Nógrád. 1976. október (32. évfolyam. 232-258. szám)

1976-10-02 / 233. szám

„Mint íj sniál /torIámon”

Tö bb mint liúsz éwe egy helyen

Széles vállú ember,, a fejét már megütötte a dér, mint mondja elmúlt 51 éves. Foltos kék 'köpenyben ül, ahogy a munkahelyről bejött az irodába. Izeg-mozog, míg beszél százszor is kisimítja, ösz- szehajtja a fejéről lekapott fehér sapkát. Arca jellegzetes palóc parasztarc, beszéde halk, lassú, megfontolt. Baksa Sándor a Nógrád megyei Állategészségügyi Állomás állatkórházában dolgozik.

— Karancslapujtőn születtem. Édesapám 12 holdon gazdálkodott, már gyermekkoromban neki segítettem. Ott is maradtam volna a falun, de azután bekerültem Salgótarjánba a kohászati üzemekhez. Oda toboroztak akkor embereket. Nem találtam meg a számításom, és amikor az a lehetőség nyílt, hogy elmehetek egy öthónapos felcserképző tanfolyamra, s azután állatgyógyászattal foglalkozhatom, kapva kaptam az alkalmon. El is végeztem a tanfolyamot jó eredménnyel, s így kerültem az állomásra. Ennek már 23 éve. Azóta egyfolytában ezt a munkát végzem- Ügy érzem, megtaláltam a helyemet, szeretem amit csinálok. Olyan ez a munka, mint az emberek gyógyításánál a nővéré, vagy az asz- sziszténsé. Segédkezek műtéteknél, utókezelést végzek és más hasonló dolgokat.

Kezdetben körzeti munkát végeztem. Jártuk a vidéket, az egész járást gyalogosan, kerékpárral. Hősi idők voltak azok. Térdig érő hóban, sárban, latyakban is menni kellett. Tudtuk, hogy várnak ránk. Ha már egy motort tudott valaki szerezni, annak jó dolga volt. Akkoriban még maszek világ volt, egy-egy faluban 80—100 pár lovat tartottak, nem panaszkodtunk, hogy nincs munkánk. Azóta ebben is változott a világ. A lovak eltűntek. Falun, a háztájiban is haszonállatot tartanak. Kell a hús az országnak. Nekem is van otthon öt sertés, s szerződést kötöttem 300 nyúlra- Otthon is csak az állatokkal foglalkozom. Közben eltelt fölöttem az icTő, megöregedtem, már hehezem- re esett a körzeti munka, öt esztendeje itt, az állomás állatkórházában dolgozom.

Munka mindig van. Ha az ember úgy nézi, mintha a maga portáján lenne, sose fogy ki belőle. Szívesen csinálom, mert szeretem. Huszonnégy órát dolgozom, 24 óra szabad. Délután 2-től másnap délután 2-ig. Éjszaka a betegfelvétel is az én dolgom.

Mikor arról faggatom, történt-e az évek során valami érdekes munka közben, hüm- mög, fejét csóválja.

— Mi érdekes történt volna? Dolgoztam. — Akkor derül fel az arca, mikor a családról kérdezem.

— Egy fiam van- Ö is az állattenyésztésben dolgozik, üzemmérnöki végzettséggel főállattenyésztő az enderfalvi tsz-ben. A felesége most gyermekgondozási segélyen van a kétéves kisunokával, ő törzskönyvező.

Egyre gyakrabban tekint az ajtó felé, várja a félbehagyott munka. Megköszönöm a beszélgetést.

Baksa Sándorról közvetlen felettese, dr. Fábián Ferenc, a kórház vezető állatorvosa is csak a legjobbakat tudja mondani.

— Halkszavú, nagyon szerény ember, de óriási gyakorlata van. A munkától sosem riad meg. Hogy csak egy utóbbi esetet említsek: a közelmúltban helyszínen, kábítással kellett kezelni egy mént. Harman foktők le a lovat, de az — ezer esetben egyszer fordul elő — felug1- rott, kitört. Baksa Sándor egyedül ment utána, megfékezte, visszahozta. Szakértelme és óriási gyakorlata súlyos műtéteknél nélkülözhetetlenné teszi. Még kezdő állatorvosoknak is tud segíteni- Szorgalma mellett példát mutat a társadalmi tulajdon védelmében is. Kitűnően rendben tartja a rábízott műszereket és úgy vigyáz rájuk, mint a szeme fényére. Munkatársaival nagyon jó viszonyban van, sokat tanulnak tőle.

Baksa Sándor jó munkáját megbecsülik. Húszéves törzs- gárdajelvénv tulajdonosa, tavasszal a megyei tanács elnökének dicsérő oklevelét kapta meg, az alkotmány ünnepe alkalmából pedig a Mezőgazdaság i Kiváló Dolgozója címmel tüntették ki.

— g- —

Elsősorban a közvetlen vezetőket minősíti a fegyelmezett munka színvonala, tá- gabb értelemben viszont fényt vet a vezetés különböző posztjain állók tevékenységére, nevezetesen leleményességükre, életrevalóságukra és hozzáértésükre. A változatosan említett követelmények megléte, vagy hiánya végső soron a gépek mellett dolgozó munkások jó, vagy rossz hangulatán, termelési eredményein, közérzetén és keresetén mérhetők le. Ez érvényes a Magyar Kábelművek balassagyarmati gyárára is.

★

A sodró- és húzóüzemben a gépek zajától alig halljuk egymás szavát. Szerencsi Tibor, a héttagú Balassa húzóbrigád vezetője a következőket mondja: — Bőven van munkánk, nincs állásidőnk. Ha netán elromlik az egyik gép. akkor másikhoz csoportosítanak át bennünket.

— Aki jól tud ötvözött alumíniumot húzni, annak* könnyen megy az alumíniummal való munka is — veti közbe a mellettem álló Borbás Attila megbízott üzemvezető, aki nemrég még a műszaki osztályt vezette. Szavai közben jelentőségteljesen ránéz a csaknem vele egykorú, fiatal munkásra, akit alapító tagként tartanak számot.

— Csak akkor igaz ez. ha jó az anyag minősége — veszi vissza a szót a brigád- vezető. — Sajnos, ezzel nem mindig dicsekedhetünk. Különösen a Tatabányáról érA salgótarjáni városgazdálkodási üzem elsődleges feladatai közé tartozik a köztisztaság, a parkrendezés és a kertészeti munka. A tiszta, pormentes szemétgyűjtés, illetve -tárolás érdekében az év kezdetén megkezdték az átállást a konténeres szemétszállításra. Az üzem tmk-mühelyének sokrétű a feladata. Ök végzik a szakipari, karbantartási munkálatokat. és a gépjárművek javítását. Képünkön: Fekete Gáspár autószerelő a locsolók öcsit javítja.

t' Fogalmak — közelről

Konvertálható termelési kapacitások

Olyan erőforrások (anyag, gépek, munkaerő stb.) amelyek viszonylag könnyen átállíthatok valamilyen termék gyártásáról egy másik termék gyártására. A kapacitások konvertálhatóságát a műszaki-technológiai adottságok döntően befolyásolják. Az anyagjellegű termékeket előállító iparok — pl. vaskohászat, timföldipar, cukoripar — kapacitásai természetesen nem konvertálhatók, ezekben az iparokban legjobb esetben a termékstruktúra módosítható. (A melegen hengerelt lemezeket gyártó vaskohászati berendezés különféle méretű lemezeket állíthat elő, de hidegen hengerelt lemezeket nem képes gyártani.) Általános érvényű az a megállapítás, hogy az egycélú termelőberendezések, technológiák, — pl- szövőgép, forgácsológép, öntészet, fermentálás— nem konvertálhatók gyökeresen más jellegű termékek előállítására. t

A kapacitások konvertálásának lehetősége a feldolgozó- iparokban — pl. a gépiparban, a textilruházati iparban, a bútoriparban, a műanyag-feldolgozó iparban — legkedvezőbb. Egyebek között azért, mert ezek az iparágak végtermékeket állítanak elő, általában jelentős mértékű kooperációval. Ez utóbbinak módosítása nagyban megkönnyítheti egy-egy vállalat termelési kapacitásának konvertálását más termék gyártására, pontosabban összeszerelésére.. Ilyen jellegű kapacitáskonvertálás valósult meg az egykori Vörös Csillag Traktorgyár Rába Magyar Vagon- es Gépgyárba történt beolvasztása után is.

1 Sok m

forintról van szó**.

A mezőgazdasági üzemekben korszerű épületek nélkül nem lehet eredményesen gazdálkodni. Ezért született az az állami intézkedés is, hogy támogatni kell azokat a termelőszövetkezeteket, amelyek a magasabb színvonalú gazdálkodás érdekében különböző beruházásokat végeznek. A megyében is soksok millió forintot fizetett ki az állam különböző címen, röyid és hosszú lejáratú hitelkereteken. annak az érdekében, hogy a befektetett pénzösszeg kamatozzon a mezőgazdasági üzemnek.

Belelösséfiiiet jár

Nagy összegről van szó, határozott célról, amely minden esetben a termelés magasabb színvonalát kell szolgálja, ezért alapvető követelmény minden beruházást alaposan meggondolni, annak végrehajtására jól felkészülni, tudni azt, hogy milyen cél érdekében végezzük a fejlesztést Ha nem így van, akkor az állam és a közös gazdaság pénzének az elherdálásáról ’ehet csakis szó. Érthető, hogy a fejlesztés nagy felelősséggel jár. Éppen ezért tapasztalható az is, hogy egyes tsz-vezetők nem szi\esen vállalkoznak nagyobb jelentőségű beruházásra. Nem vállalni felelősséget, hanem biztonságban maradni, még annak -az árán is, hogy a gazdálkodás egy helyben topog, legalább o'yan felelőtlenség, mint a rendelkezésre álló pénzt meggondolatlanul költeni.

A felszabadulás után örökölt régi épületek, a tsz-ek megalakulása óta már semmivé lettek. Amik ma a tsz- ek rendelkezésére . állnak, azok többségét 15—20 évvel eze’őtt építették és már bizonyos felújításokra szorulnak. A tapasztalatok szerint ezek a munkák a tsz-ek anyagi erejéhez mérten folynak is. Az a gond, hogy az új építkezésektől húzódoznak — kizárólag gazdasági óva- toskodásbói — legtöbb termelőszövetkezetben. Ez az óvatoskodás viszont nem jó. Ha a romhányi tsz mai vezetői, akik tudvalevő, igen. sok fogyatékosságú üzemet örököltek elődeiktől, mernek 20 millió forint értékű szakosított telep építésére vállalkozni, akkor más, náluk jobb anyagi körü'mények között gazdálkodó termelőszövetkezetekben, melyek között megemlíthetjük a drégelypa- lánkit is, nincs okuk nem vállalkozni például olyan tehenészeti telep megépítésére, amely korszerű, és feltétele a jó tejtermelésnek?

Azt szoktuk mondani, hogy szemléletbeli kérdés, miként értékelem, és mit fordítok az állattenyésztés fejlesztésére. Ha csak az egyszerű fenntartásra törekszem, akkor számomra nem is fontos az állattenyésztés, hanem csupán látszatdolog. A szarvasmarha-tenyésztést a mezőgazdasági üzemben egyik fő kérdésnek kell tekinteni, mert az ott termelt értékre a népgazdaságnak szüksége van, és akkor legalább olyan szívvel kell azt kezelni, mint teszik Karancsságon, ahol az idei legaszáiyosabb időszakban. sem csökkent a tejterme- 'és, hanem ellenkezőleg, a tervezettnek megfelelően

emelkedett, amihez a korszerű elhelvezes is hozzájárult.

ISem lehet könnyelműen

Nem csupán az óvatoskodók, hanem azok is mérhe- tet'en kárt okoznak a közös gazdaságoknak, akik köny- nyelműen, egyetlen tollvo-. nással döntenek több millió forint befektetéséről, miközben nem kutatják annak célját, hasznosságát, feladat tát Hazárdírozás ez, amit senki, aki felelős a mezőgazdaságért, nem engedhet meg magának. Sajnos, az utóbbi években egyre több ilyen példáról adhatunk számot. Homokterenyén talán meggondolták annak a közel 3,5 millió forint értékű tehénistállónak a felépítését, amely alig kétesztendős, de hasznavehetetlen? Rövid az állása, a trágyakaparó leszakította a tehenek tőgyét. A tehén képtelen az istállóban pihenni. Ezért a tejtermelés egészen a minimálisra csökkent. Az állattenyésztők kénytelenek voltak a teheneket a régi istállóba kötni. De akkor mi van azzal a nagy összeggel, amit befektettek az épületbe?

Ma már nagyon világos, hogy mi van az építkezés mögött. Aki ezt az istállót megtervezte, az a rövid növésű, a mi vidékünk teheneinél kisebb súlyú állatoknak

tervezte Abban az istállóban a magyar tarka sohasem fogja magát jól érezni. De akkor miért vették meg a tervet? Miért engedélyezték a felépítését? A tsz vezetősége miért építtette fel? A kérdések sokasága merül fel, amire az illetékeseknek végül is válaszolniuk kell, mert a közös vagyonról van szó, annak a felhasználásáról.

Ügy látszik azonban, hogy nem tanulunk még a saját kárunkbó' sem. Mert itt, a szemünk előtt zajlott le a ho- mokterenyei példa, és máris folytatódik a kishartyáni tsz csókáspusztai juhtenyésztő telepén. Olyan tervezőktől kapott tervek alapján építették fel a telepet, akiktől már a tervezési jogot is megvonták. A .iuhtenyésztő szakemberek véleménye szerint 1ele van hibával, mert például az etetők olyan alacsonyak.’ hogy rövid idő alatt e’- borítja a trágya, azonkívül nincs víz, s az üzemedét lényegesen megdrágítja, hogy az el let őt használat idején napi háromszáz liter olajjal fűtik. Az építkezési költség rohamosan emelkedett, mert drága utat építettek oda, a régi és még ma is használható helyett. Az új utat elkészülte után, ismét szétrombolták, ugyanis az áteresztő- csatornákat a megépítés után helyezték el. Az épü'etek helyének kiválasztása is szerencsétlen volt, mert rengeteg földmunkát idényért. Ak’k a telep felépítését engedélyezték. akik erre vál'alko-/- tak, vállalkozzanak arra hosv a ráfordított több millió forint legalább megtérüljön.

Építkezni, de felelősségnél

Nélkülözhetetlen a mezőgazdaság korszerűsítése érdekében az építkezés, a befektetés Aki húzódozik ettől, az nem szolgálja a mezőgazdaság ügyét, de aki felelőt’enül, az állam én a közös gazdaság pénzét megfontolatlanul költi, az sem a mezőgazdaság korszerűsítése ügyében tevékenykedik. hanem kárt okoz, ami büntetlenül nem múlhat el. Szükség van arra, hogy építkezzünk, korszerűsítsünk, de felelősséggel. Azzal a gondolattal, hogy a dolgozók pénzét a dolgozók javára hasznosítjuk. Bobál Gyula

Munkások mondják

Akkor jó,

ha állandóan pörög a gép

kező alapanyagokkal van százalékos teljesítményt. Mi bajunk. Csomósak, zárvá- viszont azért jövünk be, nvosak, emiatt szakadnak, hogy dolgozzunk, a normát sokszor alig győzzük befűz- túlszárnyaljuk. A többletter- ni a gépbe. Ilyenkor odame- meléssel járó plusztól esünk gyek a művezetőhöz, s mon- el ilyenkor. Mennyi időt nöl- dom neki: nagyon rossz az tünk konkrét termelőmun- anyag. Vagy más munkát ad, kával egy műszakban? — isvagy azt mondja: sajnos eb- métli a kérdést, majd így bői kell dolgozni. Ilyenkor folytatja: Hat órát. .. felnézek az égre, a többit — Így igaz, — erősíti meg már ön is tudja. Akkor ér- az előbbit az üzemvezető, zem igazán jól magam, ami- majd magyarázatként hoz- kor állandóan pörög a gép, záfűzi: — Sok függ a ren- egyszer kétszer kell csak egy delésúllomány összetételé- műszakban az elszakadt szá- tői. Van amikor egyes mére- lat újra fűzni. Mert ilyen is tekből „túlterhelés” _ van, van. Amikor az Inotáról ka- ugyanakkor a másik gépcsoport anyagból dolgozunk. port pedig nincs leterhelve

Déri Ferenc szocialista bri- munkával, gádvezető, csoportvezető a — Akkor rövid a munka- sodróüzemben tevékenyke- idő. akkor könnyű a mun- dik. Ö így látja a helyzetet: kasnak, ha nagy a zaj az — Minden nap más gépen üzemben, amikor pörögnek a dolgozom, ad,a megyek, ahol gépek — vallja egyértelmű- szükség van az emberre. Ma en a brigádvezető, például a szabadságon levő Tőle Markó Mihály bri- brigádvezetőt helyettesítem, gádvezetőhöz visz az utam. 17 sodrógép van a gondjaink- Az ifjú szakember Pesten tara bízva. Sajnos, nem pö- nulta a kábelgyártást, ismerög mindegyik. Elsősorban ri az összes gépet, értő ke- a gyengébb minőségű anyag zelője mindegyiknek. Neki miatt. az a véleménye, hogy a je— Megérzik a káros kö- lenleginéi többet tudnának

vetkezményeit? termelni, ha a gépek állapo— Nem. illetve csak rész- ta nem lenne ilyen rossz, ben. A gyár vezetőd az anyag nem kellene annyit javítani, rossz minősége miatt akkor Mert a folyamatos termelés is kifizetik a százszázalékos egyik fontos feltétele, az bért, ha nem érjük el a 100 anyag, biztosított.

— Most a régi sodrógépnél dolgozom. — folytatja Markó Mihály. Ha szólok a művezetőnek, hogy egy fél óra múlva újabb anyagra van szükségem, ő azonnal intézkedik.

— Én javasoltam, meg is valósították, hogy az orsófékeket tartósabb anyagból készítsék — vélekedik Déri Ferenc.

Szerencsi Tibor is elismeri, hogy a munkásnak szava van a művezetőjénél, ha jogos. annit mond, amit kér, javasol, vagy kritizál.

★

Az alapanyag minőségével kapcsolatos gondokat ismerik a gyár első számú vezetői is. Számtalanszor felkeresték már Tatabányán. Ino- tán az ottani vezetőket, s elmondták észrevételeiket, javaslataikat. kívánságaikat, s több esetben a használhatatlan szállítmányokat visz- szaküldték. Mindez azonban kevésnek bizonyult. Uj módszerrel próbálkoznak.

— Elhatároztuk, hogy a mi meósunk nem itt a gyárban hanem Irrotán és Tatabányán minősíti majd az alapanyagot. Ügy véljük, ezzel megakadályozzuk, hogy rossz minőségű anyag érkezzen be feldolgozásra. Emellett számítunk arra is, hagy a közvetlen kapcsolat révén az alumínium-kohászok jobban megismerik a velük szemben támasztott kül- és belföldi igényeket — közli későbbi beszélgetésünk során Géczi Imre a gyár igazgatója.

V. K,

C*