Nógrád. 1976. október (32. évfolyam. 232-258. szám)
1976-10-17 / 246. szám
Az eredményesebb óvodai nevelésért Az óvodák iránt különösen. az utóbbi időben országszerte növekszik a társadalmi igény, az óvodahálózat fejlesztése fontos feladattá vált. Az óvodák funkciója szintén megváltozott, gyermekmegőrző intézményből egyre inkább nevelési objektummá léptek elő. Az óvodai rendtartás múlt év január 1-én lépett életbe, ez időtől kezdve Salgótarján óvodáiban is eszerint szervezték a munkát. A dokumentum megjelenését egyébként megyeszerte nagy várakozás előzte meg mind a vezető óvónők, mind pedig az óvodákban dolgozók körében. Erre az időre már harmadik éve az óvodai nevelési program alapján tevékenykedtek az óvónők, s a program szellemének érvényesülése hozzájárult ahhoz, hogy korszerűbbé váltak óvodáink. A megyei oktatási bizottság a közelmúltban tárgyalta az óvodai rendtartás bevezetésének tapasztalatait Salgótarján városban. Ismeretes, a rendtartás — mint az intézmény működési szabályzata — az óvoda belső rendjére vonatkozik, magasabb szintű szervezési munkát biztosít az óvodákban. Milyen eredménynyel? Többi között erről beszélgettünk Kaáriné Kiss Etelkával, a Salgótarjáni városi Tanács művelődési osztályának vezetőjével. — Mindenekelőtt megjegyzem azt, hogy az óvodai nevelési program bevezetése Salgótarjánban szemléletformálónak bizonyult. Az is örvendetes, hogy a megyeszékhely lakói, az üzemek, a szülők mindig készek a segítésre, ha óvodai kérdésekről van szó. Néhány adat az óvodai nevelés tárgyi és tartalmi oldalát illetően: Salgótarjánban 1974-től 1970-ig az óvodai helyek száma háromszázzal növekedett, az óvodák kihasználtsága, a zsúfoltság némileg csökkent (114,1-ről 106 százalékra), egy csoportra kevesebb gyermek jut. A városban már közel vagyunk az úgynevezett kettes normához, amely azt jelenti, hogy minden egyes óvodai csoportra két óvónő jut. Ezt ebben a tervidőszakban elérjük. — Az utóbbi időben korszerűsödött az óvodavezetés. Az óvodák önálló oktatási intézményekké váltak, például függetlenedtek az általános iskoláktól, s egyéb intézkedések történtek. Terveztek-e óvodai igazgatóságot a körzetek kialakításakor? — Nem, mert egy személy — véleményünk szerint — képtelen ellátni a város ösz- szes óvodái munkáltatói teendőit, gazdálkodási feladatait, s ez sértené is a rendtartás szellemét azzal, hogy tanügy igazgatásilag vezetője legyen a többi óvodának. Tudjuk, hogy vannak erre törekvések, de szerintünk csak gazdasági szempontból lehetnek ennek előnyei, különben sértené a pedagógiai irányító munka egységét. Ügy véljük, nem szabad a művelődési osztály és a vezető óvónők közé egy szervezetet létrehozni, amely a szakmai irányítást látná el, hiszen erre valók az óvodai felügyelők. Mi az ellenőrző munkát kívánjuk erősíteni úgy is, hogy 1976-tól két óvodai felügyelőt alkalmazunk, mivel óvodai csoportjaink száma Salgótarjánban 67. — Hogyan élnek a vezető óvónők a rendtartásban megfogalmazott kibővített hatáskörrel? Hogyan alakul az óvodai nevelő munka? Milyenek az óvodák társadalmi kapcsolatai? — Ügy gondolom, e kérdések részletezésére e helyen nincs lehetőség. Összegezve azt mondanám: az intézkedések hatására a vezető óvónők jól élnek a kibővített hatáskörrel, jó pedagógiai vezetők, gazdasági feladataikat is mind tervszerűbben látják el. A megnövekedett vezetői hatáskörök kedvezően járultak hozzá az óvodai élet demokratizmusának fejlődéséhez, ehhez is nagy segítséget adott a rendtartás. Nyíltabb, őszintébb hang uralkodik az óvodákban, kezdeményezésekről hallunk stb. Mindez kedvezően járul hozzá az óvodai nevelő munka színvonalának emelkedéséhez. Az óvodák kapcsolatai különösen jók az üzemekkel. A rendtartás megjelenése óta az intézmény —üzem kapcsolaton túl erősödik az egy óvodai csoport — egy szocialista brigád kapcsolat, amely tartalmasabb együttműködést jelenthet. Javult a szülőkkel való együttműködés is. S élőbb kapcsolat alakult ki az óvodák és iskolák között. Az 1975/76-os oktatási évben először rendeztük meg az alsó tagozatos nevelők és a csoportban dolgozó óvónők fórumát, egymás munkája jobb megismerése érdekében. — Valóban örvendetes, hogy a rendtartás fogadtatása kedvező volt, emelkedett az óvodai nevelés színvonala, erősödött az óvodák nevelő funkciója, ezen belül is az iskolaelőkészítő jelleg. Tudjuk, Salgótarjánban az ötéves gyermekek 94 százaléka óvodába kerül s ez jó átlag. Mégis vannak még gondok. Hallhatnánk néhányat ezek közül? — Természetesen vannak még gondjaink is, amelyek megoldása a jövő feladata. Például az általános iskolák első osztályában tanító nevelők panaszkodnak arra, hogy az óvodákból jövő gyerekeknél a figyelemre és a munkára való nevelés nem mindig megfelelő színvonalú, esetenként á megfelelő szókinccsel sem rendelkeznek, gond van a folyamatos, szép magyar beszéddel. Természetesen, a készségek kialakításáéit nemcsak az óvoda felelős, hanem igen nagy mértékben a szülői ház is, de azért nem árt, ha az óvodák fokozottan figyelnek minderre. Azt is tudjuk, hogy az általános iskolai alsó tagozatos tanterv nincs mindig szinkronban az óvodai nevelési programmal. — Úgy gondolom, felmerülhet az a kérdés is: alapvetően jó óvodai nevelés mellett mégis miért nem tudjuk a tankötelezettségi törvényt teljesíteni a városban? — Mivel az óvoda nem kötelező, s bár az igény növekszik iránta, éppen azon családoknál, ahol legjobban szükség lenne az óvodai nevelésre, rábeszélésre sem adják óvodába a gyereket, illetve nem járatják rendszeresen. Így az iskolára való egységes felkészítés erősen csorbul. Az a célunk változatlanul, hogy minden ötéves gyerek kerüljön óvodába, bár a 94 százalék jó átlag. Ügy vélem, az iskolaérettségi vizsgálatok a városban jók. Salgótarjánban az egységes óvodai rendszer kialakult s ez nem csorbította az iskolák és óvodák kapcsolatát pedagógiai szempontból. Ügy vélem, a társadalom, s mindenekelőtt a szülői ház további segítségével a jövőben is mind eredményesebb munkát végezhetünk óvodáinkban. T. E. Széftérén ji Lehelt 77. A férfi felfogta a szláv szót, ha nem is csengett egybe teljesen az övével, 6 mintha zsilip nyílt volna lelkében, iszonyú zokogásba tört A lány sohase látóit igv zokogni férfit. A félvadak ős- jajgatása ilyen halottaik felett. Leroskadt a férfi a földre, úgy zokogott. Féje a takaróra hullott, a lány elé. — Árva ... vagyok én, árva... — nyöszörögte a maga szláv nyelvén. S ekkor a lány a férfi fejére tette kezét, egyszerűen ts természetesen. Az anyák és szeretők ősr gyöngédségével. Az erdő lánya volt. ÜgM hajolt a karja, mint az erdő virága. S úgy hajolt a lelke a tiszta érzelemre. S mily különös erő a gyöngében. a törékenyben — vele. általa hajolt át sírásból gyógyító álomba 0 természet fészekme’egében gyermeknek máradt ré,rad c-’mber'ény, noha az F-rfl je’’-énes és valódi díszeivel öt ruházta fel a természet. Tévesen tudta a falu, hogy a boszorkányok Anyicska eltűnését követő második éjjelen szállták meg Teréza házát. Mindjárt az elsőn tették ezt. De Teréza se vette esz- re mindjárt. Mert nem mindjárt kereste a nagy kenyérvágó kést, kenyér is volt megkezdett, s ahhoz se nyúltak. csak délben, mert enni se volt kedvük. Jócskán délután volt, amikor Teréza feltekintett roskasztó bánatából, és észrevette a nyomokat: az eltűnt javak ! hűlt helyét, s valami megbontottságot a szokott, már-már kínos rendben. De ha roskasztó bánatából fel is tekintett, a bénító rettegés most fogta el csak igazán. Még Matej nak se mert szólni, s Herminának is csak késő este suttogta el tapasztalásait. Ezután kezdett csak az értesülés szóiról szájra szállni. S hg tekintetbe vesszük, mennyi változást szenvedhet a szájak girbegurba útjain egy értesülés még közönséges időben is, hát még olyan világnapokon, amikor éjszakák és nappalok egybemosódnak — nincs mit csodálkoznunk A dolog pedig így történt: Anyicska óvatosan elvonta /kezét az alvó főről. Az ujjai alól kiszabadult vad gcndö- rületek az arcra omlottak. Hogy maradhattak meg ilyennek, ily aranyba játszónak és puhának a mostoha viszonyok közt? — gondolta. De nem sokat időzött a gondolatnál, kibújt a monogramos takaró alól, maeskaügyesseggel, macskaóvatossággal. Fejét is oly vigyázattal fordítgatta, hogy körültekintsen kissé, mintha a nyakcsigolyák moccanása is zajjal járna. A magasból lehulló fény most kis gellert kapott, s vékony csíkja, mielőtt szétpor- lott volna, egy kőpárkányon játszadozott. „Természetes polc” — mondta magában Anyicska. A kőpárkányon néhány használati tárgyat látott. Legérdekesebbek a kőeszközök voltak. Kőkés, kőbalta s más effélék. Mint az ősembernek. Fianyelükhöz rostszálakkal erősítve. Milyen különös — a durván formált faedénykét nézte me1- lettük. kivájt fadarab, készítője csak némileg törekedett csínra, cé’szerűségre inkanb. Minden bizonnyal a kőpen- gékkel készült. „Hát a «esek7 — jutott eszébe a legenda. — A kések? Melyeket a katona áldozataitól elragad?...” Vállat vont, inkább csak gondo4 NÓGRAD - 1976-október 17., vasárnap Népi motívumok a modern szovjet divatban A divatvilágban már hoszszú ideje uralkodó szerepet játszanék a .hagyományos népi motívumok; Közismertek a skótszoknyák, a mexikói pon- chók, a holland fapapucsok, az orosz csizmák és virágos kendők. Bármily paradoxonnak hangozzék is, a divtát tükörként mutatja a tudomány és technika állapotát, a társadalom gazdasági és szociális struktúráját. A divat mindie magán hordozza az idők nyomát. Nemrég az egész világ lelkesen viselte a műanyagból készült szöveteket, előnyben részesítette a geometriai díszítéseket. Ma már a múlté mind a geometriai forma, mind a műanyag, de a miniszoknyák divatja is. A ma embere egyre nagyobb figyelmet fordít a természetes anyagokból készült szövetekre. Az emberek ismét szívesen viselik a lent, a pamutszövetet, a gyapjút, a selymet. A szovjet divattervezők elsőként javasolták a hagyományos népi motívumok fel- használását. A moszkvai Vjacseszlav Zajcev és a kijevi Ligyija Avgyejeva, valamint számos tehetséges társuk modelljeit kedveltették meg a nemzetközi divatban, az orosz csipkét, sálakat, a színes szarafánokat (az orosz nők ujjatlan, hosszú nemzeti ruhája), a hímzést, a lénken- dőt és lenblúzt. Felhívjuk a figyelmet néhány estélyi és szabad idő ruhára, melyeket sikerrel mutattak be Montrealban, Brüsz- szelben, Nyugat-Berlinben, Lipcsében és Helsinkiben. Fekete muszlinból készült ruha. A világos tarka muszlinból készült díszítés cigányruhákhoz teszi hasonlóvá a modellt. / Ölvén éves a színpadi Háry János A Kodály-daljátékjubileuma Fél évszázadon át füllenteni nagy idő. Márpedig Kodály Zoltán remeke, a Háry János kerek ötven év óta mond nagyokat az Operaház színpadán. 1926. október 16-án volt az ősbemutatója, s mindmáig a színház egyik sikerdarabja. Az alapötlet, hogy Garay János elbeszélő költeményéből zenét kívánó színdarab készüljön, Paulini Béla névé-? hez fűződik. Maga mellé vette társszerzőül Harsányi Zsoltot a versek megírására. Harsányi a korszak egyik divatos regényírója, gyakorlott színpadi szerzője és operafordítója volt. Felajánlották a librettót Kodály Zoltánnak, aki szívesen vállalkozott néhány zeneszám megírására. Először a Nemzeti Színháznak szánták, mert sok volt benne a próza. Lényegesen kevesebb zeneszám- mal, mint ahogy napjainkban halljuk. A Nemzeti Színház nem tudta elfogadni, mert képtelen volt biztosítani a ríiegfelelő zenekart és kórust. Ekkor Radnai Miklós, az Operaház igazgatója — Kodály volt tanártársa a Zeneakadémián, — tudomást szerzett a készülő latban, minthogy minden mozdulattól óvakodott, ami nem okvetlenül szükséges. Nem tudott a legendával nut kezdeni, noha tudta mar. hogy nem a képzelet teremtette, legfeljebb toldott nozHáry Jánosról, és hajlandó volt arról tárgyalni. A beharangozott műsortervben szereplő Kodály-daljáték híre feltűnést keltett. A zeneszerzőnek ugyanis a húszas évek derekán több volt az ellensége, mint híveinek száma. Fokozták az érdeklődést a premier előtt mutatkozott váratlan akadályok, amelyek késleltették az első előadást. Megtörtént például, hogy a kényes ízlésű Kodály olyan szigorú volt önmagával szemben is, amilyenre 'kevés példa akad. Ha egy résszel nem volt megelégedve, újra írta. A zeneanyagot huszonöt számmá bővítette. A Háry János muzsikája ma már mindenki előtt közismert: Tiszán innen, Dunán túl; a toronyira zenéje; a to- borzó. „Az előadásról csak lelkesedéssel és a legmelegebb dicsérettel szólhatunk. A Háry nem rokona sem Müncnau- sennek, sem FaistaffnaK, a mi Toldi Miklósunk, Ludas Matymak korkeiy testvére ő” — írta bírálatában dr. Péter- fi István. A Háry Jánost az ősbemutatóra Márkus László rendezte,.Oláh Gusztáv díszleteiben. Rékai Nándor tanította be és vezényelte. örvendetesen köztünk él most is dr. Palló Imre, az első nagyszerű Háry János, aki visszaemlékezhet méltó partnereire, Nagy Izabellára, ak! örzse volt, Körmendy Jánosra, aki Marci kocsist játszotta, Dalnoky Viktorra, Napóleon megszemélyesítőjére és a többi jeles művészre. „A Háry Jánossal megszületett a magyar népi daljáték” — írta egy másik kritikus. De akadhat idős színházlátogató, aki még emlékezhet a felejthetetlen operai bemutatóra. Sok volt a taps, kihívás. Még az ellenfelek is kénytelenek voltak elismerni, hogy Kodály igazi nagy sikert hozott a színháznak. Könnyű volt megjósolni, hogy a Háry János lesz az az obsitos, aki sohasem kapja meg az obsi- tot. Több mint kétszázötvenszer került azóta színre Budapesten. A Háry János premierjén sok anekdota született. Minthogy már az elején szépen jövedelmezett, megkérdezték Paulini Bélát, mire költi a tantiémet. Az állandóan kávéházban vagy vendéglőben dolgozó tfö egyszerű magyarázatot adott: — Hordókra! öt hordó bort veszek, és másik ötbe szódavizet. Spriccernek! Kodály a bemutató idején negyvennégy éves volt. A Háry zenéjéből szvitet komponált, amely azóta is népszerű szerte a világon. Kristóf Károly zá. S mintha csak . feleletet kapna: meglátta a katonasapkát is, ott a kőeszközök mellett. Ilyen sapkát sehol se látott: tányérja háromszöget alkotott, mint a sátor. Mikor lehetett ez divatban? S már ment tovább, járt e szeme. Szorongó izgalommal. „Lehetetlen — mondta. —, hí behozott ide, ki is lehet menni... De hol?” Csak az a parányi nyílás mutatkozott, a szikla kürtőszerű hasadékán, a feje fölött, ahonnan a fény vékony szálú kötélzete aláereszkedett. És ekkor á sötét sziklafalhoz ért a válla, s valami puhát is érintett. Ez a valami halk surranással lehullott. Odanyúlt, s mintha csak a játékos kép öltene testet varázsérintésre, a magasból lecsüngő valódi kötélzetbe markolt. Szíve nagyot dobbant: megvan! i Oldalt pillantott. A kőa^- tal mellett édesdeden aludt a házigazda. Feje a bőrökön, s körül a szétterült, vadon nőtt fürtök. Az aranybarna fürtök. S noha torkában dobogott a szive, kissé elmosolyodott. (Folytatjuk.) Mai tévéajánlatunk 21.55: Világhírű vendégművész az Erkel Színházban. Verdi Aida című méltán híres művének két jelenete szólal meg egy nagyszerű vendégművész Fiorenza Cossotto közreműködésével. Amneris királylány a’akja hatalmas jelkép. Azt példázza, hogy nemcsak a legyőzöt- tet, a győztest is boldogtalanná teszi az elnyomás. Az egyiptomi fegyverek, amelyek legyőzték Etiópia népét, ha- lálrasebezték Amneris szívét is. Fiorenza Cossotto ismert énekessztár, lebilincselő játékkal, figuraformálással remekel. Amneris—Radames párbeszédében a harag, a bosszúvágy, a kétségbeesés, az átkozódás szélsőséges szenvedélyei közt vergődő, s végül összeomló királylány felejthetetlenül nagyszerű alakját idézi. Diploma Bulgáriából Bulgária a fiatal szakemberek képzésével nagy segítséget nyújt a fejlődő országoknak. A bolgár főiskolákon és egyetemeken jelenleg mintegy 1600 fiú és lány tanul Ázsia, Afrika és Latin-Ameri-' ka országaiból. A szakmunkásképző intézetekben és vállalatoknál pedig kétezernél több fiatal készül jövendő szakmájára. Különlegesen nagy az érdeklődés a mérnöki, orvosi, agronómusi, köz- gazdasági karok iránt. A külföldiek oktatása — leendő munkakörülményeiket figyelembe véve — speciális programok alapján folyik. A legutóbbi években több mint 2000 szíriai, algériai, iraki, afganisztáni és más nemzetiségű fiatal szerzett diplomát a bolgár egyetemeken és főiskolákon. Közülük csaknem kétszázan kandidátusi, illetve doktori disszertáció* jukat is ott védték meg.
