Nógrád. 1976. szeptember (32. évfolyam. 206-231. szám)

1976-09-12 / 216. szám

Maradandó élmcnjt jelentőit az utazás Rendelet kontra rendelet Erősíteni a barátság szálait Széplaki járt Féterné Lvovban Szívesen beszélnek a Ma- gyár—Szovjet Baráti Társa­ság tagcsoportjának min­dennapi munkájáról, tervei­ről. eddigi tennivalóiról az ELZETT szécsényi üzemében. Nem csoda. Első „fecske” az itteni tag­csoport a járásban. Széplaki Péterné, az üzem statisztiku­sa, a tagcsoport titkára. Rög­meggyógyultam, hálásan köszöntem meg, hogy törő­dött velem. Mesélnek egymás szavába vágva, és mindig hozzáteszik, hogy az" MSZBT-tagcsoport által rendezett élménybeszá­molók, kiállítások, különfé­le ünnepek hozzájárultak ahhoz, hogy már bizonyos is­meretekkel induljanak kül­földre. Lászlók Frigyes, a tagcsoport elnöke. — Négy esztendővel eze­lőtt kaptuk meg ünnepélye­sen az oklevelet, amely bizo­nyítja, az MSZBT tagcso­portja lettünk. Akkor kezd­tünk komolyabban dolgoz­ni. Célunk, hogy a két nép közötti barátság szálait erő­sítsük a magunk módján és eszközeivel. Főként a fiata­lok érdeklődnek. Ennek örü­lünk és igyekszünk eleget tenni minden kérésüknek. Így az újságban olvasott események, a televízióban lá­tott filmek, azoknak az el­beszélései, akik részesei vol- Holczer Mátyás a kislányát tak a háborús eseményeknek, is viszi. mindjárt élőbbé válnak. , , . .... . Az MSZBT-tagcsoport már kls utazogarda egyj- edcüg is minden ünnepre és jelentős évfordulóra rende­ke volt. — A történelemmel talál­koztunk. Valamikor az is­kolában tananyagként tanul­tuk, amit most láttunk. Élő­ben teljesen más mindem. A Téli palota, az Aurora cirká­ló, Moszkvában a kongresz- szusi palota. Most, ha vá­zéit gyűléseket, megemléke­zéseket. Ilyenkor rendszerint szovjet embereket is vendé­gül láttak. Megmutatták a gyárat, fehér asztal mellett találkoztak a szocialista bri­gádokkal. Sőt, már Buda­pestre is elmentek csoporto­san. autóbusszal, ahol az lamelyiket meglátom televí­vest előkeresi az elnökség zióban, vagy filmen, mindig MSZBT-székházban vendé­idei munkatervét, bizonyító- egy kicsit kihúzom magam, geskedtek. Az idén pedig kul, hogy milyen sokrétű a Én már voltam ott. már azt tervezgetik, hogy a munkájuk. Egy élményt, ami teljesen szécsényi ELZETT-ből is Aztán hozzáteszi: személyes jellegű, mesél: lesz utasa, a November 7-i — Az idén, nőnapon én is _ Mi tagadaS) az ottlétünk barátság vonatnak, hivatalos voltam a Szovjet- alatt harom nap0n kérész- Hasznos a tagcsoport mun­umoba. A gyár küldött juta- tüJ rettentöen {ájt a gyom_ lombok Zömmel nógrádiak rom panaszkodtam a szállo­utaztunk Lvovba. Rövidke ha- dában a szobaasszonynak. romnapos utón is sok min- Megértöen ram nézett dent láttunk a szovjet embe- múlva rek eletebol. Megismerked- hárral fött vissza tunk ezzel a nagyon szép es valamil fehéres í ttnvnceul 117 111 TP21 ... meg. Gondoltam, ennél rosz- szabb már nem lehet, megit­tam. Egy óra múlva teljesen régi várossal, az új és régi lakóteleppel egyformán. Nagyszabású nőnapi ünnep­séget rendeztek a tisztele­tünkre. Vacsorára hívtak bennünket, utána az Operá­ban nagyon szép műsorral kedveskedtek. Virágot kap­tunk, és aki akart, az azt követő bálon hajnalig táncol­hatott. Hasonló élményekkel büsz­kélkedik Képes Károlyné, a lakatszereldéből. — Még ma is olyan szíve­sen emlékszem a Szovjetunió­ban töltött napokra, mintha csak ma lett volna. Szintén jutalomból utaztunk. Tíz napra Leningrádba. Moszk­vába. Repülővel. Életemben először. Hárman mentünk a gyárból, biztatgattuk egy­mást, nem lesz semmi baj a repüléssel. Nem is volt. Bár viszontagságosán, közel négy­órás késéssel indult a repülő­gépünk a rossz időjárás mi­att. De gyönyörű volt az út, es nagyon szép szállóban kaptunk helyet. Leningrá- oot nem hiába nevezik „Észak Velencéjének”. Találó. Azt látni kell, elmondani nem na­gyon lehet, hogy milyen szép város. Véleményéhez Holczer Má- Képes Károlyné először tyás is csatlakozik. A há- repülőgépen. kaja. Erről legjobban Hol­czer Mátyás győz meg: — Olyan nagyszerű volt az utunk, annyi élményt adott, hogy elhatároztam, jövő amiben nyáron a kilencéves kislá- folya- nyomat is elviszem egy ha­az­po­dék volt. Biztatott, igyam sonló szovjetunióbeli útra. Hadd lássa mindazt, amiben nekünk részünk volt. Fodor Tamás felvételei ült Lászlók Frigyes, a tagcsoport elnöke Esztergályos József levelei Ott fekszenek az asztalon, kínos rendetlenségben, pc- egyik levélben kétségbe dig nemigen nyálazzák, tudják már betéve. Az utóbbi ják, hogy Esztergályos Jó­időben a postás gyakori vendége volt Esztergályoséknak zsef beteg lenne. Volt, aki Balassagyarmaton, a Mártírok út 65. szám alatt. — Nem szívesen jövünk haza, higgye el! Már almunk­ban is paragrafusokat látunk — mondja idegesen a fele­ség. A házigazda nyugodtabb, bár néha ő sem tud ural­kodni magán, kicsúszik egy- egy illetlen mondat a száján, amit a tehetetlenség alázó érzése tol nyelve hegyére. Mi is történt velük? Esztergályos József Mis- hatják, kolcról költözött Balassagyar- A KÖJÁL irodájában hár- matra egy kis Békés megyei man ülnek, köztük Kovács kitérővel. Egéisz életében állatok „bolondja” volt, fu- színen járt. varozott a városban, s .meg- — Balassagyarmaton hány építették családi házukat, helyen tárolják a trágyát tel- kinn a település szegélyén, jesen zártan? Pontosan 1972. december 11- — Nem tudom. Így kelle­én ütötte el személygépkocsi. ne mindenütt. Azóta alig bírja a lábát s — Ki ellenőrzi, hogy Ész- teljes egészében állattartással tergályosék betartják-e a ha- töltötte idejét. Felesége, tározatot? nem éppen objektiven nyilat­kozott. Nem az ügyről, az állampolgárról. — A városi tanács rende­leté azzal a céllal készült, hogy rendet teremtsen az ál­lattartás körül — mondja dr. Sándor Gyula, osztályvezető­helyettes. — S a kisajátítás? Ki meri azért vállalni a az Károly, egészségőr, aki a.hely- felelősséget? Több százezer forintról van szó. A megyei osztályvezető, dr- Farkas Imre mondja: anyósa segítette a munkában. Ment is minden mint a ka­rikacsapás, mígnem hivata­los levelet kapott a városi tanácstól 1975. augusztus 23-i keltezéssel, melyben közölték zése? vele: 1975. december 31-ig — Kérem — Szeptemberben felügye­leti vizsgálatot tartunk a vá­rosi tanácsnál. Többek között az állattartásról szóló ren­delet időtállóságát is meg­nézzük. Több hasonló ügy ér­kezett hozzánk. Nehéz igazsá­got tenni, amikor a KÖJÁL nem emel kifogást, de a szom­szédok igen. — Ezek szerint a recept: én hangsúlyo- tarts állatot, de szerezz jó — Ha bejelentés érkezik újra, kivizsgáljuk. Mi csak panaszra intézkedünk. — Ha nem ellenőrzik, mi­ért a bírság kilátásba helye­köteles az állatok zömét ud- zom, 1 Esztergályosék telke, szomszédot is? varából eltávolítani, s csak mert a feltételek a mi szem­négy darab lábasjószág ma­radhat. A biztonság kedvéért még odaírták: „Amennyiben az állatok tartásával kapcsolatban közegészségügyi szempontból panasz merülne fel — intézkedni fogok az pontunkból adottak, négy­nél több sertés tartására is alkalmas! — Tudják, hogy a város belterületén mások is több sertést nevelnek? — Nem vagyunk kötelesek állattartás ' megszüntetése házról házra járni. Csak, ha iránt.” A határozat indoklá- bejelentés érkezik... sában többek között ez állt: X „A KÖJÁL megállapította, A közvetlen szomszéd, hogy Esztergályos József igen Bojtos Tiborné riadtan fi­sok állatot tart.” Ezt nem volt gyei. nehéz, mert ekkor a Mártí­rok út 65. szám alatti tel­ken két ló. két tehén, 10 ser­tés, 15 tyúk volt. X — Abból élünk, hogy álla­tokat nevelünk. Veszem a moslékot. Volt egy kis dem, melyen kukorica — Valami félreértés lesz! Mi nem szóltunk senkinek. Dehogy zavar, hogy Eszter­gályosék annyi malacot tar­tanak. .. X A Balassagyarmati városi föl- Tanács igazgatási osztályának tér- vezetője dr. Rónai Ottó jól Ismeri az ügyet. — Esztergályos József ki­— S tartsd rendben a por­tát! — mondja mosolyogva. Esztergályosék portája el­len, hogy ott piszkosság, vá­rosképbe nem illő látvány tapasztalható, a levelek nem tanúskodnak. X — Felhívtuk valamennyi tanácselnök figyelmét ta­vasszal, hogy vizsgálják fe­lül a helyi' állattartásra vo­natkozó rendeleteket — mondja Hajczinger György, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetője, s rosszallóan csó­válja a fejét, jegyzettömbjé­be írja az ügyet. — Megnéz­zük. .. Az osztály fiatal jogásznő­je dr. Sink Annamária már járt kinn. — A kisajátításra nincs mett. Évente leadtam az ál­latforgalminak 40—50 má­zsa hízót, több ezer liter tejet sajátítást akar." Az"áiíattar- jogi alap’ mert a hely> ren~ értékesítettünk. Még 1974-ben, tást szabályozó rendeletet delet megszületése után tör­mert a város terjeszkedett egyébként falragaszon hír- tent ‘' kisajátítottak a telkemből 260 dettük ki a lakosságnak, szé- X les körű véleménykérés előz- Az államigazgatás helyi te meg. Az a hely, ahol la- szerve két ízben — kisajátí­kik, 'belterületnek minősül. tás, állattartás korlátozása — — Patvarc és Ipolyszög is avatkozott be a család életé­ebbe a kategóriába tartozik be. — mondja dr. Petrik János, a városi tanács titkára. Ha a rendeletet végre akar- város terűié­kor a többit is vegye át a tanács, mert a törvény sze­rint főfoglalkozásom veszé­lyeztetve van — mondja Esz­tergályos József. Ezt a kérelmét elutasítot­ták; „A teljes ingatlan ki­sajátítására előterjesztett ké­relmét nem tudjuk teljesíteni, nák hajtani a mivel sem jogszabályi lehe­tenni rögvest, Hozzá kell törvényesen. „Szépséghiba” azonban, hogy az ügy szinte a városi tanács valamennyi osztályán megfordult, csak épp az egvik tén, illetve az ahhoz tartozó tőség, sem pedig pénzügyi községekben, akkor a patvar- fedezetünk nincs...” — áll egy ci kertes házban sem lenne legilletékesebb helyre, a tef- másik levélben. tartható négynél több melésellátás-felügyeleti osz­A tűzrendészed szakvéle- szarvasmarha, sertés, ló, tályra, a „szomszédba” nem mény szerint a megcsappant kecske, juh stb. (Egyébként került el, véleményüket sem területen tűzveszélyes a ta- azon a falragaszon, amelyet kérték, karmany tárolása, mert a te- kiragasztottak a lábasjószág 1“ ..,.resze e8het0 felsorolásából a sertés hiány­t . , . zik! Igaz, „rugalmasságnak” t^ztergalyosok kapkodni . __,­zdlek fűhöz- °U *** m0ndat- melÉ kezdtek. Szaladgáltak fához, i X A városi Állami Közegész­ségügyi Járványügyi Felügye arra utal, ha egyéb állatokat kí­vánnak tartani, a KÖJÁL, a városi főorvos és a termelés­ellátás-felügyeleti osztály kü­lőaég az idén júniusban ^ő^ engedélyezheti. A kihir- kötelezte őket, hogy az állat­Az ember eszébe önkénte­lenül is Urbán Ernő „írott malaszt”-ja jut. A hústerme­lés fokozása népgazdasági ügy. A háztáji gazdaságok fejlesztése szintén. Sok a ren­delet, ebben egy állattartó nehezen igazodik el. Van a városi tanács rendeletében is istállókban és ólakban ke­letkező trágya teljesen zárt tárolását oldják meg, illetve biztosítsák a naponkénti el­szállítást. Ellenkező esetben sí osztályára a városi ha- ötezer forint bírsággal is sújt- sonló osztálytól érkezett detés értelmezése szerint egy méltányosságra utaló minden sertésre külön en- pont, amelyet úgy értelmez- gedély szükséges!?) tek annak idején, hogy 1975. X december 31-ig adtak határ­A megyei tanács igazgatá- időt az állatok értékesítésé­re. MÖGÖTTE megyek, jó száz méternyire, s látom: ban­dukol a kislegény, fel a hegyre. Rég elhagytuk a falut, a gyár' zaja is lecsil­lapodva hangzik már csak a széltől fútt fenyők susogó koszorúján át, meg kifogyott talpunk alól a szurkos út utolsó métere is. Igaz, van valami más: gondos kezek áltál formált belonnégyszö- gek sorjáznak szoros egy­másutánban. Modern gyalog­osvény — gondolom, s vala­hogy eszembe jut a jaj, de regen is volt kiscsizmás gyer­mekkorom, a de sok sart megdagasztott... Most még bandukol itt előttem, két hegyhajláknyira Bandukol a kislegény — Akkor... Viszontlátásra — mosolyodik el és megiga­zítja hátán a táskát. — Szervusz — köszöntöm, de valami eszembe jut: — Es hogy hívnak? — A nevem Torják Tibor Es ha már megírja, mert lá­tom, hogy jegyezget a papír­most ra, akkor tegye hozzá: Mát- racserepes-pusztáról, Mátra- novák mellől. Hogy minden­ki tudja! ni még Beérem, . fa csúcsán, illedelmesen hátán isko­a nagy köszön és megy előttem, látásira. — Iskolából? — faggatom, bár felesleges. — Igen — néz vissza. — Felsős vagy? — kér­dem termete után. — Hatodikos... — Nem félsz itt egyedül? — Ugyan mitől! Négy éve járok már be. megszoktam. — És mindig egymagad­— Hosszú az út...' — Hazafelé már rövidebb. — És felnevet. — Mégis, mennyi? — Olyan... Hát van vagy hat kilométer. — És régebben ? — Volt nálunk, a pusztán is iskola, de megszüntették. Kevesen vagyunk. Eljött a tanító bácsi1 is, ide be, a fa­luba. — Tanít téged? — Nem... De, amikor he­lyettesít, rögtön megismer, s ban. — Mikor hogy. Néha tár- kérdi mi újság nálunk, ez a kisember, lassan szapo- saim is vannak. Néha meg — És mi? rázva lépteit a betonjárdán, felvesz és hazavisz valame- — Hát... semmi, örülünk, egyedül a hegyek között. lyik motoros. hogy nem esik az eső. Szürküllik már. Oda a szép- — Most nem sikerült. — Mert akkor nehezebb, temberi napfény, bár utolsó — Most nem. Hat óránk — Igen. Húzza a csizmát sugarat, a bíborvöröst, lát- volt. Későn végeztünk. lefelé a lábamról a sár. — És ez a betonjárda? — Nincs még végig. Elfo­gyott az embereknek a ce­ment, amiből csinálták. A ta nács meg nem adott többet. Pedig jó lenne... — Szeretsz tanulni? — Szeretek-e? — kérdez vissza. s rámveti csillogó szemét. — Hát miért ne sze­retnék! Jó dolog az Az élő­világ is, a történelem, a földrajz is. — És a többi? — Hát... ÉS ELMEGY. Pár méter­nyire tudom csak tekinte­temmel követni, aztán el­nyeli az erdő sűrűje. Már csak vélem, hogy igazából is látom, miként bandukol ott lent a völgyben, csobo­a Lefelé tartunk, zúgó fák “° Patakot is átugorva, között, ahol mély már a v'sletíeny. csend. — No, én erre megyek. Hát maga? i 1 —— — Én másfelé. | NÓGRÁD - 1976. szeptember 12., vasárnap3 Karácsony György S még egy rendelet. A Minisztertanács 1006 1976. III. 16- számú határozatából a részletek: „1. A háztáji és kisegítő gazdaságokat egysé­gesen kell kezelni és töre­kedni kell arra, hogy növe­kedjék az egy-egy gazdaság­ból származó termékmennyi­ség. . . 7. A ház körüli állat­tartás népgazdasági jelentősé­gét szem előtt tartva, felül kell vizsgálni a városok kül­ső negyedeiben és a falvak­ban az állattartást indokolat­lanul gátló urbanizációs in­tézkedéseket, és a tilalmak megszüntetésével elő kell se­gíteni, hogy e ' tevékenységet tovább lehessen folytatni min­denütt, ahol a település jel­lege azt megengedhetővé te­szi. ..” Rendelet kontra rendelet! A levelekből az utóbbi vég­rehajtása még nem tűnik ki. Szabó Gyula

Next

/
Oldalképek
Tartalom