Nógrád. 1976. szeptember (32. évfolyam. 206-231. szám)

1976-09-12 / 216. szám

Újságírás kam érává* 5 mikrofon it a! Beszélgetés Polgj Két telefonhívás érkezett külföldről, féltucatnyi hiva­talos ügyben nyitottak ránk, a helyi telefonokat már nem is számoltam, míg a frissen gőzölgő fekete mellett Pol­gár Dénessel a „fényképe­zett újságírásról”, A HÉT cí­mű aktuális politikai riport- műsorról beszélgettem. — A televízió napjaink po­litikai életében és a nézőkre gyakorolt hatásában szinte felmérhetetlen. Az esemé­nyek helyszínére viszi a né­zőt, vizuális közelségbe hozza a történelmet. Háború a háló­szobában. Milyen furcsán hangzik e képzettársítás. Ál­lítom, hogy az átlag ameri­kai polgárban nem vált ki olyan döbbenetét és tiltako­zást a vietnami háború, ha azt a televízió napról nap­ra nem ott jeleníti meg, ahol szerinte, ő békében él — kezdte beszélgetésünket A HÉT főszerkesztője. — Kill- és belpolitika egy­aránt szerves, meghatározó része mindennapi életünk­nek. A riportokat tekintve, egy-egy adáson belül hogyan alakul az arányuk? — Mint minden magyar sajtótermék, A HÉT is szoro­san pártunk és kormányunk irányvonalát követi. Műso­runk a napi- és hetilapoktól abban tér el, hogy mind vi­zuálisan, mind hangban az esemény helyszínére viszi a nézőt. Hét éve, hogy életre hívtuk a műsort. Ez alatt az idő alatt változó volt belpo­litikai életünk, a világban lejátszódó politikai esemé­nyekről nem is beszélve. Van­nak objektív körülmények, melyek hatással vannak va­lamely esemény képernyőre jutásában. A külpolitikai ri­portoknál például fontos szempont az anyagi kérdés, továbbá — bár a Helsinki­ben’ aláírt záróokmánytól re­méltük e probléma megoldá­sát — riportereink, operatő­reink utaztatásával kapcso­latban jelentkező még ma is visszatérő gond, a fogadó or­szág vízumának megszerzé­se­— A néző számára a kül­politikai riport színesebb, a hazai témákkal foglalkozó a Déne^e', „A szárazabb. Helyre lehet állí- taríi az egyensúlyt? — Hazánkról, gazdasági éle­tünkről, eredményeinkről, gondjainkról a valódi hely­zetet kell bemutatni, nemcsak bírálni, hanem dicsérni is kell. Véleményem szerint nincs a külpolitikai riportok előnyére egyensúly-eltolódás. A hazai témáknál azonban fő kérdésként tekintjük azok vizuális és tartalmi minősé­gét. A két oldal arányát egyébként mindig az aktuali­tások határozzák meg. — Amit nem lát a néző: hogyan készül A HÉT? — A televíziós munka, a riportfilmek készítése kollek­tív munka. Összehangolt, szakképzett gárdát követel. Az említett anyagi okok miatt külföldi riporttémáinknál for­gatócsoportunk létszáma mindössze két ember. A ri­porter és az operatőr. Sok­szor előfordul, hogy kölcsö­nösen kisegítik egymást mun­kájuk technikai kérdései­ben, vagy az operatőr hor­dozza a riporter technikai be­rendezéseit és fordítva. Min­den egyes téma felvételénél négy-ötszörös túlforgatásra van szükség, hogy legyen mi­ből válogatni. A kész felvé­tel, szakmai lektorálás után a vágószobába kerül. Itt kö­vetkezik az igazi szerkesz­tői munka: a vágás. Egy tíz­perces riport elkészítéséhez 15 órai vágómunka szükséges. — Milyen A HÉT kapcso­lata a külföldi televíziókkal? — Fontosabb anyagainkat felajánljuk az országhatáro­kon túlra is. Ugyanígy, érde­kesebb, aktuális riportokat a 'iőfzerkegzlőiével Magyar Televízió is szíve­sen átvesz­— A HÉT műsorát infor­mációs céllal sokan nézik, kül­földön is. Érezhelö-e a jól si­került riportok visszhangja? — Egy konkrét példát em­lítenék. Az NDK és NSZK között folyt államközi tár­gyalások idején az NDK de­legációjának vezetőjével, Michael Kohl állandó bonni nagykövettel készítettem in­terjút. A tárgyalások akkor olyan stádiumban voltak, hogy a tárgyalóasztalnál min­den elhangzott szóra, kifeje­zésre kínosan kellett ügyel­ni. Kohlnak éppen fontos mondandója lett volna az NSZK kormánya, illetve NSZK-beli kollégája, Egon Bahr felé. Nem mondhatta ki a tárgyalóasztalnál, ki­mondta hát A HÉT mikrofon­jába. A tárgyalópartner ér­tett belőle. — ön négy nyelven beszél. Olyan személyekkel készített már interjút, akik főszerep­lői a világpolitikának? — Legérdekesebb riport­alanyomnak Indira Gandhit tartom, akivel egyszer Bécs- ben beszélgettem. Protokoll­főnökei előre közölték, hogy a miniszterelnök-asszonynak mindössze negyedórája van számomra. Kilenc kérdést tettem fel, s ő hat perc alatt kedvesen, mosolygósán, sza­batosan és szakértőén vála­szolt. Itt jegyezném meg, hogy a politikai riportoknál legfőbb törekvésünk a rövid­ség és tömörség. — A HÉT című műsort fel­mérések szerint a tv-nézők 50—60 százaléka nézi. Ez igen magas szám. További törek­vésük? — Színesebben, színvonala­sabban, kritikusabban, az események nyomában, mind­ezt a néző érdekében. Azóta láttuk Horváth Já­nos riportját Washingtonból az Egyesült Államok Demok­rata Pártjának választási kon­venciójáról, Polgár Dénes je­lentkezését Kansas Cityből, a republikánusok seregszemlé­jérőlSzínvonalasan, színe­sen, kritikusan. Az esemé­nyek színhelyéről, az esemé­nyek idejében! Szende Iván 47. Ügy lett, ahogy várta. S ahogy a sógorság-komaság várta, hogy legyen. Mert Han- ka, ahogy szokás, a hasa fölé függesztette karikagyűrűjét. S a gyűrű nem körözött, hanem ide-oda kilengett; világos be­széddel megmondta, hogy fiú lesz a kis jövevény. A védőnő erősködött, hogy Hanka menjen a szülőotthon­ba, kijön érte a, mentő. De Hanka száját összeszorította konokul, s fejét rázta. A vé­dőnőnek nem volt új a dolog. S Hanka ágyát az asszonyok a szoba sarkába tolták; ott szülte meg gyermekét elég könnyen. Aztán fehér lepedőt füg­gesztettek az ágy köré. Egé­szen körülkerítették. Az árta­lomhozók ellen- S ők ketten ott lesznek addig, a lepedő mögött, míg el nem jő a ke­resztelés napja. Akkor anya és gyermeke első ízben kilép­nek a házból, egyenesen a templomba mennek, ahol is a kisded felajánlása a Szent Szűznek megtörténik, s nincs többé félnivalójuk, oltalom alatt állnak. De, ha ennek előtte az utcára kimerészkednének — a szülőotthonból jövet meg­van rá az esély —, mind­kettőjüket szemmel verhe­tik. Legfőképp pedig kicse­rélhetik a gyermeket: Mert a boszorkányoknak ehhez ere­jük van. Hanka ágyához a zárt ab­lakon át, s a lepedővel két­szeresen akadályoztatván, nem jutott el a rontás, sem a kinti nyáridő napmelege. Egyszer mégis ki kellett vinni a csecsemőt a lepedő mögül. Mert, ahogy a pó­lyából kibontották, nyúj­tózkodni kezdett. Kéjesen és boldogan. Csak a küszöbig vitték, ott letették, s nőstény ku­tyát hoztak a szomszédból, mert Hankáéké kan volt. Ezt átdobták a kicsi fölött, oda meg vissza. Többé nem nyújtózkodott. Ha idegen jött" a faluba ezekben a napokban, úgy ta­lálta, hogy álmos a csend. Piheg csupán az élet csen­desen a nagy melegben. Itt a hegyek között azon­ban sohase volt nagy meleg, és most sem. Az erdészettől jöttek, asz- szonymunkát szerezni bozót­irtáshoz. Hatvan forintot ígértek. Előbb ugyan öt- venet, aztán hatvanat. S, már a hetven is szájukon volt, csak szabad kezük nem volt hozzá, s felelőtlenül nem mertek ígérni — noha NÓGRÁD - 1976. szeptember 12., vasárnap T a kocsma, a verbuválás szín­tere, hol erőlködéstől és sör­től egyképp gyöngyözött a homlok, a könnyelműséghez kedvező körítést nyújtott. Végül eredmény nélkül távoztak, abban a hitben, hogy a pénzen múlott. A Gazdaság vezetője nem értette. — Mindig kaptunk onnan asszonymunkát. — Nem és nem — mond­ták a szervezők. — Megitták a sört, és rázták a fejüket. — ördögbe! — bosszanko­dott a főnök. Nem tudta, hogy indulatszava csaknem a dolog nyitjára tapintott. — Megin nagyon jár az erdőn a katona — beszélték a kocsmában az emberek. Eszükbe jutott a vízhordó gyerek, hogy Hornyák Miso szekerét látták kővel ra- kottan e'.döcögni a kocsma előtt, társadalmi fuvarban. Ide hordják a követ a tér végébe. Azazhogy csak Miso hordja, mert a többi szekeresnek nem akaródzik kimenni a kőbányához. — Nem találkoztál vele? — kérdezték, mikor Miso visszafelé betért a megér­demelt sörét felhajtani. — Nem én — mondta Mi­so, a Marci gyerek apja. Pisla szemekkel nézett a többiek arcába, míg kézfe­jével eldörgölte a sör ma­radék cseppjeit csupasz felső ajkáról. (Itt nem volt szokásban a bajusz / viselete.) A többiek elvigyorodtak, hogy ne nagyon mutatkozza­nak gyávábbnak Misónál. — Várj, csak, várj! — Várok — mondta Miso. Erre Martin, a borbély kacsintott neki. — No, egy férfi legalább! Erre már Ondrej, a csősz Fejlett óvodai és általános iskolai hálózat A Nógrád megyei Tanács salgótarjáni járási Hivatalá­nak munkatársával, György Istvánnal, a járás — a me­gye legiparosodottabb terüle­te — közoktatási és közmű­velődési hálózatának IV. öt­éves tervi eredményeiről beszélgettünk. Milyen új lé­tesítmények születtek az el­múlt öt év alatt? Milyen fon­tosabb, társadalmilag elen­gedhetetlenül szükséges fel­újításokat, bővítéseket, átala­kításokat végeztek el a múlt tervidőszakban ? EGYETLEN KÖZSÉG SEM „MOSTOHA” — A negyedik ötéves terv­ben a korábbinál dinamiku­sabb fejlődést értünk el min­den területen — mondta György István. A központi és helyi párthatározatok jó po­litikai légkört teremtettek feladataink végrehajtásához. Növekedtek a tanácsok anya­gi lehetőségei, s azok tervsze­rű, tudatos felhasználásával javult az ellátottsági színvo­nal. A tervezés és a végrehaj­tás során mindenkor a tar­talmi feladatok megoldásá­nak feltételeit, a gazdálkodá­si munka hatékonyságát igye­keztünk növelni. A negyedik ötéves terv be­ruházásai 14 községi taná­20.05: A VIHAR Shakespeare életének talán utolsó drámája A vihar, nem­csak ezért mert keletkezésé­nek éve — 1612 — közel van a nagy drámaíró halálának évéhez, 1616-hoz, hanem azért is, mert ebben összegeződik mindaz az emberség, bölcses­ség, megbocsátás, amely Shakespeare életművében eddig is fellelhető volt. A bölcs és emberséges va­rázslót elűzi öccse Antonio s azóta ő bitorolja Proppero trónját. A száműzött egy szi­geten talál menedéket lányá­val, Mirandával együtt, ahol a sziget szellemeivel, félig ember, félig állat lakóival is kivette foga közöl a pi­pát. — Iszen, egyszer, ha áz­tat én elkapnák... — Kit, te? — Kit, no! Áztat katonát. Nevetés támadt. De egyik­másikat mintha böködték volna hátulról a kacarászás- ra. — Elkapott az már tégeg. — Engem ? — vörösödött el Ondrej. — Engem, soha! — Akkor Králik Franyót, azt elkapta már — mondta Martin, a szeme nevetett. — Honnan te azt veszed ? — tiltakozott Králik Franyo, ő is elvörösödtt a, bánsony- kalapja alatt. — Beszélik. — Jobban tudnak, mint én! Králik Franyónak a nya­ka is bíbor lett. Dühösnek látszott, megmutatta a nagy markát. Amit ő ezzel már életében megfogott! „Ne akarja senki, hogy próbál­janak.” — Nem kell szégyellni aztat, másokat is kapta el — mondta Holub Ciprián. — Ördögtől van annak erő. — Tán téged is ? — Engem nem. — Nono! — De, most is elkapta kettő személyt, nohát! — mondta Holub Ciprián. — Mikor most? — kér­dezték. — Múltkor. — Azokat te mondod? No, hiszen! — Ondrej áttette szá­ja egyik sarkából a másikba a pipát, mintha csak a féltett tekintélyét billentette volna át egyik lábáról a másikra- — Gyerekkel te minket teszel egy kalap? Meg no, öreg Jan­kó, a dilinkós ... no, hiszen! Látott ő furcsa fa, halálra megijedte. csőt érintettek, és ennél — a közigazgatás összevonásá­val — jóval több községet. Csak a legíontosabb közok­tatási és közművelődési beru­házások tételenkénti felso­rolására is kevésnek bizo­nyulna a rendelkezésünkre álló hely. Ennek ellenére meg­említünk néhányat. Kisterenyén például közép­iskolai műhelyterem, óvoda és napközi • otthonos óvoda épült. Vizsláson, Bárnán és Szilaspogonyban 1973-ban fe­jeződött be a klubkönyvtár építése. Karancskesziben sportöltöző és általános isko­lai napközi, Etesen iskolai napközi, Sóshartyánban KISZ- klub kezdte meg működését. A mátramindszenti, a So­moskőújfalui, a kazári, a ka- rancsaljai, a karancslapujtői, a kishartyáni és a homoktere- nyei intézményi és bővítési munkálatok nagyon sok gyer­mek számára oldották meg az óvodai, illetve általános isko­lai napközi otthonos elhe­lyezés gondját, a lakosság művelődési, szórakozási prob­lémáit­A IV. ötéves terv során szinte nem találni egyetlen olyan községet sem, amelyik­ben a tanácsi szervek ne fej­lesztettek volna valamit a kulturális ágazatban. Termé­szetesen mindenütt az igények együtt él. Hívéül szegődik Ariel, aki szabadságát kö­szönheti Prosperónak, s aki most már varázserejét is Prospero szolgálatába állítja. Prospero itt a természet tit­kainak kutatásával foglalko­zik s neveli gyönyörű leá­nyát, ám egy napon a vihar a szigetre sodorja ellenségeit, köztük öccsét, Antoniot... Néhány név a szereposztás­ból: Prospero — Mensáros László. Miranda a lánya — Bánfalvi Ágnes fh., Ariel — Kútvölgyi Erzsébet, Antonio — Haumann Péter. A rendező: Horváth Z. Ger­gely. De a . szava nagyobb csend­be pottyant, mint amekko­rát számított, s a pipa el­vesztette szájában az egyen­súlyát. — Nohát! — mondta, hogy helyreigazodjon. De valami csaknem igazodott helyre. Martin ekkor azt mondta, igyanak még egy kört, ő fi­zeti. Hornyák Miso pedig a fejét csóválta. — Attól féltek, hogy talál­koztok vele... — Fene — dünnyögtek, ez is, az is. Dombaj Josko, Kosz- novszki Péter. Králik Franyo is köpött egyet. — ... hogy nem akaródzik kőér gyónni? — Dolog van — mondta Králik Franyo. — Látom. A népház nek­tek is lesz. Miso erdészeti dolgozó volt, s ott ilyen meg olyan gyűlé­sekre is járt. Így természe­tesnek vették az efféle szót a szájából. Králik Franyo kivigyorin- totta a rozsdabarna fogait. — Mérnek ottan valamit? Sör, bor, pálinka? — Mérnek — mondta Mar­tin, akkor jött meg a sörök­kel. Nem is tudta, miről van szó. — Buzogsz, Miso? Miso elpirult. — Kedvibe kell tenni gye­rekeknek. Erről mindenki ráismert Misóra. El is mosolyodtak nyomban egymás közt. Mert Miso híres stréber. Fő „ked­vibe tevő ember” papnak, párttitkárnak, tanácselnöknek. (Folytatjuk) és a szükségletek szerint, az anyagi lehetőségek figyelem- bevételével. A SZÜLÖK ÉS A SZOCIALISTA BRIGÁDOK SEGÍTSÉGÉV EL A foglalkozási struktúra utolsó évtizedben bekövetke­zett nagymérvű átalakulásá­val megnövekedett az óvodák­kal szembeni társadalmi igény. A háziasszonyok többsége munkát vállalt, s gyermekeik számára az óvodai helyek sza­mának növelése nélkülözhe­tetlenné vált. Különösen a salgótarjáni járásban, amely a megye iparának központja. A legszámottevőbb fejlő­dést Kisterenyén érték el. A tervidőszak elején a járás legrosszabbul ellátott hely­sége volt. ma odáig jutottak, hogy egyetlen valóban rá­szoruló jelentkezőt sem kell elutasítaniuk. Megyei segít­séggel egy évvel korábban adták át a 75 férőhelyes óvo­dát, s terven felül 100 új he­lyet létesítettek. Jelenleg a kishartyáni ta­nács területén nem működik óvoda. A tervidőszakban jelentő­sen nőtt az óvónők és a tech­nikai dolgozók száma. Ma 53 óvodai csoportra 96 óvónő jut. — Az elért sikerek minek tulajdoníthatók? — Terveink megvalósítá­sában — felelte György Ist­ván — sokat segítettek a szü­lők és a szocialista brigádok. Több száz munkaórát végez­tek el építkezéseinken. Az új üzemek — s ebből nagyon sok van a járásban — lénye­ges segítséget adtak- Példa­ként említhetem a Ganz-MÁ- VAG mátranováki gyáregy­ségét, amely egy régi épület­ből hozott létre korszerű, köz­ponti fűtéses óvodát. Persze, nem szabad elfeledkeznünk a tanácsi szervek jó munkájá­ról sem. Főként a nagybáto- nyi, kisterenyei, kazári, ka­rancslapu jtői, homokterenyei tanácsok tettek sokat az óvo­dai hálózat fejlesztéséért. — Mi jellemzi az általános iskolai hálózatot? — A körzetesítéssel jelen­tős változás következett be. Nőtt az eszközellátottság, a szakosan adott órák száma, összevont tanulócsoport ma már csak a nagybárkányi völgyben található. Számos kis iskola, például Sámson- házán, Mátracserpusztán megszűnt. A tanulók döntő többsége osztott, szakrend­szerű oktatásban vesz részt. Ez az arány 1971-hez viszo­nyítva majdnem tíz százalék­kal javult; jelenleg 74,9 szá­zalék. MI VARHATÖ AZ V. ÖTÉVES TERVBEN? Az új tervidőszakban to­vább folyik a közoktatási és közművelődési hálózat fej­lesztése. Az elkövetkező évek talán nem szolgálnak olyan nagymértékű fejlődéssel, mint a korábbiak, mégsincs okunk a borúlátásra. A kulturális ágazat ebben az időszakban is megkapja azokat az - anyagi eszközöket, amelyek nélkü­lözhetetlenek intézményeink korszerű színvonalon törté­nő fenntartásához, a színvo­nalas szakmai tevékenység­hez. A helyi lehetőségek pedig az eddig bevált társadalmi gyakorlat szerint — a szo­cialista brigádok és a szülők áldozatkész, értő munkája ré­vén — az igényeknek megfe­lelően szélesíthetek. Az ötödik ötéves terv be­ruházásai közül kiemelkedik a nagybátonyi 8 tantermes ál­talános iskola építése, amely a tervek szerint 1977 őszére fejeződik be, a ceredi általá­nos iskolai napközi otthon, a karancskeszi óvoda, valamint a bárnai és a Somoskőújfalui óvodabővítés. A negyedik ötéves terv­ben egyetlen község sem ma­radt ki a fejlesztésből, s így lesz az új tervidőszakban is.: (sulyok) Mai tévéajánlatunk

Next

/
Oldalképek
Tartalom