Nógrád. 1976. november (32. évfolyam. 259-283. szám)
1976-11-26 / 280. szám
(/■ . 'i 'iii I! i'. '' ■' :: : ORIKA I » T . «15 71*;.% nt:iKiBr*i \ ji ;« \m j ..a A megfagyott földre rámerész kedtek az erő- és munkagép ek. így kombájnnal takaríthatták be a hét közepén a t érmést Szátok határában. A kukorica begyűjtésére mozgósították minden erejüket a romhányi közös gazdaságban, hogy a további kedvezőtlen idő előtt végezzenek. (kj) Algériai mandarin Déligyümölcsök A banán után, igaz, hogy szinte csak mutatóban, megjelent, s rövid idő alatt — legalábbis a fővárosban — el is fogyott a mandarin. Mikor lesz ismét, s mikorra várható narancs? A Délker vezetői elmondották, hogy a primőrnek számító déligyümölcsből Spanyol- országból érkezett az első szállítmány, 500 tonna, amelynek felét a fővárosban, felét vidéken hozták forgalomba. Üjabb mandarinszállítmány —, a jelzések szerint már útnak indították — Algériából érkezik.. Ennél közelebbi viszont az első 200 tonnás narancsszállítmány, amelyet a jövő hét elejére várnak szintén Spanyolországból. A mennyiségből is látható azonban, hogy ez is csak „kóstolónak” lesz elegendő. Gyenge premier Nem készült statisztika arról, hogy kedden reggel hányán szidták az útfenntartás illetékeseit. Ha a keresetlen szavakkal nyilvánított véleményeket összegyűjtik — talán rekordciöniés is született volna. Az ok; a szinte csak lehelet vékonyságban hullott hó, s a hőmérő higanyszála éppen csak fagypont alá süllyedt. A 21-es úton —- főleg Tar határától —, ezért borította jégpáncél a burkolatot. Hajmeresztő helyzetekben itt figyelhette meg a krónikás az ördögi utazás mozzanatait. A gépkocsik sebessége nem haladhatta meg az óránkénti harminc kilométert. Az autók volánjait kézben tartó pilóták haja az égnek állt, amint a jégen lavíroztak járműveikkel. Egy-cgy enyhe emelkedőn — Salgótarján felé haladva —, furcsa jeleket figyelhettünk meg. A legcikk-cakkosabb villám kismiska ahhoz képest, amilyen vonalat a gépjármüvek írtak az aszfaltra. Kisterenye határában találkoztunk a kényszerű szlalomozás első szomorú jelével. Az árokban mély keréknj'omok mutatták hogy nemrégen egy autó csúszott be, megálljt pedig egy oszlop parancsolt. Néhány kilométer után utolértünk egy Zsigulit, lépésben haladt, első és hátsó szélvédője kitörve, az eleje behorpadva. Talán ez a kocsi volt a szenvedő „alany”. Salgótarjánban, a felüljáró előtt újabb roncsolt kocsit „csodáltak” az emberek, ezúttal egy Skodát. Ép bőrrel Salgótarjánba érkezve a közúti igazgatóság első kocsijával találkoztunk. Pontosan a központi géptelep után. Beka- nyarodási szándékát jelezve egy teherautó állt meg előtte. A KPM tehergépkocsija is fékezett, majd átcsúszott a szembe jövő gépkocsiknak fenntartott sávba. Az ütközést szerencsére elkerülték. A krónika tulajdonképpen csak ennyi. A kérdőjel annál több. Például: miért csak ezzel az egyetlen útügyeskocsival találkoztunk? Miért nem hajnalban és kora reggel kezdték sózni az utat? Pedig az útügy illetékesei korábban nyilatkoztak: „Felkészültünk a télre!” Az első, kudarcot ért premier nem ezt bizonyította. — kde— GYAKRAN MEGTÖRTÉNIK, hogy reggelente, amikor Kerékgyártó Ferencné a gyárkapuhoz ér, hirtelen megrohanják kora ifjúságának emlékei. Hívatlanul jönnek, több mint harmincesztendős messzeségből, mégis olyan erővel kapaszkodnak az asz- szonyba, hogy napokig nern bír szabadulni tőlük. Mái' tavaszod ott, de a szél még csípett, ahogy végigsöpört a poros utcán, a vaksi ablakú házak között. Ö meg csak állt a tűzhelygyári kapu előtt szorongó férfiak, asszonyok, gyereklányok sokaságában. A hajnali hűvösség beleette magát vékony ruhája ráncaiba, meg-megborzongott. — Lehet, hogy ma megint hiába állunk — aggodalmaskodott valaki. — Lehet — gondolta Bori- ka és állt tovább moccanás nélkül. — Egyszer csak bekerülünk ... A baglyasi lányokért idős, sokra becsült munkások álltak jót, amikor végül sorra kerültek. Borika a kulcsműhelyben kapott munkát, aztán az öntödében. Hordta a magot az öntők keze alá. Sokszor irgalmatlanul nehéz volt a teher. Háta egészen belehajtott az erőlködésbe, keskeny vállai furcsamód előreestek. A kemény munkához szokott öntők szánakozva nézték a madárcsontú kislány vergődését. — Tedd csak le — állt melléje ilyenkor Fodor Géza, vagy Tarjáni József, s adták tovább a magot. Ki tudja, miért, de az idős munkások féltő, óvó tekintetét sokáig magán érezte. Pedig hát már régen nem kislány. Még nyolc esztendő, és itthagyja a gyárat. Nyugdíjba megy. A munka, a tanulás, a munkásemberek közössége kemény, nehéz iskola. De szálfaegyenes jellemű embereket nevel. Bizony, az a hajdani, a hangos szóra meg-megriadó gyereklány is mennyire megváltozott! Volt, nincs. Mint ahogy a régi tűzhelygyárat is egyre nehezebben leli meg az ember a mostani gyáregységben. Legfeljebb az öntöde, a sajtoló, a nikkelező, ha emlékeztetnek még a régi kályhák, tűzhelyek, a darálók korára. De a nagycsarnok, ahol hatszá- zan is dolgoznak a szerelő- szalagok mellett, s ezernyi alkatrészből növekedik tetszetős egésszé egy-egy gáztűzhely, szóval ez már más. Munka ez is, a javából, de valahogy nemcsak nézni szép a boszorkányos ügyességgel egymás keze alá dolgozó, egymást segítő asszonyokat-lá- nyokat. Közöttük lenni sem utolsó dolog. Lassan huszonöt éve, hogy a személyzeti osztályon dolgozik. Az iroda, a gyárkapu mellett csendes, nyugalmas sziget a folyton zúgó, zakatoló műhelyekhez képest. Még akkor is, ha a telefon folyton cseng és a gépírónő fürge ujjai szünet nélkül kopogják a jelentéseket, az információkat. S egyetlen nap \is sokféle intéznivalót tartogat. Itt van mindjárt az oktatás, a képzés. Csak a munkások közül több mint százan tanulnak általános iskolában, szakközépiskolában, gimnáziumban. Aztán maga a termelőmunka is tartogat egy sereg dolgot — gondot. A gyárban sok asszony dolgozik, kisgyermekes mama. Közülük nem mindegyik tutija vállalni a két-három műszak terhét. S mitagadás, egynémely művezetőt, üzemvezetőt még nemrégen is győzködni kellett, hogy a fizetésnél a munka a döntő és nem az, hogy nőnek, vagy férfinak született valaki. Szóval, ha egy tapodtat sem mozdulna az asztala mellől, itt, az irodában akkor sem tennének neki szemrehányást. Tudják, akkor sem futnának el mellette üresen az órák. Itt nem szólnának, de a kulcsműhelyben az asszonyok, akiket patronál, az első adandó alkalommal szóvá tennék, miért nem nyitja rájuk a műhely aj tót. Ha más nem is, Lazsármé, a brigád- vezető biztosan megkérdezné: — Mi van, Bori, csak nem felejtettél el bennünket? Jól megvan együtt a Kállai Éva Szocialista Brigád, ő is a brigáddal. Ahogy számolja, már öt esetben nyerték el az aranyjelvényt, kétszer pedig a vállalat kiváló brigádjának minősítették őket. Nincs ezen semmi cso- dálnivaló. Az asszonyok sokat és jól dolgoznak. Ismeri őket a műhelyből, meg a kommunista szombatokról is. Legutóbb akkor kapaszkodtak így belé emlékei, amikor a gyári pártbizottság titkára hívatta. Köszönte a harmincéves munkát a pártban, a huszonegy esztendőt a gyári végrehajtó bizottságban, a megyei testületekben. — Hát, bizony, huszonegy év nem kevés — gondolta —, ha nem tétlenül tölti az ember. Az évek azért nemcsak munkát, de elismerést, jutalmat is szépen hoztak. Kiváló Dolgozó kitüntetést, több mint harmincéves hűségéért aranygyűrűt kapott a gyártól. Most. néhány napja pedig Munkaérdemrendet. Miért is tagadná. hogy jólesett az elismerés. — Úgy látszik, hogy megöregedtünk — mondta neki később valaki, amikor erről beszélgettek. — Lehet — válaszolt Borika. — Szerencsére sok fiatal van, aki a helyünkre állhat. Segíteni meg mindig lehet... S hirtelen arra gondolt, milyen zavarba jönne, ha valaki azt kérné tőle. számolja meg, hány reggelt, s dolgos napot tartogat még az a nyolc esztendő, ami a nyugdíjáig hátravan. Vincze Istvánné Gépesítés a tejiparban Növekszik a tej- és tejtermékfogyasztás: az ipar műszaki fejlesztéssel gyorsítja a szállítást, az anyagmozgatást, s néhány kézimunka-igényes műveletet automatizált. Az üzemekben széles körben bevezették a rakodólapos anyagmozgatást. öt év alatt megkétszereződött a kézi és villamos emelőtargoncák száma, 70 százalékkal több rakoKcvés kérdés áll annyira * nemzetközi kommunista és munkásmozgalom figyelmének előterében, mint a proletár internacionalizmus. amely egyaránt szorosan kapcsolódik a nemzeti érdekekhez és a nemzetközi forradalmi harc feladataihoz, a nemzeti és nemzetközi felelősség bonyolult kölcsönhatásban levő problémáihoz. A proletár internacionalizmus — a burzsoázia nacionalizmusával szemben — a legforradalmibb osztály. a munkásosztály ideológiájaként született és a forradalmi harc fejlődésével gazdagodott, s gazdagodik tartalma, mint ahogy mélyebbé, sokoldalúbbá válnak konkrét megnyilvánulási formái is. A munkásosztály nemzetközi szolidaritása ma semmivel sem kevésbé fontos fegyver, mint bármely korábbi időszakban. És az internacionalizmus ma sem jelent — sohasem jelentett — valamilyen pótlólagos kötelezettséget, amelyet egy párt vagy szocialista ország saját kötelezettségein ..felül” vállal. A mi pártunk mindig is vallotta: internacionalista kötelezettségünk nem merül — nem merülhet — ki abban, hogy a szocializmus építésén fáradozunk hazánkban. Persze ez is internacionalista kötelezettségünk, amivel mint marxista—leninista párt. mint országunk sorsáért fele’őssé- get érző hazafiak salát munkásosztályunknak, saját népünknek tartozunk. Hiszen ha munkánkkal, fejlődésünkkel. életmódunkkal bizonyítjuk a szocial'zmus fölényét a tőkésrenddel szemben, akkor ezzel a szocializmus nemzetközi erősítéséhez is hozzáGazdagodó nemzetköziség járulunk. Ugyanilyen természetes kötelességünknek tartjuk a lehetőségeink szerinti segítségnyújtást azoknak a népeknek, amelyek szabadságukért és függetlenségükért harcolnak az imperializmus és a gyarmatosítás erőivel szemben; azoknak az osztályoknak és rétegeknek, amelyek küzdenek a kizsákmányolás ellen, a társadalmi haladásért. a demokráciáért, a békéért. Ez nyilvánult meg a segítségadásban — társadalmi és állami síkon, véradással, gyógyszerrel, fegyverrel — a bátor vietnami nép nagyszerű szabadságküzdelméhez; ez tükröződött cselekvő szolidaritásunkban Angola szabadság- harcos erőivel; és ez jut kifejezésre a Palesztinái arab nép felszabadító küzdelme, az arab népek ügyének igazságos rendezéséért, a közel- keleti béke megteremtéséért harcoló erők iránt. Mozgalmunkat ma a növekedés, a feltételek sokfélesége következtében az is jellemzi, hogy egysége, összefogása a kor követelményeinek megfelelő módon valósul meg. s nő az egyes pártok felelőssége is. Éppen a berlini konferencia szolgáltatott új bizonyítékkal, hogy a közös érdekeket szem előtt tartó türelmes erőfeszítés meghozza gyümölcsét: az önálló és egyenjogú testvérpártok képesek voltak meghatározni az együttes fellépést követelő feladatokat, s készek egyesíteni is erőiket a közös célokért, anélkül, hogy fel kellene adniuk a-sajátos feltételeikhez igazodó elképzeléseiket. Ismételten bebizonyosodott, hogy az' egységes marxista—leninista ideológia megköveteli a rugalmasságot, a sokaldalúságot az egységes célok valóra váltásáért eltérő feltételek között vívott harcban. Az internacionalizmus feltételezi a testvérpártok kölcsönös szolidaritását. Ez a kölcsönös szolidaritás egyebek közt azt jelenti, hogy egyetlen párt, vagy a testvérpártok egyetlen csoportja sem zárkózhat be saját keretei. vagy valamiféle ..regionális keretek” mögé. hanem cselekvőén, minden lehetséges módon segítenie kell más országok forradalmi erőinek küzdelmét. Ezzel kapcsolatban két tényezőre érdemes különös figyelmet fordítani. Az első: a kommunista és munkáspártok napjainkban megkülönböztetett és növekvő szerepet játszanak a nemzetközi forradalmi folyamat mindhárom fő áramlatában, Vezető erők a szocialista világrendszer országaiban, ahol kormányzó pártként működnek. Ott vannak és számos országban fontos törvényhozási-kormányzati pocíziókra tesznek szert a fejlett tőkésországokban. És nő szerepük a „harmadik világban”, a nemzeti felszabadító mozgalmakban. A második tényező éppen ezzel a különleges helyzettel, a mozgalom növekedésének új minőségével, s a harci körülmények — következésképpen esetenként a nézőpontok — különbözőségével függ össze. Ám a különbözőségből is csak az következik, hogy a testvérpártok közötti kapcsolatban a hangsúlynak az együttmunkálkodáson, a kölcsönös segítségen, a megoldás közös együttes keresésen kell lennie, még akkor is, ha az új feltételek között felvetődő problémák konkrét megítélésében előfordulnak és a gyakorlatban elő is fordulhatnak eltérések a testvérpártok álláspontjai között. Ilyen esetben sok függ attól, hogy figyelembe vegyük: a többnyire különböző feltételekből fakadó eltérő jnegol- dások és a velük összefüggő nézeteltérések mögött a bur- zsoá propaganda nagy igyekezettel próbál ..gyökeres” ellentéteket „felfedezni”, főként pedig ellentéteket szítani a nemzetközi kommunista mozgalom soraiban. Ezért különösen fontos, hogy az eszmecseréket, vagy vitákat elvi alapon és elvtársiasan, alapvető érdekeink és céljaink azonossága alapján, a teljes önállóságból fakadó teljes felelősséggel folytassuk, úgy, hogy azokat az oáztály- ellenség ne tudja a maga javára kamatoztatni, Arra kell törekednünk, érvényesüljön minden testvérpártnak az a joga, hogy maga ítélje meg a saját országában végbemenő fejlemények jellegét, maga dolgozz® ki a követendő stratégiát és taktikát, válassza meg a harc különböző szakaszaiban lehetséges szövetségeit. A berlini konferencia óta eltelt időszakban még fokozottabban tapasztaljuk, hogy az osztályellenség rágalmazó támadásainak tüzét épp a létező szocializmus országaira, mindenekelőtt a Szovjetunióra összpontosítja. Az ilyen ismétlődő támadásokkal a kommunista. és munkáspártok berlini dokumentumának szellemében kell szembeszegülni; e kérdésben a kommunisták nem tehetnek engedményt. Már csak azért sem, mert az antikommuniz- must nemcsak a kommunista pártok ellen irányítja a burzsoázia, a reakció, hanem iva- lamennyi haladó erő ellen felhasználja. Éppen ezért közös érdek — a párbeszéd és együttműködés sikere függ tőle —, hogy e mozgalmak soraiban elszigeteljék és leküzdjék az antikommuniz- must. Ma is mélységesen időszerű ez a figyelmeztetés: nem volt, nincs és nem is lehet szovjetellenes, vagy olyan kommunizmus, amely a létező szocializmus, ,a szocialista országok közössége ellen irányul. Várnai Ferenc dólapot használnak, s az üzemi szállító szalagok száma is gyarapodott. Ezekkel a műszaki intézkedésekkel, mintegy 150—200 ember munkáját helyettesítették és az üzemekben a belső anyagmozgatást 40 százalékos arányban gépesítették. Az ipar bevezette a korszerű, gyűjtőládás rendszert, két év alatt egyharmadávaí nőtt e rendszer befogadóképessége, s ez végső soron azt jelenti, hogy a hűtőterekből egyre több helyen hűtőládákban kerülnek á szállítmányok a tehergépkocsikra, majd innen az üzletek tárolótereibe. A módszer jól bevált, a kereskedelem is szívesen fogadta az iparnak ezt a kezdeményezését. Korábban gondot okozott, hogy a ládákat es a rekeszeket kézzel kellett mosni. Ezt a gondos és nehez fizikai munkát kívánó műveletet nyolc üzemben már teljesen gépesítették, s folyamatosan rendezkednek be a gépi mosásra a többi „tejgyárban” is. Szintén kézi munkaerőt takarítanak meg a zacskós csomagolási módszer elterjesztésével, újabban a túrót is ilyen csomagokban hozzák forgalomba. A poharas tejtermékek iránti fokozódó kereslet kielégítése két év alatt mintegy 20 százalékkal fokozták a töltőgépek teljesítményét, az adagolásnál ezzel sikerült 150 fő munkáját megtakarítani. Az adminisztrációs munka javítására üzembe helyezték az élelmiszeripar első számítógépállomását a tejipari vállalatok központjában. Ily’ módon elektronikus gépre bízták az árukiírást, a számlázást, a bérelszámolást és más adminisztratív teendőket. Sikerült pontosabbá tenni1 az adatszolgáltatást. ami elősegíti a lakosság ellátásának folyamatosabbá tételét NÓGRÁD — 1976. november 26., péntek 3
