Nógrád. 1976. december (32. évfolyam. 284-309. szám)

1976-12-17 / 298. szám

Elfojtott robbanások ÜLÜNK AZ APRÓRA SZA­BÓIT ebédlőben — másfél­szer háromméteres ha van — és elnézem őket. Van időm az arcok, mozdulatok tanul­mányozására, hiszen függet­lenül attól, hogy ki sebeseb­ben, ki meg mértéktartó las­súsággal kanalazza be a jó forró levest — egyszerre áll­nak fel a viaszosvászonnal bo­rított asztal mellől. Mondom, nem vagyok híján az időnek, hogy ne vessem emlékezetembe széltől-hótól- esőtől-naptól cserzett arcuk egy-egy jellegzetes vonását, ne rögződjön meg bennem két kanál közi mondásaik za- mata. Mert félre-félrehajolva a tányér mellől — bár azt mondják, magyar embernek nem szokása az étek közti be­széd—.azért el-elejtenek né­hány mondatot. Nem az ebéd kerül szóba: a munka, a munka, a munka. Igen, az vibrál még most is közöttük: amit elvégeztek, s ami hátravan még. És szin­te asztalbontásként, egyikőiük cifrát mond. — Nem elég, hogy egész nap ázunk-fázunk, most még hazafelé is gub­baszthatunk a havas esőben, a teherautó nyitott platóján! — És idegesen rágyújt egy ciga­rettára. getni, hogy megkapjam a ju­bileumi pénzemet — mondja mosolyogva. — Egy helyen töltöttem le munkáséveimet. Miként többen is a berceli kőbánya Lenin Szocialista Brigádjának tagjai közül... „Bányanyitáskor kezdte ki, itt a munkát, huszonnyolc éves voltam akkor. Most meg? Nekem is három évem van hátra a nyugdíjazásig. Higgye el, el sem lehetne zavarni már innen. Pedig, kemény dolog ez. Fogdmegszerszámok- ká'. dolgozunk, jó nehezekkel, ver az eső, a hó, arcunkba vág a szél.” (Herédi János.) „Én is 1952-ben jöttem ki a bányába, márciusban. Előt­te katona voltam, meg a földben dolgoztunk, hatan testvérek. Nem egyszer tizen­egy holdon vetettük el a ve­rejtékünket. .. Ideszoktam már. Néhány évvel ezelőtt, csak úgy önszorgalomból, megszereztem a hivatásos gépjárművezetői jogosítványt, lenne is lehetőségem bárhová elmenni, de nem teszem. Is­merem már a kövek minden raffináltságát — nehéz lenne nélkülük.” (Nándori László, negyvennyolc éves kőfejtő.) A BEJÁRATI AJTÓ „ , , , „ , ELŐTT ÖSSZETORLÓDVA Helvbenhagyolag dörmógnek állunk) s belebámulunk a rá valamit társai, mert hiába, hogy ide a kőbányához Bércéi tényleg nincs olyan rettentő messze, de azért mégis... — ígérték, megígérték, hogy mihelyst lehet, kisbuszt ka­punk. Csak ki tudjuk már várni — emeli fel szavát az öreg Peszegi. — Peszegi Já­nos egyébként, az. ötvenhét éves kőfejtő és fúrós. akinek nemcsak hogy a két fia, de a veje is a nógrádkövesdi kő­bányánál dolgozik. ' — Három kemény évem ran még a nyugdíjig. Keve­sebb is lehetne, mert nálunk is ioeos vn'na a nyuadíjked- vezménv! Ilyen munkát nem mindenki csinál meg... Késő került haza a fogság­ból. s kevéske fö’diüket dol­kinti havaseső-forgatagba. Unalomból, reggelije marad­ványait nem hazaviendő, sza- lonnázni kezd valaki. Ráné­zek, ő vissza rám. — Bemegy még. Tudja, itt nem lehet lekváros kenyéren élni. — Nem. Bizony nem — bólogatnak rá a többiek. — Volt olyan ember is egyszer közöttünk, aki egy nap alatt, a kőpakolásnál, egymaga megevett egy kiló húsz deka szalonnát. — És maguk? — Mi nem eszünk sokat, de tartalma van annak, ami a gyomrunkba kerül. Persze, falunk mi is szalonnát, de mellette ott még a jó hús­— Persze, volt aki elment közülünk. No, nem sokan, de mégis voltak. Nem bírták. Azt mondták ebből elég és más helyre elpályáztak. De a mag maradt.. . — Csak éppen öreg már... Ha néhány éven belül elmen­nek, márpedig így van, lesz-e utánpótlás? — Hát... — vakargatják fejüket — bizony kérdőjeles. Fiaink, rokonaink, hozzátar­tozóink közül is, aki idekerül, jobbára a gépekhez megy. Szerelőnek, vezetőnek, miegy­másnak. A fiatalok ki tudja, hogy vannak már a nehéz fi­zikai munkával... — Rát amikor én is kezd­tem — néz rám tétován Ker­tész László, olyan tekintettel, hogy mondja-e? Bólintok kér­dőn, s folytatja: — Pakoló voltam, fiatalon, majd’ tíz évig. Rámoltuk a követ a csillébe, akkor is. ha. oda­csípte hozzá kezünket a fagy. — És most? — Böl'.er-fúrós vagyok. A gépe 85 millió forintba kerül. Igen, ennyibe. Vigyázni kell hát rá rettenetesen. — Mondjam, hogy csupán egy hozzá tartozó kalapács 70—80 ezer forint, egy 3 mé­teres rudazat 10 ezer forint, egy korona 15—20 ezerbe ke­rül...?! Nem mond többet, de az ember megérzi: ilyen gépet nem mindenkire bíznak rá. — És a brigád? — Jól megvagyunk. Még ha alkalom volna is rá. in­kább elfojtunk magunkban minden belső robbanást. Mert néha felszikráznánk. — ÉS SOKAT DOLGO­ZUNK TÁRSADALMI MUN­KÁBAN. Két buszmegállót is építettünk már... kollé­gozta. De meg lehetett-e él- konzerv, a vastag téliszalámi. ni belőle? Bizony nem. 1952. márchi<! elsejével jött a ber­celi kőbányába. — Most már itt is mara­dok. Tudja, nem kell majd papírokat innen-onnan kére­És a libacomb, kacsahús... Tizenöt évvel ezelőtt ala­kult a Lenin nevét viselő brigád. Tizenketten vannak most: robbantómesterek, kő­fejtők, fúrósok. — És befejeztük a gánk házát is.. i — És voltunk színházban. De jó volt... Ezüstkoszorúsok. — Jövőre meglesz az arany! — mondogatják. Éles nyikorgással fékez előt­tünk egy zöldre festett ZIL. Karácsony György tlxenma nifag-eSlatfis az éu végi ünnepeken Az ÁFOR-tól kapott tájé- tását. Ennek megfelelően Bu- A készletekkel jól mega'a- koztatás szerint a .vállalat tá- napesten a folyékony tüzelő- pozott ellátás ellenére sem ....................................... .. . ,, , „. x felesleges óvatosság, ha a anyagot is árusító 64 ÁFOR- háztartások a hófúvások ide­töltőállomás közül 33 lesz ^ elkerülhetetlen átmeneti nyitva az ünnepeken, a va- utánpótlási zavarok áthidalá- sárnap szokásos rend sze- sára biztonsági tartalékot sze­rint, 17 kútnál pedig éjszaka reznek be. Az érvényes tüz­is a vásárlók rendelkezésére rendészeti szabályok szerint a állnak. December 24-én azon- lakásokban 50. a kertes házak ban már délután négy órakor fészereiben 600’liter, a pin­zárnak. Hasonló arányú ellá- cékben egy hordó háztartási fásról gondoskodnak vidéken, tüzelőolaj tárolható. A tüzé­ré tekintettel az ÁFOR or- ah0l az ÁFOR-töltőállomások- lőolaj-beszerzést egyszerűsítő szá «szerte felülvizsgálta a töl- nak. több mint a fele, mintegy házhoz szállítás az országban tőállomások munkaszüneti, 230 kút gondoskodik a szol- mintegy 300 elárusítóhelyen ünnepi és éjszakai nyitvatar- gáltatásról az ünnepeken. vehető igénybe. * rolótelepein, : továbbá a fino­mítókban és a különböző bé­relt tárolókban mintegy fél­millió tonna tüzelőolaj a kész­let, ami több mint egy hónap­ra jelent bőséges tartalékot, és az esetleges szokatlan hi­degben is megfelelő fedeze­tet nyújt az ellátásra. A december végi ünnepek­Meddig késik az intézkedés? Kozárdon, az egykori Kohut- kastéiy kertjében és környé­kén liúsz évvel ezelőtt par­celláztak. Felépültek a muta­tós házak. Nincs év azonban, amikor egy-két alkalommal ne árasztaná el a szidalom cs az átkozódás a környéket. En­nek oka pedig az. hogy egy- egy kiadósabb esőzés, tavaszi olvadás idején az itt lakók kénytelenek felcsapni vízi embereknek. A szennyes lé­ből nincs hiány ilyenkor a pincében.és a melléképületek­ben. De a kutakat is elsőként önti el. December 7-én éjjel ismét rosszul aludtak a Rákóczi ut­cában és a Vöröshadsereg út végén lakók. Az eső által el­olvasztott hóié zavarosan hömpölygőit alá a dombok­ról. Ezúttal ..szerencsére” csak az utcát tette tönkre. Mert volt valaki, aki meg­érezte a veszélyt, s a vizet egy szolid kis gáttal oda te­relte. Természetesen egy na­gyobb csőnél ez mit sem ért volna. Ennyit a sirámokról. A té­nyékhez tartozik még, hogy körülbelül húsz éve — az építkezéseket követő évben — tartott a tanács egy ilyen eset után helyszíni szemlét elő­ször. Azóta ezt már meg is ismételték. Csak éppen az In­tézkedés maradt el. És erre semmiképpen nem lehet ma­gyarázat. Legutóbb, mint hal­lottuk, tanácsi fórumon is­mét szóba került a tarthatat­lan helyzet. Azóta is nagy a csend. Két évtizednek elegendőnek kellett volna lenni a munká­ra. A felelőtlenség miatt ezt elmulasztották. Adják hát vissza a víznek azt. ami az övé! Az ölnyi földet. A töb­bi megmentése érdekében. k. g. Siket néni 96 éves Öregek napja Csecsén Az elmúlt években már ha- ecsegi Béke Tsz elnöke, Ka- gyománnyá vált, hogy minden zinczi János meleg szavakkal évben megrendezik az öregek köszöntött. Majd az általános napját Csécsén. A közelmúlt- iskola úttörői színvonalas mű- ban is ilyen felejthetetlen na- sorral tették felejthetetlenné pót rendeztek a helyi kultúr- a napot a vendégek számára, házban a falu idős, munka- A rendezvényhez anyagiakkal hozzájárult az ecsegi termelő- szövetkezet. A község legidő­sebb asszonya (özv. Siket Ist­vánná 96 éves) betegség mi­att nem vehetett részt a ren­dezvényen. Ezért a nőbizott­ság két tagja és két úttörő kislány a lakásán kereste fel, akik virággal és szerény a.ián- hatan jöttek el. akiket az dékkal kedveskedtek a falu Ecsegi községi közös Tanács legidősebb asszonyának, titkára, Gergely Imre és az (ruman) ÚJÍTOK a zim-ben Honfi Lajos szerszámkészítő még csak egy éve kapcsolódott be a mozgalomba, de már három újítását vezették be. A Komfort tűzhelyek alsó díszburkolatának rögzítéséhez ré­gebben három dolgozó három művelettel készített egy al­katrészt, Egyik újítása segítségével a műveletet ma már egy dolgozó végzi és egyszerre két alkatrészt gyárt. ban elfáradt lakóinak. A szer­vezésből és a rendezésből de­rekasan kivették részüket a helyi nőbizottsé.g és a Hazafi­as Népfront aktivistái, akik maguk készítette kis .meghí­vóval a zsebükben személye­sen keresték fel a községben élő 131 nyugdíjast. Kilencven­Ki hozza az ajándékot? Bacsa Tivadar technológiai csoportvezető három eve újít. Eddig kilenc ötlete valósult meg. A Boecker elektromos tűzhelyek bekötési utasításának hazai gyártásával évente 47 ezer forint tőkésimnort meg akarííást értek el. Az újító jelenleg egy — bevezetett — újításának továbbfejlesztésén dolgozik. Verébfej betűkkel írott gyermeklevél: „Kedves Télapó! Szépen kérünk. hozzál nekünk mindenfélét. Én Szabolcs vagyok, második osztályba járok. Ajtika, a kistestvérem négyéves. Ö . a Mérnök utcai óvodába jár. Ajtika perselyt kér és csokoládét. Én műanyag huszárokat kérek”. Idáig a gyermeki naív- sággal írott levél. Bizonyá­ra a szülők íratták, talán a várakozás izgalmának fokozására. Talán a gyere­kek kívánságainak kl- puhatolására. Bár ez utób­bit igen könnyű megtudni, hisz egy rövid séta az ün­nepi kirakatok előtt, s az apróságok maguktól is mondják, mi a szívük vá­gya karácsonyra, hús- vétra. A Mikulásról azt írja a lexikon, hagy a haj­dani szent Miklós püspö­köt nevezték így, aki iólel- kűségéről volt híres. De­cember hatodikán az ő ne­vében ajándékozták meg gyermekeiket a szülők. S ma is. Ki hozza az ajándé­kot a legtöbb családban a Télapó, karácsony, hús- vét ünnepén? A Télapó, a Jézuska, a nyuszi. Azon töprengek, ho­gyan is alakult ki ez a furcsa szokás, hogy a szü­lök más nevében adják át az édességet, a kisautót a focit? Minden ésszerű ne­velési elvnek ellentmond ez. Hiszen a szülő és 3 gyermek közötti jó kap­csolatnak fontos tartozé­ka az ajándék. A legszeré- • nyebbtől a madárlátta ke­nyértől, a csillogó-villogó játékcsodákig, a majd min­dennapos apró édességig. Legtöbb gyerek azzal sza­lad hazatérő édesanyja, édesapja elé: mit hoztál? S a puszi után alő is ke­rül valami. Ki hozza hát az ajándé­kot? Azt hiszem, okosabb, ha azt mondjuk: mi vet­tük neked, édes gyerme­kem, mert örömet akar­tunk szerezni. Azt ajánla­nánk, hogy még a vallá­sos családokban se mond­juk, hogy a Jézuska aján­dékai vannak a karácsonv- fa alatt. Miért ne a szülei gondoskodásának tudja őket, miért ne nekik kö­szönje meg? A materialis­ta világnézetet valló családokban pedig minden logikának ellentmond, hogy közbeiktatunk olran lényt, amely világfel fogásunk szerint nem létezhet. Gon­doljunk akár a Télapóra, aki fellebeg a bérház tize­dik emeleti ablakába, s elhelyezi ajándékait, ösz- szefér az ilyen idealista lény a materialista világ­nézettel? Mindenesetre a gyerek joggal gondolhatja, miért ne léteznének akkor manók, tündérek, boszor­kányok, óriások is? Problémát okozhat a gyereknek ünnepeink ket­tős jellege is. Magyaráz­zák el, hogy a Keresztény vallásban a karácsony. Jé­zus születésének, a húsvét pedig feltámadásának ün­nepe. De ma már a leg­több ember számára a ben­sőséges családi együttlét, a béke és a szeretet Unne pe. Ilyenkor a családtagok, rokonok, barátok megáján-* dékozzák egymást. Szá­mos népszokás is kapcso­lódik e napokhoz. Kará­csonykor a fenyőfaállítás, húsvétkor a bárány, sonka, tojás fogyasztása, a lo­csolás, a hímes tojások ajándékozása, és a gyere­keknek édességgel ked­veskedő nyúl meséje. A karácsov és a húsvél nemcsak ,a szereie* és a béke ünnepe. Sok neiyet. még a családi békétlenség forrása is. Ott anol a fia­talok, nagyobb gyerekek mást vallanak róluk, műit a szülők. Nem törvénysze­rű, hogy emiatt felrobban­jon a békés családi együtt­lét, hisz arra is számtalan példa van, hogy megértés­ben. szeretetben él egymás mellett az ifjabb és az idősebb nemzedék, holott vallási tekintetben hom­lokegyenest más a felfogá­suk. A türelmetlenség csak elmérgesíti a bajt. Ha úgy látjuk, hogy gyermekeink nem tudnak már hinni azokban a vallási tanok? ban. amelyekben a szülők fe'nőttek, nem szabad rá­juk erőltetni mindenáron. Hagyjuk, hadd menjenek a maguk útján, ne ke­rüljön ellentétbe az isko­lában tanult . és az otthon hallott világfelfogás. A. L | NÓGRÁD = 1976, december 17., péntek ^ 5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom