Nógrád. 1976. július (32. évfolyam. 154-180. szám)

1976-07-25 / 175. szám

Megtalált lehetőség 4z óra slágerrel kezdődik Katowicében r ’ Az élet — közhelyszerű igazság' hiszen annyiszor el' hangzott már — naponta újabb és újabb feladatok megoldása elé állítja az em­bert' Nemcsak a megélhetést biztosító munkában. hanem a közösségi« a magánéletben is- A fejlődés, a változás új kérdéseket vet fel — ame- lyekre ennek megfelelően, újszerűén kell válaszolnunk. Válaszaink hogyanja, minő­sége a képzettségünktől' a tájékozottságunktól függ. Az eligazodáshoz szükséges in­formációkat a legkülönfélébb csatornákon keresztül szerez- tül szerezheti meg az ember- Például a szakszervezeti poli­tikai oktatás keretében­X A salgótarjáni Volán 2- azámú Vállalat szakszerveze­tt bizottsága az utóbbi évek­ben egyre növekvő sikereket ért el a politikai oktatás te­rületén- A puszta számadatok is erről vallanak. A három évvel ezelőtti oktatási évben 191' a következő időszakban 241- az idén már 378 dolgozó vett részt a három témakör­ben folyó tanfolyamokon. Pon­tosabban: ennyien fejezték be. mert a jelentkezők száma meghaladta a négyszázat. Pedig nem kevés nehézség­gel kellett szembenézni- Meg­szervezését nehezítette —• s a továbbiakban is nehezíti — a munkahelyek szétszórtsá­ga- a gépkocsivezetők — kü­lönösen a teherszállítók — állandó, gyakran megyén kí­vüli úto-nléte. Korábban so­kan úgy vélték' hogy ennek nincs ellenszere- s még inkább erősítették magukban a hi­tet. bizonyára jó nagy adag kényelmességből is­És lett —• mert van. csak meg kell keresni — ellenszer- Péládul: a sokakat érdeklő- érintő téma, a képzett, vilá­gosan látó előadó személye, a színes- vonzó előadásmód, az időpont körültekintő meg­választása. a demokratikus szellem és még sok minden más. Erről beszélt Krtston István. a szakszervezeti bizottság tit­kára és Tóth Zoltán- a bizott­ság politikai munkatársa is- És még hozzátették: — Az évek során lényeges szemlé­leti változás következett be: dolgozóink többsége megér­tette a politikai oktatás- ne­velés tulajdonképpeni célját, gyakorlati hasznosságát. S ebben úgy gondoljuk- annak is szerepe van- hogy jobban foglalkoztunk a megszerve­zésével. A csoportokat általában a vállalat régi. jól képzett dol­gozói vezetik- Tisztában vannak a politikával, a vál­lalat belső feladataival, prob­lémáival. őszinték, meggyő­ző a szavuk. Ennyi azonban nem egy esetben kevésnek bizonyulna- a személyes ta­lálékonyság nélkül- Példaként említhetjük a Mező Imre gép­kocsivezető szocialista bri­gád elmúlt évben meghonosí­tott gyakorlatát- A -pilóták” a ménkesi bányaüzem dol­gozóit szállítják két turnus­ban. Az oktatásra sokáig nem találtak megfelelő idő­pontot. Amíg aztán Fancsali Sándor oktató- aki a brigád tagja is egyben, meg nem egyezett a társaival. Az okta­tást azóta a mindenkori kiál­lási időben tarják- vágyás ak­kor. amikor a bányászok egyik műszakját már meghozták- de a másikkal még nem indul­tak el. Mintegy másfél óra áll ez idő alatt a foglalkozás levezetésére. s ez az időpont mindenkinek megfelel- Ami azt bizonyítja, hogy az aka­raton nagyon sok múlik- és ahol akarják, ott meg is ta­lálják a lehetőséget. Másik pozitív példát is említhetünk-, A pásztói fő­nökségnél folyó oktatást- me­lyet Tóth József vezetett, csaknem tízzel többen végez­ték el- mint amennyien a kezdéskor jelentkeztek- — Nem jellemző eset — jegyzi meg Tóth Zoltán- —> de ilyen is van- Megmutatja hogy a jó tapasztalt, propa­gandista milyen eredménye­sen tud dolgozni, milyen nagy hatással tud lenni a környezetére, S* itt az okta­tásnak a téma is kedvezett: a munkahelyi élet időszerű kérdéseiről volt szó. ezt pe­dig az oktató, minthogy a legrégibb dolgozók egyike- nagyon jól ismeri­Szó esett a meglevő gondok­ról is- Nem sikerült például a kívánt létszámban meg­szervezni az oktatást a balas­sagyarmati üzemigazgatóság- a teherfuvarozás területén- Még több képzett, rátermett előadóra lenne szükség. Az oktatás tartalmassága- aktivi­tásának fokozása is javítás­ra szorul még egynéhány he­lyen. Valóságos és természe­tes problémák ezek. Mielőbbi megoldásukra törekszenek, hogy az októbert, az új okta­tási évet nyugodt lelki isme­rettel. minél biztonságosab­ban kezdhessék­(sulyok) Mai tévéajánlatunk 15.30: Spanyolország tegnap és ma. A mai és az eay-két évvel ezelőtti Spanyolo/száaról szóló műsorról mondja Schmidt Pé­ter rendező: Francia filmesek jártak 1975-ben. Franco halála előtt Soanvolorszáfiban. s filmet forgattak az akkori eazdasápi- ooiitikai helvzetről. Illusztris politikai, társadalmi és gazda­sá^i vezetőket szólaltattak meg. kérdezték véleményüket az or­szág helyzetéről. lövőiéről. E fra-ncia film egyes rész.1 étéit használja fel a magyar tévé a spanyol helyzetet elemző össze­állításához. Majd dokumentum- és riportfilmek alapján vázol­ják a Franco halála óta eltelt eseményeket, a politikai meg­nyilvánulásokat. A műsor vezető­je: Pálfy József. Smeberényi Lehelt 6. — Hol van most az a könyv? — nyelt a kis em­ber, az ádámcsutkája meg le. meg fölszánt; tudta, hogy az asztalos apósa esz­tendeje meghalt. — Ez az, hogy sehol sincs — felelt Ján. — Kerested egyáltalán? — Néztem a szekrénye­ket. Meg a szalmazsákot is kiráztam. Nem éppen ezért, szokása volt, hogy a pénzt is dugdosta. De az is kihullott volna akkor. — A padláson nézted? — Ott éppenséggel nem néztem... Nem nagyon néz­tem. Nem is nagyon bíztam én ehhez, hogy hihető dolgok ezek. Az az igazság, az öreg se tudta olvasni. Volt itt egy pap valamikor, az silabizál- ta, mert latinul volt, és az­tán nem is olyan betűkkel, mint máma vannak a köny­vek... — Keresd meg, Ján, ke­resd meg... — kérlelte alig leplezett izgalommal a kis ember az asztalost. — Ér­zem, hogy a törökök kin­csét megtaláljuk... S akkor felezünk, Ján! Gazdagok le­szünk. — Fene vigye el! — mél­tatlankodott Ján, súlyosabb lett kissé a feje de éppen csak. — Hová tehette azt a fránya könyvet?... Látod-e. a bankók is abban lehetnek, a lapok közt. Eddig nem ju­tott az eszembe. Az új fordulót, a kísérő pálinkával, az asztalos fizet­te, azzal, hogy nem foszt ki egy éhenkórász trafikost — Előleg csak — mondta a trafikos a maga grnudóira közbevetőleg, mert belemele­gedett a témájába. Egyálta­lán. beszédesebb lett mind­kettő és közlékenyebb. Mé­lyen az asztal fölé hajoltak, a poharak fölé. Kis híján le­verték a korsókat, a kezük is annyira magyarázott. A trafikos hévvel, meg­győződéssel beszélt a török kincsekről, bizonygatta, hogy valóság, és nem legenda. Konstantinápolyban van egy régi térkép. Azon rajta van a titkos alagút, pontosan be­rajzolva a kincs rejtekhelye. És biztos forrásból tudja, hogy a török kormány tár­gyalt is a magyar kormány­nyal. Felajánlották, hogy fel­építik a visegrádi várat, ha mi kiadjuk a kincset,, aminek csak ők tudják a helyét. Persze, ha mi bolondok vol­nánk «ymyi kincset kiadni, ami nekik megéri egy vár felépítését! Ján annyira belelkesedett, és annyi pálinkás sört ivott, hogy egészen éles lett az em­lékezd?, és elmosódott, benne a hallott dolgok és a fantá­zia határa. Állította, hogy a Vaskapu-szikla ürege fölött nem is vasajtó, hanem vas­rács van, hét erős lakattal le­zárva. De nagyon nehéz meg­találni a bozótban, mert egy nagy kő is rá van hengerít- ve. — Szellőzőlyuk, holtbiztos! — kiáltott izgalmában a tra­fikos. akkorát mozdult a szé­ken, hogy kis híján eldőlt ve­le. Ezután mély hallgatásba süppedtek. Hirtelen rájuk tört az elfáradás. Az agyuk azon­ban tovább működött. — Baj van. Sandi — mond­ta egyszeriben Ján, felütötte a fejét. — Most jut eszem­be, az öreg azt rendelkezte, temessék el vele. — Mit? — A könyvet. Hogy baj ne származzék az élőkre, ha va­lakinek a kezébe kerül. Na­gyon félt tőle... — És biztos, hogy eltemet­ték vele? — Azt hiszem. — Süsd meg! — szólt a trafikos. Füle-farka lógott. Hallgattak lenorgadtan. Kis idő múlva azt mondta a tra­fikos : — Akát hogyan is. végére akarok járni. Az egész falu begombolkozik. — Pedig tudják, mind tud­ja *— felelt Ján, az asztalos, ingott a feje. — Hallgatnak róla. Félnek... És nem is sze­retnek arra járni. Elkerülik azt a helyet. — Az ördögtől félnek? — kérdezte a trafikos, ajkán görbe mosollyal. — Meg a katonától — mondta Ján a söröspohár fe­lett. — A katonától... — ismé­telte a kis ember. Kisvártatva a trafikos fél­fordulatot tett a széken. Szem­bekerült a söntéssel, amely előtt pohárral a kézben ácso- rogtak. — Az a keresztes vitéz, nemde, a Zsabka gyerek? — kérdezte az asztalostól. — O az — hitelesítette az asztalos, s e hitelesítést mo­sollyal toldotta meg, aláhúz­ván a legény kétes hírét. — A főkolomposuk vagy főve­zérük. mindegy Mióta a bör­tönből megjött, ahol bicská­zásért ült, még nagyobb a tekintélye a többi előtt: — Hallottam — mondta a trafikos. és nézte a fickót. — Ide kellene hívni. Ez állító­lag járt ott, elvezethetne oda. Odahívták a Zsabka gyere­ket. A Zsabka gyerek sárga sö­rénye rövidebb volt, mint a többieké, mert a börtön óta nem tudott még megnőni, de lánca szép sárgarézből volt, s a keresztje eredeti csont­gallérból. 4 NOGRAD - 1976. július 25., vasárnap magyarul tanulnak A leckéknek gyakran klubtalálkozó-jellege van. Katowicében, az Aleksan- der Zawadzkiról elnevezett gimnáziumban a magyar nyelv már harmadik éve állandó tantárgy. De miért éppen Katowi­cében tanulnak magyarul és hogyan került erre sor? — Katowice már évek óta együttműködik magyarorszá­gi testvérvárosával, Miskolc- cal — mondja a gimnázium igazgatója, Krystyna Sza- raniec. — Az együttműködés kiterjed az oktatásra is. S minthogy a magyarok és len­gyelek kapcsolataiban a leg­nagyobb akadályt nyelvi Ne­hézségek jelentik, elhatároz­tuk. hogy ennek elejét -vesz- szük. — Régebben Krakkó „spe­cialitása” volt Lengyelország­ban a magyar kapcsolat ki­építése, most ezt á szerepet Katowice vette át. Itt jött létre a „Haldex”, az első len­gyel-magyar vállalat, itt össz­pontosul a lengyel—magyar ipari kooperáció, a Varsón kí­vül itt működik magyar ke­Nem volt nagyon magas, de erős és vállas. Arca vad és gunyoros, tán a tekintetéből, mely egyébként rettenthetet­len közönyt sugárzott, igazi tompa közönyt, tán csak úgy magától, a feketén fénylő zsí­rosságtól, s az elkapart pör- senesek szürke foltjaitól. reskedelmi kirendeltség. Vá­rosunkban azonban a magyar nyelvet ismerőket fél kezünk újjain meg lehetett számlálni. Mi azonban szerencsések va­gyunk: városunkban él egy újságíró, aki a Varsói Tudo­mányegyetem magyar szakán szerzett oklevelet, s ezzel jog­címe van a magyar -nyelv középiskolai tanításra. Rá­adásul több évet töltött Ma­gyarországon, s így ismeri az országot, amely most ben­nünket leginkább érdekel. Így lett Andrzej Salamon szerkesztő, aki jelenleg is új­ságíró Lengyelország első középiskolái magyar tanára. Ebben az évben már érett­ségire is készít fel tanuló­kat: több diák ugyanis a magyar nyelvet választotta érettségi különtárgyként. Nézzünk be az osztályokba, ahol pár perc múlva meg­kezdődik a magyar óra. A tanárnak két terem áll ren­delkezésére. Az egyikben olyan foglalkozásokat tartanak, ame­lyek inkább klubtalálkozók­ra. mintsem idegen nyelvi órákra hasonlítanak. A másik terem Lengyelország egyik legkorszerűbb idegen nyel­vi audiovizuális oktatóterme, ah,ol az intenzív nyelvokta­tás folyik. — Most mutatok nektek néhány felvételt, amelyeket Budapesten készítettem — hal­latszik a fülhallgatókban a ta­nár hangja. — Mindegyikőtök elmondja, mit lát a képen. Az automatikus diavetítő a vászonra vetíti az egyik bu­dapesti utca képét. A diákok kabinjaikban hangosan be­szélnek, ki, hogyan tud. ter­mészetesen, magyarul. A ta­nár — a vezérlőpulton levő gombok segítségével — ki­választja azt a tanulót, akit hallani akar, javítja a kiej­tést, felvilágosítást nyújt. Az audiovizuális nyelvokta­tó loboratóríum felszerelé­se egymillió zlotyba került. A költséget a gyermekneve­lési és -oktatási intézmények teremtették elő, s ezzel hoz­zájárultak más idegen nyel­vek eredményesebb oktatásá­hoz is. — Bebizonyították — mond­ja a tanár —. hogy a közép­iskolában egészen jól el le­het sajátítani egy idegen nyelvet, még a nehéznek tar­tott magyart is, ha az okta­tás valóban intenzíven fo­lyik. Megkérdeztük Andrzej Sa­lamont. milyen konkrét hasz­na lesz a tanulóknak abból, ha megtanulnak magyarul. Kiderült, hogy már két di­áklányt jelöltek magyaror­szági egyetemen való tovább­tanulásra. a haladó csoport­ba tartozó, azaz a harmadik éve tanuló diákókat pedig szinte „szétkapkodják” kü­lönböző szövegek fordításá­hoz, valomint a küldöttségek és turistacsoportok melletti tolmácsmunkához. Magától értetődik, hogy a diákok nemcsak történelem­mel foglalkoznak. A fiatalok­nak megvan a maguk jelsza­va: „az óra slágerrel kezdő­dik!” Ez annyit jelent, hogy minden óra kezdetén, pór percig, míg a tanár beírja az osztálykönyvbe az óra anyagát, ellenőrzi a jelenle­vőket, stb., a tanulók fül­hallgatókon a legfrissebb ma­gyar slágereket hallgatják. Hogy honnan szerzik? Saját- magúk hozzák az iskolába! Jó kapcsolataik vannak a ma­gyar, fiatalokkal és tudomá­suk van mindenről, ami csak a magyar ifjúsági zenében történik. Ennek köszönhető, hogy ők Is és tanáruk is min­dig remekül tudják, mi az „Omega”, vagy a „Lokomo­tív GT” legújabb slágere! Magda Urzon Megállt az üres pohará­val az asztalnál, terpeszben. — Iszol egyet? — kérdez­te a trafikos. — Ha fizet — mondta a Zsabka gyerek, rebbenésle- len szembenézett a kis em­berrel. A trafikos rendelt. A Zsab­ka gyerek egy hajtásra le­húzta. — Mikor jártál a Vaskapu- sziklánál? — kerdezte a tra­fikos. A Zsabka gyerek arca annyit 3e mozdult, mint egy porban heverő kő. Mindösz- sze árnyék suhant át rajta. — Én nem jártam sehol — mondta. — Hagyjuk, öcskös, az óhéber dumát — felelte a trafikos. — Nem akarsz ke­resni ? — Mit akar? — engedett fel óvatosan a Zsabka gye­rek a helyzet rövid felmé­rése után. — Semmit. Csak megmu­tatod a rácsot, és kész. A Zsabka gyerek arca most se rándult, a szeme kuta­tott. A kártyába akart lát­ni. — Mit fizet, ha megmu­tatom? — Egy százas elég lesz? — Kettő. — Ejha! — Annyi a segédmunká­ján az ujjaival ütögelle a malakartlapot, Sandi a tar­kóját vakargatta. Csak az­tán szólott: — Rendben. A Zsabka gyerek letette az üres korsóját az asztal­ra. — Tudja mit -*• szólott —, nem mutatom meg. Ha ma­gának ennyit megér, nekem is. Gondoltak a Herencsénvben meglehető­sen mostoha körüimények kö­zött működött a községi köz- művelődési könyvtár. Egy a tanács kezelésében levő épü­letben két szoba állt ugyan rendelkezésre, de ezek gon­dozatlanok, elhanyagoltak vol­tak. Hasonló körülmények ko­zott, az évek során elhaszná­lódott épületben működött a művelődési ház is. Ezeken a korszerűtlen állapotokon igyekszik javítani a kö'zségi könyvtárra tanács, amelynek megbízá­sából a művelődési ház javí­tása és bővítése jó ütemben halad. A megkezdett építke­zést a terv ek szerint még eb­ben az évben befejezik, » regi helyéről átköltöztetik a könyvtárat is. A bővítés so­rán egy negyven négyzetmé­ter alapterületű helyiséget építenek a könyvtár számára, amelynek felszerelését is tel­jes egészében felújítják. Otthagyta őket. (Folytatjuk.) Jelenet „AZ ÖRÖK FIATALSÁG BIRODALMA” című ro­mán' mcselilmbói. (Július 25. Vasárnap. 10.15 h.) /

Next

/
Oldalképek
Tartalom