Nógrád. 1976. október (32. évfolyam. 232-258. szám)

1976-10-03 / 234. szám

flógrádmegyeri látogatás Gazdag tervek — szép elképzelések A KIALAKULT HAGYO­MÁNYOKRA ÉPÍTVE, újabb művelődési' formák meghono­sítása — fogalmazhatjuk meg tömören a nógrádmegyeri művelődési ház célkitűzését. A kialakult hagyományok fogalmát ebben az esetben csupán egy évre lehet szű­kíteni. Egy éve ugyanis, hogy a faluban igazán megindult a kulturális élet. A tágas művelődési ház kitárta aj­taját a falu lakossága előtt. Evekkel ezelőtt csupán egy­két táncmulatság és a mo­zi előadásai jelentették a kultúréletet. Az elmúlt évben függetle­nített igazgató került a mű­velődési ház élére. A falakon belül egyre mozgalmasabb lett az élet. A tartalmi, az emberek közgondolkodását fejlesztő, életvitelüket alakí­tó és formáló szocialista kultúra tevékenységi formái föl-fö!bukkantak a kultúrház mindennapi munkájában. Megindult a pozitív irányú erjedés a falu közművelődé­sének életében. — Ebioen az évadban to­vább szeretnénk szélesíteni kapcsolatainkat, még több embert szeretnénk megnyer­ni és bekapcsolni az aktív cselekvő kultúréletbe. Mű­sornaptárunkat úgy állítottuk össze, hogy a szórakoztató műfaj mellett, a komoly mű­faj is helyet kapjon — mon­dotta Horváth József, a mű­velődési ház igazgatója. Az elmúlt évben az isko­lával jó kapcsolatot alakítot­tak ki. Egyeztették munka­tervüket. Volt tanítási óra, úttörőrendezvény, amit a nevelők a művelődési ház­ban tartottak. Ifjúsági tánc- és bábcsoportjuk működik. — Jó munkakapcsolatot ala­kítottunk ki az iskola igaz­gatójával és az úttörőcsapat vezetőjével. Az idén tovább bővítjük kapcsolatainkat. Megszervezzük a lányok isko­láját, amelyet a védőnő ve­zet. A nyár folyamán a vasto- megcikk-ipari szövetkezet­tel is létrejött a kapcsolat. Az üzem cigánytánccsoport- ja a művelődési házban tart­ja próbáit. Az elmúlt hét vegén a Békés megyei ci- gánykiub tagjai látogattak el tapasztalatcserére Nóg- radmegyerbe. — Az üzemben felmértük a dolgozók iskolai végzett­ségét. Az adatok birtokában úgy határoztunk, hogy meg­szervezzük és beindítjuk a dolgozók általános iskolai vizsgájára előkészítő 80 órás tanfolyamot. A tanfolyam megtartására az iskola ne­velőivel kötünk szerződést — mondotta az igazgató. Az elmúlt évben a fiata­lok körében népszerűnek bi­zonyult a klubfoglalkozás. Igaz, vezetőségük még nem volt, a programot az igazgató állította össze. Esténként 20 —25-en is felkeresték a kuí- túrház klubhelyiségét. A FOTÖSZAKKOR KET­TŐS FELADATOT lát el — magyarázta Horváth József. ____________________________> B rigádrendezvények r Az érsekvadkerti ÁFÉSZ, a KPVDSZ októberi kulturá­lis napok rendezvényeinek ideje alatt gazdag programot állított össze szocialista bri­gádjai számára. A brigádta­gok csoportosan látogatnak Csesztvére, a Madách-kúriába, hogy megtekintsék a nagy költő, tragédiaíró emlék­múzeumát. A szakszervezeti aktivistákkal közösen kirán­dulnak Budapestre, ahol szín­házi előadáson is részt vesz­nek. A szövetkezet fiatal dol­gozóinak részvételével szelle­mi vetélkedőt rendeznek, s ünnepélyes keretek között tartják meg a szakszervezeti politikai oktatás első foglal­kozásait a két csoportban te­vékenykedő 34 hallgató részé­re. Szellemi vetélkedő szocialista brigádoknak — Egyrészt összegyűjti az érdeklődő fiatalokat. más­részt dokumentálni tudjuk a falu eseményeit az utókor számára. Szeretném megje­gyezni, hogy az iskolában működő honismereti szak­kör munkáját is támogatjuk. Az elmúlt évben több együttes és táncdalénekes fel­lépett a községben, nagy si­kert aratva. Az új évadban, novemberben az Express együttes és Katona Klári, decemberben pedig a V '73 Kovács Kati és Koncz Tibor lesznek a művelődési ház vendégei. — A fiatalok igénylik a könnyű műfajt — magyaráz­ta az igazgató — természe­tes, hogy a műsortervnél az igényeket figyelembe vesz- ezük. Nem feledkeztünk meg viszont a komolyabb előadá­sokról sem. Októberben Bá­lint András önálló irodalmi estjére kerül sor. Vendé­günk lesz a tél folyamán Ha­lász Judit, Harsányi Gábor és Juhász Jácint. Folynak a levelezések Asperján György íróval, egy író-olvasó talál­kozó megrendezésére. A <TIT keretében két elő­adássorozatra kerül sor. Az első ebben a naptári évben kezdődik. Témája a családi életre nevelés. Ahogy az igazgató mondta: — Az ügy sínen van. Az előadóval egyeztettük az időpontot, re­mélem, hogy az * érdeklődés sem marad el, hiszen a té­mát a fiatalok kérték. A má­sik előadássorozatra csak ké­sőbbi időpontban kerül sor. _ A zenei kultúra fejleszté­se is szerepel a tervek kö­zött. A zeneiskola zenekarát szeretnék megnyerni egy hangversenyre. Az elmúlt év­ben kiállítást rendezett a művelődési ház. Az idén a járási anyagból legalább két alkalommal terveznek tárla­tot. A NOGRADMEGYERI MÜ VELÖDÉSI HÁZ programja széles skálájú. Mindenki ta- ió! benne érdeklődési köré­nek megfelelő műsort, mű­velődési tevékenységi for­mát. A tervek és az elkép­zelések (ha megvalósulnak) mindenképpen jó szolgálatot tesznek a falu lakosságának szórakozásában, művelődésé­ben. Sz. F, Az MSZMP Pásztói járási Bizottsága propaganda- és mű­velődési csoportja, gazdaság­politikai csoprtja, a járási hivatal művelődésügyi osz­tálya, a nagyközségi-járási könyvtár és a Lovász József Művelődési Központ szellemi vetélkedőt rendez a járás te­rületén tevékenykedő szocia­lista brigádok számára. A vetélkedősorozat október ele­jén jelentkezésekkel kezdő­dik, s 1977. április 4-én, a járási döntővel zárul. A vetél­kedőn részt vehet valamennyi ipari, mezőgazdasági, keres­kedelmi, vendéglátóipart, közlekedési, postai és egész­ségügyi szocialista brigád. A verseny szervezői szeretnék, ha a részt vevők folyamatosan figyelemmel kísérnék orszá­gunk fejlődését, a nemzetközt élet eseményeit, s a brigádok minél sikeresebben valósíta­nák meg kulturális vállalásai­kat. A vetélkedő résztvevőit a kiíró szervek elméleti és gyakorlati tanácsokkal látják el. A körzetenként megrende­zésre kerülő elődöntőket ez év novemberében és decem­berében tartják. A középdön­tőt a következő év elején, a döntőt — mint említettük, — felszabadulásunk évforduló ján, a pásztói Lovász József Művelődési Központban. A szellemi vetélkedő megren­dezését kedvezően fogadták a gyárak, üzemek, vállala tok, szövetkezetek, s brigádon­ként 500 forint jutalmat ad­nak azoknak a kollektíváknak, amelyek bejutnak a palotási. ecsegi, és pásztói körzeti kö­zépdöntőbe. Mai tévéajánlatunk 20.05: NYARALOK M. Gorkij színműve a Ma­dách Színház előadásában Bazsov ügyvéd nyaralója a környékbeli intelligencia ta­lálkozóhelye. Varvara. Ba­zsov felesége boldogtalan a férjével, és lázasan várja haj­dani eszményképét, Salimo- vot, az írót, de csalódnia kell... Bazsovék vendége, Szuszlov mérnök, féltékenységével gyötri fiatal feleségét, Jú­liát, s az valóban másnál ke­res vigasztalást. A másik vendégházaspár: Dudakov az orvos es felesége, Olga. kicsinyes veszekedésekkel keserítik egymás életét. Viasz. Varvara öccse túllát a maga körén, szerelmes, keserű afo rizmával bírálja környeze­tét — és reménytelenül sze­relmes Maria Lvovnába, a nála idősebb orvosnőbe. A nyaralás az egyik vendég ön­gyilkossági kísérletével ér véget... Ritka jubileum egy gyár életé­ben, különösen Magyarországon. Hiszen az Iparo­sodásban annak idején egyáltalán nem tartoztunk a világ élenjáró nemzetei közé. Százötven év nagy idő. De gondoljunk, csak gyorsan utá­na ! Aki számon tartja az ilyen évfordulókat, még emlékezhet rá, hogy 1964-bpn is ünnepeltek He- renden, akkor az alapítás százhu­szonötödik évfor­dulóját. (1939- ben, pedig nagy csinnadrattával a századikat.) Most pedig máris a százötvenediknél tartanának? Nem szemfényvesztésről van szó. Az utóbbi évekig úgy tudta a közvélemény, és a szakirodalom (még az Üj magyar lexikon is ezt az ada­tot tartalmazza), hogy a He­rendi Porcelángyárat Fischer Mór alapította 1839-ben. Dr. Sikota Győző művé­szettörténész, akinek „Herend porcelánművészete’ című könyve az idén jelent meg, él- ményszerűen idézi fel azo­kat a körülményeket, amelyek nyomán helyesbíteni kény­szerülünk az eddig tényeknek vélt adatokat: —- Mivel a Herendre vo­natkozó levéltári anyag Veszprémben van, ott kezd­tem el a gyűjtést készülő könyvemhez. A levéltár igaz­gatója szívélyesen fogadott, és készségesen felajánlotta, hogy előkészíti számomra a szükséges iratokat „természe­tesen” 1839-től kezdve. Ak­kor még mit sem sejtve, csu­pán azért, hogy a gyár ala­pítását megelőző évek helyi társadalmi és gazdasági ese­ményeibe is bepillanthassak, azt kértem, hogy a korábbi anyagot is bocsássák rendel­kezésemre. Az iratok lapoz­gatása közben az egyik latin nyelvű írásban megakadt a szemem egy német szón: „Geschirmaeher” — edény­gyáros. Stingl Vincét emlí­tette így az írást fogalmazó fisKális, mégpedig herendi edénygyárosként. S az irat dátuma 1826. volt. Valami el­írásnak gondoltam, nem akar­tam hinni a szememnek, hi­szen bennem is az élt, hogy a Herendi Porcelángyárat Fischer Mór alapította 1839- ben. Elkapott a kutatási láz, s hamarosan, mint egy kin­csesbányából, újabb és újabb aranyat érő adatok bukkantak elő. Az az 1826-os volt az el­ső dokumentum, utána szinte minden évben több írás tanú­sítja. Stingl Vince herendi porcelángyárának működé­sét. Egy érdekes elismervény, ez is fontos dokumentum a sorban: „Chartabianca — Egyszáz, az az 100 Váltófo- rintokrul. melleket Fő Tisz­telendő Küllei János, Veszpré­mi Kánonok Ürtúl Herenden fel állított Portzelán fóbrikám szükségei pótlására, s ahhoz kívántató szükséges szerek meg szerzésére 6 percent Tör­vényes Interes kötelezése mellett költsön föl vettem, kö­telezvén magamat és illetői­met nem tsak a kötelezett In­teres fizetésre, hanem a Derék pénznek is a jövő Űj esztendő napra leendő letételére... Stingl Vince... Kőit Veszprém­ben Augusztus 16-án 1827.” Minden kétséget kizáróan így bizonyosodott be, hogy a Herendi Porcelángyárat nem Fischer Mór alapította, 1839- ben, hanem Stingl Vince 1826- ban. Stingl korábban Sopronban voy kártyafestő, majd a ta­tai köedénygyárban dolgo­zott, még 1825-ben is, innen került Herendre. Nem volt gazdag ember. Sokgyerme­kes családapa, kevés tőkével, nagy ambíciókkal. Tőkesze­gény, s ezért többnyire fize­tésképtelen. Még az égetéshez szükséges fát is hitelbe vette a veszprémi kanonoktól, végül annyira eladósodott, hogy több árverést is tartottak há­zában, üzemében. A különbö­ző egykori iratok arról is ta­núskodnak, hogy Stinglnek Fischer Mór is folyósított köl­csönöket, mégpedig nem kis összegeket. Annak azonban semmi nyoma, hogy ezeket a kölcsönöket Stingl vissza is fizette volna, s ebből követ­keztethetünk arra, hogy Fischer a csődbe jutott he­rendi manufaktúrát a kölcsö­nök fejében átvette Stingltől. Fischer Mór trónfosztásáról lenne tehát szó? Nem egészen. Mindössze annyi történt, hogy egy ipar- történeti adatot kell helyes­bítenünk. Stingl érdeme nem több, mint hogy ő próbálko­zott elsőként Herenden por­celángyártással. Vállalkozása azonban elsősorban tőke hiá­nya miatt kudarccal végző­dött, mint annyi más szépre­ményű próbálkozás a tizenki­lencedik század eleji Magyar- országon. Azaz végződött vol­na.... ...ha nem jön Fischer. Neki pénze is volt, képzelőereje is, tehetsége is. A csődbe jutott manufaktúrából az ország ki­szolgáltatottsága, a feudális kötöttségek, a megannyi ki- sebb-nagyobb megpróbáltatás ellenére, gyakran keserves küzdelmek árán, de mindig sokak lelkesedése által támo­gatva az ő révén lett végül is — tulajdonképpen szédületes gyorsasággal — a magyar ipar féltett büszkesége, az egész országnak sok dicsőséget szer­ző gyár, világkiállítások aranyérmese, mindenütt is­mert márka. Most, a gyár százötven éves jubileumi ünnepségén két porcelánszobrot avatnak fel Herenden: Stingl Vincéét és Fischer Mórét. Mindkettőt Hanzély Jenő, a gyár tervező- művésze készítette, s talán ez is érdekes adalék lehet: Fiechet arcvonásait jó néhány egykori kőnyomat és fest­mény megőrizte az utókor szá­mára, Stingl egyetlen hiteles­nek tekinthető portréját vi­szont a gyári múzeum pad­lásán heverő archív lim-lom- ból sikerült előbányászni az évforduló ünnepségeire ké­szülve. B. E. NÓGRÁD — 1976-október 3., vasárnap 65. — Még akkor se volt ma­gának gyanús — mondták az arcába —, mikor látta, hogy ez a zsivány is eltűnt ?!-- Még akkor is késlekedtek. Legalább magának lett volna esze! — Nem beszélve, hogy a bejelentéssel is bűnösen kés­lekedtek — morgott az öreg; pont olyan rövid pipa ké­ménylett a foga között, mint Margret felügyelőnek a ' tévé­ben. Buda tanító csak makogni tudott. Egyetlen mentsége volt, hogy nem ültek ölbe tett kézzel. — Még szép — mondta az öreg. S úgy találta, kór tovább az időt vesztegetni egy hely­ben topogással. Kinézett, gyü­lekeznek-e már a parasztok. A hivatalsegéd házról-házra járt, hogy aki férfiember oda­haza van, a tanácsháza előtt köteles megjelenni. — öregek is? — kérdezte a reszketeg vén Janó. — Azok is — mondta fon­tosán a hivatalsegéd. — Ha­csak nem ágyban fekvő. Nem volt kibúvó. A vén Janónak görcsös botjára tá­maszkodva ki kellett sántikál­nia a térre. A lépcső alatt gyülekeztek már, elég sokan. Eljöttek a házak mélyéről, minthogy in­kább ott voltak elbújva, sen­kit se kellett a határból ha- zacitalni­Szótlanul, zárkózottan vá­rakoztak, tisztességes, ünnep­Í e való ruhákban. Bársonyka- ap, bársonyzakó, bársonypan­talló. ősi illem szerint, mely kötelező, ha hívatják az em­bert — urasághoz, magas hi­vatalhoz. Az ünnepélyes ar­cok tisztességtudó alázata és méltóságteljes rezzenetlensé- ge is ily’ ősi maszk; mögötte feszeng a lélek, morzsolja a maga malmát az ideg, pat­togva rezegnek a belső húrok a megfeszített éberségtől, a lapuló gyanakvástól: mi jön, mi következik, mi les ránk, miféle kifürkészhetetlen ve­szedelem onnan a magasból, ahol minden titokzatosságba burkolózik? Egy ember volt, ki fittyet hányt az ősi illemre, minthogy nem is volt gyökere e föl­dön, és iskolája is volt vala­mennyi, a lelkét tán ezért nem engedte gúzsba kötni sem ördögnek, sem más ha­talmaknak, és mert a szünte­len kiváncsi keresés volt az öröme, a nyugtalan nyüzsgés az életeleme. Minélfogva jól- értesűit volt. Persze a csorba telefon is kézhez állt neki. Ez az ember megérezte, hogy felvirradt a napja. De az is lehet, egyszerűen csak tudomást szerzett rója-. hogy az ő ideje eljött. Túrabakan­csot húzott hát. és térunadra- got, azt a pepitát. Alakjához képest elméretezett térkép­táskát akasztott a nyakába, csak a méretarányos tábori ásó hiányzott, mert az már ott volt a helyszínen eldug­va, azaz még a múltkor ott maradt. „Nem baj — szólott magában —, ha többen talá­lunk is rá a törökök mesés kincsére, úgyis az államot il­leti. A dicsőség azonban a miénk.” Sandi hát túrához öltözötten jött a térre, s jól következte­tett. Míg a többiek, amit nem szerettek volna maguknak, ar­ra nem is készültek. És San- dinak se hittek, ki a maga „paraszti logikájára” hivat­kozva előre megmondta, mi­előtt még bárki illetékes szó­ba ereszkedett volna velük, kilépvén hozzájuk a lépcsőre, hogy nem másért hívatták őket, mint, hogy az erdőre kell menni, a lány keresésé­re. — Szerintem.... — ágált a kis ember az őt centiméterek­kel meghaladó, ünneplőbe öltözött társak között, kiknek minden inkább kedvükre volt, mint, hogy a lányt keressék, sőt ez egyenesen érdekük el-. len való volt (vegyük figye­lembe azt a jogos reményt, hogy a lány árán —, hiszen az ördög telhetetlenségének is van határa —, szinte biz­tosan megnyerhetik a falu, s a maguk szabadulását) — sze­rintem — ágált a kis ember, figyelmen kívül hagyva társai érdekét —, a Vaskapu-sziklá­nál keil megnézni. Kőhajítás a bányától. És egy reggelen a Zsabkát arra látták osonni... — Merre? — kérdezte egy brummogó hang. A lépcső­dről zöttyen alá váratlan. Mindnyájan odanéztek a hangra, s a kalapjukhoz nyúltak. — A Vaskapu-sziklát mon­dom, felügyelő úr — szólott Sandi a maga közvetlen mód­ján, mintha régi ismerőse len­ne az öreg Maigret-nek, ki odafenn a lépcsőn rövid pi­páját joválisan félárbocra eresztette. Akár kérdőjelnek is tekinthették. — Ott kelle­ne megnézni, azt mondom. — Maguk is azt mondják? — fordult az öreg nyomozó a bársonyban parádézó atya­fiakhoz. Azok sunyítottak, leszégték a tekintetüket. — Na — járt a pipa a fo­gak zöttyenőin. Mintha ma­ga a bölcs nyugalom lengedez­ne a tér fölött. —■ Komolyan kérdezem. Maguk ismerik az erdőt. Azért is hívattam ma­gukat. Végigtekintett az embere­ken, megállapodott a botja mankójára támaszkodó vénsé­ges yén Janón. (Folytatjuk) «

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom