Nógrád. 1976. július (32. évfolyam. 154-180. szám)

1976-07-11 / 163. szám

Szekér Gyula nyilatkozata (Folytatás az l. oldalról) A KGST XXX. ülésszakát közvetlenül az európai kom­munista és munkáspártok Berlinben lefolytatott tanács­kozása után rendezték meg. A delegációk vezetői méltat­ták e tanácskozás, valamint az európai biztonsági és együttműködési értekezlet, az ott elfogadott elvek megvaló­sításának jelentőségét, a szo­cialista és a tőkés-, valamint a fejlődő országok kapcsola­tainak bővítését. A KGST-országoknak a világgazdaságban gyorsan növekvő súlyára és. együtt­működési készségére mutat az a tény is, hogy 1975-ben a KGST-n kívüli országokkal lebonyolított áruforgalom az öt évvel ezelőttinek kétszere­se volt. Az elmúlt 10 évben 20 százalékról 30 százalékra nőtt a tagországok teljes kül­kereskedelmi forgalmában a nem KGST-országok része­sedése. Országaink terme­lőerőinek fejlettsége égetően követeli a szocialista gazda­sági integráció tervszerű to­vábbfejlesztését, nemcsak rö­vid ötéves távra, hanem hosz- szabb időszakra is. Ebben a tekintetben az ülésszak nagy jelentőségű határozatot ho­zott, és újabb nagy munka- folyamatot indított el. KÉRDÉS: Szekér elvtárs minden bi­zonnyal a hosszú távú cél­programokra utal. Kérjük, fejtse ki erről a véleményét. VALASZ: Azt hiszem, jogos az az ér­deklődés, hogy a célprogra­mok kidolgozására adott meg­bízás az ülésszak legfontosabb határozata. Eltekintek rész­letesebb ismertetésüktől, hi­szen ezzel a kiadott közle­mény foglalkozik. Arra azon­ban emlékeztetek, hogy az ülésszak öt célprogram ki­dolgozását határozta el. Ezek a távlati energia-, és nyers­anyagszükségletek kielégíté­sére, a gépipar, valamint a mezőgazdaság fejlesztésére, az ipari közszükségleti cik­kekkel való ellátás bővítésére és, végül a közlekedés és szállítás fejlesztésére vonat­koznak. A célprogramok az anyagi: termelés legfontosabb ágaza­taiban készülnek. Tehát azokban, amelyek mind a gazdaság fejlődésé­nek, mind a lakosság köz­vetlen anyagi jólétének szem­pontjából meghatározóak. Várhatóan igen nagy szerve­ző hatásuk lesz minden egyes tagország természeti, anyagi és munkaerőforrásainak moz­gósítására, az együttműkö­désben rejlő lehetőségek ki­aknázására, a nemzeti és a nemzetközi érdekek össze­hangolására. Kidolgozásuk fontos kritériuma lesz a komp­lexitás. Magukban foglalják majd az adott terület fejlesz­tését, a tudományos kutatás­ból a termék kibocsátásáig, a természeti kincsek kiakná­zásától a megműveléshez, feldolgozáshoz szükséges gé­pek kifejlesztéséig. Termé­szetesen a munkamegosztás leghatékonyabb módozatai­nak kimunkálását is tartal­mazzák. A célprogramok hosszúság­ra, tíz-tizenöt évre készül­nek. Ma már szinte alig van olyan népgazdasági ágazat, amelynek fejlesztési célkitű­zései ötéves tervidőszakra korlátozhatók. Továbbá a hosszú távú szemlélet nagy biztonságot ad a gazdaság- politikai koncepciók, vala­mint a népgazdaságok távla­ti terveinek kidolgozásához. Ugyanakkor a hosszú távú együttműködési célprogra­mok kidolgozása további nagy lépést jelent együttműködé­sünk tervszerűségének foko­zásában. Az ülésszak hatá­rozata úgy értékelte, hogy a komplex program végrehaj­tásának folyamata már a KGST-tagállamok tervezési, együttműködése egységes rendszerének fokozatos ki­alakítása irányában halad. Ennek a folyamatnak fon­tos láncszeme a hosszú távú együttműködési célprogra­mok kidolgozása. Az ülés­szak más, fontos kérdések­ről is tárgyalt és határoza­tokat hozott. A KGST közlekedési ál­landó bizottsága beszámolt az ülésszaknak a tagállamok nemzetközi személy, és áru- szállítási együttműködésének fejlesztéséről 1980-ig és az azt követő időszakban. Nem véletlen, hogy a KGST leg­felsőbb szerve, külön foglal­kozott a közlekedés-szállítás kérdéseivel. Az együttműkö­dés fejlődése miatt ugyanis igen nagyok a követelmények ezzel az ágazattal szemben. Évről évre nő az elszállítan­dó áru mennyisége, nő a szál­lítási távolság. Országaink gazdasági, tudományos és kul­turális kapcsolatainak bővü­lése, népeink jólétének nö­vekedése pedig a személy- szállítás elé állít egyre na­gyobb feladatokat. Nyilván­való a téma időszerűsége, és az is, hogy a feladatokat csak összefogással, közösen kiala­kított, hosszabb távú elgon­dolások alapján tudjuk meg­nyugtatóan megoldani. A XXX. ülésszak még egy igen fontos dokumentumot foga­dott el, amely az európai KGST-tagországok egyesí­tett villamosenergia-rendsze- rei távlati fejlesztésének és az e területen való együtt­működés fő célkitűzéseit rög­zíti 1990-ig. A dokumentum felvázolja azt a több ezer kilométeres, 750 kilovolt fe­szültségen működő villamos- energia-hálózatot, amely biz­tosíthatja a KGST-orszá­gok villamosenergia-rendsze- reinek a jelenleginél haté­konyabb együttműködését. E 750 kilovoltos rendszer első vonala — mint ismeretes — a Szovjetunió és Magyaror­szág területén Vinnyica és Albertirsa között épült meg. A dokumentum nemcsak egy távvezetéki rendszer ki­alakításának tervét tartal­mazza, hanem összefoglalja azokat az intézkedéseket is, amelyek a KGST-országok növekvő villamosenergia-ígé nyeinek kielégítéséhez szük­ségesek. A Szovjetunió miniszterel­nöke, Koszigin elvtárs fel­szólalásában különös figyel met fordított a távlati ener­gia- és nyersanyag'-ellátás egyre nehezebb problémái­nak megoldására. Annak el­lenére, hogy a KGST-orszá­gok energia- és nyersanyag, szükségletük többségét saját erőforrásaikból biztosíthat­ják, mégis ismételten megerő­sítették a racionális és anyaggazdálkodás, a nyers­anyagkutatás és -termelés fontosságát, minden ország saját erőfeszítésének jelentő­ségét. KÉRDÉS: — Hogyan értékeli Szekér elvtárs a KGST-országok gazdasági közösségének hely­zetét, a mai bonyolult világ- gazdasági helyzetben? VALASZ: — Valamennyi KGST-tag- ország és egész gazdasági kö­zösségünk elmúlt öt esztendő töretlen fejlődése — össze­hasonlítva a tőkésvilággal —, kézzelfoghatóan bizonyítja a szocialista tervgazdálkodás, a szocializmus fölényét. Ebben az időszakban a tőkésvilág súlyos válságot élt át. Hatá­sát érezzük mi is. De össze­fogásunk lehetővé tette, hogy a szocialista országokat nagy megrázkódtatások ne érjék, a fejlődés ne törjön meg. A szocialista országok po­litikai és társadalmi sikerei és az ezzel párosuló gazda­sági eredmények láttán meg­nőtt az érdeklődés a KGST iránt. Az érdeklődést jól mu­tatja, a gazdasági kapcsola­taink bővülése, a nfm szo­cialista országokkal. Nő a fejlődő országok vonzódása a KGST-hez. A XXX. ülés­szak két megállapodást ha­gyott jóvá a KGST és Irak, valamint Mexikó együtt­működéséről. Végezetül hangsúlyozom, hogy a XXX. ülésszak mun­káját nagy felelősségtudat, konstruktív légkör és őszin­te egyetakarás jellemezte. Teljes egyetértésben állapítot­tuk meg, hogy töretlenül kell haladni a szocialista gazdasá­gi integráció útján. Ez felel meg népeink és egész szo­cialista közösségünk érdekei­nek. Magyarország a nemzeti érdekeit szem előtt tartva szocialista internacionaliz­mustól vezérelve. szilárdan és következetesen járja ezt az utat. (MTI) Szál jut — 5 Megterheléssel dolgoznak A TASZSZ hírügynökség különtudósítója jelenti a re­pülésirányító központból: Borisz Volinov és Vitalij Zso- lobov űrhajósok az első két munkanapot a Szaljut—5 tu­dományos űrállomás fedél­zetén gyorsított munkaprog­ram szerint hajtották végre. Zsúfolt oldalakat tenne ki csupán a felsorolása azoknak a műveleteknek, amelyeket a két űrhajós az űrállomásra való átszállás után végzett. A Szaljut—5 tudományos be­rendezését munkaképes álla­potba kellett hozni, s ez az­zal járt, hogy ellenőrizni kellett a különböző rendsze­rek és műszerek működését, mindent el kellett helyezni a megfelelő helyre és még egy fontos feladat: a munka- feltételek mellett meg kel­lett teremteni a mindennapi élethez szükséges feltétele­ket is. Az űrhajósok mélyen, jól alszanak. Rendkívül jól hoz­zászoktak a súlytalanság kö­rülményeihez. Borisz Voli­nov parancsnok szombaton reggel, magyar idő szerint 9 óra 30 perckor ébredt, és azonnal kapcsolatba lépett a Földdel. Első szavai a követ­kezők voltak: „barátaim, pi­henőnapunk csupán szimbo­likus lesz”. Az irányítóközpontban örömmel fogadták az űrha­jósoknak azt a kérését, hogy teljes megterheléssel dolgoz­hassanak. (MTI) Mongólia nemzeti ünnepe A testvéri mongol nép leg­nagyobb nemzeti ünnepén, a forradalom győzelmének 55. évfordulóján arra a történel­mi jelentőségű, hosszú útra emlékezünk, amelyet, e föld­rajzilag oly távoli ázsiai or­szág a több mint fél évszá­zad alatt megtett. A mongol nép és élcsapata, a kommu­nista párt felismerte: a szo­cializmus lehetőséget nyújt a világtörténelemben minded­dig páratlan lépésre, az örök­lött feudális termelési-társa­dalmi viszonyokból átlépni a szocializmusba, a kapitaliz­musnak, mint közbülső lép­csőfoknak a kihagyásával. Több mint fél évszázad táv­latából visszatekintvén el­mondhatjuk: a kísérlet sike­rült. Abban az országban, ahol a feudális, egyházi nagyurak, a mandzsu hódítók észázadokra megállították, az időt, konzerválták a rideg pásztori életmódot, ma hő­erőművek, húskombinátok, házgyárak, korszerű bányák működnek, megteremtik a szocializmus anyagi-műszaki alapját, a mongol nép egyre emelkedő életszínvonalának fedezetét. Június közepén, az MNFP XVII. kongresszusán a mon­gol komunisták felmérték az eddigi eredményeket, s kitűz­ték a távlati célt: agrár-ipari országból ipari-agrár állam­má fejleszteni a Mongol Nép- köztársaságot. Ebben a nagy­szabású vállalkozásban — mi­ként eddig is — mongol ba­rátaink számíthatnak a szo­cialista országok, a Szovjet­unió proletár internacionaliz­muson alapuló önzetlen se­gítségére. A KGST és Mon­gólia együttműködése — va­lamennyi résztvevő fél elő­nyére — továbbfejlődik, a szocialista integráció szerve­zete hozzájárul az ország nemzeti kincseinek . felkuta­tásához, feltárásához, a fel­dolgozóipari bázis további szélesítéséhez Nagyra értékeljük a mon­gol külpolitika sarkkövét, a Szovjetunióhoz és a többi testvéri államhoz fűződő megbonthatatlan barátságot és sokoldalú együttműkö­dést, amelynek > továbbfej lesz-, tése és elmélyítése — mint Jumzsagijn Cedenbal, az MNFP KB első titkára a XVII. kongresszuson hangsú­lyozta —, továbbra is az or­szág nemzetközi tevékenysé­gének legfontosabb feladata marad. Az MNFP további erő­feszítéseket tesz az ázsiai bé­ke és biztonság megerősítésé­re, megőrzésére ugyan­akkor ( erélyesen. el­utasítja* a reakciós maóiz- must, amely nyíltan szövet­kezik az imperializmus leg- agresszívabb köreivel. Nemzeti ünnepükön kö­szöntjük mongol barátainkat, s kívánjuk, hogy érjenek el újabb sikereket a társadalmi, gazdasági célok teljesítésé­ben, a szocialista közösség egységének további szilárdí­tásáért, a nemzetközi enyhü­lésért vívott következetes harcukban. Az évforduló alkalmából a magyar párt- és államfér­fiak táviratot küldtek a Mongol Népköztársaságba. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa pénteken megkezdte az entebbei repülőtéren végrehaj­tott izraeli akció megvitatását. Kép: Herzog, izraeli delegátus (balra) és Juma Oris Ugan­dái külügyminiszter, a Biztonsági Tanács vitáján. Elutazott a belga kuliig y miniszter Renaat van Elslande belga külügyminiszter szombaton elutazott Magyarországról. Búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Púja Frigyes külügyminiszter, Nagy János külügyminiszter-he­lyettes és a Külügyminiszté­rium több vezető munkatár­sa. Jelen volt a búcsúztatás­nál Constant Clerckx, a Belga Királyság budapesti nagykövete és Vince József, a Magyar Népköztársaság brüsszeli nagykövete. A lá­togatásról közleményt írtak alá. (MTI) Méry tábornok, a francia vezérkari főnök minapi kí­nai látogatása egyike volt azon ritka alkalmaknak, ami­kor a kínai hadsereg vezetői a színfalak elé léptek. Pe- kingben nyilvánosságra hoz­ták, hogy a francia tábornok (miután megjelent Hua Kuo- feng miniszterelnökné’), hosz- szas tárgyalást folytatott Je Csien-jing hadügyminiszterrel és Jang Cseng-van ideigle­nes vezérkari főnökkel. A pekingi politikái változások figyelői ebből két alapvető következtetést vontak le. Azt, hogy a halott Csou En-laj volt miniszterelnök gyámolt- jának és kiszemelt,utódjának Teng Hsziao-pingnek meg­buktatása nem hozott létre a’apvető személyi változáso­kat a .hadsereg csúcsain. Ez megerősíti azt a másik következtetést, amelyet már néhány héttel ezelőtt levon­tak a kínai politika legta­pasztaltabb megfigyelői: a Teng megbuktatását és Hua Kuo-feng miniszterelnöki ki­nevezését kísérő hatalmi harc továbbra sem ért véget. Kí­nában tart a küzde’em az egyre gyengülő Mao Ce-tung örökéért. S ami a legfonto­sabb: a Méry tábornokot fo­gadó személyiségek nevéből ítélve a hadsereg még nem adta le véglegesen a maga Peking: a hallgató hadsereg NÓGRÁD — 1976. július 14., vasárnap voksát ebben a hatalmi küz­delemben. Ennek a következtetésnek a megértéséhez em'ékeztetni kell arra, hogy — leegysze­rűsítve a bonyodalmakat, de megtartva a lényeget — Kí­nában két frakció küzd je­lenleg a 83 éves Mao örök­ségéért. Az egyik frakciót az egyszerűség kedvéért világ­szerte „mérsékeltnek” vagy „pragmatikusnak” nevezik. A sze’lemi és politikai vezető­jeként Csou En-lajt tartották számon. Az ő törekvése hosz- szű betegsége idején az volt, hogy a „kulturális forrada­lom” során már egyszer a másik frakció által megvá­dolt, de Csou En-laj hata’- mának csúcsán látványosan rehabilitált Teng Hsziao'­ping kezébe kerüljön a hata­lom A másik frakciót 'általá- ban „radikálisnak”, ..szélső­ségesnek” nevezik, néha pedig a „sanghaji csoport” néven is emlegetik Sanghaj volt ugyanis a „kulturális forra­dalom” politikai fővárosa. Ennek a frakciónak az élén Csiang Csing, Mao felsége áll. Oldalán a maoista párt korábbi sanghaji vezetőké­nek néhány eminens tagja, így Vang Hung-ven. Teng megbuktatása csak látszólag jelentette ennek az utóbbi csoportnak feltétlen győzelmét. Hogy valójában átmeneti Időszakról és komp­romisszumról van szó, azt mutatta, hogy miniszterelnök­ké éppen ,olyan politikust ne­veztek ki Hua Kuo-feng sze­mélyében, aki nem tartozott a sanghaji klikkhez. A másik és talán még fon­tosabb jel az volt, hogy a Teng levá'tását követő han­gos kampányban a hadsereg nem nyújtott támogatást a „sanghajiaknak”. Előbb kö­zömbös és semleges maradt. A katonai parancsnokok hű­ségnyilatkozatai később meg­érkeztek ugyan, dg megkéset­ten és eléggé langyos stílus­ban. Ennek a tartózkodásnak a magyarázata az, hogy amikor a „kulturális forradalmat” követően a Csou En-laj által vezetett „pragmatikusok” vagy „mérsékeltek” kerültek előtérbe, sikerült nagyszabá­sú változtatásokat végrehaj­taniuk a katonai körzetek­ben. Ezek a változások 1974 januárjában kezdődtek, ami­kor általános helycserét haj­tottak végre a kínai katonai körzetek élén A változások közül akkor talán a legfontosabb az volt, hogy Li Te-seng, a hadsereg politikai főcsoportjának pa­rancsnoka megvált tisztségé­től, eltávozott Pekin gpől és átvette az északkeleti kato­nai körzet parancsnokságát. Ez ugyan stratégiailag rend­kívül fontos terület — de Li Te-seng távozása mégis azt jelentette, hogy eltávozott a politikai harc középpontjából. Pekingből. Márpedig őt Mao bizalmi emberének tartották és igen ló kapcsolatai voltak a sanghaji csoporttal. Eltávo­zása azt jelentette hogy a hadügyminiszteri poszt meg­szerzéséhez fűzött reményei meghiúsultak. Egy későbbi szakaszban ép­pen Csou En-laj támogatásá­val lett hadügyminiszter Je Csien-jing. S mint a francia vezérkari főnök látogatásáról 6zóló közlemények mutatják, ezt a tisztséget . Csou En-laj halála és Teng Hsziao-ping bukása után továbbra is be­tölti. Az 1974-es változások má­sodik fontos összetevője az volt, hogy a Csou En-lajhoz rendkívül közelálló Csen Si- lien lett a politikai szem­pontból nyilván elsőrendű je­lentőségű pekingi körzet ka­tonai parancsnoka. A válto­zások egy későbbi szakaszá­ban (még mindig Oou En- laj életében) ugyancsak a miniszterelnök és Teng Hsziao-ping támogatásával lett ideiglenes vezérkari fő­nök Jang Cseng-van. ö, a politikai földrengés ellenére, éppen úgy helyén maradt, mint a hadügyminiszter. Mindebből nem elsősor­ban Kína külpolitikájával kapcsolatban lehet következ­tetéseket levonni. Ennék", a politikának a fővonala éppen úgy a szovjetellenesség, mirít volt korábban. (Brutális szov­jetellenes nyilatkozatokkal „köszöntötte” francia vendé­gét a hadügyminiszter is.) Nyilvánvaló, hogy a kínai külpolitika felülvizsgálása függvénye a hatalmi harc eredményének. A hadsereg magatartásá­nak ebből a szempontból le­het döntő jelentősége. Az a tény, hogy a kínai hadsereg továbbra is tartózkodóan vi­seltetik a két frakció hatal­mi harcában, s hogy a leg­fontosabb posztokon a Csou En-laj idejében és az ő tá­mogatásával kinevezett veze­tők meg tudták maradni — igen sokatmondó jelenség. Arra vall, hogy a kínai ha­talmi harc távolról sem te­kinthető lezártnak, s elkövet­kezhet az az idő. amikor a hadsereg is állástfoglal eb­ben a küzdelemben. —i —e i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom