Nógrád. 1976. szeptember (32. évfolyam. 206-231. szám)

1976-09-07 / 211. szám

\. KÉPERNYŐ ELŐTT Inyesmester alapon Hétfőn az Se Anderlecht— választékban az ember azt Bayern. München Szuper Ku- sem tudja, hova nyúljon, pa labdarúgó-mérkőzés köz­vetítése Brüsszelből... Kedden a Komarnói Magyar Területi Színház előadásának élmé­nye Jan Solovic: Meridián című színművével... Szerdán —pénteken, a mintegy tíz esztendeje vetített, 420-as urak című kétrészes indiai film réprize,.. Csütörtökön do- kumentumjellegű filmössze­állítás arról, hogy: Ki volt Angyal Bandi?... Megint pén­teken: Bencslk Imre tévé­játéka, a „Százéves asszony”... Szombaton: Drong, a bohóc, a főszerepben Bilicsi Tiva­darral, majd Vitray Tamás új műsorvállalkozásának bemutatkozása, i a Csak ülök és mesélek..., ezt követően Sarkadi Imre színművének, az Oszlopos Simeonnak tévé- filmváltozata... Vasárnap a Fekete felhők című lengyel kalandfilmsorozat befejező része, s este a Johann Stra- ussról szóló, Búcsú Pétervár- tól című szovjet film. Mintha inyesmester állítot­ta volna össze a televízió el­múlt heti műsormenűjét. Ilyen bőséges és változatos legszívesebben mindent „el­fogyasztana”. ha futná idejé­ből és energiájából. Ebbe és abba is belecsipe­getve elégedetten állapít­hatja meg a mindenféle sa­játos ízeket, mint például amit Solovic drámája, a Me­ridián sűrít egy eltűnt, ne­héz történelmi korról, s an­nak hőséről, a megpróbálta­tásokat, veszedelmeket túl­élő partizánról. A darabbal 1944 augusztus 29-ére, a Szlo­vák Nemzeti Felkelés nap­jára emlékezett a televízió. ról —, lerántsa a hamis mí­tosz leplét egy voltaképpen kisstílű lókötőről, bizonyos Ónody András borsodi ne­mes úrról. A dokumentum­ballada e törekvése eredmé­nyesen érvényesült Szemes Marianne írói és rendezői elgondolásában. A szatíra, a komédia köny- nyedebben oldódó ízeit nyúj­totta Bencsik Imre tévéjátéka, a Százéves asszony, amely­nek történése jelenünk tár­sadalmi kinövéseit hasznuk­ra kamatoztató szélhámosokról szól. A játékban Gobbi Hil­da nyújtott ragyogó teljesít­Az emlékezésnek külön hang- ményt, komédiázó készsége súlyt adott, hogy a drámát a Komarnói Magyar Területi Színház kitűnő előadásában ismerhettük meg, ezzel bete­kintést kaphattunk a szom­szédos baráti ország magyar szí nházkul túrájának jelen állapotába is. Ugyancsak balladisztikus ízeket hordozott a Ki volt Angyal Bandi című, doku­mentációs anyagra alapozó tévéfilm is, amely arra vál­lalkozott, hogy reális portrét adjon a magyar betyárvilág egyik legismertebb alakjá­maradéktalan latba vetésével. Eseményszámba ment Sar­kadi: Oszlopos Simeon című drámájának tévéfilmválto­zata. Aki kedveli az ilyen különleges, a komikum és tragikum ízeit hordozó pszi­chológiai keverékeket, az Esz­tergályos Károly tévéfilm- vállalkozásával elégedett le­hetett, de egészen más, a romantika közelítésében az is, aki vasárnap a Búcsú Pétervártól című, Straussról készült szovjet filmet látta. (b. t.) ifi „Együtt—egymásért’ Szűcs Isi váraié nyilai kosa In az új úttörőév eseményeiről „Együtt—egymásért” — a gondolat szeptembertől két­éves országos mozgalommá lesz pártunk egymilliós gyer­mekszervezetében. A vH- or­szágos úttörő-találkozón meg­hirdetett mozgalom megter­vezéséhez és végrehajtásához 4000 úttörőcsapatunkban lát­nak hozzá a kisközösségek. A piros és kék nyakkendősök szervezeti életéről, a tanév uttörőmozgalmi teendőiről kérdeztük Szűcs Istvánnét, az úttörőszövetség1 főtitkárát: Az „Együtt—egymásért” Figyelmünket mindenek­előtt a csapatok közösségi erejének fokozására, a szer­vezeti élet javítására, a moz­galmi munka továbbfejlesz­tésére fordítjuk. Ennek al­kalmas eszköze például az őrsök vállalása gyengén ta­nuló társaik segítésére. Or­szágos tanácsunk meghir­deti az V. országos úttörő­parlamenten kezdeményezett, „Bukásimentes őrsök” és a „Végezzük el együtt a nyolc osztályt” akciókat, elősegítve ezzel, hogy a gyermekek az általános iskolát tanköteles eszméje hatotta át már a 140 elvégezzék. Az „Ér­ezer nyári táborozó program ját, a lakóterületeken műkö­dő őrsök életét, a felnőttekés gyermekek, a KISZ-esek és úttörők, családok és őrsök nyári együttlétét is — mon­dotta. Mozgalmunk célja, hogy színes, gazdag progra­mokkal fejlessze tovább a közösségi életet, alakítsa ki a gyermekekben a szocialista magatartás alapjait, bővítse az ifjúkommunisták és úttö­rők együttműködését, erősít­se az úttörőcsapatok és a felnőtt társadalom kapcsola­tát, barátságát. — Az 1976/77-es úttörőév országos mozgalma szerves része a „Példaképeink a kommunisták” nemzetközi úttörőakciónak, valamint az „Edzett ifjúságért1 1977-ben a — Szovjetunióban mához, s az őrsök — sorra kerülő 1- nemzetközi gyermekfesztiválra való elő­készületeknek. „Együtt—egy­másért!” munkálkodnak a kisdobos- és úttörőpróba kö­vetelményeit vállaló gyere­kek is az őrsökben, a rajok­ban és a csapatfoglalkozásokon sokat- Például a XII. téli és téket teremtünk” akció a ko­rábbi hagyományokra épít­ve lehetővé teszi, hogy a kis­diákok társadalmi munká­val, hasznos anyaggyűjtéssel részt vállaljanak saját kör­nyezetük, a népgazdaság fel­adatainak megoldásában. Szö­vetségünk vállalta, hogy évente 15 ezer tonna vasat és fémet, 200 tonna papírt, 2000 tonna textíliát és 200 tonna gyógynövényt gyűjt, továb­bá 7 millió óra társadalmi munkát végez és egymillió facsemetét ültet. Sok újdonsággal bővül a sport- és kulturális rendez­vények köre is. Az úttörő­olimpiák, pajtás-kupák mel­lett „Felzárkózunk” a KISZ mozgal- számára „Ügyesség, bátorság” elneve­zésű, hat feladatból álló versenyjátékot hirdetünk meg. Az elkövetkező évben is folytatjuk a gyermekek körében népszerű sportver­senyeket és vándortáborozó­köröknek, napközi otthonos csoportoknak, úttörőházi klu­boknak kínál alkalmat él­ményszerű találkozásra az embert formáló művészetek­kel. Közös színházlátogatások­ra, más népek kultúrájának, művészetének megismerésére ösztönöz, kultúrtörténeti fel­derítő munkára hívja fel a pajtások figyelmét. 1977 ta­vaszán Sopronban a közös muzsikálás közösségformáló erejét bizonyítják bemutat­kozásukkal az úttörőzenekari fesztivál résztvevői. — Az úttörőközösségek bel­ső életének továbbfejlesz­tésével szorosan összefügg a társadalmi kapcsolatok bőví tése. A KlSZ-szervezetekkel, -alapszervezetekkel kiépített testvérkapcsolatok talaján „KISZ az úttörőkkel” akció keretében közös rendezvé­nyek, kirándulások, szakkö­ri foglalkozások várják majd a kisdobosokat, úttörőket és KISZ-tagokat. Arra törek­szünk, hogy tovább bővüljön, új színekkel gazdagodjon az „Egy család — egy őrs” moz­galomban résztvevő szülők és őrsi közösségek száma, vala­mint a különböző kollektí vák, brigádok és úttörőkö­zösségek kapcsolata — mon­dotta végezetül Szűcs Ist­vánná. (MTI) A kulturális ágazat feitődésp tintássá nyár ma ton ■ A meglevők jobb, gazdaságosabb kihasználása Balassagyarmat dinamikus fejlődését a negyedik ötéves tervben több új létesítmény jelzi: A fejlesztés nem kerül­te el a közoktatási és köz- művelődési intézményeket sem. E területen azonban kö­zel sem olyan látványos a fejlődés: a balassagyarmati­ak mégis nagyon büszkék rá, mert általa lényegesen ja­vultak az oktatás, a művelő­dés feltételei, arnünt arról Bacsur Sándor, a városi ta­nács vb. művelődésügyi osz­tályának vezetője számot adott Ü| helyen a művelődési jniésmények A városi tanács 2 jelen­tős közművelődési intézmény-' nyel rendelkezik: a Madách Imre városi-járási könyvtár­ral és a Mikszáth Kálmán Mű­velődési Központtal. A könyv­tár 1972-ben költözött át ré­gi, korszerűtlen helyéről (egy valamikor zöldségesboltból), jelenlegi helyére. A felújított, döntően jobb feltételeket biz­tosító épületben a korábbinál sokkal színvonalasabb, tar­talmasabb munka folyik, amit bizonyít a könyvtárak közöt­ti országos pályázat egyik dí­ja is. A pénzt zenei részleg kialakítására fordítják. Az új épületben létrehozták a gyer­mekkönyvtári részleget, a le­xikon- és folyóiratolvasót, ahová 100-nál több napi- és hetilap, folyóirat jár rend­szeresen. A művelődési központ az óváros-téri elavult épületből egy évvel ezelőtt költözött ki, és rendezkedett be az egy­kori megyeházán. Most há­romszor annyi alapterülettel rendelkezik, mint régebben. Tágasabb helyet kapott a Horváth Endre Galéria, ter­ven felül megvalósulhatott a városi képtár. — A művelődési központ dolgozói egyelőre a régi, 100 éve fel nem újított épület nyűgeit „élvezik” — jegyzi meg tréfásan Bacsur Sándor —, mégis lényeges a különb­ség a korábbi és a mai mun­kakörülmények között. Szak­köreiket, klubjaikat viszony­lag kulturált környezetben tudják működtetni, a nagyte­rem sok száz ember számára biztosít szórakozási lehetősé­get. A képtár pedig magá­ban foglalja mindazokat az alkotásokat, amelyeket a kü­lönböző szervek, például a Kulturális Minisztérium, a művészek ajándékoztak a vá­rosnak, illetve amelyeket a városi tanács vásárolt. — Az átalakított intézmé­nyek berendezésekor mire törekedtek? — Mindenekelőtt a munkás­ság kulturális ellátásának feltételeit kívántuk, és termé­szetesen, kívánjuk továbbra is, javítani. A kulturális ob­jektummal nem rendelkező üzemek dolgozói ezekben az intézményekben találják meg, szerződésekben is biztosított, művelődési lehetőségeiket. Minthogy új intézmények épí­tésére nem adódott lehetősé­günk, a meglevők jobb és gazdaságosabb kihasználását tekintjük a legfontosabbnak. Közoktatást beruházások — Az oktatás területén az óvodák fejlődtek a legerőtel­jesebben — mondja az osz­tályvezető. — Tanácsi beru­házásból Ifjúság útján 75 férőhelyes új óvodát építet­tünk, a 4. számú gyakorló- óvodában háromról a duplá­jára emeltük a csoportok szá­mát. Ipolyszögön és Patvar- con, a korábbi nyári idősza­kos óvodákat egész évben üzemeltetjük. — Ezek szerint nincsenek elhelyezési gondjaik? — Minden rászoruló gye­reket még nem tudunk óvo­dában elhelyezni, de a szü­lési szabadságon levő anyák gyermekeinek kivételével va­lamennyit. — Általános iskolák vonat­kozásában milyen eredmé­nyeket értek el? — Beruházásból nerh tud­tunk új tantermeket építe­ni, de több iskolában örven­detes felújítást, bővítést haj­tottunk végre. A Bajcsy úti iskolát kívülről-belülről kor­szerűsítettünk, s elértük, hogy valamennyi iskolánk rendel­kezik az alapvető szemlélte­tőeszközökkel. — Balassagyarmaton több középfokú intézmény is mű­ködik. Ezen a területen mi a helyzet? — 1974. nyarán adtuk ét az új, 176 férőhelyes. modern leánykollégiumot, a fiúkat a korábbinál sokkal kedvezőbb körülmények között helyez­tük el. S felújítottuk a nagy múltú Balassi Gimnázium te­tőszerkezetét. Mi várható az ötödik ötéves tervben? A kulturális ágazat a ja­nuárban kezdődött új terv­időszakban is több millió fo­rinttal gazdálkodik, s tovább tart a közoktatási és közmű­velődési intézmények korsze­rűsítése. A várospolitikai el­veknek megfelelően hajtják végre á legszükségesebb, leg­sürgetőbb feladatokat. Az óvo­dákat, tekintettel a gyermekek számának jelentős gyorsasá­gú növekedésére, 200 férő­hellyel gyarapítják. A Dózsa György úti iskola mellé új, nyolctantermes intézményt építenek. A Balassi Bálint Gimnázium, amelynek felújí­tása az elmúlt ötéves terv­ben megkezdődött, tovább kor­szerűsödik, teljesen új kön­töst kap. A növekvő igények kielégítése céljából mellé nyolc tantermet építenek. A legnagyobb fejlesztésben az ipari szakmunkásképző in­tézet részesül. Az ifjú szak­munkásjelöltek számára 200 férőhelyes kollégium és 75 munkahelyes tanműhely ké­szül. Fejlesztk a művelődési köz­pontot is. A volt megyeháza felújításának kiviteli ' tervét a KÖZTI már készíti. E sze­rint öt közművelődési intéz­mény kap helyet a történel­mi^ jelentőségű épületben: a művelődési központ, a könyv­tár, a zeneiskola, a levéltár, valamint az úttörő- és ifjú­sági ház. Mindez: a szükségletnek megfelelően, a tartalmasabb közoktatási és közművelődé­si tevékenység megvalósítá­sa érdekében. (sulyok) Mai tévéajánlatunk 21.30: Ölombetűs vallomá­sok. Az Ölombetűs vallomások sorozat hagyományaihoz hí­ven olyan embert mutat be, aki a nyomda ólombetűivel keresi kenyerét: újságírót. Most Ruffy Péter, a Magyar Nemzet munkatársa, ripor­tere mutatkozik be műsorá­ban, amelynek ezt a címet adta: A kút. A kút tulajdon­képpen egy szekrény, amely riportjainak emlékét őrzi, tárgyakat, újságkivágásokat, leveleket. Mint ilyen, jó for­rása az emlékezésnek. Az új­ságíró, hivatása szerint a valóságot tükrözi. De hát —, közvetve ugyan — ugyanez az író feladata is. Hol vég­ződik az újságíró, hol kezdő­dik az író, lehet-e egyáltalán ilyen határt megvonni? Az írás avatott művelői állást foglalnak e kérdésben. Déry Tibor és Illyés Gyula, Boldi­zsár Iván és Baróti Géza, Kristóf Attila — e két utóbbi Ruffy műfajteremtő „képzelt riportjának” társírói. (Az Utazás a fekete Malibun a Magyar Nemzet hasábjain je­lent meg.) Az újságíró azon­ban nemcsak szemlélő, ha­nem gyakran formálója is a valóságnak. Vajon mindig sikerrel jár ez a formálás? Megszólal néhány Ruffy ri­portalanyai közül is, többek közt az az asszony, aki az ő riportjának hatására fogadott örökbe gyermeket. egyaránt. Valamennyi úttö­rőcsapat — a tanév elején — a közélet demokratikus fóru­main — az úttörőparlamente- ken értékeli majd 'a közös­ség életét, munkáját. A csa­pattól egészen országos szintig „növekvő” parla­menteken a kisdobosok és út­törők százezrei adnak majd számot az 1974' évi V. orszá­gos úttörőparlamentben el­fogadott „Jó útjelek” megva­lósulásáról. a mozgalmi mun­ka helyzetéről, mondják el véleményüket, javaslataikat, kéréseiket az őket érintő minden kérdésben. a XIII. nyári úttörő-olimpiát, amelynek fontos küldetése, hogy az eddigieknél is több kisdiákot mozgasson meg, segítse elő a rendszeres test­edzés és sportolás megsze­rettetését. A VII. kisdobos tornaversenyt a kék nyak­kendősök sportolási és ver­senyzési lehetőségeinek bőví­tésére szervezzük. A VII. Kozma István birkózóverseny továbbfejleszti majd a sport­ágban kitűnt úttörők tudását. — Bizonyára népszerű lesz a „Művészetek vándordíján” nevet viselő úttöhőközösségi játék, amely őrsöknek, szak­Hasznos vállalások A salgótarjáni bányagépgyár szocialista brigádjai ebben az évben több mint ötszáz óra társadalmi munkát végeztek. Segítik a helyi iskolát, óvo­dát a szocialista szerződésben foglaltak szerint. A támoga­tás az oktatási intézményeken túl kiterjed az egyedülálló nyugdíjasokra, beteg brigád­tagokra is. NŰGRAD - 1976. szeptember 7., kedd 42. — Ne vicceljen, Ciprián bá­csi — szólott Buda tanító is, s az ő szemében is benne la­pult ,a mókás kedv —, hát az a láng, amit maguk mindig látnak? Pontban éjfélkor... Az nem ott van-e a kereszt- útnál? — Ott mondanak... S fülig pirult Holub Ciprián, világért se vállalta volna a dolgot. — Az a kék láng, ami ott fölcsap. Pontban mikor tizen­kettőt üt. Megnyílik ott a föld. Suhaj Gyúró is látta, Králik Franyo is, Dombaj Josko, a régi öregek mind. Ondre.] minden éjjel látta. Ne mond- ía már, hogy csak maga nem. . . Holub Ciprián oly kicsire zsugorodott, mint a tűzben I égett ember, vakargatta a fü­I le tövét. — Hallottam valami ilyen — motyogta —, igaz-e, nem-e, én azt nem tudok-.. Ja nye- vigyel, nyics... — Ezt egy ki­csit hangosabban mondta, ke­rek beszédnek a nevetgéléssel szemben, mely körös-körül nyaldosta kis tűszúrásnyi lán­gocskákkal, égetve az arcát. — No. jól van, Ciprián bá­csi. — Melegség volt Buda ta­nító hangjában, a megértés melegsége. — Üldögéljen csak kicsit itt a tűznél. Aztán majd visszakísérjük... Éjfél után. Holub Ciprián szót fogadott, s hogy körülményesen a gyep­re ereszkedett: mintha a föld is elnyelte volna. Az öreg igazgató azt kér­dezte tőle: — Ma tej jobban van? Holub Ciprián pislogott száz ráncának jó búvó . bokrából. Csapdát sejtett. — Azt én nem tudhatok — mondta, mert az a legjobb, ha az ember nem tud semmit. — Ö maga csak tudhassa — tet­te hozzá, amiben pedig ben­ne volt, hogy az ilyen bélye­ges házat legjobb, ha az em­ber elkerüli, abból baja szár­mazik. — Ott ragadták el a lovak? — Ottan mondanak, ha igaz-.. — A keresztútnál. — Ottanféleképp... Hogy megláttak volna valamit, s attól. Igaz-e, úgy-e, nem-e?... Beszélnek. Az öreg igazgató Buda ta­nító füléhez hajolt a tüskön. — Friss még a dolog, s a hatása alatt vannak. Buda tanító bólintott, mi­közben szalonnával kínálta az öreg Holubot. — Nem mondok: nem — vigyorgott a száz ránc. A kéz meg a kabátban botorkált. Elő­jött onnan egy üveg bor, vi­szonzásul. Az üvég körbejárt, s Ho­lub Ciprián felmelegedett a tűznél, a szalonna meg a bor segedelmével a szívesség tű- zénél is: s bátrabb szavakra is kapott. — Kettő megvolt — szólott, majszolgatván a szalonnát- — Odacsapja neki még harma- dikszor is. Egyszerre odafigyeltek. — Kinek? — kérdezte Bu­da tanító, remegett száján a visszafogott mosoly. — Kinek csap oda? — Kinek... Matej... kinek más? S meghúzta az üveget Holub Ciprián, a bor pirosa mind az arcára futott. Utána meg a bajszát törölgette a keze fejével. — És ki csap oda, Ciprián? — vallatta az öreg igazgató is. Ha már kiugrik a nyúl a bokorból, ugorjon nagyot. — Hát ki? ö. — Ki az az „Ö”? — Ö — mondta Holub Cip­rián, s hozzátette: — Minden­ki aztat tudja. Az öreg igazgató is tudta. S azt is tudta, hogy retteg­nek szájukra venni a nevét, nehogy jóindulatát elveszítsék- De ő nem rettegett. — A Cserni Pán? Holub Ciprián szemében beszédes ijedelem villant. Lát­ta ezt mindenki a. tűz fényé­nél. S ha nem látta volna, azt már igen, hogy keresztet is vetett. Nem bántották az öreget, elégedettek voltak az ered­ménnyel. (Folytatjuk) \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom