Nógrád. 1976. augusztus (32. évfolyam. 181-205. szám)
1976-08-20 / 197. szám
Üdülő családok Bükkr/ékeu Llgy búcsúznak: viszontlátásra Galambosi György vájár pingpong közben Galambosi György és felesége első alkalomma' üdült Bükkszéken a bányászüdülőben. A fiatalembert éppen „hatalmas” pingpongcsata kellős közepén találtuk. Élénk biztatás mellett folyt a küzdelem. A tét egy üveg bor. Amit aztán a vesztessel együtt kitűnő hangulatban el lehet iszogatni... Galambosiné kedves arca meg mosolygósabbá válik: — Nagyon jól érezzük magunkat. A nagybátonyi erdészetben dolgozom negyedik éve. Szabad ég alatt. Szélben, napsütésben, őszi hidegben. Mondjam-e, hogy jólesik a vállamnak, derekamnak a bükkszéki meleg víz? A férje végezvén a pingpongmeccsel, ballag a szép, dás. A környéket is bejártuk. Megnéztük a siroki várat. Ga'.ambosiék úgy búcsúznak Bükkszéktől: viszontlátásra, jövőre! X Valóban nagyon kényelmes és szép a bányászüdülő. Minden szobához erkély tartozik. Sok a virág, a zöld. Mindezt a környező hegyek veszik karéjba. A vendégek válogathatnak, lejárnak-e a néhány percre levő strandra, vagy helyben, az üdülő medencéjében fü- rödnek. Kinek mi tetszik. kedvence a hortobányi húsos palacsinta X Szívesen pihennek Bükkszéken a bánya nyugdíjasai. A 1 finom ebéd után két házaspár üldögél az egyik asztal körül. Horcberger István ma is lelkesen tevékenykedik a Salgótarjáni városi Tanács la- kaselosztó társadalmi bizottságában. Mióta „szabad”, még több feladata van, mint „dolgozó” korában. — Mindig kapok megbízatást a családomtól. Egyébként ha tehetjük, évente visszajövünk Bükkszékre. Az ember egészsége ilyenkor már megNyugdijasok az üdülőben Az ellátásról a konyha dolgozói gondoskodnak. Az egyik szakács Stier Zoltán ugyancsak nógrádi. Közelebbről salgótarjáni. i j ji i .*íí'f:í , iff. .1,, 48B, i.... A bányászüdülő kívánja a talpalást. Jó a viz, kellemes a környezet, ml kell ennél több? A másik nyugdíjas Szopó- ezi Ferenc — a nagybátonyi gépüzem munkaügyi osztályának vezetőjeként ment nyugdíjba — lelkesen bólogat. A felesége mondja: — Először nem akartam idejönni. Most már sehova sem kívánkozom. Egyébként a két házaspárt rokoni kapcsolat fűzi össze, de csak véletlenül találkoztak az üdülőben. X Lent, a strandon a szokásos nyári nyüzsgés. Napozók, labdázók, fürdőzők sokasága. Kovács Ferenc tizenkét éve vezetője a fürdőnek. — Bükkszék a nógrádiak melegvizes strandja. Állítom, több vendégünk érkezik Nóg- rádból, mint Heves megyéből. Jönnek hűségesen évről évre. Már ismerősek az arcok, örülünk, hogy ragaszkodnak Bükkszékhez. Szívesen Iájuk valamennyiüket. Mi vonzza ide a nógrádi fürdőzőket? A meleg víz, a jó levegő, a szép környezet, a tisztaság ? Bizonyára valamennyi együtt! Csatai Erzsébet tágas, virágokkal teli társalgóba. — Éppen tíz esztendeje voltunk üdülni. Akkor Baia- tonfö'.dvárra kaptunk beutalót. Szép emlékeink vannak, csak már régen volt. Azóta építkeztünk, megszületett a kislányunk, minden, fillérre szükségünk volt. Amikor szóltak, mehetünk a bányász- üdülőbe örömmel fogadtuk. Nem is bántuk meg, nagyszerű hetet töltöttünk Bükkszéken. Galambosi György huszonegy esztendeje bányász. Vájár. A ménkesi aknaüzemben a szénfal mellett dolgozik. — Aki húsz évet lehúzott a bányában, annak ez a víz ál— Kisebb-nagyobb megszakításokkal hat éve vagyok családostól Bükkszéken. Feleségem felszolgáló. A héten várjuk a második gyereket... Kislányuk, az ötéves Tünde az üdülő „gyermeke”. Mindenütt ott van, minden vendéggel barátkozik. Akit nagyon megszeret. annak- fölajánlja egyik kiskutyáját. Tündének három kutyája van, a nevük: Egysincs, Kétsincs, Többsincs. Az ajánlatokat aztán rövid idő múlva szépen visszavon- ja. Amíg Tündével tárgyalunk, a papa hatalmas villával forgatja a sülő húsokat és keveri a palacsinta tésztát. Ugyanis minden üdülővendég I Á család á társadalom mikrovilága, az éltető sejtplazma, a politika barométere, a hétköznapok színjátékának pódiuma, szárnypróbálgatók fészke, tékozló fiuk menhelye. Csupa melegség, s mégis a fényes szavak fakulni kezdenek, ha a sorsok kitárulkoznak. X Haviár János és felesége szülei emberöltővel ezelőtt földművelőkként tengették életüket. Mindennapos volt a küzdelem, s gyermekeik kezébe is kapát, kaszát nyomtak. Haviárék hűek maradtak a szerszámokhoz. Vigyázták a jusst, eladni nem volt merszük, akkor miből is éltek volna. Ám, amikor szervezték a szövetkezetei, Erdőkürtön 1960-ban, az asszony rögtön aláírta a nyilatkozatot, s ment gyalogmunkásnak a közösbe. Férje csak idénymunkára vállalkozott. Zsákolt, aratott, míg kellett a kaszás. Azután télen sietett a hatvani cukorgyárba dolgozni. Hol ipari munkás volt, hol mezőgazdasági. Látva a termelőszövetkezet erősödését, felhagyott a vándorlással, ő is belépett a tagok közé. Nyolc éve nagy csapás érte. Megoperáltak a lábát, köny- nyebb munka után kellett néznie. — A gazdaság vezetői segítettek. Portás lettem a segédüzemágnál — mondja a családfő. Négytől éjfélig ő az úr a telepen, vigyáz a rendre, őrzi a társadalmi tulajdont s be betekint az ipariakhoz. így Munkában — közéletben Nagybátonyban gépkocsiról rakodnak. Villamos motorokat hoztak javításra. Jól elelhasználódtak. Kérdés: lesz-e még belőlük üzemképes ? — Ez a mi feladatunk. A bányai villamos motorok javítása, felújítása. Van belőlük kicsi, nagy, tehát sokféle — mondja Padár László szocialista brigádvezető. — Mióta űzi ezt a szakmát? — Nem itt kezdtem a munkát. Iskola után az erdészetnél dolgoztam vagy másfél évet. Akkor hívtak idea gépüzemhez. Először munkásként, később mikor már megvolt a gyakorlati idő, vasszerkezeti lakatosátképzős lettem. Aztán bánya-elektro- lakatos. Már 23 éve itt vagyok, egy helyen. A brigád 1963-ben szerveződött. Alapí- lótag vagyok, 7 éve meg a vezetője — mondja Pádár László. A brigád aranyplakettes. Évről évre sikeresen vesz részt a szocialista brigádmozgalomban. A versenyértékelés szerint tavaly 140 százalékra teljesítették az éves tervet. Az elmúlt fél évben 20 százalékos túlteljesítést értek el. A gépüzem vezetői a dicséret.hangján beszélnek a 20 tagú szocialista brigád munkájáról. Legutóbb jelentős erkölcsi elismerésben részesült a brigád. A nagybáto* nyi tanács emlékplakettjét kapták a nagyközség érdekében kifejtett társadalmi munkáért. Ebben jelentős érdeme van a brigádvezető szervező munkájának. — Mái’ a második választás óta vagyok az egyes körzet tanácstagja, az ófalui részen. Munkások, nyugdíjasok laknak ott. Kevés a fiatal. A tanácstagság nemcsak megtiszteltetés, hanem nagyon sok elfoglaltsággal, kötelezettséggel jár együtt. Ha a munkahelyen befejezi az ember, utána várja a közéleti munka. Ez nemcsak abból áll, hogy mint párton kívüü munkás részt vehetek a döntések előkészítésében, a tanácsi határozatok hozatalában. A megvalósításban is részt kell venni. — Tavaly a brigáddal mi végeztük a volt kastélyban az öregek napközi otthonának villamosítását. Ez 450 óra társadalmi munkát jelentett. A körzetemben a lakossággal vagy 600 óra társadalmi munkát végeztünk el. A feladat, amikor adott, otthon írom az értesítéseket, mozgósítom a lakosokat társadalmi munkára. Az csak természetes, hogy a tanácstagnak a munkában is ott kell lenni. Néha nehézkes a mozgósítás. Sok a gond, baj. ami megoldásra vár. Lassú, vontatott az ügyes-bajos dolgok elintézése. Ez visszaüt a társada’.mi munka szervezésekor. Ezen is próbálunk segíteni. Ezt azért mondhatom, mert az ügyrendi bizottságban is tevékenykedem. — Sok minden megvalósult már. Az én körzetem is fejlődött, szépült. Az igények egyre nagyobbak. Korábban lámpák voltak, ezeket higanygőzös világítótestek váltották fel. Most az igény, hogy még többet helyezzenek el. A szemételhordás még megoldásra vár. A Szondi utca 300 méteres szakaszán a portalanítás is megvan már. Ahogy anyagi alap lesz, folytatódik a munka. Az emberek sokszor el sem hiszik, hogy milyen sokba kerül az ilyen útépítés. A társadalmi munka ehhez ad segítségét. Általában a környezet rendezése, szebbé tétele az, amihez a társadalmi munkát kérjük — mondja a tanácstag. Ahogy magasodó homlokát, arcát figyelem, egyre jobban belemelegedik. Sorolja a ma még míglevő területi gondokat. A meglevő vízvezetéket, az esetenként alacsony nyomással. A jövőt, amikor talán már a szennyvíz elvezetése is megoldódik. Azokat a tennivalókat, ame’yek a környezet szebbé tételét szolgálnák. Érzem, hogy egy igazi patriótával állok szemben. Olyannal, aki nemcsak szereti a községet, a környezetet, de tenni is akar érte még többet. Nincs is ebben semmi különös. — Nézze, őseim is itt születtek. Itt dolgozom kezdettől. A szülői házat döntöttük össze, a helyére épült az új. ahol lakom. Van egy kis kert is. Nagyon szeretem, különféle fákat szereztem, magam ojtottam. Néha simogatom is őket, lesem, mire mennek. Ügy tartom, az ember szeresse amit csinál, és akkor örömét leli benne — mondja Pádár László, és ebben igazság van. Vonatkozik ez az ő esetében az üzemi munkájára éppen úgy, mint közéleti tevékenységére. B. J. Felejthetetlen nyolc nap Hevesen A több mint 50 éves múltra visszatekintő salgótarjáni Bányász-férfikórus egy-egy évben számos rendezvényen szórakoztatja a dalkultúra iránt érdeklődőket. Addig azonban, amíg egy művel színre léphet az öntevékeny csoport, nagyon sokat kell tanulni, fáradozni. Virág László karnagy irányításával heti két próbát tart a kórus. Ez négy órát jelent a szabad időből. Figyelembe véve a számos fellépést is, sok időt töltenek távol családjuktól a dal szerelmesei. A bányászkórust működtető művelődési ház és a fenntartó vállalat vezetői, szak- szervezeti bizottsága törődik a dalkörrel. Minden évben igyekeznek lehetőséget biztosítani, hogy a jól végzett munka utá-n néhány napra kikapcsolódhassanak, szórakozhassanak a közművelődésért, munkásmüvelódesert oly’ sokat tevő dolgozók. Legutóbb Heves fürdő meleg vizében fedeztük fel a dalkör tagjait. Ott lubickoltak a kellemes, gyógyító vízben. Nyolc napot töltöttek ezen a fürdőhelyen, ahol valóban gondtalanul lehet pihenni. Pavlik Pál „pótkarmester” mellett úgy foglaltak helyet, mint csirkék a tyúkanyó körül. A vidám, nagyszerű kis kollektíva rövid idő alatt ismertté vált a fürdőzővendé- gek körében. A strandon számos alkalommal felcsendültek előadásukban a különböző kóx’us- művek, népdalok. S ha az időjárás nem volt „bőkezű” hozzájuk, mégis jó hangulatban telt el az együtt töltött nyolc nap. Hosszú ideig emlékezetesek lesznek az itt szerzett emlékek, a külföldiekkel folytatott eszmecserék, a csattanós viccek, a maratoni ulticsaták, amelyeket Balcza Ferenc, Dér Antal, Boros Miklós és a többiek vívtak a késő éjszakai órákig. Jó volt az ellátás, s a jó hangulathoz hozzájárult a selymes hevesi víz is. Ott volt a kórussal Podosz Gyula, az énekkar elnöke, Varga Sándor, a fiatalabb generáció képvise'ője, de Zentai Antal is, aki 1924-ben alapítóként lépett be az énekkarba. Túl hét évtizeden, de jó erőben, egészségben. A bányászkórus tagjai tavaly és az idén Hevesen pihenték ki fáradalmaikat.’ Üjabb erőt gyűjtöttek a további munkához. Kell is, hiszen augusztus 23-tól ismét munkába szólítják a dalosokat. Megkezdődnek a próbák. Készülnek a bányásznapra, s az ősszel sorra kerülő minősítő versenyre, (clcmény) Mikrovilág mondja, mert nem szántóvetők serénykednek a falak mögött, esztergagép sivalkodik, formálják a vasat. Akárcsak a vő, Holicza János, Budapesten a Qualitalnal. X Amikor a lány, Kaviár Zsuzsa feleségül ment az öntő- munkáshoz, egy darabig pusmogtak a faluban. „A tanító néni a Ho'.icza-gyerekhez ment. Pedig biztosan kapott volna diplomásat is!” — pletykáztak a ráérők, a falu öregebbjei. A fiatalasszonyt cseppet sem zavarta, hiszen ő korán elkerült otthonról, önállóvá vált, szomjasan szívta magába a tudományokat. Túljutott a faluban még fel-fel- lelhető rátartisagon, s tudta, az ember értékét nemcsak az iskolai bizonyítvány adja. — Érettségi után kétszer is jelentkeztem a tanárképző főiskolára. Hajszálon múlott, de nem vettek fel — említi Zsuzsa szomorúan, hogy álma egyelőre nem teljesülhet. Képesítés nélkül tanított, lelkiismeretesen törődött a dolgával. Most állás nélkül, szá- nandóan ábrándozva gondolkozik. Decemberre várja a gyereket. Még tanév közben betegállományba került. Jövedelem nélkül teng-leng otthon. Ö volt nemrég a falusi KISZ-titkár. Állapota miatt .köszönt le tisztségéről. Nem mondja, de lelke mélyén neheztel, hogy elmaradt a szerződéshosszabbítás. Akkor nem álltak mellé, amikor a legnagyobb lett volna a szükség. — Maradj nyugodtan! Majd csak lesz valahogy... — biz- tatgatja a hét végén a férje. X Holicza János öntőmunkás. Albérletben lakik a fővárosban. Állást keres, mert az üzern megszűnik, s a közelben sehol olyan hely, ahol szakképzettségének megfelelő foglalatosságra lelne. Egy évig maradna is még, mert gépipari szakközépiskolába jár. Hatalmas vasszekrényekkel dolgozik, abban a ho- mokíorma, s zúdítják bele az izzó, folyékony anyagot. A por a tüdőt óriási munkára készteti, légszomjtól dagad a mellkas, nagy terhektől feszülnek izmai. Pénteken este fáradtan tér haza. Ilyenkor együtt a család. Átszalad János sogora is, aki kőműves, s nemrégen tett szemrehányást apjának, miért nem parancsolt rá annak idején, hogy tanuljon. — Még most sem késő, fiam — mondta csendesen idősebb Haviár János. Besomfordái közéjük a legkisebb gyerek, Miska is. Hallgatja a beszélgetést. Csak a focit érti, a politika tőle még távol áll. S diskurálnak órákon át. A pesti munkások életéről — míg Zsuzsa tanított —, az iskolában szerzett tapasztalatokról, a termelőszövetkezet dolgairól. Közgyűléseket követően a szülőket faggatják, akik az egyesülés után örömmel mondják, hogy ’a vezetőség érti a dolgát. — Építkeznénk, s sehol sem kapunk téglát — újságolja Holiczáné. Ez most nagy gond nekik. X Ha a mesebeli tündér megjelenne, s teljesítené a három kívánságot, Haviár János diplomatikusan csak egészséget kérne. Neki meg az asszonynak, aki most is gyengélkedik a szobában. A többi magától jön. A lánya óhaja: a házasságuk ilyen harmonikus maradjon továbbra is, s sikerüljön végre a felvételi. Mert dehogy is mondott le róla! Kikísérnek. Az udvaron ba- romfik szaladgálnak. Az építkezés előkészületeire utaló nyomok. — Miska! Mi leszel, ha megnősz? . — Autószerelő... X Az almák nem esnek, a fa tövébe. A gyerekek már nem ismerik h földhöz ragaszkodók érzését. Tanulni szeretnének, több ismeretet szerezni, mint a szülők. S van már lehetőségük is. Haviárék mikrovilága ilyen. Együtt a földművelő, az értelmiségivé lett lány, a munkás vő, a tanulni akaró gyerek. Csendesen, szövetségben, mint az osztályok, rétegek a társadalomban. Segítve, buzdítva egymást! Szabó Gyula
