Nógrád. 1976. augusztus (32. évfolyam. 181-205. szám)

1976-08-20 / 197. szám

Hofei rsérf őre várva Az őrs szinte hangyaboly­hoz hasonlít. Fegyverek ka­tonás sorrendben fekszenek a bejárattól egészen a folyosón végig. Amolyan leltározás­történik. Az őrsparancsnok azonnal észreveszi meglepe­tésünket, s mindjárt mondja is: — A magasabb egységtől vannak itt A szokásos szám­bavételt végezzük. Amikor Szilveszter Gyula határőr — akit kerestünk — előkerült, régi ismerősként üd­vözöltük egymást. Éppen ötö­dik hónapja, hogy magára öl­tötte az egyenruhát, s eskü­ben fogadta a Magyar Nép- köztársaság államhatárának védelmét. — Még a bevonulás előtt sokat hallottam a katonaság­ról, illetve a határőrségről. Apósom tartalékos tiszt, 'mun­kásőr, vagyis készen áll fegy­verrel is védeni a szocialista hazát... így indultam én el az alkotmányban leírt köte­lesség teljesítésére ... Sok mindent megtudtunk Szilveszter Gyula határőrről. Ehhez nagy segítséget adott Sándor Vilmos főhadnagy, aki ugyancsak Nógrád me­gyei, karancsaljai. Szilveszter Gyula nős. Bevonulása előtt villanyszerelő volt az ÉMÁSZ- nál. Két gyermek, egy fiú és egy lány boldog édesapja. Fe­lesége Salgótarjánban dolgo­zik, a Zója bölcsődében gon­dozó. — Sokat és sokszor gondo­lok rájuk. S mivel Karancs- lapujtőn laknak, szinte itt ér­zem a szívük dobogását.., Szóval október 16-tól meg­kezdem a centik vágását. At­tól a naptól közeledik a lesze­relés napja. Be addig ... ad­dig itt teljes emberre van szükség, hiszen a határ őrize­te, sérthetetlensége teljes em­bert kíván! Ügy, ahogyan az esküben fogadtuk, úgy, aho­gyan ez a kötelesség az alkot­mányban is rögzítve van! — Azt én természetesnek tartom, hogy minden férfi ka­tona lesz. Azért a határőr az más! A határőr békében is harci feladatot lát el. őrizni, védeni egy határszakaszt. Ret­tenetes- felelősség! A hegy te­tejéről látom a községet. Éj­jel a lámpáival, nappal lük­tető életével. Az ott lakó em­berek békéjét őrzöm. S ilyen­kor eszembe jut a kis csalá­dom. Mindig azt hajtogatom magamban: éljetek, játsza­tok nyugodtan, mi itt va­gyunk, teljesítjük feladatun­kat. Gondolataiba merül. Simá­ra borotvált arcbőre, éles, szinte szúrós szeme a messzi­be néz. Emlékek gyülemlenek benne? Biztos. Hiszen az ed­dig eltöltött idő is sok fe­szültséget idézett már elő. A tikkasztó hőség, a köpenyt áz­tató eső. — Még nem találkoztam ha­társértővel. Ez így jó. Azon már sokat gondolkodtam, hogy mit is tennék az első­nél. Egy biztos. A parancs szerint cselekednék ... Mert a határőr minden idegszálá­val azt a szakaszt , figyeli, amelynek őrzésével megbíz­ták. Teljesen észleli a moz­gást, a kialakult helyzetet. Ennek alapján szinte tervez. Maga előtt látja, hogy ki ho­vá, merre megy, .ez legtöbb­ször „be is ■ jön”. Előfordul azonban olyan eset — velem is megtörtént —, amikor ösz- tönszerüen kell cselekedni. És még valamit. Kezemben a fegyver, mellettem a járőr­társ, vagy a nagyon hűséges kísérőnk, a kutya ... Néhány, epizódot elmesél Szilveszter Gyula. , Mosoly- gunk rajta sokat, némelyiken még nevetünk is. Úgy mond­ja, hogy a hallgató is ott, az eseménynél érzi magát. — Éjszaka. Figyelőállás­ban voltam. Zizzenést hallot­tam jobbról. A kutya mind­járt a zaj, illetve a szag irá­nyába fordult. Magam is fel­készültem mindenre. A járőr­társ biztosított. Keserves, de nagyon-nagyon hosszú per­cek következtek. Nem történt semmi. Később derült ki, hogy a zajt egy sündisznó okozta... Mit akarok ezzel mondani? Azt, hogy a határőrben van egy úgynevezett tartás, más szóval éberség. És ez nagyon fontos az államhatár őrizeté­nél. Sok mindenről szó esik. Ar­ról, hogyan viselkedik a ha­tárőr kint a határszakaszon, arról, hogyan, amikor iga­zoltat. — Egy nagyon fontos. Min­dig a parancs szerint járjon el, s mindig kulturáltan visel­kedjék. Ügy, ahogyan az elő van írva. Megtörtént már, hogy jelzés jött. Később ki­derült, tévedtünk. Annak, akit igazoltattunk, nem volt sza­bad semmit észrevenni. Az el­járásunk hivatalos, törvényes és udvarias volt. A végén még az köszönte meg az udvarias eljárást, akit igazoltattunk... Végül is a csehszlovák határ egy testvérország határa, a bé­ke határa. Mégis azt mondom, hogy a Magyar Népköztársa­ság államhatára mindenütt egyforma és sérthetetlen. Ezt biztosítjuk mi itt, állampolgá­ri kötelezettségünknek, es­künknek megfelelően.,, Somogyvári László Ilkotmányunk szellemében /intnnr huszonhetedszer, augusztus 20-án l Ilii Illír az alkotmányt köszöntjük, s ben­ne törvényes keretekbe foglalt szocialista vív­mányainkat ünnepeljük. Emlékezünk az ál­lamalapító István királyra, történelmünk nagyjaira, s a népre, az országot, a hazát sok-sok küzdelem és áldozat árán fenntartó dolgozó osztályokra. Nem feledkezünk meg arról, hogy harmincegy évvel ezelőtt a Szov­jetunió fasizmus felett aratott győzelme né­pünknek lehetőséget adott a szabadságra. Sza­bad lett az út a társadalmi haladáshoz és következetes, önzetlen segítségével létrejöhe­tett a szocialista haza, ahol minden hatalom a dolgozó népé. Országgyűlésünk 1949-ben olyan alaptör­vényt fogadott el, amely a szocialista építés állami és társadalmi alapelveit foglalta össze a jövő számára. Az 1972-ben módosított al­kotmány alapján pedig ma már a fejlett szo­cialista társadalmat építjük. Az alaptörvény nemcsak nagy politikai dokumentuma a szo­cializmust építő társadalomnak, hanem ga­ranciákat képes nyújtani egy demokratikus, humánus politikai hatalom gyakorlásához is. Az idei augusztus 20-i számvetést meg­könnyíti az a jtény, hogy ez év tavaszán ad­tunk számot az elmúlt középtávú tervünk, a negyedik ötéves terv eredményeiről és ez­zel egyidőben az ötödik ötéves tervünkben konkretizáltuk — a XI. pártkongresszus út­mutatása nyomán — a megyei pártbizottság irányelvét, célkitűzéseit, mely újabb öt esz­tendőre biztosítja megyénk gazdasági-társa­dalmi fejlődésének töretlen útját. Megyénk negyedik ötéves tervéről, a meg­valósulás után azt mondhatjuk, hogy az ed­digi tervek közül ennek teljesítése esik leg­inkább egybe az öt évvel ezelőtt kitű­zött célokkal. Tovább fejlődtek társadal­mi viszonyaink, erősödtek szocialista vonásaink. A főbb társadalompolitikai, gazdaságpolitikai, területfejlesztési célki­tűzéseink megvalósulását több tény bizonyít­ja. Nőtt az ipar részaránya, anyagi-technikai bázisa közel négymilliárd forinttal bővült, ti­zennégy új üzem létesült. A mezőgazdaság­ban is javultak a termelési, technikai felté­telek. Folytatódott az üzemek szakosodása, emelkedett a gazdálkodás színvonala, egy­szerűbbé vált a termelési szerkezet. A foglal­koztatási színvonal a gazdasági szerkezet vál­tozásával tovább javult. Jelentősen mérsék­lődött a tervidőszak végére az egészségtelen munkaerőmozgás. Nőtt a lakóhelyekhez köze­lebbi munkalehetőség aránya. A lakosság életkörülményei a tervezettnek megfelelően változtak. . Kiemelt feladatúnk volt — társadalompolitikai súlyának megfe­lelően — a lakásépítés. Csaknem 9200 új, korszerű lakás énült megyénkben az elmúlt öt év alatt. Emelkedett a lakosság közműves ivóvízellátása, gyarapodott a csatornahálózat­ba bekapcsolt lakások aránya. Javultak az egészségügyi, kulturális, kereskedelmi ellátás tárgyi feltételei. A tervet messze meghaladó mértékben bővült az óvodai elhelyezések le­hetősége, amely jó példája, bizonyítéka a tár­sadalmi szervek, a lakosság, az üzemek és szocialista brigádok' áldozatvállalásának, az összefogás , eredményességének, társadalmi hasznosságának. A gazdaság fejlődésével párhuzamosan foly­tatódott megyénk társadalmi szerkezetének átalakulása. Tovább erősödött a munkásság meghatározó szerepe a politikai, gazdasági, ideológiai és kulturális életben. Állásfoglalá­sának, magatartásának jelentős a hatása, tisz­teletet és megbecsülést vált ki a lakosság minden rétegében. A parasztság társadalmi, gazdasági helyze­tében, politikai, erkölcsi arculatában, élet­módjában a termelőszövetkezeti gazdálkodás nagyüzemi és szocialista vonásainak erősítése további pozitív változásokat eredményezett. Ügy gondolom, mindezek bizonyítják, hogy jó úton járunk. Megyénk szorgos népe alap­törvényünk, alkotmányos rendünk szellemé­ben él és dolgozik. Ebben az évben hozzálát­tunk ötödik ötéves tervi feladataink megol­dásához. Ismerjük a következő öt évre szóló feladatainkat. A megyei pártbizottság útmu­tatása nyomán mindannyiunk törekvése, hogy eddigi politikánk szellemében továbbra is munkával, termeléssel megalapozott jólé­tet, emelkedő életszínvonalat biztosítsunk. To­vábbra is megkülönböztetett figyelmet fordí­tunk a lakásépítésre, a lakótelepek komplex fejlesztésére, a közműellátás javítására, gyer­mekintézmények létrehozására. A termelőszféra mindkét nagy ágában — az iparban és a mezőgazdaságban — elsődlege­sen azok a feladatok állnak előttünk, ame­lyek megvalósítása növeli a termelés haté­konyságát, javítja a népgazdaság egyensúlyi helyzetét, erősíti az intenzív gazdálkodás ki­bontakozását. A megnövekedett feladatok azt követelik tőlünk, hogy ne csak tervek, programok ké­szüljenek a termelési szerkezet átalakítására, a munkaidő és a termelőberendezések jobb, teljesebb kihasználására, hanem mindez'tény­legesen és gyorsított ütemben meg is való­suljon. Nem elég csak egyetérteni a beruhá­zási fegyelem javításával, hanem eszerint is kell cselekedni mindazoknak, akiknek eb­ben felelősségük van. Az ipari termelés első félévi eredményei hiztatóak. Jó kezdet, hogy megyénkben a 6.7 százalékos termelésnövekedés csaknem egé­szében a termelékenységből származott. Me­zőgazdasági nagyüzemeink ugyancsak jól vizs­gáztak. A mindenkori nagy erőpróbát, az ara­tást a tavalyitól és a tervezettől jobb ter­mésátlaggal, időben befejezték, és szinte szemveszteség nélkül betakarították. Méltán érdemel elismerést dolgozó parasztságunk az új kenyér ünnepén azért is,- mert a szüksé­gessé váló takarmánypótlás és a zöldségellátés javítása érdekében a reálisan tervezhető má­sodvetést időben befejezte. A két alapvető osztály munkájának gyü­mölcse állandóan erősíti szocialista államunk legfőbb politikai alapját a munkás-paraszt szövetséget. ülés Miklós, a megyei tanács általános elnökhelyettese Elindultak... Nemzetközi tanácskozások Bulgáriában Bulgáriában az idén csak­nem 400 nemzetközi összejö­vetelen találkoznak a tudo­mányos élet képviselői. E ta­nácskozások színhelye több­nyire a főváros, Szófia, a tengerparti Várna, vagy a tenger mellett levő gyógyüdü­lők egyike, például Albéna és Druzsba. Az országban, több mint 18 ezer férőhely áll rendelke­zésre a különböző kongresz- szusi termekben, ezek közül is a legnagyobb a Szófiában található Univerziádé és a várnai kultúr- és sportpalo­ta. Mit nyújt az idei kong­resszusi program? A prog­ramban 21 nemzetközi és he­lyi kongresszus, 260 konferen­cia, szimpózium és szeminá­rium, 18 nemzetközi folklór-, zenei fesztivál, 11 nemzetközi kiállítás, 7 nemzetközi zenei vetélkedő és több mint 80 sportrendezvény szerepel, ösz- szel Bulgária lesz a vendég­látója például az első szug- gesztiológiai kongresszusnak, melyen a világ minden tájá­ról több mint ezren vesznek részt. Itt rendezik meg a konzervipari nemzetközi ál­landó bizottság ülését is, amelyre 300 szakembert vár­nak. Nagy érdeklődés előzi meg a nemzetközi munkabi­zottság ülését csakúgy, mint az ENSZ szemináriumát a kalóriaszegény anyagokról. Bulgária ad otthoijt a harma­dik nemzetközi fiziológiai és mozgásterápiái konferenciá­nak, a kereskedelmi társasá­gok ötödik nemzetközi kon­ferenciájának és a nemzetkö­zi horgászszövetség XI. kong­resszusának is. |A ovács József, a balassa­■' gyarmati kábelgyárban jó esztergályos szakmunkás hírében állt. Mindig szerette, szívesen forgatta a könyvet. Mondták, hogy a Lékai Szo­cialista Brigád alakulásában, a közösség „arányában” egy­formán része van. Eleinte egyedül volt a brigádban, aki érettségizett. Később még né- gyen-ocen követték. Másfél éve művezető, de a Lékaitól nem vált meg. Egészen ter­mészetesnek tartotta, hogy segítse őket a munkában, a tanulásban. S közben maga is játszott a gondolattal, hogy továbbtanul a műszaki egye­temen. Az első nekirugaszko­dása nem sikerült. Megpró­bálta újra és felvették. A fél­éves vizsgák táján már alább­hagyott a lelkesedése. Ott­hagyta az egyetemet. — Nem is érdekli tovább? — Dehogynem! Pontosan tudtam, mire vállalkozom. A követelményeket is ismertem, hiszen nem először vizsgáz­tam ... De egyszerűen kell a pénz — mondta némi tűnődés után. Fejét kissé elfordította, mint aki zavarát leplezi. —A feleségem beteg, volt... Most gyerekgondozási szabadságon van a második gyerekkel... Az egyik szobába még bútor kell. Helyrerázom anyagi hely­zetünket, aztán jöhet újra a tanulás. Ez legfeljebb egy- esztendös kiesést jelent... Egy esztendőt... — kapasz­kodott a szavakba. A fiatal művezető most dél­utánonként nem a rajzasztal! hanem az esztergapad fölé hajlik. Nem a fizika-, a mate­matikai tételek igazolásával bajlódik, hanem „fusizik”, mert kell a pénz. Aztán, ha minden jól megy, jövőre új­rakezdi az egyetemet. (Nézelődtem a gyárban, vil­lanyszerelőkkel, lakatosokkal, technikusokkal és mérnökök­kel beszélgettem. A Lékai, meg a Kandó szakmunkás szocialista brigádok tagjaival. A munkáról, az anyagiakról, a tanulásról, a művelődésről folyt a szó. A munkával meg­birkózik valamennyi közösség — mondta Patterman János, a szakszervezeti bizottság titká­ba. Hanem a tanulás, a mű­velődés, az más. Van! brigád, ahol annak is örülni lehet, ha sikerrel túljutnak a „köte­lező érvényű’’ oktatáson. Kö­telező, mert az arany-ezüst- bronz, illetve a zöldkoszorús jelvény elnyerése „írja elő’’ számukra. A gyárban ötszáz munkás dolgozik. Közülük csaknem száz nem fejezte be az általános iskolát. S egy hevenyészett statisztika, amely meghökkentett: a gyár fiatal, harmincon innen van a mun­kások átlagos életkora.) ★ Kenyeres László, a Lékai brigád vezetője fiatal, maga­biztos embernek tűnt. Beszé­dében az alföldi táj ízét hor­dozta. — Az aranykoszorút sze­retnénk és ezért dolgozni is, tanulni is többet kell! Akik megszerezték a szakmunkás­bizonyítványt, középiskolá­ban folytatják tovább ... Ne­kem is szóltak, érettségizzem le, már csak a példa ked­véért is. Látja, s ez az, ami­ben nem vagyok biztos, hogy így együtt és egyszerre kell csinálnunk. Én jó villanysze­relő vagyok középiskola nél­kül is — erősködött, — Ta­lán később nekivágok. Ha úgy érzem, hogy pótolniva­lóm van... Kormosói Ferencet, a Kan­dó brigád villanyszerelő-cso­portvezetőjét harminböt évé­vel már nem számolják a leg“ fiatalabb munkások között. A gyár indításakor jött Pestről, a kábelgyárból. Itt is ragadt. Lakást kaptak, három gyer­meket nevelnek. Tavaly érett­ségizett a feleségével együtt. Az idén a műszaki egyetemre jelentkezett, de felvételi ké­relmét elutasították. Jövőre újra megpróbálja. — Mit remél az egyetem­től? Némi tűnődés után vála­szolt. — Ha nálunk valaki tanul­ni kezd, megindul körülötte a szóbeszéd: előbbre akar jutni, többet akar keresni .. . Ta­lán ezt sem kell szégyelnie senkinek! Az ember azért szá­mol, mérnök bizonyára nem válik mindenkiből. De jobb, tájékozottabb szákmunkás le­het ... Olyan, aki minél mo­hóbban issza magába a tu­dást, annál mélyebb szomjú­ság gyötri... Gondolja csak meg, már most van olyan gépünk, amelyik naponta mil­liós értéket termel. Az ilyen-, re legfeljebb csak ránéz a villanyszerelő, javítani nem­igen tudja. S a gyári rekonst­rukció csak ezután követke­zik ... (A balassagyarmati kábel­gyárban huszonegy brigád igyekszik elnyerni a szocia­lista címet. A munkások majd­nem fele. Többségük sokat és jól dolgozik. Munkájuk ered­ménye: új lakás, bútor, tele­vízió, esetleg autó is. Ami te­hát az anyagiakat illeti, itt már jól látni az előrelépést. A szellemi, a műveltségbeli gyarapodás nehezebben mu­tatja magát. De mutatja — mondta Bablena László, a fia­tal villamosmérnök, a Lékai, meg a Kandó brigád közép- iskolásainak, egyetemistái­nak patrónusa. Kovács Jó­zsef, Kormosói Ferenc is gya­korta kopogott be hozzá se­gítségért. Nincs ebben semmi különös, tulajdonképpen hi­vatali kötelessége — szabat- kozott. Az érdem meg az el­ismerés inkább azokat illeti, akik a kapun kívül sem tet­ték le a szerszámot. Iskolát, tataroztak, játszóteret építettek a városban, s társuk helyett is dolgoztak, amíg ■ az éppen egyetemi felvételire készült. ' Sokat gondolkodott azon Bablena László, lám, itt, a szem előtt változik az embe­rek viszonya a munkához, a közösséghez. S ez a változás végbemegy akkor is, ha ezt ők maguk nem veszik észre. Sajnálkozott, milyen kár, hogy azért teljes biztonsággal még­sem tudná megítélni: azért tanulnak-e, mert ilyenek, vagy azért ilyenek, mert ta­nulnak?' Ügy gondolom, ezek nagyon is összefüggő dol­gok.) A fülsiketítő zaj, a - hőség után a főmérnök szobájában hűvös csend fogadott. — Nálunk alapelv, hogy mindenkit, aki tanulni akar, segítünk. — A segítségnyúj­tásnak sokféle módját sorol­ta Márton Sándor, a munka­idő-kedvezménytől, az órabér­emeléstől egészen az ösztön­díjig. — A legjobban termé­szetesen azt széretnénk, ha elfogyna azoknak a betanított munkásoknak a száma, akik nem végezték el az általá­nos iskolát. Csakhogy éppen ez megy a legnehezebben — magyarázta elgondolkodva. —• A szakmunkásokkal már könnyebben szót értünk. Nem kevés a középiskolásunk és látta, egyetemistánk is akad... E mlítettem Kov.ács József dolgát. — Nem féltem őt — mond­ta megg>őző derűvel. — Ma­kacs kis emberke. Végigcsi­nálja, amit elkezdett... (Tulajdonképpen néhány so­ros hír volt az, amely útnak- indított Balassagyarmatra. Arról szólt, hogy a kábel­gyárban vannak közösségek, amelyek arra is képesek, hogy szakmunkásokat, technikuso­kat, esetleg mérnököket ne­veljenek maguknak. Mert töb­bet akarnak és jobbat is an­nál, ami most van. Ez az út; valljuk be, ma még nem ál­talános. Inkább a jövőt mu­tatja, s egyáltalán nem köny- nyű járni rajta. Akkor sem, ha olyan közösség jön össze, amelyiknek minden tagja se­gíti, erősíti a másikat. így is vannak, akik idő előtt elfá­radnak a ma gondjaiban, fel­adják, belebuknak a kiizde-• lembe. De mindez nem vál­toztat azon az alapjában véve mégiscsak nagyszerű tényen, hogy elindultak ...) Vincze Istvánná NÓGRÁD - 1976. augusztus 20., péntek 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom