Nógrád. 1976. november (32. évfolyam. 259-283. szám)

1976-11-12 / 268. szám

Tizen- is huszonéves fiatalok alkotják az újonnan megalakult József Attila megyei Művelődési Központ népitánc-együttesét. A temperamentumos táncok elsajátításához sok-sok próbára, együttes gyakorlásra van szükségük. A technikai, virtuóz táncok hi­bátlan „eljárása” próbára teszi ügyességüket, akaratukat. Eredményes szerepléseikkel emelik egy-cgy ünnepség szmvonalát. Legutóbb a Ki mit tud salgótarjáni városi ver­senyén mutatták be produkciójukat. — kj — Fiimíevél Fi O 122 I U121 Hadd legyen ezúttal rend- — ideális feltételek mellett gálják és feladatuknak tekin­hagyó a filmjegyzet kezdete. — sokkal nagyobb prémiu- tik a negatív tendenciák el­len folytatandó harcot. A Prémium végén van ugyan egyfajta feloldódás (ha úgy tetszik, „megoldás”), a szavazás eredménye azon­ban egyáltalán nem emlékez­tet az ötvenes évek „hurrá- •1°~ optimizmusára”. A Prémium A kritikus szeretné egyik mot kaptak volna. De nem az emlékét felidézni, mely Szer- anyagiasság készteti őket til- gej Mikaeljan alkotásával tokozásra. (Mellesleg: nem is kapcsolatos. 1975. tavaszán egységesek az „akció” lebo- Kisinyovban, az össz-szövet- nyolításóban) Másról van ségi fesztiválon nagy érdek- szó. Potapovék komolyan ve- lődés mellett vetítették a szik a „Tiéd az ország, ma- Prémium-ot. A nézők tetszé- gadnak építed” jelszót, süket azzal juttatták kifeje- got tonnáinak arra, hogy be- olyan film, mely minden bi­zésre, hogy — tapsoltak. Többször is! Ami tudvalévőén leszóljanak a dolgok alakuló- monnyal sokáig él a néző em- sába. Tudatukban nem vá- lékezetében. Állásfoglalásra nem szokás. Tapsolni színház- lik mereven el egymástól az késztető, közéleti felelősség­bán,, operában, cirkuszban „enyém” és a „miénk” fogai szoktak: az elragadtatásnak ma. össze tudják egyeztetni a moziban másfajta „egyez­ményes jelei” vannak. Ez a saját érdekeiket a társada­loméval. S ezzel még nem is meglepő gesztus sok mindent elégszenek meg. Másokat is kifejezett. Például, hogy nagy meg akarnak nyerni tisztes­szükség van a közéleti kér- séges erkölcsi elveiknek. Füg­re buzdító mű, mely a szem­lélőt cselekvésre szólítja fel. Nem vezércikkek dagá­lyosságával agitál a kommu­nista világnézet mellett, ha­nem művészi példázatot ál­lít elénk korunk egyik hő­déseket felelősséggel és kri- getlenül attól, hogy az illető séről, a cselekvő munkásról. tikusan boncolgató filmek- magas re. Meg azt is, hogy a mun- sem. kásosztály lelkiismerete — hatalmas erő, mely formálja a valóságot, az életet, a gon­dolkodást, az erkölcsöt. És még azt is, hogy a jelent re­posztot visel-e avagy Megjegyzések a felnő!(oktatásról (I) Dolgozók általáé lVékony jelenség AZ ÖRVENDETES PEZS- a múlt évivel Meghökken- GES, amely az elmúlt évek- tőén alacsony a létszám a oen a felnőttoktatásban, -kép- ZIM-ben. ahol az úgyneve- zesben Nógrádban, ezen be- Veit Alapismereti l tanfo- iü! Salgótarjánban is bekövet- lyamon, a nyolcadik. , vala- kezétt, e tanévben mintha mint az ötödik-hatodik osz- némileg alábbhagyott volna, tályban összesen annyi hall- Nem állítjuk, hogy megtorpa- gató van. amennyinek egy osz­násró’ volna szó, maga a je- tályban kellene lennie, lenség azonban így is figyel- nak ideién gzemé'yesen met érdemel. Éppen azért, nogy ne váljon a számsze An­jár­tam a hőerőműben, ahonnan senki sem jelentkezett. Az ru csökkenés tendenciává, ötvözetgyárbár. az elmúlt évek- Mindenekelőtt a dolgozók ál- ben jó meggyőző munkát talános iskolájában lényeg- végzett a személyzetis. Ügy bevágóan fontos az, hogy ez tűnik azonban, e tevékeny- ne következzen be, hiszen ségében kissé egyedül maradt, anélkül, hogy most az egyéb- innen csak néhány tanulónk ként ismert adatokra hivat- van Az öblösüveggyárban folyt koznánk, miszerint a felnőtt- szervező tevékenységgel el­dolgozok jelentős hányada ma gedettek lehetünk, a többihez sem rendelkezik általános is kólái végzettséggel, nyi’vón- való. hogy mind a társadal­mi mind pedig az egyéni er­ezek megkívánja az itt mu­tatkozó lemaradás csökken­tését. Felkerestük a dolgozók ál­talános iskoláját Salgótarján viszonyítva. Itt egy erős hete­dik és jó nyolcadik osztá­lyunk van. A Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat új oktatási felelőse lendülettel fogott a munkához. Sok dol­gozót szervezett be az ötö­dik-hatodik és a hetedik osz­tályba. Személyesen beszélt ban, a Rákóczi úti Általános az°kkal, akiknek nincs meg Iskolában, hogy konkrétan az általános iskolai yegzett- ismételten ráirányítsuk a fi- se.”e’ Nef? szorítkozott csu- gyelmet e fontos kérdésre. Pa" az általános értelemben Ezúttal részletesebben nem vct* figyelemfelkeltésre, amely szólunk az egyéb képzési for- ~ ‘aPf zta>at szerint - elég- mákról, bár néme'y esetben íe ?n; Azon^ap> neszben a mun- érintünk ezekkel kapcsolatos követkéz ­jelenségeket is teben, itt is akadnak nehez­„„„ ’ , , . . ségek a tanulásban. A sík­J^.ag,y várakozással te- üveggyárban nem iskolarend- kintetlunk e tanévre, hiszen személyesen is felkerestük a vállalatokat, gyárakat, üze­Bizonvára sokan emlékez­nek a Tizenkét dühös ember lélegzetelállító kamanajáté- kára. A felvevőgép szinte mindvégig a zárt teremben álisan bemutató, a hús-vér jnaradt, s ennek ellenére a hősöket felvonultató művek film mozgalmas, könnyen megtalálják az utat fordulatos volt. A a szemlélő szívéhez. izgalmas. Prémium — amely színdarabból ké­A Prémium-nak természe- szült, hasonló hangszerelésű tesen más volt az akusztiká- alkotás. A cselekmény jó ré- ja a Szovjetunióban — ahol szét a gyűlés hozzászólásai a film készült —, mint ami- töltik ki. Ne _ higyjük, hogy lyen nálunk lesz. De azért száraz a szöveg és unalma - nem nagy a különbség. A sak a megjegyzések. Ellen­szocialista demokráciáért kezőleg: ahogy összecsapnak folytatott harc, mely mindvé- az érvek és az indulatok, gig a történet középpontja- úgy telik meg villamossággal ban áll, Magyarországon is a levegő. Nem pár rubelről időszerű kérdés. Sok az egyéb vitáznak az emberek a párt- tartalmi-gondolatá rím és a bizottságon, hanem — a köz­figurák jó része személyes is- érzetről. A jövőről. A mun- merősünk: hasonló gondok- káról. Az erkölcsről. A poli- kal birkóznak a mi munká- tikáról. saink, mint Potapov brigádja Akadnak a vásznon. Ez ad reményt ar­ra, hogy a Prémium-nak ked­a Prémium-ban lassúbb képsorok, túlságo­san az elhangzó mondatok­vező lesz a magyar fogadta- ra épülő jelenetek. Mindez tása. Maga a „mese” — a szó mindenképpen idézőjelbe kí­vánkozik, hiszen nem kitalált erőszakoltan sztoriról van 'szó — égysze- zett”. .levee rű. A szituáció viszont bo nyolult. Egy építőipari brigád en- Könnyű nem. veszi fel a munkáért nunk, mert járó prémiumot, mert sza bálytalanságokat gyanít — mégsem perdöntő, mert a film egésze magávalragadóan őszinte és életszerűsége sem „megszerve­zett”. Jevgenyij Leonov ját- sza a brigádvezetőt. Kitűnő- vele azonosul- emberségesen gondolkodik és emberségesen vélekedik. Ez a Potapov megalapozottan — ia fizetés voltaképpen napjaink for mögött. Potapov, a brigádve- radalmára méltó^ folytatója zető az ügy tisztázása céljá­ból összehívott gyűlésen el­mondja, hogy a tervezés, a termelés és az elosztás, között ember-hez hasonlítottuk Szer­a nagy munkáselődök ügyé­nek. Fentebb a Tizenkét dühös nincs összhang. A tervtelje- gej Mikaeljan filmjét, sítés akadozik és ahogy ilyen- szovjet forrásvidék is: kor lenni szokott: az eredmé­nyeket „kozmetikázzák”. A harcias Potapov szóvá teszi a Van A Kortársiaink — Rajzmán mű­ve — ábrázolta hasonló mélységgel a munkásosztály hibákat és következetlensé- életét. De ez már nem for- geket, melyek a rossz vezetési mai hasonlóság, hanem esz­törvényszerű ve- mei. Anniak a bizonyítéka, munkások tér- hogy a szovjet filmművészet legjobbjai a jelen konfliktu­módszerek lejárói. A mészetesen nem ellenségei a pénznek. Kiszámították, hogy salt lényeglátó erővel vizs­szerű oktatás van. Vizsgára előkészítő tanfolyam műkö­„ , . dik. Tapasztalatunk szerint, meket a bdskoiazas szerve- a jövőben kissé nagyobb gon.’ zesenek ideien; továbbá a dot lehetne fordíta*f a vSálo_ Mmdenk, iskolája radios es gatásra. A vizsgákon ugyanis televíziós adasok » komoly komol hiányossagok ~erüI_ hírverést kaptak. Ennek el- nek fel egyes dolgozók feI_ lenere e tanévben falunk készültségét illetően. Sorol- nem következett be a várt to- hatnám móa , ,ább. Mlendü!«, k,vf.bb . äTSÄV "S=£ tenu ok létszáma, mint a múlt sek Jelzik a továbbj erőfeszí. tanévben mondja Havasi tések szükségességét. Karoly igazgató. - Igaz, ez _ Miben ,átjákaa jelentkez. a csökkenés még nem nagyon tetés a tanulás nehézkességé- jelentős, maga a jelenseg nek okait? b azonban így is kedvezőtlen. — Hallhatnánk példákat is? — SZÁMOS OKA VAN EN­— Természetesen. Egyikta- NEK! Csak néhányat említe- pasztalatunk, hogy ahol ko- nék. Néhány vállalatnál olyan molyán törődtek a dolgozók tapasztalatunk van, hogy nin- beiskolázásával, ott is arány- csenek pontosan tisztában a lag kevés volt a jelentkező, felnőttoktatási formákkal. Így Gondolok például a kohásza- a szervezésben is bizonyla­ti üzemekre, ahol a tava’yi lét- lanságok, látszatmegoldások szám kétharmadát iskolázták jelentkeznek. Arra is van be. A BRG-ben szintén folyt példa, hogy egyes vállalatok- szervezén, a létszám azonos nál „bemondás” alapján ve­BARABÁS TIBOR regénye nyomí írta CS HORVATH TIBOR, rajzolta: ZÖRAD ERNŐ szik tudomásu' a felvett dol­gozó iskolai végzettségét. Nincs ellenőrzés. Az utóbbi időben van olyan jelenség, hogy munkaerőgondokra, a termelékenység emelésének elsőrendű szükségességére hi­vatkoznak akkor, mikor a ta­nulásról van szó. Egy pél­dát mondok arra is, hogy mennyire formálissá válhat a jelentkezés. Egyik nagyüze­münkből jelentkezett egy dolgozó nálunk magánvizsgára. Mint mondotta, szüksége van erre, hogy a brigád megkap­ja az aranyjelvényt. Mi ad­tunk igazolást — a je'entke- zésről. A dolgozó azóta sem jött vizsgára. Vajon, meg­kapta-e a brigád az arany­jelvényt? Gyakran leírjuk: az általá­nos iskola elvégzése, a tanu­lás társadalmi érdek. Ügy tű­nik azonban, hogy az üze­mek egy részében ez az ér­dek esetenként, mintha éllent- mondásba kerülne az üzem napi érdekeivel. E helyeken hivatkoznak a gazdasági ve­zetők is szívesen a termelé­kenység fokozásának szük­ségességére, a munkafegyelem erősítésére/ Jóllehet, az el­lentmondás látszólagos. Hi­szen nyilvánvaló, hogy pél­dául a rendelkezésre álló munkaerő üzemen belüli mo­bilitása is erősen lecsökken­het napjainkban és a jövőben különösen, az alacsony iskolai végzettséggel s a szakképesí­téssé’ nem rendelkezők ma­gas Száma következtében. Kor­mányrendelet írja elő továb­bá, hogy meghatározott idő­szakonként szakmai tovább­képzést kell tartani. Ehhez is szükséges az általános is­kolai végzettség. A jövőben fokozottan előtérbe kerül va­lamennyi munkahelyen a gé­pesítés szükségessége. Ez is nehézségekbe ütközhet a vég­zettség hiánya miatt. S még sorolhatnánk. 'Ugyanakkor a dolgozónak egyéni érdeke is a tanulás, előbbrejutásának mindinkább elengedhetetlen feltétele. Nagyobb gondot le­hetne fordítani ennek tuda­tosítására. Ebben . (többi kö­zött) a jövőben lényegesen többet tehetne a szakszerve­zet s az ifjúsági szervezet. Hi­szen már ma is az összes je­lentkezők jelentős hányada KISZ-korosztályú fiatal. TERMÉSZETESEN, NEM A TELJESSÉG igényével szól­tunk a gondoktól, az érde­kekről. Ezek felismerése el­engedhetetlen feltétele an­nak, hogy az elkövetkező idő­szakban még nagyobb komoly­sággal foglalkozzunk a dol­gozók általános iskolai vég­zettségében jelen levő hiányos­ságok fokozott csökkentésé­vel. távlatban ennek felszá­molásával. T. E. 'Következik: Mindenki iskola- ja, középiskolák.) Mai tévéajániatunk 18 30: JÓKEDVVEL... Riportfüm a munkáról. Sokan és sokat írtak, szól­tak már a munkáról, — írók, költők, festők, szob­rászok, zeneszerzők, film­művészek. A mun­ka hősiességéről, a közössé­gi munkában rejlő szépségek­ről írtak már verset és szim­fonikus költeményt, szobor­ba faragták a dolgozó ember alakját, s megörökítették filmszalagon. Hallottunk hőskölteményt a paraszti munka dicséretéről és meg­zenésítették az írógép mo­noton zaját. Sokan és sokfé­lét mondtak már a munkáról, de az emberi élet értelmérő’, a pontosan, szépen végzett munkáról mindig van új mon­danivaló. A műsor alkotói — Agárdi Tamás szerkesztő. Ko- valik Károly riporter. Király Ottó operatőr és Farkas Ist­ván rendező — most a mun­ka szépségeit, az alkolás örö­mét választották filmjük té­májául.

Next

/
Oldalképek
Tartalom