságot, folyóiratot vásároltak, hány előadást tartottak, hány forintot használtak fel a kulturális alapból egy-egy gazdasági egységben. Arra már kevesebb gondot fordítanak, hogy mindez milyen hatást gyakorolt a közösségre, a munkásokra. A változó szemlélet hogyan hat vissza a termelésre, a kitűzött feladatok maradéktalan teljesítésére? Sokféle érv, tapasztalat bizonyítja. hogy a fejlett szocialista társadalom gazdaságépítő tevékenysége elképzelhetetlen a tervszerű munka, a folyamatos képzés, a termelés és a művelődés egysége nélkül. A társadalompolitikai, gazdaságpolitikai és iarmelési feladatok mind 'képzettebb vezetőket, munkásokat követelnek. Meg kell tehát ragadni minden olyan lehetőséget, amely elősegíti a hatékonyabb termelőmunkát, a munkások közéleti tevékenységét. A XI. pártkongresszus szerint: „Társadalmunk olyan szívonaiú és hatású ideológiai, kulturális és közművelődési tevékenységre tart igényt, amely tudatosabban formálja az emberek szocialista gondolkodását, eszmevilágát.” Mindenekelőtt a munkások szocialista gondolkodását. Dr. Szomszéd Imre a salgótarjáni járási pártbizottság titkára Sokat írtak és beszéltek már a giccsről, míg csaknem áldozatul esett a herendi porcelán és a kalocsai festeti tányér, a virágos, díszes lábas a festett üvegpohár, már-már Zala György szobrai a Hősök terén, vagyis: túlzóink a túr- dővízzel együtt kiöntötték volna a csecsemőt is. Közben pedig divatja jött Mészöly Géza és Brocky Károly alföld: tájainak, a herendi porcelán- madarak exportunk javát képezik, lábasainkra ismét felkerültek a virágok. Nem a látható valóság ábrázolása a giccs, nem a virág a lábason, vagy a faion, még nem is a régi gobelinek utánzata gépen szőtt fal védőn Lehet persze ez is. A ’iccs kérdése nem egyszerű. A svédeknél törvény tiltja, hogy kirakataikba svéd gics- cseket tegyenek, tesznek hát németet, angolt, mindegy. De Velence tiszteletet Kiváltó Szent Márk terének környéke nem a giccs crgiája-e; csicsás, csillogó gondolákkal, üveggalambokkal? S ha átlépünk a francia határon, a spanyol autósztráda mellett, nem a nagyszerű spanyol kerámia torzait látjuk-e? A giccs elöntötte a világot. Szu- karno képtárának két kötetben megjelent albumában az ötvenes években, selyem kötésben ott volt minden, amit a giccs lomtárába süllyesztenénk. De maradjunk a saját portánkon. Joggal és indokoltan kezdtünk hadjáratot a giccs ellen, de a giccs minden intézkedés ellenére előretört, elöntött bennünket, s elöntötte a 'világot. A giccs terjed, mint a dudva, nehéz meghatározni, ezért üldözzük hát inkább az érzelgősséget, az olcsó megalkuvásokat, a kispolgári hazugságot, a giccs bennünk gyökerező okait. Mindenkiben van hajlandóság a giccs valamiféle megnyilvánulására. Ezt talán könnyebb lesz kiirtanunk. Vagyis: a nagyszerűen megformált, kifestett madárka a maga idejében a herendi porcelán remekműve volc, de értelmetlen holmivá lett napjainkban, vitrinekben. Ezért nem a porcelán a felelős. A holmik ellen kell küzdenünk. A fölösleges, használhatatlan, csak a rangot, státust jelentő jelképek ellen. Más a Csárdáskirálynő, mint operett, és megint más a porcelánfigura — mondta Gorka Géza, neves keramikusunk. — Az operett a maga nemében klasszikus érték, a porcelán történetében pedig erőlteted. hamis. Operettnek jó, porcelánnak rossz. Álmainkban olyan ízléssel körülírható lakások tűnnek fel, mint voltak a polgárság biedermeier otthonai, volt Berzsenyi Dániel niklai háza. vagy Kisfaludy Sándoré Sümegen. De alföldi mezővárosainkban is találhatunk az első világháború tájáról való házakat, ahol a nagykaputól, az ereszcsatornákig, a bútoroktól, a kályhákig, az evőeszközöktől a fali tékákig egyazon stílus határozta meg a formát — a népi szecesszió. Egységes stílusban született otthont, mint a .népi építészetben, ma hiába keresnénk. Azt mondtuk, hogy ami a maga helyén betölti feladatát, kimozdítva onnan, nem megfelelő helyen gíccsé válhat. De, hogyan élhet ezekben a mi lakásainkban egymás mellett a bukovinai szőttes, a nádudvari csöcsös korsó a kalotaszegi bokály, a biedermeier szekrény, a német kávéfőző a szocializmus jegyében? És mégsem váltak giccsé. Hiszen ezek már régen nincsenek eredeti helyükön ? Valahogy úgy, ahogy Le Corbusier, századunk nagy építésze lakott átöröklött bútorai között. Ezek az öreg bútorok épp úgy szolgálták Le Corbusier kényelmét, mint, ahogy a szőttesek és kávéfőzők jelentik a mai ember kényelmének, ízlésének, igényének kifejezéséit. Ha egy népi művészetből leledzett korsót, egy hutakész üveget, vagy éppen szu- székot, szökrönyt, festett tékát, tulipános ládát, almáriomol teszünk otthonunkba; ez nem valamiféle népieskedésrő! árulkodik, hanem arról, hogy felfigyeltünk a népi kultúra évezredeken át kialakult szerkezetes tökéletességére, ornamentikájának a tárgyakkal szorosan összefüggő egységére, vagy éppen a polgári lakáskultúra nagyszerű eredményeire. És már itt vagyunk a mában, amikor az anyag és a forma, a díszítés és a tartalom egységét keressük, hogy tárgyaink őszinteségére, a tartalom és forma egységére figyelmeztethessünk. Természetesen ezek is émelyítők lehetnek, értelmetlen túlzsúfoltságban, s feladat nélküb holmivá válhatnak. Más a múzeumi raktár s más a lakás. Minden olyan törekvés mely a házgyári lakások egységes formáját, ízlését hangsúlyozza, sokszor végig nem gondolt okoskodás. Ahány lakás, annyi méret, annvi lehetőség arra, hogy berendezkedjünk. S bezsúfolódik ezekbe a lakásokba minden, amit hazulról hoztunk, amit mi szereztünk, ami -mi vagyunk emlékeinkben, igényeinkben, és így együtt sokszor igen vegyesen. Egy feltétlen parancsnak kell engedelmessed nün k: semmi fölösleges holmi ne terhelje környezetünket. Nem azért, mintha a fölösleget se tudnánk elviselni, de semmilyen köi'ülmény között ne tessünk másnak, mint amik vagyunk. Tükrözze környezetünk a mi legbensőbb valónkat, igazunkat. Mint, ahogy Berzsenyi Dániel háza őmaga volt, Niklán. De Babi*s otthona se volt más Szekszárdon. Kisfaludy Sándoré sem Sümegen, Madáché sem Sztrego- ván, mint amit ők jelentenek számunkra, egyszerűségükben, hazug sallangok, mást mutatni akaró külsőségek nélkül. Bármilyen körülmény között élünk, ne akarjunk környezetünkkel másnak látszani, mint amik vagyunk Semmilyen tetszelgési vágyért ne viseljünk el környezetünkben olyan tárgyat, ami valójában, csak holmi, és nem szolgálja mindennapjainkat Persze, ezek lehetnek lelkünk tükrei, épp úgy, mint kényelmünket szolgáló bútoraink. Kinek környezetében ne lenne olyan fölösleges lom, amit nyomban ki ne selejtezhetne? Ami a helyén van, ami nem fölösleges holmi, aminek szerepe van életünkben, azt tűrjük csupán. Eredményes lehet a harc a giccs ellen, ha igazabb énünkért harcolunk, amelyik eleve tiltakozni fog a hazugságok ellen. Koczogh Ákos Mezei András: Anyám ölelhetem még kis fejét, töppedt haját, Még láthatom kék szemében a mész-fehér, az üres, végleges szobát, Műemléki kamarakiállítás Salgótarjánban Mai tévéajánlatunk 21.35: Téli könyvvásár, 1916. Az irodalomkedvelő tévénézőknek talán már képernyőről is ismerős lehet a Téli Könyvvásár és az Ünnepi Könyvhét címfelirat, hiszen immár tizedik alkalommal. 1971 óta, évente kétszer, decemberben és áprilisban láthatják a televízió ajánló műsorát. Alkotó gárdája a mai napig változatlan: Farkas Katalin szerkesztő, Mihályfy Sándor rendező és Kecskés László operatőr neve összeforrott már ezekkel az adásokkal. Ez a mostani műsor kicsit „jubileum” is számukra. Elsősorban szépirodaimat mutatunk-be. mondja a szerkesztő, . mert tematikánk ösz- szeállításánál dramaturgiai szempontok is kötnek bennünket, s végül ez a műsor az irodalmi osztály munkája. A szépirodalmi termésből egy gyűjteményes munkára hívjuk fel a figyelmet — folytatja a szerkesztő. — A túlélés iróniája címmel jelentette meg az Európa Kiadó a mai román kisregények válogatását. A címadó novellát mutatjuk be a nézőknek, szerzője Mihai Sztojan. Thomas Mannt hozza emberközelbe Katiia Mann: Emlékezéseimben. Gondolatait Bulla Elma tolmácsolja; felidézve a Varázshegy Madame Chauchat- ját. / Figyelmet érdemlő kamara- kiállítást nyitottak meg Salgótarjánban, a Bolyai János Gimnázium Derkovits Gyuláról elnevezett .iskolagalériájában. A tárlat a magyarországi műemlékvédelem néhány kimagasló teljesítményét mutatja be, a teljesség igénye nélkül. Ez utóbbi megjegyzésünket azzal egészítjük ki, hogy a kiállítás még csak vázlatosan sem képes ismertetni a hazai műemlékvédelem jelenkori eredményeit, tekintettel arra, hogy rendkívül gazdag és hatékony tevékenységi formáról van szó. Igaz, a kiállítás nem is ezzel a szándékkal lép fel. Csupán ízelítőt kíván adni műemlékvédelmünk sikereiből s felhívja a figyelmet a műemlék- védelem eredményeire, ha úgy tetszik, „hasznára”. Ezen túl, természetesen, alkalmasak arra is a kiállított tablók, hogv mind szélesebb körben kedvet csináljanak műemléki kincsünk kiemelkedő emlékeinek meglátogatásához, elmélyültebb tanulmányozásához. Ezen emlékeink egy része az európai műemléki kincs szerves részét ielenri. amelyre méltán lehetünk büszkék. A kiállítás méreteiben kicsi, mindössze tizenhat tablóból áll. A tablók a felszabadulás utáni műemlékvédelmi munkáról, a szocialista műemlékvédelemről vallanak. A római kori emlékeket a magyarországi középkori, valamint újkori állomány néhány kiemelkedő részét mutatják be. Egyúttal érzékeltetik azokat a módszertani irányokat is, amelyek jegyében a hazai műemlékvédelem dolgozik, a nemzetközi műemlékgnr.do- zás számára is értékelhető tanulságokkal. A hazai műemlékvédelem talán legjellemzőbb tulajdonsága okfejtő jellege, dialektikus szemlélete. A kamaratárlat ugyanakkor a tárgycsoportok széles skáláját is jelzi, várakat, kastélyokat, középületeket (köztük egyháziakat), a népi építészet emlékeit vonultatja fel, különös tekintettel a műemlék- védelem eszmei funkcionális, valamint ismerettenesztő és idegenforgalmi szempontjaira. A hangsúly a haladó hagyományok tárgyi emlékeinek ápolásán, közmüveiődesi eszközökkel történő népszerűsítésén van. A 104 éves intézményes magyar műemlékvédelem történetében a leghatékonyabb szakasz kétségkívül az 1945 utáni időszak. Az Országos Műemléki Felügyelőség 1957- ben alakult meg s műemlékeink feltárásában, megóvásában, helyreállításában hatalmas munkát végzett. Talán nem érdektelen, ha néhány — általánosságban esetleg nem ismert — adatot is közlünk. Magyarországon jelenleg több mint nyolcezer műemléket tartanak nyilván. Közülük 1874 elsőrangú műemlék, 5208 műemlék jellegű, a többi városképi jelentőségű és népi építészeti emlék. Számos történeti együttesünk is van. Hogy csak néhányat említsünk, például a budai vár. Eger, Esztergom, Kőszeg, Sort ron belvárosa, Szombathely. Pécs, Székesfehérvár, Vác. Veszprém, Műemléki rom 410 (Nógrádban mintegy 40), védett kastély 530 (Nógrádba i, csaknem 40) van az országban. Egyébként Nógrád megyében mintegy 300 műemléket számolunk, közülük körülbelül félszáz kiemelt műemlék. Gazdagok vagyunk tehát — ha nem is a leggazdagabbak —, s bizony ennek nem is mindig vagyuns tudatában. Az utóbbi időben sok fontos műemléki feltárás foly; Nógrádban, s a feltáró tevékenység a jövőben is folytatódik. A kiállításon néhány nógrádi képpel is találkozunk, például Hollókőről, a szécsé- nvi kastély északi -lorruokza- tárói, a feltárt és kitűnően helyreállított nógradsáp: templomról. Ezt a tárlatot előszór októberben Kisterenvén mutattál: be. Az iskolagaléria Közönsége után a Lampart ZIM salgótarjáni gyárának dolgozói, ismerkedhetnek meg vele. Utána még több helységbe vándorolnak a tablóK. A kiállítást a Nógrád megyei Tanács műemléki albizottsága rendezte, az Országos Műemléki Felügyelőség tevéken v támogatásával. Dicséret illeti érte a rendezőket. Tóth Elemér 4 NÓGRÁD — 1976. december 17., péntek ahogy még néha kitekint a visszanyíló ablakon csupaszon, rezzenetlenül fiára itt bent — láthatom: végül á szeretet marad, uralván mint a rettenet a leépülő szervezet üveges idegsejtjeit, a féltéssel betöltve még mint szörnyű réseit az ég, az elme repedéseit. Vállát fogom. Mellettem ül. % Túllát a tárgyak üvegén, befele figyel a szeme. Korompelyhekben hull a hó, messzire néz, és semmire. Műiárgy másol alóli A Központi Múzeumi Igazgatóság felügyelete alatt működik a míí- tárgymásoló részleg. Sokféle kerámiáról, ötvösmunkáról, ékszerről készítenek másolatokat. Az, elkészült tárgyakat bíráló bizottság hagyja jóvá. A legkeresettebbek a Habán-edcnyek. Képünk a mű tárgymásoló üzemben készült. /
