Nógrád. 1976. július (32. évfolyam. 154-180. szám)

1976-07-28 / 177. szám

A FÜTÖBER nagybátonyi gyáregységének egyik fő profil­ja a termo ventillátorok készítése. Papp Zoltán hegesztő a ventillátorok fűtőtestét forrasztja. Dolgosnak a diákok A nyári vakációban a diá­kok többsége üdül, kipiheni a tanév fáradalmait. Boldogan fürdenek a Balatonban, jár­ják a hegyeket, vagy túrát terveznek a barátokkal, barát­nőkkel. Mi most mégis olyan diákokat kerestünk fel, akik — feláldozva a szünidejük egy részét — üzemekben, hi­vatalokban segítenek a fel­nőtteknek, nem törődve a rek- kenő hőséggel, a strand csá­bító friss vizével. A Salgótarjáni Kohászati üzemek szögcsomagolójában dolgoznak. Angyal Zsuzsa és Tóth Éva, a Bolyai János Gimnázium tanulói. — Úgy terveztük, hogy húsz napig maradunk itt, de még két héttel meghosszabbítottuk a szerződésünket. Jól érezzük magunkat. Szombat-vasárnap már hiányzik a munka — me­sélik, s közben szorgalmasan jár a kezük, dobozt készíte­nek. — Természetesen az üdülés sem marad el a nyári prog­ramunkból — veszi át a szót Tóth Éva. — A munka előtt két hétig Zánkán tevékeny­kedtünk, mint ifivezetők. A munka után pedig a Szovjet­unióba utazunk két hétre az iskolával. — A napi munka leteltével, szívesen járunk moziba, ol­vasunk, strandolunk. A mun­ka nem fárasztó, jut idő min­denre. X Nem kellett sokat menni ahhoz, hogy megtaláljuk a kö­vetkező „nyári munkást’'. Nő­vé Márta, a Kohász Művelő­dési Központ könyvtárában dolgozik. — A barátnőmmel, Langár Ágival vagyunk itt szünidő­sök. O ajánlotta, hogy ide jöjjek. Itt legalább tudom hasznosítani, amit iskolaidő­ben a Madách Imre Gimná­zium és Szakközépiskolában tanulok. Ugyanis, politechni­kai oktatás keretében szintén a könyvtáros mesterséget sa­játítjuk el. — Ügyesek ezek a lányok! — szól közbe Vonsik Ernőn?. — Rájuk lehet bízni a könyv­tárat. Megcsinálnak mindent: leltároznak, könyvet adnak ki, foglalkoznak az olvasókkal, örültünk, hogy itt jelentkez­tek munkára. Könyvtárunk munkaerőhiánnyal küzdött, csak két főfoglalkozású könyv­táros dolgozik. A lányok — ha kis időre is, de — megol­dották a problémáinkat. — Mi pedig szívesen dolgo­zunk itt — mondja Márta. — Tavaly a VEGYÉPSZER-nél dolgoztam, itt sokkal jobban érzem magam. Szeretek olvas­ni, a délutánom azzal telikel, hogy olvasom a könyveket, melyeket innen viszek ki. Jö­vőre is eljönnék! A nyári munka elengedhe­tetlen tartozéka a diákok va. kációjának. Hamar megtalál­ja mindenki az érdeklődésé­nek való munkát, s egy hó­napig, vagy két hétig részt vállal belőle. — Ozsvár — Egyedül, vagy közösen? Rendkívül örvendetes, hogy az utóbbi hónapokban, mond­hatni azt is, lassacskán egy éve, újra fellendülőben van az újítómozgalom. Szépség­hiba révén ugyan, hiszen köz­ponti rendeleteknek, utasítá­soknak kellett megjelenniük ahhoz, hogy újból visszanyer­je régen volt rangját a dol­gozók e nagy „ötletbörzéje”. Számokkal lehetne bizonyí­tani, miként nőtt —, hogy csak egy-két példát em­lítsünk a Salgótarjáni Ko­hászati Üzemekben. a ZIM salgótarjáni gyárában, vagy a Nógrádi Szénbányák­nál —, szinte a nulláról kiin­dulva az utóbbi hetekben be­nyújtott újítások száma, meg­lehetősen magasra. Ami egyébként nemcsak az ötletek „ftappangásának” ki- szabadulását jelzi, hanem a készséget is a munkavégzés érdekében jó, praktikus, gaz­daságos ésszerűsítések megol­dására. Mert tény az is: a munkásokban adott az alko­tókedv. S hogy ez így igaz, bizonyítja különösen a szoci­alista brigádokban, mind gyakrabban vetődik fel a kö­zös újítások benyújtása iránti kérés. Mert hogy közösen könnyebb, s több ember több jót tud kiötleni. És ez immár minőségi fej­lődés, ami túlteszi magát a „csak én. személy szerint én” megrögzöttségen, s még job­ban elősegíti a közösségi al­kotószellem kibontakozását. Illetve, elősegítené, ha a munkaverseny-szabályzatok- ban erkölcsileg, s anyagilag is jobban értékelnék a közös újí­tásokat. Ami egyébként nem újkeletű téma. hiszen a Le­nin Kohászati Művekben hosz- szú ideje a kalkulált összeg húsz százalékával toldják meg a forintösszeget, ha egy brigád közösen nyújtotta be újítását. És a másik tapasz­talat: e rendszer bevezetése óta mind többen bocsátják a köz javára egyéni, de közösen kidolgozott ötleteiket. Nem, nem csupán a több pénz miatt, bár kár lenne ennek hatását letagadni. Ha­nem. mert úgy könnyebb, s miként a kohászati üzemek egyik brigádvezetője is fogal­mazott (csupán csak zárójel­ben jegyezzük meg, hogy ott már foglalkoznak a kollektív újítások bevezetésének gondo­latával): ily’ módon talán si­kerülne az értelmes, de a szellemi tunyaságban „szen­vedőket” is kizökkenteni a semittevésből. Ez lenne az igazi eredmény. Igazság lakozik szavai mö­gött! k. gy. Ódor Antal Mohorán nem tartozik a későn kelők közé­pedig aludhatna akár délig is. hiszen nyugdíjas éveit tölti. Hajnali négykor már talpon van. Gyorsan felkapja magára a ruhát, s kimegy az udvarra. Nagyot nyújtózik a friss levegőn, füle szomjasan issza a nappal kezdetének megszokott kedves hangjait. Tavaly ilyenkor még mély csend honolt portáján. A munkához szokott nyugdíjas vasutas és dolgos felesége gondoltak egyet, s nagy vál­lalkozásba kezdtek. Ezért nem nyugszik Ódor Antal a meleg ágyban­— Foglalatosság nélkül se­hogy se lennénk meg. A ka­rom kívánja az erőlködést. Nagyapám ás ilyen volt. Szin­te én is ott születtem az állat mellett — mondja, hogy meg­magyarázza nyughatatlan természetének eredetét. Egész kis állattartó telepet csináltak az udvarban. Az is­tállóban két tehén kérődzik, mellette két növendékmarha. Az ólakban négy sertés sün­dörög- A ház oldalához szer­kesztett deszkalífarámban negyven liba, megszámlálha­tatlan csirke szaladgál, ka- pirgál. Micsoda zsongás, micsoda hangzavar! Ódorné zöldet vet eléjük egy öblös szájú zsák­ból, a baronifik pedig rohan­nak már akkor, amikor az asszony feltűnik az ajtóban a zsenge eledellel. A gazda a szarvasmarhák­kal bajlódik. Sima nyelű vil­lájával cseréli az almot, va- kargatja a tehenek hátát, idei szénát dob az állatok­nak. elégedetten hallgatja, ahogy azok ropogtatják, mint­ha ez lenne fülének a leg­szebb zene. — Rengeteg munka van ve­lük. Az asszonnyal reggeltől estig megyünk — mondja. — Megéri? A kérdésre hirtelen nem tudja, hogy mit is mondjon. Ügy tűnik, mintha attól fél­ne: az adóhatóság az ő nyi­Zsongás az udvaiban iatkozata után, netán újabb összeget vet ki- pedig így is fizet ötezer forintot. Egy pél­dát mesél, ami nem éppen az állattartói kedvét lendítette fel- Az egyik család a be­gyűjtőhelyre hordta a tejet, s mert akkor különösen jó volt a hozam, felemelték az adóját. Azzal nem számoltak, hogy mennyi munkával járt. míg odáig eljutottak. Aztán kivágja magát. — Nem gazdagszunk meg belőle, de nem is ráfizetéses. Nemrégen vettek kétezer négyszögöl földiét, hogy kuko­ricát termesszenek. Oda is kijárnak, mert a vasúttól ka­pott kaszálón termett fű ke­vés az állatoknak, kell a ku­korica is. Odor Antal kisgazdaságát, akár mintaként is lehetne em­legetni- Igaz nemcsak ketten szorgoskodnak. A gyerekek, is segítenek. András éppen ott­hon . tartózkodik. — A kaszálást mi végezzük, apám azt nem bírja már. .. Az is nagy segítség, hogy a fiúk a gabonaforgalmi válla­latnál dolgoznak- s olcsóbban ji’.thatnak hozzá a gyengébb minőségű szemes takarmány­hoz, amit össze-összesepernek, de az állatoknak kiválóan megfelel­Ódorné szókimondó asszony. — Nem kaptam helyben kislibákat. Dömsödre kellett mennem, ott szereztem az utolsó keltetésből. Igazán gondolhattak volna rá itt is, ha már annyira fontos a ház­táji gazdaság — mondja pa­naszkodva. Több támogatást várnak a termelőszövetkezettől is, hogy elegendő takarmány legyen a szarvasmarháknak. Odor Antal nem kelti fá­radt ember benyomását. De­rűs, tele állandó tenniakarós- sal. Nincs annál nagyobb örö­me. amikor fejnek, s a vöd-, lükben ott jiabzik a hófehér tej. Az idei' esztendőt próbá­nak szánják. Ha megtalálják számításukat- jövőre is hem­zsegnek a jószágok portáju­kon. Sz Gy. fl munkaerő-gazdálkodás helyzete és további feladataink a Lampart ZIM salgótarjáni gyárában A ZIM-ben 1970-ben a rekonstrukció be­fejezése után dinamikus fejlődés indult meg. A IV. ötéves terv időszakában jelentős mér­tékben — évi 10—11 százalékkal — növeke­dett a termelés. Korszerűsödött a gyárt­mányszerkezet. Többszörösére növekedett a szocialista és tőkésexport részaránya. Javult a nyereség, a dolgozók anyagi és szociális helyzete. A tervidőszakban az 54 százalé­kos termelési volumenbővítést létszámemel­kedés nélkül valósítottuk meg, vagyis tel­jes egészében termelékenységnövekedéssel. A GAZDÁLKODÁS ALAPVETŐ FELTÉ­TELE, a rendelkezésre álló erőforrások ha­tékony felhasználása. Vonatkozik ez a mun­kaerőre is. A gyár létszáma 1973-tól foko­zatosan csökkent, jelentősen növekvő ter­melés mellett. A munkaerővel való foglal­kozás, a hatékony munkaerő-gazdálkodás igénye tehát szükségszerűen felvetődött. Fi­gyelembe kellett vermi azt is, hogy a gyár­ban e tervidőszakban jelentős fejlesztés nem volt, tehát a munkaerőt belső szervezéssel, műszaki fejlesztési intézkedésekkel, kedve­zőbb gyártmányösszetétellel, munkaügyi in­tézkedésekkel, altalános szakmai és politikai továbbképzéssel tudjuk csak megoldani. X Ilyen előzmények után a megyei párt-vb 1975. augusztusában napirendre tűzte és megtárgyalta a gyár munkaerő-gazdálkodá­sának helyzetét az 1974. december 5-i ha­tározat alapján. A vitában és az azt követő állásfoglalásban, megfogalmazást nyertek to­vábbi tennivalóink is. Ezek közül kiemelke­dik a munkaerő-gazdálkodás komplex ér­telmezése és megvalósítása, valamint az, hogy az V. ötéves terv feladatai csak a fejlesztési elképzelések és a mu nkaerő-gazdál- kodás összhangjának biztosítósával valósítha­tók meg. A feladatok megvalósítása érdekében in­tézkedési tervet készítettünk, amely az üzem- és munkaszervezés, bér- és normagazdálko­dás, felnőttoktatás, szakmunkásképzés, szak­mai tanfolyamok, munkafegyelem, munka­helyi légkör javítását, párt- és tömegszerve­zetek feladatait tartalmazta. A KB novembe­ri határozata még jobban ráirányította a figyelmet a gazdálkodásra, ennek alapján már decemberben megtárgyalta a gyári párt- vb a munkaerő-gazdálkodós egyik részterüle­tét, a munkafegyelem helyzetét. A cselek­vési programunkba is beépítettük a mun­kaerő-gazdálkodási intézkedési tervünk főbb feladatait. Munkacsoportot hoztunk létre a szervezé­si osztály mellett azzal a külön feladattal, hogy a meó átszervezését és a termelésirá­nyítás átszervezését oldja meg évi 80 ezer órás megtakarítással. A kooperáció bővíté­sében szervezési munkánk Ipolytarnóccal és Nógrádmegyerrel eredményes volt. Üj koo­perációs vállalkozókkal is szerződést kötöt­tünk az egyes szűk keresztmetszetek felol­dására. (Sajtolás, hegesztés, festés.) A da­rabelszámoltatás szigorításával, kéziraktá­rak megszüntetésével létszám-megtakarítást értünk el. Az információáramlás meggyorsí­tására bevezettük a gépi adatfeldolgozást, X A bérfejlesztésnél olyan differenciálást haj­tottunk végre, amivel a legnehezebb és fluk­tuáció szempontjából, jelentős munkahelyek letszám-stabilizálásót kívántunk megoldani. Ezeaen a munkahelyeken hiányzó létszám az egész gyár tevékenységét hátráltatja. Az in­tézkedések ellenére mégis jelentősen csőkként a létszám ezeken a területeken. (Például sajtolóüzem.) Az üzemek egyenletes létszámelosztására, a vertikumok kapacitáskiegyenlítésére lét- s'zám-átcsoportosítósokat hajtottunk végre. Mintegy 128 főt csoportosítottunk át, csök­kentve a kiszolgáló, improduktív dolgozók számát. A túlórák differenciált felosztásá­ra — a létszámhiánytól függően — üzemen­ként intézkedtünk. A teljesítménybéres dolgozóknál a vesz­teségidő mérése megtörtént. A feldolgozott adatok alapján hajtjuk végre a normakar­bantartást, széles körű előzetes megbeszélés után. Figyelembe vesszük a gyári és üzemi négyszög, valamint a dolgozók véleményét. Az első fél évben végrehajtott normakar­bantartás a tervnek megfelelően, 32 500 óra megtakarítást eredményezett. Minőségjaví­tást szolgáló ösztönzési rendszert vezettünk be a szereidében, különös tekintettel az ex­porttermékek minőségének javítására. Ál­talános ösztönzési rendszer — célfeladatok meghatározásával — került kidolgozásra. A munkafegyelem javításában az állandó kilépők felülvizsgálata, folyamatos betegel­lenőrzés, étkezési idő megszigorítása, fegyel­mi felelősségre vonás je'.ent előrelépést. Csök­kent a törtnapi mulasztás, viszont növeke­dett a törvényes távoliét miatt kiesett na­pok száma. A betegség miatt kiesett mun­kanapok száma 18,5 százalékkal csökkent. Az üzemi fegyelem megszilárdulása, műszaki, technológiai változtatások a balesetek jelen­tős csökkenéséhez vezettek. Az anyagi ja­vak védelme, az üzemi rend javítása érde­kében rendészetünket megerősítettük. A munkahelyi légkör javítása érdeké­ben, az új dolgozók fogadásában szer­vezetten intézkedtünk: Az új dolgozókkal megismertetjük a gyárát, feladataikat, jo­gaikat, a szociális juttatásokat, a továbbkép­zés lehetőségeit, és lehetőleg régi, begyakor­lott dolgozó mellé osztjuk be őket munká­Foglalkozunk az eltávozó dolgozókkal — külön gyárrészlegi elbeszélgető csoportot hoz­tunk létre —, kutatva a kilépés indokait Lehetőségeinkhez mérten intézkedünk az okok megszüntetéséről. Műszaki fejlesztéseink közül a gyártmány­fejlesztést úgy irányítottuk, hogy a konst- rúkció a munkaerő-struktúrával összhang­ban legyen. Minél alacsonyabb legyen a ter­mék munkaigénye. A gyártástechnológia fejlesztésében a kisgépesítést tartottuk fon­tosnak. A rendelkezésre álló szerény keretek között értünk el eredményt — csőhajlító gép, kétorsós fúrógép, csődaraboló gép, el- Dsztócső fúrógép —, mely még nem kielégí­tő. A belső szállításban, anyagmozgatásban nem tudtunk előbbrelépni. Néhány fontos intézkedés bizonyítja, hogy a pártszervezetek, tömegszervezetek, gazda­sági vezetés, szocialista brigádok, törzsgár- datagok törekvése ezen a területen eredmé­nyes volt. Az első fél év tevékenysége, ter­melési, nyereségterv, exportterv teljesitése viszont elmaradt a követelményektől. Ez azt bizonyítja, hogy a munkaerő-gazdálkodás megjavítására tett intézkedésekkel nem tud­tuk ellensúlyozni a fejlesztés hiányát, a rend­kívül magas létfezámhiányt és a még fellel­hető belső szervezetlenséget. A IV. ötéves tervben állóeszköz-állomá­nyunk 5,5 százalékát fordíthattuk csak fej­lesztésre. Ennek 30 százaléka az anyagmoz­gatás, belső szállítás fejlesztéséhez volt szük­séges. A termelésben az, hogy megfelel- Ijünk az iparági követe'ménynek, ahhoz tarég azonos létszám mellett is fejlesztésre van szükség. Az öntöde, sajtoló, hegesztő, zo­máncozó, nikkelező fejlesztése elkerülhetet­len. Ugyancsak gondot jelent a belső szál­lítás, ami nagy létszámot köt le. Ebben az évben már jelentősen érzékelhetők ezek a hiányosságok. A rendkívüli létszámhiányt vizsgálva sok tényező együttes hatása érzékelhető: bér- színvonal, három műszak, nehéz fizikai mun­ka, munkahelyi légkör, elszívóhatás más üzemekhez, kiközvetítés gondjai. A jelenle­gi létszámhelyzettel kapcsolatos gondunk­ról szükséges megjegyezni, hogy fél év alatt a gyár fizikai létszáma a tervhez viszonyít­va 13 százalékkal, az év elejéhez viszonyít­va 9 százalékkal csökkent. Ennek ellensúlyo­zása rendkívül nehéz. Különösen akkor, ha az egyes területeken — például öntöde, saj­toló, zománcozó — jelentkezik. X A belső szervezetlenség legfőbb okozója az egyes üzemekben jelentkező létszámhiány. Az alkatrészgyártás elmaradása kihat az egész gyár termelésére. Ezzel esetenként párosul egyéb vezetői szervezőkészség hiánya, vagy műszaki előkészítési pontatlanság. Mindez a létszámhiányt még tovább növeli. Úgy érezzük, ha ezek a gondok nem jelentkez­tek volna, a határozatok alapján megtett intézkedéseink eredményei érzékelhetőbbek, mérhetőbbek lennének. Feladatunk az V. ötéves tervben elsősor­ban az ezen a területen elért eredményein­ket stabilizálni, tartalmát bővíteni, megva­lósítását, ellenőrzését rendszeresítery. Ebben a tervidőszakban fizikai létszámbővítést nem tervezünk, de a jelenlegi létszám szak­mai, politikai tudásának bővítésére min­denképpen szükség van. A gyártmányszer­kezet!-változás, a bővülő belföldi piac és ex­port, szükségessé teszi műszaki szakemberek beállítását. Fejlesztési célkitűzéseink megva­lósulásával (öntöde, nyersgyártás korszerű­sítése) javulnak a munkakörülmények és a létszám-átcsoportosítás lehetővé válik. Ezen a területen a legnagyobbak feladataink. A termelési struktúrának megfelelően kell foglalkozni a beiskolázással, a szakmai tan­folyamokkal. El kell érnünk;, hogy az alul­képzettek aránya 30 százalékkal csökken­jen. lovábbra -is fenn kell tartani az üzemi iskolákat. A veszteségidők további elem­zése során elsősorban a munkástól függő veszteségidők felszámolására törekszünk. A munkaidő jobb kihasználására kell ösztönöz­ni a minőségi munka érdekében is. A bé­rezésben előtérbe kerülnek a kombinált bér­formák, emellett az ösztönzés hatékonyságát növelni kell. A SZOCIÁLIS ÉS KULTURÁLIS ALAPOK ésszerűbb felhasználására kell törekednünk. Alapvető célkitűzés ezen belül a gyári ko­lónia teljes felszámolása. A feladatok tel­jesítése a biztosíték arra, hogy gyárunk torzsgardája tovább erősödjék, a gyár lét­. r ,------------ segítője legyen V. öt­n akS teiVUnk maradéktalan végrehajtásá­Dr. Dianovszki Gyula, a ZIM salgótarjáni gyára igazgatója /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom