Nógrád. 1976. október (32. évfolyam. 232-258. szám)

1976-10-02 / 233. szám

Meddig tanul a jó pap? ü"nepar."T,‘I?íí,í* 3 1 r r es utloroparlament nimaHí laHiRMmMiMMiHiniaiiiimMmiiiMi Néptánccsoport Sóshartyánban ' A Jő PAP HOLTIG TA­NUL. Hogy még jobb pap legyen. Legalábbis a közimon­dás szerint, amely azt ugyan már nem említi, hogy a rossz pap azért rossz pap-e, mert rest holtig tanulni, avagy azért-e, mert a rossz pap is holtáig tanul, csak rajta nem fog a tudás. Igaz, a közmon­dás azt sem mondja, hogy a közepes pap tanul-e vagy seim, s ha igen, meddig, hol­táig, vagy csak néhány évig még azután, hogy letette a papmunkás-bizonyítványt a plébános úr asztalára. De köz­mondás ide, közmondás oda, most mégse bonyolódjunk be­le az egyház és a papműve­lés ügyeibe, mert hiszen az egészből nekünk csak a köz­mondás ama része h. érdekes, amit nem is említ: mi legyen a közepessel? A közepes munkással pél­dául? A jó szakmunkás holtig ta­nul. A nyugdíjig biztos. Rész­ben, hogy még jobb szakmun­kás legyen, részben azért, hogy szakmája és tudása bir­tokában előbbre lépjen a tár­sadalmi megbecsülés és a társadalmi ranglétra fokain: annyit, amennyire önmaga képes, vagy amennyire lehe­tőséget nyújt az adott kör­nyezet ez irányú képessége, így aztán különösebb 6zót vesztegetni — a biztatáson és az elismerésen túl —, nem is lenne szükségszerű a jó szakmunkás szakmai és álta­lános műveltségbeli gyarapo­dásának fontosságára. A rossz szakmunkásról meg ejtsen szót a művezetője, vagy a munkaügyi osztály. Az ő dol­guk. DE MI VAN A KÖZEPE­SEKKEL? Igen: mi van azokkal, akik szakmai tudásukkal és ráter­mettségükkel ugyan nem emelkednek ki az átlagból. akikről vajmi ritkán esik szó a termelési értekezleteken, vagy az újságok hasábjain, ha dicsérni kell, de végtére akkor sem, ha bírálni muszáj. Mert, ezek a munkások nem rossz munkások! De nem jók. Közepesek. És egy gyárban, üzemben az ezer munkásból ők a „derékhad”, mert a jó­ból sajnos, a rosszból hális- ten egyaránt lényegesen ke­vesebb van. Ezeknek szakmai tudása, illetőleg a meglevő gyarapítása, a készség növe­lése a tudás befogadására, kulcskérdés a korszerűen, ha­tékonyan termelő mukásgár- da kialakítása szempontjá­ból. Hogy a tanulás, a tudás megszerzése útján a közepe­sekből jók, 6őt kiválóak is lehetnek — ez nyilvánvaló. De az sem közömbös ám, hagy a közepesekből a tanulás, a tudás révén közepesek lesz­nek holnap is és nem — rosz- szak. El- és lemaradtak. A szakma új fogásait alkalmaz­ni képtelen emberek, a tech­nikával, technológiával lépést tartani alkalmatlan alkalma­zottak csak a gyári munkás­létszámon belül. Nemcsak a jók számára kell tanfolyamokat, tovább­képzéseket szervezni és ren­dezni a gyárkapun belül és kívül, nemcsak arra van szükség, hogy a szakma leg­jobbjai elérhessék a tudásuk gyarapításához szükséges in­formációk minden mennyisé­gét és minden minőségét, s nemcsak arra, hogy belőlük technikusok, mérnökök, üzem­vezetők, vagy akár gyáregy­ségvezetők legyenek. Ez is kell — sőt kötelező, ez is szükséges, sőt „muszáj" fel­adat. De a középszer erősíté­se, a közepes tudású és ké­pességű munkásokban felkel­teni- a tanulást, a többet tu­dás igényét — ez is fontos feladat ám! Mert — s ezt az üzemek vezetőinek jobban kell tudniuk e sorok írójánál —, a mai tudás, amellyel kö­zepes szakmunkás lehet vala­ki. holnap már kevés ehhez a közepeshez, s holnapután már nevetségesen kevés lesz ahhoz is, hogy egyáltalán méltán szakmunkásnak tart­hassa magát az, akivel nem törődtek, s aki emiatt maga sem törődött önmagával. „Nem akarok én még bri­gádvezető se lenni. Megva­gyok én magamnak úgy, ahogy vagyok”. — száznyi és ezernyi nevet lehetne e mondat után felsorolni, é6 a név után egész sor üzemet is természetesen. Pedig a köze­pesek tanulása, továbbképzé­se. művelése és művelődése egyáltalán nem jelenti azt, hogy mindegyikünkkel olyan a terve a felsőbbségnek, mi­szerint amint elvégzi ezt. vagy azt a tanfolyamot, le­rakja a nyolc osztályt, men­ten vezérigazgató, de legalább brigádvezető legyen belőle. Csak jobb munkás. Csak? Ez a „csak” nem is kevés. ha korszerű, művelt, termelésé­ben hatékony, világnézetében szilárd, terveiben okosan me­rész és merészségében reáli­san higgadt munkáskollektí­vát akarunk az üzemekben. ÉS TERMÉSZETES. HOGY EZT és ilyet akarunk. A jó pap holtig tanul. Ar­ról nincs tudomásunk, hogy a közepes pap meddig tanul, erről hallgat a közmondás. De, hogy a közepes szakmun­kásnak is mindaddig tanulnia kell, amíg dolgozik, s hogy számára is meg hell teremte­ni a tudásgyarapítás, a szin­ten tartás, a művelés és mű­velődés lehetőségét — ehhez semmiféle közmondás nem kell. Csak a köz egyetlen mondása: kell! (RT. C ) UI KGMYV NagntJiátonyban A nagybátonyi 308. se. József Attila Úttörőcsapat a napok­ban ünnepélyes csapatgyülést és úttörőparlanientet tartott. Megyénk egyik legnagyobb úttörőcsapatának 60 küldötte ült össze, hogy számot adjon az ..őrizzük a lángot” moz­galomban végzett jubileumi munkáról. A csapatparlament határozattá emelte az 1976 77. úttörőév programját, az ..Együtt — egymásért!” mozgalom feladatait, a vállaláso­kat. a kisdobos- és úttörőpróba értékelésének módjait. Járdán Lászlóné csapatvezető fogadja a jelentést. Kajárik Ágnes, Szabó Klári és Nagy Csaba rajtitkár a díszszemlén. r A Kossuth Könyvkiadó az MSZMP Központi Bizottsága Társadalomtudományi Intéze­tének gondozásában megje­lentette A munkásosztály po­litikai, ideológia műveltségé­ről és aktivitásáról című ta­nulmánykötetet, amely az 1960—70 közötti évtized ta­pasztalatai alapján készült, szerzője Kovács Ferenc. Ma­gyar tudósportrék címmel tíz kiváló tudósunk — Babits Antal, Berend T. Iván, Gil- lemot László, Kardos Lajos, Köpeczi Béla. Marx György, Mátrai László, Straub F. Brú­nó. Szálai Sándor és Zólyomi Bálint — munkásságát, tu­dósegyéniségét ismerhetjük meg, Kardos István tévéso­rozata alapján. Ismét megje­lentette a kiadó a néhány éve rendkívüli közönségsikert ara­tott, A Vadnyugat története indiénszetnmel című könyvét, Dee Brown tollából. Földes Mihály regénye A szökevény címmel, Galla-Kovács Ág­nes útiiegyzeteinek remek kötete pedig Nem vadásztam Tanzániában címmel látott napvilágot. A szocialista élet­mód kérdéseihez szól hozzá Kozma Ferenc elgondolkoztató eszmefuttatása, a Jólét szo­cialista módon. Fontos té­mája van Szentes Tamás könyvének, címe Az elmara­dottság és fejlettség dialek­tikája a tőkés világgazdaság­ban. Megjelent a Munkaügyi Kislexikon is, Józsa Ödön szerkesztésében. A Szépirodalmi Könyvkiadó Mikrokozmosz Füzetek soro­zatában megjelent: Zelk Zol­tán Meszelt égbolt című kö­tete, Gross Arnold illusztrá­cióival. Habán Mihály vá­logatott verseinek kötete A Föld szépsége címmel látott napvilágot. A Diákkönyvtár­ban jelent meg az új Petőíi- kötet, benne Az apostol című elbeszélő költeménnyel és A helység kalapácsa című ko­mikus eposszal. Az Olcsó Könyvtár új kötete nálunk is népszerű Nobel-díjas Miguel Asturias A kincses úrfi című regénye, amelyhez Sándor András írt utószót. Kosztolá­nyi Dezső összegyűjtött mű­veinek sorozatában jelent meg a Látjátok, feleim; a kö­tet, a nagy költő nyelvészke- dő írásait tartalmazza. Meg­jelent Urbán Ernő Nemcsak kenyérrel és Az 1001. kilomé­ter című két regénye. A ma­gyar—csehszlovák közös ki­adás keretében, a pozsonyi Madách Kiadóval való együt­tes gondozásban látott nap­világot Tötök Elemér verses- kötete, a Delelő. A Szépiro­dalmi Zsebkönyvtár új köte­te A szerelem szőnyege, Tatay Sándor regénye. Ismét megje­lent — sokadik kiadásban — Mikszáth Kálmán egyik leg­népszerűbb regénye, a Beszter­ce ostroma. Nagy Péter ta­nulmányait tartalmazza az Útjelző. Móricz Zsigmond két kedves kisregénye — a Pil­langó és az Árvácska — ez alkalommal egy kötetben lá­tott napvilágot. Mai témájú. Rege Imre regénye, a Titkán beszámoló. A Zrínyi Katonai Kiadó új­donságai közül említsük meg Galabárdi Zoltán elbeszélés- kötetét, amely Rókatánc cím­mel látott napvilágot. Örökös őrségben címmel gazdag tar­talmú antológiát jelentetett meg a kiadó. Katonai témájú írásokból. A kötet anyagát Illés Lajos válogatta és szer­kesztette; ugyancsak ő látta el a könyvet bevezetővel. Fon­tos ' katonapolitikai témával foglalkozik Kanyó András könyve a Semlegesek fegy­verben. Egy régi, ízléses ki­adás hasonmás köntösét vá­lasztotta kötetül a kiadó Bro- darics István históriája a mo­hácsi vészről című kiadványá­hoz, amely a 450. évforduló alkalmából jelent meg. Egy antifasiszta zászlóalj törté­netét mondja el hitelesen és érdekesen, Gazsi József, Fé­nyek a Börzsönyben című do kumentumkönyvében,' »me­lyet a Kossuthtal közösen je­lentetett meg a Zrínyi. Soka­kat érdeklő témáról — az amerikai CIA tevékenységé­ről — tájékoztat magyarul még nem publikált forrás­anyagok alapján Vajda Péter könyve, a Veszélyes ellenség. A titkosügynökök válogatás nélküli módszereiről, az amerikai hírszerzés kulisz- szatitkairól hiteles doku- mentumauyag alapján, érde­kes képanyag felhasználásá­val számol be az ismert szer­ző, A. Maliskin dokumentum­regénye a Szevasztopol, amely feleleveníti a nagy honvédő háború egyik legdicsősége­sebb szakaszának történetét. KISZ-vezetők Nagymezőn A Kommunista Ifjúsági Szö­vetség pásztói járási bizott­sága ma és vasárnap a házi vezetőképzes keretében kétna­pos éves felkészítő tanfolya­mot szervez a nagymezői tu­ristaszállóban a járás úttörő- ifivezetői, a KlSZ-alapszerve- zetek kulturális felelősei es klubvezetői részére. A részt­vevők a KISZ IX. kongresz- szusának határozatait — első­sorban a közművelődés terüle­tén adódó feladatokat — be­szélik meg, s módszertani se­gítséget kapnak a gyakorlati munkához. Holló Imre, a já­rási KISZ-bizottság titkára a kongresszus legfontosabb ha­tározatait ismerteti, Balogh Tibor nevelési felelős a szer­vezeti élet kérdéseiről, ennek aktuális járási feladatairól tart tájékoztatót. A csoportos foglalkozások a hallott elő­adásokra épülnek. Az ifiveze­tők foglalkozásait Petik Er­zsébet járási úttörőtitkár, a kulturosok és klubvezetők vi­tafórumait Mezei István, a pásztói Lovász József Műve­lődési Központ munkatársa vezeti. NÖGRÁD - 1976. október 2., szombat C4. S Teréza, a vigasztalhatat­lan, csak ingatta fejét. Ingat­ta és szerette volna, ha a nya­káról le tudna szakadni. — Miért nem jött haza ak­kor?.... Miért nem? Nyelte a könnyét, és törölte az orrát. — Akkor, azon az estén éreztem én már..., hogy bekö­vetkezik... S Lonci előtt megjelent az az esti konyha lámpagyújtást halogató takarékos félhomá­lya. Mondja meg, hogy ő is erezte? Már akkor? Az utcai villanykörte felől belopakod- ni. Amint Anyicska lehajtott fejét az ablakon áthatoló fény­sáv behálózta. De nem akart ebbe merülni. Bizakodni akart. És ezért más- 11 gondolt, minden erővel. Ar­ra, hogy Anyicska az erdő lá­nya és megvédi őt az erdő. Hogy Is volt az a bolondos hasonlat Anyicska kettős éle- téről, mikor az árokúton haza­felé jöttek? „Mi van, ha egy­szer elfelejt átöltözni, a város­ból jövet? És nem ismeri meg lányát az erdő?... És, ha ez most bekövetkezett?.... Azon kápta magát, hogy már megint nem bizakodik. — Minden jóra fordirt — mondta Terézának. Gyorsan megfordult, kettesével vette a betonlépcsőt. Teréza nem lát­ta a visszatartott könnycsep­pet rezegni a szemében. A nap sok meglepetést ho­zott. S ha lehet, még jobban, még reménytelenebbül ösz- szekuszálta a helyzetet’ Vé­gül már semmit se lehetett tudni. Lonci csak később tudta meg, úgy délfelé és mások­tól — mikor a nagy ^kenyér­vágó kést megtalálták —, hogy az éjjel boszorkányok randalíroztak Terézáék há­zában, és sok mindent ma­gukkal vittek, többi közt a kést is. Teréza ezt Loncinak már mondani se merte. Lonci Terézáéktól egyenest a tanácsházára sietett. A té­ren helybelit nem is igen le­hetett látni, csak csupa ide­gent. Munkásokat a textil­gyárból. KISZ-eseket főként. Teleülték a tanácsháza lép- csejét, s a padokat az ablak alatt. Be-beszállingóztak a kocsmába, és türelmetlenked­tek, mikor lesz már az indu­lás. Legtöbben izgalmas túrá­nak fogták fel a dolgot. Lá­bukban benne zsibongott a mehetnék. Szerettek volna már valahol benn járni az er­dőben. A rendőrszakasz, szerelését meglazítva, „oszolj”-ban heve- részett a tűzoltóraktár előtti gyepen, ök is várakoztak­Benn a tanácsházán pedig dolgoztak a nyomozók. Folyt a kihallgatás. Zsabka tagadott. Pimasz vi- gyora ingerelte a fiatal nyo­mozót. S ha nincs ott az öreg, aligha ússza meg né­hány jól elhelyezett „flemm” nélkül. Sóshartyán kulturális éle­tének pezsdüléséről egyre többet hallhatunk ,az utóbbi hónapokban. Ennek olyan konkrét megjelenési formát vannak, mint a fél évvel ezelőtt alakult pávakör, a közelmúltban átadott falu­múzeum, a szeptember elején létesített ifjúsági néptánc- csoport, melynek zömét a község KISZ-fiataljai alkot­ják. Az utóbbi amatőr mű­vészeti csoport megalakítá­sának gondolatát a Hazafi­as Népfront községi szerve­zete vetette fel a falumúze­um alapításával egyidőben, abból a célból, hogy művé­szeti, művelődési lehetősé­get biztosítson az érdeklődő fiataloknak, színesebbé, tar­talmasabbá tegyék a helybe­li politikai és társadalmi ün­nepségeket. A hat táncospár­ból alakult csoportot Konkoly Lászlóné pedagógus szervez­te, s ő a vezetője is. Az együttes, mint általában a legtöbb újonnan alakult néptánccsoport, „kosztüm”- gondokkal küszködik. Népi ruházattal sem a lányok, sem a fiúk nem rendelkeznek. A kölcsönzés viszont rendkívül költséges. A teljes ruházat beszerzésének költségeit egye­lőre a tanács és a termelő- szövetkezet sem tudja vállal­ni. Ily módon azt tanácsol­hatjuk: a KISZ-alapszervezet igyekezzen külön munkával pénzt előteremteni a ruhák­ra. és a szülők, nagyszülők tapasztalatai segítségével, társadalmi munkában a tag­ság varria meg a „kosztümö­ket”. Akkor az áldozatos munka és a sikeres szerep­lés láttán bizonyára nem marad el a hivatalos támo­gatás sem. Mai tévéajánlatunk 20.00: 25 éves a Vidám Színpad. II. rész. Akik végignevették, végig- szórakozták a jubileumi mű­sor 3 hete„sugárzott első ré­szét, bizonyára most is vára­kozással ülnek a képernyő elé. Akik pedig elmulasztót- ■ ták az előző adás megtekin­tését, most pótolhatják a szi- porkázdan szellemes, mulat­ságos folytatással. A másfél órába sűrített műsor a ma is aktuális jelenetek, kaba- iétréfák, bohózatok, magán­számok válogatása az el­múlt huszonöt év termésé­ből. Noha a televízió néző- közönsége felismerheti, hogy az egyes jelenetek mely évek termése lehet — sok esetben oebizonyul, hogy a kabaré­tréfák sem csak napi aktua­litásuk miatt szórakoztató- ak. Kállai István Az utolsó reakciós című bohózata olyan friss, aktuális, mintha napja­inkban írta volna a szerző, pedig... — Követtük. És? Mi van abban? így beszélt, amikor a bú- esúnapi esetet firtatták. — Csináltunk neki vala­mit? Az öreg szemmel intette a fiatal nyomozót. Az nyelt te­hetetlen mérgében. Mert csi­nálni valóban nem csináltak Zsabkéék semmit. Effektive- A pofont is ő kapta. Csak­hogy az is fennáll, hogy nem is nyílt módja. S ha módja nyílik — ismervén öt —, bi­zonnyal él is vele.... Márpe­dig most az erdőn, a bányá­ban módja nyílott. A bosszú­ra is, a pofonért. Zsabka azonban tagadott. Végül a nyomozók megunták, és két rendőr közé állították, ami azt jelentette, hogy egy­általán nem zárták le az ügyét. Buda tanítóhoz fordultak, és alaposan megmosták a fe­jét: hogy lehetett elengedni a lányt magában? Kioktatták, mint egy gyere­ket. És Buda tanító szőke ar­ca csupa pirosság volt, a haja is elvörösödött, önérzete, akár a nyír kérge, melyen vágást ejtenek, úgy könnyezett. IFolytatjuk) \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom