Nógrád. 1976. október (32. évfolyam. 232-258. szám)

1976-10-31 / 258. szám

A kulturális ágazat fejlődése a halassagvarmati tárásban A r'éh Érettségizett társadalom Lengyelországban két év múlva kezdik bevezetni a 10 éves középiskolai rendszert. Ezzel egyidejűleg fokozatosan megszűnik a hagyományos megosztás az általános és kö- zéoiskolák között. Ügy mond­ják ezt Lengyelországban, hogy megkezdődik az érett­ségizettek társadalmának épí­tése. Az 1975—76-os tanévben már az általános iskolákban végzettek 96 százaléka tanult tovább közép- és szakközép- iskolákban. Ezt Európában még kevés helyen érték el. A magas továbbtanulási arány bizonyos értelemben segíti az általános középiskolái rend­szer bevezetését. Már 1971 januárjában élet­re hívtak az országban egy szakértői bizottságot, az okta­tási helyzet felmérésére és az iskolai reform alapvető irá­nyainak kidolgozására. Ezzel egyidejűleg az UNESCO okta­tásfejlesztési bizottsága is végzett ilyen vizsgálatokat Lengyelországban — s a kö­vetkeztetések több kérdés­ben megegyeztek A középiskola általánossá tételének több feltétele van. Ezek közül talán legfontosabb a város és a falu közötti ok­tatási aránytalanságok meg­szüntetése. Ez nem könnyű feladat; elég megemlíteni, hogy 1970-ben Lengyelor­szágban még 441 olyan álta­lános iskola működött, amely­ben a pedagógiai munkát egyetlen tanító látta el. Ma az a törekvés, hogy valamennyi nagyközségben, elegendő tan­erővel — legalább 13-mal — (amennyi a tantárgyak szá­ma) működjenek az iskolák. Ezt a nagyközségek 60 szá­zalékában már elérték. A töb­biek 1980-ig „fejlődnek fel”, s csak ákkor válik lehetővé azokban is a 10 éves általá­nos középiskola bevezetése. A városokban a probléma egyszerűbb. A reformot 1978- ban kezdik — természetesen a feltételek diktálta fokoza­tossággal. Így 1978/79-es tan­évben például az új tanítási tervet csupán az első három osztályban alkalmazzák, majd évenként egy-egy újabb osz­tályra terjesztik ki. A közel­múltban a közoktatás- és nevelésügyi minisztérium megvizsgálta a gyorsítás le­hetőségét; a szakemberek úgy vélik, hogy ez az oktatási intézmények beruházásának ütemétől függ. A reform előkészületei so­rán három kérdés foglalkoz­tatja leginkább a szakembe­reket. Elsősorban a beruházá­sok — különösképpen a fai­vakban. 1982-ig 600 új iskolát kell felépíteni és 300-at bő­víteni. A másik napirenden levő feladat, hogy a 10 éves általános középiskolákban ki­zárólag felsőfokú képesítés­sel rendelkező pedagógusok tanítsanak. Az iskolákban már két esztendeje csupán ilyen képzettségű pedagógusok ke­rülnek — s azok, akik ilyen képesítéssel nem rendelkez­nek, már harmadik éve to­vábbképzésben vesznek részt. Évente 20 000 pedagógus ré­szesül továbbképzésben, s ösz- szesen mintegy 140 000-en vesznek részt továbbképző tanfolyamokon. A harmadik nagy feladat a tanítási programok és a tan­könyvek elkészítése. Ez kü­lönlegesen nagy erőfeszítést igényel. Az idén az év ele­jén közzétették a tantervek és tankönyvek szerkesztési irány­elveit, s ezeket széles körű szakmai vitára bocsátották. A vita az év végére befejező­dik, és a nagyarányú tapasz­talatcsere hasznosításával ki­dolgozzák majd a tanítási programot és az új tanköny­vieket. Farkas András: Szügyi híd. Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni, akarsz-e mindig, mindig játszani, akarsz-e együtt a sötétbe menni, gyerekszívvel jontosnak látszani, nagykomolyán az asztalfőre ülni, borból-vízből mértékkel tölteni, gyöngyöt dobálni, semminek örülni, sóhajtva rossz ruhákat ölteni? Akarsz-e játszani, mindent, mi élet, havas telet és hosszú-hosszú őszt, lehet-e némán teát inni véled, rubin-teát és sárga páragőzt? Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni, hallgatni hosszan, néha-néha félni, hogy a körúton járkál a november, ez utcaseprő, szegény, beteg ember, ki fütyörész az ablakunk alatt? Akarsz játszani kígyót, madarat, hosszú utazást, vonatot, hajót, karácsonyt, álmot, mindenféle jót? Akarsz játszani boldog szeretőt, színlelni sírást, cifra temetőt? Akarsz-e élni, élni mindörökkön, játékban élni, mely valóra vált? Virágok közt feküdni lenn a földön, s akarsz, akarsz-e játszani halált? Sch. Galló Olga: LENNÉK... Lennék öreg hegyed, zöld hegykoszorúd egyik fája .. 1 lombjának levele. Kérges testű fa sok erős ága... ágakból kinövő szárak... porodtól szürkülő esődtől fényesre mosott levelek... 'bennük szerteágazó kicsi erek. Nem akarok hatalmas tölgy lenni, sem kicsiny folyondár, szemernyi szeretnék maradni. Záporral földbe szívódni, kipárologva lennék levegőd frissítő nedve. Napodban .forrósitó fénysugár... hűsítő szellő, porodban szálló szeinecske, egy gép fogaskereke, munkások alkotó kezében cseppnyi vér. Szorgos méhed is szeretnék lenni, fáid... virágaid mézét begyűjtve — erősítő édesét szeretném nektek adni. Ésszerűség, gazdaságosság — magasabb színvonal Hogyan fejlődött a kulturá­lis agazat a balassagyarmati járásban a IV. ötéves terv során? A rendelkezésre álló anyagi erőforrásokat azoknak a feladatoknak a megoldására használták-e fel, amelyek a legsürgetőbbek voltak? S va­jon ott, azokban a községek­ben-e, ahol a legégetőbb szük­ség mutatkozott? Információinkat a balassa­gyarmati járási hivatal mű­velődésügyi osztályán szerez­tük. Ezekből válogatva el­mondhatjuk, hogy állami be­ruházásból számos új óvodai férőhely létesült, mindenek­előtt Honton, Dejtáron, Cser- háthalápon. Üj általános is­kolai tantermek épültek töb- oek között Érsekvadkerten, Drégeiypalánkon, Magyar- nándorban, Terényben és Cser- nátsurányban. Üj művelődé­si otthont avattak Csitáron, Szandán, Nógrádkövesden, klubkönyvtárat adtak át Mo­dorán és Patakon. A beruhá­zások mellett anyagi szem­pontból jelentős felújítások történtek például Bercelen, Becskén, Galgagután, Örha- lomban, Hugyagon és Szügy- ben. Óvodai és iskolai élet A tervidőszak végén 121 gyermekkel többet vehettek fel az óvodákba, mint az ele­ién. Számottevően javultak a munkahelyek' esztétikai kö­rülményei, s kulturáltabb, jobb feltételek teremtődtek — nem egy esetben a központi fűtés bevezetése révén — az oktatási intézményekben. Az intézkedések hatására haté­konyabbá vált az új óvodai program bevezetése, s csak­nem teljessé vált az általános iskolai körzetesítés. A IV. ötéves terv idején körzetesítették a honti és az ipolyvécéi iskolákat, közpon­tosították az érsekvadkerti szétszórt kisiskolákat, beve­zették Magyarnándorban az alsó tagozat első két osztá­lya számára az egész napos oktatást. Két helységben ked­vezőbb feltételeket teremtet­tek a gyakorlati • oktatás szá­mára, s három nagyobb isko­lában bevezették a kabinet­rendszerű oktatást. — A jelentősnek számító fejlesztések még nem oldot­ták meg problémáinkat — mondja Vidomusz Béla, a já­rási hivatal művelődésügyi osztályának vezetője. — öt olyan óvodánk van még, ahol a javítgatások ellenére sem kielégítőek a körülmények. Hasonló a helyzet öt községi iskolánkban is. E feladatok megoldása az új tervidőszak­ra esik. Elsősorban Szügy- ben és Örhalomban szüksé­ges javítani a feltételeket. — Az iskolai oktató-nevelő munka színvonalának fejlő­dését mi jellemzi ? — Felső tagozatosaink 98,9 százaléka — az ordaspusztai tanulók kivételével — .szak- rendszerű oktatásban vesz részt. Ugyanakkor csökkent a szakosan leadott óráink szá­ma, összefüggésben a peda­gógusok városba áramlásá­val. és a képesítés nélküli ne­velők számának növekedésé­vel. — Hogyan kívánják ez utób­bi folyamat érvényesülését visszaszorítani ? — Elsősorban a pedagógu­sok élet- és munkakörülmé­nyeinek javításával. Jelenleg 86 pedagógus lakik szolgálati lakásban, 43 kölcsönből fel­építettben. 54 lakásban már fürdőszoba is van. Ezzel pár­huzamosan folyamatosan nö­veljük a hivatalos alapjegy­zékekben feltüntetett szem­léltetőeszközük számát. Ügy érzem, hogy törekvéseink ha­tására az utóbbi . időben csök­kent a fluktuáció, a városba történő beáramlás. A kulturális élet ellentmondásai A jelenlegi helyzet elgon­dolkodtató: tényszerű isme­reteink ellentmondásosak. Gyarapodás és csökkenés együtt jelentkezik' ezen a te­rületen. A dolgozók általános isko­lai csoportjainak száma négy­re emelkedett. örülhetünk a kölcsönözhető könyvtári kö­tetek számbeli növekedésé­nek Is. De furcsa ellentmon­dás — tegyük hozzá, nemcsak itt — a könyvtári olvasók szá­mának, a műkedvelő művé­szeti csoportok számának csökkenése. A járás könyvtáraiban 23 ezerrel több a könyvek szá­ma és 1500-zal csökkent a be­iratkozott olvasóké. Mi ennek a magyarázata? — kérdezzük a művelődésügyi osztály ve­zetőjétől. — • A sok tiszteletdíjas könyvtárvezetővel tudom ma­gyarázni — feleli Vidomusz Béla. — Többségük munkája nem elég hatékony. Persze, közben mintha elfeledkez­tünk volna az önművelés fon­tosságáról. — Lényegesen csökkent,-kü­lönösen az irodalmi színpadok és az énekkarok vonatkozá­sában az amatőr művészeti csoportok száma. — Okát abban látom, hogy az amatőr mozgalom virágko­ra a tervidőszak végére meg­szűnt. Ebben, azt hiszem, lu­das az általános társadalmi szemlélet és a jelentős szá­mú szakképzetlen népműve­lő munkája is. — Se visszaesési folya­mat meddig tart? — Érzésem szerint már megszűnt. A nagyobb odafi­gyelés, intézkedéseink ered­ményeképpen. A felfelé íve­lésről egyébként meggyőzhe­tett mindenkit a szügyi iro­dalom színpadi bemutató, a berceli Röpülj páva kor ta­lálkozó, és meggyőzhet a no­vember 7-én megrendezen­dő, pályázati kiírásos irodal­mi színpadi találkozó. Mit hoz az «/ tervidőszak ? A kérdésre természetesen még csak a szándék ismereté­ben válaszolhatunk. A köz­oktatási munkának az utób­bi időben a közművelődési tevékenységnek ebben az év­ben kibontakozó felfelé ívelő folyamatét a rendelkezésre ál­ló anyagi és szellemi kapaci­tások legajánlatosabb éssze­rű és gazdasági felhasználásá­val kívánják fokozni a balas­sagyarmati járásban is. 1980- ig 7 új általános iskolai tan­terem, s több mint 100 óvodai férőhely létesül. Elvégzik két művelődési ház felújítását. A művelődésügyi osztály ren­delkezésére összesen több mint 10 millió forint áll ren­delkezésre. Ehhez pedig még újabb milliók várhatók a la­kosság hozzájárulásából, tár­sadalmi munkájából. ' Mindez jó, bevált és ha­gyományos forma. Sulyok László |J r r r ; te, mit CSl­— neesj, náiszi ordít fel Veres a blokk tetejére. Bal karját a 3zeme elé tartja, amögül le­si, ki szédeleg most odafönn, hogy a fejünkre sodorja a port. — Hagyd már abba a kóválygást, apafej! — Én nem értem, ml a frászt keresnek ezek itt bent még délután is? — csóválja a fejét Tuza, miközben fölfelé pislog a kettes szint színusz- t ácsaira.' Haraszti, a brigadéros mér­gesen köp egyet. Ö mondta, hogy, maradjon bent tovább, hogy nyugodtan ki tudjuk szerelni a szűrőt. Apánk, Mi­si bácsi, vagyis a művezetőnk persze hallani se akart róla; balesetveszélyes, várjuk meg, amíg lehozzák Pestről a da­rut, meg ilyesmi. Berezelt a vén tottyos. Közben meg nem is tudnának beállni ide az oszlopok közé a daruval. No mindegy. Hadd ábrándozzon csak. Mi meg délelőtt kijöt­tünk Veressel és szépen oda- hefteltünk egy keresztrudat a két tartóoszlop közé. Erre akasztottuk a csigát- Így az­tán röhögve leszedhetjük, meg föl is tehetjük a szűrőt, akár hússzor is naponta. Öt éve, hogy kész az erő­mű, de azóta nem tisztították a szűrőket. A múltkor 'ug; an kiadták a téemkának, de ők meg lusták voltak levenni, csak jelentették, hogy kész és pofátlanul fölmarkolták érte a prémiumot. Tegnap mega A szűrő, Mokkgépész telefonált nekik, hogy az egyes blokkban el­akadt a hűtővíz. Persze, hogy lebuktak. Hát rpég jó, hogy elakadt, mikor belül a csö­vek úgy be vannak vízköve- sedve, hogy kirobbantani se lehet belőlük, öt éve rohan­gál keresztül rajtuk a víz az a csoda, hogy idáig oké volt minden. Szóval bent maradtunk délután az öreg tudta nélkül. Így legalább nem lökdösik ránk felülről a port. Gondol­tuk mi. De úgy látszik, nem jött be, mert már harmadszor álltunk le a szénporeső miatt. Hajaj, én mondom nincsen rosszabb, mint egy szenes erő­mű. Tisztára bánya­Persze most sem látjuk meg ki küldte az áldást. Mire a por leszállt, elhúzta a csíkot­Veresre nézünk, széles ter- persze áll a fejünk fölött a bakon. A kötéllel vesződik, hurkot akar vetni a szűrő pe­remére, hogy a csigával ki tudjuk emelni a helyéből, ott, ahol ő van, még aránylag tisz­ta a kötél, de tdelenn! Rá se lehet ismerni. Mintha szu­rokba mártották volna. Nem tudom, mit szólnak majd a téemkások, de hogy többet nem adják kölcsön a csigát, az biztos. — No, fogjátok meg! — vi­csorogja erőlködve Veres, mert közben fölfelé húzza a kötelet, nehogy kiakadjon. Én, meg Tuza, belecsim­paszkodunk két marokkal, a kesztyűnk csupa olaj, meg sár, olajjal kevert szénpor. Haraszti alulról pajszerral feszegeti a szűrőt, miközben ő is vicsorog, a szemét meg összeszorítja, mintegy japán. — Húzd meg! — üvölt Ve­res. •£ Rántunk egyet a kötélen, a szűrő meg se mozdul. Ha­raszti kezében megcsikordul a pajszer, éles pengéssel neki­csapódik a szűrő falának, az­tán eldől, puffan egyet a porban. — Ez teljesen bele van ro­hadva — lihegi, aztán köp, meg káromkodik, meg újra köp­— Várjatok, csak! — kiabál Veres. Rákapaszkodik a csi­gára és talpával rugdosni kez­di a peremet. A szűrő a har­madik. rúgásra megmozdul, a negyedikre kicsit megbillen. Száll a por. — Jó lesz! — üvölti Ha­raszti. Üjra kezdjük. Most már Haraszti is hozzánk jön, a kötelet fogja. — Hó-rukk! — kiáltja Ve­res, közben maga is húzza, emeli föl a szűrőt, két kézzel markolja a kötelet. A súlyos négyen fémhenger néhány centire megemelkedik. — Oké! — vigyorog Veres, és két kezét a magasba eme­li, mintha gólt rúgott volna. Hujj, de most meg felénk lendül a szűrő, önkéntelenül is rán­tunk a kötélen. — Vigyázz! — , ordít Haraszti, és majd­nem elengedi, pedig akkor az­tán nézhettük volna- Tuza, meg én köziem zúg el a ha­talmas vasdarab, mögöttünk nekicsattan az oszlopnak, az­tán vissza. Na, most kapunk a fejünkre egy akkora korom­esőt, hogy tényleg a pokolban érezhetjük magunkat, ahova ebben a pillanatban mindent és mindenkit kívánunk. Szó­val, dől ránk a por, a szűrő meg himbálódzik, Haraszti ordít — ereszd le! — Veres elkapja a kötelet, megpróbál­ja valahogy visszafogni. Csak nehogy ő is a fejünkre potyog­jon. A szűrő gyorsan süllyed, mikor leér, egyszer még jól felborzolja a port. Egymásra nézünk. Ami azt illeti, nem vagyunk kife­jezetten kívánátos fickók. Tu- zát nézem, ahogy kövéres ar­ca kibontakozik a leszálló porfelhőből. Liheg, de látom, hogy a fogaival próbálja szűrni a po?t. A lecsurgó ve­rejték tiszta vonalat húz a ké­pére. — Nem elég neked ez, még nikotin is kell! — kiabálja Veres, aki látja, hogy Harasz­ti rágyújt egy Fecskére, de aztán ő is hóna alá dugja a kesztyűjét, és vesz Haraszti dobozából. — Gyerekek, kocsira dob­juk, és szedeiőzködhetünk — fújja ki a füstöt Haraszti. — Mára elég volt­Én fogom a kocsit, a töb­biek meg rádöntik a szűrőt. Tuza még a szerszámtáskáját is mellé dobja, ne billegjen a súlyos vashenger. ÁL«,-,, lassan to­A hogy lom a ko­csit, a tönbiek mellettem jön­nek porosán, olajosán, fárad­tan, Veres vigyorogva meg­kérdezi : — Tudjátok, minek örülök a legjobban? Tuza kérdez vissza: — Na minek? — Hogy apánk holnap mek­korát fog lesni, ha meglátja, hogy nélküle is le tudtuk szed­ni a szűrőt. — Hagyd csak — legyint Haraszti. — Lehet, hogy még hőbörögni is fog — mondja, és röhögni kezd. * De erre már mi is röhö­günk. a műhelyig csak meg a szénport Egészen röhögünk, köpjük. Gy. Molnár Pál NŰGRÁD - 1976- október 31., vasárnap ő

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom