Nógrád. 1976. október (32. évfolyam. 232-258. szám)
1976-10-22 / 250. szám
így élünk mi Háromnegyed év mérlege Ludányhaiásziban Termelés, és a feladatok Az apró házacska oszlopra tornácán bíbelődik az öregasszony. Csöpög a víz a kezéről. Támaszkodik a lavór szélére reszketegen. Nyomja a vállát a sok nehéz esztendő súlya. Csikordul a kapu. — Bejöhetnénk-e? — Már minek gyönnének? — Háznézőbe, beszélgetőbe. — öreg a ház, öreg vagyok hozzá én is. Be- roggyant az eleje, tapasztani kéne. A múltkor meg a zsilipet igazgattam, le ne essen az eső a szobába. Ödön ház, kedves hangulatú. , Repkénnyel, szőlővel befuttatott. Hámladozó vályog- falak mesélnek a régi időkről. — Hogy mikor épült, meg nem tudnám mondani. Azt beszélik, öregkisasszonyok lakták, amikor az anyósom megvette. De ne fútassuk magunkat a széllel, üljünk meg a konyhában! , Helyet csinál az öregasz- szony- Hokedlit, sámlit kínál, mi pedig szívjuk a konyhában terjengő finom süteményillatot. — Jó korán felkeltem. Kovászt csináltam, hogy legyen valami kis vágnivaló itthon. Sütöm az almás kalácsot. A jó uram, Gyulavári Lajos 14 esztendeje hagyott magamra. Azóta egyedül nyűvöm a napokat. Aztán csak kelj valami elfoglaltság, hol, hogy jön. Attól, hogy valaki megvén- hedt, magára maradt, még nem áshatja el magát erőszakkal. Viselni kell tudni a 74 esztendőt is. Én úgy elmo- tyorgok itt a ház körül, hogy sokszor észre sem veszem, már este van. Ma is kimosom a ruháimat, aztán csomagolok a kalácsból és elballagok a fiamékhoz. Ne gondolják, nem pihenőbe! A magamfajtának nem való a tétlenkedés. El is várom, hogy ha van valami munka, izen- jen a fiam az unokákkal. De jönhek is azok, már hallom a kapunyikorgásról, aztán eldarálják; mama jöjjön, ezt vagy azt kell csinálni! Boriska néni egyszem fia ott maradt Ludányhaiásziban. Csakhogy ő már „veretesebb” házban lakik, másként él, mint az édesanyja- Hívogatja a mamát gyakran, menjen lakni hozzájuk, tv.t nézhet, rádiót hallgathat. De a mama húzódozik- makacskodik— Már én csak azt mondom, hogy mindenütt jó., de legjobb, ahol az ember megszokta- Minek mennék bárhová is? A tv-t nem szeretem, Az a sok nóta, meg ami a rádióban van nem ilyen öregasszonynak való! — Mi való hát egy öregasszonynak — tréfálkozunk. Boriska néni felnevet; — Mi-e? Hát a jajgatás, siránkozás. Hogy itt fáj, meg ott sajog, meg, hogy jaj, doktor úrvalami már megint megkopott a szervezetben. Aztán a sok tabletta, injekció. Ügy vagyok én vele, hogy minden baj. Ha eszek az is, ha nem, akkor a gyomrom zörömpöl. No, azért néha főzök magamnak finomakat. A múltkor is vasárnap leöltem egy hitvány kacsát- Nem úgy nőtt, ahogy kellett vóna. Folyton csak a vízre szaladozott- Alig győztem kukoricával feljavítani- Nem mondom, jó ropogós kacsasült vált belőle. Kár- hogy nem akkor nyitották rám a kaput- Ettünk vóna közösen- Mert ha többen ülnek az asztai körül» úgy riekem is jobban esik. Csikordul a kapu utánunk. Az apró ludónyi házacska oszlopos tornácán tovább bíbelődik az öregasszony. Mossa a fekete ruháját. Az ünneplő- set. —vkm— Gond az utánpótlás Tanuló nélkül maradt H00 kisiparos Országosan szükség lenne » kisiparosság létszámának növelésére, ezen belül is elsősorban azokéra, akik közvetlenül a lakosság számára nyújtanak szolgáltatásokat. Ezzel szemben — mint köztudott — számuk egyre csökken, s az utánpótlás továbbra is erősen akadozik. A KlOSZ-nál elkészítették az idei tanulófelvételek mérlegét, amiből kitűnik, hogy 793 kisiparos szándéka ellenére nem jutott tanulóhoz. 1976. őszén 42 szakmában összesen csak 1354 fiatal kezdte meg kisiparosnál választott szakmája tanulását. Közülük 416 leány, a felvettek összlétszámának 30,8 százaléka. Az elsőéves tanulók közül 142-en középiskolát végeztek. A legtöbb elsőéves a szobafestő és -mázolo szakmá- bán van — számuk összesen 237 —, kielégítő — 178 — a létszám a kőműveseknél is. A lányok közül 207-en a női fodrász, 144-en a női szabó szakmát tanulják. Egyáltalán nem volt jelentkező 38 szakmában: az idén tanuló nélkül maradtak például az ötvös, a csónakkészítő, a bognár, a tetőfedő, a galvanizáló és a késes-köszörűs mesterek. További 20 szakmában (kovács, mechanikai műszerész, könyvkötő, órás, cipész) a jelentkezők száma országosan sem érte el a tízet. A kisiparosság — amely a múlt évben összesen 11 milliárd forint termelési értéket produkált, s ebből 9 milliár- dot a lakosságnak nyújtott szolgáltatások útján — az i-dei tapasztalatok alapján már j most megkezdte a fe’készülést a következő szakoktatási évre. A körzeti csoportoknál, illetve a fővárosban, a szakosztályoknál és a külső kerületi csoportoknál október 25-ig kell bejelenteniük, hogy 1977—78- ra hány tanulót igényelnek. Bővülő szolgáltatások a cipőiparban A Salgótarjáni Salgó Cipőipari Szövetkezet évente 200 ezer pár cipőt gyárt. Körülbelül ennyi a szövetkezet cipőjavító részlegeiben az évente javított lábbelik száma is. Az éleímódvált.ozas eredményeként ma már a lakosság cipőjavítási igényei nem növekszenek jelentős mértékben, de a szövetkezet tovább korszerűsíti szolgáltató hálózatát. Jelenleg 27 javílórészleg all a lakosság rendelkezésére, melyeket az elkövetkező években másfél millió forint értékben célgépekkel szerelnek fel. Felkészülve ezzel az új technológiával készülő cipők javítására is. Jövőre a vásárcsarnokban és az Arany János úti lakótelepen is új, gyorsjavító részleget adnak át. A javítóhálózat bővítését szolgálja az is, hogy a szövetkezet nyugdíjba menő dolgozóinak ge- bines üzletet biztosít. A munkaerőigény végleges megoldását a tervidőszak végére a saját erőből elkészülő tanműhely biztosítja majd. Számvetést készítettek a pártszervek a balassagyarmati járásban arról, hogy azokat a célkitűzéseket, amelyeket erre az évre maguk elé tűztek, abból a harmadik negyedév végéig esedékes fel" adatokat miként valósították meg. Vizsgálta például, hogy a kőbányászok lefejtették-e a kőmennyiséget, amely biztosította, hogy zavartalanul építkezhessünk. De számon ■ kérték a pártszervek a járásban működő valamennyi ipari egységet. Bercelen azt, hogy az ikladiak gyáregysége felépítette-e a tervezett szerelőcsarnokot annak érdekében, hogy magasabb színvonalon dolgozhassanak? A Szerszámipari Művek érsekvadkerti üzemében például a forgácsolási normaórára is kiterjedt a figyelmük, éppen úgy, mint a bérfejlesztési feladatok elvégzésére. Az ipari üzemek mellett egészen a legapróbb részletekig megvizsgálták a járásban folyó mezőgazdálkodást. Hogy az üzemek miként teljesítették a gabonatermesztési tervüket, le tudták-e küzdeni az időjárás okozta nehézségeket. Számba vették az esedékes munkákat: a burgonya betakarítást, a dohány- és zöldségtermesztést és nem utolsósorban a tömegtakarmány-ter- més harmadik negyedévi helyzetét, minden sikerével és gondjával egyetemben. Nagy gondot fordítottak a pártszervek az állattenyésztésre, a tejtermelésre, a fejőstehenek létszámának alakulására. Megvizsgálták a sertés- és juh tenyésztő ágazatok munkáját. Azon kívül elemezték v az építkezések helyzetét. és mindent, ami összefüggésben van a termelőmunkával, a lakosság ellátásának javításával, a népgazdaság igényeinek kielégiadiatok, az alapszervezetek véleményére épülve készült el, ami biztosította a realitást, a tárgyilagosságot. Arról beszélhettek a járás párttagjai — nem is kis büszkeséggel —, hogy rendkívül javították tevékenységüket, gazdagították munkamódszereiket, és. sokrétűen vizsgálva kérik számon a feladatok elvégzését. Ez a munka azt is eredményezte. hogy egészségesen megváltoztatták szemléletüket, magatartásukat az emberek es ez kedvezően hat a termelési célkitűzések megvalósulására. Bebizonyosodott, hogy a követelmények fokozatos növelése indokolt és a párttagságnak ezzel kapcsolatos véleménye az üzemi kollektívák egyetértésével találkozik, megvalósulóban a párttagság és pártonkívüliek együttes tevékenysége. Elképzelhetetlen másképpen például, hogy egy olyan üzemben, mint a nógrádkö- vesdi kőbányában, amely köztudottan nagy gondokkal küzd a technológiai elmaradottság miatt, a nehézségek ellenére az egy foglalkoztatottra jutó termelési érték 9,7 százalékkal magasabb, mint tervezték erre az időszakra. Ez a munkafegyelem, a munka szervezettségének javulását bizonyítja. De az is bizonyos, hogy a dolgozók egységes akarata nélkül nem oldhatták volna meg a mező- gazdasági üzemek sem a kulcskérdést, hogy a tömeg- takiarmány-termesztésben levő elmaradást az év végére többségében pótolták a másodvetések terméséből. A járási pártbizottság ennek alapján elmondhatta: „Az intéz4 pár ól fiúra kedések hatására tényleges mennyiségi hiány nem lesz takarmányból a gazdaságokban”. És ez összefüggésben van azzal is, hogy a tejtermelés a kedvezőtlen időjárás ellenére 4,3 százalékkal emelkedett. X J. A járási pártbizottság annak tudatában, hogy az a'ap- szervezetek munkára készen állnak, a dolgozókkal való kapcsolatuk jó, az esztendő hátralevő hónapjainak feladatait is megjelölhette. Mégpedig elsőnek' ott, ahol elmaradtak a munkával, ahol az év végéig teljesíteni kell a feladatokat, miközben a gazdasági egységek vezetőit számon kell kérni a lamara- dásért. Az alapszervezetek a termelőüzemekben elemzőbb munkával, operatívabb tevékenységgel fokozhatják a cselekvőkészség hatékonyságát. Feladatot szabott a bizottság a járási államigazgatási szerveknek is, akiktől elvárja, hogy ott tevékenykedjenek a legtöbbet, ahol a termelés folyik. A tevékenységük pedig legyen segítő és ellenőrző, amely előre lendíti a termelőmunkát. A járási pártbizottság alapra gondossággal megvizsgálta a balassagyarmati járás gazdasági tevékenységét. Nem kendőzte el a hibákat. Nem fukarkodott az elismeréssel sem. Tárgyilagosan feltárta a helyzetet, és ez nagy segítség ahhoz, hogy a hátralevő időben maradéktalanul végrehajtsák a feladatot, amit erre az évre célul tűztek. Robál Gyula Fiatal szakemberek a gyárban lésével. A gazdasági ellenőrző munka a pártszervek mindennapi tevékenységét képezi. A járásban nincs olyan termelőegység, amelyben az alapszervezet ne végezne rendszeres ellenőrző munkát. Ennek eredménye többek között, hogy a balassagyarmati járásban javult a gadaságirányííó munka, a termelési feladatokat többségében megvalósítják, és a korábbi évekhez viszonyítva egyértelműbben jut kifejezésre a népgazdasági érdek. A ZIM salgótarjáni gyárában az idén a korábbiaknál is több (tizennégy) egyetemet, főiskolát, illetve felsőfokú technikumot végzett fiatal tos is, hiszen a ma kezdő szakemberek egy része a holnap vezetői lesznek. Fontos, hogy képességüknek megfelelő megbízatásokat kapjanak, és X A járási pártbizottsági ülés tárgyalási alapja, az 1976. évi cselekvési program végrehajtásának háromnegyed évi tapasztalata, a további felkezdte meg a munkát. A gyár vezetősége jól felkészült a fiatal szakemberek fogadására. Előre kidolgozott terv szerint biztosítja, hogy a fiatalok megismerjék a gyárat, műszaki színvonalát, a gyártmányokat, az is, hogy a gyakorlati munkában átsegítsék őket a kezdeti gondokon, akadályokon. Áltaiános tapasztalat, hogy elméletileg jól képzett fiatal szakemberek kerülnek ki az egyetemekről, főiskolákról, de Szocialista brigád Szécsenyben Jól összeszokott kollektíva Szécsényben az Ipoly Bútorgyár Rákóczi Szocialista Brigádja. Bizonyíték erre, hogy elnyerték az aranykoszorús jelvényt. A brigád tíz esztendővel ezelőtt alakult. Az évek folyamán jöttek is. mentek is emberek, de a törzstagok ugyanazok maradtak. A „rákóczisok” az üzletekben oly keresett Peti gyermeklakószobát szerelik ösz- sze. Nagyon népszerű termék, s egyedül Szécsényben gyártják. Ezért van is tennivalója a kollektívának. A tizenkét brigádtagból egyetlen a nő Streho János- né ugyanúgy helytáll, mint a férfiak. Matuzka László brigádveze- tő-helyettes: — Nemcsak arra vagyunk büszkék, hogy elnyertük az aranykoszorús jelvényt, ami munkánk megbecsülését jelenti. Ugyanígy örülünk annak az oklevélnek, amelyet a Szécsényi nagyközségi Tanácstól kaptunk társadalmi munkáért. Bár a brigádtagok zömmel a környező községekből járnak nap mint nap, részt vállaltunk az óvoda bővítéséből. a gyártási technológiákat, vagyis az egész gyár életét. Ügy döntöttek, hogy a fiatal szakemberek egy-egy hónapot töltenek felváltva a különböző osztályokon, a technológián, a gyártmányfejlesztésen, a termelési főosztályon. Önálló feladatokat látnak el, közben megismerkedhetnek a munkafolyamatokkal. Kétségtelen. sokat segít e módszer a fiataloknak. A kapcsolat egyébként nem új keletű, több évre nyúlik vissza. Minden évben összehívják az ösztöndíjas tanulókat és tájékoztatják a gyár életéről, fejlődéséről, a gyártmányfejlesztésről és általában azokról a lehetőségekről, amelyek az iskola elvégzése után várják őket. Ezenkívül itt töltötték a nyári szünidei egyhónapos gyakorlatot is. A gyár főmérnöke megkülönböztetett figyelemmel foglalkozik a fiatalokkal. Rendszeresen behívja őket beszélgetésre, kéri véleményüket, a tapasztalatokat közösen értékelik. Fona gyakorlatot, a termelési tapasztalatokat itt kell megszerezniük. Minél több segítséget kapnak ehhez, annál hamarabb beilleszkednek az új környezetbe. A gyárhoz visszatérő fiatal szakemberek több mint 60 százaléka a gyár törzsgárda- dolgozóinak gyermeke. A vállalat ösztöndíjasai. Ez és a családi kapcsolat köti tehát őket a munkahelyhez. Ifjú. Gazsi Ferenc gépészmérnök apja már harminc éve a gyár dolgozója, csakúgy, mint Si- monyi Sándor gépészmérnöké, akinek édesanyja is a gyár dolgozója. Kral Péter gépész- mérnök, apja több mint negyven éve, anyja pedig harminc éve dolgozik a tűzhelygyárban. Ugyanez elmondható Szattyán Istvánnéról, Oláh Katalin okleveles közgazdászról és több fiatal szakemberről. A gyár szeretetét bizonyára öröklik szüleiktől és egykor ők is törzsgárdatagok lesznek. (mo) NÓGRÁD — ! 1976- október 22., péntek 3
