Nógrád. 1976. augusztus (32. évfolyam. 181-205. szám)
1976-08-11 / 189. szám
Az ál la (tenyészt és biztonságáért II. Gondozók, orvosok szerepe Ketten a csordával. MINTHA a mezőgazdasági üzemek vezetőinek egy részét az állategészségügyi előírásokkal rendelkező, szakképzett dolgozók hiánya hidegen hagyná. Szükséges rossznak tekintik, kényszerítő hatósági előírásnak, nem pedig a biztonságos és olcsó termelés pótolhatatlan, feltételének. Sajnos, a megye termelő- szövetkezeteiben, állami gazdaságaiban kevés a szakmunkás, az állattenyésztésben pedig egyenesen elszomorító a helyzet. Ebben az is közrejátszik, hogy az állategészségügyi technikusképzést megszüntették. A problémák enyhítésére a megyei állategészségügyi állomás tavaly állategészségügyi szakmunkás- képző tanfolyaimot szervezett, amelyet megfelelő számú jelentkezés miatt csak a második fél évben tudtak nyélbeütni. Huszonhatén végeztek a héthetes tanfolyamon, s közülük csak négyen dolgoznak képzettségüknek megfelelő, főállású munkakörben. Az állomás igazgatója legutóbbi is panaszkodott. Az idén az elletésnél és a borjúnevelésben közreműködőknek . hirdettek továbbképzést. A 46 mezőgazdasági nagyüzem közül csupán öt helyről jelentkeztek, s így a dicséretes kezdeményezés kudarcba fül- laboratóriummal, állatkór- 'aót. házzal rendelkeznek, nagy telFölösleges méltatni az ál- jesítményű fertőtlenítőgép is lattenyésztésben dolgozók rendelkezésükre áll az esetiami gazdaságokban öten tevékenykednek, Az üzemi állatorvosok többsége ugyanazt a területet látja el, mint korábban (Cered, Nőtincs, Dej- tár, Érsekvadkert, Nézsa), s így nem jut több idejük, energiájuk az üzem állategészségügyi helyzetének javítására. HATÓSÁGI jogkörük alkalmazása esetén — a jár- ványmegelőzés, exportszállítás során — szembekerülhetnek a gazdaság érdekeivel, ezért jogvédelmük fokozott biztosítása szükséges. Az állatorvosok hatalmas munkát végeznek, reggeltől estig talpon vannak, munkaidejük nem nyolc óra, szabadnapjuk nem megoldott. A körzeti hatósági állatorvosok a területükhöz tartozó nagyüzemi telepeket megnyugtatóan látják el, emellett a kisgazdaságokban is komoly feladat hárul vállukra, Ha hívják őket, haladéktalanul a helyszínre érkeznek. A hatósági, járványvédelmi megelőző és gyógyító munkák irányítása, ellenőrzése és végrehajtása a Nógrád megyei Állategészségügyi Állomáson összpontosul. Az intézményt 1967-ben hozták létre, azóta számos alkalommal bizonyította, helyes intézkedés volt megszervezése. Jól felszerelt egészségügyi szolgálatot látnak el. Következetes munkájuk eredménye, hogy a nem egy alkalommal fellépett, óriási károkat okozó járványok megyénkben nem terjedtek. A járványos állatbetegségek korai felfedezése, a szigorúan végrehajtott intézkedések nem maradtak hatástalanok. A megyei állategészségügyi szolgálat egyik fő feladatát a közegészségügyi és egyéb társadalmi érdekek kielégítésével párhuzamosan az állattenyésztési és külkereskedelmi tervek teljesítésének segítése jelenti. A megye állattenyésztésének fontos teendője a népgazdasági tervek ben megfogalmazott, célok valóra váltása. Az állategészségügyi állomás szaktanácsokkal is szolgál, állatfajonként szakállatorvosi apparátussal rendelkezik. az Állattenyésztés. állategészségügy személyi feltételeinek biztosítása, munkájuk megbecsülése, segítése, a szükséges eszközökről való gondoskodás — mint a közelmúlt néhány példája igazolja — lendítője lehet az eredményességnek, jövedelmezőségnek. S arról sem szabad megfeledkezni, hogy az állatorvosok egyenrangúak a termelőszövetkezetek más ágazatainak vezetőivel, sőt szerepük kimagasló lehet. Számuk növelése, az üzemi állatorvosi hálózat szélesítése szakképzettségének fontossá- leges járványos megbetegedés nehéz tennivalót jelent. Bikáképzés iránti igény gyors és hatékony lokalizálá- elégtelensége újólag sára. Az állomás feladatai közül elsődleges a járványvédelem, de ellenőrzik az állatforgalmat, az állattartó telepek zártságát, megelőző oltásokat végeznek, felvilágosítást végeznek, s a határállomáson is gát. A gyászos a szemléletben meglevő ros tünetekre mutat. A megyében 68 állatorvos dolgozik, 45 az állategészségügyi állomás alkalmazásában. A termelőszövetkezeti üzemi állatorvosok száma 12, az álzonyára eljutnak majd a megye gazdaságai is addig — főként a nagy állattartó tsz- ek —, hogy az állomány nagyságától függően, két-há- rom állatorvos tevékenykedik istállóikban. (Folytatjuk) Sz. Gy. A gyorsaság a hatékonyáig segítője Termelési tanácskozás előtt a bányagépgyárban Mikor lesz a termelési tanácskozás, hogyan készülnek .á? A kérdést a salgótarjáni bányagépgyárban, a lakatosrészlegnél tettem fel. — A negyedévi még hátravan. Talán a hónap, vége felé sor kerül ró. Itt az a szokás,' hogy amikor már minden szám ismert a központban, akkor hívják össze a nagyvállalati műszaki tanácskozást. Ezután kerülhet sor a gyáregységi műszaki tanácskozásra, majd a termelési tanácskozásra — mondja Su- rányi Imre művezető. Bizonyára a fél év értékelése, és a harmadik negyedévi feladatok lesznek napirenden. Közben csaknem két hónap eltelik a negyedévből. Nem furcsa helyzet egy kicsit? — Ez igaz! Rosszul járnánk, ha erre várnánk. Az élet mást kíván és megelőzi a tanácskozásokat. Itt vannak ezek a falra függesztett rajzok. Ez lesz a soron következő nagy munka. Előre felkészül az eber, azt is számításba kell venni, ki, milyen képességekkel rendelkezik. Kire, mit lehet bízni, hol lehet a leghatékonyabban foglalkoztatni. Ezt azután a brigádvezetőkkel, kulcsemberekkel megbeszéljük. Nem várunk a tanácskozásra — mond ja a művezető. — Az éves felajánlásunk megvan, de időközben módosul — kapcsolódik a beszélgetésbe Mocsári Zoltán, az Új élet Szocialista Brigád vezetője. — Augusztus végén erre a negyedévre milyen pót- felajánlást tehetnénk? Egy- egy nagyobb feladat előtt, a szocialista brigádértekezleten beszéljük meg a pótfelajánlást — ami általában a határidő rövidítésére szól. — Jelenleg kóoperáeióban nagy szalaghidakat gyártunk. Ami most készül, 8 tonna su-> lyú. Az idén 32-őt állítunk elő, amiből 10 még hátravan. Egyik 24 méter hosszú, és van 18 illetve 15 méteres tag is. Erre ugyancsak határidő-rövidítést vállaltunk — mondja a brigádvezető, majd hozzáfűzi: — A termelési tanácskozáson az időarányos munkát kell értékelni, és a soron következő tennivalókat megbeszélni. Hogyan készülnek a tanácskozásra ? — Korábban előfordult, hogy- a brigádvezetők is részt vettek a műszaki tanácskozáson. Ez ma már ritkább, de vállalati, gyáregységi számokról kapott írásos anyagot művezetőnél mi is megnézzük előre. Ez elég is a felkészülésre — mondja Mocsári Zoltán. — A beszámolóban általában csak a néhány szükséges jellemző dologgal foglalkozom. ami az országos vállalati illetve a gyári kérdéseket illeti. A saját munkánkkal, a 60 fős részleg feladataival viszont részletesen. Mindenki előtt ismert gondjainkról, tennivalóinkról, a megvalósítás módjáról szólok — veszi át a szót a művezető. — A vita is ilyen? —■ Általában 6—7 felszólalás van, de ezek mindig a munkával, a feltételekkel kapcsolatosak. Nincs ismétlődés, és konstruktív javaslatok vannak. Ilyen kis közösségben nem lehet összegyűjteni a problémákat két termelési tanácskozás között, hanem időközben kell megkeresni a megoldás módját. Az emberi kapcsolatok is ilyenek. — A felvetett javaslatokra viszont nem mindig megfelelő a válasz, illetve az intézkedés — szól közbe Jávor Gyula, a műhelybizottság titkára. — Példát is tudna erre mondani? — Itt van az előkészítés, az előrajzolás, Már régen felvetődött a szükségessége, de lassú a megvalósulás. Az anyagok leszabása tökéletesebb, pontosabb lenne, és kevesebb a hulladék — mondja Jávor Gyula, és ebben valamennyien egyet is értenek. Abban szintén, hogy a termelési tanácskozásokon sok a visszatérő gond, ami nem oldódik meg. A kisgépesítési például állandóan sürgetik. Megoldásáért nagyon sokat tett a gyár vezetősége, de a létszám szűkös és ennek ellensúlyozása elsősorban a további kisge- pesítéstől függ. A darunál is sok volt a gond. Tanfolyam kezdődik, több darukezelöt képeznek. Anyag-, szerszámhiányra nem panaszkodtak. A termelési tanácskozáson nyilván szervezési kérdésekre még több idő jut. Arra is, hogy az elég bonyolult feladatokat —• egyedi tervezési tervek vannak — jobban megbeszélhessék, a tennivalókat egyénekre szabják. A termelési tanácskozás tehát késik. Bizonyára hatékonyabb lenne közvetlen a negyedév befejezése után, az új megkezdésekor megtartani. A szükségszerűen összehívott kisebb szakmai megbeszélésekre az élet ad parancsot, de ezek nem pótolhatják az üzemi parlament időben való megtartását. A gyorsaság a hatékonyság egyik segítője. B. J. Fegyelmezetten dolgozva, bátran vállalkozva Nem könnyű ma téeszvezetőnek lenni. Nehéz hónapokat vészel át, nehéz esztendőt él szocialista mezőgazdaságunk. Ezt a megállapítást persze nem a szó régi, mondjuk két évtizeddel ezelőtti értelmében kell fogadnunk. Tavaszi hűvös sújtotta, másfel hónapos szárazság sanyargatta, jég verte földjeinket, de nincs szó arról, hogy mondjuk vissza kellene hoznunk a jegyrendszert, vagy bárkit is a koplalás veszélye fenyegetne. Döntő részben szocialista nagyüzemekre épülő, gépesített, kemizált mezőgazdaságunk ellátja élelmiszerrel az országot, igyekszik teljesíteni exportkötelezettségeit, de ennyi elemi csapás bizony nyomot hagy a gazdálkodása mérlegén. A másik gond, hogy szigorúbb ma a közgazdasági környezet, és a belső pénzügyi helyzet, mint egy-két esztendővel korábban. Arról azonban nincs szó, hogy a szövetkezetben ne tudnák megvenni az üzemanyagot, ne tudnák befejezni a megkezdett építkezést, vagy hogy a szövetkezeti tagnak el kellene halasztania lánya esküvőjét. A szövetkezetek hitelképesek, a szövetkezeti parasztság életszínvonalát nem fenyegeti nagyobb visszaesés. Nincsen szó tehát a ma középkorúak fiatal korában ismert problémákról. Csakhogy mi ma élünk, 1976-ban. Elért színvonalunk, igényeink adottak, ezekhez mérünk. A tsz- elnöknek, -vezetőnek,-tagnak a mai problémákkal kell szembenéznie. Azzal, hogy a piaci ellátás szűkössége, egyes árak magas szintje időnként már ingerült reakciókat vált ki a háziasszonyokból. Azzal, hogy a feszítettebb pénzügyi helyzet keresztez bizonyos elképzeléseket a közös és az egyéni háztartásban egyaránt. Merre keressük hát az előre vezető utat’ Ne aggódjanak a tsz-vezetők, nem akarunk régi lemezt forgatni. Nem kívánjuk, hogy a szocialista öntudatra való hivatkozással tetemes ráfizetéssel adják a piacon a paradicsomot, vagy az őszibarackot. Nem biztatunk senkit arra, hogy anyagi erejével arányban nem álló, vagy eleve nyilvánvalóan veszteséges fejlesztésbe kezdjen. Mindannyian a „piacról élünk”, a parasztságtól sem kívánhatja senki, hogy letérjen a kifizető és biztonságos gazdálkodás ösvényéről. Azt azonban joggal hangoztathatjuk és hangoztatjuk is, hogy ezekben a hónapokban, ebben az esztendőben na- nagyo'ob szükség van az önálló gazdálkodás és a népgazdasági felelősségtudat, felelősségvállalás összekapcsolására, mint a „régi szép idök ’-ben, értve ezalatt például az 1970-es évtized elejét. Egy-egy napra, hónapra vagy terv- ciklusra szóló döntés latolgatásakor nem elég azt nézni, hogy mit hoz ez nekünk, azt is be kell kalkulálni, hogy mennyire szükséges ez az országnak. A régi vállalkozó szellemet idézgetjük és élesztgetjük. Azt a szellemet, amikor a szövetkezeti vezetők mertek apró kérdőjeleket hagyni egy nagy kalkulációban, azzal, hogy ezeket majd megoldja az idő, és a szövetkezeti tagok nem lámadták ezért a kockázatvállalásért a maguk választotta vezetőket. Ha kevés a munkaerő, fegyelmezett, találékony szervezéssel növelni kell a termelékenységet, ha magas a költség, növelni kell a hozamokat, hogy így egységnyi termékre kevesebb befektetés jusson. Ha egyszer nem hozott elegendő termést a föld, hát még egyszer, gyorsan meg kell próbálni. A nehéz esztendőt — talán megkockáztathatjuk ezt a tanácsot — nem átvészelni, hanem átküzdeni helyes. Nem most kezdjük a mesterséget, tudjuk, hogy rossz időjárás után jó vagy legalábbis jobb következik, a külső és belső gazdasági nehézségek időlegesek. Rendszerünkben és az emberekben megvan az erő, hogy leküzdjék a gondokat. Nem mindegy azonban, hogyan lépünk tovább. . Ha már a gondok közepette felkészültünk, a lehetséges intézkedéseket megtettük, akkor gyorsabb, könnyebb és eredményesebb lesz a következő szakasz. F. B. 77 A mai antikommunizmus ” Ma, amikor- a nemzetközi helyzet enyhülésének, a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének kiterjesztéséért világméretű harcot vívnak a haladás, a béke erői, a tőkés ,ságban is rendszer elleni küzdelem fő nevek ajatt frontja mindjobban az eszmék párviadalának területére nyomult. Itt nincs és nem is lehet békés egymás mellett élés, mert két, céljaiban es alapjaiban összeegyeztethetetlen társadalmi rendszer ideológiájáról van szó. Az eszméknek ebben a harcában — amely az élet minden területére kiterjed — a tőke, az imperializmus legfontosabb ideológiai és politikai fegyvere változatlanul az antikommunizmus- Ennek az antikammunizmusnak pedig a fő jellemzője — 1917 óta — a szovjetellenesség. A Nagy .Októberi Forradalom győzelme után, a világ- történelem első proletárhatalmára és annak vezető erejére, á Szovjetunió Kommunista Pártjára zúdult és zúdul az antikommunizmus fő tüze. Nem is lehetne másképp. Ez az ország és partja — születésétől fogva — a vi- lagforradalom támasza a függetlenségükért. szabadságukért harcba indult népek barátja, támogatója, reménysége volt és marad isA közelmúltban egy nagyon is időszerű — úgy is mondhatnánk, hogy — izgalmas — könyv jelent meg. „A mai antikommunizmus” címmel a Kossuth Kiadó gondozásában. Ez a tanulmány- gyűjtemény a Szovjetunió és q Német Demokratikus Köztársaság neves társadalomtudósainak közös aikatásaként, — az antikommunizmus mai arcát mutatja be úgy. hogy közben a történeti fejlődésével is megismertet. A szerzők nemcsak azt mutatják be, hogv milyen ideológiai és politikai tételeket dolgoztattak ki a sziciali?mus ellenségei az antikommunizmus keretei között, hanem a tények és érvek szigorú szembesítésével veszik bírálat alá ezeket az elméleteket, amelyekből az elmúlt idők során mérhetet'enül sok látott napvilágot. És egyre hatalmasabb apparátus foglalkozik a kapitalizmus ideológiai védelmével, az antikommunizmus fegyvertárának korszerűsítésével. A könyv alkotói bemutatják azokat a „boszorkánykonyhákat”, amelyekben az anti- kommuinizmus mérgeit főzik. Csak az Amerikai Egyesült Államokban több mint kétszáz ilyen intézet található. A Német Szövetségi Köztarsa- a legkülönbözőbb — száz felett van az antikommunizmust szolgáló intézetek száma- De más vezető tőkésországokban is tucatszám működnek olyan központok, amelyekben a jól pallérozott agyak- százait, ezreit foglalkoztatják az anti- kommunizmus eszméinek, éa fegyverzetének tökéletesité- sóvel. Az imperializmus ezekre támaszkodva igyekszik újabb és újabb kísérleteket tenni- hogy megakadályozza az egyes országok határain belül és nemzetközi méretekben is a forradalmi erőket, történelmi küldetésük teljesítésében. A tanulmányok készítői részletesen kitérnek az antri kommunizmus ideológiai támadásának fontosabb irányaira, és az alkalmazott módszerekre, formákra is. Nyomon követhetjük, miként zúdítanak rágalomüzönt a szocialista országokra és elsősorban a Szovjetunióra; hogyan próbálják meghamisítani a marxizmus— leninizm-us tanításait, a kommunista és munkáspártok politikáját, céljait. A szerzők azt is bemutatják- hogy az imperializmus milyen fondorlatokkal, manőverekkel kísérli megbontani a forradalmi erők összefogását és ezen belül is a legfontosabbat: a szocialista közösség, a kommunista és munkáspártok egységét- Az a-n-ti- kommunizraus fegyvertárában előkelő helyen tartják számon és minden lehetséges helyzetben alkalmazzák a nacionalizmust. Érdekesek azok a tapasztalatok- amelyeket az ifjúság megnyeréséért folytatott an- tikommunista próbálkozásokból vonnak le a tanulmányok szerzői. Ezek különösen fontosak napjainkban, amikor, az imperializmus egyik fő ideológiai és politikai támadási területe éppen az fjúság. „A mai antikommunizmus” olyan könyv, amely nemcsak a hivatásszerűen politikával foglalkozók számára jelent rendkívül hasznos tapasztalatgyűjteményt és forrásmunkát, hanem azok számára is. akik érdeklődnek a világ dolgai jránt és biztos útmutatást keresnek. NÓGRÁD — 1976. augusztus 11., szerda 3
