Nógrád. 1976. október (32. évfolyam. 232-258. szám)

1976-10-12 / 241. szám

Losonczi Pál Peruban Fehér Péter, az MTI kikül­dött tudósítója jelenti: Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csának elnöke. venezuelai hivatalos baráti látogatásá­nak befejeztével vasárnap, magyar idő szerint délután 5 orakor Caracasból Peruba utazott. Losonczi Pál és kísérete, négyórás repülőút után ér­kezett meg dél-amerikai út­jának újabb állomására, Li­mába. Itt csatlakozott a hiva­talos kísérethez Bíró József külkereskedelmi miniszter, Garai Róbert, külügyminisz­ter-helyettes, Nagy Miklós, a Kulturális Kapcsolatok Intéze­tének elnökhelyettese és György Jenő, hazánk perui nagykövete. A Perui Köztársaság fővá­rosában az államfőt megille­tő külsőségekkel fogadták az Elnöki Tanács elnökét. Üdvöz­lésére a magyar és a perui nemzeti zászlókkal díszített repülőtéren megjelent Fran­cisco Morales Bermudez* köz- társasági elnök, Guillermo Arbulu Gallant miniszterelnök es Jósé de la Puente külügy­miniszter. Díszszázad sorakozott fel, 21 ágyúlövés dördült, a zenekar eljátszotta a két ország him­nuszát, majd Losonczi Pál, gépkocsival szálláshelyére, az elnöki palotába indult. A program csak rövid pihenőt engedett: csakhamar megkez­dődtek a két elnök tárgyalá­sai. A megbeszélésekhez jó alapot ad az, hogy államközi kapcsolataink az elmúlt évek­ben minden téren eredménye­sen fejlődtek, s megvan a kész­ség a kontaktusok további el­mélyítésére. Államfőnk tiszteletére dél­után a limai városi tanács hívott össze ünnepi ülést. A testület a polgármester in­dítványára a főváros díszpol­gárává választotta Losonczi Pált, s a magas rangú magyar vendégnek átadták Lima kulcsait. Losonczi Pál a pol­gármester köszöntőszavaira válaszolva hangsúlyozta: — A mi törekvéseink a legfontosabb kérdésekben ta­lálkoznak, vagy közel állnak a Perui Köztársaság szándékai­hoz. Látogatásomra az orszá­gaink közötti nemzetközi együttműködés kiszélesítése szükségességének és kétoldalú kapcsolataink elmélyítésének jegyében kerül sor. Népünk és kormányunk a rokonszenv figyelmével kíséri a Peru fej­lődésének előmozdítására irá­nyuló törekvéseiket, amelyek jelentőségükben az ország ha­tárain is túlnőnek. Este a Palacio de Gobierno- ban Morales elnök díszvacso­rát adott Losonczi Pál tisztele­tére. Előtte — a két ország kapcsolatainak elmélyítésében szerzett személyes érdemeiért — átnyújtotta a magyar állam­főnek Peru legmagasabb ál­lami kitüntetését, a „Sol del Peru” briliánsokkal ékesített nagykeresztjét. — Az ön látogatására olyan időpontban került sor, ami­kor Peru mélyreható, forradal­mi folyamatának megszilárdí­tásán fáradozunk — mondotta a kitüntetés átadásakor a pe­rui elnök. — Célunk olyan új társada­lom létrehozása, amely lehe­tővé teszi a széles néptömegek törekvéseinek maradéktalan megvalósítását. E történelmi feladat mellett elkötelezte magát az egész perui nép, biz­tos tudatában annak, hogy ez az egyetlen helyes út az ország sokoldalú fejlődésé­hez, gazdasági függetlensé­géhez. E nemes feladat a nemzetközi életre is kiterjed. Ezért fáradozunk szünet nél­kül azon, hogy cselekvő rész­vételünkkel — az államok kö­zötti felelősségteljes párbe­széd révén — hozzájáruljunk a nemzetközi kapcsolatok je­lenlegi kereteinek átalakítá­sához. Losonczi Pál válaszában aláhúzta: t — A nemzetközi élet ha­talmas változásokon ment ke­resztül, és ezek a változások valósággal felkínálták kap­csolataink kiépítésének és kiszélesítésének szükségessé­gét. Az enyhülési politika korunk fő tendenciája. Ehhez — véleményünk szerint — minden országnak, nagynak és kicsinek, egyaránt hozzá kell járulnia. Nem osztjuk azt a nézetet, hogy az úgyneve­zett kisországok semmit sem tehetnek a világpolitika ked­vező alakulása érdekében. Helsinki a legcsattanósabb el­lenérv! A világ jövője szem­pontjából nagy jelentőségű az igazságtalan, külső függésen alapuló viszonyok mielőbbi felszámolása. Szolidárisak va­gyunk a nemzeti függetlensé­gükért harcaló' népekkel és támogatjuk a fejlődő országok teljes gazdasági független­ségre, a mindenféle gyarma­tosító kísérletek visszaveré­sére irányuló erőfeszítéseit. Örömünkre szolgál, hogy kül­politikai törekvéseink a leg­fontosabb kérdésekben ta­lálkoznak a Perui Köztársa­ság szándékaival. Ezen a bázison alapszik kapcsola­taink fejlődése. A magyar nép és kormány rokonszenv- vel kíséri Peru fejlődésének elősegítésére, meggyorsításá­ra irányuló erőfeszítéseiket. Véleményünk szerint Peru határain jóval túlmutat a fegyveres erők forradalmi kormányának alapdokumen­tumában meghatározott cél­kitűzés „a gazdasági, a társa­dalmi, politikai és kulturális struktúrák átalakítására, új társadalom létrehozására.” Támogatásunkról biztosítjuk azt a politikát, amely követ­kezetes lépéseket tesz a bel­ső fejlődés, a társadalom át­alakítása — és ettől elválaszt­hatatlanul — a függetlenség fokozott megszilárdítása ér­dekében. (MTI) Peru Megtört a csönd Ez a világ legnagyobb edé­nye, amely évezredeken át magába zárta a csendet — írta egyiik versében Pablo Neruda az egykori perui inka városról, Macsupikcsuról. A több mint 300 évi spanyol el­nyomás, majd az újkori tör­ténelemben az amerikai be­hatolást követően az igazi „csendtörtést” a perui nép 1968-tól számolja. Velasco Al­varado tábornok akkor októ­berben vette át a hatalmat, katonai puccsal. Azóta a 12 milliós perui nép életében olyan „zajok” jelzik a gaz­dasági és társadalmi változá­sokat, amelyek hamisan csen­genek az észak-amerikai mo- I nopóliumok fülében és bánt­ják a perui burzsoázia, a ha­talomtól egyre inkább meg­fosztott rétegének a hallását is. Azon a nyolc évvel ezelőt­ti októberi napon az elnöki palotában egy jelképes — de a lényeget kifejező — kép- csere is történt. A spanyol hódító és leigázó képét az in­diánok egykori vezérének, Tupac Antantnak a képe vál­totta fel. Ez a helycsere lé­nyeges politikai változásra is utalt. Olyan tények jelzik ezt, mint a meghirdetett föld­reform fokozatos megvalósí­tása, amelynek eredménye­ként a megművelhető több mint 9 millió hektárból csak­nem hatmilliót szétosztottak a nincstelenek között. Az Inka-terv néven ismert prog­ram részeként került sor — igaz, az eredeti elképzelések­től szerényebb mértékben — az adó-, az iskola-, a köz- igazgatási reformra, a töme­gek életszínvonalának emelé­sét célzó intézkedésekre, az amerikai érdekeltségű olaj- társaságok, bányák kártalaní­tás útján történő államosítá­sára. Az eltelt időszakról mon­dotta néhány hónappal ez­előtt Limában e sorok írójá­nak Jorge del Prado, a kom­munista párt főtitkára: „A perui forradalmi folyamat a maga antiimperialista, oli­garchiaellenes szakaszának új fáziséba érkezett. Ez pedig új elemzést, új feladatok meghatározását követeli”. A hazánknál tizenkétszer nagyobb területű országban azonban a mai valóság el­lentmondásos. Az amerikai vezető körök a perui belső reakcióval szövetkezve már többször megkísérelték útját állni a haladó folyamatoknak. A kelléktár igen gazdag. A vallásos tömegek megtévesz­Magyar Ikarus-autobusz Lima egyik utcáján. tését szolgáló „szovjet kom­munista” veszély propagan­dája mellett nyílt összecsapá­sokra is sor került. A tavaly februári rendőr­sztrájk idején a limai rend­őrök, valamint a hadsereg alakulatai összecsapásának 86 halálos áldozata és 162 sebe­sülje volt. De ez a konflik­tus — a többi között — azt is megmutatta, hogy a had­sereg egységes és a haladó folyamatok védelmezője. A későbbi politikai áramlatok békésebb összecsapása (Ve- lascót Francisco Morales Ber­mudez váltotta fel az elnöki székben, s azóta is több sze­mélycserére került sor a ve­zetésben), úgy tűnik, alapja­iban nem változtatta meg a nyolc éve kijelölt út irányát. Ez az irány ellentmondáso­kat, következetlenségeket, olykor megtorpanást is jelez, de ami a legfontosabb: fő vonalaiban változatlan. S mindehhez tegyük hozzá: a fasiszta rendszerű Chile, va­lamint Brazília és Bolívia gyűrűjében 1 Peru az észak-amerikai szorítás gyengítésére, a köl­csönös előnyökön alapuló ke­reskedelemre, együttműködés­re törekszik a szocialista or­szágokkal. Sőt, a hagyomá­nyos árucsere-forgalmon túl mindinkább előtérbe kerül­nek a gazdasági kooperációk. A Ganz Műszer Művek pél­dául tíz évre szóló megálla­podást kötött a perui Melsa- céggel egymillió árammérő­óra közös gyártására. Előtte komplett villamos laboratóriu­mokat, oktatást segítő beren­dezéseket, orvosi műszereket szállított, illetve szállít ha­zánk. Bővülnek tudományos, irodalmi, kulturális kapcsola­taink is. Aki ezekben a hetekben Peruban járt, láthatta, hogy már készülődnek a Csodált Urának ünnepségeire. De aki mélyebben belepillant a vál­tozásokba, leszűrheti. hogy érlelődik és szélesedik az a meggyőződés: igazi csodákra csak maga a perui nép ké­pes, amely cselekvő támoga­tója a nyolc évvel ezelőtt megtört évezredes csendnek. Király Ferenc Forró hangulatú békenagygyűlés a Sportcsarnokban Budapest lakóinak képviselői forró han­gulatú nagygyűlésen találkoztak a fejlődési béke-világkonferencia száz országból érkezett küldötteivel. A zsúfolásig telt Sportcsarnok­ban ütemes taps köszöntötte az elnökséget, amelynek tagja volt Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, Ki­rály Andrásné, a budapesti pártbizottság tit­kára, Szépvölgyi Zoltán a Fővárosi Tanács elnöke, Házi Vencel külügyminiszter-helyet­tes, Barabás János, a KISZ kb titkára és Erdei Lászloné, a Magyar Nők Országos Ta­nácsának elnöke. Ugyancsak az elnökségben foglalt helyet Romesh Chandra, a Béke-vi- lágtanács főtitkára, és a világkonferencián részt vett számos külföldi politikus, ismert közéleti személyiség. Földvári Aladár, a SZOT elnöke üdvözölte a nagygyűlés valamennyi résztvevőjét. Kiemelkedő esemény Ezután Sebestyén Nándorné, az Országos Béketanács főtit­kára mondott Beszedet. Hang­súlyozta, hogy a békeerők most lezajlott tanácskozása kiemelkedő jelentőségű ese­mény. A Béke-világtanács meg­alakulásától fogva nagy fi­gyelmet szentel a fejlődő or­szágok ügyének. A mostani tanácskozás is annak bizonyí­téka, hogy a béke-világmozga- lom nemcsak a háborús tűz­fészkek felszámolásáért küzd, hanem részt vállal abból a nehéz harcból is, amelyet az új nemzeti államok folytat­nak függetlenségük megszi­lárdításáért, társadalmi és gaz­dasági előrehaladásukért A világkonferencia fórumán el­hangzottak meggyőző erővel érzékeltették, hogy az emberi­ség többségét alkotó fejlődő országok felemelkedése elkép­zelhetetlen a tartós és egye­temes béke nélkül. Ugyanak­kor a fejlődő országok harca nemzeti függetlenségük meg­erősítéséért, a társadalmi, gazdasági haladásért, a gyar­matosítás maradványainak felszámolásáért, a multinacio­nális társaságok offenzívájá- nak megfékezéséért, jelentős hozzájárulás a nemzetközi béke és biztonság megszilár­dításához. — A magyar népben mé­lyen él a szolidaritás érzése. Lehetőségeinkhez és erőinkhez mérten ott álltunk a hős vi­etnami nép oldalán, örömmel köszöntöttük Mozambik és Angola népeinek nagyszerű győzelmét, cselekvőén együtt­érzőnk azokkal, akik a Palesz­tinái nép törvényes jogaiért, a libanoni megbékélésért küz­denek; messzemenően támo­gatjuk mindazokat a fejlődő országokat, amelyek határozot­tan visszautasítják az imperia­lista gyámkodást és beavatko­zást. — Államunk, népünk és békemozgalmunk minden tőle telhető politikai, erkölcsi és anyagi támogatást megadott, és meg fog adni a fejlődő or­szágoknak. Ugyanaz az ellenség Clodomiro Almeyda, a Chi­lei Szocialista Párt főtitkár- helyettese, a Chilei Egység­szervezet vezetője szólalt fel ezután. — Latin-Amerika hangját hoztam most el önöknek — kezdte beszédét. — Nagyon messze innen, túl az óceáno­kon, az Egyesült Államok határától a déli sarkig 250 millió latin-amerikai él és dolgozik, harcol és remél. Ugyanazzal az ellenséggel néz szembe, mint Európa, Ázsia és Afrika haladó emberei: azzal, aki akadályokat akar emelni a demokrácia, és a haladás fo­lyamata elé, jóllehet e folya­mat erősödése jellemzi a XX. század utolsó szakaszát. A fasizmus politikája az éhség és a nyomor, a népi mozgal­mak erőszakos elnyomása, az emberi jogok rendszeres meg­sértése. Kérem szolidaritásu­kat a fasiszta csizmák alatt szenvedő Latin-Amerika népei számára. Sok támogatást és segítséget kaptunk önöktől. Különösen mi, chileiek érez­zük, hogy milyen magas hő­fokú a forradalmi és anti­fasiszta öntudat, amely lehető­vé tette, hogy több száz chi­lei ^vendégszeretetet és mun­kát, tanulási lehetőséget ta­láljon itt — hangsúlyozta. Fő ok az imperializmu> A. V. Rumjancev akadémi­kus a világkonferencián részt vett szovjet küldöttség vezetője hangsúlyozta: a kon­ferencia is világosan rámuta­tott, hogy a fejlődő országok társadalmi, gazdasági elmara­dottságának fő okozója az imperializmus, gyarmatosítás és a reakció. Széles néptöme­geket átfogó mély társadalmi- gazdasági átalakulások szük­ségesek, mozgósítani kell min­den belső erőforrást, ami nél­kül nem teremthetők meg a fejlődés feltételei. Síkraszállt a konferencia azért, hogy új, igazságos, demokratikus ala­pokra helyezzék a jelenleg ér­vényben levő nemzetközi gaz­dasági kapcsolatokat, s azért, hogy erősíteni és fejleszteni kell a fejlődő országok és azok tényleges szövetségesei, a szocialista országok közötti kapcsolatokat. A konferencia rávilágított arra: a fejlődéssel összefüggő kérdések sikeres megoldásához, valamint a tár­sadalmi, gazdasági elmara­dottság felszámolásához nél­külözhetetlen a nemzetközi fe­szültség csökkentése, a fegy­verkezési hajsza megfékezése. Végezetül a szovjet békebi­zottság, a szovjet közvélemény nevében meggyőződését fe­jezte ki, hogy a fejlődési bé­ke-világkonferencia eredmé­nyeit mielőbb megismeri a világ közvéleménye és az el­határozások mozgósítani fog­ják a földkerekség békeszerető, demokratikus erőit, hogy együttesen lépjenek fel a né­pek társadalmi, gazdasági ha­ladásáért, az általános békéért. Vietnam a felemelkedés útján Nguyen Van Lang, a viet­nami békebizottság küldötte hangoztatta: — A vietnami nép a hazá­ja függetlenségéért, egyesíté­séért és fejlődéséért vívott hosszú, rendkívül nehéz, de dicsőséges és sikeres harca során mélyen átérezte az igaz­ságot, hogy korunkban a nem­zeti függetlenség elválasztha­tatlan a szocializmustól. Né­pünk tudatában van annak: csak a szocializmus válthatja valóra az emberiség évezre­des álmát; azt, hogy megsza­badul az elnyomástól, a ki­zsákmányolástól, az éhezéstől, az ínségtől; hogy jólétben, kulturált körülmények körött, boldogan éljen. Meggyőződé­sünk — hangoztatta —, hogy a Vietnami Szocialista Köztár­saság szociális és gazdasági haladása megteremti a feltéte­leket ahhoz, hogy hozzájárul­junk a szocialista országpk erőinek fokozásához, kiszéle­sítsük az eredményes együtt­működést a fejlődő országok­kal, és elősegítsük más nem­zetekkel együtt, korunk ma- gasztosabb céljainak elérését. Marcel Blondeau francia lelkész felszólalásában ki­emelte; — Napjainkban már sok nép kivívta politikai függet­lenségét, ugyanakkor közü­lük többen kiszolgáltatott­jai a multinacionális kapita­lista társaságoknak, gazda­sági gyarmatosításnak. A technikai fejlődésnek az em­beriség javát kellene szolgál­nia, de — az imperializmus önös érdekei miatt — a fej­lődő országok lemaradása egyre súlyosbodik. E kifosz­tott népek megértették, hogy egyesülniök kell az újgyarma­tosítás, a gazdasági függőség legyőzése érdekében. Törekvés a függetlenségre A 645 milliós India népe és Indira Gandhi miniszter- elnök üdvözletét tolmácsolta Purabi Mukherejee, az indiai Kongresszus Párt főtitkára, majd hangsúlyozta, hogy In­dia szilárdan hisz a békés egymás mellett élésben és a népek önrendelkezési jogá­ban. — Az ország békepolitikája, törekvése az önellátásra, a gazdasági függetlenségre és a haladásra kivívta az impe­rialisták, a reakciós erők haragját. Megpróbálták meg­buktatni a törvényes kor­mányt, ez a próbálkozásuk azonban kudarcot vallott. Dr. Oscer Pino Santos, ku­bai közgazdász arról szólt, hogy a fejlődési béke-világkon­ferencia záródokumentuma több száz millió ember hely­zetével foglalkozik, akik — az évszázados gyarmati ura­lom és az újgyarmatositó ki­zsákmányolás miatt — nap­jainkban is szegénységben és elnyomásban élnek. Többen kértek még szót,' majd a nagygyűlés Földvári Aladár zárszavával ért véget, (MTI) Befejeződött a béke-világkonferencia (Folytatás az l. oldalról) „A fejlődés útjai és eszkö­zei” című munkabizottság ak­cióprogramja hangoztatja, hogy a Béke-világtanács se­gítségével, a fejlődés útjainak és eszközeinek felkutatása céljából konferenciákat, sze­mináriumokat kell szervezni. A dokumentum rámutat: Ázsia, Afrika és Latin-Ame­rika mezőgazdaságának szük­séges átalakítása céljából az érdekelt földrészek országai szakembereinek bevonásával kell elemezni a terményszer­kezet optirnális átalakításá­nak lehetősegeit. Dr. Bartha Tibor püspök szólalt fel ez­után, a keresztyén békekon­ferencia nevében hangsúlyoz­ta : a keresztyén mozgalom aktív szolidaritást hirdet az elnyomott népekkel a kolo- nializmus ellen. Ezt követően a fejlődési vi­lágkonferencia üzeneteket fo­gadott el. Az ENSZ-közgyűlés XXXI. ülésszakához szóló üzenet kü­lön köszönti dr. Kurt Wald­heimet, az ENSZ főtitkárát, aki nagy segítséget adott a fejlődéssel foglalkozó nemzet­közi találkozó létrehozatalá­hoz. A dokumentum rámu­tat: a fejlődési világkonferen­cia támogatja azokat a hatá­rozatokat, döntéseket és kü­lönböző akcióprogramokat, amelyeket az ENSZ és sza­kosított intézményei az egyen­lőségen, igazságosságon, ala­puló nemzetközi gazdasági rend megteremtése érdeké­ben hoztak. Az ENSZ kereskedelmi és fejlődési konferenciájához (UNCTAD) intézett üzenet messzemenő támogatásáról biztosítja az UNCTAD Nairobiban tartott. „A javak integrált programja" témá­ban rendezett konferenciáján felvázolt pozitív lépéseket és akciókat. A fejlődési világ- konferencia meggyőződése, hogy az Egyesült Nemzetek, Szervezetének a haladó orszá­gok gazdasági problémáival foglalkozó fő testületé létfon­tosságú szerepet játszik az égető gondok megoldásában. A »

Next

/
Oldalképek
Tartalom