Nógrád. 1976. szeptember (32. évfolyam. 206-231. szám)

1976-09-07 / 211. szám

■ SI zem és iskola között KÖZHELYSZÁMBA megy sí a megállapítás, hogy a ma szakmunkástanulói a fej­lett szocialista társadalom szakemberei lesznek, ők azok, akik — szoros kölcsön­hatásban a technika fejlesz­tésével, a termelés tökélete­sítésével — cselekvő módon alakítják is a fejlődést. A szakmunkásképzés tehát min­den bizonnyal az előttünk álló negyedszázad oktatásterve­zésének és -fejlesztésének egyik fontos területévé vá­lik. Napjainkban az a leg­fontosabb tennivaló, hogy mi­nél több adatot, tényt és véleményt gyújtsunk össze erről a generációról, a fiata­lok szakmunkássá válásának társadalmi és gazdasági ösz- szefüggéseiről, a szakmunkás- képzés történeti előzményei­ről, jelenlegi formájáról, a továbbfejlesztés változatai­ról. Csak így, ilyen szélesen értelmezett és folytatott elő­készítéssel alapozhatjuk meg a szakmunkásképzés — köz­vetve pedig az egész közép­fokú oktatás — fejlesztésé­nek stratégiáját. A szakmunkássá válás kü­lönböző útjai közül (szakkö­zépiskolai képzés, felnőtt- képzés) a legtömegesebb a munkásutánpótlás abszolút többségét kibocsátó iskola- rendszerű szakmunkáskép­zés. Korszerűsítési folyama­tának meggyorsítása, belső erőforrásainak jobb kihasz­nálása, társadalmi méretű feladat. A fiatalokat a szakmun­kássá válás folyamatának kü­lönböző terepein: a szak­munkásképző iskolákban, az üzemekben és a családban, más-más típusú és fejlettsé­gű felnőtt közösségek veszik körül. A szakmunkástanuló létforma sajátos vonása, hogy a tanulók egyidejűleg diákok is, „termelőmunká- sok” is- E kettő együttesé­ben a tanulmányi idő előre­haladtával egyre inkább a munkáslét határai válnak meghatározóvá, hiszen a szakmunkásképzésben a munka nemcsak mint embe­ri alaptevékenység. elvont társadalmi kategória jele­nik meg, hanem mint konk­rét — szakmai munkatevé­kenység is. Az üzemi gyakor­lat, a gyár nem csupán a tanulás és a nevelés kiegé­szítője, járulékos eleme, ha­nem annak egyik fő színtere, s egyben a tanulók későbbi munkahelye is. Az üzemnek a szakmunkás­sá válás folyamatában fon­tos pedagógiai feladatai van­nak, de ugyanakkor az üzem — az iskolával ellentétben *- mégsem elsősorban okta­tási-nevelési célok szerint működő szervezet. Az iskola a pedagógiai feladatok ro­vására így gyakran kénytelen alárendelni oktató-nevelő munkáját tőle látszólag ide­gen ^termelési érdekeknek. Tanulói ugyanakkor a műhe­lyekben, a munkahelyi cso­portokban „feloldódnak” — „feloldódhatnak” a pedagógi­ailag nem'mindig és nem fel­tétlenül helyeselhető hatások nagy tömegében. A SZAKMUNKÁSKÉPZÉS korszerűségének elengedhe­tetlen feltétele, hogy a gya­korlati képzést biztosító üze­mek tudatosan segítsék a tanulók beilleszkedését, is­merjék fel ebben való érde­keltségüket. A szakmunkássá válás ugyanis a fiatalok szá­mára gyakran új „viselke­désbeli teljesítményt”, új kapcsolatok lehetőségét te­remti meg, amely nem min­dig illeszkedik be a munka- szervezet kereteibe. A szakmunkássá válás fo­lyamatának jelentős segítője lehet a KISZ és a szakszer­vezet. Mindkét tömegszerve­Pontos „műszer” a meo A brigád alig három éve alakult. Azóta kétszer el­nyerték, a szocialista címet. Szabad és szigetelt kábelek, fizikai, elektromos és ké­miai tulajdonságait vizsgál­ják, ellenőrzik. Nem ne­héz kitalálni: meósok. A gyártási folyamat egészét tekintve egy olyan „műszer” a meo, amely mindent jelez. A Magyar Kábelművek ba­lassagyarmati gyáregységé­nek Jedlik Ányos ifjúsági szocialista brigádjáról kide­rül, az átlagéletkor alig több mint 24 év. — Munkánk nagyon fontos, mivel termékeink 80—85 szá­zaléka exportra kerül. Az alapanyagtól a végtermékig minden fázist külön vizsgá­lunk és ellenőrzünk — ma­gyarázta a brigád vezetője, Kokavecz Miklós. — Gyár­tásközi ellenőreink három műszakban, folyamatosan vizsgálják a minőséget. A mérések összesített eredmé­nyeit 15—16 szabványfajta szerint csoportosítjuk. Erre azért van szükség, mert az egyes külföldi országokban más és más előírások szere­pelnek. A gondosan vezetett, ké­pekkel és újságkivágásokkal illusztrált, díszített brigád­napló krónikája pompás ered­ményekről tanúskodik. . Az írások, bejegyzések megörö­kítették a csoport fontosabb eseményeit, kitüntetéseket, elismeréseket. A 14 brigád- tagból ketten Kiváló dolgozó kitüntetést értek el, hár­man vezérigazgatói dicséret­ben részesültek. A brigád ve­zetője kiváló munkásőr és országos parancsnoki dicsé­retet kapott. A krónikák mellett az idei év feladatait tartalmazó bri­gádvállalást is érdemes meg­vizsgálni. — A csoportból 12-en tag­jai a KISZ-nek. Többen alap­szervezeti titkárok, vagy vezetőségi tagok. Vállalása­ik szorosan kapcsolódnak a mozgalmi felajánlásokhoz — folytatta a brigád vezetője. '— Társadalmi munkában a tavalyinál 200 órával többet. 800 órát vállaltunk. Ezt a gyár területén szeretnénk hasznos munkával eltölteni. A gépekhez mi is értünk, és ott segítünk, ahol éppen szükség van rá. Természete­sen legfontosabb felada­tunk, ha közvetetten is, visz- szajelzéseink útján a minő­ség javítása. Megfelelő adat­szolgáltatással jelentősen csökkenhet a selejtek száma. A gyártási folyamat közben végzett ellenőrzéssel az a célunk, hogy ne végtermék­ként vegyük észre a selej- tet, hanem félkész anyagként kiszűrjük. Az alapanyagok nagyobb százalékú vizsgála­ta szintén csökkenti a későb­bi hibás termékek számát, mennyiségét. — A brigád megalakulása után saját kezdeményezésként bevezettünk egy pontozási táblázatot, amely valós ké­pet ad a tagok tevékenysé­géről, és még hatékonyabb, pontosabb munkára ösztö­nöz. — Az új gépek és techno­lógiák a meósoktól is megkö­vetelik a minél nagyobb szakmai tudást. Pontos mé­réseket, ellenőrzéseket csak felkészülten, hozzáértően le­het végezni. — A Gépipari Tudományos Egyesület szervezésében meó- tanfolyam indult tavaly. A cso­portból nyolcán sikeres alap­fokú vizsgát tettek. A képzés az idén tovább folytatódott. Hetente egyszer van közép­fokú oktatás, melyen 14-en vesznek részt a minőségel­lenőrzőktől. Van, aki főisko­lán gyarapítja tudását a bri­gád tagjai közül. — Szoros kapcsolat alakult ki a műszaki osztály brigád­jával. Közös sportversenye­ket és vetélkedőket szerve­zünk. A minőség javítására együttesen új vizsgálati mód­szereket dolgoztunk ki, mi­nek hatása remélhetőleg érez­hető lesz a termelésben is — hallottuk a brigád fiatal ve­zetőjétől. A Jedlik Ányos ifjúsági szocial :<ta brigád dolgozói az idén magasabb eredmények elérését tűzték ki célul, me­lyeket még hatékonyabb munkával, új módszerek ki­dolgozásával és alkalmazásá­val kívánnak elérni. b. zs. zet sokat tehet a szükséges és pozitív munkahelyi kap­csolatok mielőbbi kialakí­tásáért nevelő, szervező és érdekvédelmi munkával egy­aránt. Ha tekintetbe vesszük, hogy a tanulók e kapcsolatok alakulásának, megerősödésé­nek hatása alatt válnak szak­munkássá, döntőnek tekint­hetjük az olyan formális ke­retek létrehozását — példá­ul szakmai közösségek, klu­bok, érdekes programok, ösz- szejövetelek rendezése, szer­vezése —, amelyek kedvező­en befolyásolhatják a njun- kahelyi beilleszkedés folya­matát­A vasasszakszervezet evente megrendezi — a fia­talokra igen kedvelő hatású — szakmunkásavató'; ünnep­ségeket. A Ganz-MÁVAG-ban a szakmunkástanulók és a pályakezdő fiatalok tevé­kenységét három évig meg­különböztetett figyelemmel kísérik. Magas (nem ritkán 500—600 Ft-os) összegű társa­dalmi ösztöndíjat biztosí­tanak számukra, aki pedig — pályakezdőként — egy éven át teljesíti a követelménye­ket, a következő év elején 1000 Ft jutalmat kap. Így jó­részt a fiatalokon múlik, hogy — egy bizonyos, közös erőfeszítésekkel eltelt idő után — látnak-e maguk előtt perspektívát, ugyanakkor ki­derül az is, hogy az üzem elégedett-e velük. A Magyar Hajó- és Darugyárban ifjú­munkás és szakmunkásta­nuló klubot hoztak létre, rendszeresítették az első munkahelyen dolgozó fiata­lok, az ifjú szakmunkások és a íeendő szakmunkások ta­lálkozóját EZEK A HASZNOSNAK ígérkező kezdeményezések azonban még korántsem nyertek polgárjogot, még nem sikerült kialakítani azo­kat a sajátos formákat, ame­lyek kielégíthetnék a szak­munkástanulók speciális ér­deklődését, felkelthetnék a közösség iránti teljesebb igényt. A kapcsolatok befo­lyásolása és erősítése vég­eredményben a szakmunkás­sá válást könnyíti meg, és olyan társadalmi hatások forrása, amelyek közreját­szanak a szakmunkástanuló személyiségének formálásá­ban, a munkához, a munka­helyhez való viszonyának ki­alakításában. G. R. A Homokterenyei közös községi Tanács élére éppen egy hónappal ezelőtt új elnök került. Csikó István Béla még csak kóstolgatja az új funk­cióval járó feladatokat, sza­bad idejében pedig a közlö­nyök, az értesítők, körlevelek egész garmadája veszi körül. Minél előbb szeretne túljutni az első lépéseken, hiszen a munka valóban a nyakába szakadt. — Az a szerencsém, hogy nagyszerű munkatársaim vannak, akik a belépésemtől kezdve minden segítséget megadnak munkámhoz — vé­lekedik a tanácselnök­őszinték ezek a szavak. Csikó István Béla tudja, hogy jó munkát'csakis közösen tud­nak végezni a tanácson. Hi­szen nagy a terület is. Ho- mokterenye, Mátranovák, Nádújfalu tartozik a közös ta­nácshoz. Ahány település, annyi gond, más-más embe­rek. — Géplakatos a szakmám Hogy hogyan kezdtem?... Nem vagyok nógrádi, Bor­sodban, egy kis bányásztele- pen, Kurityánban születtem. Elkészült, s már fogadja a beutalt betegeket a MÁV hévízi új szanatóriuma. A negyven- kétmillió forintért létrehozott, 6(1 szobás épületben öt orvos, tizennégy ápoló dolgozik azon, hogy a beutalt MÁV-dolgozók — köztük a nógrádiak —, mihamarább visszanyer­jék teljes egészségüket. Fűre lépni szabad!...? A környezetvédelem pedagógiája címmel nemzetközi tapasztalatcserét rendeztek Bu­dapesten. Előbb a Bulgáriából, Csehszlová­kiából, Lengyelországból, az NDK-ból, a Szovjetunióból jött vendégek számoltak be arról, mit kezdtek meg eddig, mit terveznek még a környezetvédelem iskolai helye, fel- használása, alkalmazása tekintetében, majd magyar pedagógusok ismertették a hazai gyakorlatot, a kísérleteket és kezdeménye­zéseket, a szakkörökben és a tanórákon, a biológiában, a földrajzban, társadalomtu­dományokban, a környezetismeret tanítá­sakor. Természetesnek tűnhetne, hogy az iskolai élet különféle alkalmain a környezet tiszta­sága és védelme 6zót kap, az ember és a ter­mészet összhangja, együttműködése, mond­hatni, barátsága a pedagógiában helyén van. Csakhogy az ember önhitt lény, s a történe­lemnek legutóbbi néhgny évtizede, legutób­bi évszázada azt bizonyítja, hogy a technikai fejlődés során az ember zsarnokává lett a természetnek és nem barátja, elmulasztotta a legelemibb óvatosságot is, hogy a fejlő­dés hátrányait kivédje. Füstbe burkolta a földgolyót, mérgezi a levegőt, a földet, sze­métből emel hegyeket; harácsolja a java­kat, nem törődik a hulladékkal. De hát, mit tehet ez ügyben az iskola? Mit tehet a gyermek? A környezetvédelem elsősorban társadal­mi, állami feladat, intézmények dolga in­kább, és nem egyéneké, még akkor is, ha a gyárak vagy az intézmények szennyezése vagy tisztasága az emberek keze munkájá­nak a következménye is. Szemlélet dolgában persze, van mit ten­ni. Először annak 'a szemléletnek kell gátat vetni, amely senkivel-semmivel nem törő­dik, csak a világtól, a természettől a ma­ga pillanatnyi hasznát behajthassa. Fűre lépni szabad — forrradalmi jelszó, s nagy tett volt ez, kiváltságokat szüntetett meg, egyenrangúságot teremtett. Csakhogy az évek során sokak számára nem szabad lehető­ség, hanem hányaveti közöny megnyilvánu­lása lett a fűre lépés szabadsága. Akár kel­lett, akár nem, lépett a fűre sok ember. Mit lépett: taposott, szemetelt, tépte a fűve*, gyakran csak azért, hogy egy lépéssel ar­rébb eldobja! Lépett a fűre, irtotta a fákat, pusztította az erdőt, eldobta a konzervdo­bozt, vagy a műanyag flakont, vállat­vont, ha autó vagy autóbusz kék füstből hú­zott zászlót maga mögött, mert hiszen a bűzt is az érezte, aki hátrébb jött. Tobzó­dott az ember abban, hogy fűre lépni sza­bad, de óvta-e a füvet, ápolta-e, gondosko­dott-e a kivágott fa helyén új palántáról, vesződött-e addig-addig. amíg csökkent a füst, el is takarodott talán? Élni kéll. tudni a természet és a techni­ka javaival, s ez azt jelenti: nem visszaél­ni velük. Egymásra is tekintettel lenni. Szemlélet dolga is ez, humanizmusé. S ha a pedagógusok most többet tesznek majd a környezetvédelemért, a humanizmus, az igaz emberség térhódítását szolgálják vele. Mert a füvet, a természetet, a világot óvni, ápol­ni anpyi, mint az embert emberségében tisz­telni, szolgálni, megerősíteni. Uay) MAI ARCOK — MAI EMBEREK* Megszerezni és megtartani az emberek bizalmát Apám bányász volt. Magam a technika iránt érdeklődtem, így lettem lakatos ipari tanu­ló. Budapesten már az általá­nos géplakatos szakmát sze­reztem meg. Voltam sor-, illetve hívatásos katona. Ezt azért is említem, mert a hon­védségnél töltött időben elvé­geztem a gépipari techniku­mot is. A fiatal, most 33 éves Csi­kó István Béla mátranováki lányt vett feleségül- Egy kis­lány és egy kisfiú boldog édesapja. — A feleségem mindig arra kért, hogy jöjjünk ide haza. Még a boldogulás is könnyebb, ha közelebb vannak a szülők, a rokonok. Hallgattam a jó szóra, s 1971 őszén leteleped­tünk Novákon. Magam a Ganz-MÁVAG-ban vállaltam munkát, mint lakatos. A fiatalember egykettőre megtalálta magát ebben a közösségben. Mindjárt cso­portba került, ahol felfigyel­tek hasznos munkájára. En­nek is köszönhető, hogy né­hány évvel később az acél- szerkezeti üzemben csoport- vezető lett. Időseket, fiatalo­kat bíztak rá, s nevükhöz fű­ződik — erre joggal büszke is —. hogy 1976. áprilisában ők kezdték meg a csehszlovák kishidak hazai gyártását. — Egyre nőtt a csoport. Volt bányászok kerültek kö­zénk. Meg kellett szerettetni velük ä szakmát. Ügy ér­zem ez sikerült is... Sok jó szakember került ki a bányá­szok közül, akik ma már a törzsgárdát alkotják a gyár­ban- .. Ahogyan teltek a hetek, hó­napok, sőt, az évek, Csikó Ist­ván Bélát mindinkább megis­merték az emberek. Egyre jobban szerették, tisztelték, becsülték. 1973 februárjában az alapszervezet kommunistái azzal bízták meg, hogy legyen az alapszervezet párttitkára. Ebben a funkcióban is sokat tett az emberekért, a közös­ségért. Beiratkozott a marxis­ta—leninista esti egyetemre, hogy gyarapítsa politikai tu­dását. — Szóval közösségi életet éltem. Ügy, hogy rászolgáljak az emberek bizalmára... És most valóban erről van szó. Arról, hogy az emberek, a választópolgárok már előle­gezték a bizalmat, az én fela­datom, sőt, kötelességem, hogy méltó legyek arra, s meg is tartsam. Jánosaknán válasz­tottak meg tanácstagnak, s utána kerültem az elnöki székbe... Csikó István Béla már ja­vában benne van a munkába. Most készül az első testületi ülésre. A végrehajtó bizottsá­gi ülés után a tanács elé ter­NÓGRÁD - 1976. jesztik a közös tahács terüle­tén levő egészségügyi ellátás helyzetét- Megvitatják az 1977. évben átadásra kerülő beru­házások idei indításának le­hetőségeit. Beszámoló hangzik majd el a körzeti könyvtár munkájáról is. — Talán ha rajzpapíron lenne a tanácsi munka, sokkal előnyösebb helyzetben len­nék. A műszaki rajzot ugyan­is tudom olvasni. Ez viszont teljesen új terület számomra. Munkaterv szerint dolgozunk, tevékenységemben hasznosí­tom a pártmunka tapasztala­tait. Ez sokat segít munkám­ban. .. Megkérdezné, hogy mik a terveim? Először is az, hogy megismerjem a szerve­zeti működési szabályzatot, magát az államigazgatást, el­sősorban is a tanácstörvényt. Jövőre szeretném elvégezni a tanácsakadémiát, s ezzel együtt befejezni az esti egye­temi tanulmányaimat is. Ez a személyes tervem. A közös­ségé? Most jól indítani a szep­temberi társadalmi munka­akciót. Nem utolsósorban si­keresen megvalósítani az ötö­dik ötéves tervet a társköz­ségek javára is- Ezeket vi­szont a közösséggel, az embe­rekkel együtt, az emberek tá­mogatásával, bizalmával. Somogyvári László szeptember 7., kedd 5 l /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom