Nógrád. 1976. szeptember (32. évfolyam. 206-231. szám)

1976-09-21 / 223. szám

A kulturális ágazat fejlődése a megyeszékhelyen Képernyő előtt Jobb feltételekkel a műveltségi színi emeléséért A közoktatás és közműve­lődés fejlődését a negyedik ötéves terv idején született párthatározatok és az ezek alapján kiadott miniszteri ren­deletek, utasítások jelentős mértékben meggyorsították, nemcsak Salgótarjánban, ha­nem a megye, az ország más területein is- Nyomukban kor­szerűsödtek a művelődési munka feltételei, a tartalmi tevékenység. Hatásukra széles körben erősödött meg és bon­takozott ki a pedagógus, nép­művelői kollektívák, a lakos­ság es az üzemi közösségek cselekvökészsége, tenniakará- sa. Ezeknek a gondolatoknak a jegyében kezdtük a beszélge­tést Kaáriné Kiss Etelkával, a Salgótarjáni városi Tanács VB művelődésügyi osztályának ve­zetőjével. Aztán a konkrétu­mokkal folytattuk. Üj oktatási, közművelődési Intézmény az elmúlt tervidő­szakban — így hozták a kö­rülmények és lehetőségek — nem épült a megyeszékhelyen. Lényeges felújításokra, bővíté­sekre azonban mind a két te­rületen sor került. Kezdjük az összegző visz- szapillantást az óvodákkal. — A tervidőszak elején 997 óvodai férőhelyünk volt, amely a végére 1472-re emelkedett Kérdés: ha nem épült új óvo­da, akkor hogyan lehetséges ez? A lakosság és az üzemek társadalmi összefogásával. Négys'záz új férőhely létesült, így, és 75 tanácsi költségve­tésből. 1971-ben 206 gyerme­ket kellett helyhiány miatt visszautasítanunk, az összefo­gás eredményeképpen pedig jelenleg nincs egyetlen visz- szautasítottunk sem. Ma a város minden részében ren­delkezünk óvodával. — Az általános iskolák vo­21.55: Gádor Istváu-portré- film. Gádor István keramikus­művész; a huszadik századi magyar kerámiaművészet egyik megteremtője, Kovács Margit és Gorka Géza mel­lett, a nagy triász tagja. Gá­dor életművészetének jellem­ző sajátossága, hogy mind­máig képes volt megújulni, minden időszakban képes volt stílusáramlatokkal haladni. El­ső időszakában groteszk ál- latszobrooskákat készített, nagy megjelenítő erővel. So­kat tett a mázak, a színek fejlesztéséért; tanulmányoz­natkozásában milyen előreha­ladásról szólhatunk? — A meglevő intézmények korszerűsítésével igyekeztünk az oktatási, nevelési munka feltételeit, s ezzel természetes kölcsönhatásban a tartalmi színvonalát javítani, illetve emelni. Elvégeztettük a II Rá­kóczi Ferenc és a Malinovsz- kij úti Általános Iskola tel­jes belső felújítását Olajka- zán-tüzelésűre alakítottuk át a Mártírok úti iskola fűtését, s kisebb felújításokat végeztünk a Gagarin iskolában és a Bo­lyai Gimnáziumban. — Hogyan alakult az isko­lák szemléltető- és egyéb esz­közellátottságának helyzete? — Központi pénzkeretből valamennyi intézmény alap­felszereltsége biztosított. Ezen túlmenően az iskolák saját költségvetésükből jelentős összegeket tudtak fordítani a szemléltetőeszközök gyarapí­tására. S e témakörhöz so­rolnám a könyvtári ellátottsá­got is. önálló könyvtárat ho­zott létre a Néphadsereg, a Mártírok úti, valamint a Ga­garin és a Rákóczi iskola. A többi helyen, minthogy a zsú­foltság csak ezt teszi lehető­vé, a magyar kabinetben he­lyezték el a könyveket. — A gyermekek testi neve­lése számára mindenütt a kí­vánt szinten adottak-e a fel­tételek? — Sajnos, még nem. A Nép­hadsereg úti iskola kivételé­vel azonban mindenütt. Ahol nem volt tornaterem, torna­szobákat alakítottunk ki. Há­rom iskolában — a Gagarin- ban, a Rákócziban és a Ma- linovszkij útiban — részben a patronáló üzemek szocialista brigádjai segítségével bitume­nes tornapályákat építettünk, a korábbinál sokkal kedve­zőbb lehetőséget teremtve ez­ta a fazekas népművészet ha­gyományait. Sikerrel alkal­mazott edényein más anya­gokat. Legújabb kísérletei és eredményei a kertplasztitkák, olyan elemek, amelyeket az egyén és a környezet kívá­nalmai szerint lehet össze­rakni, módosítani. Gádor nagy hatással volt a felnövekvő keramikusnem- zedékckze is. Államunk Kos- suth-díjjal. érdemes művé­szi címmei tüntette ki. Gá­dor István idén lesz 85 esz­tendős. A portréfilmet Zsigmondi Boris rendezte. zel a játékra, a testkultúra fejlesztésére. — A tanácsnak vannak köz- művelődési intézményei is.. ■ — Hét peremkerületi mű­velődési házunk és egy gyer­mekkönyvtárunk van. A mű­velődési házakat, melyeket meglehetősen romlott állapot­ban vettünk át, kettő kivéte­lével felúütottuk. belső fel­szereltségüket kicseréltük. A gyermekkönyvtár új, kedve­zőbb helyre költözött, s könyv- állományának gyarapítására két és félszer annyit tudunk fordítani, mint a tervidőszak elején. X Az ötödik ötéves terv első évében két óvodát adtak át Salgótarjánban: az Arany Já­nos úton 150, a Kemerovo-te- lepen 75 személyeset. Mind­kettő érzékeny szépséghibája azonban, hogy áthúzódó be­ruházás volt, az építők „jó­voltából”. Áthúzódó beruházás lesz a zagyvapálfalvi 12 tan­termes iskola is, melyet a ko­rábbi, többszöri módosítás után is már szeptember 6-ra át kellett volna adniuk az építőknek, de még mindig va­rat magara. — Az új ötéves tervben mi­lyen fontosabb beruházást megvalósítására számíthat a lakosság? — A Sebaj-telepen komp­lex nevelési intézmény épül. óvodával, általános iskolával közművelődési létesítménnyel, benne könyvtárral, klubszo­bákkal, előadótermekkel. A megyében ez lesz az első komplex intézmény. Az Arán. János úton 16 tantermes isko­la készül. Felépül a 12 tantermes kereskedelmi és vendéglátóipari szakközépis­kola és szakmunkásképző in­tézet. Az említetteken kívül na­gyobb mérvű felújításokra is sor kerül. A közeljövőben kezdik el a volt Madách Gim­názium épületének 10 millió forintos teljes külső, belső felújítását- A Hősök úti óvo­da 50 férőhellyel bővül, a zagyvarónai iskola korszerű­södik. A közművelődési in­tézmények közül a baglyasal- jai művelődési otthon felújí­tását tervezik. A városi ta­nács törekvése, hogy a leg­szükségesebb munkákkal még korszerűbbé, a növekvő igé­nyek, követelmények számára elfogadhatóbbá, megíelelővé tegye a közoktatás és közmű­velődés feltételeit; lehetősé­get nyisson ezzel a színvona­lasabb szakmai tevékenység gyakorlására. .sulyok) Mai tévéajánlatunk 54. — Tényleg láttál valamit? — kérdezte a gyerektől. Az bólintott. — Embert? Bólintás. — S a kanna? Elvette?... A gyerek nemet intett a fejével. Majd meg is szó­lalt, szégyenkezve, beismerőn: — Nem tudom... Nem em­lékszem. .. Most Buda tanító bólintott. Elképzelte a gyereket, ahogy magához tér ijedtségéből, s észrevette, rohanni kezd ár- kon-bokron át, ide hozzájuk. Miután kiskora óta rémtör­ténetekkel tömték a fejét. A fejét, mely most jól jön Buda tanító tenyerének, hogy ráhelyezze. S az árnyék ez alatt megint lejjebb csúszott a meddőhá­nyón. Holub Ciprián is rég el- 6zekerezett. Buda tanító az árnyékra né­zett, aztán az órájára. Fejét csóválta. — Hagyjátok abba — szólt oda a fiúknak. — Menjünk utána. — Már rég kellett volna — morgott Kosznovszki Fe­ró. A fiúk oly gyorsan ott ter­mettek Buda tanító körül, mintha már régen, készen ál­lottak volna erre, csak a jel­adást várták. Ki-ki hozta a szerszámát: csákányt, maciit, spicvasat. Szemmel intettek egymás­nak: „Jó, ha a szerszám kéz­nél van.” Aztán valami hiányzott, mert keresték a szemükkel. — Ez kökényt evett? — Hornyák Marci tekergette a nyakát. Most látták, hogy a vezér is elfelejtett visszajönni. — Zsabkaaaáá! — kiáltot­ták kórusban a bokrok felé, melyek köztudottan függönyül szolgáltak. Maguk se tudták, miért ki­áltanak a bokroknak, mikor úgyse vártak onnan felele­tet. Órája már, hogy a vezér eltávozott. És hogy Anyicska is eltávozott. É6 ez most szöget ütött a fejükbe, noha úgy tettek, mintha eszükbe se jutott vol­na. De többekben megköny- nyebbülést okozott. Ezek úgy gondolkoztak: előkerülnek ma­guktól is. És a francsali sze­mük árulkodott a gondolatuk­ról. Csak ketten topogtak nyug­talanul, a sietős indulással lá­bukban. Kis Pista volt az egyik és Dómbaj Gyurka a másik. Semmi kedvük se volt pajkos gondolatokhoz, ók tudták, amit tudtak, és semmi jót nem reméltek. — Gyerünk már! — sürge­tett Kis Pista. — „Ha ugyan meg tudjuk még akadályoz­ni” — gondolta, de nem mondta. Semmi kétség, hogy most számol le Zsabka a lánnyal a múltkoriért. Ket­ten voltak ott Dómbaj Gyur­kával, mikor a vezér megszé- gyeníttetett. De nem tett erről egyikük sem említést. És a szemük­ből se lehetett kiolvasni sem­mit, mert nem is mulatták a szemüket. Elsőnek vágtak fel a med­dőhányón, miután Gyurka a lapátját csákányra cserélte. A csákány nyele nedves lett NÓGRAD - 1976. szeptember 21-, kedd A vizuális muzsika A zenei ismeretterjesztés- a zenei műveltség szélesítése, és minél általánosabbá tétele is egyik igen fontos feladata a televíziónak- Ennek a fel­adatnak, sajátos eszközökkel kell. hogy eleget tegyen. s ezeknek az eszközöknek ma­radéktalan feltárása és ér­vényre juttatása — amint az elmúlt héten a tévénézők is tapasztalhatták — komoly formában foglalkoztatja a szakembereket. A zene élvezetére gondolva- természetszerűen akusztikai élvezetre asszociálunk, épp ezért kissé bizarrnak érezhet­tük a műsorcímet- amely a zene látásának lehetőségére hívta fel figyelmünket­Látni a zenét? — igen- a televízió révén ma már erről a lehetőségről is beszélhetünk, mint a zene élvezetének- be­fogadásának újabb variánsá­ról. Hallgatni és látni egy­szerre a zenei mű megszüle­tésének folyamatát. jóval több az egyszerű akusztikai .élvezetnél- mert a jó láttatás egyben a mű mondanivalójá­nak megismertetését is se­gíti- Nem közömbös dolog, tehát, hagy egy adott hang­verseny közvetítése során- mi­kor. mit mutat a kamera. Ez nagyfokú zenei érzékenységet kíván a tévérendezőtől- ope­ratőrtől. Ez a felismerés vezette a Magyar Televízió vezetőit- amikor zenei rendezők nem­zetközi versenyét hirdette meg Lássuk a zenét címmel- A verseny válogatóján Európa nyolc országából tizennégy tévérendező vett részt a ko­rábbi hónapokban — közülük kilencet javasolt továbbjutás­ra a nemzetközi zsűri. A legjobbak erőpróbájára az elmúlt héten a tévénézők országos nyilvánossága előtt került sor. Bátran mondhat­juk- nem egy érdekes és iz­galmas vállalkozásnak lehet­tünk szemtanúi. Valamennyi­ünk számára emlékezetes ké­pi élmény marad például egy fiatal jugoszláv rendező pro­dukciója - — holott ő már a középdöntőben -elvérzett”. A vasárnapi döntőben két ma­gyar és egy angol tévérendező mérte össze végül is képessé­geit- s habár az első helyen a kiváló angol fiatalember vég­zett- a második és harmadik helyezés azt mutatja- hogy a magyar zenei rendezői után­pótlás rendikívül ígéretes te­hetségekkel büszkélkedhet- aminek szívből örülhetünk, hiszen a tulajdonképpeni nyertes mindenképpen a tévé­nézők sok milliós nyilvános­sága lesz­A hét műsorából egyébként említést érdemel Illés Endre: Névtelén levelek című szín­művének kedd esti közvetítése a Madách Színház produkci­ójában. a szerdán látott. A házasságszédelgő című Zilahy- komédia. s a nyolcvanéves. Pátzay Pálról sugárzott port- réfilm. Pénteken Racine drá­mája. a Britannicus nyújtott erőteljes élményt. így össze­gezve tartalmas és színvonalas műsorhetet tudhatunk ma­gunk mögött. (b t) Az egyetemi könyvtár céhlevélgyűjteménye Mária Terézia oklevele a Tudomány Egyetem alapításáról. Az egy városban élő, azo­nos ipart űző kézművesek a középkortól kezdve a múlt század közepéig szervezetek­be, céhekbe tömörültek. Ki­váltságaikat, kötelességeiket, önkormányzatuk szabályait okiratokban rögzítették le, s ezeket a város vezetőségével, földesúri birtokon a földes­úrral és a XVIII. század ele­jétől többnyire a királlyal is­mertették el. Ezeket az írá­sokat hívjuk céhleveleknek. I. Ferenc 1805-ben elrendel­te, hogy ez egész országból gyűjtsék össze a céh leveleket, mert új, egységes céhszabály­zatot akart kiadni. A besze­dett céhleveleket Becsbe küldték, a királyi kancellá­riába, s ott hevertek hat év­tizedig. Csak a kiegyezés után sikerült ezeket Magyar- országnak visszaszerezni, ak­kor, amikor a oéhrendszer már megszűnt. Nagyobb ré­szük, kétezer az Országos Levéltárba került, s ez az értékes gyűjtemény 1945-ben a lángok martalékává lett. Az anyag kisebb részét, 738-at a budapesti Egyetemi Könyvtár kapta. Itt található ma a magyar céhlevelek a tenyerétől. El volt szánva. Azt mondta magában: „Elég volt belőled!” Feltolult a szí­vébe a sok megaláztatás és 6értés, amit Zsabkától visel­tek sűrű hencegései során. — Ne szaladjatok úgy! — kiáltott Buda tanító. Alig tudta őket követni. Fújtatott és lihegett, s bokorról bokor­ra kapaszkodott. A nap eltűnt, az erdő hű­vös lehelete megcsapta őket. Dobogó szívvel nyomultak a sűrű szálfák közé. ÍVtnt ma­roknyi csapat, utat vág az el­lenséges hadrend sűrű falá­ban. Keréknyomok vittek ere­detileg a forráshoz. De a ke­réknyomokat . fű nőtte be. Madársóska és kék harang­virág, és a sarjnövényzet mind több helyt összeborult fölöttük. Üjra meg újra bok­rok alá bújtak a nyomok, s ha előbukkantak lélegzetet venni, máris elöntötte őket a sáfrány, beszőtték a raga­dós kúszók S a harangvirág lámpásai kék derengést vilá­gítottak. — Hahó!... Hahó! — kiál­toztak, s a rengeteg vissza­zengte a kiáltást. — Ha bolondok lennének felelni! — mondta Králik Jozso. — Lehet hogy közbe meg már visszamentek. — Lehef. (Folytatjuk) egyetlen nagyobb gyűjtemé­nye. A céhlevelek az ország legkülönbözőbb városaiból származnak, legtöbb köztük a szabóké (85), a csizmadiáké (77) és a takácsoké (62). Na­gyobb részüket a XVIII. szá­záéiban bocsátották ki. Szö­vegüket szép, gondos írással pergamenre rótták, bőrbe kö­töttek és viaszpecséttel hite­lesítették. Érdemes ezekben az ira­tokban lapozgatni, inert sok érdekes jellemző adatot árul­nak el iparunk múltjáról, a régi szokásokról, erkölcsökről. Az első szabályok a vallá­si kötelezettségeket írták elő. A céhlevelek meghatározták, hogy negyedévenként — né­hol havonként — gyűlést tart­sanak, kétévenként pedig választást. Az artikulusok nagyobb része a céhbe való felvételt szabályozza. Inasnak csak törvényes házasságból származót fogadtak fel. Inas- ideje általában 3—4 év, de néhol 5—6. A pécsi lakato­soknál az erős testalkatú inas 3 évig szolgált, az erőtlenebb pedig 4-ig. Előírták, hogy az inas engedelmes, illedelmes legyen, tűrje el a fenyítése­ket, járjon templomba, vé­gezzen el minden munkát, vízhordást, favágást is. Fize­tést nem kapott, legfeljebb kevés ruhát, de ezt se min­denütt. A felszabadult legények vi­selkedésére is erősen ügyel­tek, tiltottak a mulatozást, verekdést. kártyázást, koc- kázást. Ha önállósítani akar­ták magukat, akkor legalább három évig vándorolniuk kel­lett. Az idegen városokban az atyamester osztotta be őket munkára egy mesterhez. Mesterré csak olyat fogad­tak be, aki polgárjogot szer­zett és „remekelt”, azaz be­mutatta, hogy az ipart jól megtanulta. A remek elkészí­tése után meghatározott tak­sát kellett lefizetni — a XVIII. században általában 30 forintot — és mesterebé­det adni. A céhlevelek sok­szor előírták, hogy ez hány fogásból álljon, mennyibe ke­rülhet. Meri.emek azonban nem ’■•étiek fel mindenkit, ügyel­tek arra, hogy ne legyen nagy a konkurrencia. A nem céhtagokn-aft, a kontároknak, „himpellérek- nek” munkavállalását a vá­rosok szabályai sem engedték meg, megbüntették őket és szerszámaikat is elkobozták. Az egyéb szabályok gon­doskodtak a betegek ellátásá­ról, a megholtak temetéséről, előírták, hogy a nőtlen mes­ter egy éven belül házasod­jon meg, este mindenki tar­tózkodjék otthon, senki se csábítsa el más legényét, inasát. Rendkívül érdekes a pesti kirurgusok következő szabálya: Ha valamelyik mes­ternek „nehéz paciense va­gyon, vagy incisio (a beteg testébe vágás) tétel, vagy go­lyóbis kivétel, vagy csontok­nak helyre tételének szüksé­ge, tartozik a többi mestere­ket convocálni (összehívni)” és velük konzíliumot tartani. A mondottakból kitűnik, hogy a céhek elsősorban ér­dekvédelmi szervek voltak. Azonban a közönségnek is haszna volt belőlük, mert arra vigyáztak, hogy selejtes áru ne kerüljön ki a kezük alól. A céhmester és a mív- látók rendszeresen ellenőriz­ték a munkákat, a rosszul elkészített iparcikkeket el­vették és** megsemmisítették, készítőjüket pedig megbírsá­golták. Arra is ügyeltek, hogy a megyék, városok által meg­szabott árakat ne lépje túl egyetlen céhtag sem. Vértesy Miklós

Next

/
Oldalképek
Tartalom