Nógrád. 1976. szeptember (32. évfolyam. 206-231. szám)
1976-09-12 / 216. szám
SODOR ANTAL: Nyárutó A nyár végi kert mélyéből még a madarak reggeli lármája. Szélcsönd. Fények és árnyékok szelíd játéka a fűben, virágokon, a szőlőlugason. A veranda előtt tömött, nagy rózsabokor, távolabb telt körtefa, almafa. A diófa alatt kék abrosz- szal terített asztal, mellette három nádszék. Reggeli teríték: csuporban a tej, barna mázas bögrék, tányéron vaj, sonka, tojás, üvegedényben méz. Piros tálon frissen mosott őszibarack. Táskarádió, cigaretta, egy tarka födelű regény. A reggeli újság fekete betűs címoldala. Az imént hangzott el a postás biciklicsengője; az újsággal együtt egy színes prágai képeslap is rákerült az asztalra. — Szép időnk van, tanár úr! András a legjobbkor jött haza — mondta a postás. Amióta a fiú vegyészmérnök lett, a postás Andrásnak szólítja; azelőtt ő is Andinak hívta. A képeslap a fiának érkezett. A tanár nézegette, a fejét csóválta: Jó reggelt, András! ölellek: Anna. Honnan az ördögből tudja ez ott, hogy itt reggel van! Tűnődve forgatta a lapot, közben föl-föltekingetett a verandára, ahonnan a feleségét és a fiát várta a reggelihez- Aztán hirtelen az asztalra röppentette a lapot, hátrament a kert végébe, majd, mint aki célját tévesztette, előresietett. Az asztalról cigarettát vett föl, rágyújtott. Állva cigarettázott, egyre türelmetlenebbül várta a feleségét. A tanár egyenes tartású, szikár ember; erősen őszülő haját diszkréten hosszúra növesztette, hogy ne legyen túl nagy különbség a maga, fiatal kollégái és tanítványai frizurája között. Diákjai ezt csöndesen méltányolták is, de azért változatlanul úgy hívták: az öreg. ötvenhárom évével, a tanári testület legidősebb tagja. A nyárutó mindig megviselte, a vakáció végén nyugtalanság kerítette hatalmába; ilyenkor belevetette magát a kerti munkába, a ház körüli teendőkbe. De ez a nyár tetézve gondokkal, az idén a kertet is elhanyagolta. Ügy kezdődött, hogy a felesége teherbe esett. Június derekán, az érettségik idején jelentette be. Esti moziba hívta őt; hazafelé sétálgattak, amikor hosszú hallgatás után, lépteit meglassítva. mosolyogva kezdett róla beszélni. Öröm, aggodalom, feszült várakozás izgalma ült az arcán: mit szól ehhez. szer gratulált, újra és újra elmondta, hogy a .felesege makkegészséges, nincsen ok aggodalomra. És, hogy régen az asszonyok vidáman szültek az ő korában. — Andival sem voltál szebb és fiatalabb — mondta a tanár a feleségének az orvostól hazafelé menet. Mert valóban, ahogy eljött a vakáció és leköltöztek ide a kerti kis nyaralóba, a felesége nap mint nap szebb lett és fiatalabb. De azért senkinek sem mondták el, mi előtt állnak. Andinak sem írták meg Prágába- Nem beszéltek róla senkinek, csak ültek vég nélkül a kerti székeken, és csodálkozva, mosolyogva nézték egymást. Néha azonban kettőjük között is föltűnt az a szembetűnő kicsi restelkedés, suhanó elpirulás. A néma aggodalom is: mi lesz most? És mit szólnak majd az emberek? Az ő korukban... Ez a váratlan terhesség... S aztán a nagy ráadás: megtartják. Vártak. Vártak a hírrel egész nyáron. Múlt az idő, és ők egyre őrizték a titkot. Várták Andrást, de féltek is a hazatérésétől. Vele a legnehezebb. Próbálgatták a szerepüket: melyikük mondja meg és hogyan. Nem tudtak zöldágra vergődni; aztán félretették, majd elég lesz kitalálni akkor, ha András betoppanÉs most négy nappal ezelőtt megérkezett a fiú féléves prágai kiküldetéséből. De nem szóltak neki. Csak kerülgették egymást a kis házban, és a nagy kertben. Kínos volt ez a hármas — a leendő negyedik miatt. Azon kapták magukat, hogy hármasban ülnek, egyszer csak valamelyikük kereket old, kitalál valami halaszthatatlan tennivalót. Vártak hát egyre a hírrel. Maguk sem tudták, mire, de vártak még. Az anya egyre babusgatja Andrást, meg-megölelgeti, megcsókolja a nagy fiút, simogatja a haját, elkérdezge-' ti, mit főzzön, mit enne a régi, kedvenc ételek közül. Néha András háta. mögött egy-egy elszánt mozdulattal biztatják egymást: na, most! Intenek, kacsintanak: kezdje már el valamelyikük. De mindig elmarad; reggelről délre, délről estére, s aztán másnapra. A tanár ott áll a reggeli fűben, tűnődve szívja a cigarettáját, s amint felesége megjelenik a veranda ajtajában, rögtön nagy ívben eldobja. (Egész nyáron csak a o o Ezzel az arckifejezéssel állt az orvos előtt, akihez mindjárt másnap elsza- ladtak. Az orvos ré- ^ ■ gi barátjuk, de a fe- § | lesége arcára mégis fölszökött valami kis szégyen. Jól emlékszik rá, el is pirult- Pirult és elkapta a tekintetét az orvosról; egyre őt nézte, a férjét, mint aki egyes-egyedül illetékes ebben a dologban. A lehetetlenül zavart hallgatásnak az orvos hangos nevetése vetett véget. Hol egyikükre, hol másikukra nézett és nevetett. — Ez igen! — mondta, és gratulált. Aztán ide-oda járkálás, ilyen, meg olyan vizsgálatok, leletek; majd újra az orvos- barátnál — már a lakáson, borospoharak mellett — visz- szatérés az eredeti pontra: megtartják. Mert a felesége most már arcpirulás nélkül megismételte: meg akarjuk tartani. Az orvos bólintott, és kijelentette: — Nyugodtan András ott áll a verandán, nézi őket Szálas termetű ő is. Csodálkozik az apján, amint nagy igyekezettel segíti a lépcsőn az anyját, aztán tovább, szinte viszi a diófa alá. — Gyere reggelizni ! — szól a tanár a fiának. — Nekem a boltba kell mennem. Később sokan lesz- neK. — Mi az, • apa, újabban te jársz a boltba? Mindig utáltál boltba menni. Az apa gyors mozdulattal nyúl a tojásért, indulatosan töri fel a kés nyelével. Nem szól semmit. Az anya pedig most is mosolyog. — Látnád apádat, még el is mosogat. — Láttam. Szép tőle — mondja a fiú, és az apjára sandít. Az apa fölkapja a képeslapot— Ez kicsoda? — teszi föl a kérdést tanári hangon; a lapot úgy tartja a fia elé, mint egy hibás füzetet. A fiú átveszi, megnézi, aztán szépen leteszi maga elé. — A menyasszonyom, Anna. Prágából. Ugye, elég gyorsan ír? — Micsoda? — kapja föl a fejét az apa is, az anya is, és szinte egyszerre kérdezik: — Miféle menyasszonyod? — Az úgy történt.., — kezdi a fiú, és lassan vajat ken a kenyerére —, hogy Prágában az óvárosháza tornyában minden szombat este muzsikálnak... — Szépen kezdődik.— morogja az apa, és hátradől a székben. — R^gi szokás ez a muzsika. Sokan összegyűlnek a téren, sétálnak, állnak, vagy a tavaszi esték padjain ülve hallgatják a toronybeli zenét- Egy ilyen téri estén ismerkedtünk meg. Ö is egyedül járt oda szombatonként. Ösztöndíjas a Károly egyetemen, a disszertációja anyagát gyűjti. Aztán találkozót beszéltünk meg minden szombat estére. — Ajaj... szombat esték! Nagyon érdekés történet. Mondhatom, nagyon eredeti! — szól közbe megint az apa. J — Később beültünk az óvá- 9 ros valamelyik vendéglőjé- " be, néztük az öreg prágai polgárokat, akik a sörösasztal mellett nagyokat hallgatlak; mindegyikük mellénye zsebében ott ketyegett a díszes láncra fűzött óra. — Ö, minő kedves részletek ! — erőltetett ki egy mosolyt az apa. — Egy esős szombat estén pedig fölmentünk Anna szobájába ... — Aha! Akár ne is meséld tovább! — legyint ingerülten a tanár. — De meséld csak! — biz- % tatja az anya— Tehát fölmentünk, mert Anna csomagot kapott hazulról. Nem hiszitek el, mit etdohányzik, esőben tünk! Hazai zsíros kenyeret, eredetit, szép, piros szabolcsi almával. És pilzeni sört ittunk rá. Talán ezeknek a különös ízeknek köszönhető, hogy elhatároztuk, összeházasodunk. Szeptember közepén jön haza. Kedves teremtés, majd meglátjátok. A szülők csak ültek és hallgatnak. Maguk elé néznek az asztalra. — Ez aztán a meglepetés, kisfiam! — mondja egyszer csak csöndesen az anya. A fiú is hallgat hosszan. Később megszólal, megfontolt, komoly arccal beszél: — Ha már a meglepetéseknél tartunk, megkérdeznélek benneteket: ti... ti nem tartogattok valamit? Az apa fölugrott, leakasztotta a diófa csonka ágara készített szatyrot. — Én megyek a boltba. Később sokan lesznekMér a kapunál jár, fogja a kilincset. — Apa! Légy szíves, gyere vissza egy percre! kéri a fiú. A tanár visszaballag, s mint aki jól tudja, mi vár rá, sóhajtva leereszkedik a székbe. András már újra mosolyog. Ráteszi gyengéden a kezét az asztalon az anyjáéra. — Ugye, egyet megígértek nekem? — kérdezi. — Na, de mit? — dörmögi a tanár. — Ha lány lesz, Annának hívjuk. Az anya keze kicsúszott a fiáé alól, fölébe kerekedett, megszorította. — Honnan tudod? — kérdezi suttogva. — Hiszen, csak rátok kell nézni! Es én már négy napja figyellek benneteket. Igazán nem kellett volna titkolóznotok. A tanár fölállt, hóna alá csapta a szatyrot. — Most már tényleg mennem kell a ^boltba. — Várjál, elmegyek veled — áll föl a fiú az asztaltól Lehajol az anyjához, kétoldalt megcsókolja a nekipirult arcát- Aztán ellép tőle, az apja után iramodik. Az asszony kicsit döcögő, lassú járással követi őket a kapuig. Elnézegeti a két férfit. Némán mennek az úton, egy kicsit távolabb megállnak, rágyújtanak. (Czinke Ferenc illusztrációi) pedig kiáll a teraszra. A fiát is arra inti, ne gyújtson rá az anyja közelében.) A lépcsőhöz ugrik, lesegíti a feleségét, aki máris nehézkesen mozog, pedig állapota még nem is látszik rajta. Máris lassan, vigyázva jár-kel. ál! föl, vagy ül le. És mosolyog. Arcán szüntelenül az a mosoly játszik, ami csak a terhüket boldogan viselő asz- megtarthatjátok. És még egy- szonyokra jellemző. .4 svédországi Hallefors lelkipásztora vasárnapi prédikációjában arra kérte híveit, szolgáltassanak be neki minden olyan Írást, ami „megmérgezi a lelket és megzavarja a fejet”. Feszült érdeklőiéi szlori déssel várta az eredményt Nem is maradt el. Másnap reggel megjelent nála Winston Henderson, a helység 34 éves kovácsa, és szó nélkül egy adófelszólítást tett le az asztalára. Képzőművészeti világhét Nógrádban A KÉPZŐMŰVÉSZETI világhetet Magyarországon — Nógrádban is — először a múlt évben rendezték meg. A világhét akcióbizottságának ez évi első értekezletén, januárban értékelték a világhét 1975. évi eredményeit. Itt hangzott el a Kulturális Minisztérium értékelése, amely alapvetően pozitív volt, továbbá az, hogy az AIAP végrehajtó bizottsága szerint a magyar világhét világszerte az egyik legjobb megmozdulás volt. Természetesen, voltak hiányosságok is mind Budapesten, mind pedig vidéken. A megyei értékelés szintén rámutatott azokra a hiányosságokra, amelyek kiküszöbölésével az idén még eredményesebb eseménysorozatot bonyolíthatunk le Nógrádban a világhéten. Az országos akcióbizottság meghatározta a képzőművészeti világhét vezérgondolatát, amely szerint: „A vizuális kultúra fejlesztése érdekében rá kell irányítani a társadalom figyelmét az ember és a művészeti környezet kapcsolatára. Ügy kell befolyásolni az embereket, hogy észrevegyék, lássák, elfogadják a körülöttük levő külső világ és belső környezet nyújtotta képzőművészeti élményeket, közterek, lakótelepek, parkok szobrait és egyéb képző- és iparművészeti alkotások szépségét. Érdekel ie képzőművészeti világhét alkalmából. Salgótarjánban, a megyei József Attila Művelődési Központ üvegcsarnokában — a megye jelenlegi legreprezentatívabb kiállítóhelyén — nyílik meg a városban élő Lóránt János, Mun- kácsy-díjas festőművész kiállítása szeptember 26-án. A balassagyarmati Horváth Endre Galériában pedig a hónap közepén nyitják meg a salgótarjáni nemzetközi művésztelep résztvevői alkotásaiból rendezett tárlatot, amelyről lapunk korábbi számában már beszámoltunk, s amely eddig a salgótarjáni Bolyai János Gimnázium iskolagalériában volt látható. Az iskolagalériában Pető János grafikusművész kiállítását nyitják meg e hónapban. E kiállításokon túl rendezvények zajlanak, kiállításokkal, képzőművészeti témájú filmvetítésekkel együtt Salgótarjánban, a Kohász Művelődési Központ ifjúsági klubjában, a kohászati üzemek gyáregységeiben, a ZIM Ady Endre Művelődési Házában, a Madzsar József megyei Kórház auláiéban, Salgótarján peremkerületeiben, így például a salgóbánvai művelődési otthonban, a Há- mán Kató-telepi művelődési otthonban, Rónabányán. Baglyasalján. A salgótarjáni járásban _ Somoskőújfaluban lesznek kiállítások, közönség-művész találkozók. őket, igényt tartsanak rá. Legyenek aktív műélvezők, vagyis igyekezzenek szert tenni reálisan elérhető művészeti és iparművészeti termékek megszerzésére is”. (Megjegyezzük, az idei, XXXVII- velencei biennálé alapgondolata is a művészet és környezete viszonyának reprezentálása volt, amint arról múlt vasárnapi számunkban beszámoltunk.) A világhét eseményei szeptember 18-tól 26-ig zajlanak. Mi jellemzi az eseménysorozatot Nógrádban? Ügy tűnik, a szervezők azon helyes elképzelésből1 indultak ki a rendezvények összeállításakor, hogy a megye két városán, Salgótarjánon és Balassagyarmaton túl, más településeken is legyenek kiállítások, közönség-művész találkozók, előadások, ezzel mintegy „magvetést” végezzenek a lakosság mind szélesebb rétegei érdeklődésének megnyerésére a művészetek iránt. Mindenekelőtt a nagyipari munkásság, az ifjúság, a mezőgazdasági lakosság érdeklődésére számítanak. Éppen ezért a rendezvényeket „kiviszik’* az üzemekbe, járási székhelyekre, körzeti központokba, sőt, kisebb falvakba. A megyében két jelentősebb kiállítást nyitnak meg a Szécsényben amatőr képzőművészek tárlatát tekinthetik meg az érdeklődők. Rétságon és DiÓ6jenőn szintén tárlatok nyílnak. A oasz- tpi járásban Pásztón, Erdőkürtön és Szirákon, a balassagyarmati járásban Magyar- nandorban, Patvarcon, Cserháthalápon, Mohorán nyílnak kiállítások. Magyarnan- dorban például a Nógrád megyei képzőművészek vándor- kiállítását nyitják meg. A MÜZEUMOK, valamint a kiállítási intézmények látogatása ebben az időszakban ingyenes lesz- Képzőművészeti albumok, könyvek jelennek meg, gazdag választékban. Dr. Losonci Miklós művészettörténész írja: „Korunk varázslója minden igazi alkotó, a képzőművészet világhivatása: környezet és ember egyensúlyának biztosítása a vizuálisan szerkesztett harmóniarend általános terjesztésével. A már-mar közömbös és néhol ellenséges tér így válik újra testvéri közeggé — a termő szépség életünk egyetemes gyógyszere és igazsága; terápia, játék —, a létezés törvényeinek felderítése és gyarapítása”. Reményünk, hogy e szépségre mind több szem nyílik ki Nógrádban az ’dóben. Tóth Elemér Ihász-Kovács Éva: ITT, FALUN « • • Költészet az is, ahogy az öreg erdész vadászpuskáját vállára igazítja azután buzgó sóhajjal nekiindul a hegynek ahogy Ilonka néni a kötényét lesimítja és dolga végeztén padkára ül könyveket olvas Itt falun a bögre tej is csupa líra meg tettetett szigorod is az hogy csak igyam. Tudom hogy minden szavadnak súlya van Gondtalan nagy madár itt a lélek Árnyéktalan és súlytalan NÓGRÁD - 1976. szeptember 12., vasárnap £
