Nógrád. 1976. július (32. évfolyam. 154-180. szám)

1976-07-11 / 163. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! NOGRAD ■ ,> A X *** P * 0 c;« ÁD’-MtGr £í ;•£ I ^ O T f 5 A ('i A •>> A r ti I I AM AC XXXII ÉVF., 163. SZÁM ARA: 1 FORINT 1976. JÚLIUS 11., VASÁRNAP Töretlenül a szocialista gazdasági integráció útján Szekér Gyula nyilatkozata a K.GS/ XXX ülésszakáról A KGST Berlinben meg tartott XXX, ülésszakával kapcsolatban az MTI munkatársa interjút kért Szekér Gyulától, a Minisztertanács elnökhelyettesétől. KÉRDÉS: Hogyan értékeli Szekér elv­társ a KGST most befejező­dött XXX. ülésszakát? VÁLASZ: A Kölcsönös Gazdasági Se­gítség Tanácsának üléssza­kai "fontos állomásai a tagor­szágok gazdasági együttmű­ködésének. A XXX. ülésszak megtárgyalta a szocialista gazdasági integráció kibon­takoztatását elősegítő komp­lex progi'am elfogadása óta eltelt öt esztendő eredmé­nyeit. A szocialista gazdasági in­tegráció elmélyülése, a részt vevő országok egyre szoro­sabb gazdasági és tudomá­nyos-műszaki kapcsolatai le­hetővé tették országaink di­namikus gazdasági fejlődé­sét. Öt év alatt a KGST-or- szágok nemzeti jövedelme 36 százalékkal, ipari termelése 45 százalékkal növekedett. A me­zőgazdasági termelés öt év alatt 14 százalékkal nőtt. Az egy lakosra jutó reáljövede­lem 29 százalékkal emelke­dett. Ezek a nagyszerű ered­mények valamennyi ország dolgozóinak erőfeszítései, va­lamint a testvéri szpcialista országok közötti gazdasági kapcsolatok szüntelen bővü­lése útján jöttek létre. Az elmúlt öt esztendőben tovább bővült a gyártássza­kosodás és a kooperáció. Ez idő alatt a KGST-országok ötven sokoldalú gépipari, gyártásszakosítási és koope­rációs megállapodást kötöt­tek, amelyek hatezer régeb­bi és új terméket ölelnek fel. A tagországok kutatóin­tézetei ölezer közösen elha­tározott műszaki-tudományos feladatot oldottak meg, s en­nek során számos új gép konstrukcióját, valamint több mint 200 új technológia fo­lyamatát dolgozták ki. Mégis az eddiginél is nagyobb fi-, gyeimet kell fordítani a kor­szerű gépipar fejlesztésére. (Folytatás a 2. oldalon)' „Őrültünk a látogatásnak...” Finn vendégeink az öblösüveggyárban több ’ Ä Salgótarjánban tartóz- Minden üzeannek fürdője, öl- ményeket kívánt a kodó Vantaa város küldött- tözője, a gyárnak jó kony- mint tizenöt éve együtt dol- sége szombaton délelőtt az haja, több üdülője van, vé- gozó ötvenhét tagú kollek- öblösüveggyárba látogatott, dőitalt kapnak a munkások, tívának. A finn vendégek Finn vendégeinket elkísér- . . ... _ , különösen sok időt töltöttek te Morvái Ernő, a városi ta- 1 vfo * gyár mintatermében, ahol nács elnökhelyettese. A ’Sa^to> th^Y ma egyfor- gyönyörködtek az ott elhe­man megtalálható a gyár- ivű.,„h +onrv>zvoir szépségé­gyar kapujában Kanyó Fe- £*“ a‘‘‘^“^Tyos“ üv!gf£ termékek renc gazdasági igazgató fo- . . / e automa- b " gadta testvérvárosunk kép- Szocialista A gyarlat°8atas u,an viselőit i ■ u^epyaUat>- Szocialista Sven.Erlk Järvinen az egész Elsőként Mvld tójétet.- WWW ^“ssineSríi rsstsLrs.nSrSaS' ««üsstä gek papírt, ceruzát vettek országába kuidenek Salgotór- Játtak> tapasztaltak az elő és nagy érdeklődéssel -tőtfísiflv? alatt az idő alattv amiS ma tott üzem históriáját. több mint felét exportálják. Befejezésül j hogy nálunk iigJeli!LaL-iÄn alapí* Befejezésül pedig 'aTróXzoTt', munkások között 5ár' az öblösüveggyárban. A gazdasági igazgató el- kpdL “káVénnontiában * "" a „Nálunk is van egy üveg- mondta, hogy az első évek- munkasember áll gyár’ amelyet, ugyancsak ben kizárólag csak palacko- ’ 1883-ban alapítottak, re­kat gyártottak az elég kéz- A tájékoztató utón gyárlá- méljük sikerül a jövőben detleges műhelyekben. Ma togatás következett. A cső* szorosabb kapcsolatokat ki- pedig Magyarország egyik port tagjai ellátogattak az építenünk.” — mondotta. Vé- Iegnagyobb öblösüveggyára, üvegfúvókhoz, megnézték gezetül sikert kívánt az ahol 2500 ember dolgozik, az automata gépsorokat, üzem minden egyes dolgo- Nagy előrelépést jelentett, majd’ a csiszolóban Sven- zójának, hogy még sok amikor áttértek a földgáz- Erik Järvinen parlamenti szép üvegáruval örvendez- tüzelésre. Óriási változás képviselő Vantaa város ta- tessék meg a vásárlókat, a munkakörülményekben,1 lé- n^cselnöke, a küldöttség A finn küldöttség prog- nyegesen egészségesebben vezetője átadta városának ramja ma tovább folyta- dolgoznak azóta az üveg- jelképes ajándékát, egy tódik. Délelőtt Hollókőre fúvók. nagyon szép színes albu- utaznak, ahol megnézik a Arról is szó esett, hogy mot, a Kovács Sándor ve- hollókői vár romjait és a fa- még így is nagyon nehéz zette a Magyar Népköztár- lumúzeumot. Délután Szé- munkahely a kemencék kör- saság Kiváló Brigádjának csénybe a Forgách-kastély- nyéke, elsősorban a meleg rangját elért közösségnek. ba látogatnak, majd Benczúi- miatt... A gyár vezetése min- Kedves szavakat írt a falván id. Szabó István Kos- dent elkövet, hogy könnyít- brigád naplójába, majd to- suth-díjas. érdemes művész sen a munkakörülményeken, vábbi jó munkát és jó ered- műtermét keresik fel. A szurdokpüspöki termelőszövetkezet kombájnjai közvetlenül a kenyérgabona előtt a repce aratását végzik. Az olajos növényt, a rekkenö melegben Bojtos István, Kupecz Jó­zsef, Csonka István, kombájnosok és Hepp Ferenc gépkocsivezető takarítják be. Azután már a búza aratása következik. Kulcsár József felvétele MAI SZAMUNKBAN: A végrehajtás ellenőrzése x A szakember javaslata x Az önművelés formái x Birkózók közölt Pásztón Több ezer vendéget fogadott az elmúlt vasárnap is, ugyanennyire, de talán többre is számítanak a nyár többi pi­henőnapján Pásztón, a kellemes vizű strandon. A környék kedvelt üdülőtelepén jártak munkatársaink, képes riport­ban számolnak be lapunk oldalán tapasztalataikról Vasutasra cspra Ügy vélem, sohasem felejtem el azt a pillanatot, ami­kor — bár igaz, arra mar nem emlékszem, 1951-et, vagy 1952-őt mutatott akkoriban a naptár —, életemben először hosszabb távú vonatozásra indultam: Mátranovákról —fel a nagyvárosba, Budapestre. Gőzöst eladdig tán’ sosem lá­tott gyerek kíváncsiságával örvendeztem az utazásnak. Hogyisne: állomástól messze, bent, a hegyek ölén szület­tem, ahová még nyugalmas időben is alig-alig hallatszott el a mozdonyfütty. Így nem is rémlik, jártam-e az állomás környékén, s nem emlékszem, érdekes, szüleimtől sem kérdeztem még, láttam-e ekkor vonatot. Elmondanám éle­tem első vasúti utazásának- rövid történetét, ha az akkori élmények tartósan leülepedtek volna agysejtjeimben. De semmi másra, csupán egyetlen dologra emlékszem. Kisterenyén átszálltunk és zuhogott az eső. Gondolom, késett a vonatunk, mert ott verte már a szemünkbe a kor­mot a nagyvárosba tartó szerelvény mozdonya. Szaladjunk! — nógatott engem, s kisöcsémet apánk. És ez az, ami ben­nem maradt: egy, a mostani értelemben még marha va­gonnak sem titulálható kocsiba gyömöszölódtünk fel. Sze­rencsénkre szoros hely akadt még a falócák végén, éppen szemben az ajtó nélküli — „ajtónak”. Pillanatok alatt fútt vizesre a szél, de bántuk is! Hiszen, vonalon utaztunk! De sok nap eltelt azóta! És az a vasutascsemete is, aki netán apja hivatását vá­lasztotta, férfiember már. Mérnök és pályamunkás, moz­donyvezető, vagy forgalmista, kalauz, vagy fűtő. Mert ép­pen huszonötödik alkalommal ünnepük vasutasaink az ő napjukat. Azok az emberek öltik fel szombaton és vasárnap új egyenruhájukat, akik nem ismernek hideget, meleget, éjt, nappalt, szélorkánt, záport és hóvihart sem... Illetve, érzik az ólmos fáradtságot, őket is éri a nap heve, de — nincs megállás! Mert ez — a szinte második hadsereg — tudja: szinte kezében tartja az ország vérkeringésének jelentős számú erét. Amelyeknek folyton folyvást lüktetni kell, hogy eljusson mindenhová az anyag, az áru, s még sok min­den... Mondom, megértik felelősségüket egyenként, s úgy, ahogy vannak, mind valahány an. Mert egyébként, hogyan is tudták volna a nehézségek ellenére elérni, hogy — pél­dául 1975-ben — országosan, három és félszer annyi árut továbbítottak, mint az első vasuíasnap évében? Joggal és méltán ünnepel ma a vasutastársadalom, akik­kel együtt ölt az alkalomhoz illő rriéitóságot Nógrád több mint kétezer tagot számláló csapata is. Akik a forgalmi cso­mópontokon: Balassagyarmaton és Salgótarján-küiső pálya­udvaron, de a több mint hatvan szolgálati helyen — közöt­tük Kisterenyén, Nagybátonyban, Pásztón — megemlékez­nek e napjukról. És róluk is megemlékeznek, nem feledve kitartó, áldozatos munkájukat, minek eredményeként, elis­meréseként megjutalmazzák a legkiválóbbakat. Csak Salgó­tarjánban nyolcán, Somoskőújfaluban hárman, s Balassa­gyarmaton is legalább ennyien kapnak Kiváló Dolgozó ki­tüntetést. Nem beszélve azokról, akik a budapesti, központi ünnepségen veszik át a Kiváló Vasutas megtisztelő címet ÉS illő módon emlékeznek meg azokról, akik tizenöt-húsz. huszonöt-harminc, vagy még ennél is több évet. töltöttek munkában a vasutaknál; egyáltalán mindenkiről, aki be­csülettel, odaadással teljesül kötelességét. Hiszen mindannyiunk érdekében fáradoznak és segit'k az ország gyarapodását. Éltessük hát őket ma is. holnap is! Nern, nem különleges emberekként: csak úgy, ahogy azokat szokás, akik kiérdemelték, hogy évenként egv.szer méltón ünnepelhessük őket! K. Gy.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom