Nógrád. 1976. október (32. évfolyam. 232-258. szám)
1976-10-31 / 258. szám
,,/f szüleim is megmondták...** Pályaválasztás — Hiányszakmák — Téves nézetek Néhány megjegyzés a képzőművészeti világhét kúposán Még a nyáron történt. A szécsényi ELZETT-gyár szereldeiében szünidős diákokat vallattunk arról, hogyan tetszik nekik az üzemi légkör, e tudnák-e képzelni az életüket gyári munkásként? A TPorózus tekintetű fiatalember az utóbbi kérdés hallatán szinte dühösen kapta fel a felét. — Azt már nem. Nyolc órán keresztül görnyedni, szemet rontó alkatrészeket il- lesztgetni... a szüleim is megmondták, bármi legyek, csak munkás ne! Az ifjú ember a beszélgetés további részében egy csöpoet sem mutatkozott ennyire határozottnak. őszintén bevallotta, hogy tanulni nem szeret. unja a gimnáziumot és halvány elképzelése sincs arról, mi lesz vele az érettségi után. A szülők addig majd csak kitalálnak valamit. Nyílt, őszinte beszédű, ember Kalocsai Jenő, a salgótar- ini öblösüveggyár szakmunl’sak. Negyven perc alatt sem egy szakmát, sem egy gyárat megismerni nem lehet. Mert a legtöbb látogatás úgy megy. bogy végigrohan a csoport az üzemeken, a gyerekek kapkodják a fejüket, fel sem fogják a sok új látnivalót. Vibrálnak a tűzgömbök a hosszú botok végén, aztán alakot öltenek — percenként ismétlődő csodálatos mutatvány. A szemlélőnek. Kemény, „meleg” munka az itt dolgozóknak. Nehéz mesterség az üvegfúvás. Talán ezért tartozik a hiányszakmák közé. — Valamikor elterjedt az üvegfúvásról, hogy a legkutyább munkák egyike. Én nem mondom, hogy gyerekjáték, de nem is annyira nehéz, mint ahogy a köztudatban él. Tessék, ki lehet próbálni! — biztat Kalocsai Jenő, aztán gondolkodóba esik; — jelenleg 25 üvegfúvó-tanulónk van, holott legalább hatvanra lenne szükség. Jövőre kerülünk Nem rejti véka alá a véleményét A csiszolók munkája könnyebb, tetszetősebb.. A Magyar Képzőművészek Szövetsége Észak-magyarországi Területi Szervezetének konzultációs bizottsága nemrég tartotta ülését a miskolci művészklubban. Többi között. itt került sor az idei képzőművészeti világhét tapasztalatainak vizsgálatára. Mint ismeretes, ebben az évben második alkalommal rendezték meg hazánkban a képzőművészeti világhetet. Nógrádban is gazdag eseménysorozat részesei lehettek ez alkalomból az érdeklődők Egyébként, ez évben kiadták a Képzőművészeti Világhét Híradóját 10 000 példányban, francia—magyar nyelven. Az újságformátumú kiadvány megyénkben is közkézen forgott, tetszést aratott. Bő képanyaggal, képzőművészeti alkotások illusztrációjával és grafikáival jelent meg. Tartalmazta az 1976. évi KVH legfontosabb kiállításainak válogatását (képző- és iparművészeti tárlatokról van szó). Ezen túl, néhány nagy mester egy-egy kiemelt alkotását is bemutatta. Szólott továbbá ember és környezete viszonyának alakulásáról, társadalomépítésünk jelen szakaszában. Az észak-magyarországi területi szervezetről ez állt benne: „Grafikánk gondozó gazdája és őre — évente szervezik az egyre nagyobb hatású. egyre pallérozottabb átlagszínvonalú miskolci grafikai biennálét. Rajzművészetünk szempontjából ez a találkozó az országos műhely szerepét tölti be —, hatása nyomon követhető a fiatal grafikusok rendszeres fejlődésében. Érdekes kezdeményezést üdvözölhetünk Salgótarjánban — rendszeres tárlatcserét bonyolítanak le csehszlovák képzőművészekkel — iskolagaléria is alakult a városban”. Salgótarjánban a világhét egyik legkiemelkedőbb eseménye idén egy festészeti tárlat volt. Lóránt János, Mun- kácsy-díjas festőművész egyéni kiállítását rendezték meg a megyei József Attila Művelődési Központ üvegcsarnokában. A tárlat élénk érdeklődést váltott ki, alkalmat nyújtott a művész életművének megismerésére. Balassagyarmaton pedig a salgótarjáni nemzetközi művésztelepen részt vevők alkotásaiból nyitottak kiállítást Természetesen, nincs szándékunkban valamennyi tárlat felsorolása E helyett jegyezzük meg inkább azt. hogy Nógrádban ez évben mindenekelőtt arra törekedtek: mind többen ismerkedjenek meg a képző- és iparművészettel. Ennek érdekében az idei eseménysorozat zömmel úgynevezett kamarajellegű tárlatokból állt. Rézkarc- és posztersorozatokat mutattak be. Ez utóbbit a magyar festészet kétszáz évének kiemelkedő terméséből. örvendetesnek véljük, hogy számos üzemben és kisebb községekben is rendeztek kiállításokat, közönség-művész találkozókat a megyében. Sor került, többi között, szocialista brigádok látogatásaira. találkozóira is .művészekkel. E találkozókon szó esett a mai magyar képzőművészet fontos kérdéseiről, művészet- történeti témákról, illetőleg a megye képzőművészeti életéről. Ember és környezete viszonyának alakulása szempontjából nem közömbös, hogyan változik az emberek mind nagyobb tömegeinek, mindenekelőtt a nagyipari munkásságnak és az ifjúságnak az életmódja. Az életmód alakulásának számos tényezője közé tartozik a vizuális kultúra színvonala is. A kedvező tapasztalatokon túl. úgy tűnik, szükség van arra, hogy a jövőben a kiállítások. s mindenekelőtt a közönség-művész találkozók szervezésében, ezen alkalmak előkészítésében lépjünk tovább. Esetenként kísértett e találkozókon, sőt, egy-két tárlatvezetésen is némi formalizmus, mindenekelőtt a témák megközelítésében. E formák a jövőben mind tartalmasabb fórumai lehetnek művészet és közönség kapcsolata elmélyítésének. I T. E. József Attila: KOSZTOLÁNYI A kínba még csak most fogunk, mi restek, de te már aláírtad művedet. Mint gondolatjel, vízszintes a tested. Téged már csak a féreg fal, szeret, mint mi a csirkét, bort... Senkim, barátom! Testvérünk voltál és lettél apánk. Gyémánt szavaid nem méred karáton: nincs egyéb súly, ha föld zuhog reánk. Ezt onnan tudom, hogy letörtem vágyva, ahogy letört a halál tégedet. Reméltél; én is. Tudtuk, hogy hiába, mint tudja, ki halottat költöget. «19S« november 3-án, negyven éve h*K meg RoeetoMnyl Dem«. Jrásképzési előadója. Az a típus, aki nem rejti véka alá a véleményét. Hosszú évek tapasztalatival a háta mögött nagyon jó ismerője a munkásutánpótlásnak. Tarsolyában érvek, indokok, megtörtént események sorakoznak. — Tágítsuk egy kicsit a kört, lépjünk ki a gyárkapun, és induljunk el a pályaválasztástól! Hiszen a szakmunkás- képzés hiányosságai, gondjai ebben gyökereznek. Egy 14 éves gyerek még ritkán tud önmaga dönteni arról, hol kereskedjen, melyik irányba terelje az életét. További sorsát döntően, meghatározzák az őt ért közvetlen vagy közvetett hatások. Legfontosabb a szülők hozzáállása. Tapasztalatból mondom, nagyon sok ez elfogult szülő. Ismerek olyan szélsőséges esetet, hogy a gyereket atomfizikusnak szánták, aztán majdhogynem segédmunkás lett belőle. Nem az észbeli hiányosságai, hanem a szülők nagyzási hóbortja miatt. — De hát azért van az iskola, azért a pályaválasztási felelősök, hogy segítsék a tanulókat az eligazodásban. — A pedagógusok nem ismernek, nem ismerhetnek minden szakmát. A gyárlátogatások pedig teljesen formáa mélypontra. Az utánpótlás biztosítására tettünk néhány kísérletet. Legépelt, amolyan kedvcsináló szakmai ismertetést küldtünk az iskoláknak. Kiderült, hogy sok helyütt még ezeket sem osztották szét a gyerekek között. Gyorsan forog a korong, szőlőszem, levél formálódik az üvegen. Az üvegcsiszolók tanműhelyében szinte kiállításon érzi magát az ember. Finpm míves vázák, poharak, hamutartók kerülnek ki a tanulók keze alól. — Kezdetben csináltunk ám selejtet. Kicsit erősebben nyomtuk az üveget, máris eltört — mondják Kakukk Erzsi és Kiss Erzsi másodéves tanulók. Mindketten szépnek, egyi kicsit talán művészetnek érzik a szakmájukat. — A csiszolók munkája könnyebb, szemre tetszetősebb, ezért aztán nincs gondunk az utánpótlással. De az üvegkészítés „alapja” az üvegfúvás, oda kellenének a jelentkezők. Ám mindaddig, amíg a róla szóló téves nézetek el nem oszlanak, amíg a szülök a pályaválasztással foglalkozók hozzáállása meg nem változik, sajnos, a hiányszakmák között kell emlegetnünk. — vkm — Mai tévéajánlatunk 21,55: Ez fantasztikus! 1968 nyarán mutatták be a városmajori Szabadtéri Színpadon Árt ám Ottó rendezésében Harvey Schmidt—Tom Jones Ez fantasztikus! című zenés komédiáját, 1972. januárjában a Fővárosi Operett- színház Zsebszínházában elevenítették fel a darabot A főszerepeket itt Kovács Zsuzsa, Maros Gábor, Suka Sándor, Honim Pál, Harsányi Frigyes és Pagonyi János játszotta. Most a televízió „Mini-operett, mini-musical” sorozatában a zsebszínházbeli szereposztással vitte képernyőre Se regi László rendező és Molnár Miklós vezető operatőr. Az eredeti mű több szálon fut, de a tévéváltozat csak arról szó hogy a boldogságot a földön, nem valahol a Holdon kell keresni. Arról, hogy ne építsünk magunknak légvárakat, hanem maradjunk mindig a valóság, a realitások talaján. ( NŐGRÁD - 1976- október 31., vasárnap T 1 Üi képregényünk Rákóczi hadnagya November 2-től, keddtől lapunkban naponként a 4. oldalon folytatásokban közöljük a Rákóczi hadnagya című képregényt. Az élethű rajzok szinte filmszerűen elevenítik meg II. Rákóczi Ferenc vezérlő fejedelem és legendás hírű kurucainak hősi harcát. A képregény alkalmas arra, hogy szórakozva tanuljunk, emlékezzünk történelmünk nevezetes időszakára. Mivel megyei lapunk, a NÖGRÁD kevés helyen vásárolható, azt javasoljuk, hogy azt a helyi postahivatalnál, vagy az újságkézbesítőnél rendeljék meg, novemberre fizessék elő. A folytatásos képregény egy részletét közöljük.
