Nógrád. 1976. november (32. évfolyam. 259-283. szám)

1976-11-24 / 278. szám

Nagy munka után fl dolgozók gondolkodásában is FOKOZATOS néha gyors változásra, fej­lődésre van szükség ahhoz, hogy megértsék a máról holnapra ugrásszerűen változó vi­lágunk új követelményeit, amelyek egyrészt saját, sokat ígérő szocialista céljaink meg­valósításából. másrészt külföldi partnereink, versenytársaink, magasabb igényeiből táp­lálkoznak. Ezt, a folyamatában állandóan megújuló helyzetet figyelemmel kisérni. megérteni, s hozzá gyorsan alkalmazkodni csak az tud, aki saját életét, fejlődését, gya­rapodását sem fogja fel statikusan, hanem folyamatként. A változás függ a politikai, szakmai képzettségtől, a gyakoi lattól, vala­mint az új iránti érzékenységtől. Elég mai valóságunk egyik nagy megol­dásra váró kérdését, a helyes ' munkaerő­gazdálkodást említeni. Állítom, hogy e té­ren az új követelményeknek megfelelően még igen keveset léptünk előre. Pedig a le­hetőségek ott vannak megyénk üzemeiben, gyáraiban, a gépeknél és a munkapadok­nál egyaránt. A Budapesti Finomkötöttárugyár balassa­gyarmati gyárában a legutóbbi termelési tanácskozáson többen kérték, hogy a gyár vezetői fizessenek állásidőt, ha nem tudnak az általuk képviselt reszortra folyamatos munkát biztosítani. Bért kértek és nem más, társadalmilag hasznos munkát, pedig ebben az üzemrészben is van olyan reszort, ahová elkelne a dolgos munkáskéz. Furcsa, vagy megszokott magatartásforma ez? Is, is. Ha a régi helyzetet vesszük ala­pul, és annak felfogásában alakítjuk ki ma­gatartásunkat, akkor megszokott. Ha az új kívánságokhoz mérjük, akkor bizony fur­csa. Milyen másként hangzott volna, ha az előbb említett dolgozók úgy kezdik: ameny- nyiben nincs lehetőség reszortjukon a folya­matos munkaellátásra, akkor szívesen men­nek át oda, ahol szükség van rájuk. Talán korái lenne ez a jogos kívánság? Túl gyorsan kérnénk szómon a gondolati váltást? Nem hinném, mert az ésszerű mun­kaerő-gazdálkodásról nem először olvasnak, hallanak a gyár dolgozói. E téma megoldá­sa nem a ma, hanem már a tegnapelőtt fel­adata volt. Az elmondottakkal csupán azt akartam reflektorfénybe állítani, amit egye­dül és kizárólag, önmagunk jól felfogott ér­dekében szükséges mielőbb okosan, közmeg­elégedésre megoldáshoz segíteni. Sajnos, nemcsak az említett gyárban, ha­nem másutt is vannak olyanok, akik termé­szetesnek tartják, hogy állásbért fizessenek tétlenségükért, holott más munkaterületen volna számukra bőségesen munka. A régi út manapság már nem járható. Nemcsak a Budapesti Finomkötöttárugyár balassagyarmati gyárában, hanem megyénk sok más üzemében, gyárában igen helyesen a kollektív szerződésbe foglal*ák: állásidőt csak akkor fizetnek, ha a termelési egység vezetői más munkaterületen sem tudnak munkát adni. Ez a helyes elv csak akkor válik helyes gyakorlattá, ha az üzemrészek vezetői is zöld utat garantálnak a ír eg valósításhoz, ha az ő gondolkodásukban is bekövetkezik a re­form, ugyanúgy, mint az irányításukra bí­zott dolgozóknál. Sőt: nekik kell példát mu­tatni, legyőzve esetleges hiúságukat, kicsi­nyességüket stb. Igényeink növekedése, azok kielégítése, a világpiacon folyó éles, sokszor .kíméletlen verseny ráker.yszerít bennünket arra, hogy a korábbi évtizedekben megkövesedett, visz- szahúzó szemléleteket mielőbb felszámoljuk. Éppen ezért ma már nem reális az a kíván­ság, hogy valaki csak egy-egy munkareszor­ton élje le egész életét. A munkaerő-gazdál­kodás korszerűbb kívánsága, sajnos, nem bír­ja el az előbbi felfogást, és ebből táplálko­zó gyakorlatot. A dolgozók gondolkodásának előnyös megváltozása mind a munkaerő-gaz­dálkodással, mind pedig a termelés egyéb területein csak akkor következik be, ha ál­landóvá, folyamatossá válik szakmai képzé­sük. Nemcsak a ma feladatainak jó elvég­zése, hanem a jövő biztonságának megterem­tése szempontjából. Mert nem kevesebbről van szó. mint V. ötéves tervünk nagyszerű céljainak sikeres megvalósításáról. Ez felté­telezi, egyúttal megköveteli, hogy az eddi­ginél több, messzebbre néző, előrelátó, több­oldalúan képzett munkások sokasága adjon találkozót egymásnak megyénk termelő-, gazdálkodó egységeiben. ENNEK NAGY jelentőségét saját tapasz­talataik alapján ismerték fel a Váci Kötött­árugyár pásztói gyáregységében, a Budapesti Finomkötöttárugyár balassagyarmati gyárá­ban, a salgótarjáni bányagépgyárban, a Nóg­rádi Szénbányák csaknem minden termelő- és gazdálkodó egységében. E gondolathoz kívánkozik még a követ­kező: a tudomásulvétel mellett hozzá kell igazítani felfogásunkat, gondolkodásmódun­kat ahhoz is, hogy a ma korszerűnek elis­mert technika és technológia holnap, vagy azt követően már elavult lesz, s vele együtt évül el a megszerzett szakmai ismeret egy része is. Ennek tükrében valószínű, jobbán érthető az a kívánság, hogy minden fizikai dolgozó — szakmunkás, betanított és segéd­munkás — állandóan képezze magát, s ily módon feleljen meg az egyre növekvő kö­vetelményeknek. Ennek érdekében szüksé­ges végrehajtani a gondolkodás reformját, s azt követően állandóan „karbantartani”. V. K. PEG YEPSZER Lásbérc — nagyvilág Utolsó simítások a mérőállomáshoz vezető úton. Az elmúlt években, de főleg gyár területére korlátozód- és fél tonnás acélcső. Mégis; 1976-ban, ugrásszerűen meg- nak, hiszen a gyártás mellett a nyár végére, valamennyi nőtt a VEGYÉPSZR salgó- meg kellett oldaniok a nagy • acélszerkezet elkészült és tarjáni gyárának termelési értékű turbinák hitelesíté- helyükre emelték a több ton- tevékenysége. A vegyipar fej- sét is. A hatalmas mennyisé- nás áramlásicsökkentő do- lesztési terveinek megváló- gű vizet igénylő műszeres be- bokát. sítására már eddig is jelentős mérést hitelesítő bázis lét- Újab, több hétig tartó mennyiségű acélszerkezetet, rehozását tette szükségessé, munka után a közelmúltban és gépet gyártottak, s — a amit a Borsod megyei Láz- fejezték be, s adták át ren- múlt évtől — újabb termék, bércen, Kazincbarcikától húsz deltetésének a VEGYÉPSZER a turbinás áramlásmérők kilométerre építettek fel. dolgozói a turbinahitelesitő gyártása is megkezdődött. A Az Országos Vízügyi Fel- állomást, amelynek hossza, Atl az öreg az utcasarkon, télre készülődve, kucsmásan- vattakabátosan, s éber te­kintettel figyeli az utca for­galmát. Éppen a központban áll, ott, ahol Érsekvadkertről Romhány felé1 kanyarodik el nagy Ívben az út. Szemben az étterem, sok ember meg­fordulóhelye. S bár csípősen fú’ már a szél, az öreg még­is rezzenéstelen támaszkodik görbe botjára. Aztán teher­autó fékez, majdhogynem előtte, krumpliszsákokkal magasan megrakottan. Ki­kászálódik a vezető, s már indulna is, gondolom egy for­ró feketére, ám az öreg meg­A SZAKÉRTŐ állítja. Honnan jönnek — kérdi szigorúan, őrhalomból — válaszol a gépkocsi fiatal vezetője, s gyanakvással méri végig a kérdezőt. — Aztán krumplit hoznak? — Azt bi­zony• — Jó krumpli? — Igen — folytatódik a párbeszéd. Látom a vezetőn, menne már de az öreg rászedi: Ugyan, mutassa már meg, mi­lyen is az a híres őrhalmi. Nagy nehezen kibogoznak egy zsákot, kezébe vesz a bátyó néhány darabot. — Nem mondom, — rán­colja a bajuszát —, ez tény­leg igazán jó. Szép, muta­tós, formás. — Látom, ért hozzá — bá­torkodik megjegyezni a fia­tal gépkocsivezető. — Ért ám a nyavalya! — háborodik fel szinte az öreg. — Juhász voltam én világ­életemben. S ha hiszi, ha nem, még nem ettem belőle tán egy darabot sem. Rizs az én ennivalóm, meg a haluska. a csík, a nokedli, a hús. No, vigye csak tovább gyorsan! Harsány nevetést visz ma­gával a csípős érsekvadkerti szél... —karácsony— Ilyen hatalmas szerkezeteket kellett beépíteni. szocialista országok közötti tárgyalások és megállapodá­sok eredménye a szerkezet, ami a vezetékekben áramló olaj nagy pontosságú méré­sére alkalmas. A megnöve­kedett igények miatt már eb­ben a tervidőszakban 350 komplett olajmérő állomás és 60 golyós kalibrálóberen­dezés szerepel a gyártási programban. Ezek elkészíté­sében részt vesznek ugyan a VEGYÉPSZER más gyáregy­ségei is, de a fő feladat a salgótarjániakra hárul- Tennivalóik nemcsak a ügyelőség majdnem hatmillió köbméter vizet tartalmazó tározójánál ez év tavaszán kezdték a salgótarjániak a Leninvárosból odairányított szerelőcsoporttal a turbina­hitelesítő állomás szerelését, építését. A szerelők hatalmas munkát végeztek. Esetenként nagy erőfeszítést kívánó, ne­a csővezetékekkel együtt; több mint százhetven méter. Azóta már valamennyi eddig gyártott nyolcszáz millimé­teres turbinát, sikerült hi­telesíteni, s a gyárban öröm­mel állapították meg: vala­mennyi gyátmány jó, meg­felel a nemzetközi szabvány szigorú követelményének. iHiiiiMfHiiimiiimiimii Z súfolásig telt a párthelyi­ség. Ünnepi taggyűlés Kányáson, az egyes szá­mú alapszervezetnél. Varga Ernő, az alapszervezet titkára a tagkönyvcsere jelentőségé­ről beszél. A hovatartozásról, arról, az önként vállalt több­letről, harcról, amit a kommu­nista végez az élet, a munka minden területén a közössé­gért. Tőmondatok a háttérben nagyon bőséges tartalommal. El gondolkozásra késztetnek. Arra, hogy a párttagok egyé­ni számvetést is készítsenek. Nehezen .indul a vita. A bányászok nem a szavak em­berei. Sok mindent elmond­tak annak idején, amikor az elbeszélgetések voltak. Ígér­tek is és ma már — tényeken merhető —. hogy tartják sza­vukat. Az (új tagkönyvátvétel, a kézfogás, pecsét az ígéretek­re, mely szerint még többet tesznek a jövőben ott, ahová az élet állította őket. Ezt ol­vastam le az arcokról, a sze­mekből. Az autóbuszok elindultak. A kányási bányászok, köztük a kommunisták több mint öt­ven községből járnak a mun­kahelyre. Néhányan marad­tunk még. A beszámoló egyet­len mondatát elemezgettük, ami a kommunista helytállás­ról szólt. Ennél a 105 kom­munistát tömörítő alapszerve­Tagkönyvcsere közben Kányáson zetnél hogyan érvényesül a napi gyakorlatban? — Nagyon fontos munka- terület a miénk. A feltárás, előkészítés a feladatunk. Ügy is mondhatnám, a bánya jö­vője, amit az alapszervezet kommunistái a pártonkívüli ék­kel együtt készítenek elő. Van állandó víz- és iszapbetörés- veszély, gazveszély. Ötvenmé- tergs biztonsági előfúrások- kal haladnak előre. Vékony a széntelep feletti szilárd fe­dőréteg. Az élet naponta meg­követeli a helytállást —mond­ja Varga Ernő, azután pél­dákat sorol, kommunisták ne- Vlt említi. Sutor Miklós harmadveze­tő. pártbizalmi, amikor a 2-es ereszkében vízbetörést kap­tak. két munkatársával ott­maradt, míg a váltótársak nem értek a helyszínre. Nem törődtek azzal, hogy elmegy a Járat, nem lesz mivel Lu- dányhalásziba hazamenni. A közvetlen -veszély, a feladat késztette őket példás helytál­lásra. Lejárt a munkaidejük és senki nem szólhatott volna, miért jöttek fel. — Sándor Jánosékat pedig hátulról érte az iszapbetörés a 2-es siklóban. Mögöttük tört be a víz, hozta az isza­pot. Lélekjelenlétüknek kö­szönhető. hogy az életveszélyt megelőzték. A kábelekre ka­paszkodva másztak ki a ve­szélyes helyről. A kommunista helytállás­nak persze, sokféle megnyil­vánulása van. Olyan párttag is van. mint Bozó Tibor bi­zalmi, aki igen ritkán szólal fel taggyűlésen. Nagyon sze­rény ember, de a munkahe­lyen van véleménye, felkészül arra, hogy a bizalmi csoport­ját jól informálja, minden­ről tájékoztassa, mozgósítsa a feladatok végrehajtására. Hi­ves Jenő 45-ös párttag nevét is említik, aki a megalaku­lás óta munkásőr, harmadve­zető vájár, kire mindig, min­denben számítani lehet. — Oláh József is most vet­te át az új tagkönyvet. Már 36 éve jár le a föld alatti munkahelyre és ebből 27 évet csapatvezetőként dolgozott. Többszörös aranyjelvényes szocialista brigád az -eve es most bejelentette társainak, lemond erről a tisztségről. Va­jon miért? — Mindig vizes helyen dol­goztam, gerinckopásom van. A térdem kétszer műtötték balesetből kifolyólag. Köze­leg már a nyugdíj. Hát ezért nehéz nekem — mondja. Mit szólt hozzá a brigád? — Józsi bácsi, bírd1 ki. Még nem kerülsz nyugdíjba. Ott a helyed közöttünk. Hát ezt mondják. Meg azt, hogy te még mindig ki akarod for­dítani a bányát egyszerre. — Utód lenne-e a brigád­ból a vezető tisztségre? — Nézze, kilencen vagyunk, de én mind a nyolcra rá­merném bízni a vezetést, olya­nok a munkatársaim. Hét párt­tag van közöttünk, és négy ott nevelődött kommunistává. Mi javasoltuk a felvételét. Az élet rendje, pedig az, hogy az idősebbeket fiatalok vált­sák fel, ha itt az ideje — mondja Oláh József. A taggyűlés véget ért. Az új párttagsági könyvek ott la­pulnak már a belső zsebben. Az itt elhangzottak viszont még sikáig elgondolkodásra késztetnek, újabb tervekhez, cé­lokhoz vezetnek. B. J. • Tll* í ‘ jklllkl ; • ,Iliin I,l\: 'll ■ ■ ; ■ ; ........ ■' J | A munka — immár nyugalmas — színhelye: a lázbérci víz­tározó. héz körülmények között. A víztározó töltésgátja alatt húzódó alagútrendszerben például alig egy méter szé­les munkahelyen, vízfolyás mellett kellett megépíteni a száz méter hosszú, nyolc­száz milliméter átmérőjű csővezetéket. A nagy páratar­talmú, sötét munkahelyeken gyakran nélkülözték a tech­nikai eszközöket, s jelentős emberi erő kellett ahhoz, hogy helyére kerüljön a két­A munka viszont továbi tart Lázbércen. Üjabb, négy száz milliméteres turbinái hitelesítésére alkalmas mé rőág szerelését végzik, s el készül a szállítást meggyorsí tó és biztonságossá tevő út hálózat is.­A gyár exporttervei íg; már valóra válhatnak, s a tar jáni gyár mind több terméki hirdetheti külföldön is eddi­gi erőfeszítéseik sikerét. Angyal Albin NOGRÁQ = 1976. november ' 24„ szerda 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom