Nógrád. 1976. július (32. évfolyam. 154-180. szám)
1976-07-10 / 162. szám
ESTE A MAJORBAN Bor«©t><ígrőft Főpróba az „igazi” előtt A nyári alkonyainak kü- lőne* hangulata van az olyan végtelen ligetnek tű' nő vidéken. mint amilyen Karancsságot körülfogja- A távolban erdővel borított hegyek- szelíd dombok. amit nyárfasorok szeletelnek fel. Aztán a gondosan művelt termőföldek. A Ménes partján pedig a legelő, amit az országút választ el a községtől- A napot a Fehér-hegy bújtatja el. és akkor friss levegő lengedezik az egész napos forróság után. Szinte fellélegzik a vidék. Bármilyen szép is az alkonyat, a helybelieket a kötelességük foglalkoztatja- Siet ki-ki a maga dolgára. Kint a majorban ugyanis este kezdődik a munka. A legelőről szépen. elégedetten a világgal, elindult a gulya éjszakai szállására. A jól táplált állatok lépteit, telt tőgyük lassította- őrzőjük Halasi Zsigmondné és fia. türelmesen lépkedtek a jószágok mögött. Nem múlik el nap. hogy a gul^a majorba terelését ne nézné végig a közös gazdaság elnöke. Hanzetik Ferenc. Ha a kötelessége nem szólítja másfelé. Most otthon volt. Az ablakból gyönyörködött a látványban- Osztozkodni a szépben, hívott, hogy nézzem. micsoda értékei a közös gazdaságnak ezek a jól gondozott, szép állatok. — Így igazi a falun a nyári alkonyat — mondta. Így élet van abban. az szent , igaz. Különösen amikor a major felé, vezető úton a finom porfelhőt kavaró állatok mögött már jöttek a-i:. fejősök- Tóth Ándirásné- Karnus And- rásné. Dénes Piroska. Gyü- re Pálné. Simon Sándorné a fiatal tejlkezelő Gebei Miklósné- és mindannyian, akik a tehenészetben dolgoznak. Egyenesen az öltözőbe. hogy fehéret öltse- nek. Mert csak ezután léphetnek a tehenészeti telepre. amelynek termei finoman hütöttek, fehéren tiszták. fri6s vizet szállító vezetékkel ellátottak, zöldtakarmány illatától telítettek- A jószágoknak csak a szuszogása hallatszott- amit a kannák csörgése tört darabokra. Fehérbe öltözve. fertőtlenítésen átesve léptünk - a telepre- az elnök kíséretében- aki megmutatta a borjúóvodától kezdve a fejőstehenek szállásáig az istállókat. Igen- valahol itt kezdődik az igazi tehenészet- Az elnök hívta fel a figyelmem. — Kezdődik a fejés..A fehér köpenyes asszonyok hangtalanul dolgoztak a fejőgépekkel, melyek mohón szívták az állatok duzzadt tőgyeit. A tejet elzárva a levegőtől. csövön továbbítják a tejkezelőbe- Az elnök megjegyzése teljesen jogos volt: — A napi kettő és fél ezer liternél tartunki.. Bent az istállóban elénk állt Tóth Andrásné- és visszaemlékezett egy néhány esztendővel ezelőtti, a mostanihoz hasonló esti találkozásunkra- Félhomály. a szárazságtól rozsdásodó vízcsapok, a já5 szolban takarmány helyett szalma, és az emberek végtelen nagy elkeseredése fogadott. Tóthné. felidézte az akkori helyzetet— Jó volt. ha naponta két-háromszáz litert fejtünk... A tehenészek elhagyták a munkahelyüket. mert a munkájukhoz nem kaptak támogatást- A képzett fiatal szakmunkások közül egyedül Gebei Miklósné maradt a tsz-ben. Ö is a közelmúltban tért vissza. A más vidékről felfogadott gondozók nem foglalkoztak a jószággal lelkiismeretesen. Áz állomány teljesen leromlott- Tóthné végigélte a nehéz időszakot. — Itt mindent újból kellett kezdeni- És legfőképpen az emberek hitét visz- szaadni... A tsz elnöke csendesem hogy elkerülje a reá való hivatkozást, kiment az istállóból- Pedig Karancs- ságon a tehenészet megújhodása minden kétséget kizáróan munkájához fűződik. Onnan kezdődött hogy. a vezetőség körében hosszú viták után kialakította az egységes nézetet: az állattenyésztést a tsz bevételének hatvan százalékát biztosító ágazattá kell fejleszteni! Ehhez meg kellett szerezni a szükséges anyagi fedezetet, mert a tsz-t súlyos millió forintokat jelentő veszteség terhelte. Megkapták az állami támogatást, amihez viszont kötelező volt a szükséges szakembereket és szakmunkásokat biztosítani. — Szakembereket keresett az elnök, a szakmunkások pedig itt voltak- Csak vissza kellett kapniuk a hitüket — mondta Tóthné- az elmúlt időkre emlékezve. A telep vezetője- Nagy üándor mutatta, hogy az elmúlt néhány esztendő alatt milyen fejlődésen mentek keresztül Karancsságon a termelőszövetkezetben. A fejési átlag a járásban jelenleg a legmagasabb. Megközelíti az évi egy tehénre jutó háromezer litert- Kiváló a tehenészetben dolgozók szaktudása és munkakészsége. Dénes Piroska is ott dolgozik. Vele beszélgettem a telep vezető- i jének kíséretében. — Itt csak a megszállott ember érzi magát jól. Én az vagyok. Elzavarni sem tudnának a jószág mellől-.. Olyan szeretettel nézett az állatokra, hogy így csak a sajátjára tud tekinteni az ember. Igazi tulajdonosi büszkeség volt a szemében- Simon Sándbrné a munka dicsőségéről beszélt, amikor bizonygatta, hogy a fejés nem mechanikus munka- hanem minőségi tevékenységet ' igényel. Hiszen a tejnek az utolsó cseppjei tartalmazzák a legértékesebb zsiradékot ezt ki kell. fejni. És már mondta is: — Minden alkalommal megvizsgálom, hogy tartalmazza-e az előírt zsiradékot. Ha nem. akkor keresem annak okátNagy Sándor mondta el azt is. az elnöknek legfőbb törekvése valósult meg abban. hogy rendszeresen megbeszélik a munkatapasztalatokat a tehenészetben. Vitatkoznak az asszonyok- és megkövetelik a támogatást. ami nélkül nincs eredményes munka- A karancssági tehenészeti telepen valóság a feladatok minden részletre kiterjedő megbeszélése. A tagok érdeke is a dolgok tisztázása hiszen a sajátjuk-ól van szó. és a munkájukból eredő jövedelmükrőlSzép az alkony a ksr rancssági végtelen ligetnek tűnő vidéken. De még szebbek az estéből éjszakába forduló órák. mert akkor már tudják az emberek a telepen, hogy egy nap milyen hasznot hozow a tehenészet, a toöaös gaadaság nak. Bobál Gyula A nyár vörös fáklyaként lángol, marcangoló heve kö- rülnyaldossa a csenevész akácost, melynek feketéllő sűrűjében szemtelen, szűrős szúnyogok. kövér legyek várnak gyanútlan áldozatokra. Az akácfallal szegett borsóföld vakító táblája szélén pihennek az emberek. Előttük a tarló, olyan sárga mint a fiatal csibék pihéje. a haszontalan töreket meg-megfáncol- tatja hátán a vígan nyarga- lászó szél. — Eső kéne, azaz, dehogy is kell most. Csak ott essen, ahol a kukorica zoldell —, jegyzi meg Szita Rudolf. a palotási termelőszövetkezet kombájnosa. A premier, a búza aratása előtti főpróbát tartják: a borsót takarítják be. A csiklandó hőségben máris óriási munkát végeznek a gépek, s a az emberi tüdők. Ugyanolyan minden, mintha már a gabona dőlne a vágóasztalra, csak a gép öblös garatja a rendre vágott borsót nyeli. A torok feneketlen melységében a ropogós szárakról apró golyóbisok kerülnek a rozsdésbar- na lemezek mögött megbúvó tartályba. Apró. kemény göm- böcskek virgoncán >' görögnek, míg az ürítés .folyamata be nem végződik. A fényes délben a naptól átfűlt ülésen Szabó Ferenc, és Pálinkás László is terpeszkedik. Az utóbbi titokzatos izgialommal, feszülve kormányoz. arcára időmként hideg verejték ül. Először irányítja a bonyolult szerkezetet, amely fémesen csillog a tűzhányószerű ég alatt. Arcán mozgalmas élet folyik, a várakozás, s mindenáron bizonyítani akarás finom ötvözete. — Furcsa- billeg a far, szokatlan még a manőverezés. — suttogja halkan az ifjú, akire a nagy értéket bízták. A mellé beosztott tanítómester, Iilés Bajos, huncut mosollyal szaja szaglelében mintha azt mondaná: .,Én is így kezdtem, majd ’ megtanulod, fiú." Szűcs Janos, a gazdaság elnökhelyettese derült arccal jár-'kel. ujjai között morzsol- gatja a meleg borsógolyókat. — Százhúsz hektáron termett. zöme vetőmag lesz, de jut belőle étkezésre is — magyarázza s egy-egy biztató szót vet az embereknek, akiknek ezek a napok az aiklima- tizálódás időszakát jelentik. Homlokukon, apró verejték- cseppek gyöngyöznek, barnára égett vállukon puha porréteg. A kapaszkodókon Vékony füskarikáik zűllenek szerteszét, a kombájnokból, különösebb erőlködés nélkül töfögnek-pöfögnek, szorgalmasan összegyűjtve az idei termést. A palotásainknak másfélmillió forint az árbevételi tervük a borsóból. Hogy ezt teljesítsék, azért áll örökös készenlétben Kiss Ferenc, Csizmár Gyula, s a többiek. A borsót könnyebb vágni, haladósabb. ;sak ennyi a különbség a búzaaratástól. Már pirkadatkor kelnek, s míg le nem bukik a nap, addig szinte pihenés nélkül pásztáznák le-fel a sárga földön. — Az „igazi" ezután következik — mondja Szabó Fe-‘ renc- a szerelőkre jel'emző szűkszavúsággal. Az . Igazi’’ a következő kemény hetiket jelenti. Tizennyolc—húsz kombájn vág majd neki a kenyérgabona-tábláknak, amelyek még békésen ringatóznak. Felberregtetik a bivaly erő» motort, beállnak • a sorba. Szürke porfelhő gomolyog* hátuk mögött. Sz. Gy. Képek: Kulcsár József Sziics János, a termelőszövetkezet elnökhelyettese Szaké Ferenccel a borsó minőségét vizsgálja. Pálinkás Lászlónak az idei borsóbetakarítás a-z első próbája. Mennyi nosztalgiával is emlékezünk majd... Hányszor, meg hányszor tolul majd elő emlékezetünkből a feketén fújtató-lihegő- dübörgő-zakatoló gőzmozdony, ami szinte használati cikként játszott szerepet hétköznapjaink végtelen sorában. Mondom, emlékezünk majd csak rájuk, mert igen, innen, a kislerenyei fűtőházból is lassacskán az utolsó útjukra indulnak. No, igaz, nem egyhamar: jó négy, vagy talán még több év is eltelik a hírek szerint, amire egyetlenegy sem pöfékel már itt közülük. Diesel-mozdony vontatta szerelvények járják majd a vaspályát Mátráno- vákra, Kál-Kápolnára és Salgótarjánba, meg Pásztora, s — még azon is túl. És ez a hajdanában, szinte egyidőben a hatvan—salgótarjáni szárnyvonal megépítésével létesített fűtöház is motoros színné változik. Illetve változtatják jelentős ösz- szeg ráfordításával. De addig még...? X Hányszor, meg hányszor álmodta meg az ember kiskorában, hogy, ha megnő, mozdonyt vezet. Amolyan igazi, nagy kerekű, gyorsan száguldó, mindenkiben csodálatot ébresztő gőzöst. Hogyan ' is gondolhatott volna akkoriban másra; nem láthatott még motorvonatot, az űrhajók meg... Csak az emberi képzeletben éltek még tán’. — Villanyszerelő az eredeti szakmám, de nagyon kevés ideig kötözgettem a huzalokat. Apám itt mozdonyfelvigyázó, sok-sok éve. Mondanom sem kéne: menynyit mesélt nekem az itteni életről, munkatársairól és — mindenről. Megmondjam, hogy nem éreztem jól magam az első munkahelyemen...? Igen, talán ez is közrejátszott abban, hogy a MÁV- hoz kerültem. De tudom, volt még valami, ami szinte megmagyarázhatatlanul vonzott a géphez. Hogy mi: az elvágyódás, a nosztalgia,, vagy az emberrel veleszületett vágy? Nem tudom! A tény az, hogy 1971-ben már mozdonyfűtő voltam,' hetvenhá- romban meg már mozdony- vezető. És úgy érzem, sínre tettem az életeib. Ügy szeretem ezt a masinát, hogy tán’ kimondani sem tudom. Mert szinte együtt érzünk, dohogunk, zihálunk, szaladunk ezzel a 375-össel, pedig... Amikor kint meleg van, itt bent duplán érezzük a hőséget; amikor meg süvít a téli szél, szinte megdermed a felsőtestünk. És mégis... Össze- szoktunk.t Van rá idő a Kis- terenyétől Kál-Kápolnáig, Pásztóig, Hatvanig, Salgótarjánig és a Kisújszállásig tartó úton. De látom, áll már a jelző, indulunk. Velünk jön, vagy marad...? (Jászai László, huszonhat éves mozdonyvezető.) X 1943-ig apróra sikerült motoros vonatok járták a Tere- nye—Kisújszállás közötti vonalat. De mivel nemcsak a méretük, hanem a teljesítményük is kicsi volt — ki. vonták őket a forgalomból. Ez időtől lakói’ a gőzmozdonyok a kisterenyei fútőház- nak. X — Ügy hírlik, bár egészen pontos információnk nincs még, hogy a következő évtől megkezdik és folyamatosan hajtják végre a gőzmozdonyok Dieselre cserélését — mondja Czikora László, a — hivatalosan — vontatási főnökség helyettes vezetője. — Motoros színné alakítják át a fűtőházat, korszerűbb, emberibb feltételeket teremtenek a munkavégzésre. Szóval, befellegzik a gőzmozdonyoknak. — És a kezelőik: fűtők, vezetők...? — Már az előző években megkezdtük átképzésüket, ami folyamatosan, napjainkban is tart. Mindenkit tanfolyamra küldünk — egyre nagyobb létszámban, hiszen sürget az idő —, a mozdonyvezetők közül, de még a rátermettebb fűtőkből is sokan lesznek segéd vezetők. A közelmúltban idős mozdonyvezető ismerősömmel beszélgettem, aki közel harminc éve járja már a gőzgéppel a síneket. Mi lesz, ha kivonják öreg masináját a forgalomból? — kérdeztem. — Rossz, nagyon rossz, mintha a gyermektől legkedvesebb játékát vennék el —válaszolta. — Szóval, nem lesz tovább? Tudom, akár most is nyugdíjba mehetne... Elgondolkodott, ' aztán zubbonya felső zsebéből celluloidta- sakba bújtatott könyvecskét vett elő: „jogosítvány" motorvonat vezetésére. Kiállították 1973-ban... X Nappalonként, úgy késő délutánig, több mint száznegyvenen dolgoznak a kisterenyei fűtőházban; nyolcvan közülük a fűtő és a mozdonyvezető, a többi a kisegítő: a takarítók, az utazószemélyzet, a járműfenntartók, a mozdonyfelvigyázók. Nem sok: tizennyolc mozdony, ha van itt, mégis mennyi, de mennyi munkát adnak az embereknek, néha még éjjel is. Mert fáradnak már az „öregek”: nem egy közülük megért hatvannál több évet is, és roppannak, törnek az alkatrészek. — Mi kínlódunk velük. Itt, a műhelyben csinálgatjuk a munkadarabokat, mert, hogy kis szériában egyetlen üzem sem vállalja az elkészítésüket, sorozatgyártásra meg gondolni sem merünk. Lefutott jószágok már ezek. És csak küszködünk, kínlódunk, idegeskedünk. De higgye el, mégis jó szívvel, teszünk meg mindent érettük: hogy szaladjanak még, ne haljanak meg ócskavasként. (Szilágyi József, negyvenhét éves szerelo-csoport vezető 1948 óta dolgozik a vasútnál. Miskolcon kezdte, 1954- től jár mindennap a terenyei fűtőházba. 1962-ben megkapta a Kiváló vasutas kitüntetést. „Még boldogult Dobi István nyújtotta át a Parlament kupolatermében. Míg élek, nem felejtem el” — mondja.) X Mozdonyok, élettörténetek... Valecsik Árpád veterán már itt: 1944-ben kezdte a munkát a fűtőházban. Lakatos volt, aztán mozdonyvezető lett. „De szerettem is...” Aztán — miként társai tréfálkozva mondják — nagy ember lett belőle. Rábólint, szinte restelkedve az ötvennégy éves Árpi bácsi, s meséli : — A Közlekedés- és Postaügyi Minisztériumban töltöttem be különböző funkciókat. Voltam termelési főosztályvezető-helyettes és oktatási főosztályvezető is. De aztán visszatértem ide. Magyarázzam, miért...? Éppen harmincadik éve tagja a pártnak, jelenleg szervező titkár. Varga András dohog: nem a munka miatt, bár az sem tartozik a legkényelmesebbek és a legtisztábbak közé, mert nyolc órán át szívja magába a füstgázt, tiszta ruhája meg szinte órák alatt itatódik át olajjal. Nem ezzel van baja, hiszen 1947- től dolgozik itt, hanem... Öszszeráncolja homlokát, amint arról beszél: szívét-lelkét kiteszi, s mégis, úgy érzi, nem becsülik meg eléggé. Pedig ezermester; nincs, amihez ne értene, és mégis... Kétezerhatszáz forintot keres mindössze, ennyi idő után. Ha a szeretet nem tartott volna, már régen nem lennék itt — vallja be. És aztán szinte szomorkásán teszi hozzá: már beadta az áthelyezési kérelmét a miskolci fűtőházhoz. Az lesz élete második munkahelye... Morvái Géza, a fűtöház KISZ-alapszervezetének titkára : — A szegedi vasútépítőtechnikumban ■ végeztem, aztán saját kérésemre kerültem ide. Járműlakatosként dolgoztam egynéhány évet. és valamivel több mint fél éve vagyok műszaki reszor. • tos. Nagyon szeretem ezt a munkát; hogyan is ne lenné így, amikor én választottam magamnak — egy egész életre... Romantikából? Nem! Hiszen megszámláltattak már. a gőzösök- napjai. Ránézek, s képtelen vagyok. eldönteni, mitől redőzik homloka: talán csak v nem ä régitől leendő búcsúzástól? De mennek, s érkeznek még a 411-es, a 321-es és a 375-ös sorozatszámú mozdonyok a fűtőházba. Az idegennek rejtélyes, az ott dolgozóknak fe-f# gyelmezett-keményre formált világba... HLKk. Karácsony György NÓGRAD — J976. július 10„ szombat % 3
