Nógrád. 1976. augusztus (32. évfolyam. 181-205. szám)

1976-08-23 / 198. szám

Tízmillió forinttal lobit fa exportra Jól kezdődött az ötéves terv Az Ipoiyyidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság csak­nem hétezer hektár erdőterü­leten gazdálkodik, g tavaly; 108.5 millió forint termelési értékét teljesített. Melléje összehasonlításként a másik szám: 1980-ra a termelési ér­ték terve 237,5 millió forint- Van tehát min tépelődniük a szakembereknek, mert a nö­vekvő követelményeknek úgy kell elegei tenni, hogy közben a dolgozók létszáma csökken. Tehát a hatékonyság emelésével. Mus-nai Károly, a gazdaság tervosztályának vezetője pre­cíz ember hírében áll. Előtte az első fél év összes adata. Pontosan tudja tehát, hogy a-z ötödik ötéves terv elején reményekre jogo6Ítanak-e a tények? — Az el6Ő fél év tapasztala tai biztatóak — mondja- Nőtt a termelékenység, az éves ter­vet arányosan teljesítettük. S, hogy ez mit is jelent? Az Idén 185 ezer köbméter fa ki­termelését irányozták elő. Az eltelt hét hónap alatt csak­nem százezer köbméter fa ke­rült ki erdeikből, melynek egy részét feldolgozóüzemeik ben fűrészárunak, parkettá­nak, rakodólapoknak alakí­tották. — A feldolgozás aránya már korántsem ilyen jó. Kö­rülbelül félhónapos a lema­radás. Persze, idő van még, s tudjuk pótolni.. • örömmel újságolta, hogy az új tervciklusban megnőt­tek a műszaki fejlesztés le hetőségei. öt év alatt az álló­eszköz-állomány értéke a je­lenlegi 241 millióról 400 mil­lió forintra emelkedik- Gépe­sítésre 47, erdőművelésre, fel­újításra 57, a feldolgozás kor­szerűsítésére 37, szociális lé­tesítmények kivitelezésére, a munkakörülmények javításá­ra 11 millió forintot költenek a tervek szerint. — Nagy jelentőséget tulaj­donítunk a verőcei fűrész­üzem rekonstrukciójának, melyre 30 millió forintot fordítunk. Ezáltal a korábbi 12 ezer köbméterrel szemben. 18 ezer köbméter alapanyagot tud kibocsátani az üzem, nö­velve exportlehetőségeinket — magyarázza Musnai Károly. A laikus azt gondolna: fá­ban szegény ország vagyunk, * így csak hozzuk külföldről, kifelé nincs módunk szállí­tani- Pedig csak a fenyőkész­let kevés. Keményfából jut exportra is. olyan országokba, mint a Német Szövetségi Köztársaság, Olaszország, ahol nem szűkölködnek er­dőben. Tavaly 19,7 millió fo­rint értékű faáru jutott ex­portra a gazdaságból, s a tervidőszak végére 10 millió forinttal növelni szeretnék a exportarányt, szem előtt tart­va a népgazdaság érdekeit. — Munkánknak csak egyik része a fa kitermelése. A megszűnt erdők helyébe úja­kat kell telepíteni. Akadnak olyan területek is, ahol még egyáltalán nem volt erdő, s a gazdasag csemetéket ültet. A jövőről való gondoskodás ez — jegyzi meg a tervosz­tály vezetője. Öt év alatt összesen 3800 hektár- erdőt újítanak fel, s 400 hektáron új erdőket tele­pítenek. — Milyen gondjaik vannak? — A munkaerő biztosítása nehéz. Diósjenő és Verőce tér­ségében hiányoznak a mun­káskezek. Á munkaerő ki­használtságán is van mit ja­vítani, hiszen a távolságok nagyok, s a feltételeket sem tudjuk az iparéhoz hasonlóan biztosítani. A gazdaság 1980-ban már 266 ezer köbméter vastagfát termel ki. Óriási mennyiség, nagy erőfeszítéseket kíván a dolgozóktól, vezetőktől egy­aránt- Kiszámolták: az egy foglalkoztatottra jutó terme­lési értéknek a tervidőszak végére 44 százalékkal szüksé­ges emelkedni. 1975-höz ké­pest, hogy a célkitűzések va­lósággá váljanak. Ehhez kel­lenek a korszerű gépek, be­rendezéseik, a szervezettség fokozása, a kapacitások teljes kihasználása. — összességében az ötödik ötéves tervet jól kezdtük. A tapasztalatok összegezése fo­lyamatban van, s augusztus második felében a szocialista brigádokkal együtt értekezle­ten beszéljük meg, hogy minél kevesebb gond hátráltassa munkánkat — mondja Musnai Károly. Az Ipolyvidéki Erdő- és Fa- feldolgozó Gazdaság évről év­re dinamikusan fejlődik- Ar­ra törekszenek, hogy az elkö­vetkező esztendőkben az ütem fokozódjék. Sz. Gy. Diákok a városi tanácsban Az 556 éves rostocki egye­tem, amely januártól Wilhelm Pieck nevét viseli, Észak- Európa egyik legrégibb egye­teme. A nagy kikötőváros nemcsak hajógyártásáról, de felsőoktatási és kutatási in­tézményeiről is ismert. A város lakóinak több mint 6 százaléka egyetemi keretek között él, dolgozik, tanul. A rostocki egyetem 28 szakága­zata szoros kapcsolatban áll a mindennapi élettel. A hallgatók az NDK egész területéről érkeznek és szá­muk meghaladja a tízezret. Részt vesznek a város életében és a város munkásifjúságá­nak életében. A város veze­tői ezért nem vendégeknek tekintik az egyetemistákat, hanem a város polgárainak. A diákok helyet kapnak a városi tanácsban és különféle állandó bizottságokban is. Az elmúlt öt évben Ros­tockban több mint 70 millió márkát fordítottak diákjóléti, oktatási, kutatási célokra. Közel, de mégis távol Mátranováki asszonnyal ta­lálkoztam a minap — Horn­iak Nógrádiban TÜZÉP-telepen a romhányi kívül maxt­hányban. S mivel módomban műm, de ott is nagyon kis Kedvetlen túlórázás áíít már régebbről ismerni, meg mertem kockáztatni a bizalmas kérdést: mit keres itt? Hát tudja — kezdte —, nagy dologba vágtuk a fej­szénket: elhatároztuk, hogy a fiamék új lakását ritkaszép csempékkel díszítjük. Mert, mennyiségben: Balassagyar­maton, Rétságon, esetleg Szé- csényben kaphatók. Miért? — kérdeztem visz- sza. Miért, miért? — háborgott a főkönyvelő. Mert az itte­niek rendelik tőlünk a legmi­hogy praktikus dolog, s le- nimálisabb mennyiséget. És hét, kissé drága, de megeri az egyszeri befektetést. így kerültem ide. Meglehetősen hosszú és viszontagságos au­ezek után úgy tűnik: közel vagyunk, de mégis rettentően távol. ‘ Közel — és mégis távol! tóbuszút után. Sikerült a vá- Valóban szöget üt az ember sár? — érdeklődtem. Hogyne! — válaszolta. — Mindent megkaptunk, amire szüksé­fejében az érdektelenség. S amíg a romhányi gyár dolgo­zói arra törekszenek, hogy ez günk volt. S ráadásul, milyen évi előirányzott tervüket je­kedvesek voltak... Közelebb: Kisterenyén, Pasztán, vagy Mátranovákon, hiszen ott is lentösen túlteljesítsék —, mert akkora a csempék irán­ti igény, hogy jelentős nagy­iián TÜZÉP-telep, nem lett sagrendü megrendelést kény­volna egyszerűbb a vásárlás? — kérdeztem. Ugyan! — né­zett rám szinte csodálkozva az asszony. — Hat gondolja, hogy lehet Romhányon kívül másutt is kapni? A gyár — a Romhányi Epi- .tési Kerámiagyár autóparko­lójában beszélgettünk, s mi sem volt kézenfekvőbb, mint­hogy az illetékéseket kér­dezzük meg ez ügyben. Való­ban, így állnak a dolgok — fogalmazott őszinte sajnálko­zással a gyár főkönyvelője. Mert higgye el, Zalaegersze­gen, Szegeden, vagy Miskol­con előbb jut hozzá a vásárló romhányi csempéhez —, le­gyen az fal-, vagy padlóbur­koló —, mint abban a me­gyében, ahol készül. És mi fájlaljuk ezt! Mert valóban visszás dolog, hogy terméke­telenek kapacitás hiányában visszautasítani —, addig a megyebeliek hallgatnak. N?m rendelnek? Hogy miért? A kérdés meg­válaszolása, sőt, még a talál­gatás sem a mi feladatunk. Másoké, akik közönnyel szem­lélik, hogy járkáljanak csak Mátranovákról, meg Ceredröl — Romhányba. S, hogy ez kinek kifizető­dő? Nem tudjuk. Mindenesetre furcsa, hogy a nógrádi gyár termékeiből — akik, lévén egy kissé lokálpatrióták is. és igy soron kívüli szállításokkal biztosítsanak mindennemű igény kielégítését — éppen a megyében vásárolnak a leg­kevesebbet. Senki sem lehet próféta a saját hazájában? — karácsony — VOLT egy időszak, amikor az űj mun­kahelyet keresők a feltételekről érdeklődve, szinte kivétel nélkül megkérdezték: és mi lesz a túlórákkal? A munkaügyisek, a jöven­dő főnökök fölkészülten várták, mikor bú­jik ki a szög a zsákból, buzgón és megnyug­tatóan bólogattak, hogy nincs mitől tartani, lesz túlóra is bőven. Ez az érv többnyire döntőnek bizonyult, a kérdező osztott, szor­zott, sebtében kiszámította, mennyire kereke­dik majd a fizetés, az ily módon hivatalo­san is „garantált” túlórákkal, és létrejött az egyezség. Ugyanezek a munkaügyisek és fő­nökök akkor élték át az újabb nehéz perce­ket. amikor más alkalommal saját felette­seiknek éppen az ellenkezőjét kellett bizo­nyítaniuk, mint amivel a belépőket biztat­ták. Be kellett számolniuk, mit tettek a túl­órák csökkentése érdekében, kimutatások­kal kellett igazolniuk, hogy az engedélye­zett kereteken belül maradtak. Hogy a va­lóság gyakran ellentmondott a kimutatások­nak? Okosabbnak tartották, ha hallgatnak a „fekete” túlórákról. Az iparógankénti és népgazdasági össze­sítés még így is riasztóan festett. A túlórák tömege nem egy vállalatnál már önmagában veszélyeztette a termelés gazdaságosságát. Népgazdasági viszonylatban pedig arra is fel­hívta a figyelmet, hogy alapvető bajok lehet­nek a belső szervezettségben, a munkaidő kihasználásában, ha az eredetileg tervezett idő helyett rendszeresen ilyen nagy mennyi­ségű „ráadásra” van szükség. A jobb mun­kaszervezésre, a hatékonyabb i gazdálkodásra ösztönző határozatokat, rendeleteket ter­mészetesen nem csupán a túlórák váltották ki. De ezek is szerepet játszottak benne, mint irányjelző táblák az útelágazásoknál mutatták, merre lehet továbbmenni, hol ke­rülünk le a főútvonalról, a zsákutcáról nem is beszélve. A szigorú szabályok azóta megtették a maguk hatását — legalábbis a túlórák te­kintetében. Egyre nyilvánvalóbb azonban, hogy a csökkentésükre hozott intézkedések hatását egyéb tényezők is fokozzák. A ren­deletek a közepébe találtak egy törvénysze­rű folyamatnak, akkor születtek meg, ami­kor az embereknek maguknak sem tetszett már a mértéktelen túlmunka. Megengedhet­ték maguknak, hogy beleunjanak. . . Az ipar­ban korábban sem volt titok, hogy az álla­mi vállalatok túlóra-túltengését nem utolsó­sorban az állami ipar bérszínvonalának vi­szonylagos elmaradottsága okozza, A szo­rongató létszámhelyzetben a gyárak a fize­tést kipótló túlórákat tartották az egyik le­hetséges vonzerőnek, ezért tettek kecsegtető ígéreteket, s ezért is váltották be. A nagy­üzemi munkások központi béremelése azon­ban gyökeres fordulatot hozott Kiegyenlí­tődtek a különbségek, több lett a tize' -v. a korábbi lelkes tűlórázók is gondolkozni kezd­tek, megéri-e tovább tartani a tempót? Miért legyenek önmaguk ellenségei! miért ne pi­henjenek. szórakozzanak szabad idejükben, mint mások? Valóban: miért ne tehetnék? A munkaügyi­sek ma már akkor sem igen mernek elő­hozakodni' a túlóraigényekkel, ha tudva- tudják, hogy egyes helyeken mennyire szük­ség van rájuk. Amilyen szívesen, magától értetődően végeznek társadalm1 munkát az emberek, olyan kedvetlenül túlóráznak. Per­sze. ha társadalmi üggyé lesz egy-egv vállal­kozás, a helytá'lásra, a munkásbecsületre hivatkozva, mégiscsak megszervezik a nyúj­tott, vagy különműszakokat. Idősebbek és fiatalabbak között ez gyakran ellentétet is okoz. A fiatalok nyíltan kimondják, hogy szükségük van a szabad idejükre, nincs az a pénz, amiért túlóráznának, az idősebbek pe­dig, akik. ha fáradtán és kedvetlenül is. de mégis bent maradnak. Ilyenkor joggal úgy érzik, egyedül az ő vállukra nehezedik a ter­vek teljesítésének felelőssége. Az sem rit­ka, hogy a rendszeres túlórák széles körben vitatott kérdéssé válnak. Indokoltan teszik szóvá, különösen a nőket foglalkoztató mun­kahelyeken: hogyan juthat érvényre így a munkaidő-csökkentés, a családvédelmi tör­vény? EZEK a kedvetlen túlórák kétségkívül ked­vezőbb jelek, mint a korábbiak. De ugyan­olyan figyelmeztetőek, és ugyanarra figyel­meztetnek: a szervezettség hiányosságaira, af pontatlanságokra, lazaságokra. Csak éppen a másik oldalról. Viczián Erzsébet Mindig valami új A lök műhelybe lépve szegeese- csattogása, varrógépek zümmögése fogadott. Szorgal­mas asszony kezek dolgoztak a Budapesti Bőrdíszmű Vállalat jobbágyi telepén. A már el­készült több színű, modern fa­zonú táskák az asztalokon, polcokon sorakoztak. — Ugye, milyen szépek? Öröm rájuk nézni — szólt a varrógép mellől Szabó Lajos- né, mikor észrevette, . hogy tekintetemet a tarka-barka táskákon felejtettem. Sok munka van ám ezzel, míg el­is, de ezzel összehasonlítani sem lehet. Itt mindig van va­lami új, érdekes. A modern készül. Összeilleszteni, varrni, fonnák változatossá teszik szegecselni, formálni. Itt min- munkánkat. P.edig egy hó- denkinek mindenhez kell ér- napban nyolcszáz—ezerkét- tenie. száz darabot készítek a gépe* Miófca dolgozik ezen a he- men. lyen? Beszélgetés közben egy pil­— Lassan már három éve. lanatra sem áll meg a mun- Betamított munkás vagyok, kával. Ördöngős gyorsasággal Előtte a Budapesti Állami és ügyességgel irányítja a Fodrászatnál voltam, míg meg tűnyelvét öltögető varrógépet, nem ^szüntették. Akkor paró- Az asztalon összerakott bőr- kákat készítettünk. Jó*volt az darabok keze alatt rövid időn belül táskává formálódnak. — Itt valamennyi darab ex­portra készül — folytatta. — Ha jól tudom, minden szoci­alista országba szállítanak ezekből. Budaipesten a köz­pontban külön ellenőrzik a táskákat, de eddig alig-aldg kaptunk vissza egy pár dara­bot. Mivel foglalkozik otthon? — Két éve építkeztünk és van még tennivaló a ház kö­rül. Ha időim engedi legszí­vesebben kézimunkázom. A szerencsés véletlen ösz- szejátszása, meg a vezetői fi­gyelmesség is közrejátszott abban, hogy a munkásdinasz­tiának számító Környei csa­lád együtt, egy helyen, dolgo­zik. Mivel a salgótarjáni sík­üveggyárban több Környeinek van belépője, a félreértések elkerülése végett leírjuk, hogy id. Környei Gyula edzőüzemi csoportvezetőről és családjá­ról van szó. Ide kerülésük azonban különböző módon és forrná o-an történt, .mások voltak az indítóokok. Egyben azonban mindannyian meg­egyeznek: itt találták meg boldogulásukat. Együtt dolgozik a Környei csatád — A festődébe kerültem, leleményességét, gondolkodá- zik a gyárban. Nehéz lenne, Onnan jöttem ide, nemrég az sát- A nagymühely ben alig akárcsak dióhéjban is felidéz- edzőbe, mert az ottani levegő engedtek a gépekhez nyúlni, ni az elmúlj történelmi idő­rossz az egészségemnek. Nem itt meg olyan főnököm van, szak fontosabb epizódjait bántam meg, hogy idejöttem- aki hagyja kibontakozni a fi- Környei Gyula mondja: gozónak kell biztosítani , a feltételeket a folyamatos munkához. — Nem könnyű, különösen most, hogy kevés az anyag­mozgató. Aki jön, egy-két hét után továbbáll. Én meg nem tudom elnézni, hogy az üveg­vágók álljanak. Annak idején nekem sem tetszeti. így hát, ha Id. nincs anyagmozgató, magam húzom ki a telt cserepes Jelenleg teljesítménybeíró vagyok. Ebben a beosztásban többet tudok mozogni, ami jót tesz az egészségemnek. atalokat. Alig kezdj-ük el az — Édesapám generátorke- bunkert- Ha valami nem egyik munkát, máris kínálja zelő volt a gyárban, öten va- ágy megy. ahogy kellene, a másikat. A kollektíva sem gyünk testvérek, akik közül belülről valami mardos. Jól ápolt, kedves, közvetlen asszonyka Környei Gyuláné. Gyárba lépésével kapcsolat­ban a következőket mondja: — Férjem nem engedett el Ugyancsak ebben az üzem­részben, csak a Pest felőli ol­dalon dolgozik a család egyet­len gyermeke ifj. Környei Gyula. — A szakközépiskola után tovább akartam tanulni, de csúztatták, innen ment nyug­díjba. Alig múltam 14 éves, dolgozni, amíg a fiúnk kicsi nem sikerült- Több helyen volt. Ahogy nőtt a gyerek, megpróbálkoztam az elhelyez- úgy emelkedtek a kiadások, kedéssel. Mivel itt kaptam a rossz- Mint mindenütt, itt is akad gond. Én tudom a köte­lességem, azért fizetnek, hogy ne lopjam a napot, hanem ki­javítsam azokat a gépeket, amivel a munkástársaim ne- ba, mivel sokan voltunk kém is megkeresik a bérfej- testvérek, keresetre pedig lesztéshez szükséges pénzt, szükség volt- Húszfilléres Tudom és tapasztalom, hogy, órabérrel kezdtem, később ami nekik jó, az nekem szín- harmincat kaptam, üvegvágó tén előnyös. szakmunkás lettem. Ebben a KISZ-tag, az MHSZ-ben beosztásban 34 évet töltöttem pedig mint vezetőségi tag. az «1. Egyszer nagyon megfáz­még -két öcsém dolgozik itt. Amilyen. lelkiismeretes a A nővéremet áprilisban bú- munkában, olyan a társadal­mi kötelességek teljesítésé­ben. Párttag, munkásőr. Há­amikor úgy dugtak be a gyár- romszoros Kiváló Dolgozó, tagja a szocialista munkakol­lektívának, amely háromszor ■nyerle el a szocialista brigád aranykoszorús jelvényt, egy­szer pedig a vállalat kiváló brigádja kitüntetést. Birto­kosa a Kiváló Munkásőr ki­tüntetésnek­úgy bizonyult kevésnek az egy kereset- Mielőtt a gyárba léptem, előzőleg négyórás­ként az egyik óvodában dol­goztam. Hallottam, hogy a gyárban létrehozzák a festő­üzemet- Egyik beszélgetésünk legkedvezőbb ajánlatot, ide­jöttem. Egy évig lakatosként dolgoztam, bevonultam és el­végeztem a tartalékos tiszti iskolát. Utána édesapám azt mondta: — Gyere vissza fi­am, kialakul itt is a jövőd. alkalmával mondom a fér- Mivel a nagyműhelyben, ahol jeninek: — Bejövök a gyárba dolgozni. Ö akkor- így vála­szolt: — Nem fogod bírni. Döntésre akkor került a sor, amikor Berekfürdőn kéthetes, amatőr fotós továbbképzésen vett részt. Mire hazajött, el­intéztem a felvételt, s együtt jártunk dolgozni. korábban dolgoztam, nem ta­ifjúság nevelésével foglalko­zik nagy szeretettel és oda­adással. Nem csoda, hisz ő maga is fiatal: huszonnégy éves! Jövője érdekében nem saj­nálja az időt a tanulásra. El­végezte a kompresszorkezelői tanfolyamot. Jelenleg kétéves különbözeti tanfolyamra jár. Iái tani meg a számításomat. Az első évet sikerrel befejez­az edzőüzemben viszont jobb feltételeket kínáltak, ígv hát az utóbbi mellett döntöttem. Ennek már két éve. Szeretek itt dolgozni. Ahány gép. any- nyiféle, mindegyik próbára teszi az ember szaktudását, te. Ez jó ajánlólevél az előbb- relepéshez. Az irodában találjuk meg az édesapát, aki 39 éve dolgo­tam, nem feküdtem ki az in­fluenzát. s ez a szívemre hú­zódott. Háromhónapi betegál­lomány után rendbejöttem. Ha megfázok, most is érzem a szúró fájdalmakat. Nem figyelem, nem élem bele abba utános magam, hogy beteg vagyok.' szelte Műszak után odahaza egy félórát szoktam pihenni. Ezzel a betegségével nem dolgozhatott korábbi beosztá­sában- 1971-ben csoportvezető­nek nevezték ki. Még több lett a feladata. Negyven dol* Idóközben a munkaidő le­telt. ö még maradt. Felesége és fia indult hazafelé. A dél­csoportvezetővel be- mev a tennivalókat, hogy később ne legyen sem­miféle lelkiismeretfurdalasa. Fegyelmezett, pontos, köte­lességtudó munkásembernek ismerik. Ilyennek neveli a fi­át is. Venesz Károly NÓGRÁD — 1976. augusztus 23., hétfő 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom