Nógrád. 1976. november (32. évfolyam. 259-283. szám)

1976-11-24 / 278. szám

Fogadás Bukarestben az SZKP főtitkárának tiszteletére Biztonsági Tanács Angola az ENSZ tagja lesz Szovjet javaslatok a leszerelésről Hatalmas lépés lenne a béke megerősítésében A kedd reggeli román la- Leonyid Brezsnyev, az SZKP pok közük azoknak a pohár- főtitkára mondott hétfőn «Ä • L~"y!d az RKP főtitkára, államfő és tiszteletere adott fogadáson. iXicolac Ceausescu potiárköszöntőjc Pohárköszöntőjében Nico- lae Ceausescu melegen üd­vözölte Leonyid Brezsnyevet és a többi magas rangú szov­jet vendéget. Méltatta a Ro­mán KP és az SZKP jó kap­csolatait, a két ország ál­landóan fejlődő gazdasági, műszaki-tudományos, kultu­rális és más jellegű együtt­működését — rámutatott, hogy e kapcsolatok fejlődésé­ben nagy jelentősége van a párt- és állami küldöttségek kölcsönös látogatásainak, kü­lönösen a magas szintű ta­lálkozóknak. Kijelentette: „abból a tény­ből kiindulva, hogy népeink a szocializmust, illetve a kommunizmust építik, meg­van minden feltétel ahhoz, hogy az egyes, nem lényeges kérdésekben meglévő véle­ménykülönbségek ne érint­sék pártjaink és államaink együttműködését, amelyekre az a nemes feladat hárul, hogy építsék a tartós barát­ságot és szolidaritást Romá­nia és a Szovjetunió kö­zött”. Nicolae Ceausescu kifejez­te meggyőződését, hogy Leo­nyid Brezsnyev látogatása hozzájárul a román—szovjet barátság erősítéséhez. , Pohárköszöntőjének nem­zetközi kérdésekkel foglalko­zó részében a Román KP fő­titkára megállapította,- hogy a nemzetközi életben egyre erő­teljesebben nyilvánul meg az f nyhülés és az együttműkö- és irányába mutató új, po­zitív irányzat. Az új nemzet­közi politikai légkör kialakí­tásában fontos szerepük van a szocialista országoknak, a Szovjetunió aktív béke- és együttműködési politikájának Románia, mint szocialista or­szág, az első helyre teszi a Szovjetunióval, a szocialista országokkal kialakult bará­ti, szövetségi és együttműkö­dési kapcsolatok fejlesztését. Hangoztatta, hogy nemzet­közi kapcsolatai alapjának Románia a jogegyenlőség, a nemzeti függetlenség és szu­verenitás, a belügyekbe való be nem avatkozás és a köl­csönös előnyök elveit tekinti. Ceausescu méltatta a hel­sinki biztonsági értekezlet jelentőségét és kifejezte Ro­mániának azt az óhaját, hogy aktívan közreműködjön az 1977. évi belgrádi értekezlet előkészítésében. Ceausescu ki­jelentette: „a nemzetközi élet, a' békéért és biztonságért ví­vott harc cTlapvető kérdései­ben Románia szorosan együtt­működik a Szovjetunióval, a többi szocialista országgal, né­peink érdekeinek, az enyhü­lés és a világbéke ügyének megfelelően”. A nemzetközi kommunista mozgalom kérdéseit érintve Ceausescu hangoztatta, hogy az RKP széles körű kapcsola­tokat fejleszt minden kom­munista és munkáspárttal, fellép egységük és szolidaritá­suk erősítéséért. Ezzel kap­csolatban méltatta a berlini értekezletet, amely nagymér­tékben hozzájárult a kom­munista pártok együttműkö­désének megerősítéséhez. Leonyid Brezsnyev pohárko«zöntője Válaszbeszédében Leonyid Brezsnyev . köszönetét mon­dott a baráti fogadtatásért A nyáron létrejött krími találkozóról szólt a továb­biakban Brezsnyev. Elmon­dotta, hogy Nicolae Ceau- sescuvai barátian és őszintén megvitatták a szovjet—ro­mán kapcsolatok továbbfej­lesztésének és elmélyítésé­inek kérdéseit. Ezek a megbe­szélések nagyon jók és hasz­nosak voltak, mert a megvi- tatottak közül sok már a gya­korlatban is megvalósul. #Brezsnyev kijelentette: „or- f szágaink között nincsenek , megoldatlan fontos problé- • mák. Mindnyájan érdekeltek t-„vagyunk abban, hogy népeink érdekében a lehető legtelje­sebb mértékben kihasználjuk azokat a. lehetőségeket, ame­lyek a Hagyományos szovjet —román barátság kínál. : Őszintén szólva, ebben áll bukaresti megbeszéléseink lé­nyege is”. A kétoldalú kapcsolatok­ról szólva Brezsnyev többek között leszögezte: „mi nem­csak közeli szomszíédok va­gyunk. Az ideológia és a cé­lok azonossága, a marxista— leninista eszmék, a jog- egyenlőség alapján kialakult együttműködés évtizedes ta­pasztalatai — ezek adják az objektív alapokat az előt­tünk álló számos probléma megoldását célzó erőfeszíté­seinkhez”. Ezzel összefüggés­ben Brezsnyev kitért a két ország gazdasági együttmű­ködésére, amely mind a KGST-kereten belül, mind kétoldalú alapokon évről év­re nő. Az együttműködés egyre fontosabb területének nevez­te Brezsnyev az ideológiai kapcsolatokat. Ennek az együttműködésnek — muta­tott rá — hatalmas jelentő­sége van az imperializmus ellen folyó közös harc szem­pontjából. Teljesen törvény- szerű az a tény. hogy a nem­zeti erőfeszítésekkel párhu- * zamosan, sikereink egyik I fontos összetevője testvéri együttműködésünk, az a tér- | mészetes óhaj, hogy ne csak saját érdekeinket vegyük fi­gyelembe. hanem szocialista barátainkét is” — mondotta Brezsnyev. Az SZKP főtitkára ezután kijelentette: „a Szovjetunió-! ban nagyra értékeljük a Román Szocialista Köztársa­sággal a nemzetközi politika kérdéseiben való együttmű­ködést, amikor ez érvényesül, és úgy véljük, hogy minéi szélesebb lesz, annál jobban használ a béke és a szocia­lizmus ügyének, közös cél­jainknak és eszméinknek.” Megállapította, hogy jó- volt az együttműködés a ro­mán párttal az európai kommunista pártok % idei értekezletének előkészítésé­ben. „Eredményesen mű­ködünk együtt most is a Var­sói Szerződés politikai ta­nácskozó testületé közeljövő­ben sorra kerülő ülésének előkészítésében. Ez az ülés, reméljük, újólag és jelentő­sen hozzájárul majd az eu­rópai és közvetve az egész világ békéjének megerősíté­séhez. Nekünk, valamennyi testvéri szocialista országnak természetesen még sok közös erőfeszítést kell tennünk a belgrádi értekezlet' előkészí­tésében. Azt szeretnénk, hogy ez a találkozó ne propagan­dapárbaj színtere legyen, ha­nem a jóakarat konstruktív fóruma, pozitív eszmék ser­kentője a helsinki záróok­mányt aláíró államok kölcsö­nösen előnyös békés együtt­működése továbbfejlesztésé­nek szempontjából. Végül úgy vélem, hogy a szocialista országok kitar­tóan, szolidárisán és össze­hangoltan eljárva képesek so­kat tenni azért, hogy köze­lebb hozzuk korunk egyik legégetőbb problémájának megoldását — a fegyverkezé­si hajsza megfékezését és a .gyakorlati lépésekre való át­térést a felhalmozódott fegy­verkészletek csökkentésére, vagyis a leszerelésre. Éppen ennek a kérdésnek a megol­dása kínálja a kulcsot a va­lóban tartós békéhez, a nyu­godt, alkotó, emberhez mél­tó élethez a jelen és a jövő nemzedékek számára. A béke, a leszerelés oldalán hatal­mas erők állnak, az emberi­ség döntő többsége. A problé­ma az, hogy ezeket az erőket mozgósítsuk, tevékenységük­nek megadjuk a szükséges irányt. Ebben a vonatkozás­ban ránk, kommunistákra, szocialista országokra valóban történelmi felelősség hárul. Járjunk el tehát elvtársak úgy, hogy később egyikünk­nek se legyen oka szemrehá­nyást tenni magának azért, hogy nem tett meg minden tőle telhetőt. (MTI) A Biztonsági Tanács hétfőn 13 szavazattal, ellenszavazat nélkül, két tartózkodással úgy döntött, hogy javasolja az ENSZ közgyűlésének: vegye fel tagjai sorába az Angolai Népi Köztársaságot. Az Egye­sült Államok és a Kínai Nép- köztársaság nem vett részt a szavazásban. Amennyiben a2 ENSZ-közgyűlés elfogadja a Biztonsági Tanács indítvá­nyát, Angola — egy évvel függetlensége elnyerése után — a 146. ENSZ-tagállam lesz. (MTI) Tárgyalások Práiában Kedden megkezdődtek a tárgyalások a KISZ és a Csehszlovák Szocialista Ifjú­sági Szövetség vezetői között. Gustáv Husák, Csehszlová­kia Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának főtitkára köztársasági elnök fogad­ta dr. Maróthy Lászlót és az általa vezetett KlSZ-küldött- ség tagjait. A baráti, szívé­lyes megbeszélésen értékel­ték a csehszlovák és a magyar ifjúsági szervezetek közötti kapcsolatok sikeres fejlődését. Ezt követően a prágai ma­gyar nagykövetség fogadást adott a KISZ-küldöttség tisz­teletére. Ezen számos magas rangú állami és pártvezetö is megjelent. Pedagógusszlrájk Spanyolországban Hetvenezer általános isko­lai tanító és tanár lépett sztrájkba kedden Spanyolor­szágban, 30 százalékos fizetés- emelést és kedvezőbb nyug­díjfeltételeket követelve. A sztrájkoló pedagógusok beje­lentették, hogy mindaddig nem hajlandók folytatni a ta­nítást, amíg a kormány nem teljesíti jogos követeléseiket. A kormány illetékesei egye­lőre csak mintegy 10—15 szá­zalékos béremelésről hajlan­dók tárgyalni. Líbia új néven Líbiai Arab Népi Köztársa­ságnak nevezik ezentúl hiva­talosan Líbiát. Az ország ne­vének megváltoztatásáról szóló döntést a líbiai legfel­sőbb népi kongresszus hozta. Kadhafinak, a líbiai forra­dalmi parancsnokság taná­csa elnökének javaslatára. A legfelsőbb népi kongresz- szus küldöttei határozatban hagyták jóvá a líbiai külpo­litika irányvonalát. CScbfI©? gjcardá&io-'Garter, a hivatalbalépésre készülő új amerikai elnök, aki „ia washingtoni bürokrá­cia” ellen folytatta sikeres választási kampányát, lénye­gében ugyanazokból a wa­shingtoni körökből állította össze első kül- és katona-- politikai gárdáját, mint az előző kormányok. Legtöbb megbízottja, akik most a kül- és a hadügyminisztéri­umban az ügyek átvételén dolgoznak, már korábban is tagjai voltak a kormánvgé- pezetnek — jelentette ked­den a Washington Post. Antony Lake, Carter kül- űgyminisztériumi' főmegbí­zottja. Lake Cabot Lodge, egykori ' saigoni amerikai nagykövet munkatársa volt. A kambodzsai amerikai be­avatkozás után mondott le. s máig perli Kissingert, aki elrendelte telefonjának le­hallgatását. Fred Bergsten. aki a nem­zetközi gazdasági kapcsolatok felelőse az alakuló új admi­nisztrációban, Kissinger ide­jében a nemzetbiztonsági ta­nács vezető munkatársa volt. David Aaron, az amerikai SALT-küldöttség volt tanács­adója 1972-ben távozott a kormányapparátusból, majd — Mondale szenátor, az új alelnök munkatársaként — részt vett a hírszerzés ügyeit kivizsgáló kongresszusi tevé­kenységben. Aaron az átme­neti időszakban a nemzet- biztonsági tanács és a CIA Ügyeinek felelőse. A Washington Post szerint az említett fyárom, harmincas éveiben levő szakemberre vezető tisztség vár a Carter- kormányban. A hadügyminisztériumi ügyek átvételét Richard Ste- advan New York-i bankár készíti elő. Ö 1966. és 1969. között hadügyi államtitkár­helyettes volt. fő tevékenysé­gi területként Vietnammal foglalkozott. (MTI) 2 NŐGRÁD — 1976. november 24., szerda | II. Hasszán marokkói király, aki háromnapos hivatalos látogatásra Franciaországba érkezett? koszorút helyezett az ismeretlen katona sírjára. Vaszilij Kuznyecov, a Szov­jetunió képviselője hétfőn az ENSZ-közgyűlés üléssza­kán az erőszaknak a nemzet­közi kapcsolatokból való ki­iktatásáról szóló szerződés megkötésének jogi következ­ményeiről folyó vitában fel­szólalva hangsúlyozta: egy ilyen szerződés megkötése ha­talmas lépés lenne a béke megerősítésének és a hábo­rú elhárításának útján, nagy­mértékben hozzájárulna a nemzetközi helyzet további javulásához, az enyhülés ten- idenciájiának megerősítéséhez. Az erőszakról való lemon­dásról szóló szerződés meg­kötése kétségtelenül enyhí­tené a katonai konfrontációt, í kedvező előfeltételeket te­• remtene a fokozódó és a béke • ügyére nézve veszélyes fegy­verkezési hajsza megszünte­tésére és a leszerelésre. A szerződés — folytatta a szovjet delegátus, — meg­szilárdítaná a nemzetközi biz­tonság alapjait anélkül, hogy kétségessé tenné bárki jogait, bárki érdekeit, ameny- nyiben ezek az érdekek egy­beesnek az egyetemes béke biztosításának céljaival. A szerződés megkötése és meg­valósítása, a békés egymás mellett élés elvein alapuló államközi kapcsolatok nem­zetközi jogi vonatkozásainak további megszilárdítását szol­gálná. Ez a szerződés lefek­tetné az államok széles körű, egyenjogú és kölcsönösen elő­nyös együttműködésének szi­lárd alapjait, törvényen kí­vül helyezné az agressziót, a gyarmati rendszert, a faji megkülönböztetést, az elnyo­más minden formáját. A Szovjetunió képviselője hangsúlyozta: a szerződés megfelel minden békeszere­tő állam érdekeinek. Itt az ide­je előkészíteni és megkötni ezt a szerződést. Ez a kezde­ményezés a jelenlegi nem­zetközi helyzetből követke­zik: a szerződés megkötését annak szükségessége diktál­ja, hogy további lépéseket kell tenni a béke megszilár­dítása, a nemzetközi bizton­ság szavatolása, az enyhülé­si folyamat előrelendítése ér­dekében, azért, hogy az ál­lamközi kapcsolatokban mind jobban meghonosodjanak " a békés egymás mellett élés el­vei. (MTI) Strauss túllőtt a célon... Sándor István, az MTI tu­dósítója jelenti: Üjabb fordulathoz érkezett kedden a nyugatnémet el­lenzék két legnagyobb párt­jának a CDU-nak és a CSU- nak viszálykodása: az ellen­zéki pártszövetséget felbontó keresztényszociális unió el­nöke Strauss és frakcióvezető­je, Zimmermann levélben indokolta meg saját párttag­ságának a döntést. A 19 pontos levél élesen elítéli a volt szövetséges ke­reszténydemokratákat, amiért azok „hibás, politikailag meg­fontolatlan és káros” módon — felháborodottan reagáltak a CSU parlamenti képvise­lőcsoportjának különválásá­ra. Strauss és Zimmermann visszautasítja Helmut Khol CDU-elnöknek azt a bejelen­tését, hogy önmagát tekinti az egész nyugatnémet ellen­zék — választói megbízatás­sal rendelkező — vezetőjé­nek. A CSU állásfoglalása szerint Khol kancellárjelöl- ti megbízatása október 3- ával, a választások napjával, lejárt, és éppen választási ku­darca tette szükségessé a két keresztény párt szétválását. Strauss, aki a jelek szerint ráébredt, hogy akciójával sa­ját pártjában és az ellenzéki szövetségesnél is túllőtt a célon, most a levél jelentős részében azt bizonygatja, hogy szó sincs a két keresztény; párt szakításáról, csupán egy, hatékonyabb, egyedül éssze­rűnek tűnő „ellenzéki mun­kamódszerről.” A pártelnök1 tagadja, hogy a CSU orszá­gos párttá való kiterjesztése lenne a távolabbi célja és siet leszögezni, hogy változatla­nul „Willy Brandt (SPD-párt- elnök) Herbert Wehner (SPD- frakcióvezető) Helmut Schmidt (kancellár) és az FDP a politikai ellenség.” A szakító döntés indokolá­sában egyébként világossá válik, hogy fn-'auss és vezető társai 1980-ig semmilyen re­ményt nem látnak a jelenle­gi szociálliberális kormány- koalíció megbontására, vagy megdöntésére, és a három egymást követő választáson kudarcot vallott jobboldali uniót sem tartják alkalmasnak arra, hogy négy év múlva győzelmet arasson. Arafat közvetítése Egyiptom és Líbia között Jasszer Arafat, a Palesztina! Felszabadítási Szervezet vég­rehajtó bizottságának elnö­ke hétfőn Kairóban Szajed Mareivel, az egyiptomi par­lament elnökével tárgyalt, majd Tripoliba repült, hogy folytassa az Egyiptom és Lí­bia közti közvetítését — je­lentik palesztin források. Arafat az utóbbi hetek so­rán több ízben járt a két or­szágban, azzal a^ céllal, hogy segítsen az 1973 óta megrom­lott kapcsolatok rendezésé­ben. v Mint ismeretes, a két ország kapcsolatai azt követően rom­lottak meg, hogy Líbia szem­rehányásokat tett Egyiptom­nak az amerikai segédlettel aláírt sínai megállapodás miatt. Kairó válaszként több­ször azzal vádolta Líbiát, hogy szabotázscselekményeket ter­vezett Egyiptomban, majd a két ország határa mentén nagy létszámú egyiptomi csa­patokat vonultatott fel. Megfigyelők szerint újabban csökkenni * látszik az Egyip­tom és Líbia között folyó vi­ta hevessége. (MTI) „Engedelmességet*’ vár a Kínai KP A kínai népi felszabadító hadsereg lapja, a Csiefang- csün Pao három hét leforgá­sa alatt immár a harmadik cikkben méltatta a KKP KB új elnökének, Hua Kuo-feng- nek a személyét és kért „en­gedelmességet” a Kínai Kom­munista Párt egész tagságá­tól. A lap legfrissebb vezércik­ke hétfőn jelent meg és ked­den már valamennyi közpon­ti lap első oldalon hozta. A Csiefangcsün vezércikke így folytatja: „a párt Hua Kuo-feng elvtárs vezette Köz­ponti Bizottságának vala­mennyi cselekedetünkben engedelmeskednünk kell és ez az alapvető biztosítéka an­nak, hogy pártunk ügye gyors ütemben haladjon előre.” Maóra hivatkozva fejti ki a demokratikus centralizmus elveit, nevezetesen: az egyén alávetettje a szervezetnek, a kisebbség a többségnek, az alacsonyabb szint a magas szintnek és az egész párttag­ság a Központi Bizottságnak. Ami a megbukott „-négye­ket” illeti, velük szemben hallatlanul szigorú a hang: „nem szabad közömbösnek, vagy kegyesnek lennünk a nekivadult osztályellenség e bandájával. Kíméletlenül le kell lepleznünk és minden ol­dalról bírálat tárgyává kell tennünk őket. A kegyesség velük szemben bűn volna a nép ellen.” (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom